Esztergom – Feljelentést tett dr. Arató Géza pszichiáter, az Esztergom önkormányzata által fenntartott Vaszary Kolos kórház osztályvezető főorvosa Megyes Tamás volt fideszes polgármester és két társa, Knapp János és Németh József volt alpolgármesterek ellen. Az utóbbiak az elmúlt ciklusban berendelték hivatalukba a pszichiáter főorvost, és arra akarták rávenni, hogy szakmai véleményét megváltoztatva, nyilvánítsa elmebetegnek Meggyes Tamás feleségét, hogy így a polgármester bírói úton elvehesse az asszonytól a gyerekeiket. A pszichiáter jogi képviselője útján panaszt tett Polt Péter legfőbb ügyésznél is a nyomozás megtagadása miatt.

Az ügy előzménye, hogy Meggyes Tamás az egyik apai láthatásról nem engedte haza a gyermekeit, majd vizsgálat nélküli orvosi igazolásokkal elmebetegnek nyilváníttatta a feleségét, mire a bíróság a gyermekeket neki ítélte. Az asszony azonban jelentkezett az önkormányzat fenntartásában működő szakrendelésen, és kérte annak megállapítását, hogy valóban pszichiátriai betegségben szenved-e. Dr. Arató Géza pszichiáter a vizsgálat elvégzése után kiállította a szakvéleményt, amely szerint Meggyes Tamás felesége teljesen beszámítható, semmiféle pszichiátriai betegségben nem szenved.

Ezt követően 2010. február 16-án Knapp János és Németh József alpolgármesterek a pszichiátert berendelték a hivatalukba, s elé téve a vizsgálat nélkül, Meggyes megrendelésére készült más szakvéleményeket, egyéb iratokat, arra próbálták rávenni, hogy korábbi szakvéleményét változtassa meg, nyilvánítsa Meggyes Tamás feleségét elmebetegnek, aki nem alkalmas gyereknevelésre. Ennek érdekében még a főorvos felettesének is faxot küldtek. Az önkormányzat, mint fenntartó, felettese a kórháznak és a kórház dolgozóinak is. A két alpolgármester tudatta még  a főorvossal, hogy a szakvélemény megváltoztatása után a polgármester is szeretne vele négyszemközt találkozni.

A főorvos megtagadta a kérést, majd hivatali hatalommal való visszaélés miatt feljelentést tett. A nyomozást azonban megtagadták, emiatt panasszal élt, és most újabb feljelentést is tett az ügyben.

Az alábbiakban az ügy dokumentumai olvashatók. Nagyon hosszú a szöveg, de érdemes végigolvasni mindazoknak, aki szeretnék megismerni a vidéki kiskirályok működési módjának természetét.

CSIZMADIA GÁBOR RENDŐR EZREDES ÚR!

KOMÁROM – ESZTERGOM MEGYEI

RENDŐR – FŐKAPITÁNYSÁG

V  E  Z  E  T  Ő  J  E !                                              Mell: 1 db DVD lemez (videofilm az Esztergom, Széchenyi téri szimpátiatüntetésről – 2009.10.16)

T A T A B Á N Y A

Pf.: 131

2 8 0 1

Tisztelt Rendőrfőkapitány Úr!

Kérem, nézze el nekem, hogy feljelentésemet nem közvetlenül a büntetőeljárás lefolytatására jogosult nyomozó szervnek küldöm meg, hanem Önnek címezve.

A személyemet is érintő – vélhetően – büntetőjogilag értékelhető cselekmény miatt már több esetben, több helyen nyilatkoztam, s mert úgy látom, hogy egyetlen – mármint büntetőügyekben eljárni jogosult, hatáskörrel és illetékességgel rendelkező egyetlen – hivatalos szerv sem mozdult az eset kapcsán, nem kerestek fel, hogy meghallgassanak a történtekkel összefüggésben – kénytelen vagyok feljelentést (vagy ha úgy tetszik bejelentést) tenni, hiszen megítélésem szerint – nem csak országos, de nemzetközi tekintetben is – a társadalomra nézve rendkívül aggályos és veszélyes, amit a következőkben megjelölt személyek elkövettek.

Feljelentésemet tehát nem pusztán a személyemet a munkaköröm jellege miatt átélt cselekmény, hanem kifejezetten az elkövetők társadalomra veszélyes magatartása miatt teszem meg abból a célból, hogy a Tisztelt Nyomozóhatóság – ha úgy látja – megtehesse a szükséges intézkedéseket az ügyben, hiszen hivatali bűncselekményről lehet szó egyértelműen.

A következőkben – e feljelentésembe beágyazottan – idézni fogok azon jogi végzettséggel rendelkező kapcsolataimtól beszerzett információkból is, (gondolok itt különböző büntetőjogi irányelvekre, állásfoglalásokra, sajtócikkekre stb.), amelyek alátámasztják, igazolják azon feltételezésemet, hogy feljelentésem megalapozott, illetve – ugyancsak beágyazva ezen iratba – mellékelek néhány bizonyítékot is a történtekre vonatkozóan, végül pedig igyekszem felsorolni azon személyek, tárgyi bizonyítékok körét, akiket, illetve amelyeket feltétlenül érdemesnek tartok az eljárásba bevonni.

Feljelentésemnek ezen – kissé komplexebb, beágyazott tartalmakkal kiegészített – formában történő benyújtásával tehát kifejezetten a nyomozás segítése volt a célom.

Tisztában vagyok azzal, hogy ha mást a bíróság vagy a nyomozóhatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádolok, akkor bűncselekményt követek el, illetve ha az ügyre nézve lényeges körülményt hallgatok el vagy valótlan nyilatkozatot teszek ugyancsak elkövetem a hamis tanúzást. Feljelentésemet tehát ennek tudatában, legjobb tudomásom szerint teszem meg.

A történet:

Dr. Arató Géza pszichiáter, az Esztergomi Önkormányzata által fenntartott Vaszary Kolos kórház osztályvezető főorvosa vagyok, akit 2010. február 16-án Knapp János és Németh József alpolgármesterek berendeltek a hivatalukba.

A hivatalban egy bírósági per iratanyagát képező irathalmazt, valamint két, Meggyes Tamás – az akkori – polgármester által a saját feleségéről, annak távollétében készíttetett „pszichiátriai szakvéleményt” tettek elém, s arra kíséreltek meg rábírni, hogy az elém tárt dokumentumok alapján olyan tartalmú szakvéleményt készítsek a feleségről, amely korábbi, személyes, pszichológus által is megerősített vizsgálatom eredményétől eltér. Konkrétan arra kértek, hogy tanulmányozzam át az elém tárt iratokat, és biztos, hogy azok után meg fog változni a véleményem a feleségről, és mindezt foglaljam írásba.

-  /  -

A körülmények vázolása céljából ideemelem a következő, sajtóban megjelent néhány hírt, amelyek árnyaltabban, de tökéletesen összefoglalják a történteket, s az összefüggéseket:

„….Egy idézet a NÉPSZABADSÁGONLINE internetes portál 2010. október 31 -én megjelent, „Ki itt az őrült? Meggyes Tamás válása és gyerekelhelyezési ügye” című cikkéből:

„…Az ideiglenes intézkedés előtt a gyerekek úgy maradtak az apánál, hogy bár a bíróság megszabta a kapcsolattartás idejét, az apa nem vitte vissza őket az édesanyjukhoz. Ez az önkényes cselekedet ágyazott meg a bíróság döntésének. Az asszony kérte a rendőrséget, hogy intézkedjenek, de a polgármesterrel szemben ezt nem tették meg. A szakértői vizsgálat szerint – amit a család mind a négy tagján elvégeztek októberben – a gyerekek nem voltak veszélyben, semmi erre utaló jelet nem találtak az ő, illetve édesanyjuk vizsgálata alapján…

A bírói gyakorlat az elhelyezés tekintetében kisgyerekeknél az állandóságot preferálja, vagyis azt a számukra otthont jelentő helyet, ahol a döntésig voltak. Ez a hat nap ezek szerint felülírhatta a hat, illetve három évet, amit születésüktől az anyjukkal töltöttek, aki főállású anyaként éjjel-nappal velük volt.

De vajon miért az apa mellett döntött a bíróság 2009. december 14-én az igazságügyi pszichológus szakértői vélemény ismeretében – amely pedig nem talált semmi kórosat az anya elmeállapotában –, és azt állapította meg, hogy a gyermekek egyformán kötődnek mindkét szülőhöz, akik közül egyik sem neveli őket a másik ellen.

Tény, hogy csatolt a felperes édesapa két olyan szakértői véleményt is – amit a feleség ismerete és személyes vizsgálata nélkül –, az ország két különböző pontján készítettek egy hét különbséggel, 2009 nyarán. A leletek a válófélben lévő férj elmondása, és a férj által „rendelkezésre bocsátott” SMS-ek alapján készültek. E szakvélemények egymásnak ellentmondóak, ám képesnek mondták magukat arra, hogy előrevetítsék a „beteg” állapotának jövőbeli változásait.

A budapesti orvos borúlátó, a kelet-magyarországiak arról írnak, hogy az asszony feltétlen kezelésre szorul. A vidéki orvosok – akik aznap küldtek bocsánatkérő levelet az édesanyának, amikor karácsony előtt éppen az ő szakvéleményükre hivatkozva szakította el a bíróság tőle a gyerekeket – állításuk szerint nem tudták, kitől származnak az SMS-ek, és azt is megírták, hogy az ezek alapján készült leletük hivatalos felhasználásra alkalmatlan.

Végül azonban a bíróság az apánál hagyta a gyerekeket, s kikötötte, hogy az anya a továbbiakban csak kéthetente négy órára, felügyelet mellett találkozhat velük a távoli gyermekvédelmi szolgálatnál. Így telt a tavalyi karácsony, további három hónapban pedig minden szombaton találkozhatott velük ugyanott, ugyanúgy négy órára. Telefonon minden nap beszélhetett volna a kicsikkel, ezt azonban csak ritkán tették számára lehetővé. A gyerekeknek azt mondta az édesapjuk, hogy a mamájuk beteg. Visszatérő gyermeki kérdés lett: ugye anya, nem fogsz meghalni?

Felvétel készült az anya láthatásáról – ezt az édesapa tette le a bíróság asztalára. Nem árulta el, hogy az miként született, bár a bíróság kíváncsi volt rá. A gyerekekre szereltek vagy a komáromi gyermekvédelmi szolgálatnál helyeztek el hozzáértők erre alkalmas berendezést, nem tudni.

Az asszony korábban a Hír Televízióból értesült arról, hogy ő elmebeteg, de sajnos betegségtudat nélküli, pedig mindenképpen orvosi segítségre szorul – a férje ezt egy színpadon mondta el 2009. október 16-án, biztosítva közönségét, őt magát, és a médiát arról, hogy a legjobb kezelést szeretné megfizetni gyermekei édesanyjának gyógyulása érdekében. Ennek azóta semmi jele.

A feleség viszont amint csak tehette, fölkereste a városi kórház pszichiátriáját, vizsgálnák meg, normális-e? Még az első válóperes tárgyalás, 2009. július 3-a után a bíró elrendelte mind a négyük igazságügyi elmeorvosi vizsgálatát. De erre még várnia kellett – az a férj nyilvános bejelentése után 11 nappal történt meg. A helyi kórház orvosa és pszichológusa az anyánál pszichiátriai betegséget nem állapított meg, annak fennállását kizárta.

2009 októberében a szakma szabályai szerint elvégzett pszichológusi szakvizsgálattal kiegészített pszichiátriai vizsgálatok során az asszonynál pszichiátriai betegséget nem találtunk – mondja Arató Géza, a városi kórház pszichiáter főorvosa. 2010. február 16-án előzmények nélkül, munkahelyi felettesem útján hívattak a polgármesteri hivatalba, ahol a város akkori alpolgármesterei, Knapp János és Németh József elém tették a polgármester válóperes irathalmazát.

Biztosítottak róla, hogy ha ezt átnézem, meg fog változni a véleményem a polgármester feleségéről adott korábbi leletemhez képest, és ezt majd foglaljam írásba. Közben a két alpolgármester őrzött a hivatali szobában az iratköteggel – mondták, nézzem át a tanúvallomásokat is.

Teljesen ledöbbentett az a két felülre helyezett „szakvélemény”, amellyel valószínűleg befolyásolni kívántak a megfelelő diagnózis felismerése érdekében. Ezek vizsgálat nélkül készültek, SMS-ek, és a polgármester által a „vizsgálónak” elmondottak alapján. Ennek a két fantomleletnek az eljárásba fogadása vezetett ahhoz, hogy az anyát saját gyermekeire nézve veszélyeztető állapotúnak minősítették.

A láthatóan szerepzavarral küszködő alpolgármesterek kínlódtak, izzadtak, győzködtek, hogy elvégeztessék velem a rájuk, illetve rám kirótt feladatot, annak ellenére, hogy az első pillanattól határozottan visszautasítottam otromba kérésüket. Elmondták, hogy feladatom teljesítése után a polgármester is szeretne velem beszélni.

Írásos megbízást kértem, amit rafinált módon úgy oldottak meg, hogy munkahelyi felettesemtől szereztek be egy faxot, amely szerint az önkormányzat által elém tárt „szakmai anyagot” az adott napon tanulmányozzam, és véleményezzem.

Ezután a faxot magamhoz vettem, és visszatértem munkahelyemre, folytattam a rendelést. Utána még volt néhány telefon, sőt személyesen a kórházban is megkeresett a polgármester egy küldötte, aki egy kicsit meg is fenyegetett a bírósággal, de aztán beletörődtek, hogy szakmai alfákat nem szegek meg.

Annyira gyalázatosnak tartottam az eljárást és a feleséget ért jogsértést, hogy a Magyar Pszichiátriai Társaságot és magas pozícióban lévő jobboldali politikusokat tájékoztattam az ötvenes évekbe illő történetről. Nem volt célom a botránykeltés, ráadásul azt gondoltam, hogy a dolgot súlyához mérten kezelik, s hogy észreveszik a benne rejlő veszélyt – sajnos, nem ez történt. 2009 decembere óta több szakértői vélemény készült az anyáról, ami Arató doktor orvosi véleményét támasztja alá…”

-  /  -

Újabb idézet a szeretgom.hu internetes portálon megjelent – dr. Arató Géza levelét is tartalmazó – cikkből: (dőlt betűvel)

„….Meggyes Tamás beismerte…

Cserép János

2010.10.28. 13:28

„Meggyes újabb támadási felületet nyitott maga ellen, amikor a gyermek elhelyezési perbe a városházát, sőt az önkormányzat kórházát is bevonta. Idén februárban a városházára hívatták a helyi kórház pszichiátriai osztályának főorvosát, Arató Gézát – aki 1990-1994 között az SZDSZ országgyűlési képviselője volt. Ott két fideszes alpolgármester arra akarta rávenni, hogy a Meggyesék válóperes iratanyaga alapján változtassa meg a polgármesternéről készült szakorvosi leletét.

Arató hivatali hatalommal való visszaélésre gyanakodott, és elutasította a kérést.”
(Heti Válasz 2010. október 21)

A cikk elolvasása után az alábbi olvasói levelet írtam, és közlését kértem Borókai Gábor főszerkesztőtől a Heti Válasz következő számában. Nem válaszolt, nem közölte, itt teszem közzé, és egyben mellékelem az Országos Pszichiátriai Központ „Szempontok szakorvosi vélemény készítéséhez” állásfoglalását.

Tisztelt Szerkesztőség!

A Heti Válasz 2010. október 21-i számában Élő Anita: Székfoglalás Esztergomban címmel jelentetett meg írást. A maffia felbujtót keres alcímmel ellátott részben számol be a cikk szerzője arról, hogy milyen módon hivattak be a városházára, mint a helyi önkormányzati kórház pszichiáter főorvosát.

