Biloxi, Mississippi – „Rettegéssel tölti el” Marsha Barbourt annak lehetősége, hogy férjéből elnök lehet, derül ki a WLOX televíziónak adott interjúból. Az ok: a kampánnyal járó megterhelést túl soknak tartja, és nem is készült fel rá.
„Sok már Mississippi First Ladyjének is lenni, ez pedig ötvenszer akkora lenne. Hatalmas áldozat egy család részéről”, részletezte Marsha Barbour, miért nincs odáig az ötletért, hogy férje, Mississippi állam 63 éves kormányzója induljon a republikánus elnökjelöltségért. Marsha rengeteget imádkozott útmutatásért, s végül arra lyukadt ki, hogy mindenképp támogatni fogja férjét.
Marsha és Haley a főiskolán ismerkedtek meg, 1971 óta férj és feleség. Az asszony az állam First Ladyjeként 2005-ben tett szert országos ismertségre, amikor a Katrina hurrikán okozta pusztítást követően megszervezte a földönfutóvá vált emberek megsegítését: hetven napon át megszakítás nélkül irányította a segélyszállítmányokat, koordinálta a mentést és segítségére volt azoknak, akik vissza akartak térni otthonaikba. Sokak szerint Marshának köszönető, hogy a mentés nagyságrendekkel szervezettebb volt, mint a szomszédos Louisianában.
A házaspárnak két felnőtt gyermeke van, Sterling és Reeves, unokáik száma négy.
Haley Barbour legfőbb választási ütőkártyája a „mississippi csoda” lehet, vagyis az a tény, hogy az állam viszonylag gyorsan kilábalt a Katrina okozta pusztításból, a kormányzó amellett gatyába rázta a Medicaidet, és a költségvetés kiegyensúlyozása érdekében véget vetett az állami pénzszórásnak. A konzervatívok azonban szemére hányják, hogy ha nem is fékevesztett módon, de azért élt az adóemelés eszközével.
Ennek köszönhető, hogy Trent Lott, a Szenátus korábbi többségi vezetője ugyan kitűnő kormányzónak tartja, de republikánus elnökjelöltként szívesebben látná Mitt Romneyt. A hírhedten adóztatás-ellenes, libertárius Cato Intézet 2008-ban elégtelenre, és 2010-ben is csak elégségesre osztályozta Barbourt, akinek vezetése alatt korábban nőtt az egy főre közpénzből kiadott dollárok száma, 2010-ben pedig kétféle cigarettaadó-emelést élt meg az állam, ráadásul visszahozták a korábban megszüntetett kórháziágy-adót a Medicaid megsegítésére.
Ezek az adóemelések, illetve adó-visszaállítás a 2009-es költségvetési harc közepette történtek, amikor a Katrina miatt húzott szövetségi pénzek elapadtak, a recesszió viszont a hurrikánnál is durvábban sújtott le Mississippire: egyes vidéki régiókban a húsz százalékot is meghaladta a munkanélküliség. A Cato ítélete szerint „Barbour kormányzó konzervatív reputációval bír, de a hét éve tartó túlköltekezés nem valami konzervatív vonás.”
Barbour a múlt hónapban kampányízű beszédet mondott Chicagóban, kihangsúlyozva a költségvetés adóemelés nélküli rendbetételének szükségességét. Másnap a Fox Newsban Chris Wallace vonta őt kínpadra a Cato-osztályzat, no meg amiatt, hogy kormányzósága első négy évében 43 százalékkal nőtt az állami költekezés. Barbour azzal védekezett, hogy a Cato igazságtalanul összpontosít kizárólag arra, ha valaki adóztat, mert a cigarettaadó nem bevételszaporítás miatt, hanem „egészségügyi okokból” történt (noha a politikus nyilván tisztában van azzal, hogy az élvezeti szerek adójának emelése miatt még soha e cikkek fogyasztása nem csökkent sehol a világon).
Barbour republikánus hívei is azzal érvelnek, nem lehet mereven kizárólag a kiadási oldalt nézni egy gazdaságpolitika megítélésekor. Clarke Reed, akit a déli republikánusok oroszlánjának szoktak pártberkekben nevezni, azzal védelmezi Barbourt, hogy nagyon nehéz döntéseket kellett meghoznia, mindazonáltal született menedzserről van szó, aki pontosan tudja, mit csinál.
Diktatórikus hajlamokat tulajdonít ellenben a kormányzónak Steve Holland demokrata állami képviselő, aki szerint a Barbour adminisztrációban minden csak a pénzről szól. A kormányzó nemrég törölte tervezett New Hampshire-i útját, miután közelgett a büdzsé elfogadásának határideje, és a sajtó, valamint az állami törvényhozás demokratái egy emberként követelték, hogy legyen ott. Az utazgatás kényes téma az államban. Mississippi az unió legszegényebbje, és Barbourt azzal vádolják, szükségtelenül igénybe vette az állami repülőgépet államon kívüli utakra, és általában nem sokat lehetett látni szűkebb pátriájában.
Kézzelfoghatóbbak viszont a sikerek, többek közt az, hogy Barbour Mississippibe csábította a Toyota összeszerelő üzemét. Erre nagy szükség volt, mert az államban 2000 óta 77 ezer munkahellyel lett kevesebb.
