A magyar miniszterelnök a minap egész adásidőt betöltő interjút adott az MTV “Az Este” című műsorában.
Érdemes a műsort megnézni, akár többször is. Esetleg néha némitsuk le a hangot. Hogy érzékelhessük egy európai miniszterelnök (soros elnök) sajátos gesztusait, amiként a mondandóját – a kérdésekben megfogalmazott tényektől függetlenül – előadja, s amiként a kérdezővel szemben viselkedik, amiként a riporternőt „kezeli”. Kanadai szemmel eléggé furcsa élmény.
Nem elsősorban a magyar miniszterelnök elsőáldozós szűzlányokat zavarba ejtő vihogásaira gondolok, hanem arra, ahogyan az egész műsorból szinte kisugárzik az egyénisége.
De nézzük inkább a tényeket, vegyük sorra a látottak és hallottak néhány elemét!
A műsor elején a miniszterelnök kijelenti, hogy amiért a parlament (a kétharmad birtokában) ilyen gyorsan tudja még az alkotmányt is módosítani, az a mai világban kifejezett előny.
Az ország menedzserét látva nyilvánvaló, hogy őt valóban nem érdekli, hogy a mai világban a kiszámíthatóság, a következetesség a legfontosabb, s hogyha összevissza változtatgatjuk a törvényeket, köztük az alaptörvényt is, (esetleg ha kedvünk szottyan visszamenőleg is), az csak káros lehet, például leminősítést, óriási bizalomvesztést eredményezhet.
Erről, a leminősítésről, a bizalom hiányáról és további hanyatlásáról azt mondja, hogy nyolc évig mentünk befelé az erdőbe, s ezt az irányt most nem lehet fél év alatt visszafordítani.
A tény viszont az, hogy a Bajnai-kormány – általános elismerést kiváltva – visszafordult, és elindult kifelé az erdőből, amibe az összevissza kormányzó elődei belevitték, s amelynek Orbán most egy újabb 180 fokos fordulattal ismét a belseje felé törekszik. Ráadásul olyan sebességgel teszi ezt, ami a Bajnai előtti, szintúgy inkompetens szocialista kormányt megszégyeníti. Remény csak abban van, hogy a helyismeret hiányában esetleg átrohan az erdő közepén és valahol véletlenül kibukkan belőle.
A miniszterelnök ( a videón 7.35 perckor) kijelenti, hogy ő úgy látja, hogy az országot pozitív várakozás veszi körül.
Talán nem olvasta az aznapi lapokat (a világ minden részén sok tucat világlap ítélte el a magyar kormányt a médiatörvény miatt, beleértve a jobboldali kanadai újságot, a National Post-ot is. A cim: A magyar médiatörvény direkt csapás a sajtószabadságra ).
(Egyébként Orbán saját tévéje, a Hir Tévé másnap egy szintén hosszú interju során többször is felhozza ezt az általános nemzetközi elitélést a főnöknek. Ottani kollegánk dicséretére legyen mondva, még azt is megemliti, hogy ez az általános negativ hangulat túltesz minden eddigin, beleértve a 2006-os zavargásokat követő cikkezéseken is. Orbán ezt egy legyintéssel elintézi – „ nem fair a világ”, mondja. Őt nem tántorítja meg semmi, teljes gőzzel tovább. Ugyanigy legyinti le Merkel intelmeit. Szinte gúnyosan mondja, hogy nem is Merkel üzent, csak a szóvivő helyettese, és -szerinte- csak azt jegyezték meg ami minden EU-s ország esetében megszokott, hogy figyelnek rá, betartják-e az európai normákat. Ennek teljesen ellentmond az egész európai sajtó, mely egyértelmüen a „figyelmeztet” szót használja, mind német mind angol cikkjeiben).
Visszatérve az Este müsorára, abban persze igaza van, hogy a világban sokan (főleg az otthoni és külföldön élő magyarok) drukkolnak az országnak. Nagyon szeretnénk, ha sikerülne a kilábalás, mégpedig minél hamarabb. De, egyrészt ezt nem kell a szabadság rovására művelni. Mi értelme van ennek? Másrészt, amikor a világ minden részén élő szakértők ezrei szerint az ország – a legjobb szándékkal is legfeljebb ezt lehet mondani – irtózatos rizikót vállal ezzel az esztelen – és eszetlen – kapkodó, mindent felrúgó, általuk gazdaságpolitikának nevezett improvizáció-sorozattal, akkor ezt szóvá kell tenni. És nem hallgatni róla. Vagy hagyjuk őket, hadd szajkózzák, mint a trabantos a 70-es években az új M7-esen, amikor szembe menve a forgalommal háborogva kifakadt, hogy itt mindenki bolond és szembejön a forgalommal?