Az újságíró fontosnak tartotta, hogy osztályvezető főorvosi titulusom mellett, tudassa az olvasóval azt is, hogy 1990-94 között az SZDSZ országgyűlési képviselője voltam. A mára már szitokszóvá vált SZDSZ emlegetése ebben a vonatkozásban azt sugallhatja, hogy a pszichiátriai szakvéleményt nem szakember, hanem egy politikai ellenfél készítette. Egykori frakciótársaim közül ma többen a Fidesz elismert politikusai, ketten államtitkárok a jelenlegi Orbán kormányban, SZDSZ-es múltjukat senki nem emlegeti. Én viszont 1994-ben saját elhatározásomból visszavonultam a közéleti szerepléstől, és 1996-tól orvosi, pszichiátriai munkámat végzem.

Az olvasók pontosabb tájékoztatása érdekében fontosnak tartom leírni a következőket: Meggyes Tamás 2009. október 16-án, a mellette szervezett szimpátiatüntetésen arról beszélt, hogy a feleségének nincs betegségtudata, pszichiáter, illetve pszichiáterek, akikkel beszélt gyógykezelését látnák szükségesnek. Elmondta, hogy a legjobb orvosokat fogja megkeresni és megfizetni, hogy felesége visszanyerje egészségét. (etvonline.hu-n ma is látható, hallható).

A feleség, aki korábban soha nem járt pszichiáternél, ezt követően keresett fel rendelésemen, és saját maga kérte pszichiátriai vizsgálatát. A pszichiátriai és pszichológiai vizsgálat szerint az asszony pszichiátriai betegségben nem szenved, amely véleményt ezt követően két, bíróság által kirendelt igazságügyi pszichológiai és egy igazságügyi pszichiátriai szakértői vizsgálat is megerősítette.

Amikor 2010. február 16-án, Németh József alpolgármester berendeltetett irodájába, Knapp János Pál akkori alpolgármesterrel együttesen arra kértek, hogy olvassam át Meggyes Tamás és felesége válóperes iratanyagát, és miután ezt megtettem, valószínűleg meg fog változni korábbi, személyes vizsgálaton alapuló véleményem Meggyes feleségéről, és ezt majd foglaljam írásba. Jelezték, hogy a későbbiekben a polgármester úr is szeretne velem beszélni. Elmagyaráztam, hogy törvénytelennek és egyben becstelennek tartom eljárásukat, és nem veszek benne részt. Ezek után is erőteljesen próbáltak fellépni, és munkahelyi felettesemtől faxon szereztek be utasítást, hogy az önkormányzat által elém tárt „szakmai” anyagot az adott napon tanulmányozzam és véleményezzem. Természetesen nem tettem meg.

A jogellenes berendeltetésemnél Meggyes feleségét jóval súlyosabb jogsérelem érte, és ezt Meggyes láthatóan szerepzavarral küszködő alpolgármesterei tárták elém. A válóperes iratanyagból felülről leemeltek és elém tettek egy Budapesten készült Szakorvosi Javaslatot, és egy kelet-magyarországi pszichiátriai szakkórházban írt pszichiátriai szakvéleménynek nevezett írást, melyek Meggyes Tamás feleségének személyes vizsgálata nélkül készültek. A korábbi polgármester feltehetően ezekre hivatkozott a szimpátia tüntetésen.

Ezeknek, az egyébként egymásnak is ellentmondó, a „beteg” vizsgálata nélkül készített irományoknak a hatására vették el az asszonytól két héttel 2009 karácsonya előtt úgy a gyerekeket, hogy karácsonykor sem találkozhatott velük. Majd azt követően hónapokon keresztül kéthetente, szombat délelőttönként, a komáromi gyermekjóléti intézményben, mediátori felügyelet mellett tölthetett velük négy órát. A per folyik. A feleség munkahelyét 2010. augusztus 31-én jogutód nélkül megszüntette a leköszönő „képviselőtestület”. A családi pótlékot elvonták tőle, mivel Meggyes Tamásnál helyezte el a bíróság ideiglenesen a gyerekeket, ugyanezen okból a főállású anyaságra való jogosultságát elveszítette. És az sem kizárt, hogy majd gyerektartást fizethet Meggyesnek.

És még engem szerepeltet az újságíró a Meggyes elleni Maffiáról írt fejtegetéseiben. Sérelmezem, hogy Magyarországon 2009-ben saját gyerekeire veszélyeztető elmeállapotúnak nyilvánítanak egy olyan asszonyt, akit öt, egymástól is független szakember megvizsgált, és egyikük sem talált, sem elmebetegségre utaló elváltozást, sem veszélyeztető állapotot.

Nagyon komolyan sérelmezem…, és aggódom.

2010-10-25 Dr. Arató Géza

-  /  -

Az általam hivatkozott állásfoglalás tájékoztatásul ideemelve:

(különösen érdekes az állásfoglalás 4. pontja)

(http://193.225.50.35/OPK/hirek/20110129/Allasfoglalas_Szempontok_szakorvosi_velemeny_keszitesehez.pdf)

Szempontok a szakorvosi vélemény készítéséhez

Az Országos Pszichiátriai Központ állásfoglalása

1. Személyes vizsgálat szükségessége pszichiátriai szakorvosi vélemény készítése során.

Álláspontunk szerint pszichiátriai szakorvosi vélemény (a továbbiakban: vélemény) főszabályként csak az érintett vizsgálat alapján készülhet. Különösen hangsúlyozzuk a személyes vizsgálat szükségességét olyan esetekben, amelyekben a véleményt bármilyen „hivatalos” eljárásban (hatósági, bírósági, stb.) kívánják fölhasználni, illetve fölmerül az ilyen jellegű, további felhasználás lehetősége. A véleményen mindig föl kell tüntetni, hogy az kinek a kérésére, milyen céllal készült. Szűk kivételektől eltekintve elengedhetetlennek tartjuk a személyes vizsgálatot akkor is, ha a vélemény diagnózis megállapítására, prognózis felállítására irányul, vagy az érintett belátási-, illetve beszámítási képességének megítéléshez kíván adatokat szolgáltatni. Az utóbbi esetekben különösen ügyelni kell a kompetencia határok betartására (szakorvos, egészségügyi szakértő, igazságügyi szakértő, bíróság, stb.). A véleményből egyértelműen ki kell tűnnie annak, hogy az azt elkészítő orvos milyen minőségben járt el. A személyes vizsgálat szükségességét jogszabályokba foglalt és egyéb szakmai szabályok is előírják. Kivételes esetekben az orvos orvosi dokumentáció alapján is véleményt adhat. Ezekben az esetekben mindig föl kell tüntetni a véleményben, hogy az, az érintett személyes vizsgálata nélkül készült, azt, hogy milyen forrásokra, milyen adatokra alapul, és egyértelműen ki kell fejteni a véleményben azt is, hogy a személyes vizsgálat hiánya milyen korlátokat jelent, milyen bizonytalanságot okoz a vélemény értékelése során.

2. A vélemény készítésének egyes jogi előfeltételei

A vélemény készítése, kiadása az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény (a továbbiakban: Eütv.) 3. § e) pontja szerinti egészségügyi szolgáltatásnak minősül – ide nem értve természetesen az igazságügyi szakértői vélemény készítését. Ezért a vélemény elkészítésére, kiadására ugyanúgy vonatkoznak a jogszabályi előírások, mint bármilyen más egészségügyi szolgáltatásra, így különösen vonatkoznak rá a tájékoztatás, beleegyezés visszautasítás, az adatkezelés és az orvosi titoktartás szabályai. (Az adatkezelésről részletesebben ld. Lejjebb.) A vélemény elkészítése során tehát főszabályként az érintettet, illetve cselekvőképességében érintett személy esetén az Eütv. 16. § (2) bekezdésében felsorolt nyilatkozattételre jogosult személyt (a továbbiakban együtt: érintett) az Eütv. És más jogszabályok előírásainak megfelelően tájékoztatni kell, be kell szerezni az érintett beleegyezését és a véleményre természetesen vonatkoznak a titoktartási szabályok is.

Mindezek a szabályok természetesen a dokumentumok, egyéb adatok alapján adott véleményekre is hatályosak, ide értve az élőszóban, telefonon, bármilyen más módon közölt

L. Eütv. 126. § (2) Az orvos – feltéve, ha szakmai kompetenciája és felkészültsége alapján erre jogosult – a hozzá forduló beteget megvizsgálja.

(3) A beteg vizsgálata kiterjed a kezelőorvos tudomására jutott valamennyi panaszra, a kórelőzményre és a beteg gyógyulását befolyásoló egyéni körülmények feltárására.

(4) A (2)-(3) bekezdésben foglaltaktól eltérni kizárólag a beteg életének megmentéséhez szükséges, halasztást nem tűrő beavatkozások esetén lehet.

véleményeket is, legyenek azok bármilyen csekély információ tartalmúak. Megfordítva, a megfelelő jogszabályi feltételek hiányában az orvos még azt sem közölheti, hogy kezeli, kezelte-e valaha az illető személyt. A főszabálytól eltérni kizárólag az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. Törvényben (a továbbiakban: Eüak.) így különösen annak 4. és 23. §-aiban felsorolt esetekben lehet.

3. Adatkezelési szabályok

A vélemény az Eütv. És az Eüak. Szerinti egészségügyi dokumentációnak minősül, így az adatkezelésre vonatkozó jogszabályi előírások teljes köre vonatkozik rá. A vélemény értelemszerűen mindig tartalmaz egészségügyi adatokat. Az egészségügyi adatok a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról 1992. évi LXIII. Törvény (a továbbiakban: Avtv.) 2. § 2. b) pontja szerint különleges adatnak minősül – ide értve a kóros szenvedélyre, valamint a szexuális életre vonatkozó adatokat is. Az Avtv. 3. § (2) bekezdése alapján különleges adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett írásban hozzájárul, vagy azt törvény elrendeli. A törvény alapján elrendelt adatkezeléseket az Eüak. általánosságban fölsorolja, a részletes szabályokat azonban más törvényekben kell keresni (Eütv.-ben, a büntető polgári, közigazgatási eljárási törvényekben, stb.) Az érintett írásbeli hozzájárulásának hiányában tehát minden esetben meg kell győződni arról, hogy ki, milyen célból, milyen törvényi felhatalmazás során kér az érintettről véleményt. A megfelelő jogi feltételek hiányában a véleményadást – akármilyen kevés információt kérjenek is – meg kell tagadni. A gyakorlatban gyakran tapasztalható, hogy a kollégák különösen ügyvédek, különféle hivatalos szervek, de nem ritkán hozzátartozók, egyéb illetéktelenek részére is minden törvényes felhatalmazás hiányában adatokat szolgáltatnak. Amennyiben a jogszabályi feltételek fennállnak, akkor is ügyelni kell arra, hogy csak annyi adatot szolgáltassunk ki a véleményben, amennyire jogszabályok felhatalmazást adnak. Ezen a ponton a gyógyítás során készített orvosi dokumentáció szakmai szabályaitól el kell tekintenünk. A véleményben nem a szakmailag lehetséges, legteljesebb információtömeget kell közölnünk, hanem csakis és kizárólag annyit, amennyit a véleményhez hozzáférő személy(ek) jogosult(ak) megismerni. Nagyon fontos, hogy főszabályként az érintett akkor is jogosult a tájékoztatásra és a róla készült vélemény tartalmának megismerésére, ha egyébként a törvény alapján a vélemény elkészítésének nem feltétele az érintett beleegyezése. Természetesen az orvosi titoktartási szabályokat megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a véleményhez hozzáférő személyeket is kötik a titoktartási szabályok akkor is, ha nem egészségügyi dolgozók.

A vélemény tartalma csak az Eütv.-ben, illetve az Eüak.-ban foglalt szabályok betartásával változtatható meg. Az elkészült vélemény utólag nem változtatható meg, a hibás adatokat törölni nem lehet, azokat úgy kell javítani, hogy az eredeti adat világosan olvasható legyen. Ez a szabály nem csak a papír alapú, hanem az egyéb (elektronikusan rögzített) dokumentációra is igaz. Természetesen új információk merülhetnek föl és az érintett állapota változhat az idők folyamán, ebben az esetben azonban –szükség esetén – új véleményt kell készíteni.

4. Felelősségi kérdések

Amint fentebb már érintettük, a véleményadás az egészségügyi szolgáltatások közé tartozik, tehát ugyanazok a felelősségi szabályok vonatkoznak rá, mint az egészségügyi szolgáltatásokra általában. Elkészítése során az egészségügyi dolgozóktól elvárható gondossággal kell eljárni, be kell tartani a jogi, etikai, szakmai szabályokat, stb. A vélemény tartalmáért a felelősséget végső soron a véleményt aláíró személynek kell viselnie. Ennek megfelelően kizárólag a munkáltatói utasítás lehet az egyetlen jogszerű külső beavatkozás, azonban ez is természetesen a munkajogi szabályok és az egyéb jogszabályok keretei között. (Például a munkáltató jogszerűen utasíthatja a vélemény elkészítőjét, hogy bizonyos, a szakszerű vélemény elkészítéséhez szükséges vizsgálatot végezzen el, vagy bizonyos adatokat ne szolgáltasson ki, mert hiányoznak ahhoz a jogszabályi feltételek, stb.)

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. Törvény 104. § (2) bekezdése szerint azonban nem köteles a munkavállaló teljesíteni az utasítást, ha annak végrehajtása jogszabályba vagy munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. Ez a szabály a közalkalmazottakra is hatályos.

A vélemény elkészítőjének jogszabálysértés esetén etikai, munkajogi-fegyelmi, közigazgatási adatvédelmi, polgári jogi, sőt, büntetőjogi felelőssége is fölmerülhet, annak minden következményével. Alkalmazottak esetén természetesen a munkáltató polgári jogi (kártérítési) felelőssége is szóba jön.

A jogsértő eljárással és/vagy jogsértő tartalommal készült vélemény felvetheti az elkészítőjén kívül más személyek felelősségét is. A jogszerű munkáltatói utasításon kívüli minden külső befolyásolási kísérlet, amely a vélemény tartalmának befolyásolására irányul – ide értve a jogszerűtlen munkáltatói nyomást – súlyosan jogellenes, érkezzen az akár magánszemélytől, akár „hivatalos szervektől”, akárkitől. Ebben a körben is a fentebb felsorolt felelősségi alakzatok merülnek föl, de ebben a körben érdemes kiemelni a különféle hivatali, valamint vesztegetési típusú bűncselekményeket.

Budapest, 2010. augusztus 26.

Dr. Németh Attila

szakmai igazgató

Országos Pszichiátriai Központ

Dr. jur. Et med. Vizi János

jogi és forenzikus referens

Országos Pszichiátriai Központ

-  /  -

Itt pedig következzék egy közelmúltbeli, nemzetközi vonatkozású eset, amely szintén nem szorul kommentálásra (csak a szereplőket és a nemeket kell kicserélni a cikkben)!

Bűnösnek találták az Európai Pszichiátriai Szövetség elnökét

A jól ismert pszichiáter professzort, Hans-Jürgen Möllert, a németországi Münchenben működő nagyhírű LMU pszichiátriai kórház igazgatóját, az Európai Pszichiátriai Szövetség elnökét a müncheni fellebbviteli bíróság 2010. február 4-én, csütörtökön bűnösnek találta, és 15 000 euró kártérítés megfizetésére ítélte Eberhart Herrmann személyiségi jogainak megsértése miatt.

Möller hivatalos pszichiátriai szakvéleményt adott ki a nemzetközi hírű művészeti és szőnyegszakértő Herrmann úrról, anélkül, hogy személyesen megvizsgálta volna őt, majd átadta ezt a szakvéleményt Herrmann akkori feleségének.
Möller ezzel megsértette a páciensekre vonatkozó titoktartási kötelezettségét.

