Budapest – A szélsőjobboldali pártok iránti választói fogékonyság csökkentésére tesz javaslatokat a Political Capital (PC) legfrissebb elemzésében. Az intézet a „hiszterizálás és stigmatizálás” helyett a szélsőséges nyilatkozatok nevetségessé tételét szorgalmazza, továbbá azt ajánlja a demokratikus pártoknak, hogy alakítsanak ki intenzívebb személyes kapcsolatot a csalódott választókkal és állítsák maguk mellé a fiatalokat.
.
A PC az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében a tanulmányt idézve hangsúlyozza: a szélsőjobboldal fenyegetést jelent a képviseleti demokráciákra, erőszakot gerjesztő hatásuk ugyanis Európában összességében növekedni látszik. Felhívják a figyelmet ugyanakkor arra is, hogy a demokratikus „önvédelmi reflex” részeként kellő időben és a kockázatokkal arányosan kell fellépni a szélsőségek ellen, vagyis nem szabad túlértékelni és túlreagálni a szélsőjobboldal által gerjesztett veszélyeket.
.
Az intézet elemzésében több általánosan elterjedt véleményt is tévhitnek minősít. Vonzó, de hibás elgondolásnak nevezik például, hogy a szélsőségeket – az 1930-as évek mintájára –
a gazdasági válság erősíti. Emellett kétségbe vonják, hogy lennének a szélsőjobboldalra vonatkozó általános tendenciák és a visszaszorításukra alkalmazható receptek. Mint írják, a szélsőjobboldal nem erősödik mindenütt Európában. Úgy látják Magyarország mellett Franciaországban, Görögországban, Svédországban látványos előretört a szélsőjobboldal az utóbbi években, ezzel szemben Belgiumban, Olaszországban és Norvégiában gyengült, Lengyelország pedig el is tűnt.
.
A fentiek mellett tévesnek vélik azt is, hogy a törvények megoldást jelenthetnek a problémára. A PC szerint a „jogfetisiszta” megközelítés Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában is „látványos kudarcot vallott” ugyanis figyelmen kívül hagyta a szélsőjobboldalt igazából megalapozó társadalmi környezetet.
.
Hangsúlyozzák, a szélsőjobboldali populista pártok felbukkanása és eltűnése a demokratikus rendszerek természetes velejárói, nem lehet és nem is szabad mindezt tiltással ellensúlyozni.
.
Ehelyett szerintük inkább arra kell törekedni, hogy a demokratikus pártok saját magukhoz közelítsék a szélsőjobboldali pártok szavazóit. Megjegyzik, a „szélsőjobboldal lételeme a provokáció”, ezért a populista jobboldali politikai erőkkel szembeni hisztériakeltés és diabolizálás sokszor visszaüthet, helyette nézeteik nevetségessé tétele sokkal hatékonyabb stratégia lehet, különösen azért is, mert a szélsőjobboldal „leegyszerűsített, dagályos, túlzásokon alapuló” ideológiája erre lehetőséget is ad.
.
A PC emellett a demokratikus pártok figyelmébe ajánlja az intenzívebb személyes kapcsolatok kialakítását a választókkal, mivel szerintük a szélsőséges politikai erők a korrupt, választóktól eltávolodott politikai elittel szemben tudják kiépíteni saját politikai táborukat. A választóknak úgy kell érezniük, hogy a politika valóban róluk szól – teszik hozzá. Fontosnak tartják emellett az első szavazók aktivizálását is, mivel az új szélsőjobboldali mozgalmak végletekig leegyszerűsített és provokatív üzeneteikkel kifejezetten képesek megfogni a passzív, bizonytalan és politikai véleménnyel alig rendelkező fiatalokat és első szavazókat. Minderre válaszul a demokratikus erőknek új, a fiataloknak vonzó kommunikációs felületeket és beszédstílust kell kifejleszteniük.
.
A Political Capital a Friedrich Ebert alapítvány támogatásával készítette a Szélsőjobboldal elleni stratégiák Kelet- és Nyugat-Európában című elemzését.
Kormoran, a Kadar eraban a nagytobbseget nyugton hagytak, az emberek munkalehetosege adott volt, a kisjovedelmuek is egyfele meltosagban elhettek, es sporolva, zsiroskenyeren elve meglett a kocsi, vagy a velencei nyolc negyzetmeteres hetvegi fahaz is.
