New York – Barack Obama elnökjelöltként, kampánya idején több alkalommal megígérte: az ő adminisztrációja nem lesz „a te volt alkalmazottad, a jövőbeli alkalmazottad vagy a bankszámlád szolgálatára”. Elnöki terminusa felénél azonban egyértelművé vált, hogy ebben a vonatkozásban semmit nem sikerült a washingtoni szokásokon változtatnia.
Az elmúlt hónapokban szép csendben távoztak az emberek a Fehér Házból, a Szövetségi Kommunikációs Bizottságból, a Szövetségi Autópálya Adminisztrációtól, a pénzügy-, a kereskedelmi és a belügyminisztériumból, hogy több pénzért a K Streeten és a Wall Streeten helyezkedjenek el, vagy olyan PR-cégeknek dolgozzanak, mint a Glover Park Group vagy a VOX Global, esetleg hatalmas média- és telekommunikációs vállalkozások szolgálatába szegődjenek, mint a Facebook, a Comcast, a Bloomberg L. P., a DirecTV, a Sprint Nextel és a T-Mobile.
„A forgóajtó ezidáig nem működött valami sokat”, mondta Chris Jones, a lobbisták, PR-esek, pénzügyi szakemberek a kormánytól és a Capitol Hillről való elcsábítására szakosodott CapitolWorks fejvadásza. S mivel valószínű, hogy az elvándorlás folytatódni fog, alighanem komoly figyelem irányul majd arra, miként próbálja az elnök a folyamatot megfordítani, mint tette azt terminusa elején, vagy később, amikor Ország Péter pénzügyi igazgató intett búcsút a kormányzatnak a Citigroupnál kínált magasabb fizetés kedvéért.
Obama a Fehér Házban töltött első napján jelentette be: valamennyi kinevezettjének etikai fogadalmat kell aláírnia, amiben ígéretet tett arra, hogy Obama hivatali ideje alatt nem szegődik lobbistának, és távozása után két évig nem tesz kísérletet arra sem, hogy az állami szolgálatban megmaradó kollégáinál próbáljon lobbizni. Az elnök hangoztatta, hogy mindez szakítást jelent az addigi gyakorlattal, és „a forgóajtó leállításával” a korábbi lobbisták a köz szolgálatában fejthetik ki tevékenységüket.
Úgy tűnik azonban, az óvintézkedések az érintetteket nem feltétlenül hatották meg. A magánszektor továbbra is nagymértékben utazik a törvényhozási és politikai tapasztalattal rendelkező elnöki munkatársakra, különösen az egészségügyi, pénzügyi, telekommunikációs, energetikai és médiaszektorokban. Így amikor a Siemens új elnökhelyettest keresett, Chris Jones fejvadász Camille Johnsonra, a demokraták veterán aktivistájára vetette ki a hálóját, aki a First Lady, Michelle Obama kommunikációs igazgatójaként dolgozott. Marc Langendorf, a Siemens szóvivője egyértelművé tette: olyan embert kerestek, aki az elnök mellett szerzett munkatapasztalatokat.
Sarah Feinberg, Obama volt kampányfőnöke, Rahm Emmanuel 33 éves munkatársa is megvált a Fehér Háztól, és Robert Barnett, a befolyásos washingtoni ügyvéd csapatához szegődött, aki többek közt Hillary és Bill Clinton, valamint Sarah Palin álláskereséseit intézte. Feinberg a fizetéséről nem volt hajlandó nyilatkozni. Férje, Dan Pfeiffer – egyelőre még – a Fehér Ház kommunikációs igazgatója.
Colin Crowell, aki tavaly júniusban intett búcsút az elnöki stábnak, visszautasította ugyan a helyenként évi egymillió dolláros fizetéssel is kecsegtető ajánlatokat, létrehozta ellenben a saját konzultatív és lobbicégét, amivel valószínűleg sokkal több pénzt fog csinálni, mint amennyit valaha is a köz szolgálatában látott. December óta ő a T-Mobile, a Cablevision, a DirecTV, az Earthlink, a Consumer Electronics Association és a modemgyártó Zoom Telephonics hivatalos lobbistája.
Damon Munchus pénzügyminiszteri szakember, korábbi befektetési bankár tavaly igazgatóként csatlakozott a pénzügyi és lobbiszolgáltatásokat kínáló Cypress Grouphoz, és nyilatkozatában sajnálatosnak minősítette, hogy a kormány képtelen a fizetések területén a magánszektorral versenyre kelni. Munchus szerint, aki New Yorkból ingázott Washingtonba az állami szolgálatot csak azok engedhetik meg maguknak, akik már sok-sok milliót kerestek, és nem jelent számukra problémát, hogy szállodában lakjanak, vagy bútorozott lakást béreljenek. Ezentúl olyan cégek érdekeit próbálja érvényesíteni, mint a Citigroup, a PriceWaterhouseCoopers, az Advantage Capital Partners, a Primus Guaranty Ltd. és az International Swamps and Derivatives Association.
A legnagyobb port azonban a magyar származású Ország Péter esete verte fel, aki a Citigrouphoz pártolt át, a New York Times szerint az évi hárommillió dollárig terjedhető fizetés miatt. A lépést széltében-hosszában bírálták: Will Wilkinson liberális kommentátor „beépített korrupcióról” értekezett, míg Ezra Klein, a Washington Post ugyancsak liberális bloggere azt a következtetést vonta le, hogy az Országéhoz hasonló húzások csökkentik a kormány hitelét.