A bírósági ítélet 12 éven át tartó jogi harc eredménye volt, amelyben a nemzetközileg elismert szőnyegszakértő, Eberhart Herrmann kártérítési perbe fogta a pszichiáter Möller professzort.
A bíróság úgy találta, hogy a Möller által kiállított úgynevezett „távdiagnózis” – amelyet aztán az akkori feleségnek továbbított – olyan nagy kárt tett Herrmann úr jó hírnevében és szakmai munkájában, hogy anyagi kártérítést és az elszenvedett veszteségek megtérítését teszi szükségessé.

A német média február 5-én olyan lapokon keresztül, mint a Süddeutsche Zeitung és az Abendzeitung Munich közzétette, hogy a pszichiáternek nemcsak 15 000 euró kártérítést kell fizetnie, hanem Müller professzornak ezenkívül még „meg kell fizetnie az összes anyagi kárt, amely abból származott és amely abból fog származni, hogy megírta és továbbította a pszichiátriai szakvéleményt”. A szőnyegszakértő által igényelt kártérítés teljes összege 3,34 millió euró.

A felperes, Hermann úr 1994-ig a klasszikus szőnyegek témájának nemzetközileg elismert specialistája volt, aki saját művészeti galériáját irányította Németország egyik legkiemelkedőbb presztizsű helyén, Münchenben a Theatiner utcában. Textilekből és szőnyegekből évi 9,5 millió német márka forgalmat bonyolított. Herrmann olyannyira sikeres volt, hogy New Yorkban, a Soteby’s művészeti intézetben az ENSZ Barátainak tartott előadásokat, valamint német egyetemeken is. Mindazonáltal Herrmann úr házassága válságba került, és az akkori feleség a jelentések szerint titokban szerzett Möllertől pszichiátriai értékelést a férj mentális állapotáról, amely majdnem azt okozta, hogy Herrmannt tévesen pszichiátriai intézetbe szállították.

Möller a pszichiátriai értékelését kizárólag a feleséggel folytatott beszélgetéseire alapozta, valamint arra, hogy titokban megfigyelte Herrmannt a galériájában, amint éppen beszélgetetett valakivel. Ennek ellenére, anélkül, hogy először is bármiféle orvosi értékelést végzett volna, Möller professzor pszichiátriai szakvéleményt írt, azt állítva, hogy „teljességgel szükséges Herrmann úr pszichiátriai klinika zárt osztályán történő azonnali elzárása”. Ezenfelül Möller professzor a saját pszichiátriai klinikáját ajánlotta Herrmann elzárására, kijelentve, hogy „az intézetbe zárást a mi klinikánkon lehetne végezni”.

A ma már ex-feleség nyomására Herrmann beleegyezett abba, hogy ellátogasson Möller professzorhoz, és elvitte magával egyik üzlettársát. Anélkül, hogy bármilyen orvosi vizsgálatot végzett volna, Möller professzor ezt mondta Herrmannak: „Amikor a szemébe nézek, azt látom, hogy Ön mentálisan beteg”. Möller kijelentette, hogy a páciens alapos kivizsgálása szükségtelen volt, és azt tanácsolta Hermannak, hogy feküdjön be a klinikájára. Ahogy minden intelligens, racionális embernek, úgy Herrmann úrnak is gyanús lett ez a nem helyénvaló szaktanácsadás, ezért visszautasította a felajánlást. Miközben elhagyta a klinikát, Möller professzor ezt mondta: „El fogunk kapni”.

Amikor Herrmann úr konzultált az ügyvédjével, az ügyvéd azt tanácsolta, hogy hagyja el az országot, mivel az akkori felesége ráveheti Möller professzort, hogy akarata ellenére beszállíttassa őt. Rémisztő a dolgok állása ott, ahol valakinek, azért hogy elkerülje a bezáratást – különösen ha az egy semmitmondó és tudománytalan értékelésen alapul – el kell költöznie egy másik országba, hogy biztonságban lehessen. Mégis, pont ezt kellett tennie Herrmann úrnak, elköltözött Svájcba, ahol újra kellett kezdenie az életét és a vállalkozását. 1997 decemberében ügyvédje kártérítési pert indított Herrmann úr oldalán Hans-Jürgen Möller professzor és a Bajor állam ellen.

A Süddeutsche Zeitung közétette, hogy a művész-kereskedő a müncheni kerületi bíróságon elmondta, hogy a pszichiátriai diagnózis stigmája abban az időben lerombolta a hírnevét. A pszichiáternek, Möllernek, aki nem csak az Európai Pszichiátriai Szövetség elnöke, hanem a Pszichiátriai Világszövetség Biológiai pszichiátriai részlegének elnöke is egyben, kártérítést kell fizetnie minden olyan kárért a szőnyegszakértőnek, amely a szakvélemény kiállításából származott és származni fog.

Eberhart Herrmann megkönnyebbüléssel vette tudomásul az ítéletet. Mostantól újra megfelelő életet élhet még akkor is, ha a győzelem nem teljes. Martin Riemer ügyvéd, Herrmann úr jogi képviselője elmondta az Abendzeitung Munich-nek: „Möller hivatalosan járt el, ahogy az a levél fejlécén is olvasható – a klinika igazgatójaként – nem mint privát orvos, ezért a pszichiátriai kórházának vezetése is elszámoltatható a tettei miatt”. Egy szakértő megerősítette ezt. A müncheni regionális fellebbviteli bíróság azonban visszautasította a pert a Bajor állam ellen, amely a klinika fenntartója, és nem tartotta elszámoltathatónak az államot Dr Möller e visszaéléséért, így az ügy várhatóan tovább folyik.

Ezt a hírt az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány európai szervezetétől kaptuk.

Forrás: http://www.emberijogok.hu/aktualitasok.html (2010. november 16.-án mentve)

-  /  -

Eddig tehát az idézetek a sajtóorgánumokból, amelyek önmagukért beszélnek.

A következőkben pedig – ígéretemhez híven, s a feljelentés szerkezetének egységessége jegyében, s még véletlenül sem „okoskodásból” – bátorkodom ideemelni, pontosabban ideidézni(!) az általam megkérdezett jogász kapcsolataimtól származó  információkat, hozzászólásokat, véleményeket (stb.), azaz lényegében néhány jogi megjegyzést pusztán azért, mert éppen ezen ismeretek győztek meg arról, hogy nem mehetek el a tisztességtelen (bűnös) szándékkal és magatartással megvalósított cselekmény mellett, amelyet velem szemben és a tulajdonképpeni „igazi”, a „végső célszeméllyel”, Kui Rózsával szemben kíséreltek meg elkövetni az érintettek!

- A Büntető törvénykönyv 225. § (1) bekezdése szerint:

Hivatali visszaélés

Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével  egyébként visszaél, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A Btk. 225. §- ban szabályozott hivatali visszaélés bűntette egy immorális magatartás, melynek társadalomra veszélyessége főleg abban realizálódik, hogy azok, akiket az állam a társadalmi, politikai, gazdasági feladatok végrehajtására elsődlegesen kijelöl, a hivatali tevékenységük végzésének tartamára fokozott védelemben részesít, e helyzetükkel visszaélve, jogtalan előnyökhöz jutnak, vagy másokat jogtalan hátrányokkal sújtanak.
E bűncselekmény jogi tárgya az államapparátus törvényes, szabályszerű működésébe, valamint az állami szervekbe és hivatalos személyekbe vetett bizalom.
Elkövetési magatartásai a „hivatali kötelesség megszegése” a „hivatali hatáskör túllépése”, vagy a „hivatali helyzettel való egyébkénti visszaélés”.

A hivatali kötelesség fogalmát tágan kell értelmezni. Az egyes állami szervek feladatai és a feladatok végrehajtása során gyakorolható jogai határozzák meg a szerv hatáskörét. A hatáskör túllépésével akkor valósul meg a bűncselekmény, ha a hivatalos személy olyan tevékenységet fejt ki, amely hatáskörén kívül esik, amelynek végzésére nincs joga, felhatalmazása.

A „hivatali helyzettel egyéb módon való visszaélés” a hivatalos minőséghez kapcsolódó jogosítványokat tudatosan a társadalmi rendeltetésükkel ellentétes, érdemileg felesleges, szabályellenes, többnyire alakilag törvényesnek tűnő eljárás képében történő gyakorlása.

Azzal, hogy az elkövető hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, a bűncselekmény befejezetté válik. Nem tartozik a törvényi tényálláshoz az, hogy a jogtalan hátrány, illetve jogtalan előny valóban bekövetkezzen.

A bűncselekmény alanya tettesi minőségben csak hivatalos személy lehet. Csak egyenes szándékkal követhető el, a törvény a szándékon túl a célzatot is megköveteli. Az előny, vagy a hátrány lehet anyagi természetű, de lehet erkölcsi, személyi természetű is.
A hátrányt nem a tettesnek, hanem más személynek kell elszenvednie, azonban az előny megjelenhet magánál a tettesnél is, de más személynél is.

Bírósági határozatok a teljesség igénye nélkül:

BH1992.299. A hivatali visszaélés bűntette megállapításának csak akkor van helye, ha a hivatalos személy által megvalósított kötelességszegés, hatáskörének túllépése vagy a hivatali helyzetével való visszaélés célzatosan, a jogtalan hátrány okozásának, illetőleg a jogtalan előny szerzésének a célzatával történt [Btk. 225. §].

BH1996.185. A hivatali visszaélés bűntettének a megállapítása szempontjából a hivatali helyzettel való visszaélés fogalma alá esik egyrészt a személyes cél érdekében történő hivatalos fellépés, vagyis a hivatalos eljárás során a hivatali jogosultságnak törvényes feltételek nélküli igénybevétele, másrészt a hivatali állásból, tekintélyből vagy tevékenységből adódó ismeretségnek, függőségnek, befolyásnak személyes célokra való felhasználása, amelynél a hivatalos személy éppen ezt a sajátos helyzetéből fakadó lehetőséget aknázza ki azért, hogy jogtalan előnyhöz jusson (Btk. 225. §).

BH1999.245. A hivatali visszaélés bűntettének „hivatali helyzetével egyébként visszaélés” elkövetési fordulata azokat a magatartásokat is magában foglalja, amikor a hivatalos személy a hivatali beosztásából, állásából folyó ismeretségét személyes célokra való befolyásolás érdekében használja fel; nem feltétele azonban a bűncselekmény megvalósulásának, hogy az általa felkért hivatalos személy ténylegesen teljesítse a kérést [Btk. 225. §, Be. 280. § (1) bek. a) pont].

BH2000.525. A hivatali visszaélés bűntettének megállapítása szempontjából a hivatali helyzettel való visszaélésként kell értékelni, ha a hivatalos személy fellépése a hivatali jogosultság törvényes feltételeinek a hiányában, kizárólag személyes célból és érdekből történik.

Összefoglalva az elkövetők által alkalmazott módszereket, magatartásokat:

1. módszer/magatartás: – hivatali, hatalmi helyzetből adódóan a sértett öncélú „berendelése” a hivatalba –  /„hivatali hatáskör túllépése”/

Azzal tehát, hogy a két alpolgármester a hivatalba berendelte (!) a főorvost, nyilvánvalóan az volt a céljuk, hogy nyomást, – „a hivatalos szervtől érkező” – kényszerítő hatást gyakoroljanak rá.

A kényszerítés kiváltására alkalmas az a tény, hogy a polgármester és az alpolgármesterek kvázi hivatali – függőségi – viszonyban állnak az egészségügyi intézménnyel, hiszen ők gyakorolják a Képviselő Testület révén a fenntartói jogokat. Ez a helyzet alapozta meg a sértett „berendelhetőségét”!

Hatalmi, hivatali helyzetüknél fogva, kapcsolati rendszerük, befolyásuk révén tehát képesek mások – pl. magánszemélyek és intézmények – életébe, körülményeibe beavatkozni!

Éppen ezért, a hivatalba berendelt személyben komoly félelem alakulhatott ki attól, hogy ha nem tanúsítja a kényszerítést elkövetők akaratának megfelelő magatartást, akkor súlyos hátrány érheti.  (pl: állása elveszítése, pozíciójának megszűnése, átszervezés stb.) Az elkövetők tehát ezekre a körülményekre alapoz(hat)ták cselekményük sikeres végrehajtását.

2. módszer/magatartás: „a munkahelyi felettes bevonásával nyomásgyakorlás a sértettre” – /„hivatali hatáskör túllépése”, illetőleg „hivatali helyzettel való egyébkénti visszaélés” /

Mindezeken túlmenően az elkövetők a sértett munkahelyi felettesét is igénybe vették eszközként a nyomás fokozása és ezzel lényegében a főorvos törvénysértő magatartásának kikényszerítése érdekében, hiszen ha sikerül megtörniük a sértett akaratát, s ennek folytán elkészül az elkövetők által elképzelt módon és tartalommal a hamis szakvélemény, maga a sértett is bűncselekményt követett volna el.

3. módszer/magatartás: „annak kilátásba helyezése, hogy maga a polgármester is beszélni óhajt majd a sértettel” /„hivatali helyzettel való egyébkénti visszaélés” /

Végül pedig, céljuk elérése érdekében azt is közölték a sértettel, hogy a polgármester személyesen is akar majd beszélni vele!! /„hivatali helyzettel való egyébkénti visszaélés” /

4. módszer/magatartás:   „telefonon keresztül folytatólagos nyomásgyakorlás /„hivatali helyzettel való egyébkénti  visszaélés” /

„…Utána még volt néhány telefon…”

5. módszer/magatartás:       „ még egy küldöttel is felkerestetik a sértettet a munkahelyén és bírósággal  fenyegettetik meg

Idézet a cikkből: „, sőt személyesen a kórházban is megkeresett a polgármester egy küldöttje, aki egy kicsit meg is fenyegetett a bírósággal…”/„hivatali hatáskör túllépése” vagy „fenyegetéssel elkövetett kényszerítés”/

A Büntető törvénykönyv 174. § (1) bekezdése szerint:

KÉNYSZERÍTÉS

Aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, amennyiben más bűncselekmény nem valósul meg,(!) bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A kényszerítés elkövetési magatartása

Az erőszaknak személy ellen kell irányulnia, ami azt jelenti, hogy a kényszerítés csak akkor tényállásszerű, ha az elkövető személy elleni erőszakot alkalmaz. A személy elleni erőszak fogalma az emberi testre gyakorolt fizikai ráhatást kell érteni. A fenyegetés pedig olyan súlyos hátrány kilátásba helyezését jelenti, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.

A jogalkalmazói gyakorlat szerint súlyos hátránynak kell tekinteni jogszerű magatartás kilátásba helyezését, amely bűncselekményként értékelhető, vagy valaminek a jogellenes kikényszerítésére kívánják felhasználni. E körbe sorolhatók a büntető vagy szabálysértési feljelentéssel vagy adatok nyilvánosságra hozatalával, közlésével való fenyegetések, amennyiben ezek a megfenyegetett személy vagyoni, egzisztenciális, családi kapcsolatait, vagy becsületét érintik.

Az érdeksérelem a sértett bármilyen érdekkörében – például vagyoni, személyi – a bűncselekménnyel okozati összefüggésben beállt negatív változás. Súlyossága mindig az eset összes körülményeitől függ­.”

A tényállás szempontjából az érdeksérelmet akkor tekintjük jelentősnek, ha a konkrét eset összes körülményeire figyelemmel lehet megítélni. Általában jelentős az érdeksérelem, ha az elkövetési magatartással okozati összefüggésben csorbát szenved a sérelmet szenvedett szakmai elismertsége, erkölcsi megbecsülése, családi becsülete. A jelentős érdeksérelem vagyoni hátrányként is jelentkezhet, így pl. ha elveszíti munkáját, állását, jövedelemforrását, kereseti lehetőségét, nem szabad akaratából létesít nemi kapcsolatot.

A bűncselekmény csak akkor válik befejezetté, ha azon túl, hogy a sértett az elkövető akaratának megfelelően cselekszik, ebből jelentős érdeksérelme is származik.