Akik viszont a kisebbseghez tartoztak, azoknak igen gyakran pokolla valt az elete, mert az a paranoid rendszer is allandoan ellenseget keresett, es aki keres – talal.
Ez a brezsnyevi idokben tetozott, amikor mar megepult a metro es benne a titkos kis hajlekok a rendszer legfobb tamaszai es csaladjaik reszere, ahova egy nuklearis haboru eseten titkos riado es jelszo alapjan bevonultak volna az arra erdemesek. Ok ugy gondoltak, hogy par honappal a haboru es a sugarveszely utan majd boldogan setalgatnak a hatvan meteres tormelek es hamu reteg tetejen, amive Budapest valhatott volna. Hala Istennek Brezsnyev idoben felfordult, es jozanabb vezetok kovettek.
A budapesti viccelodes ilyen politikai hattaer arnyekaban elte a fenykorat, a Kadar evekben a kabare es a vicc terjesztes a tarsadalomban a biztonsagi szelep funkciojat is ellatta a feszultsegek levezetesere.
Azon tul nemcsak Hoffi Geza, a Mikroszkop szinpad es a Humoralista viccelodtek, amellett rengeteg vicc, foleg politikai – a kormany megfelelo propaganda szerveitol jutott le a lakossaghoz. (Erdekes lenne ma tudni, kik voltak a szerzok.)
Ami Amerikat illeti, itt sem tudok rakoszonni a szomszedra: Jo reggelt Jimmy, kire fogsz szavazni? Ez itt a legintimebb maganugy, kiveve az aktivistaknal, akik szobahozzak a preferenciajukat, hogy hiveket toborozzanak.
Ami a kadar-korszakot illeti, nekem az altalad is ismert okokbol igen keseru emlekeim is vannak, es a nosztalgiaim nem a politikai szisztemahoz kotodnek, hanem ahhoz, hogy ott es akkor voltam fiatal. Magyarorszag ami ha nepi is, de Koztarsasag volt, mai szemmel nezve jobbnak tunik, mint amilyen akkor volt. Az orszag, amit szerettem mar csak a szelektiv memoria atdolgozasaban, a fantaziamban letezik
Bocsanat, kepzavar: A HIBA NEM AZ ON KESZULEKEBEN VAN.
A budapesti viccelodes ilyen politikai kornyezetben elte a fenykorat,…
Elnezest kerek, az olvaso szerkeszto ma szabadnapos.
Egy korabeli vicc:
“A hiba az Ön készülékében van.”
Megy ez nélkülünk is :))
http://mandiner.hu/cikk/20121013_igy_bulizik_orban_viktor
http://nol.hu/belfold/feri_tancolt__viktor_inkabb_notazik
http://atv.hu/cikk/20121013_ilyet_meg_nem_latott_dalra_fakadt_orban_viktor
Az a véleményem, hogy itt (és mindenütt, ahol lehetőség van rá) a “hozzászóló” nyilasékat kiröhögés előtt nevetségessé kell tenni, minden esetben rá kell világítani a tudatlanságukra, a zsigeri “böfögésükre”. Utána lehet nevetni!
Más a helyzet, amikor az újnyilas megnyilvánulások nem kocsma-szinten és nem is a virtuális téren, de az ország házában, a magyar parlamentben aratnak szinte osztatlan sikert. Ott bizony már nem elég a röhögés, ott az ellenzék dolga tenni, amit kell.
Kedves taotológia,
köszönet a Kazohiniáért, meg a tanulságos hozzászólásokért.
Kazohiniát még a 70-es években olvastam, de most megint előveszem, szerintem jobb, mint 1984. Mi a véleménye?
Na persze jol tarkon lennek mikozben rohogsz rajtuk! Esetleg meg van valakinek ilyen jo otlete a neonazi csurhevel kapcsolatban?
bocsanat lovesrol akartam irni az elobb
Kedves zsazsa, az érdem nem az enyém, ezért a köszönet sem engem illet, én csak, ahogy mondani szokás, jókor voltam jó helyen, és most fölvágtam ezzel, hiúságból. Azért, hogy a vita a lényegről folyjon, ne pedig az ábécé, azaz az elemi ismeretek birtoklása, illetve ennek megkérdőjelezése körül. Egyébként a Kazohínia, de még az 1984 nélkül is eljuthat valaki a dolgok fölismeréséhez, és a helyes értelmezéshez, mert ahány ember, annyi út. A könyvek legföljebb segítenek, megerősítenek, de abban nem hiszek, hogy téríteni (vagy eltéríteni) is tudnának. A könyv nem több, mint egy másik ember, és én vagy rezonálok rá, vagy sem.
