Washington – Orbán Viktor és kormánya tevékenységével ma már az egész világon minden szinten foglalkoznak. Alább következzék a világhírű társadalomtudós, Francis Fukuyama az American Interestben megjelent írása teljes magyar fordítása.
„Az intézmények számítanak”, így hangzott a mantra a fejlődésről szóló tanulmányokban és az összehasonlító politikatudományokban egyaránt – más szóval: amennyiben nem állnak rendelkezésre olyan intézmények, mint jogállamiság, átlátható és elszámoltatható kormányok, alacsony szintű korrupció és ehhez hasonlók, abban az esetben nem lesz növekedés a gazdaságban, de az emberi fejlődés egyéb céljai sem kerülnek közelebb.
A feltevés empirikus alapja valójában gyengébb, mint azt számosan gondolni szeretnénk. Számos ország, első helyen Kína produkált rendkívül gyors növekedést az utolsó generáció idején, mégpedig annak híján, amit ma „jó kormányzásnak” neveznek. Igaz, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is olyan kormányokkal vezényelte le az ipari forradalmat, amelyek a maiaknál számottevően korruptabbak és tehetségtelenebbek voltak.
Az intézmények megkérdőjelezhető relevanciájára mutat rá a Magyarország január elsején hatályba lépett új alkotmánya körüli ellentmondás, amely az Európai Parlamentben és másutt a kritika tűzviharát szabadította el. A dokumentum a magyar törvényhozás helyeinek több mint kétharmadát 2010 óta ellenőrző Orbán Viktor s konzervatív Fidesz pártja választási győzelmének produktuma volt, mivel e többségnél fogva tudták megváltoztatni a magyar alkotmányt.
Az új alkotmány egy sor társadalmi kérdésben mérettetik meg, így például az élet kezdetének a fogantatást tekinti, a házasságot pedig férfi és nő egybekelésének. Rick Santorumnak tetszene ez az alkotmány, és az európai baloldal kritikájának egy része ezekből a társadalmi kérdésekből fakad. Noha személyes preferenciáimat nem reprezentálják, nem igazán ez zavar engem; számomra úgy tűnik, a magyaroknak jogukban áll, hogy maguk döntsék el, milyen álláspontra helyezkednek ezekben az ügyekben.
Az orbáni alkotmány által hordozott sokkalta nagyobb veszedelem a végrehajtó hatalommal szembeni alkotmányos fékek meggyengítésében rejlik; ilyen az Alkotmánybíróság bírái nyugdíjkorhatárának leszállítása, a központi jegybank függetlenségének megsemmisítése, a médiaszabályozás feletti kontroll megragadása, a választási törvény Fidesz javára való megváltoztatása, valamint a költségvetés feletti törvényhozási ellenőrzés gyengítését célzó intézkedések sora.
Az intézmények kérdése nem itt jelenik meg. Az új alkotmány által a magyar végrehajtó szervre ruházott formális hatalom nem haladja meg azt a mértéket, amelyben a hatalmat hagyományosan gyakorolja egy brit miniszterelnök. A Bank of England csak 1998 óta független; brit alkotmánybíróság nem létezik, következésképp a bíráskodás sem képez igazságszolgáltatási ellensúlyt a törvényhozási hatalmi ággal szemben; a Közrendűek Házában nemhogy kétharmaddal, de ötven százalék plusz egy szavazattal megváltoztatható bármely törvény, ideértve a legendás angol sajtószabadságot védő jogszabályok bármelyikét is.
Így az orbáni Magyarország és a klasszikus brit kormányzás közti valódi különbség nem a politikai rendszer hatalmi allokációjában rejlik. A probléma teljes egészében ott húzódik meg, hogy miként használják fel azt a hatalmat: senki nem hisz abban, hogy Orbán Viktor és a Fidesz felelősen gyakorolja azt, mint az be is bizonyosodott, amikor tavaly a kormány úgy verte keresztül az alkotmányt a törvényhozáson, hogy közben nemigen adott teret a magyar társadalom fontos részei által hangoztatott aggodalmaknak. Orbán viselkedése olyan tekintélyuralmi jellemről árulkodik, amely az ellenzékkel nemhogy együtt nem működne, de legszívesebben betiltaná azt. A hatalommal való visszaélésnek tekinthető az is, hogy a Fidesz szupertöbbségét a pártpolitikai preferenciák alkotmányban való rögzítésére használják fel: ha valaha szavaznak róla a jövőben, a Fideszt váltó kormánynak szupertöbbségre lesz szüksége ahhoz, hogy megváltoztassa az adórátát vagy a melegházasság szabályait, melyeknek rendes törvénykezés tárgyának kellene lenniük.