Lényeges körülmény, hogy bár az elkövetők cselekménye egyértelműen kimeríti a kényszerítés bűntettének törvényi tényállását, a konkrét történeti tényállás ismérvei alapján más bűncselekmény , – nevezetesen a hivatali visszaélés bűntett – elkövetésének megalapozott gyanúja látszik megállapíthatónak, így a szubszidiaritás elvéből adódóan a kényszerítés nem állapítható meg.

A tettesekről:

Tekintettel arra a lényeges körülményre, hogy a cselekmény központi figurái a polgármester és felesége, egyértelmű, hogy a bűncselekmény – egyik – elkövetője csakis maga a polgármester lehet, hiszen teljesen illogikus, életszerűtlen, s könnyelműség lenne azt gondolni, hogy a két alpolgármester saját elhatározásból, „szívügyükként” kezelve polgármesterük sorsát, egy az ügy jellegénél fogva csak és kizárólag a polgármester személyéhez, magánéletéhez köthető problémát ily módon – egyértelműen bűncselekmény megalapozott gyanúját keltő magatartással, de a saját vezetőjük tudta nélkül – tervezték elrendezni!

Nem elhanyagolható körülmény, hogy a dr. Arató Gézát érintő, fentebb tárgyalt cselekmény elkövetésének idején is párhuzamosan folyt a gyermek-elhelyezési per Meggyes Tamás és Kui Rózsa között!! Meggyes Tamás tehát hivatali hatalmát, helyzetét is latba vetette, amikor feleségét a fentiekben vázolt módon – aljas indokból vagy szándékkal – akarta súlyosan hátrányos helyzetbe hozni, azaz akár kóros elmeállapotúnak, s így gyermeknevelésre alkalmatlannak minősíttetni.

Végül pedig meg kell említeni a két alpolgármestert, akik szintén hivatalos személyek, s e – hivatali és hatalmi – státuszukból adódóan eleve okkal bízhattak abban, hogy kellő kényszerítő hatást gyakorolnak majd a cselekmény elkövetése során, így hivatalos személyi minőségüknél fogva társtettesei a cselekménynek.

Mindezekre tekintettel, összefoglalva:

Meggyes Tamás, Knapp János Pál, Németh József 2010. február hóban a polgármesteri hivatalba berendelve, majd egy ismeretlen személlyel a munkahelyén felkerestetve és Bírósággal megfenyegettetve, azt követően pedig ismeretlen személy által telefonon keresztül ugyancsak presszionálva a sértettet, – tehát hivatali hatáskörüket túllépve, illetve hivatali helyzetükkel egyébként visszaélve, – dr. Arató Gézát fenyegetéssel is megkísérelték arra kényszeríteni, hogy nevezett hamis tartalmú orvosi szakvéleményt (közokiratot) készítsen Meggyes Tamás részére a vele perben álló feleségről, Kui Rózsáról, s ezzel tulajdonképpen bűncselekményt kövessen el.

A sértett ellenállása miatt azonban az utóbb említett, kikényszeríteni kívánt bűncselekmény – hamis szakvélemény elkészítése – elkövetésére nem került sor.

Meggyes Tamás, Knapp János Pál, Németh József hivatalos személyek cselekménye alkalmas lehet –

1 – 1 rb. a Btk. 225. § (1) bek.-be ütköző és aszerint minősülő, hivatalos személy által –   hivatali hatáskörét túllépve, illetve hivatali helyzetével egyébként visszaélve – társtettességben elkövetett hivatali visszaélés bűntette megalapozott gyanújának megállapítására.

Ismeretlen társaik cselekményét büntetőjogi szempontból a nyomozás hivatott tisztázni.

-  /  -  /  –

Tisztet Főkapitány Úr!

Ennyit tehát a jogi véleményekről, illetve a lelkiismeretemet is megnyugtató, segítő szándékkal ideszőtt gondolatokról!

Most pedig szeretnék rátérni az „egyéb” bizonyítékokra:

Az itt következő, 2010. február 16-ai dokumentum azért készült, hogy Meggyes Tamás és társai a vezetőmmel – dr. Kollár Zoltán kórházigazgatóval – utasíttassanak az „általuk kívánt tartalmú vélemény” elkészítésére!

Dr. Kollár Zoltán úr, az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház főigazgatója telefaxon küldött levelében kért fel arra, hogy az „Önkormányzat által átadott szakmai anyagot szakvéleményezzem”.

A megfogalmazásból kitűnően, számomra nyilvánvaló vált, hogy a főigazgató úr tévedésben volt – mert megtévesztették – amikor az „önkormányzat” által átadott anyagról írt levelében.

A tények ismeretében ugyanis megállapítható, hogy Meggyes Tamás személyes – családi jellegű – ügyét, „önkormányzati ügyként” tüntették fel a főigazgató úr előtt!

A dokumentumot, illetve valamennyi alábbi dokumentumot bármikor a nyomozóhatóság rendelkezésére bocsátom – lefoglalásra!

Az alábbi dokumentum pedig a saját levelem, amelyet 2010. február 17-én írtam dr. Kollár Zoltán főigazgató úr részére azzal a céllal, hogy vázoljam számára a történteket, s a „szakvéleményezést elutasító” magatartásom okait.

Ezen dokumentum pedig – amelyet ugyancsak 2010. február 17-én készítettem a főigazgató úr részére – röviden összefoglalja, hogy Meggyes Tamás a válóperes magánügyét kívánta elintéztetni velem a főigazgató úr bevonásával.

A következőkben, teljes terjedelemben ideemelem a Magyar Pszichiátriai Társaság Elnökségének 2010. február 18-án írott levelemet, mert ez tartalmazza a legrészletesebben az előzményeket, a körülményeket, s az elkövetők motívumát. Dőlt betűvel olvasható tehát a levél!!

Magyar Pszichiátriai Társaság Elnöksége

BUDAPEST

Tárgy: Tájékoztatás és állásfoglalás kérése

Az elmúlt napokban olyan események történtek Esztergomban, amelyekről tájékoztatnom kell a Magyar Pszichiátriai Társaság legszélesebb nyilvánosságát, és egyben kérem az Elnökség állásfoglalását is.

Esztergom város egyik alpolgármestere munkahelyi felettesemen, a kórház főigazgató főorvosán Dr. Kollár Zoltánon keresztül 2010.02.15-én délután 02.16-án délelőttre berendelt magához a hivatalába. A berendelés szóbeli közlés útján történt, a főigazgatói titkárságon, azzal a rövid tájékoztatással, hogy „valami pszichiátriával kapcsolatos megbeszélés céljából” keressem Németh József alpolgármestert. Még aznap, 02.15-én délután, majd másnap, 02.16-án délelőtt próbáltam a berendelő Németh József alpolgármestert telefonon elérni, hogy tájékozódjam berendelésem pontos okáról, de nem értem el. 02.16-án 9:30 óra tájban a telefont a polgármesteri titkárságon egy hölgy vette fel és mivel az alpolgármester tárgyalt, visszahívást kértem. Ezután 5 percen belül nem a városházáról kaptam a visszahívást, hanem újra a kórházigazgató főorvos telefonált. Elmondta, hogy tud a néhány perccel korábbi telefonálásomról (nem mondta meg, hogy kitől) és udvariasan, de határozottan felszólított, hogy menjek a városházára haladéktalanul. Hiába hivatkoztam a rám váró, időpontra érkezett betegekre, hiába próbáltam időpont módosítást kérni, azt mondta, ha a hivatalból hívnak, azonnal mennem kell.

10 óra helyett 10:30-kor az Esztergomi Városházán az előzetes tájékoztatástól eltérően nem is egy, hanem rögtön két alpolgármester ült le velem szemben és Meggyes Tamás polgármester válóperes magánügyének dokumentumait tárták elém.

(Ezek után különösen érdekesnek találtam, hogy a kórház főigazgatója többször feltett kérdésemre – hogy miért nem közvetlen keresnek és egyeztetnek velem – azt a választ kaptam, hogy ez így hivatalos.)

Az elém tárt dokumentumok egyébként bírósági végzések, kigyűjtött sms-ek, tanúvallomások voltak. Láthattam egy igazságügyi pszichológiai szakvéleményt, egyéb szakvéleménynek nem minősülő, hivatalos felhasználásra alkalmatlan, orvosok által írt „szakvéleményt” és „szakorvosi javaslatot”.  (Utóbbiakra a későbbiekben kitérek.)

Knapp János Pál alpolgármester Úr szerint a feladatom az lett volna, hogy tanulmányozzam át az említett iratokat, mert szerinte(ük) úgy készítettem szakorvosi véleményt a polgármester feleségéről, hogy nem voltam valamennyi információ birtokában. A szóban közölt kérésük úgy hangzott, hogy a dokumentumok áttanulmányozása után valószínűleg máshogy fogom látni az általam is vizsgált személy, a polgármester feleségének pszichés állapotát és ezt írásban is rögzítsem. Azonnal kifejtettem aggályaimat és megindokoltam, hogy kérésük miért etikátlan és jogszerűtlen. Ennek ellenére ragaszkodtak hozzá, hogy olvassam végig az iratokat és véleményezzem felül saját korábbi, személyes vizsgálaton alapuló orvosi leletemet. A véleményem szerint törvénytelen felkéréssel engem törvénysértő magatartásra felszólító politikusoknak hiába hivatkoztam arra, hogy rám váró betegeket hagytam az osztályon, ők ragaszkodtak ahhoz, hogy kérésüknek haladéktalanul tegyek eleget. Mivel úgy éreztem, hogy nem értem továbbra sem világosan a hosszas beszélgetés után sem, hogy mire akarnak rábírni, ragaszkodtam az írásbeli felkéréshez. Közben Knapp alpolgármester úr elmondta, hogy a polgármester kérését tolmácsolják, aki a procedúra végeztével szeretne majd beszélni velem.

Az írásbeli szakvéleményezésre irányuló kérelmet azonban nem a polgármester vagy az alpolgármesterek írták, hanem a Budapesten tartózkodó munkahelyi felettesemtől, Dr. Kollár Zoltán főigazgató úrtól szerezték be, faxon. Főigazgató úr kérését úgy fogalmazta meg egy mondatban, hogy az Önkormányzat által átadott szakmai anyagot a kérés napján szakvéleményezzem.

Főigazgató úr valószínűleg nem tudta, hogy általam korábban vizsgált személyről készített korábbi leletem „felülvizsgálatát” kérik tőlem, valószínűleg hivatalos eljárásban történő felhasználásra. A polgármester az alpolgármesterek útján szóban adta elő kérését, mégis az egy mondatból álló írásos, szakvéleményezés iránti kérelem újra munkahelyi felettesemtől, a kórház főigazgatójától érkezett faxon, Budapestről, 11:43 perckor. Közben több fordulóban hozták elém a becslésem szerint néhány száz oldalnyi dokumentumot, valószínűleg azért, hogy felfogjam a dolog súlyát és a kellő információkhoz hozzájussak. Eleinte ketten, majd felváltva ültek velem szemben az asztal túloldalán az alpolgármesterek, majd, hogy ne zavarjanak, udvariasan magamra hagytak.

Egy alkalommal, mikor Knapp alpolgármester újra benézett, elmondtam, hogy rám várnak a betegek az osztályon és ráadásul délután egy órakor Dorogon pszichiátriai szakrendelésem kezdődik. Ismét elmondtam, hogy nem tartoznak rám azok a dolgok, amiket el akarnak olvastatni velem, de ő más véleményen volt. Arra kért, hogy adjam át valakinek a rendelésem, oldjam meg.

Kérését határozottan visszautasítottam és közöltem vele, hogy visszamegyek az osztályomra, majd elmegyek rendelni Dorogra. Megkaptam a lehetőséget, hogy a dorogi szakrendelésem után folytathatom az iratok tanulmányozását. Megint magamra hagyott a válóperes irathalmazzal, én pedig a főigazgató faxát magamhoz véve, valamennyi elém tárt iratot az asztalon hagyva, távoztam.

A kórház főigazgatójának ezek után telefonon beszámoltam arról, hogy miért hívtak a polgármesteri hivatalba. Határozottan közöltem vele, hogy az egész procedúra etikátlan, jogsértő és nem veszek részt benne.

Mivel sem a szóbeli felkérés, sem a Főigazgató úr által küldött fax nem fogalmazott teljesen világosan, egyértelműen és pontosan, ezért 02.16-án este telefonon felhívtam a Városháza egészségügyi referensét azért, hogy megtudjam, mit várnának el tőlem, aki kérdésemre azt válaszolta, hogy iratbetekintésre hívtak a Városházára.

Mélységesen felháborított, hogy ő is amellett érvelt, hogy a polgármester feleségének „betegsége” a dokumentumokból igazolható, és pontosan idézett a pszichológusi és szakorvosi leletekből származó mondatokat.

A főigazgató úr, a részére előző nap délben nyújtott részletes tájékoztatásom ellenére másnap, 17-én délelőtt újra rám telefonált a munkahelyemen, hogy várnak a polgármesteri hivatalban, újabb dokumentumokat tárnak elém és várják az írásbeli véleményemet. Furcsának találtam, hogy miután világossá tettem a főigazgató számára, hogy személyes vizsgálaton alapuló szakorvosi véleményemet nem fogom megváltoztatni semmiféle nyomásra, ő mégis udvariasan, de határozottan arra presszionált, hogy tegyek eleget a kérésnek. Ezek után átadtam neki a 2. sz. mellékletként megírt levelemet, aminek elolvasása után elfogadta, hogy nem megyek a hivatalba, de megkért egy másik, szintén neki címzett levél megírására is, melyet szintén mellékelek (3. melléklet). Ennek lényege egyébként az volt, hogy az önkormányzat kérése, melyet a főigazgatón keresztül tolmácsoltak felém, véleményem szerint etikátlan és törvénytelen, ezért a továbbiakban ilyen kérésekkel ne keressenek.

Az előzmények kicsit részletesebb ismertetése szükséges ahhoz, hogy világossá tegyem mindenki számára a történteket. Súlyosan érinti a pszichiátriai szakvéleményezést, az igazságügyi pszichiátriai szakértést és az ezekkel való, reményem szerint csak epizódikus visszaéléseket. Az elém pakolt iratok között – nyilván nem véletlenül, legfelül – pszichiáter kollégáim „írásait” találtam.

Az első, Budapesten készült, emlékezetem szerint 2009. júniusában és szakorvosi javaslat címet visel. A polgármester feleségéről készült leletről van szó. A leletet író szakorvos Meggyes Tamás heteroanamnesztikus adatai és általa a „vizsgáló” számára átadott, a polgármester feleségétől származó sms-ek alapján pszichopathológiai elemzést készített Meggyes Tamás polgármester feleségéről. Ebben még a betegség prognózisát is tudta véleményezni és sürgős orvosi kezelést látott szükségesnek. Mindez a „beteg” személyes vizsgálata, beleegyezése nélkül történt.

A másik lelet Nagykállóban készült, igazságügyi elmeszakértő és az ottani pszichiátriai intézet főigazgatója írta alá. A „beteget” ők sem látták, sőt az adatait sem szerepeltették a sajátos dokumentumon. Ez ugyanarról az emberről, az sms-ek írójáról mond véleményt – Meggyes Tamás felkérésére. A két lelet egy hét különbséggel készült, a nagykállói orvos egyébként jobb prognózist adott, sőt ő már a „betegnél” kezdeti pszichoterápiás  eredményeket vél felfedezni.

Ezekre a bírósági eljárásba befogadott orvosi? leletekre hivatkozva a Komáromi Bíróság azonnali hatállyal elvette Kui Rózsától a gyerekeket és úgy helyezte el a Meggyes házaspár gyerekeit az apánál 2009. december 10-e körül, hogy a feleség ezt követően december 19-én, majd 2010. január első szombatján 4 órára találkozhatott a 3 és 6 éves gyerekeivel a komáromi Gyermekjóléti Szolgálat helyiségében, mediátori felügyelet mellett. A 3 és 6 éves gyerekek karácsonykor nem találkozhattak az anyjukkal. Januártól maradt a szombati láthatás, Komáromban, délelőtt 4 óra időtartamra – felügyelet mellett.

