Hack: A kultúrház vezetők ügynökök voltak 2014. február 1. szombat 1:13 | AN

Budapest – Hack Péter jogász egy perben tanúként azt állította, hogy az 1989 előtti tevékenységi köre alapján valakiről nagymértékben valószínűsíteni lehet, hogy ügynök volt, mert voltak olyan pozíciók, “amelyeket szinte kizárólag ügynökként tevékenykedő személyek tölthettek be”, majd azt állította, hogy a “kultúrház vezetők is például ilyen személyek voltak”. Hack állítása bizonyítására nem mutatott be egyetlen BM parancsot, hálózati utasítást vagy munkaköri leírást, esetleg erre vonatkozó kutatást, statisztikai adatot sem. Hack ezzel többezer egykori művelődési ház vezetőt gyanúsított meg azzal, hogy ügynök volt.

Hack Péter a Bartus László felperes által a Hetek című lap ellen indított perében jelent meg, mint az alperes, a Hetek tanúja. A Hetek kiadóját a Hit Gyülekezete hozta létre, alapító-főszerkesztője Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, Hack Péter pedig a Hit Gyülekezete diakónusa. Az egykori SZDSZ-képviselő, jogász a Hetek főszerkesztő-helyettese is, ettől függetlenül a bíróságnak kijelentette, hogy a Bartus László kontra Hetek perben elfogulatlannak vallja magát. Majd elmondta, hogy az ügynökkérdés kutatója és szakértője.

A felperes jogi képviselőjének felvetésére, hogy mi alapján lehet valakit ügynöknek nevezni a sajtóban, miután az átvilágítások során 27 ezer 133 regisztrált hálózati személyből a 8 ezer ügyben lefolytatott vizsgálat után mindösszesen 5 személyről tudták megállapítani az eljáró bírák, hogy ügynökök voltak, Hack Péter ezt válaszolta: “Azt, hogy milyen információk alapján lehet nagyban valószínűsíteni, hogy valaki ügynök volt ebben az időszakban, álláspontom szerint elsődlegesen is a 1989. előtti tevékenységi kört kell figyelembe venni. Voltak adott pozíciók, amelyeket szinte kizárólag ügynökként tevékenykedő személyek töltöttek be. Ilyen volt például az egyetemek tanulmányi hivatalának, vagy tanulmányi osztályának a vezetői, kultúrház vezetők is például ilyen személyek voltak.”

Hack a “kultúrház vezetőket” azért sorolta a “szinte kizárólag ügynökként tevékenykedő személyek” sorába, mert az általa főszerkesztő-helyettesként jegyzett Hetek Bartus László felperest az életútja alapján is azzal gyanúsította meg, hogy hálózati személy volt. A Gój Motorosok által nyilvánosságra hozott, és a Hetek által megvédett 6-os kartonról a bíróság előtt már kiderült, hogy hamisítvány. A Heteknek ezen kívül semmiféle bizonyítéka nincs. Bartus László azonban a nyolcvanas évek második felében egy rövid ideig az esztergomi Általános Művelődési Központ igazgató-helyetteseként dolgozott. A Hetek azt írta, hogy ez “a kommunista diktatúrában bizalmi állásnak számított”. Hack pedig ezzel kapcsolatban tanúskodott úgy, hogy a rendszerváltás előtti művelődési házak vezetőit kollektív módon ügynöknek nevezte. Ha a “kultúrházak vezetői” kizárólag ügynökök voltak, Bartus pedig “kultúrház vezető” volt, akkor neki is ügynöknek kellett lennie. Ez lenne a bizonyíték Bartus László vélelmezett ügynökvoltára, amelynek alapján Hack újságja őt ügynöknek mutatta be.

