A Lyukas zászló producere lekommunistázta a Los Angeles-i főkonzult 2010. december 17. péntek 0:01 | AN

Los Angeles – Kovács Klaudia, A lyukas zászló című film producere egyre-másra adja ki gyalázkodó leveleit, amelyekben a kommunizmus üldözöttjének mutatja magát, vélhetően azért, mert a magyar kormány nem tette kötelezővé filmje megtekintését, és emiatt nem kapott élete végéig járó vetítésenkénti jogdíjat a magyar államtól – fogalmaznak amerikai magyarok Kaliforniában. Emiatt kommunistázza a Los Angeles-i főkonzult is. Kovács Klaudiától már a film alkotói mellett az 56-osok is elhatárolódnak.

Kovács Klaudia nemrégiben egy újabb sajtótájékoztatót tartott, amelyről az alábbi nyilatkozatot adta ki:

„Magyarországon a legsikeresebb ‘56-os dokumentumfilmet A lyukas zászló című filmet sokáig külföldi alkotásként kezelték, ezért a mű produkciós irodája a Magyar Filmirodánál kérvényezte az ügy elbírálását. Magyarországon a 2004-ben kihirdetett Filmtörvény van hatályban, amely azokra a filmekre vonatkozik, amelyeknek az első forgatási napja 2004-ben vagy azután volt. Jelenleg olyan jogi szabályozás nincs érvényben, amely azokról a filmalkotásokról is rendelkezne, amelyeknek első forgatási napja 2004 előtt volt. Az említett dokumentumfilm munkálatai 1998-ban kezdődtek el, ezért “A filmalkotás besorolását nem lehet elvégezni.” Amennyiben a fenti szabályozásban nem lenne joghézag a Magyar Filmiroda szerint “A lyukas zászló c. filmalkotás MAGYAR FILMALKOTAS kategóriának felelne meg.” A produkció nem tehet a magyar jogi szabályozás hiányosságairól, ezért a film jogászai szerint a nyolcszoros díjnyertes alkotást Magyarországon nem érheti jogsérelem.

A lyukas zászló című film, és annak magyar állampolgárságú alkotói és támogatói élni kívánnak a Magyar Köztársaság Alkotmánya illetve az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. Törvény biztosította jogaikkal. A produkció ezért is tiltakozik nyilvánosan, és hívja fel a sajtó, valamint a lakosság figyelmét a Los Angeles-i Magyar Főkonzulátus és főkonzul két éve tartó, folyamatos, diszkriminatív és ezáltal jogsértő magatartására.

A Főkonzulátus a főszervezője az ezen a héten megrendezésre kerülő 1. Los Angelesi Magyar Dokumentum- és Rövidfilm Fesztiválnak mely “a magyar dokumentumfilmes eredményeket kívánja népszerűsíteni” és a “Magyarországon vagy Észak-Amerikában élő magyar rendezők 28 alkotását mutatja be.” Az intézmény programja szerint a bemutatásra kerülő filmek közül egyetlen egy sem rendelkezik több szakmai- és közönségdíjjal, Oscar-verseny részvétellel, multi-kontinentális forgalmazással, mint A lyukas zászló című alkotás.

A közelmúltban – ismét csak az adott külképviselet szervezésében – került megrendezésre a Magyar Filmnap, melyre szintén nem kapott meghívást az említett ‘56-os dokumentumfilm. Ezenkívül a Főkonzulátus minden filmes és kulturális programjából, rendezvényéből, nyomtatott és internetes tájékoztatójából kihagyja A lyukas zászló című alkotást. Ezáltal gátolja a filmnek a magyar emberekhez való eljutását, annak terjedését és ezáltal jelentős károkat okoz a terjesztésben is. A főalkotót a főkonzul a Főkonzulátusról kitiltatta. Ezzel szemben más műveket, alkotókat rendszeresen meghív, azokat széles körben propagálja, támogatja. Érdekesség, hogy a – kommunista múlttal bíró – főkonzul a Főkonzulátus csatornáin keresztül népszerűsíti a saját könyvét.