Az 1984-ről az a véleményem, hogy könnyebben dekódolható, mint a Kazohínia, talán ezért is ismertebb.
.
A Political Capital elemzésétől és következtetéseitől meg újra és újra frászt kapok. Az ilyenek miatt például: “Hangsúlyozzák, a szélsőjobboldali populista pártok felbukkanása és eltűnése a demokratikus rendszerek természetes velejárói…”
Mert mit is állít és sugall ez a mondat? Egy: ha nincs demokrácia, nincs szélsőjobbos populizmus, tehát, ez utóbbi ellen a leghatásosabb módszer, ha fölszámoljuk, kiiktatjuk, legyőzzük az előbbit, vagyis a demokráciát. Kettő: a szélsőjobboldaliság (nácizmus és annak különféle alakváltozatai) “természetes”. Három: a szélsőjobboldali populista pártok felbukkannak és eltűnnek. Ez az igazi kígyóbeszéd, hiszen meglehet, a pártok valóban ahogy felbukkannak, úgy el is tűnhetnek, de nem ez a lényeg, hanem az eszme, ami az azt megtestesítő pártoktól függetlenül létezik, vagy nem létezik. És a fasizmus eszméje köszöni szépen, létezik, virul és terjed; aktuálisan a Fideszkdnp és a Jobbik ebben a folyamatban legföljebb csak katalizátor. Sikerességük okozat, nem pedig az ok.
És még egy utolsó gondolat. A humor fő forrásai a félreértés, a helyzetkomikum és a káröröm. Szokatlan szituáció, bizarr tulajdonság, furcsa viselkedés, vagyis a valamilyen hiba. Ellenben, mivel a “náciság” mint olyan nem hibázik, hiszen a “náciság” maga a manifeszt rendellenesség, fogyatékosság, tökéletlenség, fonákság, maga a földreszállt képtelenség, a hiba, ezért a humor nem is igazán képes fogást találni rajta.
Különben is, melyik humanista szellemiségű tréfa tudná fölvenni a versenyt mondjuk például ezzel a közismert, és a maga nemében (azaz ördögi romlottságában) tökéletes viccel: – Mi az abszolút jóvátétel? – ??? – Hát szappanból zsidót főzni!
Pilátussal szólva: van még valakinek kedve kuncogni?
Iván!
.
Szóval úgy volt, hogy a párt központi bizottsága összeült és a napirend egyes pontjai között a leszivárogtatandó viccek is szerepeltek… hát tudod – nem tűnik reálisnak.
Mesélek egy esetet a csernobili katasztrófát követő Május 1-i felvonuláson hallottam a legfrissebb pesti viccet. Így szól:
(A kérdés): Hogyan vonulnak a moszkvai gyerekek Május elsején?
(A válasz): Sugárzó arccal.
Ne akard azt állítani, hogy ezt valamiféle felső elhatározásból szivárogtatták le. Az sem igaz, hogy Hofi egyedül, mint szelep működött. A pesti kabaré a virágkorát élte kemény tréfáival, dalaival jól oda mondogatott és senkinek semmi baja nem volt belőle. Próbálnád ezt meg a mai Magyarországon, amely már köztársaságnak sem mondja magát és lehet, hogy holnap ismét kormányzót ültet a nyakunkra.
Azokban az időkben, ahogy írod luxusra nem telt, ellenben a létbiztonság az maximális volt. A mai Magyarországon már elértük a 4milliós létminimumon élő létszámot. Ezt csupán az akkori fiatalkorom iránti nosztalgia mondatja velem, ez kemény tény, ami akkor nyugalmat adott a legtöbb embernek.
És akkor fölteszem a kérdést, mi volt az a történelmi változás amely a mai szörnyű állapotokat előidézte?
Amúgy, az említett “Humoralistáról” Sándor Györgyről:
Nem tudom, tudod e de az meg, úgy beállt a jobboldali bagázsba, hogy csak egy hajszál választja el a szélsőjobbtól szegény fejét.* De képzelje el (Sajókám) már Kossuth díjat is megkapta Orbántól… nem véletlen. (Ő is Kádár éra megnemértett “zsenije” volt… – “üldözték”- ami ma kötelező feltétel.)
