Miután megszakadtak a közvetlen izraeli-palesztin béketárgyalások, beindultak az események a kettészakadt palesztin területeken. Míg a Nyugati Part (Ciszjordánia) miniszterelnöke jövőre ígérte kiépíteni a palesztin államot, addig a a Gázai térségben egyre fokozódik az erőszak.
Az elmúlt hetekben megnőtt a Gázai-övezetből indított rakétatámadások száma , mire válaszul Izrael kedden egy jelentős légitámadást intézett feltételezett militáns célpontok ellen. Ezen túl péntek este is kilőttek egy rakétát a Zsidó Állam déli részére, ám az lakatlan területen landolt, így senki nem sérült meg.
A 2007 óta Gázát uraló Hamasz egyik fontos tisztségviselője, Mahmud Zahar úgy nyilatkozott pénteken, hogy a palesztin militáns szervezet nem szeretné, hogy az elmúlt hetekben megsokszorozódott erőszak a gázai helyzet eszkalálódásához vezessen – írta az AP. Zahar hozzátette: szervezete “elkötelezett a nyugalom mellett”, mely többé-kevésbé jellemezte a helyzetet Izrael két évvel ezelőtti gázai offenzívája óta. Arra is figyelmeztetett ugyanakkor, hogy a Hamasz ezt a csendes időszakot az újrafegyverkezésre használta föl.
A 2008-2009 fordulóján lezajlott háborút Tel-Aviv robbantotta ki több évnyi folyamatos palesztin rakétatámadás után. Az akcióban (az AP információi szerint) összesen mintegy 1400 palesztin halt meg, köztük több száz civil, ezen túl lényeges károkat okozott a gázai infrastruktúrában. Az izraeli oldal vesztesége mintegy tizenhárom katona volt.
Miközben a Hamasz maga nagyra becsülte a 2009 elején létrejött informális tűzszünetet, kisebb katonai csoportok folytatták a rakétatámadások indítását izraeli célpontok ellen. Tel-Aviv a Hamaszt teszi felelőssé az összes, Gázából irányuló támadás miatt, hiszen a palesztin szervezet gyakorlatilag uralja az övezetet 2007 óta.
Félő, hogy az események nem békés irányba fognak haladni, miután az Obama-kormány által erőltetett, a közvetlen tárgyalások feltételeként szabott telepépítési moratóriumot Netanjahu izraeli miniszterelnök lesöpörte az asztalról. Kérdéses persze, hogy a béketárgyalások mennyiben vezethettek volna sikerre, azokon ugyanis a Hamasz nem képviseltette magát. Ráadásul, ahogy a WikiLeaks-dokumentumokból is kiderült, a hivatalos ciszjordániai palesztin vezetés számára nem sürgős visszatérni a Gázai-övezetbe. Úgy tűnik tehát, hogy jelen pillanatban egyik fél sem érzi érdekének a mielőbbi megállapodást.
A helyzetet tovább bonyolítja a megerősödött és regionális vezetői pozíciókra törő két ország, Irán és Törökország szerepe a konfliktusban. Miután Irán számít a palesztin militáns szervezetek egyik legfőbb támogatójának, ezért nélküle nem lehet tartós békét kialakítani a térségben. Teheránnak nem érdeke ugyanakkor megoldani a palesztin-izraeli konfliktust, hiszen a “palesztin kártya” kijátszásával jelentősen növelheti és növeli befolyását a muszlim Közel-Keleten.
Ezzel ellentétben a török külpolitika egyik kimondott célja a konfliktusmentes Közel-Kelet megteremtése, így Ankara mindenképpen érdekelt a palesztin kérdés megoldásában – nem beszélve arról, hogy a konfliktus tovább szítja a nyugat- és EU-ellenes érzelmeket a muszlim többségű török társadalomban. Az EU-csatlakozás pedig a török kormányzat legfőbb törekvése. A török-izraeli kapcsolatok ugyanakkor nagyban megromlottak a májusi flottaincidens kapcsán, így Ankara potenciális közvetítő-képessége erősen legyengült. Az az elmúlt hónapok történései ráadásul azt mutatják, hogy az Egyesült Államok és az EU által gyanakvással figyelt török-iráni kapcsolatokat sokkal kevesebb vitás kérdés terheli, mint az izraeli-török kapcsolatokat.
Úgy tűnik tehát, hogy a már régóta húzódó, cseppet sem egyszerű konfliktus csak bonyolódott 2010 eseményeinek következtében, így az Obama-kormány egyik legfőbb külpolitikai célkitűzését, a palesztin kérdés megoldását nehezebb elérni, mint valaha.