Az üggyel személyesen 2009. október 22-én kerültem kapcsolatba.

Az asszony engem azok után keresett meg 2009. október 22-én, hogy az esztergomi polgármester melletti szimpátiatüntetésen Meggyes Tamás nagy nyilvánosság előtt azt mondta, hogy a felesége beteg, nincs betegségtudata és a pszichiáter, pszichiáterek, akikkel ő beszélt, azt mondták neki, hogy sürgős orvosi kezelésre van szüksége. Mindez felkerült a világhálóra és a helyi Hídlapban is olvasható.

Október 22-én azért keresett fel munkahelyemen Meggyes Tamás felesége, Kui Rózsa – előzetesen egyeztetett időpontban -, hogy önkért kérje pszichiátriai szakvizsgálatát. Ez a szakma szabályai szerint megtörtént és pszichológiai vizsgálatot is végeztettem, osztályunkon dolgozó, budapesti pszichológussal. A vizsgálat eredményét természetesen nem tehetem közzé, de annyi nyugodtan leírható belőle, hogy pszichiátriai, valamint  Rorschach és MMPI pszichológiai vizsgálatok eredménye szerint a vizsgált személy minden tekintetben normál övezetbe tartozik és egyáltalán nem elmebeteg. (Azóta történt egy igazságügyi pszichiátriai és igazságügyi pszichológiai vizsgálat is – bírósági felkérésre -, melyek az általam kiállított lelettel szinte teljes mértékben megegyeznek.)

Említést érdemel még két, birtokomban lévő feljegyzés, melyek a városháza egészségügyi referense elmondása szerint Meggyes Tamás megrendelésére készültek. Ezek Kui Rózsa munkatársnőjének 2009. december 8-án és 2010. január 7-én kelt feljegyzései, melyek közül a január 7.-iben a jelentő személy arról számol be, hogy Dr. Arató Géza Szondi tesztet készített Kui Rózsával, melyet nagy valószínűség szerint ki is értékelt számára. A feljegyzés téves adatokat tartalmaz, Szondi tesztet se nem készítettem, és mással sem végeztettem Kui Rózsánál.

A Magyar Pszichiátriai Társaság Tisztelt Elnökségének nyilvánosan is közzétehető állásfoglalását kérem, mivel a leírt esetben a pszichiátriával, pszichiáterekkel való manipuláció, ill. a hivatali és politikai hatalommal való visszaélés esete valósul meg szerintem.

Személyiségi jogok durva megsértését látom abban, hogy az alpolgármesterek, valamint a pénzügyi képesítésű egészségügyi referens a Kui Rózsáról írt szakérői, és tévesen annak minősített egyéb dokumentumokat részletekbe menően megismerhették.

Magyarországon 2009-2010-ben ilyen dolgok nem történhetnének meg, vagy ha mégis, az következmények nélkül nem maradhat. Egyben jogi segítséget is kérek, amennyiben a fent leírtak alapján úgy ítélik, hogy jogi lépések megtételére is szükség van.

Esztergom, 2010. február 18.                                                 Dr.  Arató Géza

osztályvezető főorvos

Vaszary Kolos Kórház

Pszichiátriai Osztály

ESZTERGOM

-  /  -

A bizonyításhoz:

1./ Feljelentésemhez csatolom a fentebb említett – 2009. október 16-ai, Meggyes Tamás melletti – szimpátia tüntetés videofelvételének egy példányát DVD lemezen. A videofelvételen kb. a 43 perc 50 másodperc – 45 perc 00 másodperc közötti időintervallumban beszél Meggyes Tamás „a válása történetéről és a pszichiáterekről, orvosokról, akikkel (már) beszélt” (!!)

Egyértelmű, hogy miről van szó és „életveszélyes” még belegondolni is, hogy valójában mi folyt – folyhatott – a háttérben, amikor „a pszichiáterekkel beszélt” Meggyes Tamás. Számomra már világos minden.

2./ A fentiekben említett – elkészítésük körülményeit tekintve kétségtelenül hamis tartalmú – „pszichiátriai távszakvélemények” megtalálhatók a Kui Rózsa – Meggyes Tamás között folyó valamelyik bírósági per iratanyagában! Ezek is bizonyítják, hogy amit a feljelentésemben és más leveleimben leírtam, igaz! A nyomozóhatóság beszerezheti a Kui Rózsáról rendkívül különös körülmények között készíttetett „szakvéleményeket” – ha szükségesnek látja! Információim szerint, ezen körülmények más bűncselekmények elkövetését is felvethetik!

3./ Tudomásom szerint Kui Rózsa birtokában van egy neki szóló „bocsánatkérő” levél valamelyik „távszakvéleményt kiállító” személytől, aki nyilván – hallva az eseményekről – kihátrált, igyekezett azonnal elhatárolódni az ügytől! A levél bizonyíték Meggyes Tamás azon cselekményére, amelyek a két „távszakértővel” való együttműködésével kapcsolatosak, s amely „vélemények” – tapasztalatom szerint – még bírósági eljárásban is felhasználásra kerültek Kui Rózsa ellen !!! Ezt egyszerűen elképesztőnek találom!

4./ Lényeges körülményekről nyújthat információt a korábbi orvos-igazgató, dr. Mogyorósi András, aki már távozott az esztergomi kórháztól korábban. A volt orvos-igazgatóval néhány nappal később beszéltem a bejelentésemben leírt eseményekről, és azt az információt kaptam tőle, hogy Németh alpolgármester először rajta keresztül szerette volna elérni a városházára történő berendelésemet. Valószínűleg azt is elmondta, hogy berendelésemnek mi lenne a célja, mert Mogyorósi dr. közölte Némettel, hogy a szakorvosi véleményem megváltoztatására irányuló kérésüknek, szerinte nem fogok eleget tenni. (Információim szerint hajlandó tájékoztatni a nyomozóhatóságot arról, hogy őt már korábban, a fenti események előtt ugyancsak megkereste, behívatta Németh József alpolgármester a hivatalba és megpróbálta elérni dr. Mogyorósi Andrásnál, hogy kérjen fel engem egy olyan szakvélemény kiadására, miszerint Kui Rózsa nem beszámítható!! Minderről már csak jóval később szereztem tudomást, de információim szerint dr. Mogyorósi Úr távozása mögött is az állt, hogy nem hajtotta végre az „önkormányzati utasítást”. Tény az is, hogy minderről nekem semmit nem említett annak idején, hanem távozott az intézménytől.)

Mindenesetre, dr. Mogyorósi András vallomása pontos és teljes képet adhatna Meggyes Tamás „önkormányzati hatalom”- mal kapcsolatos értelmezésére, illetve további bizonyítékul szolgálna az egész cselekményre, valamint Németh József – s esetleg mások – szerepére.

5./ Hangfelvétel is van a birtokomban, amely az ellenem irányuló fenyegetést, presszionálást bizonyítja! Természetesen lefoglalásra a hatóság rendelkezésére bocsátom bármikor!

Tisztelt Főkapitány Úr!

Sokat tűnődtem azon, hogy megtegyem-e ezt a lépést, s így döntöttem. A közéletnek tisztulnia kell, s az ilyen eseteket nem bagatellizálhatjuk el, mert a hivatali hatalommal való visszaélés minden formája veszélyes, hiszen míg egyeseknek jogtalan hasznot, előnyt, addig másoknak kárt, hátrányt, egy élet kettétörését, tönkremenetelét, a megaláztatást jelentheti!

Tisztelt Főkapitány Úr!

Magam is megtehettem volna, hogy legyintek és megnyugtatom magamat azzal, hogy a történtekről jelentést tettem a megfelelő fórumok felé, s ezzel kész részemről a dolog. Csakhogy, azon túlmenően, hogy a hírnevemet és munkásságomat érinti a cselekmény, s ilyen helyzetbe hoztak, nem szabad megfeledkezni arról, hogy más is érintett Kui Rózsa személyében, s akkor még meg sem említettem a gyermekeit, akiktől a vázolt módszerrel tervezték elszigetelni az édesanyjukat!

Tekintettel arra, hogy – a feljelentésem tárgyát képező eseten kívül – történt már hasonló eset hazánkban is, azt kérem Öntől, hogy a törvény teljes szigorával járjon el az ügyben, mert ha ez nem történik – illetve nem történhet meg valamilyen oknál fogva – akkor úgy gondolom, hogy a történet megéri annak mérlegelését, hogy egy tisztességtelen, szakmailag kifogásolható nyomozás esetén a nyugati sajtó is megvizsgálja azt.

Állok mindenben rendelkezésükre!

Elérhetőségeim – lakcímem               :           2500 Esztergom, Kőrössy L.u. 1/a.

– telefonszámom      :           +36/30-411-38-93

Esztergom, 2011. január 11.

Tisztelettel:

dr. Arató Géza

sértett feljelentő

Panasz Polt Péter Legfőbb Ügyészhez a nyomozás elutasítása miatt:

Dr. Magyarovics Gyula ügyvéd

Esztergom, IV. Béla kir. u. 8.

2500

Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészsége

Budapest, Markó u. 16.

1055

Postacím: 1372 Budapest, Pf.: 438.

Dr. Polt Péter Legfőbb Ügyész Úr részére

Tárgy: Panasz a Tatabányai Nyomozó Ügyészség Nyom. 17/2011 sz. feljelentést elutasító határozata ellen, továbbá a Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztálya 11000/8/2011.bü számú ugyancsak feljelentést elutasító határozata ellen.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

Dr. Magyarovics Gyula ügyvéd – dr. Arató Géza feljelentő jogi képviselőjeként – a Tatabányai Nyomozó Ügyészség által Nyom.17/2011. számon, valamint a Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztálya által 11000/8/2011.bü. számon a feljelentés elutasításáról hozott határozatok ellen –

panaszt jelentek be.

Ügyfelem – Dr. Arató Géza pszichiáter főorvos – (feljelentésében több más bűncselekményre utaló megalapozott gyanú mellett) feljelentést tett a Komárom Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság előtt a volt esztergomi polgármester Meggyes Tamás (jelenleg országgyűlési képviselő és önkormányzati képviselő), valamint két egykori alpolgármestere (Knapp János Pál és Németh József) ellen, akik a feljelentésben részletezett módon – de részünkről nyomozóhatósági jogkör hiányában természetesen teljesen fel nem tárt (!) – körülmények között, egymással együttműködve, s a szerepeket egymás között megosztva, arra kísérelték meg rákényszeríteni (például: feljelentő felettese révén kiadatott többszöri utasítással – a feljelentő elleni, alaptalan bírósági per kilátásba helyezésével – a polgármesteri hivatalba hivatalos ügyre hivatkozással, és hivatali időben történő berendeléssel) hogy a polgármester magánperes – bírósági – gyermek-elhelyezési ügyében kirendelt igazságügyi orvosszakértő által is felhasznált(!), korábbi szakorvosi nyilatkozatát módosítsa, azaz olyan véleményt készítsen, amely a korábbi vizsgálata alapján kialakított véleményétől eltér, s ezzel tulajdonképpen a bírósági eljárásban érintett felek egyikének (Meggyes Tamás feleségének) hátrányt, s ugyanebből az aktusból következően a másik félnek (Meggyes Tamásnak) előnyt szerezzen!

Elsőként azt kell észrevételeznem a két határozat indokolásait olvasva, hogy azokban  nyomban érzékelhető, hogy – előttünk egyelőre csak sejthető, konkrétan azonban még nem bizonyított ismeretlen indíttatásból – az eljárásra hivatott szervek igyekeztek minden lehetőséget megragadni annak érdekében, hogy a konkrét történeti tényállást elemeire bontsák, és figyelmen kívül hagyják az egyes személyek – egymás között megosztott – részcselekményei láncolatának konkrét célját, az elkövetők intellektuális pressziót tanúsító, jogtalan magatartását, s ennek eredményeként majd hogy nem egy olyan képet sikerült megfesteniük Ügyfelemről, mintha kvázi maga kényszerítette volna a polgármestert és az elkövetésben résztvevő két alpolgármester társát, hogy a hamis orvosi szakvéleményt állíttassanak ki vele a (volt) polgármester magánperes ügyében!(?)

Tehát, a nyomozóhatóság – ellentétben a törvényi kötelezettségével – a bizonyítékokat csak egyenként vizsgálta meg, s – eddig érthetetlen okból – megfeledkezett a bizonyítékok összességében történő vizsgálatáról.

Hiszen ismeretes, hogy ha egy bűncselekményt tényállási elemeire bontunk, s szűklátókörűen, vagy egyfajta „csőlátással” csak az egyes momentumokra, tehát kifejezetten csak az egyes tényállási elemekre koncentrálunk, akkor könnyedén szabálysértéssé alakíthatunk egy besurranásos lopást (például magánlaksértés szabálysértéssé és lopás szabálysértésévé bagatellizálva az egyébként bűncselekményt megvalósító törvényi tényállást), vagy egy betöréses lopást (minimális rongálás, magánlaksértés és lopás szabálysértéséve bagatellizálva), illetőleg rablást (könnyű sérüléssel sem járó testi sértéssé és szabálysértési értékre elkövetett lopássá bagatellizálva).

Így aztán valóban, könnyedén kijelenthetnénk, hogy „a cselekmény nem bűncselekmény”, hanem szabálysértés(ek) sorozata.

A feljelentést elbíráló – „bűnüldöző” – szervek tehát csak azokat a momentumokat értékelték, s azokat is csupán csak kiragadva, egyenként, amelyek alapján valóban sor sem kerülhetne a nyomozás elrendelésére.

Ami a legszomorúbb, hogy tették mindezt annak ellenére, hogy további tanúkkal és más módon is bizonyítható lenne a kényszerítés és/vagy a hivatali visszaélés az ügyben. A feljelentésben említett hátrány okozásának konkrét célzata – mint nem szükséges eredmény (!), ha a bírósági per kimenetelére gondolunk – nem lehetett volna kérdéses, ha Ügyfelem meghajlik az elkövetők követelése előtt.

A következőkben nem kívánom a feljelentést megismételni, mert – véleményem szerint – abban is bőven meg volt minden információ ahhoz, hogy mintegy két hét alatt vádképes legyen a nyomozás.

Egy nyomozás elrendeléséhez elegendő a bűncselekmény gyanúja is. A feljelentésben rögzített bűncselekményekre vonatkozóan a kérdéses határozatokat a nyomozóhatóságok úgy hozták meg, hogy egyetlen nyomozási cselekményt sem végeztek, sőt maguknak sem adták meg a lehetőséget – annak ellenére, hogy a feljelentésben számtalan okirati bizonyíték és tanúk is szerepelnek (!) –, hogy a valós tényállás felderítését követően hozhassanak megalapozott döntést!

Azonban a bűnüldöző szervek munkáját segítendő, a következőben kérdéseket szeretnék feltenni, s ugyanakkor azon észrevételeinket is szeretném kifejteni, amelyek a határozatokkal kapcsolatban merültek fel bennem és ügyfelemben:

1.)           Vajon, egy nem polgármesteri pozícióban lévő személy (mondjuk egy átlagember) elérhette volna-e egy kórházigazgatónál, hogy az a kérésnek eleget téve „önkormányzati ügy ürügyén” (!) (vagy egy „átlagemberi” ügyben) arra utasítsa beosztottját (Ügyfelemet), hogy a hivatalban (vagy az átlagember lakásán) jelenjen meg és ott „szakkérdésben nyilatkozzon?! (Pontosabban: önkormányzat által átadott szakmai anyag szakvéleményezését végezze el, de erről később.)

Természetesen egyértelmű „nem” a helyes válasz a kérdésre.

