Orbán nem számított Schmitt hiúságára 2012. április 1. vasárnap 17:01 | AN-álláspont

Budapest – Orbán a politikai tehetség hiányát mindig az agresszivitással vagy a sunyisággal pótolta, de ez önmagában nem lenne elég. Hívei kizárólag azért néznek el mindent, mert a szélsőjobboldali antiszemita, “keresztény-nemzeti” katolikus ideológiát tűzte zászlajára, amely a magyar jobboldal identitásával azonos. A feneketlen zsidógyűlölet elfedez minden hibát, tehetségtelenséget. De most zsákutcába lavírozta magát a “zseni”. Álláspont.

A Schmitt-ügy egy újabb bizonyítéka Orbán alkalmatlanságának. Elszámította magát a fasiszta vezér, mert rosszul mérte fel Schmitt Pál hiúságának mértékét. Azt gondolta, hogy eddig bevált aljas módszereivel simán megszabadul tőle. Így szalámizta le a teljes jobboldalt, így szabadult meg Torgyántól, és azt gondolta, ha lejáratja és lebuktatja a zsarolható Schmittet, akkor az lemond, és mint használt tárgyat a szemétdombra dobhatja a többi közé. Csakhogy Schmittet már nem sok mindennel lehet zsarolni, még elő lehet venni a doppingügyekben játszott szerepét, és esetleges korrupciós ügyeket a nemzetközi és a magyar olimpiai mozgalomból. Feltéve, ha Kövér elég anyagot gyűjtetett róla, amikor egy fél évre a titkosszolgálatokat ellenőrző miniszter lett, hogy mindenkiről begyűjtse a zsarolásra alkalmas információkat. Simicska az adóhivatalba, Kövér a titkosszolgálatokba egy rövid időre, hogy elsimítsa a róluk szóló terhelő nyomokat, és begyűjtse másokról az információkat. Így működik egy bűnbanda.

Csakhogy a Schmittről alkotott képen ez már nem sokat változtat. Plagi majd kimagyarázza, hogy azok a kedvezmények, amelyeket kapott bizonyos szolgálataiért, mint olimpiai vezető, azok a kor követelményei szerint neki jártak.  Schmitt már nemigen zsarolható semmivel, ő viszont annál inkább zsarolhatja Orbánt. Bármennyire is távol tartották a félkegyelmű Schmittet a belső körtől és a fasiszta maffia piszkos ügyeitől, Schmitt számos olyan dologról mesélhetne, ami azért árnyalná a hazudni képtelen, a nemzetért élő, szabadságharcos, tisztakezű nemzetvezető képét. Életében először Orbán az, aki zsarolhatóvá vált. Ez látszik abból, hogy nem meri nyíltan megtámadni Schmittet, aki olyan, mint egy felbőszült kan, akinek kétségbe vonták a férfiasságát. Orbán hülyeségének újabb bizonyítéka, hogy nem számolt Schmitt hiúságának mértékével. Elég nagy vakságra utal, miután Schmitt egész bájgúnár életművéből kitűnik, hogy minden a hiúságát szolgálta. Soha semmilyen eredménye mögött nem volt semmiféle komoly teljesítmény – és ebbe számoljuk csak bele nyugodtan az olimpiai aranyakat is, amelyekért mások küzdöttek meg -, mindent a hiúság mozgatott, mindig a látszat volt a legfontosabb. Még ezt a nyomorult módon megszerzett kisdoktorit is azért akarta, hogy a “dr” betűket a neve elé írhassa. A csinos nőcsábász, magas beosztásokban, jó kapcsolatokkal, tele pénzzel, tudományos fokozattal, az élet királya. Nem baj, ha nem lehet igazi köztársasági elnök, aki gyakorolja is az államfő hatalmát, a lényeg a látszat, a palota, a kocsikonvoj, a névjegykártya, a cím. És most ezt akarja tőle elvenni Orbán. Csakhogy ő nem adja.

Ha elfogadná, hogy ezt a doktorit lopta, akkor el kellene fogadnia egész életének összes hamisságát, hazugságát, aljasságát. A felépített Schmitt Pál-képet darabokra kellene törni. Ezt nem fogja magától megtenni. A gerinctelen, jellemtelen Schmitt Pált elvitték saját korlátainak határaira, olyan lágy részét érintették, amely számára valóban sérthetetlen, és ez a hiúsága, egész hazug élete. Ez az a pont, amit Schmitt nem enged, ahol még ő is gerincessé válik és a sarkára áll. Kinyalt minden lehetséges feneket, megtett szemrebbenés nélkül minden aljasságot, hülyét lehet belőle csinálni, ha azzal ő saját hamis önképét, hiúságát erősítheti, valamilyen hamis látszatba ringathatja magát. De azt nem tűri, hogy mindezt elvegyék tőle. Schmitt jellemgyengeségétől és pondróságától függetlenül jellemző Orbánra, hogy végülis nagyon aljas módon bánt el Schmittel, és mutatja, hogy mire számíthat bárki, akit használat után eldob. Végülis Schmittnek köszönheti, hogy lebonthatta a liberális demokráciát és azt katolikus-fasiszta-antiszemita rendszerré alakíthatja át. Ekkora szervilis aljadék embert nem talált volna még egyet, és Schmitt csak egyet kért ezért cserébe, az “államfői” látszat mesebirodalmát. És ezt most el akarja venni tőle. Nem volt szíve kivárni a még hátralevő időt.