Hack állítása igazolására nem csatolt be egyetlen belügyminisztériumi parancsot, belső utasítást, hálózati szabályt, amely arról szólna, hogy “kultúrház vezető” csak beszervezett hálózati személy lehet. Hack jogász létére egyetlen konkrét bizonyíték nélkül többezer egykori népművelőt, művelődési ház vezetőt gyanúsított meg ügynökmúlttal, és azzal, hogy a diktatúra besúgói voltak. A rendszerváltás előtt mintegy háromezer művelődési ház működött Magyarországon, ha ezek helyettes vezetői is ügynökök voltak, akkor az loegalább 5-6 ezer embert érint. Ez a szám nem tartalmazza a szakszervezetek és a vállalatok által fenntartott művelődési otthonokat. Velük együtt az érintettek száma megközelítheti a 10 ezer főt. Ha nemcsak a “kultúrházak vezetői”, hanem a hasonló kategóriába tartozó könyvtárak igazgatói is “szinte kizárólag ügynöki tevékenységet végző személyek voltak”, akkor ez a szám még nagyobb.

Hack bejelentése új megvilágításba helyezi a rendszerváltás előtti évtizedek történéseit. Hatalmas szakmai múlttal rendelkező fővárosi és vidéki művelődési házak legendás hírű igazgatóit keveri ügynökvádba. A nyolcvanas években a művelődési intézmények a rejtett ellenzékiség központjai voltak. Betiltott írók, költők itt találkozhattak a közönségükkel, filmankétok, koncertek, a táncház mozgalom egésze gyanúba került, miközben ezek a közösségi terek feszegették és tágították a diktatúra határait. Az esztergomi kiállításmegnyitók minden alkalommal felértek egy ellenzéki tüntetéssel. A rendszerrel való szembenállás kifejezésének eszközei voltak bizonyos művészeti csoportok, szakkörök, filmklubok. Hack ezeket kollektív módon az állambiztonság által irányított tevékenységek körébe sorolja, és “szinte” valamennyi egykori intézményvezetőt besúgással, a diktatúra állambiztonsági szolgálattal való együttműködéssel, ügynöki múlttal gyanúsít meg. Mindezt azért, hogy a Hetek által ügynöknek beállított Bartus László ügynöki múltját az egykori foglalkozásával bizonyítsa.

Ebben nem lenne semmi meglepő, hiszen a Hack Péter főszerkesztő-helyettes irányítása mellett működő gyülekezeti lap írásában olyan szakmai képtelenségek is megjelenhettek, hogy 2004-ben készülhetett valódi 6-os karton, miközben a III/III Csoportfőnökség 1990. február 15-án jogutód nélkül megszűnt. Az elfogulatlan Hack Péter jogász azonban ezúttal szélesebb kört érintő ügynökvádat fogalmazott meg, méghozzá bírósági jegyzőkönyvben. Olyan színben tüntette fel a magyar kulturális élet egykori kiválóságait és tekintélyes vezetőit, amely alapjaiban kérdőjelezi meg a tisztességüket, életművüket és egész életüket. Mindez érzékenyen érinti a gyanúba hozottak családjait, gyermekeiket, hiszen Hack kijelentése alapján úgy kell tekinteniük élő vagy meghalt szüleikre, hogy foglalkozásuknál fogva ügynöknek kellett lenniük. A rendszerváltás hajnalán a legtöbb egyesület, civil kör, mozgalom, helyi párt a művelődési házak köré szerveződött, és ott alakultak meg. Rengeteg művelődési ház igazgatót kirúgtak, elbocsátottak, fegyelmit kaptak, rendezvényeiket betiltották. Hogyan lehetséges mindez, ha közben az állambiztonságnak dolgozó ügynökök voltak?