Fontos tudni, hogy az évek során a produkciónak kifejezetten pozitív volt a kapcsolata a legtöbb magyar külképviselettel – főleg az MSZP-SZDSZ kormányzat előtti érában… A film stáblistáján a mű készítői 11 nagykövetségnek és konzulátusnak, illetve 16 nagykövetnek, főkonzulnak, konzulnak és tiszteletbeli konzulnak fejezték ki hálájukat azért, mert aktívan segítették a film létrejöttét.

Azonban – a továbbra is sűrűn előforduló – a kommunizmus jogállamiságának hiányát továbbvivő gyakorlat miatt a produkció széleskörű nemzetközi kapcsolatai és támogatói révén is határozottan szorgalmazza a kommunista háttérrel és múlttal rendelkező egyének közéletből való kizárását.

Zsigmond Vilmos – Executive Producer

Kovács László – Operatőr, Executive Producer
Dr. Andrew Senyei – Executive Producer
Hules Endre – Író, Rendező
George Adams – Társproducer
Honti Zoltán – Operatőr
Chris Horvath – Zeneszerző
Kovács Klaudia – Rendező, Producer, Író (sztori)”

Kovács Klaudián kívül egyetlen aláíró sem adta a nevét a fenti nyilatkozathoz, annak megismerése után Zsigmond Vilmostól kezdve Hules Endréig, A lyukas zászló írójáig és rendezőjéig, mindenki elhatárolódott tőle. A fenti nyilatkozatra Los Angeles-i magyar főkonzulátus az alábbi közleményt adta ki:

„A Főkonzulátus a leghatározottabban visszautasítja azt a valótlan állítást, amely szerint a Külképviselet nem jogállami módon vagy egy bizonyos ideológia mentén működne. A Főkonzulátus ügyvitelében értéksemleges módon jár el, a Főkonzulátus többségét adó központi kiküldöttek – köztük Bokor Balázs főkonzul is – valamennyien köztisztviselők, akik a rájuk vonatkozó jogszabályok szövege és szelleme szerint járnak el.

A Főkonzulátus a leghatározottabban visszautasítja azt a valótlan állítást, amely szerint a Főkonzulátus és a főkonzul folyamatos, diszkriminatív és jogsértő magatartást tanúsít a film kapcsán. Bokor Balázs főkonzul a Külképviselet és a maga nevében többször is gratulált Kovács Klaudiának „A lyukas zászló” több fórumon elért sikereihez, majd az Egyesült Magyar Házzal és az Arany János Körrel együtt felajánlotta, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 53. évfordulója alkalmából a Los Angeles-i magyarok által rendezett ünnepségsorozat felvezetőjeként a film kerüljön bemutatásra. Kovács Klaudia ezt írásban utasította vissza arra hivatkozva, hogy sem Bokor Balázs főkonzul, sem Pereházy Miklós a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház elnöke nem méltó az együttműködésre. A Főkonzulátus az Egyesült Magyar Házzal együtt mélységesen sajnálja, hogy Kovács Klaudia megvonta az 1956-ra emlékező helyi magyarságtól azt a lehetőséget, hogy a „legsikeresebb `56-os dokumentumfilmet” megtekinthessék.

A film premierjére az Amerikai Filmintézet AFI FEST nevet viselő rangos nemzetközi seregszemléjén, a hollywoodi ArcLight Színházban került sor 2007. november 10-én. A vetítésen képviseltette magát a Los Angeles-i Főkonzulátus, az eseményről széles körben adott hírt saját csatornáin keresztül többek között a magyar sajtónak is.

Kovács Klaudia az amerikai magyarság széles körét kereste meg annak idején „A lyukas zászló” forgatásának ötletével. Eredeti tervét nem tudta megvalósítani, a film nem készült el az 1956-os forradalom 50. évfordulójára. A Los Angeles-i Főkonzulátus – a bizalmat mintegy megelőlegezve – Kovács Klaudiának az ötvenedik évforduló alkalmából ‘56-os emlékérem odaítélését javasolta.