Ha viszont mindez mégis megtörtént, akkor nagyfokú könnyelműség azt feltételezni, hogy csupán azért, mert az önkormányzatnak a törvények szerint nincs, nem lehet konkrét ráhatása egy kórházra, ez közvetlenül azt is jelenti, hogy nem kellett Ügyfelemnek sem tartania attól, hogy az utasítás megtagadása esetén hátrányos helyzetbe kerül, hiszen emberek alkotják a szervezeteket, intézményeket! (stb.)

Az önkormányzat a fenntartója az intézménynek, tehát konkrét befolyásoló hatást képes kifejteni annak működésére, személyzetére – ez vitathatatlan –, s ezért nagy kár a száraz jogszabályokra hivatkozni, hiszen emberek alkalmazzák azokat is, főleg, ha a feljelentés tartalmát megismerve, valaki beleképzeli magát a történtekbe! (és absztrahál) Erre a későbbiekben, részleteiben is kitérek!

Mint azt láthatjuk majd, egyértelműen bizonyítható, hogy magának a kórházigazgatónak is észlelnie kellett volna azonnal, hogy valamilyen „rendkívül különös, s furcsa indíttatásból”, és igen speciális helyszínre – a hivatalába – kérette magához az Ügyfelemet a polgármester, s így a kórház igazgatójában fel kellett volna merülnie a gondolatnak, hogy egyáltalán milyen jogon rendelik, rendeltetik be vele a polgármesteri hivatalba az ő főorvosát?!

Vajon milyen önkormányzati ügy lehet egy polgármester magánperes ügye, amelynek kimenetelébe ilyen módszerrel próbál beleavatkozni, s miért kell ehhez az egész ügyhöz még két alpolgármestert is bevetnie? – tehette volna fel magában a kérdést a kórházigazgató! (Meggyes Tamás lehetőleg a háttérben akart maradni – ez nyilvánvaló.)

Természetesen szó sem lehet a két ügyfajta összekeveréséről, csakhogy ebben az esetben éppen ez történt! Önkormányzati ügynek állították be a magánügyet!

Még egyszer felteszem a kérdést: milyen bármilyen más presszió hathatott Dr. Arató Gézára, hogy eleget tegyen az utasításnak, ha nem az a rendkívül fontos körülmény, hogy maga a kórház igazgatója és a polgármester működtek együtt ennek a helyzetnek az elérésben? Hiszen más módon a találkozó létre sem jöhetett volna, csak így, nevezetesen a hivatali hatalmi (munkaadói, intézmény fenntartói stb.) pozícióból eredő kapcsolatok kihasználásából!

2.)           Dr. Arató Géza vajon félhetett-e attól, hogy hátrány éri, ha nem tesz eleget az utasításoknak?

A feljelentést elutasító határozatban foglaltakkal szemben, határozott álláspontom az, hogy igenis alapos oka volt félnie, hiszen korábban az orvos-igazgatót is eltávolították az állásából, aki az események előtt a „polgármestertől egy a Dr. Arató Géza ugyanezen tárgyú meggyőzésére irányuló kérés végrehajtását” egyszer már megtagadta(!), azaz nem volt hajlandó Dr. Arató Gézát rábírni, utasítani ugyanarra a cselekményre, amire később, a feljelentésben foglaltak szerint ismét sor került!! A további, a sértett akaratát hajlító körülményekre a későbbiekben visszatérek!

3.)           Vajon mi ez tehát, ha nem egy önérdekből szervezett és kitervelt bűncselekmény, amelyet – s ez rendkívül fontos momentum (!) – elöljárójuk utasítására, hivatalban lévő személyek, a hivatali hatalmi pozícióból eredő erejük latba vetésével kíséreltek meg elkövetni?

4.)           Vajon hogyan jutott arra a következtetésre a nyomozást elutasító bűnüldöző szerv, hogy a peres eljárással való fenyegetés nem elegendő komoly félelem kiváltására?

Fel kell hívnom a nyomozó hatóságok figyelmét, hogy ebben az esetben ugyancsak megfeledkeztek az események összességében, összefüggéseiben történő értékeléséről. Ugyanis a bírósággal (pl. alaptalan munkaügyi perbe vonással, munkakör megszüntetéssel, a sértett előtt hihető okokra hivatkozva a sértett elbizonytalanításával stb.) való – egyébként egyáltalán nem irreleváns! – fenyegetés csak az egyik szegmense volt annak a kitervelt hivatali folyamatnak, amelyet bevetettek Dr. Arató Gézával szemben azért, hogy elérjék a célt, amely kifejezetten a Meggyes Tamás magánperes eljárásában szereplő Kui Rózsa (Meggyes felesége) beszámíthatatlanságának kimondása, gyerekei elvétele volt.

Ügyfelem tisztában volt azzal is, hogy Meggyes Tamás – valamilyen meggyőző módszerrel (!) – már két orvost is rávett arra, hogy azok a feleségének közvetlen vizsgálata nélkül alkossák meg „távszakvéleményüket”.(SMS-ek és egyéb adatok alapján!?)

Figyelemmel arra, hogy ezek közül később az egyik iü. szakértő orvos gyorsan bocsánatkérő levelet is írt Meggyes feleségének, amikor kiderült a vélemények enyhén szólva szakszerűtlen elkészítésének ténye. Még csak belegondolni is félelmetes, hogy ma Magyarországon egy polgármester el tudja azt érni, hogy más emberrel szemben (esetében a feleségével szemben) koholt, hamis bizonyíték kerüljön a Bíróság elé!!

Mi ez, ha nem komoly félelem kialakulásához elegendő körülmény? Mi az, ha Ügyfelemmel ezek után közli Meggyes egyik küldöttje (egy „előre küldött katonája”), hogy eljárást fognak ellene indítani, ha nem tesz úgy, ahogy elvárják tőle!?

Milyen eljárást koholnak majd Ügyfelem ellen? Netán olyat, amit pusztán csak azért kell átélnie majd igaztalanul, mert nem volt hajlandó törvényt sérteni? Mi ez, ha nem komoly fenyegetés?! Arról az emberről, akiről tudta Ügyfelem, hogy már koholt hamis bizonyítékokat a saját bírósági perében, alappal gondolhatta-e, hogy Ő ellene is képes fellépni ilyen módszerekkel Meggyes Tamás?!

Igen, gondolhatta Ügyfelem és félhetett attól, hogy belerántják valamibe csak, hogy jobb belátásra bírják, vagy hogy kirúgják az állásából, mint Dr. Mogyorósi András orvos igazgatót.

Most pedig nézzük még konkrétabban az elkövetés körülményeit, amelyeket az eljáró nyomozóhatóságok – első lépcsőben – nem vontak értékelési körükbe.

Hol és hogyan történt a cselekmény ügyfelemmel ?

Könnyelműség lenne vakon elmenni a következő tények mellett:

Ismeretes, hogy – a szervezett bűnözés világához hasonlóan – itt is „katonákat” küldött maga elé/maga helyett a polgármester. Annyi a különbség azonban, hogy esetünkben legalább három hivatali személyt (a bírósággal és az eljárással fenyegetőző személyt, valamint a két hivatali hatalommal is bíró alpolgármestert) vetette be Meggyes Tamás, miközben nagyvonalúan azt is „megüzente”, hogy még Ő maga is „szólni” kíván Ügyfelemhez – persze, vélhetően csak abban az esetben tervezte mindezt, ha a „katonáinak” már sikerült átvinniük az Ő VEZETŐI AKARATÁT.

A feljelentés elutasításáról szóló határozatok szövege ellenére mégis arra kell kérnem a nyomozószerveket, hogy lássák be:

Ø      a cselekmény célja HIVATALOS SZEMÉLY magánérdekét szolgálta, s erre törekedett minden hivatali résztvevő – társtettesek – a felettesük, Vezetőjük utasítására,

Ø       az egész cselekmény HIVATALI ÉPÜLETBEN, a hivatalos személyek munkahelyén zajlott hivatali munkaidőben,

Ø      és olyan személyek voltak a KÖZVETLEN VÉGREHAJTÓI, akik HIVATALI FÜGGŐSÉGI VISZONYBAN ÁLLTAK Meggyes Tamással,

Ø      továbbá pedig MAGUK IS HIVATALI BEFOLYÁSSAL, HATALOMMAL bírtak, tehát „minden szavuknak, döntésüknek hatása volt” (lehetett) a helyi társadalom tagjaira, s így munkahelye jellege miatt kétségtelenül az Ügyfelemre is!

Tegyük fel másképp a kérdést, a problémák elhárítása érdekében:

Ha valaki komolyan elgondolkodna az ügyön, az első néhány kérdése a következő lenne:

Ø      MIT KERES KÉT ALPOLGÁRMESTER A MEGGYES TAMÁS – KUI RÓZSA KÖZÖTTI MAGÁNPERBEN!?

Ø      UGYAN MILYEN MINŐSÉGBEN BUKKANTAK ŐK FEL EBBEN AZ ÜGYBEN EGYÁLTALÁN, HA CSAK NEM AZÉRT, HOGY HIVATALI BEFOLYÁSUKKAL ELÉRJÉK MEGGYES TAMÁS CÉLJÁT!?

Ø      AZ EGYÉRTELMŰEN NEM ÖNKORMÁNYZATI ÜGYBEN HOGYAN FORDULHAT ELŐ AZ, HOGY KÉT ALPOLGÁMESTER IS ILYEN INTENZÍVEN MUNKÁLKODIK?

Most pedig nézzük meg konkrétabban Dr. Kollár Zoltán kórházigazgató magatartását!

Neki rendkívül különös szerepe volt az ügyben, mert ha ő szabályosan lép fel, akkor eleve átlátja a helyzetet és minimum felmerül benne a kérdés:

Vajon milyen „ÖNKORMÁNYZATI SZAKMAI ANYAGOT” kell Dr. Arató Géza pszichiáter főorvosnak a Polgármesteri Hivatal épületében szakvéleményeznie?”

Vajon milyen ÖNKORMÁNYZATI ÜGY lehet az egyáltalán, amely pszichiátriai vizsgálatra szorul?

Kétségtelen, hogy a kórházigazgatónak valahogyan mégsem tűnt fel ez a szakmailag igencsak aggályos körülmény! Hiszen önkormányzati ügyben nem jellemző – s talán Esztergomon kívül a történelem folyamán eddig soha, sehol nem is került sor – pszichiáter, és ezen belül is csak és kizárólag Dr. Arató Géza – tehát senki más nem jöhetett szóba!!! – szakorvos bevonására!!(?)

A kórházigazgató azonban – e számára is nyilvánvaló furcsa körülmények ellenére – kétszer is utasította Ügyfelemet egyfajta „igazoló jelentés írására” (ezt bizonyítottuk, be is csatoltuk a feljelentésünkben), s amely kórházigazgatói magatartás egyértelműen arra is utal, hogy bizony igen komoly nyomás nehezedett az Ő személyére is, hiszen Ő maga is igyekezett levédeni magát a polgármester előtt, tehát igyekezett Dr. Arató jelentéseivel megmagyarázni, hogy Dr. Arató miért „merészelte” megtagadni a hamis vélemény kiadását.

A kórházigazgató tehát úgy „mentette a bőrét”, hogy Ügyfelemmel leíratta mindazt, amit egyébként le sem írathatott volna vele, hiszen eleve senkinek nem lehetett joga arra, hogy Ügyfelemet berendelje a polgármesteri hivatalba és ott – a kórházigazgatói utasítást tartalmazó levélben – „ÖNKORMÁNYZATI SZAKMAI ANYAGNAK” nevezett, de VALÓJÁBAN MAGÁNÜGYBEN bármilyen véleményt, de főként szakorvosi véleményt is követeljen senki mástól, csak Ügyfelemtől!

Ez az egész – igazgató és polgármester közötti – együttműködés igenis komoly félelem kialakítására képes egy beosztottban, ha azt látja, hogy még a munkahelyi legfőbb vezetője is retteg, és emiatt indokolatlan jelentéseket írat vele, csak hogy maga is megmeneküljön valahogyan a helyzetből!

A fenyegetésnek nem kell egzaktnak lennie egyáltalán. Nem szükséges az elkövetőnek irodalmi stílusban vagy a sértett szájába rágva előadnia, hogy ő most fenyegetést alkalmaz, tehát nem kell konkrétan verbálisan kifejeznie a fenyegetést.  Lássunk erre egy példát:

FBK 1996/16.

I. A súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének megállapítását nem zárja ki az, ha az elkövető nem nyílt és egyértelmű szavakkal fejezi ki a védett jogtárgy megsértésére vonatkozó elhatározását [Btk. 323. § (1) bekezdés (2) bekezdés b) pont, Btk. 254. § (1),. (2) bekezdés]

II. A komoly félelem kiváltására alkalmas fenyegetés fogalma (Btk. 138. §)

A kerületi ügyészség a Btk. 323. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pontjában meghatározott súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette miatt emelt vádat B. A. vádlott ellen.

Az első fokú bíróság a vádlott bűnösségét a Btk. 254. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő önálló intézkedésre jogosult személy megvesztegetésének vétségében állapította meg, és ezért pénzbüntetésre ítélte.

Az első fokú bíróság által megállapított és a másodfokú eljárásban is irányadó tényállás a következő:

A sértettet, aki a Szerencsejáték Rt. ügyvezető igazgatója, 1995. február 7-én a lakásán felhívta egy számára ismeretlen férfi és találkozót kért a célból, hogy a magyar lóverseny-sporttal kapcsolatos kérdéseket megtárgyalják. A találkozó helyszínéül a budai hegyek egyik félreeső éttermét jelölte meg. A találkozóra a sértett a személyi titkárán kívül további négy személlyel érkezett, ez utóbbiak a személyi biztonságát voltak hivatottak szolgálni.

A vádlott egy terepjáró gépkocsival és két segítőtársával ment a találkozóra. A megbeszélésre a vádlott által meghatározott egyik különteremben került sor. A vádlott már a beszélgetés elején tájékoztatta az ügyvezető igazgatót jövetele valódi céljáról, nevezetesen: szükség lenne 500 millió forintra, amelyhez a lottósorsolás manipulálása útján szeretne hozzájutni. Két megoldást javasolt: vagy őt helyezze vezető beosztásba a Szerecsejáték Rt.-nél, vagy a technikai személyzetet kellene megváltoztatni és a sorsolást a szándékának megfelelően befolyásolni.

Miután tudott arról, hogy a nyereményalap hetente 100 millió forintról indul, öt egymást követő héten ötös találatot akart elérni. A nyeremény fejében 1 millió dollárt ajánlott fel az igazgatónak, vagy minden telitalálat után 20 millió forintot kap.

Az ügyvezető igazgató meghallgatva a vádlott kérését felvetette, hogy mi lenne, ha a rendőrséget értesítené minderről.

A vádlott ekkor közölte vele, hogy “ne pufogtasson”, utalt arra, hogy katonai kiképzést kapott, egyébként megtehetné, hogy megáll a sértett lakása előtt, és berakja őt egy kocsiba, és íly módon jut hozzá a pénzhez, de ő nem híve az erőszaknak, ezért választotta ezt a megoldást. A kb. 3 órán keresztül tartó beszélgetés során a vádlott feltárta azokat az információkat, amelyeket a sértett személyével, családi életével, szakmai előmenetelével kapcsolatban beszerzett: vadászni jár, a megyei rendőrkapitányok által szervezett vacsorákon vesz részt, pénzügyminiszter jelölt, nem túl vagyonos ember és három gyermeke van.

A vádlott a sértettel szemben sem közvetlen sem közvetett erőszak alkalmazását nem helyezte kilátásba és nem is fenyegette meg őt.

A sértett három lehetőséget ajánlott a vádlott számára: vagy elfelejtik az egészet, vagy értesíti a rendőrséget, vagy – ez utóbbit fogadja el a vádlott – a következő szombaton találkoznak a NOVOTEL Szállóban és folytatják a beszélgetést. Mielőtt a helyszínt elhagyták volna, a vádlott a sértett jelenlétében utasította az egyik emberét, hogy azt a szerkezetet, amelyet a sértett gépkocsiján elhelyeztek, távolítsák el.

