Las Vegas – Három évtizede ütött ki tűz a világ legnagyobb szállodájában. A gyújtogató, Philip Cline, aki nyolcszoros életfogytiglanát tölti a High Desert Állami Börtönben, a Las Vegas Review Journalnak az évforduló közeledtével adott interjút.
Az akkor 23 éves Cline-nak a szállodatűz előtt is már nem egy alkalommal meggyűlt a baja a törvénnyel: autólopások, tolvajlások voltak a számláján, s ő maga is gondolt rá, hogy előbb-utóbb börtönbe kerül. Azt viszont nem hitte volna, hogy – örökre. A harminc évvel ezelőtti végzetes éjszaka tragédiájáért őt tették felelőssé. A beszélőn az újságíróknak azt állította, senkit nem akart bántani, és a mai napig az zavarja a legjobban, hogy hidegvérű gyilkosként kezelték. Hangsúlyozza: a gyújtogatás nem volt szándékos. „Megtettem. Felelős vagyok érte. Beismerem. Én csináltam. De nem állt szándékomban bárkit bántani vagy megölni. Egyedül azt szeretném, ha ezt mindenki megértené.”
Eddig nem sokan értették meg, pedig Cline harminc éve mondja a magáét. Chuck Lee vegasi detektív – aki ma már nyugdíjban van – vezette Cline hazugságvizsgáló géppel folytatott kihallgatását, és mindig is meggyőződéssel vallotta, hogy a tettes készakarva gyújtogatott. „Hogy miért tette, azt csak ő tudja”, jelentette ki Lee. „Ha valaki tüzet gyújt egy zsúfolt szállodában… ugyan mire számíthat?”
Cline, egy légierős veterán fia 1980-ban költözött vissza Las Vegasba, ahonnan tinédzserként került el. Kisstílű bűncselekményeket követett el, a kaszinók körül lógott, végül – hat héttel a tűz előtt – segédpincéri álláshoz jutott a Hiltonban, napi harminckilenc dolláros bérezés fejében, de a bűnözéssel sem hagyott fel. Egy százdolláros lopásban nem egészen két héttel a tragédia előtt vallotta bűnösnek magát.
A tűzvész éjszakáján a szálloda keleti szárnyába osztották be munkára. Mint most állítja, az akkori történéseket soha nem mondta el a valóságnak megfelelően, még szüleinek és az ügyvédjének sem. Eljött azonban az ideje, hogy mindenki megtudja az igazat. Cline állítása szerint cigiszünetet tartott, mégpedig kiadósat: kokainnal dúsított marihuánás cigarettájához még egy csipet PCP-t is szippantott, amit szobatársától kapott a munkásszállón. Maga sem tudja, miért keverte össze a három, egymáshoz nem illő drogot – aminek messzemenő következménye lett: bódulatában öngyújtójával lángra lobbantotta a legközelebbi függönyt. A tűz gyorsan elharapózott. Cline riasztotta a biztonságiakat, egyikük meg is jelent egy tűzoltókészülékkel, ami viszont csütörtököt mondott.
Cline sorra járta a szobákat, hogy figyelmeztesse a vendégeket, de ő maga is egyre jobban begyulladt a mind vastagabban terjengő füsttől. Végül elmenekült, és másokkal együtt a lenti parkolóból figyelte a világ legnagyobb, 2783 szobás szállodája égését. Sokan egy sorozatra gyanakodtak akkor, hiszen csak három hónappaé korábban pusztított az Egyesült Államok legnagyobb szállodatüze a szintén vegasi MGM Grand Hotelben; ebben nyolcvanöten haltak meg.
A Hiltonban szerencsére nem volt ennyi áldozat, nyolcan azonban így is elpusztultak füstmérgezésben, egy áldozat pedig a tizenhatodik emeleti szobájából ugrott vagy esett ki. Kétszázan kerültek kórházba. Cline mindezt látva arra gondolt: most ő is megfizet mindenért: a tolvajlásokért, autólopásokért. Három írásbeli nyilatkozatot tett azon az éjszakán, egyet a szállodának, egyet a tűzoltóknak és egyet a rendőrségnek. Mindháromban megemlíti, hogy ő fedezte fel a tüzet, hívta a biztonságiakat és riasztotta a vendégeket, az utolsóban azonban elszólta magát, amikor azt írta: „…és aztán elmentem még egy kis tűzért, hogy eloltsam a függönyt”. A „tüzért” szó ki volt húzva, és fölé odaírták, hogy „vízért”, de akkor már a rendőrség gyanút fogott.
Lee a hazugságvizsgálati eredmények alapján már látta, hogy a gyanúsított nem a teljes igazat mondja. Cline a további kérdésekre azt állította, egy Joe nevű homoszexuális vendég szolgálatára állt, utána marihuánát szívtak, és véletlenül gyújtották meg a függönyt. A titokzatos Joe-nak azonban nyomát se találták, és az is kétségesnek látszott, hogy a Hilton függönyei cigarettaparázstól tüzet tudtak volna fogni.
Az elítélt ma azt mondja, azért nem volt hajlandó bevallani az igazságot, mert azzal szembenézni nem tudott. Az ügyészség nyolcrendbeli emberöléssel és gyújtogatással vádolta, az esküdtszék végül egy szállóvendég tanúvallomása alapján találta bűnösnek. Az illető jégért ment, és közben hallotta, amint Cline telefonon jelenti a tüzet – látni viszont semmilyen tüzet nem látott, csak később, amikor már visszafelé tartott a jéggel. Bizonyítottnak látták, hogy Cline előbb telefonált, és csak aztán gyújtogatott. Hős akart lenni, aki figyelmeztetésével életeket ment – arra nem számított, hogy a tűzoltókészülék elromlik.
Az ügyészség halálos ítéletet kért, Cline ügyvédjének azonban sikerült a felelősség egy részét a biztonsági berendezéseire kellő figyelmet nem fordító Hiltonra tolnia, amely később milliós kártérítéseket volt kénytelen fizetni. Az esküdtek végül nem ítélték halálra, mert úgy vélekedtek, a vádlott senkit nem akart megölni – de futni sem hagyták, mert mégiscsak ő gyújtogatott. Így kapott nyolcszoros életfogytiglant, ami tényleges is egyben: valószínűtlen, hogy Cline kegyelmet kapna.
A rács mögött töltött három évtized alatt az elítélt leérettségizett, jelenleg használt kaszinói játékkártyákat szorítoroz, amelyeket újracsomagolva, turistáknak adnak el. Leginkább az bántja, hogy ami történt, azt nem teheti jóvá, nyolc embert nem támaszthat fel.
