Vasad – Szinte “mosolyog” a hangja a kis Pest megyei falu polgármesterének, Marton József Zoltánnak – a 35 éves agrármérnök, aki tavaly ősz óta polgármester -, amikor újságolja: 70 millió pluszt mutat a költségvetésük, pedig alig jutottak túl egy iskolaépítésen, és épp nekiugrani készülnek egy művelődési ház alapozásának.
Itt nem elvonják, hanem megtoldják az intézményi dolgozók juttatásait, és fejtörést leginkább az okoz, hogy kiknek ítéljék oda a település kulturális-oktatási célú alapítványában pihenő 30 millió forintot. No meg mikor nyissanak új utcát, merthogy igény mutatkozik rá…
A faluban az önkormányzatiság kezdete óta egyetlen képviselő se vett fel semmilyen juttatást sem. A tiszteletdíjak, a bizottsági tagságért és egyebekért járó pénzek ugyanúgy a közös nagy kasszában maradtak, mint az alpolgármesterek honoráriuma. Úgy százmillió gyűlhetett össze máig, amit aztán visszaforgattak, évről évre gazdagítva a helyet.
A faluban mára szinte természetessé vált a fizetésük egy részének a közösbe történő adományozása. Havonta körülbelül 100 ezer forintról mondanak le fejenként önként a falu lakói. A mindenkori polgármester a hagyományt követve ugyan fizetésért dolgozik, de a csaknem 66 ezer forintnyi költségátalányát, amely törvényileg megilletné, beadja a közösbe.
Az 1836 lelkes Vasad 330-350 milliós éves költségvetéssel gazdálkodik, most éppen 70 millió pluszt mutat a mérleg. Ehhez jön még az alapítványban lévő 30 millió.
Az itt élők közül sokan ingáznak, a legtöbben a közeli fővárosba, például Ferihegyre járnak dolgozni, de akad munka a helyi irodabútor-gyártó vállalkozásnál is, és aki csak teheti, gazdálkodik – magyarázza büszkén a polgármester.