A sértett értesítette a rendőrséget.

Az első fokú bíróság álláspontja szerint a Btk. 138. § megfogalmazásából egyértelműen következik, hogy a vádlottnak szándékos, aktív magatartást kell tanúsítania, vagyis az elkövető tevőleges fizikai, vagy verbális magatartása kell, hogy kiváltsa a sértettben a komoly félelmet.

A megállapított tényállás szerint pedig a sértett félelmét – saját elmondása szerint – a külső szubjektív körülmények és nem a vádlott közvetlen magatartása okozta. Az, hogy a sértett az adott helyzetben veszélyeztetve érezte magát, az a saját pszichés állapotából származott, de ezt nem a vádlott aktív magatartása idézte elő.

Mindezek alapján úgy találta, hogy a vádlott terhére a zsarolás bűntettének minősített esete nem állapítható meg. Ellenben azzal, hogy a vádlott jogellenes célok érdekében arra próbálta rávenni a sértettet, hogy a részvénytársasághoz való bejuttatásával lehetőséget adjon számára a sorsolások manipulálása útján a személyes haszonszerzésre, – a sértett beosztását is figyelembe véve – vesztegetés törvényi tényállását valósította meg. A cselekmény tehát a Btk. 254. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő önálló intézkedésre jogosult személy megvesztegetésének a vétsége.

Ügyészi fellebbezés folytán a másodfokú bíróság megváltoztatta az első fokú bíróság ítéletét, és a vádlott cselekményét – a váddal egyezően – súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette kísérletének minősítette.

A tényállásból – mint helytelenül levont következtetést – mellőzte azt a megállapítást, hogy “a vádlott a sértettel szemben sem közvetlen sem közvetett erőszak alkalmazását nem helyezte kilátásba, és nem is fenyegette meg őt”.

Az első fokú bíróságnak a cselekmény minősítésére is kiható téves jogkövetkeztetésének kiindulópontja az, hogy a vádlott a sértettet direkt módon nem fenyegette meg.

A bíróság abból a téves feltételezésből indult ki, hogy kizárólag az íly módon történő fenyegetés alkalmas a zsarolás törvényi tényállásában írtak kimerítésére. Tehát nem tényállásszerű az a magatartás, amikor az elkövető “indirekt” módon hosszan beszél az általa alkalmazni nem kívánt erőszak különböző módjairól, arról, hogy mi mindent tehetne meg célja elérésének érdekében akár a sértettel, akár annak családtagjaival, de “ő nem híve az erőszaknak”. Az első fokú bíróság álláspontja figyelmen kívül hagyta a szavakon kívüli közlési módokat, az iróniát, a burkolt fogalmazást és célzásokat, mindazt a közlési formát, amellyel az ember – indirekt megközelítésben, – valódi gondolatait, azok egyenes megfogalmazása nélkül hozza a másik személy tudomására.

Tévedett az első fokú bíróság akkor is, amikor aszerint különböztette a vádlott mondandóját, hogy azok közvetlenül a fenyegetéssel összefüggésben hangzottak el, vagy sem. E tévedése vezetett arra, hogy mindazt, a sértett személyére vonatkozó információ-halmazatot, amelyet a vádlott elmondott, abból a szempontból értékelte, hogy ezek könnyen hozzáférhető információk voltak, újságból, telefonkönyvből megtudhatóak.

Valójában ennek a körülménynek a cselekmény megítélése szempontjából semmiféle jelentősége nincs. Érdektelen, hogy a vádlott milyen módon jutott ezen információk birtokába. Az a döntő, hogy összegyűjtötte ezen információkat és a sértettel tudatta, hogy mindennek birtokában van. Az ilyen információ-gyűjtésnek és közlésnek – az adott körülmények között – egyértelműen és kizárólag az a célja, hogy a sértettben azt az érzést keltse, hogy mindent tudnak róla, minden lépését figyelik és a kiszolgáltatottság-érzetét fokozzák. Mindezt a vádlott azzal összefüggésben tudatta a sértettel, hogy karrierjének tönkretételére tett célzásokat.

Tévesen következtetett az első fokú bíróság arra is, hogy a sértett nem érezte magát közvetlen fenyegető helyzetben márcsak azért sem, mert ellenkező esetben segítségül hívhatta volna rádió-telefonon a biztonsági embereit, “testőreit”. E körben figyelmen kívül hagyta a sértett magyarázatát, – akinek a vallomását egyébként elfogadta, – nevezetesen azt, hogy tőle mintegy 80 m-re az épületen kívül tartózkodó biztosító személyek tényleges és hathatós segítséget nem tudnának nyújtani, mivel ő az étteremben kettesben tartózkodik az egyre idegesebbé váló vádlottal, illetve annak testőreivel.

Abban is tévedett az első fokú bíróság, amikor a gépkocsira szerelt szerkezet emlegetését úgy értékelte, hogy a vádlott azzal nem fenyegetőzött, hiszen egy következő találkozó reményében váltak el egymástól. Éppen ennek van jelentősége a sértetti félelem kiváltásában illetve fokozásában. A vádlott részéről a beszélgetés nem volt befejezve, azt a következő találkozón kívánta folytatni.

Akkor, amikor az adott körülmények között az elkövető azzal “nyugtatja meg” áldozatát, hogy a rátett szerkezetet eltávolítja a kocsijáról, ez élet-testi épség elleni fenyegetés. A külső körülmények egyébként, ha azokat a vádlott alakítja, akkor nyilvánvaló, hogy magát a fenyegetettségi helyzetet is ő okozta.

Mindezek alapján a vádlott cselekményét a Btk. 323. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontja szerinti súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette kísérletének minősítette, tekintettel arra, hogy a kár ténylegesen nem következett be.

A vádlott büntetését 5 évi próbaidőre felfüggesztett 1 év 6 hónap börtönbüntetésre, és 100 000 Ft pénzmellékbüntetésre súlyosította. (1. B. III. 1114/1995/14., 24. Bf. III. 5348/1996/3.)

—————————————————————————————————————–

Láthatjuk, hogy még a zsarolás esetében is elegendőnek találta a Bíróság „a szavakon kívüli közlési módokat, az iróniát, a burkolt fogalmazást és célzásokat, mindazt a közlési formát, amellyel az ember – indirekt megközelítésben – valódi gondolatait, azok egyenes megfogalmazása nélkül hozza a másik személy tudomására.”

Tehát: a fenti jogesetben egy súlyosabb – zsarolásos – ügyben is elegendő volt a „súlyos”fenyegetés, – tehát nem a kényszerítésnél megkívánt fenyegetés, hanem a „súlyos” fenyegetés kimerítéséhez – az indirekt, szavakon kívüli közlés, amelyhez Ügyfelem esetében hozzájárult még a helyszín specialitása, s az ellene bevetett személyek speciális köre! (A többszöri utasítást adó munkahelyi igazgató és a városvezető együttműködése Ügyfelemmel szemben, a hivatalos helyszínre berendelése, ottmarasztalása, az iratok ügyfelem elé tárásával párhuzamosan kifejtett folyamatos győzködés, Ügyfelem magára hagyása, illetve az iroda ajtajának rácsukása azzal, hogy „gondolkodjék az ügyön”, ahonnan végül Ügyfelemnek lényegében úgy kellett „meglépnie”, „kisurrannia”!)

Ezek bizony mind-mind felidézik a diktatúrák idejét, hiszen olyan kifinomult, intellektuális nyomásgyakorlási elemek, módszerek, amelyek nyilvánvalóan a jogtalan cél – itt nyilvánvalóan a polgármesternek a perében előny, feleségének hátrány – elérése érdekében történtek, s nem feltétlen kell „vicsorogva” előadni egy erőszakos kérést!

Csodálkozom, hogy ezt nem a látják az illetékes „bűnüldöző szervek”!

Az elkövetők tehát speciális alanyi minőségben és speciális helyszínen követték el a cselekményt, így vitathatatlan, hogy összességükben, már ezen körülmények is elegendőek voltak arra, hogy Ügyfelem akaratát hajlítsák.

Az, hogy végül erre nem került sor az Ügyfelemnek a szakmájából eredő konfliktuskezelési gyakorlata (itt beszélni, meggyőzni nem lehet, meg kell ebből a helyzetből lépni, menekülni kell!) saját ügyében történő felhasználása miatt alakult így.

Itt feltétlenül említést kell tennem Meggyes Tamás gátlástalan eltökéltségéről:

Mint fentebb írtam, információink szerint Meggyes Tamás már korábban is megtette ugyanezen lépéseit Dr. Arató véleményének megmásíttatására, s ennek során Ügyfelem akkori közvetlen felettesét próbálta megtörni és rávenni a törvénysértésre, azaz arra, hogy bírja rá Dr. Aratót hamis vélemény készítésére.

Ez a személy Dr. Mogyorósi András orvos-igazgató volt, aki ellenállt, s ez az állásába került!!

Ezek miatt is érthetetlen számomra, hogy a nyomozóhatóság (szerv) vajon miért áll ilyen „hitetlenkedve” a dolgok elé, s vajon miért nem engedi, hogy Dr. Mogyorósi András is megszólaljon, illetve, hogy a sértetti oldal nyilatkozhassék egyáltalán az ügyben?

Miért ez a hirtelen rövidre zárása a dolgoknak?

Attól, mert a volt polgármester jelenleg (történetesen kormánypárti) országgyűlési képviselő, és az egykori alpolgármesterek jelenleg is (történetesen kormánypárti) politikai szereplők, még elkövethetnek (köztörvényes) bűncselekményt, sőt a társadalmi helyzetük, politikai szerepvállalásuk miatt még veszélyesebb minden ilyen, vagy ehhez hasonló cselekmény a részükről! Természetesen ez csak a magam és Ügyfelem véleménye!

Éppen ezen érzékeny körülmények kötelezik arra az eljáró nyomozóhatóságokat, hogy az ügyre vonatkozó tényeket, körülményeket (pl. egyes szereplők szerepe) alaposan felderítve próbálják cáfolni, vagy igazolni a vádakat!

Ennek felderítése azonban nem a kimagyarázásból, a történeti tényállás elemeinek „csőlátásos” módon történő vizsgálatából, hanem a felek megkérdezéséből, a bizonyítékok egyenként, és összességében történő értékeléséből és nem utolsó sorban a körülmények totális rekonstruálásból kellene, hogy álljon!

Kérdezhetnénk azt is, hogy Meggyes Tamás a hivatali helyzetéből adódó lehetősége folytán a saját beosztottjainak – Német Józsefnek, Knapp János Pálnak stb. – jogtalan bevetésével hányszor követheti még el ugyanazt – vagy hasonló – magáncélú hivatali visszaélést, s emiatt hány embernek kell elszenvedni különböző joghátrányt pusztán csak azért, mert nem hajlandó a követelésnek eleget tenni, és ezáltal törvénysértést elkövetni? Mikor lesz végre hajlandó valamely igazságszolgáltatási szerv fellépni ezek ellen a különösen veszélyes cselekmények ellen?

5.)           Vajon miért bagatellizálták el a feljelentést elutasító bűnüldöző szervek a pszichiáter főorvos – Dr. Arató Géza ambuláns véleményét –, amikor éppen ez a vélemény volt az az egyik okirat, amelyet az igazságügyi szakértő is felsorolt a Meggyes Tamás és Kui Rózsa közötti perben benyújtott szakvéleményében a vizsgált iratok körében, sőt éppen ez a vélemény volt az, ami egyáltalán nem felelt meg a polgármester elképzeléseinek, s éppen ezért akarta azt Meggyes – a már ismert módon – megváltoztattatni ügyfelemmel!!

Miért hagyták tehát mindezt figyelmen kívül a feljelentést elutasító bűnüldöző szervek, amikor maga az igazságügyi szakértő is figyelembe vette, beemelte a szakvéleményébe??

Információink szerint a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézetében 2010. január 08-án készült 8508/2009. iktatószámú „Orvosszakértői vélemény” a Komáromi Városi Bíróság P.20.282/2009. számú perében 2010. február 01-jén iktatásra került.

Ebben, az ügyfelem által kiállított okirat mellett fel vannak sorolva mindazon iratok – pl: SMS-ek alapján készített, majd később maguk a készítők által(!) „hivatalos felhasználásra teljesen alkalmatlan”- nak minősített, de adataink szerint a Bíróság előtt ugyancsak felhasznált „pszichiátriai távszakértői vélemények”, levelek, stb. – amelyeket az igazságügyi szakértő megvizsgált, tehát figyelembe vett!

6.)           Vajon mi történt volna, ha Ügyfelem nem tud ellenállni, s eleget tesz a kényszerítésnek?

Könnyen elképzelhető, hogy ellene bűncselekmény elkövetése miatt azonnal elrendelték volna a nyomozást, hiszen valamelyik általa készített irat hamisnak bizonyult volna a Bíróság előtt nyomban!

7.)           Vajon milyen célja lehetett a volt polgármesternek a neki megfelelő szakorvosi vélemény beszerzésére?

A kérdés költői, hiszen a körülmények ismeretében – annak, aki vette a fáradságot arra, hogy a körülményeket is figyelembe vegye – be kell látni, hogy ezt a heves, intenzív törekvést a hamis – illetve a polgármester által megkívánt tartalmú – szakorvosi vélemény beszerzésére csakis a magánperben történő felhasználás indokolta!

Nagy biztonsággal kizárható annak valószínűsége, hogy a polgármester csupán a szobája falára akarta kifüggeszteni a véleményt a maga megnyugtatására, ugyanis két gyermek elhelyezéséről és az anya – Kui Rózsa – ellehetetlenítéséről volt szó. A motívum és a célzat tehát adott az egész cselekményre nézve!

Meggyes Tamás ezért igyekezett tehát dr. Arató Géza korábbi – fentebb már említett és bírósági perben szereplő – véleményét magával dr. Arató Gézával megdöntetni, hiteltelenné tenni, s persze ugyanakkor magát az ügyfelemet is „önálló bűnelkövetőként” ellehetetleníteni – s a jövőre nézve „lekötelezni”.

8.)           Fordítva is feltehető a kérdés: Lehetett bármi célja is valakinek a fent tárgyalt, kikényszeríteni kívánt szakorvosi véleménnyel, s ha igen kinek?

Úgy gondolom, a válasz egyszerű, hiszen csak és kizárólag a polgármester lehetett az a személy, akinek mindez érdekében állt.

9.)           Vajon mi vezérelte a nyomozószerveket, hogy annak ellenére, hogy látták, látniuk kellett (!!!) a feljelentésből, hogy további bizonyítékok is vannak, amelyek pontos képet nyújtanak a körülményekről, a cselekmény lefolyásáról, tervezettségéről, a szisztematikus nyomásgyakorlás (a kényszerítés, a hatalmi pozíció, a hivatali helyzetből eredő erődemonstráció) módszeréről, mégis inkább elemeire bontották az egységes – a zsarolásra jellemző – elkövetői magatartás láncolatát és egyenként nekifogtak ELBAGATELLIZÁLNI a mozzanatokat?

10.)       Vajon miért nem engedték a nyomozás megindulását (pedig a bűncselekményekre vonatkozóan minimum megalapozott a gyanú), miért utasították el azonnal, „csípőből”, tehát miért fojtották el „csírájában” a nyomozás lehetőségét úgy, hogy a tanúkat, az ismeretlen személyeket, s az egyéb bizonyítékokat meg sem vizsgálták??

Ez egyszerűen felfoghatatlan és érthetetlen (vagy inkább mégis érthető, de így nem akarjuk érteni és elfogadni!), de egyben nagyon aggályos és elszomorító is, ha nem többre, mint a sértetti oldal jogérvényesítésének lehetőségére gondolunk.