Mindez hasonló ahhoz, mintha azt mondanánk, hogy a rendszerváltás előtt az elismert és el nem ismert egyházak vezetői “szinte kizárólag ügynökként tevékenykedő személyek” voltak, és ezzel akarnánk bizonyítani, hogy Németh Sándor is ügynök volt. A legtöbb ügynök az egyházakban volt, az üldözés látszata lehetett figyelem elterelő “operatív játszma”. Mint korábbi katolikus teológust, Németh Sándort beszervezhette az állambiztonság, és beküldhette őt az illegálisan működő kisegyházi csoportokba, hogy szétverje azokat. Még azt is ki lehetne mutatni, hogy ügynöki tevékenysége nem volt eredménytelen, mert szétszakította a Bereczki Sándor-féle pünkösdi csoportot, majd a budaörsi gyülekezetalapítók közül egyszemélyes hatalomra tett szert. Elüldözte az országból Tallér Jánost, a budaörsi ház tulajdonosát, akivel együtt alapították a Hit Gyülekezetét, és megszerezte a házát. Mindezt alátámasztja az a történet, hogy korábban disszidálni akart, és a jugoszláv határon elfogták. Fogdába került, majd másnap minden következmény nélkül elengedték. Ilyen még a lazább időkben sem történhetett meg, mert egy elfogott határsértőt egy tiszt nem engedhetett el úgy, mintha ott sem lett volna. Németh Sándort beszervezhették ekkor, stb., stb.. Ki lehetne mutatni, hogy ezért került az SZDSZ-be, ma is aktív ügynök, a titkosszolgálat segítette a Hit Gyülekezete sikerét, és így jutott hozzá az ATV-hez. Ebből a példából is látszik, milyen képtelenségeket szül a rosszindulat, és az önkényesen kezelt életrajzi elemekből összerakott koncepciós spekuláció. Teljesen hihetőnek hangzik, és mégsem igaz. Mindenki életútját össze lehet rakni úgy, hogy az a látszat keletkezzen, mintha ügynök lett volna. Akár Hack Péterét is. Milyen szerepe volt az SZDSZ megszűnésében? Mivel bizonyítja, hogy nem volt ügynök? A Hetek azt írta, ha nem szerepel valaki a hálózati nyilvántartásban, az még semmit nem jelent. Ezekből a képtelen példákból is látszik, hogy ilyen alapokon nem lehet embereket megrágalmazni. Ha valaki megteszi, azt ugyanúgy vissza lehet fordítani rá is.

De Hack ezen is túlment, amikor a látszat megteremtése érdekében már egy egész szakmát azonosított a besúgással és az ügynökmúlttal. Hack tartozik egy szakmának azzal, hogy állításait bebizonyítja, vagy nyilvánosan bocsánatot kér a rágalmazásért. Büntetőjogászként tisztában kell lennie azzal, milyen bizonyítékok mellett jelentheti ki azt, hogy a “kultúrház vezetők” szinte kizárólag ügynöki tevékenységet végző személyek voltak. Nyilván beszerveztek közülük is, mint más foglalkozásúak közül. De a népművelő szakmát és a művelődési intézményvezetői beosztást minden bizonyíték nélkül azonosítani az ügynökökkel, egy jogász részéről elfogadhatatlan. Hack Péter összetéveszti a polgári civil világot a Hit Gyülekezetével, a Hit Gyülekezete médiájával, ahol minden bizonyítás és következmény nélkül lehet megrágalmazni bárkit. Ha Hack Péter azt gondolja, hogy egy zárt ajtó mögött hites maradhat, és azt mond, amit akar, majd az ajtón kilépve újra korrekt és törvénytisztelő jogász lesz, téved. Egy bírósági jegyzőkönyv hivatalos irat, az abban foglaltakért felelősséggel tartozik. A szakma képviselői érdeklődéssel várják, hogy Hack Péter mit választ, ha a Németh Sándor iránti lojalitás, valamint a jog, a törvény és a szakmai tisztesség összeütközésbe kerül? Meddig lehet valakinek kettős élete?

Hack magatartása nem elfogulatlan tanúra, hanem éppenséggel egy ügynök tevékenységére hasonlít. Hack Péter tanúvallomása arra enged következtetni, hogy a Hit Gyülekezete és Németh Sándor ügynöke. Mi jogon kever akkor ügynökgyanúba minden bizonyíték nélkül másokat? Annál is inkább, hogy a Hetek másik tanúja a perben Morvay Péter, Németh Sándor személyi titkára és a Hetek külpolitikai rovatvezetője, egykor az Új Exodus című lapban maga vallotta be, hogy III/III-as ügynök volt. Hack egy III/III-as ügynökkel az oldalán rágalmaz bizonyítékok nélkül olyanokat, akik soha nem voltak ügynökök.