Amit a jegybankról mond (a 9. perc körül), mármint, hogy nem egy hullámhosszon gondolkodnak, az elszomorító. Egy európai miniszterelnöknek tudnia kell, hogy a bank azért emelt kamatokat, mert leminősítették az országot. Az MTV reggeli műsorában is elhangzik szakértőktől: ez szükséges rossz. Így nincs más választás: magasabb hozamot (kamatot) kell ajánlani a befektetőknek, nehogy kimeneküljenek az országból. A romló forint-árfolyam miatt a saját valutájukban különben is kevesebbet ér a befektetésük. És még alig néhány éve volt, hogy egy féléven keresztül nem vettek jóforman egyetlen magyar államkötvenyt sem (akkor kellett az IMF –hez fordulni.) Ezt jo lenne elkerülni…
A következő téma igazi csemege. Könyveket lehetne írni a magánnyugdíjak lenyúlásáról folytatott párbeszédről. Most csak annyit, hogy a szerencsétlen műsorvezető-nő (Szöllősi Györgyi, kíváncsi vagyok, meddig lesz a helyén), próbálkozik, egyre-másra teszi fel a kérdéseket (az interjú 14. percében), felemlítvén a sok, egymásnak is ellentmondó „döntés” paródiába illő sorozatát. Igyekszik, tán még jobban mint az előbb emlitett műsorvezető a Hir-tévében, de hiába.
Először 14 havi befizetés-visszatartásról beszéltek, majd megnyitották a visszalépés lehetőségét, azt mondták, hogy az államadósság miatt kell ezt meglépni, majd, hogy a nyugdíjak megmentése miatt kényszerülnek erre. Ez után bejelentették, hogy eltörölték a kötelező belépést, aztán azt mondták, hogy aki nem lép át az államiba, az nem kap állami nyugdíjat (noha a munkáltatója a 25%-os jutalékot utána, ahogyan eddig is köteles volt, úgy ezután is köteles lesz az államnak befizetnie). Aztán többször volt adózandó a kivett hozam, még többször nem, egyetlen hét alatt. Minderre Magyarország felelős miniszterelnöke azt mondja, hogy a dolgoknak a politikában mindenütt ez a normális sora, rendje. Lépésről lépésre haladtak, átszervezték a nyugdíjrendszert.
A csúcs azonban akkor következik – s ezen közgazdászok már nevetni se tudnak – amikor azt mondja, hogy ezzel az „átszervezéssel” (hah’) megmentettük a nyugdíjasok nyugdíját, és „hosszú távon is biztonságba helyeztük a fiatalok nyugdíját”. És még erre a csúcsra is rátesz egy lapáttal, egy perccel később (!) a következőket mondja: „a nyugdíjrendszer hosszú tavú jövője az nem a nyugdíjrendszerben van”.
Na akkor most hogyan helyeztük hosszú távon biztonságba a fiatalok nyugdíját az „átszervezett” nyugdíjrendszerrel, ha hosszú távon a nyugdíjrendszer jövője nem a nyugdíjrendszerben van?
Akkor most mi van? Ez Európa? Ja, és ezt nem a negatív IQ’s Pista bácsi mondja, akinek több füle van, mint foga, a lajosmizsei dűlő kocsmájából, pár üveg bor után…
Hogy fair-ek legyünk, amit a magyar kormány feje ehhez hozzá tesz, hogy tehát a két dolog, ami kell a nyugdíjrendszer fenntarthatóságához, az foglalkoztatottság és a gyerekszülések növekedése, az persze helyes. Ezt még a Pista bácsi is tudja. (Azt már nem emliti hogy ez szükséges de nem elégséges feltétel). De meggyőződésem, hogy sem a foglalkoztatottságot, sem a gyerekvállalást nem lehet lényegesen növelni egy olyan világban, ahol a fenti ad hoc , viccbe illő kapkodással intézik el az „átszervezést”. Tudniillik a befektetők, akiknek a pénzén élt és él ma is az ország, az ilyesfajta kapkodásra igen érzékenyek. Legfőképpen a jogbiztonságra. A következetességre, a kiszámíthatóságra. A „hős” riporternő által is vázolt totálisan ellentmondásos procedúrát a miniszterelnök hiába nevezi dolgok normális sorának, rendjének, ettől az még nem az. Minden, csak nem következetes, minden, csak nem kiszámítható.
Az interjú 18. percénél Orbán a fején találja a szöget: azt mondja, hogy a mai magyar fiatalok külföldön képzelik el a boldogulásukat. Egy felmérés szerint a 61 százalékuk. Persze, ilyen arányban nem tudnak majd kimenni, ez a veszély nem fenyeget. De ha csak az egytizedük kimegy, (és ettől azért több fog), már csődbe kerül a nyugdíjrendszer, mi több, az egész ország is. Megint csak azt lehet mondani, hogy a fiatalokat nem ilyen politikával lehet otthon tartani. Én fiatalként dobbantottam családostul, feladva mindent a szabadságért. Viszonylagos jólétet, anyagi javakat, biztonságot, múltat, házat és hazát.
