Orbán sztárt csinál Gyurcsányból 2011. október 4. kedd 21:01 | AN Forrás: youTube

Budapest – Csaknem ezer ember várta és támogatta Gyurcsány Ferencet az ügyészségi meghallgatása idején hétfőn, a Központi Nyomozó Főügyészség épülete előtt. Orbán Viktor elérte, hogy azoknak is szimpatikus lesz Gyurcsány Ferenc, akik eddig nem voltak a hívei. A tömegben számos közéleti és politikai szereplő megjelent. A teljesség igénye nélkül, Iványi Gábor, Debreczeni József, Kerék-Bárczy Szabolcs, Czeizel Endre, Szigetvári Viktor, Donáth Ferenc, Radnóti Sándor, Törzsök Erika, Bitó László, Dessewffy Tibor és eljött az MSZP-frakció jelentős része, a pártelnök Mesterházy Attila is. A volt miniszterelnök az ügyészségi megjelenése után a helyszínen, egy kisfurgon platóján beszédet mondott az egybegyűlteknek.

Gyurcsányt az édesanyja és testvére várta az ügyészség bejáratánál. A volt kormányfő Zamecsnik Péter ügyvéd társaságában bement az épületbe. Bent léte alatt  zene szólt,  például Oláh Ibolya Magyarország-dala, az MSZP korábbi kampányindulója, Bródy János Lesz még Magyar Köztársaság szerzeménye, továbbá skandálták a „Veled vagyunk, Feri!” és a „Hírtévé, takarodj!” rigmusokat is. Az egyik sarki lakás erkélyén a Kossuth téri események idejéről ismert Gonda László egy turulos zászlót és egy „Gyurcsány Ferenc legyen fegyenc!” feliratú transzparenst helyezett el, ami okozott némi feszültséget a támogatók körében.

Gyurcsány nem egészen egy órán át volt a vádhatóság épületében. Amikor kilépett az ajtón, a rá váró tömeg tapsviharban tört ki.  A kisfurgon platójából ácsolt ad hoc színpadon egy rövid beszédet mondott:

„Nagyon, nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttek. Tudják, az életnek normálisan az lenne a rendje, hogy mi, politikusok mi vigyázunk önökre, mi vigyázunk a köztársaság polgáraira, mi vigyázunk az elesettekre. Ma egy pillanatra megfordult a világ és önök vigyáztak ránk. Nagyon szépen köszönöm. Annak hogy ez megtörténhetett és, hogy önöknek ide kellett jönni annak nagyon világos az oka. Az az oka, hogy ami a mi dolgunk volt az elmúlt években, hogy megvédjük ezt az országot, hogy megvédjük az alkotmányos rendet, a köztársaságot azokkal szemben, akik meg-megújuló erővel, 2002 óta folyamatosan rátörtek a köztársaságra, mi ezt a dolgunkat nem tudtuk teljesíteni, nem tudtuk bevégezni, talán ezer oknál fogva. Nem tudtuk megvédeni a köztársaságot, nem tudtok megvédeni a demokraták széles közösségét, mert talán túlságosan önhittek voltunk és azt hittük, hogy az, amiben hiszünk, az emberi tisztességünk, elkötelezettségünk egy új, normális világ iránt az elegendő lesz ehhez a küzdelemhez. De nem láttuk, én magam sem értettem, hogy itt évek óta már nem az eszmék küzdelme zajlik, hanem az időnként elkeseredett, reményét vesztett sokaságtól is támogatva, a jobboldal és annak különösen a radikális oldala rátört a demokratikus köztársaságra, rátört a hazára, rátört mindazokra, akik hittek abban, hogy húsz évvel a rendszerváltozás után elegendően erős tud lenni ez az ország, hogy megvédje önmagát. Ha vesztettünk, az a mi hibánk is. Hogy ma azok pöffeszkednek, akik pöffeszkedhetnek, az a mi bűnünk is, mert nem voltunk elég erősek és nem voltunk elég állhatatosak, helyenként naivak is voltunk. Mondjuk meg nekik, hogy nincs több naivitás, nincs több szégyellőség, megküzdünk velük és addig fogunk küzdeni, amíg a demokraták nem lesznek többségben.

Az ügyészség, a korábban megismertek szerint, hivatali visszaéléssel gyanúsított meg. Azt veti a szememre, hogy miután kormányom valamennyi tagja, az erre felhatalmazott szervezetek és intézmények hivatalosan támogattak egy magyarországi beruházást, én ezt követően kormányom támogatásáról biztosítottam azokat, akik ide akartak hozni egymilliárd dollárt és 2500 embernek munkát kívántak adni. Az ügyészség az állítja, hogy ehhez nem volt jogom és túlléptem a hatáskörömet, ezzel bűnt követtem el. Gyanúsításuk teljes szövegét pár órán belül nyilvánosságra hozom. A kihallgatásról készült videófelvételt, ahogy a technika megengedi, reményeim szerint ugyancsak pár órán belül teljes egészében nyilvánosságra hozom. A gyanúsítás ellen, már csak a rend kedvéért is, meg látva ezt az ügyészséget, természetesen panasszal éltem, amit majd Polt Péter fog elbírálni. Az ügyész urak kérdésére, hogy kívánok-e tanúvallomást tenni, igennel válaszoltam. Tanúvallomásom rövid volt. A főügyész és az ügyészek szemébe néztem és azt mondtam: főügyész úr, ügyész urak önök megsértették az esküjüket, mert önök azt vállalták ebben az esküben, hogy részrehajlás nélkül, elfogulatlanul fogják végezni a dolgukat, önök nem ezt teszik. Önök megbízójuk, korábbi és mai politikai ellenfeleim támogatására, ösztökélésére ocsmány, cinikus, koncepciós perben vesznek részt. Lehet, hogy a főügyészt ki lehetett fizetni egy kitüntetéssel, lehet, hogy Judás harminc pénze kitüntetés ma Magyarországon, lehet. De biztos lehet abban, el fog jönni az a pillanat, hogy azok, akik ma mögöttük állnak már nem lesznek képesek megvédeni mindattól, hogy szembe nézzen a joggal és a jog pedig azt fogja mondani, hogy az ami itt történik az disznóság, az tisztességtelenség, az maga a szégyen, szégyelljék magukat ügyész uraim.