Ezzel szemben a Westminster-rendszer által gyakorolt „demokratikus diktatúra” az angol történelem folyamán az angol politikában alapelvként szolgáló mérsékletnek köszönhetően működhetett: noha lehettek néhányan, akik kísértésbe estek, de csak kevés miniszterelnök próbálta meg többségét mondjuk az ellenzéki sajtó elnémítására felhasználni. Az új magyar alkotmány nem annyira azért rossz, ami, hanem amiatt, amit szerzői beteges erkölcsi hajlamairól hosszú távon elárul.
Mindebből két potenciális tanulságot vonhatunk le. Először: a kortárs Európában a hatalomgyakorlás legfontosabb intézményi fékei nem azok, amelyek Magyarországon találhatók, hanem amelyeket az EU és a szélesebb nemzetközi közösség alkalmaz. Orbán gazdasági zűrzavart teremtett Magyarországon, minekutána az Európa Parlamentben, a Bizottságban, az IMF-nél raportra hívták. A demokratikus normák ilyetén kikényszerítése egyike az EU és más nemzetközi testületek fontos feladatainak.
Másodszor: elgondolkodtat az olyan alkotmányos szabályok barmolásának végső fontossága, amelyek a létező demokratikus rendszerek fékjeihez és ellensúlyaihoz akár hozzáadnak, akár azokból elvesznek. Ha megvan a politikai akarat, hogy valamit tegyünk bár egy olyan rendszerben, ahol sokaknak van vétójoga, akkor az meg fog történni; másképpen, a negatív szereplőknek megvan a lehetőségük, hogy a legjobban megtervezett intézményeket is kiiktassák. Lehet, hogy végül is nem is olyan nagyon számítanak az intézmények.
Annyira egyértelmű ez az egész rendszer.Ennek ellenére az unió karcolgatja a realitás felületét, mintha nem tudnák, hogy milyen hátulütői vannak az Orbán által kierőszakolt tákolmánynak.
Fukuyama úr nagyon jól látja.
Fukuyama nem ismeri Illyés Gyula versét, az “Egy mondat a zsarnokságról”-t.
Ha nem lennék mérhetetlenül lusta (de az vagyok) le(mű)fordítanám neki.
Sajnos (az ő szerencséjére), Fukuyama nem élt zsarnokságban, így pusztán annak lényegét nem fogta meg, azon túlmenően, hogy az alapvetően autokratikus szellemiségű emberek mire képesek.
Ami viszont dühít: Ha nem tanulmányozza valaki pontosan a valódi történéseket és lépéseket, akkor – bármennyire is akar jót – kárt okoz.
Jelentem nem az alkotmánybírák nyugdíjkorhatárát szállították le 62 évre, ők kivételezettek, hanem az ítélőbírák életkorát, abból a megfontolásból, hogy lefejezzék a független bírói kart.
Szóval köszi Fukuyama, jót akartál, de előtte nem lett volna baj megismerni egyrészt a zsarnokság szellemiségét, másrészt a valós gazemberségeket, amelyekt nálunk zsinórban követ el egy zavaros gondolkodású, kizárólag a hatalomra koncentráló bűnözői csoport.
Hajcihő
2012. január 26. csütörtök
18:02
Bár abban egyetértünk, hogy az írásmű sok pontatlanságot tartalmaz. De mindössze néhány soros figyelemfelhívó esszének tekinthető, és nem mint átfogó elemzésnek. Az jó, hogy azok az emberek, akiknek van szavuk, és figyelnek rájuk egy adott társadalomban, felemelik a szavukat a Magyar demokrácia mellett.
A teljes politikai elemzésre megvan a megfelelő apparátus, az ismert emberek szava inkább arra való, hogy ne hallgatásra, hanem állásfoglalásra sarkallja saját országának vezetését.
Így, bár a pontatlanság tekintetében egyetértek, mégis üdvözlöm az esszét.
120992!
