Budapest – Nagyon megmérgesedett az igazságos, amikor megtudta, hogy mik mennek a háta mögött. Hogy mekkora nagy jutalmakat markoltak föl az ő emberei, például a Magyar Fejlesztési Bank élére állított Baranyai László, a MÁV vezetőállásába vezényelt Dávid Ilona, vagy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő főnöke, Horváth Gergely. 19,2 millió forint jutalmat kaptak ezek a derék jó magyar emberek, ám amikor az igazságos megtudta, hogy mi az ábra, nagyon összevonta a szemöldökét.
Annyira meg lett idegesedve, hogy – szó ne érje a ház elejét – kevés híján maga alá rezsicsökkentett.
Mert az egy dolog, hogy Magyarország jobban teljesít, de azért ezek a pofátlan jutalmak mégiscsak többek a soknál. Nem is azzal volt baja az igazságosnak, hogy az állami cégek vezetői ilyen sokat kaszáltak. Nem szívtelen, irigy ember ő, neki nem fáj, ha másnak is van mit a tejbe aprítania. Ha a más ember bankszámlája is jobban teljesít, az nem bántja az igazságost, főleg, ha az illető közel áll hozzá.
Családilag, barátilag, üzletileg.
Nem is ettől gurult méregbe igazán, hanem az verte ki nála a biztosítékot, hogy mindez kitudódott. Mert a baj akkor is baj, ha csak úgy van, önmagában, de igazán akkor tud botránnyá kerekedni, ha kiderül.
Mert akkor mindenki megtudja, és onnantól nem lehet már nem tudni.
Mostantól ugye mindenki tudja, hogy vannak emberek, akik a többieknél is többet markolnak. És az ilyet nem szereti az igazságos, az nála nem járja, hogy egy botrány csak úgy, magától kipattanjon. Anélkül, hogy ő ezt akarta volna.
Mert mit kezdjen az ember egy olyan botránnyal, ami sérti az emberek igazságérzetét. Még az egyszeri hülye is belátja, hogy az soha sem jó, ha az emberek igazságérzete meg van sértve. El lehet venni tőlük a nyugdíjpénztári megtakarításaikat, lehet korlátozni a sztrájkhoz való jogukat, alázhatók emberi mivoltukban a végtelenségig, de az igazságérzetükhöz ne tessék hozzányúlni, mert arra háklis a magyar ember.
Tudta ezt jól az igazságos, hogyne tudta volna. Ő maga is magyar ember, ha valaki, ő aztán ismeri jól a magyar emberek miheztartását. Ezért aztán leszólt a Némethné miniszternek, akinek a keresztneve sokáig titkos volt, mindenki azt hitte, hogy Lászlóné, és csak később jöttek rá a magyar emberek, hogy Zsuzsa.
Nagy volt ekkor az öröm, de korainak bizonyult.
Na, ezt a Zsuzsát utasította az igazságos, hogy akkor mostantól ácsi! Legyen megállj, innentől tapodtat se netovább! Tessék szépen visszafizetni a pénzt, amit fölvettek, kétmillió híján mind az összes 19,2 milliót.
Úgyhogy minden jó, ha a vége jó. Ennél már csak az a jobb, hogy annak idején Kádár János is ugyanilyen szisztéma alapján működtette a rendszerét. Mert az is ki volt találva rendesen, úgy, ahogyan kell. Mindenki tudta, hogy a Jánosom Kádárom nagyon rendes elvtárs, ráadásul annyira puritán, hogy hozzá képest az a Gandhi nevű egy fényűző selyemifjú. Csak az a baj, és ezt is tudta mindenki, mert kiszivárogtatták a magyar embereknek (akik már akkortájt is voltak, csak akkoriban még dolgozó népnek hívták őket), hogy a Kádár elvtárs ugyan rendes, de annyi gazemberrel van körülvéve, hogy ki se látszik.
Na, ez megy most az igazságossal is. Ő is szenved azoktól, akikkel körülvette magát. Látszik is rajta a szenvedés, elég csak ránézni. Mert ő még csak rendes lenne, ha magába’ volna egész álló nap, mondjuk így, látástól vakolásig, de mindig akad egy csomó gazember, aki belerondít az ő rendességébe. És ettől ő is olyanná lesz, mint azok, akik nem olyanok, mint ő.
Ez a teljes igazság, tisztelt bíróság, így görbüjjek meg, vagy valahogy másképp.
