Az ENSZ nemzetközi jólétről, szegénységről, egészségről és oktatásról szóló A-tól Z-ig összefoglalója 20. évfordulós kiadásában ugyanakkor hozzátette, hogy az Ázsia-Csendes-óceán térségben tapasztalható növekedési javulás ellenére egyre nehezebb bejutni a gazdag nemzetek klubjába.
Az olajban gazdag Norvégia – 81 év várható élettartamával, 58810 dollár éves átlagjövedelemmel és átlagosan 12,6 iskolaévvel – első helyre került az Emberi Fejlődési Indexen (HDI). 2001. óta ráadásul kettő kivételével minden évben listavezető volt. Nem minden kategóriában szerezte meg ugyan az első helyet (Liechtensteinben például az évi átlagjövedelem 81011 dollár), Norvégia összesített teljesítménye mégis abszolút elsőbbséget tett lehetővé számára az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) éves rangsorában.
A következő négy helyezett Ausztrália, Új-Zéland, az Egyesült Államok és Írország lett. A rangsorolt 169 ország közül Zimbabwe került az utolsó helyre, Mozambik, Burundi, Niger és a Kongói Demokratikus Köztársaság után. Zimbabwe, ahol a várható élettartam mindössze 47 év, az egy főre eső jövedelem pedig 176 dollár, már ötödik éve foglalja el a lista utolsó helyét. Az azóta eltelt négy évtizedben Kongó, Zambia és Zimbabwe HDI-értéke az 1970-es évek szintje alá esett vissza.
„Ezek az országok jól példázzák, milyen szörnyű hatást gyakorol a háború, az AIDS, és a rossz gazdasági illetve politikai vezetés” – nyilatkozta Új-Zéland volt miniszterelnöke, Helen Clarke, az UNDP biztosa.
A tanulmány célja, hogy a jövedelmen kívül szélesebb körű értékelést adjon az életszínvonalról. Az egészségügyet, oktatást, nemi egyenlőséget és politikai szabadságot is magában foglaló felmérés vezető szerzője, Jeni Klugman szerint a világ nagy része „drámai mértékű fejlődésen” esett át 1970. óta. Az átlagos várható élettartam 59-ről 70 évre emelkedett, az általános iskolai részvétel 55-ről 70 százalékra ugrott, az egy főre eső jövedelem pedig megduplázódott, és mára meghaladja a 10 ezer dollárt. A legnagyobb fejlődés a legszegényebb országok némelyikében zajlott le.
„Összességében egészségesebbek, iskolázottabbak és gazdagabbak, és nagyobb hatalmuk van arra, hogy kinevezhessék és felelősségre vonhassák vezetőiket” – tette hozzá Klugman. „Néhány országban azonban súlyos visszaesés következett be, különösen az egészségügy területén, ami esetenként több évtized fejlődését tette semmissé.
„A közelmúlt gazdasági világválsága sokakat megrázott, különösen azokat, akik elveszítették állásukat.”
A rangsor készítésének 20 éve során a legtöbb helyezést előrelépő országok közé tartozik Kína, amely az elmúlt öt évben nyolc helyet előrelépve idén a 89. helyre került, Indonézia és Dél-Korea. Nepál, Omán és Tunézia pedig az emberi fejlődés nem a jövedelemmel kapcsolatos kategóriáiban ért el figyelemreméltó sikereket.
Az újdonsült fejlett országok különféle módon érték el sikereiket. „Sok nemzet úgy fejlődött hosszú távon, hogy az egészségügyre és az oktatásra fektetett hangsúlyt. Mások a gyors gazdasági növekedést választották, ami viszont néha a környezetvédelem fenntarthatóságát kérdőjelezte meg” – áll a jelentésben.
Hat Szaharától délre fekvő afrikai országban és három volt szovjet tagállamban a várható élettartam elmarad az 1970-es évek szintjétől, főként a HIV vírus miatt, illetve a volt kommunista országokban a felnőttek keményebb életkörülményei miatt.
Annak ellenére, hogy a jövedelmek jelentős mértékben megugrottak, a szegény országok nem feltétlenül fejlődtek gazdaságilag ugyanúgy, mint az egészségügy és az oktatás terén. A gazdag országok átlagosan gyorsabb gazdasági növekedést értek el az elmúlt negyven évben, mint a szegény államok. A fejlett és a fejlődő országok közötti megosztottság még mindig fennáll: néhány ország továbbra is a világ jövedelemelosztásának csúcsán maradt, és hozzájuk csak egy maréknyi olyan ország tudott csatlakozni, amelyek eredetileg szegények voltak” – foglalta össze a tanulmány.
Nagyon örülök hogy ijen lehetőség van. és adott egy jobb életvitel” jozsef!!