A Főkonzulátus Kovács Klaudia állításával ellentétben többször is szerepeltette kulturális eseményeinek felsorolásakor a filmet, tájékoztatóiban többször adott hírt annak vetítéseiről, sikereiről. Így pl. a „Hungarian Culture also on the West Coast” című 2009. január-márciusi programokat bemutató programfüzetében. A filmet a magyar bencések alapította Woodside-i Perjelségen mutatták volna be elsősorban a San Francisco környékén élő magyarság képviselői számára. A programfüzet mellett erről a Főkonzulátus teljes e-mail listája is tájékoztatást kapott. A vetítést végül Kovács Klaudia lemondta röviddel az esemény előtt.

A Kovács Klaudia-féle sajtóközleményben említett Magyar Filmnapra azért nem kapott meghívást „A lyukas zászló”, sőt egyetlen más film sem, mert ilyen rendezvényt a Főkonzulátus nem szervezett.

Az 1. Los Angeles-i Dokumentum- és Rövidfilm Fesztiválon olyan alkotások szerepelnek, amelyeket alkotóik ingyen és maguk ajánlottak fel bemutatásra. A fesztivált a Főkonzulátus a Los Angeles-i Egyesült Magyar Házzal, a William Fox Magyar Filmklubbal és a Bunyik Entertainment-tel együtt közösen szervezi. Kovács Klaudia nem kereste meg a szervezőket, hogy filmje bemutatásra kerüljön a márciusi fesztiválon, mint ahogyan soha korábban sem kezdeményezte filmje bemutatását a főkonzulátus által.

A Főkonzulátus visszautasítja Kovács Klaudia azon valótlan állítását is, amely szerint a főkonzulátusról ki van tiltva. A Főkonzulátusról nem lehet senkit sem kitiltani. A Főkonzulátust félfogadási időben bármely magyar vagy nem magyar állampolgárságú személy felkeresheti. Más időpontban előzetes egyeztetés alapján kerülhet sor találkozóra. Kovács Klaudia rendszeresen meghívást kap a Főkonzulátus rendezvényeire, amelyeken többször is részt szokott venni. Az egyik ilyen alkalom például a 9. Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál megnyitója alkalmából a főkonzuli rezidencia klubházában adott fogadás volt.

A Főkonzulátus „A lyukas zászló” című filmet fontos alkotásnak tartja és a jövőben is azt kívánja, hogy minél több sikert érjen el. Egyszersmind célszerűnek tartaná, ha a fölösleges, kicsinyes és alaptalan vádaskodások nem vonnák el a közvélemény figyelmét a filmről. 1956 emlékének megtartása erre kötelez mindannyiunkat, így Kovács Klaudiát is. A Főkonzulátus ezt a mesterségesen „létrehozott” ügyet a maga részéről lezártnak tekinti.

Los Angeles, 2010. március 24.”

Kovács Klaudia és A lyukas zászló egyik legfőbb kaliforniai támogatója, Előd László, 1956-os szabadságharcos, az Arany János Kör vezetője volt. Kovács producernő közleményére Előd László az alábbi nyilatkozatot tette közzé:

„Bár Kovács Klaudia nem érdemli meg azt a nyilvánosságot melyet igaztalan kijelentéseivel kierőszakol, mint 1956-os Szabadságharcos, szeretném magamat a leghatározottabban elhatárolni mind Kovács Klaudiától, mind az általa készített „dokumentumfilm”-től, a Lyukas zászlótól.

Ahogy nyílt leveleiben rágalmaz és hazudik, ugyanúgy csúsztat a filmben, tudományosan meg nem alapozott s „tények”-nek feltüntetett kijelentéseiben.

Mind a filmen kívüli és a filmen belüli magatartásával megvonja önmagától is és a filmtől is a hitelesség érzését.

1956 szellemisége és szentsége nemzedékemnek egy életreszóló emlék, tény, élmény. Amikor Kovács Klaudia hazugságaival propagálja e filmet, 1956 szent szellemének s halottainak tapossa sárba a becsületét és sokak megrövidült, feláldozott hősi életét tiporja el.

Ezt, mint 56-os szabadságharcos – s egyre kevesebben vagyunk – nem hagyhatom szó nélkül. ELÉG volt Klaudia. Elég volt a hazugságokból s félrevezetésből.

