Sidney – Megkezdte működését Ausztrália első déli-sarki postahivatala a jeges kontinens egyik népszerű turistacélpontjának szomszédságában januárban, a térséget épp száz éve fedezte fel egy ausztrál expedíció.
Sir Douglas Mawson (1882-1958) ausztrál felfedező és geológus 1911 végén indult el szülőhazájából a Déli-sarkvidék felfedezésre. Egy évvel később érte el a jégrengeteg keleti részén elterülő Commonwealt-öböl egyik sziklás részét, amelyet Cape Denisonnak nevezett el. Az expedíció során számos kunyhót emeltek a környéken, amelyek később életmentőnek bizonyultak a felfedezők számára, akik ezekben vészeltek át egy hirtelen lecsapó második téli időszakot egészen a kalandtúra végét jelentő 1914-ig.
“Mivel rengeteg turista érkezik ide évközben és a bélyeggyűjtők részéről is hatalmas az érdeklődés, ezért egy lépéssel tovább szerettünk volna menni a százéves évforduló alkalmából és felépíteni a saját postahivatalunkat a helyszínen” – mondta el a Reuters hírügynökségnek Rob Easther, a Mawson Kunyhók nevű alapítvány expedíciókért felelős ügyvezetője.
A Cape Denison-i postahivatal egyelőre csak ideiglenes épületet kapott a túlélő kunyhókat felújító alapítvány lakónegyedében. Az intézmény csak néhány hétig üzemel a déli félteke nyári időszakában, a lepecsételt levelek minden szezon végén Ausztráliába kerülnek, ahonnan hagyományos úton továbbítják őket a címzettekhez.
A nyitószezonban 150 turista érkezett a helyszínre, ahol speciális kiadású bélyegek várták őket és a megcímzett borítékokat egy műanyagdobozba kellett beledobniuk. Mielőtt azonban a vállalkozó szellemű látogatókkal megpakolt két tengerjáró befutott volna a jégbirodalom kikötőjébe, már nagyjából ötszáz, mindenre elszánt bélyeggyűjtő kereste fel levélben a postahivatalt a különleges postabélyegek reményében.
A postamesteri feladatokat ellátó David Tingay kutatónak egyebek között az időjárási viszonyok feljegyzéséről és a kommunikáció koordinátori feladatokról is gondoskodnia kellett. “Amit egyáltalán nem vettünk számításba előzőleg, hogy a pecsét tintája milyen nehezen szárad itt” – osztotta meg a tapasztalatait Tingay. “A tinta sem a bélyegzőkre nem akart tapadni, sem a borítékon nem tudott rendesen megszáradni. A központi fűtéssel ellátott nagy postákon ez persze nem jelent problémát” – mondta.