Az a tény, hogy a feljelentést elutasították, azt jelenti, hogy bekövetkezett Ügyfelem azon „jóslata”, hogy vélhetően a legszélesebb nyilvánossághoz kell majd fordulnia. Nyilvánvalóvá vált, hogy ma Magyarországon elképzelhetetlen – hihetetlen –, hogy (kormánypárti) polgármester és alpolgármesterei bűncselekményt kövessenek el, illetve elképzelhető, de sajátos látásmóddal megmagyarázható még a legégbekiáltóbb visszaélés is?!

Az a tény, hogy kifejezetten a sértett ellenállása miatt nem került sor például okirat-hamisításra, még nem zárhatja ki mások által társtettességben – vagy netán bűnszövetségben (?!) – elkövetett kényszerítés kísérletét és a hivatali visszaélés bűntettét – ez evidens.

Egyszerűen nem lenne helyes a sértett állhatatosságát büntethetőséget kizáró okká minősíteni, és ugyanakkor mindezt az elkövető javára írni, pusztán mert nem sikerült a „szerencsétlennek” kikényszerítenie a cselekményt, s „fátylat dobva rá”, egyszerűen csak kijelenteni az egészre, hogy „nem bűncselekmény”!

Ezt – a kényszerítés esetében például – úgy említik a jogszabályok, hogy „befejezetlen kísérlet vagy kísérlet” de „nem bűncselekménynek” semmiképpen sem!

A hivatali visszaélés befejezetté válik a jogosulatlan, hatalmi helyzettel való „egyébkénti” visszaéléssel! (Jogtár: Azzal, hogy az elkövető hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, a bűncselekmény befejezetté válik. Nem tartozik a törvényi tényálláshoz az, hogy a jogtalan hátrány, illetve jogtalan előny valóban bekövetkezzen.)

Ügyfelemet – minden igyekezete, az ügyre vonatkozóan laikusként is rendkívül alapos és precíz tényállás előterjesztése ellenére – eleve megfosztották tehát attól, hogy szakmailag korrekt nyomozáson belül tárja fel a történteket.

A feljelentésbe becsatolt bírósági határozatokat, valamint a további bizonyítékokat, tanúk meghallgathatóságát stb. figyelmen kívül hagyták, így ebből arra kell következtetni, mintha előre eldöntötték volna, hogy EBBŐL A FELJELENTÉSBŐL NEM LESZ – PONTOSABBAN NEM LEHET – NYOMOZÁS(?!!!)

Összefoglalásul:

A feljelentés olyan korrekt, tényszerű adatokat tartalmaz, amelyből egyértelműen látni, hogy a feljelentett személy és társai a hivatali helyzetükből adódó befolyásuk felhasználásával érték (csakis ezen minőségük révén érhették !) el azt, hogy a feljelentőt „berendelhessék” maguk elé, tehát hogy egyáltalán hatást gyakorolhassanak Ügyfelemre a vezetőjén keresztül. Ez részünkről bizonyított!

Kizárólag így, a hivatali helyzetükkel és hivatali kapcsolatukból eredő hatalommal tudták a cselekményt átvinni olyan stádiumba, hogy Ügyfelem – első lépésben – maga is úgy döntsön, hogy egyáltalán megjelenik előttük a hivatal épületében, majd pedig csakis ennek az erőpozíciónak a tudatában vehették a bátorságot arra, hogy egyáltalán megkísérelhessék rábírni Ügyfelemet, hogy a korábbi véleményét változtassa meg Meggyes Tamás igénye szerint, azaz állítson ki egy hamis véleményt – vagy okiratot – a feleségéről.

A hivatali visszaélések körében a hivatali helyzettel, hatalommal való „egyébkénti visszaélés” egyik legkitűnőbb példája ez az eset. (A hivatali befolyás, a hivatali ismerettség, a hivatali függés, a munkáltatói, fenntartói viszonyból eredő erő tudatosítása, éreztetése a másik személlyel a megfélemlítés érdekében, s a hivatalos kapcsolat bűnös felhasználása másnak súlyos hátrány, illetve az elkövető részére előny okozása céljából!)

A feljelentés elutasításának indokolásában a KEMRFK Bűnügyi Osztálya a következőképpen fogalmaz: (idézem) „…Esztergom Város Önkormányzata és ezen keresztül a polgármester, illetve polgármesterei a Vaszary Kolos Kórház működtetése során közhatalmi, közigazgatási hatósági jogkört nem, csak tulajdonos jogokat gyakorolnak. A képviselő testület választja meg a főigazgatót, aki munkáltatói jogokat gyakorol az alkalmazottak felett…”

(Ez igaz, de erre hivatkozni a jelen ügyben rendkívül különös! Ez a hivatkozás annyira abszurd, mintha kizárnánk a következőt: a Btk. annak ellenére, hogy fenyegeti a tolvajlást, vannak akik mégis lopnak.)

Az idézet megfogalmazása azért nagyon fontos, mert egyrészt pontos képet ad a „bűnüldöző szerv” naivitásáról, főként, hogy eleve megismerhetők voltak az előterjesztett anyagból a következő összefüggések:

Ø      Dr. Mogyorósi Andrást – mint az ügyfelemre először „ráküldött”, de a törvénysértést magtagadó közvetlen felettest – eltávolították beosztásából, mert „nem fogadott szót” s így már csak a kórházigazgató maradt ügyfelem „felett” közvetlenül (!!), aki utasíthatta (!).

Ø      Ha valóban igaz lenne mindaz a száraz szöveg, amit a feljelentést elutasító határozat idézett részlete közöl, akkor hogyan fordulhatott elő, hogy amikor ügyfelem megtagadta az együttműködést, akkor azonnal – ismétlem: azonnal!! – megtalálták a kórházigazgatót, aki szintén azonnal, telefaxon keresztül utasította Ügyfelemet a végrehajtásra?!

Ø      Sőt! A kórházigazgatót a testület választja meg, tehát ha nem úgy viselkedik, mint ahogyan azt elvárják tőle, könnyen pórul járhat (mint ahogy Dr. Mogyorósi is járt) – az ábra szerint. Meggyes Tamásnak a kórházigazgatóra gyakorolt kényszerítő hatása itt érthető tetten igazán, hiszen nyomban utolérték, és utasítást írattak vele Dr. Arató részére! Lényegében: utasították Dr. Kollárt, hogy utasítsa Dr. Aratót!!

Ez kétségtelen, s csak az nem látja, aki nem akarja látni az összefüggést!

Idézet ügyfelem feljelentéséből:

„…Még aznap, 02.15-én délután, majd másnap, 02.16-án délelőtt próbáltam a berendelő Németh József alpolgármestert telefonon elérni, hogy tájékozódjam berendelésem pontos okáról, de nem értem el. 02.16-án 9:30 óra tájban a telefont a polgármesteri titkárságon egy hölgy vette fel és mivel az alpolgármester tárgyalt, visszahívást kértem. Ezután 5 percen belül nem a városházáról kaptam a visszahívást, hanem újra a kórházigazgató főorvos telefonált. Elmondta, hogy tud a néhány perccel korábbi telefonálásomról (nem mondta meg, hogy kitől) és udvariasan, de határozottan felszólított, hogy menjek a városházára haladéktalanul….”

Ezek után komoly szakmaiatlanság lenne azt állítani, hogy ez nem hivatali visszaélés! Mert ha nem az, akkor micsoda?! Nem is beszélve a már fentebb említett „katonákról”, akik alpolgármesteri minőségükben intenzív és önkéntes bírósági magánper-ügykezelőkké léptek elő!

A bűnüldöző szerv tehát jogszabály szerint helyesen fogalmazott, de sajnos mélységében nem értékelte, elemezte a cselekményt – ez kétségtelen – mert akkor mindezt le sem írja, hanem nyomozást rendel el, de azonnal!!

Az előnynek nem feltétlenül kell az elkövetőnél keletkeznie, bekövetkeznie. De nézzük abból a szempontból az esetet, hogy kinek milyen hátránya származhatott (volna) ebből a  cselekményből.

Ügyfelemet tehát jogtalanul, aljas indokból és célból, hivatali befolyásukkal visszaélve – együttműködve – rendelték be az érintettek és egy, már bírósági ügybe bevont véleménye megmásítására akarták rábírni azért, hogy a bírósági ügy egyik szereplője hátrányos helyzetbe (a gyerekei elveszítésével járó helyzetbe) míg a másik fél előnyös helyzetbe kerüljön.

Nem kérdés, hogy magát az Ügyfelemet is megalázó helyzetbe hozták, s nem kérdés az sem, hogy a módszeresen kifejtett kényszerítés ellenére sikeresen ellenállt.

Azt azonban fontos megjegyeznem még egyszer, hogy mindezt nem az elkövetők, hanem az Ügyfelem javára kellene értékelni!

Az elkövetők ugyanis megtettek minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy „főnöki” ráhatással, „munkáltató jogok gyakorlásából folyó hatalmi erőfitogtatással, vagy ennek éreztetésével”, „kellemetlen eljárás indításának kilátásba helyezésével” elérjék céljukat, nevezetesen, hogy hamis véleményt állítson ki.

Meggyes Tamás bűnös szándékát eddig tehát két – szinte azonos – cselekményével is bizonyította: Dr. Aratót Gézát először – az emiatt Esztergomból eltávozott – dr. Mogyorósi András orvosigazgatón, majd később pedig a kórház főigazgatóján, Dr. Kollár Zoltánon keresztül kísérelte meg kényszeríteni.

Dr. Mogyorósi András kiiktatásával ugyanis elhárult egy akadály Meggyes és társai előtt, s már csak a kórházigazgatót kellett meggyőzniük, hogy Ügyfelemet utasítsa! Ez egyértelműen látható a cselekmények folyamatában!

Látható, hogy Meggyes Tamás számára mennyire fontos volt, hogy Dr. Aratót megtörje, hiszen erre a felesége bírósági perben való elsöprése érdekében szüksége volt.

Ügyfelem szakorvosi véleménye vélhetően ellentétes lehetett ugyanis a bírósági perbe bekerült két koholt „fantomvéleménnyel” vagy „távszakvéleménnyel” (hamis tanúzás?!!!), így kellemetlenségeket okozhatott Meggyes Tamásnak.

Végezetül megállapíthatjuk, hogy ha Meggyes Tamás nincs „megfelelő társadalmi pozícióban” – adott esetben tehát nem polgármester, hanem például egy egyszerű esztergályos egy üzemben, stb. –, akkor soha nem tudta volna a két vezető orvost még csak megközelíteni sem célja elérése érdekében, s azt pedig végképp nem, hogy Dr. Arató Gézát egyáltalán berendelje a hivatalába! Ennyit arról, hogy mire is képes a jogszabály szerint „egyébként, elvileg nem létező” „hivatali hatalom”!

Most pedig zárásul néhány észrevétel további bűncselekmények gyanújáról, amelyet nyomozás lenne hivatott felderíteni:

1.)           A feljelentés mellékleteként becsatolt DVD lemez helyi televíziós filmfelvételén nagy nyilvánosság előtt közölte Meggyes Tamás Kui Rózsáról hogy beteg, de nincs betegség tudata.

2.)           Az asszony korábban a Hír Televízióból értesült arról, hogy ő elmebeteg, de sajnos betegségtudat nélküli, pedig mindenképpen orvosi segítségre szorul.

Az 1.- 2. pontokban említettek mintha – legalább rágalmazás – bűncselekmény gyanúját keltenék fel – és különleges adattal való visszaélés sem zárható ki – hiszen Kui Rózsa egészségi állapotával összefüggő adatokat hozott nyilvánosságra a „távszakértőket” is alkalmazó, és a filmen ezekről említést is tevő Meggyes Tamás.

3.)           Ezenkívül Ügyfelem elé bírósági iratokat helyezett a két alpolgármester – amelyekben személyes adatok és különleges adatok is szerepeltek! Vajon milyen minőségben jártak el itt a hivatalos személyiségű alpolgármesterek? Elkövették-e a személyes adatokkal és különleges adatokkal visszaélést ebben a helyzetben? Nem kellene ebben is meglátni, de legalább megvizsgálni, hogy történt-e bűncselekmény?

Ezek megismeréséhez érdemes ismételten elolvasni a feljelentés részét képező, oda beemelt, ügyfelem által a Magyar Pszichiátriai Társaság Elnöksége számára írt, leginkább „egyfajta segélykiáltásnak tekinthető” levelet. A levél időrendben, teljes részletességgel taglalja az Ügyfelem által átélt eseményeket, s a vele szemben fellépő személyek – elkövetők – által tanúsított magatartásait.

4.)           Az édesanyjukkal való találkozás alkalmával „betechnikázták” a gyerekeket – vagy valamelyiküket – s rögzítették az anyjukkal folyó beszélgetést. Nem lenne érdemes büntetőjogi szempontból megvizsgálni ezt a nem mindennapi módszert Meggyes Tamást illetően?

5.)           Mint tudjuk Ügyfelem leírásából, a „fantomleletek”-et, „távszakvélemények”-et SMS-ek vizsgálatán keresztül alkották meg Meggyes Tamás „távszakértői” (hamis tanúi?!).

Megjegyzendő, hogy ezen szakvélemények hatására a gyermekeket azonnali hatállyal az apánál helyzete el a Bíróság (már az is különös, hogy ezt a visszásságot a Bíróság nem észlelte?!), azzal, hogy az anya kapcsolattartására, csak időszakosan, rövid időre és csak ellenőrzött körülmények között kerülhet sor!!!

6.)           Nem tudni, vizsgálta-e már valaki, hogy magukat az SMS-eket, illetve egyéb adatot ki, hol, mikor, hogyan, milyen módszerrel szerezte be, s volt-e erre jogosultsága?

Ide kapcsolódóan rendkívül érdekes tehát, hogy a bíróság olyan vizsgálatok alapján kiállított „szakértői véleményeket is befogadott”, s netán ezek alapján döntött, amelyek az érintett személy vizsgálata nélkül történtek meg?!

7.)           Elgondolkodtató az is, hogy a bíróság Meggyes Tamás manipulációjának eredményeként olyan határozatot hozott, amelyet szinte csak közveszélyes személyek esetében hozna meg! A láthatás szigorú és indokolatlan körülményeire gondolok. Valamint arra is van információ, hogy Meggyes Tamás intenzíven igyekszik a gyermekeket arra hangolni, hogy az édesanyjukról gondolják azt, hogy beteg!

A kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény gyanúja erőteljesen érezhető ebben az esetben is.

-  /  -

A fentiekre tekintettel intézkedtem a feljelentés és a bűnüldöző hatóságok eddigi reakcióiról készült dokumentumok belföldi és nyugati sajtóban, valamint az Európai Bírósághoz, Parlamenthez, s a hazai pártokhoz való eljuttatására! Nyilvánvalóvá vált, hogy az ilyen és ehhez hasonló ügyek csak a teljes nyilvánosság előtt tisztázhatók, mert – a jelek szerint – könnyen elkallódhatnak.

A jelen panaszt és az annak alapjául szolgáló feljelentést, illetve nyomozó hatósági határozatokat tehát a mai naptól kezdődően mintegy esettanulmányt folyamatosan megküldöm minden általam ismert és nem ismert, de felderített hazai- és külföldi sajtónak, elektronikus médiának, pártnak, társadalmi- és civil szervezeteknek, jogvédő szervezeteknek stb. annak érdekében, hogy segítsék, támogassák a sértetti kört, emeljenek értük szót, és tegyék nyilvánvalóvá, hogy ez egy normálisan működő demokratikus jogállamban megengedhetetlen, sem Magyarországon, sem máshol a világban büntetlenül nem maradhat!

Tisztelettel:

Esztergom, 2011. február 18.

Dr. Magyarovics Gyula

ügyvéd

Dr. Arató Géza képviseletében

Feljelentés hivatali visszaélés miatt Meggyes Tamás ellen, 5.0 out of 5 based on 19 ratings