Orbán viselkedéséből először nehezen volt kihámozható, hogy ő buktatta le Schmittet, vagy akarata ellenére bukott le. A lakájmédia viselkedése azonban mindent elárul. Ha nem Orbán állna Schmitt lejáratása mögött, akkor a Schmittnél is aljasabb, de mindenképpen vele azonos szellemi és erkölcsi szinten álló fideszes sajtócselédek nem rúgdoshatnák Plagi bácsit. Milyen hazugság volt eddig, amit ezek szemrebbenés nélkül le nem tagadtak? Mibe került volna mindvégig kiállni Schmitt mellett? Azzal, hogy az újságírás alját megtestesítő a jobboldali sajtósöpredék a Magyar Nemzet és más szélsőjobboldali propagandakiadványokban támadhatják a plagizátort, azt bizonyítják, hogy megkapták Schmittre a kilövési engedélyt. Ezek le nem írhatnának maguktól semmit, amire nem kapnak Orbántól vagy Simicskától engedélyt. Ezek a média smittpáljai. Lehetett volna védeni is őt tűzön-vízen át. És ha most megfordulnak a nyelvcsapások, és ugyanez az alja firkásznépség most újra elkezdi védeni Schmittet, akkor az azt jelenti, hogy Schmitt belengetett valamit Orbánnak, hogy mivel játszik. Már az is ennek tudható be, hogy a plágiumügyet vizsgáló bizottság olyan politikai nyomás alatt volt, amelynek eredményeként azt a botrányos eredményt közölték, hogy Schmitt lopott, de nem ő tehet róla.

Szép történet, tipikusan magyar történet. Orbán mindenképpen rosszul jár. Ha Schmitt marad, megbukott a manővere, és rákozmál saját aljas trükkje. Schmitt kísértetétől nem szabadul, és Schmitt nullára erodálhatja a mítoszt. Azt ugyanis a leghülyébb magyar ember is látja, hogy Schmitt az ő kreálmánya, kettős mérce működik, ahogy ők az antiszemita szótárból szeretik mondani. Ha egy köztörvényes bűncselekménynek nincs következménye, akkor az nem igazságos. Irigy a magyar ember: ha nekem nem lehet, akkor a Schmittnek miért lehet? Nem segítenek ezek a falmelléki szövegek, hogy a köztársasági elnök érinthetetlen. Orbánnak ezt már senki nem hiszi el, mindenki tudja, hogy neki senki és semmi nem érinthetetlen. Soha egyetlen demokratikus szabályt nem tartott be. Ha itt ilyenre hivatkozik, akkor valami takargatnivalója van. Ez látszik abból is, hogy Schmitt első kemény ellenállása után próbálták a kiengedett szellemet visszagyömöszölni a palackba.

Megásta a szerencsétlen félnótás a saját sírját. Most ölbe tett kézzel nézhetjük, ahogyan a Schmitt-ügy az őszödi beszédhez hasonló ellenálláshoz vezet, és ha Orbán nem talál ki valamit gyorsan, akkor szétveri ezt a szépen kitalált, demokratikus látszatba hazudott klerikál-fasiszta-náci rendszert, vagy kirúgja Schmittet, és a dühöngő bika az első újságírónak kitálal arról a sok mocsokról és aljasságról, amit ő mint kívülről ékezett pancser csak a felszínén látott. Az egyetlen esélye, ha kitalál neki valamit a köztársasági elnökség helyett, ami a hiúságát legyezheti? De milyen nagyobb dolgot lehet neki adni? ENSZ-főtitkárnak mégsem nevezheti ki.

Orbán és bandája körül annyi a mocsok, hogy annak egy ezreléke is elég ahhoz, hogy nyilvánosságra kerülése esetén Kövér sokat emlegetett kötelével a kezükben jelenjenek meg az emberek az utcán. Leginkább akkor, ha az általuk kitalált és felépített nyilas párt úgy érzi, hogy elérkezett az idő, hogy a gazda helyére lépjen. Akkor megismerheti Orbán azokat az állatokat, akikkel felgyújtatta 2006-ban Budapestet, és akiket a demokratikus köztársaságra szabadított. Ki kell majd lövetnie a szemüket.

De szép is lenne, Istenem.