Elmondtam az eljárás kezdetén, elmondtam a parlamentben, hogy bár azt hiszik, hogy engem fognak vád alá helyezni, bár azt hiszik, ők fognak engem  meggyanúsítani, de tévednek. Az eljárás minden pillanatában én fogom őket meggyanúsítani azzal, hogy eladják és elárulják a legszentebbet, Magyarország demokratikus talapzatát, a magyar alkotmányosságot! Ebben bűnrészesek.

Ami pedig a konkrét ügyet illeti, arról is volt egyetlen egy mondatom a számukra. Tisztességgel, becsülettel, törvényesen a dolgomat végeztem. Bűnt akkor követtem volna el, ha nem ezt teszem.

Egyetlen egy dolgot fogok önöktől kérni. Ami ebben a dologban az én ügyem, azt én megvívom. Hálás vagyok önöknek, köszönöm a támogatásukat, de higgyék el, azt hiszem, hogy ebben az ügyben nekem a legkönnyebb. Sokkal nehezebb azoknak, akiket nem ismernek, akik politikai értelemben névtelenek, akik az iskolai menzán szolgálnak, akik egy hivatalban dolgoznak, akik már nyugdíjasok, de a lányuk még tanít, vagy éppen a sarki  fűszeres boltban eladó, nekik nyújtsanak segítséget. Ők ma fontosabbak, mint én, mert én velük ezt a küzdelmet, és mindazzal, amivel felvérteztem magam az elmúlt években, végül sikerrel meg fogom vívni. De hogyan fogja megvívni a küzdelmét sok százezer vagy millió, aki fél ettől a hatalomtól, aki ilyen vagy olyan oknál fogva nem mer eljönni ide, nem mert eljönni szombaton, nem meri kinyitni a száját, nem mer, nem tud, felnőtt, önmaga igazában hívő polgárként viselkedni. Velük mi lesz? Az ő sorsukból vállaljanak magukra. Őket bátorítsák, nekik mutassanak példát. Mert, ha ez az ország félni fog, akkor Orbán és társai röhögni fognak a markukban. Azt mondják, azt mondják, hogy sikerült, amit szerettek volna, hogy sikerült elhallgattatni egy országot. De szeretném, ha nem tudnák elhallgattatni ezt az országot, mert az ország egyetlen ereje a polgárai hitében, a polgárainak erejében van. Adják vissza mindazoknak a hitét, akik nem mernek eljönni, akik csendben vannak, akik izgulnak a máért és csak meg akarják élni hogy jöhessen a holnap, de nem lehet csak a holnapra gondolni! Mi lesz ezzel az országgal, ha valamennyi polgárában csak annyi az álom, hogy a ma múljon el baj nélkül és talán holnap majd megint lesz egy baj nélküli nap? Mi nem ilyen országot akartunk, mi olyan országot akartunk, aminek friss és szabad a levegője, olyan országot, amely felszabadítja a polgárait, nem pedig tönkre teszi, olyan országot, amelyiknek nem kell félni, hogy ha nem vagy jóba a helyi hatalmassággal, akkor rád küldik a hivatalt, akkor nem lesz állásod neked, vagy a gyerekednek állása. Olyan országot akartunk, amelyben az ember nem fél kinyitni azt az újságot, amelyiket olvasni akarja a buszon, a metrón, mert a polgárok tisztelik egymást akkor is, ha nem értenek egymással egyet.

Azzal vádolom a jobboldalt, hogy hosszú, szívós munkával megtanította az embereket félni, félni a szabadságtól, félni a polgári tartástól, megtanította az embereket hogyan fogják be a szájukat. De mi nem akarunk gúzsban lenni!

Nincs az a kormány, amelynek egyszer nem telik ki az ideje. Nincs az a hatalom, amely, ha nem bírja a polgárainak a támogatását egyszer ne kelljen, hogy távozzon. Ez fog történni ezzel a kormánnyal is. De szeretnék, szeretnék kérni valamit mindenkitől. Nem azért kell leváltani ezt a kormányt, hogy utána mi ugyanazt tegyük velük, mint amit ők tettek velünk. Egy ország nem élhet állandó revansvágyban. Egy ország nem élhet abban, hogy az egyik bosszút a másik bosszú követi. Azt kérem mindenkitől, akik el szeretnék zavarni ezt a kormányt, hogy állhatatosan, tisztességes szívvel akarják ezt tenni, de gyűlölet nélkül, anélkül, hogy törleszteni szeretnének. Mert nem nekik kell törlesztenünk. Nekünk adósságunk saját nemzetünkkel szemben van, amely nemzetet nem tudtuk megvédeni ettől a tébolyult hatalomtól. Az adósságot velük szemben törlesszük, ne pedig Orbánnal szemben.

Végül azt kérem mindannyiuktól, hogy énekeljük el a Himnuszt.”