Az EU-ból ki- vagy beutazó légiutasoknak hamarosan meg kell adniuk személyi adataikat az indulási vagy érkezési tagállamnak, amennyiben az Európai Bizottság javaslatát szerdán a tagállami kormányok, majd az Európai Parlament képviselői is jóváhagyják.
A javaslat szerint például az összes, Brüsszelből Isztambulba repülő utas ún. Passenger Name Record (PNR) adatait – otthoni cím, mobiltelefonszám, hitelkártya adatok és e-mail cím – a belga rendőrség speciális egysége fogja ellenőrizni. Bármilyen terrorizmusra, kábítószer-kereskedelemre, embercsempészetre vagy más, súlyos nemzetközi bűncselekményre utaló gyanút meg kell osztani a többi tagállammal. Ebben az esetben a gyanúsítottakat nem engedik felszállni a repülőre, vagy akár le is tartóztathatják őket.
Az Unión belüli járatokra ez a jogszabály egyelőre nem vonatkozna: például Rómából Athénba vagy a Tallinnból Varsóba különleges adatok megadása nélkül is utazhatunk. Ugyanakkor a Bizottság várhatóan tesz majd erre is javaslatot: néhány év múlva, ha a tagállamok úgy kívánják, a speciális biztonsági intézkedések az EU-n belül is érvényesek lesznek.
Ez nehezen egyeztethető össze a brit elképzelésekkel – ők, mint a 2012- olimpiai játékok házigazdái, nem fogadták szívesen a felvetést. Franciaország, Dánia és Észtország is hasonló véleményen van (ha nem is olyan határozott ellenkezést mutatva, mint a britek); Németország pedig láthatóan kevés hajlandóságot mutat egy másik hatalmas uniós adatgyűjtésre. Hollandia alapvetően támogatja az EU-rendszerét, ugyanakkor olyan megoldást preferál, amely nem ró jelentős anyagi terhet a vállalatokra és a kormányokra, és amely a polgári szabadságjogok és az adatvédelem szempontjából összeegyeztethető.
“Szkeptikusak vagyunk annak irányában, hogy valóban feltétlenül szükséges-e egy európai légiutas-adatbank létrehozása.” – mondta Manfred Weber jobbközép német EP-képviselő.
A bel-és igazságügyi szakterületen tevékenykedő konzervatív politikus elmondta: “Az Egyesült Államok és más országok által eddig használt PNR-rendszernek nem sikerült meggyőzni minket annak szükségességéről. Sokkal fontosabb, hogy a különböző tagállamokban már meglévő adatbázisok kapcsolatban legyenek egymással, ilyen lenne például egy uniós szintű terrorizmus elleni figyelmeztető rendszer.
Ha már a jelenlegi adatok felhasználásánál veszteségek keletkeztek: miért gyűjtünk akkor még több tömegadatot?”
Más adatbankokat, mint például az EU kibocsátás-kereskedelmi nyilvántartásait a közelmúltban törték fel, és az információkat a feketepiacon értékesítették; az új bank- és hitelkártya-információk gyűjtése tehát további kérdéseket vetnek fel.
Egy másik kérdéses terület az EU polgárai és utasai adatainak megosztása a 27 tagállam között. Az amerikai hatóságok USA a területére be-, és azon keresztül utaztató légitársaságoktól már jelenleg is bekérik az összes PNR-adatot egy jelenleg is hatályban lévő, de az Európai Parlament által még jóvá nem hagyott megállapodás alapján.
Egy amerikai tisztviselő szerint 2008-ban 1800 személytől tagadták meg a belépést az USA-ba, mivel esetükben a PNR-adatok alapján terroristacsoportokkal való együttműködés, illetve szervezett bűnözés gyanúja merült fel. A neve elhallgatását kérő tisztviselő elutasította a válaszadást arra a kérdésre, hogy a bíróság hány ilyen eset véglegesített. Az eredmény így is nagyon alacsony, ha összevetjük azzal, hogy több mint 80 millió ember repül az USA-ba minden évben.
De maga az amerikai kormány is szolgáltat példát arra, hogy a program nem minden esetben feltétlenül hatékony: a 2009-es karácsonyi, és a new york-i autóbombás terrorista is pár hónappal korábban repült az USA-ba; az indulás előtti 72 óra kevésnek bizonyult a hatóságok számára, hogy kiszűrje a potenciális elkövetőket.
Martin Ehrenhauser független osztrák EP-képviselő hiányolja az EU határozott kiállását a polgári szabadságjogok mellett: jóllehet illetékesek az ellenkezőjét bizonygatták, egy másik EU-USA adatátviteli program (Swift) vizsgálata bebizonyította, hogy EU-n belüli banki tranzakciók is továbbításra kerülhetnek az Egyesült Államokba.
“Most mindenki potenciális terroristának minősül – ez az adatgyűjtés teljesen nevetséges. Úgy érzem, soha többé nem akarok már repülőre ülni.”- mondta Ehrenhauser.