Apropó, Hofi temetésén az akkor kormányra került FID-SS politikusok egyike sem jelent meg. Ez sem volt véletlen (!). A rendszerváltást követő években Ő megmaradt annak ami előtte volt. Egy tehetséges humorista szinész, aki ugyanott folytatta kritikus szereplését. Ugyanúgy mikrofonjára tűzte az új “lovagokat és lovaginákat”, ahogy korábban a komcsi vezetőket.
.
*Bocs, nem tudom megállni, de . e r r ő l .a jobbra hajló újdonsült kossuthdíjasról egy szintén régi Pesti vicc ötlött az eszembe:
Kohn és Grün találkoznak a Széchenyi gőzben… Grün nykában lóg egy jó nagy kereszt.
- Megszólal a Kohn: Kedves Grün megkérhetném önt valamire ?
- Ó hogyne, csak tegye !
- Akkor hát megkérem, vagy vegye le azt a keresztet a nyakából, vagy tolja lejjebb a kötényét, mert a két dolog valahogy nem passzol…
Amikor Sólyom László közt.álnok ablaka alatt legálisan avatták a az úgynevezett Magyar Gárda náci pribékjeit, mi egy közismert újságíró barátommal – aki anno a Holokausztot is megszenvedte – egy szinttel lejjebb a Dózsa szobornál vettünk részt egy antifasiszta tüntetésen. A helyzet súlyosságát illetően nem voltunk egy platformon és vitatkoztunk. Én érvekkel alátámasztva, a dolgok szerves fejlődését figyelembe véve, egy kemény fasiszta változást helyeztem kilátásba, mire ő csak ennyit válaszolt nekem: hülye vagy.
…És ma azt mondom, bár inkább hülye lettem volna…! Bizony, az éberség természete olyan, hogy könnyen tér nyugovóra…
Jó, hogy mondod, kedves KORDON BLUED; a humoralista…
Ez akkoriban történt, amikor még nem áramtalanítottam automatikusan és rohanvást a kéglit, ha valamely műsorszóróban feltűnt S. Gy. És ez nagyjából egybeesett azzal, amikor még egyáltalán néztem tévét. Tán Orbán első, próbaországlása idején, de erre nem esküdnék meg.
S. Gy. új világszáma tehát a tévében, mintha “Hídpénz” lett volna a címe. Egyszemélyes “reality show”: S. Gy. a hídlábnál állva arról győzködi a hídra menendő gyalogosokat, hogy mostantól egy ilyen és ilyen rendelet értelmében mindenki köteles ennyi és ennyi hídpénzt fizetni. Az inzultáltak reagálnak, ahogy reagálnak, lényegtelen, a műsorszám csordogál a maga lapos és unalmas medrében. Mígnem, egyszercsak föltűnik egy jellegzetes öltözékű és testtartású, nagyon öreg asszony, amolyan vérbeli kisnyugdíjas, a szegénység összes látható attribútumával felruházott gyanútlan “kisember”. S. Gy. őt is föltartóztatja, és nekiszegezi a már bejáratott poénforrást, és míg a vénasszonyka feszengve kínlódik annak hallatán, a kamerának van ideje alaposan végigpásztázni őt, koszlott öltözékétől elnyűtt lábbelijéig. Az egész műveletet előzékenyen alákevert konzervkacaj poentírozza, nehogy rájöjjön a bugris néző, hogy valójában éppen szart tömnek belé ezerrel. És vajon, mikor csattan föl a leghangosabban, mondhatni elemi erővel és csúcsra járatva, ez az előregyártott, gépi nevetés? Hát akkor, amikor a kamera megállapodik, és hosszasan elidőz a szennybe aljasul lerántott öregasszony lábbeliből kikandikáló szánalmas lábujján, a prófétai allürökkel szélhámoskodó erkölcsprédikátor, Sándor György és az (általa is) ördögi ügyességgel irányított közvélekedés legnagyobb dicsőségére.
Hogy az általános derűből én is kivegyem a részem, engedtessék meg nekem közzétenni legújabb, mulatságos képzavarba öntött vicces elméletemet: aki disznók közé keveredik, rákap a gyöngyzabálásra.
Évek óta sikertelenül próbálom elérni környezetemben, hogy a szélsőségek megnyilvánulásai ellen az egyetlen “fegyver”, ha kigúnyoljuk, kinevetjük őket.Talán most nagyobb az esély erre.