Egy dokumentumfilm alapkövetelménye az, hogy annak minden szava tudományosan leellenőrzött, bizonyítható tényen alapul. Ez a tudományos feldolgozás nem vált valóra e film esetében, sőt, akik segíthettek volna, elzárkóztak.

Itt csak egy tényt szeretnék bemutatni:

állításod, hogy a Los Angelesi Magyar Főkonzulátus megtagadta segítségét filmednek, s hogy elzárkózott annak támogatásától, szemenszedett hazugság az összes többi rágalmaddal együtt.

Itt csak egy tényt szeretnék bemutatni:

Itt csak egy tényt szeretnék bemutatni:

Itt csak egy tényt szeretnék bemutatni:

Röviden: 2009 október 11-re szerveztük a film bemutatását hármas rendezésben: A Főkonzulátus, a Los Angelesi Magyar Ház és az Arany János Kultúr Kör. A tárgyalásokat én vezettem Veled a hármas csoportunk nevében, e-mailen. Az erre vonatkozó teljes levelezés megvan.

Bokor Balázs Főkonzul úrral és Pereházi Miklós úrral többszöri nézeteltéréseitekben hamisan vádoltad őket. Mégis, ezek után vállalkoztam a békítő szerepére, hogy egy 56-al foglalkozó, részben dokumentum- részben játékfilm előadását velük együtt megszervezzek.

A film bérlését kértem Tőled, abba beleegyeztél. Amikor megtudtad tőlem, hogy Bokor Balázs, Pereházi Miklós és Előd László közös rendezéséről van szó, megtagadtad a film bérbeadását azzal az indokkal, hogy szerinted sem Perházi Miklósnak, sem Bokor Balázsnak nincs integritása. Javasoltad, hogy keressek új venut. Ezekután ezt sértésként visszautasítottam, és minden további jövőbeni együttműködést veled megtagadtam diszkriminációs magatartásod miatt.

A háttéranyagot a fenti kijelentéseim igazolására a hétvégén a legszélesebb körökben teszem közzé.

Előd László”

Bokor Balázs nagykövet, Los Angeles-i főkonzul egy nyílt levelet is megfogalmazott, amelyben az alábbiak szerint utasítja vissza Kovács producernő alaptalan vádjait:

„Híres színészünk, Kamarás Iván nemrégiben fejezte be filmjét, amelyben az általa felkért személyek kedvenc verseiket szavalják el. Én a „Még nem elég” című verset mondtam el. Kovács Klaudia úgy látszik, hogy nagyon félreértette a verset, nem rá gondoltam. Vele bizony elég! Az elmúlt két évben immár szinte menetrendszerűen jelenik meg kígyót-békát rám szóró írásaival. Teszi mindezt akkor, amikor éppen megint egy kis sajtónyilvánosságot, ingyen propagandát akar magának. Talán már egy kötetnyi anyag is összejöhetne!

Legutoljára a 2010. március 24-én kiadott, „Immáron magyar alkotásnak számíthat „A lyukas zászló” című legsikeresebb ‘56-os dokumentumfilm, amit a Los Angeles-i Főkonzulátus és annak főkonzulja ismét és többedszerre diszkriminál” című sajtótájékoztatóval szeretne babérokat szerezni. Mostanáig nem tartottam méltónak, hogy a korábban megjelent kinyilatkoztatásaira reagáljak, de most már szólnom kell. Elég a félrevezetésből, a megtévesztésből! Nem tudom, hogy ez a fiatal hölgy milyen nyelven fogalmazza meg eredeti gondolatait, de a szótára kicsit furcsa…

Az ő szótárában a karrierdiplomata, aki szakmai alapossággal képviseli országát, szolgálata során valamennyi magyar kormány idején közmegelégedésre dolgozott, és ráadásul még véletlenül az Antall- és az Orbán-kormány nevezte ki mindkét korábbi nagyköveti posztjára, azt jelenti neki, hogy kommunista…

Az ő szótárában az, ha valaki nem kap meghívást zártkörű rendezvényre, csak a nyíltakra, az a kitiltást jelenti…