Meggyőződésem, hogy a mai fiatalság sem akar egy szellemileg zárt, avitt, médiakontrollal sújtott, egyszemélyi és egypólusú hatalom által (kézi)vezérelt országban élni. Még akkor sem, ha – adja Isten -, ez a sok zagyvaság amit eddig csináltak mind leülepszik, és bejön, amit – velünk együtt – szeretnének: az ország gazdaságilag sikeres lesz. A fiatalok még akkor se maradnak, ha tele van a zsebük, de nincs szabadság, fiatalos lendület, tudás-alapú előrehaladás. Ez a dolgok természete. A fiataloknak szabad levegő kell, minél kevesebb korlát. Az ország nyelvtudásban lassan előbbre lép Európa utolsó helyéről, lassan felnő egy új generáció, amely a szabad Európában született, nyelveket beszél, toleráns, kultúrákat megért. Egy ilyen generáció, – főleg ha nincsenek határok-, nem fog otthon ülni és a sorozatgyártású, agybénító híreket hallgatni és egy vita nélküli világban bókolni élete végéig.
Az ország miniszterlenöke (a 21. perc körül) megint beletrafál valamibe. Azt mondja, hogy „Ausztriában és Angliában a hazainál nagyságrendekkel nagyobb bankadók vannak”. Mindenki maga ítélje meg, hogy a felelős miniszterelnök lódítani szándékozott-e, avagy nem ismeri a tényeket. És hogy ezek közül melyik a jobb.
Ausztriában ugyanis a bankadó (amit egyébként otthon nem Orbán, hanem Bajnai vezetett be, csak az sokkal kisebb arányú, s így a pénzvilág által jobban elfogadott volt) mértéke a magyarnak a töredéke. És ha már angliai válságkezelő példákkal hozakodik elő a magyar kormányfő, akkor illene azt is megemlítenie, hogy az angol bankadót sok más megszorítás és adóemelés közepette vetették ki. Miközben például a tisztségviselők fizetését befagyasztották. Másrészt Angliában nem magyarországi módon „azonnali és nagyaranyú adócsökkentésnek” nevezik a történteket, hanem a nevükön. És az ottani lapok nyíltan latolgatják, hogy vajon a bankadó pénzt hoz-e majd a költségvetésbe, avagy üzletet hajt ki az országból.
Ezzel együtt a brit bankadó a magyarénál háromszor annyi pénzt tervez beszedni egy év alatt. Csakhogy a brit gazdaság nagyjából 2 trillió dolláros évente, így a beszedendő 3 milliárd dollárnyi adójövedelem ennek körülbelül a 700-ad része. Vagyis 0,15 százalék. Magyarországon viszont a bankadó a GDP mintegy 0,6 százaléka, azaz GDP-arányosan az angliai négyszerese. Ha a bankok vagyonához viszonyítjuk, a magyarországi bankadó aránya sokszorosa az angliainak, mert az angol bankok vagyona elképesztően nagy ( a GDPnek vagy ötszöröse). Ha a lakosság számához viszonyítjuk a magyarországi bankadó akkor is az angliai kétszerese.
Ausztriában a bankadótól 500 millió eurót várnak, ami kb. 140 milliárd forint. Nem tudom, hogy ez az összeg milyen orbáni (vagy orwelli) matematika alapján nagyobb „nagyságrendekkel” a magyar bankadó 200 milliárdjánál. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az osztrák gazdaság mérete majd háromszorosa a magyarénak, akkor kiszámítható: sógoréknál a bankok arányosan nagyjából negyed annyit adóznak, mint a mi bankjaink.
Orbán ez után tesz még egy kijelentést (a 22. perc után), ami közgazdaságilag nonszensz: „az államadósság csökkentese nélkül egyetlen EU-s ország sem lehet sikeres”. Ehhez nem is kellene kommentárt fűzni. Persze nem arról van szó, mintha bizony az államadósság növelése kívánatos lenne, nem ezt mondom. Én se szeretem, ha a gyerekeink jövőjét éljük fel (elsősorban ezért vagyok aktív támogatója Kanadában a Konzervatív Pártnak). De az nyilvánvaló, hogy sok, köztük több EU-s állam is, az államadósság növelése közben is lehetett és volt nagyon sikeres. Időszakosan néha kifizetődő kölcsönökböl beinditani vagy pörgetni egy gazdaságot. Az is bevett gyakorlat, hogy egyes grandiózus beruházások megnövelik a hiányt és a tartozást, de ha ezeket jól csinálják, igen sikeresek is lehetnek.
Végezetül még egy megjegyzés: nagyon szeretném, hogy amit Orbán hangoztat (többször is, például a 26. perc után), hogy tehát mindenki sikeres lesz otthon, és hogy az egész ország sikeres lesz, valóban bekövetkezzen. Én lennék a legboldogabbak egyike. De ezt nem elég akarni, tenni, tenni kell, – idézhetném Vácit. Csak nem mindegy mit.
Bárcsak legyen igazuk. Örülnék, ha megcáfolnák egyik mentorom, Cardoso volt brazil elnök többszöri figyelmeztetését, ami szerint a populizmus olyan útlevágás, ami nem vezet sehova.
