New York – Az amerikai iskolarendszerben a leginkább elterjedt, úgynevezett public-nyilvános iskolák első típusa (amelyeket azért neveznek így, mert az adófizetők dollárjaiból finanszírozzák a fenntartásukat) az 1600-as években jött létre New England, Massachusetts, Connecticut és New Hampshire kolóniáiban. Az akkori bevándorlók, akik leginkább hitbéli okokból menekültek el Angliából, protestáns iskolákat hoztak létre, és ezek célja mindenekelőtt a protestáns hit terjesztése volt. Később az új bevándorlók már más egyházi hovatartozással érkeztek az ország területére, és kifogásolták, hogy gyerekeiket csupán egy bizonyos hitben és csak angolul tanítsák. Ezért a nyilvános iskolák rendszere nem fejlődött tovább, és ebben az időszakban inkább magániskolák jöttek létre.
Thomas Jefferson, az USA harmadik elnöke, a Függetlenségi nyilatkozat alkotója volt az első, aki a XIX. században egy olyan nemzeti iskolarendszer létrehozását szorgalmazta, amelyben nem csak a gazdagok gyermekei vehetnek részt, amely független az egyházak tanításaitól, és ahol a diákok több fajta tananyagból válogathatnak. Jefferson hitt abban, hogy egy igényes, az állam által finanszírozott iskolarendszer jobb polgárokat produkál és ez által jobban szervezett társadalomhoz vezet. Az ő ötlete volt, hogy az országot olyan apró szeletekre kell elosztani, hogy minden gyerek eljuthasson egy ingyenes központi iskolába, ahol megtanul írni, olvasni és számolni. Már 1817-ben konkrét elképzelése volt az iskolarendszer struktúrájáról. Azt is nyilvánosan vallotta, hogy az iskolarendszert a gazdagokra kivetett adóból kell finanszírozni.
Az első amerikai ingyenes iskola 1635-ben Virginia államban nyitotta meg kapuit. Massachusetts államban 1647-ben törvény született, amely szerint minden legalább 50 család által lakott községnek egy tanárt kell felfogadnia, aki írni és olvasni tanítja majd a gyerekeket. Minden 100 családnál népesebb községnek foglalkoztatnia kellett egy latintanárt is, aki a Harvardi egyetemen való továbbtanulásra készítette fel a diákjait. Ugyancsak Massachusettsben egy 1827-es törvény megkövetelte, hogy a 500 családnál népesebb települések nyilvános iskolát nyissanak, amelyben minden gyerek ingyen tanulhat.
Egy másik roppant fontos személyiség az amerikai iskolarendszer kifejlődésében Horace Mann, a Massachusetts Állami Oktatási Tanács alapítója és elnöke, akit később Washingtoni kongresszus tagjává választottak. Mann egy átfogó és ingyenes iskolarendszer működtetését és a tanárok színvonalas képzését szorgalmazta. Általa lettek jobban finanszírozottak az állami iskolák. Massachusettsben 1852-ben vezették be a minden gyerek számára kötelező alapképzést. Ehhez a rendszerhez 1885-re 16 állam csatlakozott, de a követelményt csak ritkán tartatták be. Az USA egész területén csak 1918-ban lett kötelező az alapiskola elvégzése.
Ma az USA-ban többfajta iskola létezik.
A nyilvános, mondhatni állami iskolákat a helyi iskolakörzet adóbevételeiből finanszírozzák. Ez azt jelenti, hogy ahol tehetősebb polgárok laknak, akik nagyobb jövedelem után nominálisan több adót fizetnek, ott az egy diák iskoláztatására jutó összeg sokkal nagyobb, mint egy jobbára munkások által lakott területeken. Minél több pénz jut egy iskolára, annál nívósabb tanárokat tud foglalkoztatni, mert meg tudják őket fizetni, illetve egy ilyen iskolában sokkal szebb környezet fogadja a diákokat, akik több tantárgy közül választhatnak. New York államban például, a gazdagok által lakott Long Island egyes területein a nyilvános iskolák sokkal jobb minőségűek, mint New York város magas jövedelmet még nélkülöző új bevándorlók által lakott Bronx városrészében lévő iskolák. A nyilvános iskolák órarendjét a helyi oktatási bizottság szabja meg, míg a tesztelés és vizsgázás szabályai az állami szintű oktatási minisztérium hatáskörébe tartoznak.
A magániskoláknak nagy hagyománya van az Államokban. Például 1635-ben alakult a bostoni latin iskola (Latin Grammar School), amely a felső rétegek fiait volt hivatott felkészíteni fontos karrierre, állami szolgálatra a törvényhozásban és a törvénykezésben. Ma sok fajta magániskola létezik: az egyházi, a szekuláris, a különféle nehézségekkel küzdő gyerekek (olvasási, kognitív, autista), és a tehetséges gyerekek számára fenntartott iskolák sora. Ezekben az iskolákban az éves tandíj összege megegyezhet egy átlagos egyetem egy éves tandíjának összegével és a gyerekeknek általában valamilyen formában felvételizniük kell, hogy bekerülhessenek egy-egy ilyen, főleg a nevesebb intézménybe. Vannak aztán olyan magániskolák is, ahová évente több olyan tehetséges gyermeket vesznek fel, akiknek az anyagi helyzete egyébként nem engedné a magánoktatás luxusát, őket ösztöndíjjal segítik.
Az úgynevezett charter iskolák újabb keletűek. Egy bizonyos fajta nyilvános iskolát reprezentálnak, amely kevesebb komplikált felügyeleti megkötés mellett működhet, általában olyan körzetekben, ahol a hagyományos iskolák színvonala alacsony. Egy charter iskola létrehozását egy szülői közösség, egy iskolakörzet, vagy egy város közössége is kezdeményezheti, egy bizonyos, 3-tól 5 évig terjedő meghatározott időszakra. A szerződést az meghatározott időszak lejárása után meg lehet újítani. Ezek az iskolák, cserébe egy nagyobb autonómiáért, az őket létrehozó szervezetnek jobb akadémiai eredményeket és szigorú fiskális politikát ígérnek, amit ha nem teljesítenek, súlyos következményekre számíthatnak. A hagyományos nyilvános iskolák kevésbé számonkérhetőek.
Az amerikai diákok 2,2 százaléka (2003-as adat) otthoni oktatásban részesült. Ez azt jelenti, hogy a szülők maguk, vagy felfogadott tanárok által oktatják gyerekeiket, akik nem járnak semmilyen intézménybe. A modern iskolarendszer megalapítása előtt ez volt minden diák oktatásának módja. Ma az USA-ban az állami és helyi oktatási intézmények szabják meg az otthoni oktatás módját, a tankönyveket és a vizsgakövetelményeket is. Az otthoni oktatás például Csehországban, Ausztriában és a világ sok más országában is lehetséges.
És végül néhány adat: 2000-ben az USA-ban 76,6 millió diák tanult, s 85 százalékuk szerzett középiskolai, 27 százalékuk egyetemi végzettséget. A diákok 85 százaléka tanult nyilvános iskolákban. A középiskolai végzettséggel rendelkezők átlagfizetése 2005-ben 23 ezer dollár volt, a diplomások pedig (BA szint) 51 ezer dollárt kerestek átlagosan. (Folytatjuk)