.
.
MOST TUDTA MEG ! HÁT ISTENEM…
.
.
.
Hallom a médiában, hogy a NAV “munkatársai” X megye, X falujában lecsaptak egy anyára és felnőtt fiára, akik nagy mennyiségű pálinkát főztek engedély nélkül…
Akkor ez most hogy is van ? Hiszen a . k é p ü n k ö n .is már láthatólag talán épp attó beszittyózott “pályinkafölszabadító” fülkeforradalmár legelső, 2010-es törvénye milyen mennyiséget is engedélyez a zegyszerű zembereknek ??? Nincsek azok egy kissé becsappatva… ??? Így az újabb választások előtt…
.
vikmeki 2013. december 13. péntek 00:21
.
Véleményével teljesen egyetértek. Íme az én példám:
.
Gyermekkori barátommal évtizedek után találkoztam. (Egy időben több volt köztünk, mint barátság.) Azóta is időnként telefonálgatunk egymásnak. Ez a csaj teljesen fideszes, fanatikusan fideszes. Nem egyszerűen egy orbán rajongó, hanem egy csodáló. Azt állítja, hogy orbán a magyar történelem legkiemelkedőbb államférfija. Ott volt a békemeneteken is. Teljesen extázisba jött, amikor beszélni kezdett róla, hogy a tömegben mennyire egymásra talált a többi hasonló korú felvonulóval. Soha nem hallgatom meg. Újra és újra figyelmeztetnem kell, hogy ez engem nem érdekel. Bár ezt tudja rólam, de ilyenkor mindig nagyon megbántódik. Nem érdekel.
.
Tudják mit vettem észre? – hogy ez a hetven év feletti öregasszony szerelmes orbánba. Amikor szemébe mondom, felháborodottan utasítja vissza és elhord mindenféle szemétnek. Pedig tudom, hogy szerelmes. És azt gondolom, hogy a többi békemenetes öregasszony is így érezhet. És az öreg férfiak is. Persze nem tudhatom, hogy ez milyen érzés, csak azt tudom, hogy ez így természetellenes.
.
Hitlernél is ilyesmit figyeltek meg. Asszonyok, lányok milliói voltak szerelmesek hitlerbe. A férfiak természetellenes érzelmeire Jung próbált – a Freudi tanítás alapján – valamiféle magyarázattal szolgálni – nem sok sikerrel.
.
Nem szerelmes, nem szerelmesek.
Lelkesültek. A kettő nem ugyanaz. A szerelemben is van lelkesültség, de másfajta, az a szerelem tárgya iránti lelkesedés.
Itt a karizmatikus vezér sikerrel csapja be közönségét. Amikor a lelkesedés rögzül, még nem érzi a szerencsétlen ember, hogy mennyire becsapták. Mire érezhetné, addigra lelkesültsége megakadályozza a felismerésben.
girbegurba 2013. december 14. szombat 09:42
.
Lehet, hogy ez a “lelkesülés” (mint érzelem) pontosabban fejezi ki az imádás alanya iránti rajongást.
Bár azt gondolom, hogy ez hasonló, vagy legalább is nagyon közelálló lehet a boldogság érzéséhez, amely szerintem egy rövid ideig tartó eksztatikus állapot, amely persze gyakran ismétlődhet valaki vagy valami (eszme) iránt.
.
Ha intellektuálisan közelítem meg ezt az érzelmi állapotot, nem igazán tudom egyértelműen jónak vagy éppen rossznak gondolni.
oldster
Na , ugyanez van az én ismerősömmel is,( de ez nem szerelem ez inkább vallási (szektás) téboly. Proaktiv teljesen érthetően ,arra biztat ,hogy érveljek ,kérdezzek és miazmás. Ez a baloldal egyik baja,hogy még mindig azt hiszik ,hogy,,,,,,pedig dehogy. Egy bizonyos határ után (!!!!!) nem szabadna tolerálni , naivnak és jóhiszeműnek lenni. Ez már több,mint bűn ,ez hiba, ugyanis ők minden ,a legapróbb engedményt ,jóhiszeműséget ,toleranciát KIZÁRÓLAG , gyengeségnek tartanak és azonnal keményen MEGTOROLJÁK.
