Columbus, Ohio – Matthew Hoffman részleteket árult el a betörésnek indult, hármas gyilkossággá fajult bűncselekményről.
„Nem azért mentem be abba a házba, hogy embert öljek”, hangsúlyozta ki vallomásában – feltehetően a halálbüntetés elkerülése érdekében – Matthew Hoffman, hogy nem előre megfontoltan tette, amit tett. „Egyiküket sem ismertem.”
2010. november 9-én történt. Az elkövető olyan házba hatolt be, ahol a 32 éves Tina Hermann élt két gyermekével. A család két autója kinn parkolt, a garázsajtót valaki figyelmetlenségből nyitva hagyta; Hoffman ezen át ment be. Eredetileg lopni akart valamit, amit gyorsan pénzzé tehet – aztán a dolgok elfajultak.
Miután értéket nem talált, távozni akart, de az épp hazaérkező Tina meglepte, s dulakodás kezdődött. Hoffman többször fejbe ütötte áldozatát, miközben megérkezett annak barátnője, Stephanie Sprang. A betörő ekkor szúrta meg a nála lévő késsel Tinát, majd Stephanie következett.
A vérengzés ösztöne ekkor már megállíthatatlanul hatalmába kerítette. Megölte a család kutyáját, mert idegesítette az ugatása, majd megpróbálta eldönteni, mi legyen a következő lépés. Több dolog eszébe jutott, így az is, hogy távozása előtt felgyújtja a házat. Ekkor érkeztek haza a gyerekek az iskolából.
A kisebbikkel, a tizenegy évessel azonnal végzett, a tizenhárom éves lány megölésére azonban – mint mondta – nem vitte rá a szíve. Ehelyett hazavitte magával, négy napig fogva tartotta, ez alatt ragasztószalaggal kötözte meg, többször megerőszakolta; a gyereknek száraz falevelekből csinált vackot a pincében, azon kellett aludnia.
A gyilkos visszatért a tett helyszínére, azzal a szándékkal, hogy mégis felgyújtja a Hermann-házat – ekkor, egy szomszéd bejelentése után fogták el a helyszínen. A rendőrség kiszabadította a házában fogva tartott gyereket; az elkövető ezután vallott, és azt is megmutatta, hová rejtette a meggyilkolt emberek és a kutya tetemét. Kiderült, hogy gépkocsin szállította ki a földi maradványokat Fredericktown mellé, a Kokosing Vadvédelmi Területre, s ott egy hatalmas fa odvas törzsébe helyezte őket.
Hoffman mindvégig ragaszkodott ahhoz az állításához, hogy nem előre megfontoltan cselekedett. Ezt senki nem hitte, a taktika azonban mégis bevált, mert az ellenkezőjét sem tudta a vád bebizonyítani, a halálbüntetést így elkerülte.