Az ő szótárában, ha a Főkonzulátus hivatalosan képviselteti magát egy filmvetítésen és támogat egy filmet, az bojkottálást jelent…

Az ő szótárában, ha egy főkonzul írásban gratulál neki filmje fesztiválnyerő sikeréhez és írásban ajánlja fel segítségét, az mindenáron való akadályozást jelent…

Az ő szótárában, ha saját maga nem ajánlja fel filmjét, nem javasolja valamilyen programra, nem kéri a másik közreműködését, az a másik fél elutasító magatartását jelenti…

Az ő szótárában, ha elutasítja a másik fél konkrét ajánlatát filmje bemutatására, az a másik fél diszkriminatív magatartását jelenti…

És így tovább! Nos, ez azt mutatja, hogy talán nem egy nyelven beszélünk.

Az én szótáramban az ország szolgálata azt jelenti, hogy mindent megteszek érte, hogy képviseljem és javítsam helyzetét. Az én szótáramban a magyar azt jelenti, hogy mindenki az, aki annak vallja magát és legyen végre összefogás! Az én szótáramban 1956 azt jelenti, hogy végre adjuk meg a neki járó maradéktalan tiszteletet. Az én szótáramban egy film sikere magáért beszél, nem kell fölöslegesen bizonygatni azt. Az én szótáramban a közös cselekvés igénye a követelmény, csak legyen hozzá partner! Így aztán lehet egy nyelven beszélni!

Kovács Klaudia március 24-én megint kommunistázott! Ez egy sima becsületsértés, amit a legmesszemenőbben visszautasítok! Igaz, már megszoktam, Klaudia ezt folyamatosan tette eddig is! Nem kellene, Klaudia! Elég! Ezt a történelmünk egyik legszimbolikusabb eseményéről szóló filmet, „A lyukas zászló”-t nem kellene ilyen olcsó, hatásvadász környezetbe helyezni. Önnek semmi sem szent? Az `56 emlékét megörökítő filmet képes így lealacsonyítani? Két éve tartó, folyamatos, diszkriminatív és így jogsértő magatartást tanúsít a Főkonzulátus? Hátrányos megkülönböztetés éri? Miben? Nem volt olyan magyar gyártású vagy magyar vonatkozású film, amit ne karoltunk volna fel, ha az alkotók megkerestek bennünket és támogatásunkat kérték. Klaudia! Ön mikor kereste meg a Főkonzulátust, mikor javasolta akár csak egyszer is, hogy valamilyen rendezvényünkön mutassuk be a filmet?

Egy kis történetre meg nem árt mindenkit emlékeztetni! 2009 őszét írtuk, amikor az Arany János Kör, a Főkonzulátus és az Egyesült Magyar Ház közösen azt javasolta Önnek, hogy az október 23-iki ünnepre való megemlékezés alkalmából mutassuk be „A lyukas zászló”-t az Egyesült Magyar Házban. Ön válaszul írásban jelezte, hogy olyan személyekkel, mint a Magyar Ház vagy a Főkonzulátus vezetője – akiknek „nincs becsülete” – nem hajlandó együttműködni és nem engedi a filmet levetíteni… Remélem, hogy erre emlékszik Ön is. Igaza van! Ez diszkrimináció, ez nem egyenlő elbánás! Csak az a bibi, hogy mindez nem részünkről jelenik meg, hanem az Ön részéről! Szép alkalom lett volna, hogy a Los Angeles-i magyarság együtt megnézhette volna „A lyukas zászló”-t! Méltó lett volna `56 emlékének! Sajnos, Ön megvonta ezt a lehetőséget az `56-ra emlékezőktől! Rólam írta ezt: „gátolja a filmnek a magyar emberekhez való eljutását, annak terjedését és ezáltal jelentős károkat okoz a terjesztésben is”. Nem inkább Önre illik ez? Igen, ám! De, ha bemutathattuk volna „A lyukas zászló”-t a Főkonzulátus szervezésében, akkor nem lenne Önnek mit hajtogatnia, mit vádaskodnia. Még az Ön egyik jó barátját, fő támogatóját is felháborította az eset. „Minősíthetetlen állásfoglalásnak” mondta, és hozzátette, hogy „kár, mert mindannyian nagyra értékeljük a filmet, de természetesen valahol meg kell húzni a határvonalat”. Végül pedig egyenesen kijelentette: „mindaz, hogy te állandóan másokat vádolsz ahelyett, hogy esetenként csak magadat okolnád arra a következtetésre juttatott engem, hogy a jövőben nem kívánok veled semmilyen módon együttműködni”!!! És ha mindez nem lett volna elég, akkor ezzel zárta mondandóját:”az meg végképpen nem fair, hogy mennyire kihasználtad a magyar közösség több tagjának a jó szándékát, akik együttműködése nélkül sohasem tudtad volna befejezni a filmedet”. Mindezt azért tudom, mert a levelet másolatban az érintettségem révén én is megkaptam. Na, de mindezt mások is tudhatják, hiszen az Ön tevékenységét perek kísérték egyes társalkotókkal, nem egyszer volt tele újság a filmet körülvevő méltatlan vitáiról. …

