Budapest – A Fidesz semmit nem bíz a véletlenre. Sokan értetlenkedtek, amikor az alaptörvénybe olyan, látszólag nem a legmagasabb szinten szabályozandó konkrétumok is kerültek, mint például a Magyar Művészeti Akadémiának (MMA) a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) szintjére emelése, a köztestületi státusz biztosítása.
Az MMA-t éppen húsz éve, 1992-ben hozta létre 22 művész. Elnöke Makovecz Imre építész, az organikus stílus megteremtője lett, tagjai között olyan neves alkotók szerepelnek, mint Sára Sándor filmrendező, Finta József építész vagy Jankovich Marcell, aki a magyar mondavilágot feldolgozó, egész estés rajzfilmjeivel szerzett elismerést. Az alapítók Páskándi Géza író tanulmányában kifejtett eszmék követését tűzték célul: „az Akadémia célja, hogy tagjai személyes megbecsülésén túl a magyar kultúra értékőrző, mértékadó közösségévé váljon.”
Az MTA keretei között nagy önállósággal működött – és működik – a Széchenyi Művészeti Akadémia (SzMA), de az új keretekre vágyók ezt nem találták elegendőnek, és kimondatlanul bár, de nem találták eléggé magyarnak sem.
„A magyar alkotások rangját megmutatni másoknak, önmagunknak. Egyesíteni minden nagy értékű erőt, bárhonnan is jön, akármit gondol szépségről s világról. Megteremteni a szuverén méltóságú keretet, amely független a földi hatalmaktól. Csak a magyarságtól nem.” – áll az alapításkor még egyesület hitvallásnak is beillő köszöntőjében, ugyancsak Páskándi esszéjéből idézve. Az „örökös és gyakorló elnök” – bármit jelentsen is ez – az azóta elhunyt Makovecz Imre lett, de a második legfontosabb, ügyvezető elnöki posztra az Antall-kormány kulturális államtitkárát, Fekete György belsőépítészt választották. A tagság kétszáz főig gyarapodott.
A két művészeti szervezet között mindig volt egy hol kimondott, hol kimondatlan ellentét. Leegyszerűsítve: Feketéék nem tartották eléggé magyarnak az SzMA keretei között alkotókat, azok meg hajlamosak voltak az új egyesület egyes tagjainak művészi kvalitásait fenntartásokkal kezelni.
Az MMA többször is állást foglalt művészeti kérdésekben és közügyekben. 2004-ben például elítélte, hogy Somogyi József szobrászművész 1965-ben, Hódmezővásárhelyen Szántó-Kovács Jánosnak állított emlékművét fiatal művészek Kis Varsó nevű csoportja egy performansz keretében méltatlanul kezelte. 2006 novemberében – alig két héttel a Parlament körüli tüntetés feloszlatása után az MMA – egyik szervezője volt a Hősök terére hívott „Ima Magyarországért” című rendezvénynek. A fohász szövegéből ugyan nem, de a rendezők és résztvevők nyilatkozataiból nyilvánvaló volt, hogy az akkori kormány, és főképp a kormányfő, Gyurcsány Ferenc távozásáért szólt az esdeklés.
Az ima tulajdonképpen meghallgatásra talált: 2011-ben a kormány 100 millió forinttal támogatta, hogy az egyesület „felkészülhessen a köztestületté válásra”, ami az alaptörvény szándékának megfelelően be is következett. De nemcsak új, magasabb státuszt, tekintélyes hozományt is kapott a csapat. Minden ellenszolgáltatás nélkül megkapta a Vigadó és a Műcsarnok épületét – ez utóbbi egyébként jobboldaliként számon tartott igazgatója, Gulyás Gábor le is mondott. Lépését azzal indokolta, hogy a múzeum ezzel elveszítette önállóságát. Hogy ne legyen gond a fenntartással, hamarosan 2 és fél milliárd forint is került a kasszába – éppen ennyivel kurtították meg a központi kulturális büdzsét. A tekintélyt pedig azzal alapozták meg, hogy az MMA ezután minden művészeti és kulturális díj odaítélésénél egyetértési jogot kap. Hogy ez mit jelent, az kevéssé lehet kérdéses, a vétójog kifejezést nyilván szemérmességből nem használták a jogalkotók.
Az egyoldalú intézkedés ellen máris nyílt levélben tiltakozott a berlini Művészeti Tanács (Rat für die Künste), amely a legnevesebb berlini kulturális intézmények vezetőit fogja össze. Az aláírók szerint Magyarországon nacionalista fordulatot vett a kultúrpolitika, vezetőit pedig a párt érdekei szerint nevezik ki.
A Széchenyi Művészeti Akadémia sorsa – és talán a kortárs magyar művészet sorsa is – ezzel megpecsételődött. Ahogyan a Orbán Viktor fogalmazott: Fekete György lett a Szép felelőse.
Hogy a kormányfő a művészetet a Szép-pel azonosítja, semmi jót nem jelent a jövőre nézve művészeinknek. Láttuk már e „Szép”-nek néhány elrettentő példáját a Nemzeti Színház borzalmas épületétől kezdve a fehér ruhás szüzet ölő Police feliratú rémet ábrázoló mázolmányig. Egyik napilap nem átallotta „naív” festménynek nevezni a „művet”, holott a naív festészet a művészeti ág elismert, sok tehetséget felvonultató irányzata.
És hogy kétségünk ne legyen a továbbiak felől, Fekete máris tett egy igen széles látókörű, sokoldalúan képzett művészre valló kijelentést. Azt mondta ugyanis: „azzal számolniuk kell, hogy vannak országok, ahol Konrád Györgyöt magyar írónak tartják…”.
.
.
.
Orbánnak volt egy ötlete:
.
- Ha már .. Gy.F-et .. gyűlölöm, veszek magamnak egy .. F.Gy-t ., aki bár szar ember, mégse mondhassák rám, hogy rossz keresztény vagyok és gyűlöletre építem a váramat…
Így aztán megvette harminc ezüstért és elszámolta építőanyagban.
.
Ez a Fekete mindig egy tehetségtelen seggnyaló volt. Tehát a helyzet változatlan. Mindig megtalálja, jó szimattal az aktuálisan megfelelő egzisztenciát jelentő altestet, nemiség vonatkozásában nem válogatós.
Feketéről és eddigi “alkotásairól”-sajnos-nekem a ” fekália” jut eszembe. Bocs.Ő volt az, aki Orbán első kormányzósága idején, mint államtitkár feltalálta a rapid kirugások módszerét.Ekkor válogatás nélkül távolította el azokat akik, véleményt mertek nyilvánítani, vagy egyszerúen csak az volt a búnük, hogy Feketével ellentétben hagytak valami értékes nyomot maguk után, amit F. nem mondhat el magáról.
Ő is a lex törvényekhez sorolható – ő 80 évesen is betölthet egy posztot.
A 62 éves bírók már nem alkalmasak.
http://fn.hir24.hu/itthon/2012/12/09/botranyos-kep-varja-a-mucsarnok-uj-urat/
Fgy-nek ajánlva! :) :(((((
“Fekete György nagyon ügyesen barkácsol”
http://index.hu/kultur/2012/12/08/fekete_gyorgyot_kizarjak_sajat_akademiajabol/
Az a gond, hogy a művei alapján egy közepesen tehetséges dekoratőr, és mégis kiszolgáltatják neki a modern magyar művészetet. Ahogy az oktatást a kdnp-s
hoffmannak. Ez nem kivétel: ez a szabály!
Jó parókája van. Hogy nézne ki nélküle?