Már régi mániám ( A Stefánián való végighajtás mellett, hogy MINDENT A NEVÉN KELL NEVEZNI. Eszement ,zombi kannibálokat nem szabad beengedni az elegáns angol klubba., velük nem lehet és nem is szabad (meg)játszani a gentlemant. Tilos!! Többek között ezért is tartunk itt.
Beszélünk párbeszédről megbékélésről, civilizáltságról,ők meg jól a pofánkba röhögnek, és ezsük ágában sincs semmi gesztust viszonozni ,hanem hatványozott erővel nyomulnak tovább. .
.
.
girbegurba !
.
Ennek a pasasnak a karizmáját soha, de soha nem sikerült megéreznem. A szónoklatai egy tipikusan parvenü bunkó beszédgyakorlataira enged következtetni, aki minden áron bizonyítani akar…
Régen is figyeltem az egyéniségét és a korai Orbánban is csak afféle bátorságot színlelő kamaszt véltem felismerni, aki a “majd én megmondom a tuttit” alapon, meghogy “rólam aztán ne mondhassák, hogy gyáva, meg ezt, meg azt, hogy Én honnan jöttem”.
Azokban az időkben külön is idegesített a kamaszos hadarása – baráti körökben még sikerrel parodizáltam is – mely beszédhibáját nyilván logopédus segítségével gyógyíttatott meg a kamorra, rá továbbra is igényt tartó vezetősége…
Akkoriban és ma is a érződik a hangján ez az elfolytott indulat keltette letompítottság, mintha rekedt lenne, amely minden esetleges őszinte kicsengést és pláne valamicske karizmának- ha lenne olyan – még a nyomát is csak elfedi…
Summa summarum, úgy gondolom, hogy aki ebben az emberben felfedezi a karizmatikus szónokot, pláne a karizmatikus vezetőt, az ahhoz a guberálóhoz hasonlatos, aki a szemétben is aranyat sejt… Az nem karizma, hogy valaki már akkorákat hazudik, hogy a primitív hallgató agya úgy fordítja le magának lehet, hogy nem igaz, de valamit tudhat, amit én nem,hogy így, szemrebbenés nélkül önti ránk a hazugságai sokaságát… Ez csak egy cinkos összekcsintás, ami a hallgatóság vágyából és nem a szónok tudásából fakad.
.
Ellenpéldaként sajnos éppen az ő példaképét kell, hogy felhozzam. Nem Hitler Adolf dicséretére, de az sajnos kitűnő szónok volt. Energikus lendülete és jó retorikája maga volt a karizma kisugárzása, az amúgy szintén Orbánhoz hasonló, kisebbségi komplexusoktól hemzsegő szürke egyéniségből… Kellemetlenűl rekedtes hanjának, mégis volt valami olyan ereje, amely szinte erőszakkal hatolt be hallgatóságának nemcsak a fülébe, de alelkébe is. Hangsúlyai csattantak és betaláltak… A szüneteket tudatosan tartotta ki, hogy aztán a csattanók, még nagyobb hatásfokkal visszhangozzanak a kiváncsi fülekben. Mindezt olyan gesztikulációval fűszerzte, amely mint egy összekötő, űrkitöltő műsorként funkcionált, és főleg az ő élőszobor-zseni érzetét sugallta a hallgatósága felé…Természetesen ő is hazudozott, de azt ügyesen és hihető módszerességgel tette, nem úgy mint a vele jellemében és emberileg azonos Orbán Viktor.
.
Szögezzük le, a hatalom nem azonos a karizmával, ahhoz valójában valami tehetség is kell.
.
Tisztelt hölgyeim és uraim
teljesen igaza van nagyon jó írás.
Tudja az a Baj Hogy Mikor a Máriapócsi szűz Mária meghalja Orbán nevét
akkor már nem Könnyezik ha nem egyenesen ZOKOG.
Ez hétköznapi Fasizmus amit az országgal csinál, és szerintem Hitlert másolja az agymosásban.
tisztelthölgyeimésuraim.
Tetszik az elemzésed,ha megengeded,egy mondattal meg toldanám,
Orbán egy beszari alak,nyilvános vitára képtelen,ha szócsatába kerül mindig alulmarad,és akkor kezd pörögni a nyelve .—-zavarában.
vikmeki:
Hozzátok is jár a nászasszonyom?????? Szó szerint ugyanezt mantrázza ha eljön.
Mindig tudni lehet, mikor hazudik Viktor. Zavarában szája sarkába kidugja a nyelvét.