Önt úgy látszik, hogy több dologra kell még emlékeztetni! Íme, még egy! Ha jól vissza tudom idézni emlékeimet, akkor bizony látom Önt, ahogyan a Főkonzuli rezidencia klubházában adott filmes fogadásomon, 2009 novemberében jóízűen falatozgat a sok finom magyar ételből. Láttam, hogy jól érezte magát partnerével együtt nálam! Így is van ez jól, hiszen nem tudom felsorolni azoknak az alkalmaknak a számát, amire meghívást kapott tőlem, de nem jött el. Ki lenne tiltva hazájának főkonzulátusáról? Nekem nem úgy tűnik! Persze egyszer, 2008-ban valóban megkértem, hogy egy konkrét meghívásomat tekintse tárgytalannak. De gondolom ez azért nem kitiltás! És biztosan meg is érti, hogy azon a zártkörű rendezvényen nem szerettem volna Önnel együtt lenni, aki éppen aznap jelentett fel alaptalanul a Magyar Köztársaság elnökénél! Magas közjogi méltóságot nem szokás sajnálni, ám én mégis megsajnáltam az „én elnökömet”. Ön képes volt a Magyar Köztársaság elnökének 10 napos határidőt szabni levelében az Ön feljelentésének kivizsgálására! Ön első lett, ilyet más biztosan nem csinált!

Na, de már így is túl sokat foglalkoztam e témával! Talán még egy apróság mégis ide kívánkozik… A március 24-iki sajtótájékoztató szövege után, mintegy annak aláíróiként felsorol néhány nevet. Nem is akárkiket! Zsigmond Vilmos Oscar-díjas büszkeségünket, a néhai Kovács Lászlót, Hules Endrét, Honti Zoltánt és „A lyukas zászló” több más alkotóját. Magát szerényen az utolsó helyre teszi a felsorolásban. Kíváncsi lettem, hogy ezek a kiváló emberek vajon tudtak-e arról, hogy a Főkonzulátus folyamatosan diszkriminálja „A lyukas zászló”-t és így őket is? Vajon tudtak-e erről a sajtótájékoztatóról, amelyben egyebek között engem ócsárolnak? Vajon engedték-e, hogy nevüket ilyen olcsó ármánykodáshoz felhasználják? Nem voltam rest és megkerestem a mai napon őket! És csodák-csodájára Zsigmond Vilmos, Hules Endre, Honti Zoltán megdöbbent! Szóban vagy írásban azonnal elhatárolódtak a sajtótájékoztatótól és az én ócsárlásomtól. Bizony a nevüket nem kellett volna a tudtuk nélkül nyomatékul felhasználni. Szegény néhai Kovács László is valószínűleg háborog ott fenn, a mennyben! Ez bizony egy övön aluli ütés volt velük szemben…

Most már azonban tényleg befejezem! És többet nem is fogok a témával foglalkozni. De most az egyszer meg kellett tennem. Édesanyámtól ugyanis nem hallottam panaszt arra, hogy nem érti a szavamat. Ugyanis nem vagyok néma gyerek! Most szóltam!

Bokor Balázs