Én sem az esszé ellen vagyok, de a kardinális pontatlanságok okán kritizálnom kellett, mert ez a hitelességét és a magyarországi hatását, élét veszi el.
Tudod, én azt tanultam, hogy egyetlen minőségi teljesítmény létezik csak: a 100%-os. Ha ezalatt van, akkor a “termék” hibás és ezért nem alkalmas a “fogyasztásra”, ha felette, akkor viszont a termelési kiírás a rontott, mert “piacképe terméket” csak tökéleteset lehet alkotni.
Márpedig az esszé minőségét rontja, azaz a fogyaszthatóságát csökkenti az, ha valótlan alapokra építkezik, mert mint tudjuk, rossz alapokra, csak rossz felépítmény húzható.
Jó volna, ha Fukuyama úr javítaná a hibáját, különben bele fognak kötni.
Egyetértek Hajcihővel – újra.
Azt is problémának vélem ezen túl, hogy egy többszáz éves demokrácia rendszerével hasonlítja össze a magyart és nem emeli ki nyomatékosan az önmérséklet gyakorlatának a lehetőségeit és a szükséges szintjének különbségeit.
“Az új magyar alkotmány nem annyira azért rossz, ami, hanem amiatt, amit szerzői beteges erkölcsi hajlamairól hosszú távon elárul.”
Ez egy nagyon frappáns megállapítás.
A hazai szomorú aktualitásán túl a cikk fő mondanivalója – ha jól értem – az, hogy az ország kulturális háttére, erkölcsi építkezése, hagyományai fontosabbak, jelentősebbek a formális intézményeknél.
Ezt már mások is mondták, és alighanem így is van. Épp ezért, bár az intézmények fontosak, és lehetőleg mindent meg kell tenni a demokratikus intézmények védelméért, hiányuk esetén felépítéséért, eközben mindig lebegjen szemünk előtt részben az intézmények működési módjának erkölcsi hatása, részben pedig akár az intézmények alakítása közben, akár általánosabb politikai tevékenységeink közben saját tetteink (benne megszólalásunk) erkölcsi hatása, mert az még fontosabb.
A demokrácia is olyan tehát, mint az angol gyep. “Csupán” 400 éven át kell nyírni és locsolni rendületlenül. Van tehát remény: 380 év múlva már nekünk is lehet olyan demokráciánk, mint az angoloknak – most.
kekec,
Akkor lehetne 380 év múlva, ha arra haladnánk, amerre az angolok annak idején.
De sajna nem arra haladunk.
És kisebb szám is elég: nálunk mindig minden kb. 5 év múlva lesz jobb. Most és mindörökké.
Talán a leglényegesebben kiemelhető kérdés:
“A probléma teljes egészében ott húzódik meg, hogy miként használják fel azt a hatalmat……..”
.
Vagyis a demokrácia továbbfejlesztésére, vagy fasisztoid rendszerré alakitására.
Nyilván Fukuyama nem ismeri a történelmünknek tisztázatlan fejezeteit. Melyek
az egész politikai életünk fejlődési tendenciáit befolyásolják.
Sajnos ezeréves mitoszokból élünk. Az angoloknál emlitett közel 400 év
fele nálunk feudalizmus, jobbágyság volt, melynek egyes hagyományai
ma sem múltak el teljesen. Micsoda különbség 200 évig szabad polgárként,
vagy röghözkötött jobbágyként fejlődni.
Milyen négyszáz év ??
Négyezret akartál mondani .
Geyza 2012. január 27. péntek 02:41
Ha Etelközhöz, vag y a turáni átokhoz gondolsz igazad van.
De én nem mentem odáig, elégnek tartottam az angol gyep
jellemző kialakitásának időtartamával összemérni. Nálunk
a megelőző időszak úgyis a mondák ködébe vész.
girbegurba
Szerintem is ez az, amiről nem ír Fukuyama úr, hogy ahol nincs meg a demokrácia hagyománya és egyöntetű akarata, ott bizony intézmények garantálhatják az ilyen működést. Ezért nálunk nagyon fontosak.
Emlékszem, a rendszerváltás után egy-két évvel milyen öröm volt bemenni a polgármesteri hivatalba (XIII. ker.), ahol érzékelhetően szívesen gyakorolták az új demokráciát. Rafinált és követelőző alattvalóból szolgáltatást igénybe vevő polgárrá változni sem volt rossz érzés.