Budapest – Ha Orbán tovább folytatja a hazudozást és a pávatáncot, akkor a diáktüntetések rendszer elleni tüntetéssé szélesedhetnek. A tüntető diákokból politikai erő válhat, és akár meg is alakíthatják a “fiatal demokraták szövetségét”, amely programjául tűzheti az “öreg autokraták szövetségének” elkergetését.
Az Orbán-rendszer szilárdabb talajon áll egyelőre, mint Orbán idegrendszere, ezért nem áll az összeomlás küszöbén. Az ország nagyobb részének fogalma sincs igazából az Orbán-rendszer lényegéről, még ha nem is tetszik neki. Ezért semmiféle demokratikus változás nem várható belátható időn belül, de a diákok elindíthatják azt a folyamatot, amely a jelenlegi álellenzék helyére egy igazi ellenzéket teremt. A diáktüntetéseken fiatal demokraták születnek, akik létrehozhatják a megfáradt, szélsőjobboldalivá lett öreg autokraták és bűnözők szövetségének, Orbán pártjának leváltását. Már az is nagy eredmény lesz, ha a felcsúti pojáca egy igazi ellenzékkel találja szemben magát, amely fölött nincs hatalma, és amelyet nem tud kontrollálni, mint a jelenlegi mű- és álellenzéket.
Orbán mindig azzal dicsekedett, hogy nincs komoly társadalmi tiltakozás a diktatúra beveztése ellen, ez most megváltozhat. Orbán idegrendszere láthatóan előbb omlik össze, mint a rendszere, mert képtelen elviselni, hogy ellentmondjanak neki. Ezért saját pártja felel, akik eltűrték egy elmebeteg diktátor elnyomását, és engedték, hogy az állapota ilyen súlyos mértékben romoljon. Orbán minden válasza rossz a diákok követeléseire, egyetlen egyenes és megbízható, bizalomgerjesztő megmozdulása nincs, mert már nem tud becsületesen gondolkodni és tisztességesen viselkedni. Orbán már megérett arra, hogy elzavarják és bíróság elő állítsák, az ország még nem. Az országnak valószínűleg szüksége van arra, hogy ez a tébolyult elme megnyilvánuljon, megmutassa azt, hogy mire képes, és a leghülyébbek is meglássák a báránybőr alatt a farkast, aki mindenkire közveszélyes.
Ezt a folyamatot lassíthatja a bevett, hivatalos ellenzék, amely konzerválná az Orbán-rendszert még vagy harminc évre, de meggyorsíthatja ezt a folyamatot a diákokból szerveződő igazi ellenzék, amely nem fél Orbántól, hanem látja és láttatja, aki. Ha a hivatásos ellenzék kezében marad csak a sajtó és az ellenzék irányítása, azok Magyarországot belenyomják egy évtizedekig tartó diktatúrába, mert az önkényurtalomban is a megélhetésüket keresik, óvatosak, gyávák és korruptak. Ha a diákok határozzák meg az ellenzékiséget, és nem alkusznak meg, ha ők irányítják az eseményeket, akkor Orbán őrült agya felmondhatja a szolgálatot, és elkezdhet idő előtt úgy viselkedni, mint nagy példaképei, az arab diktatúrák irányítói, Kadhafi és társai.
A kialakuló igazi ellenzék jól teszi, ha semmiben sem keveredik a rendszerbe konszolidált, és Orbánt megdönteni képtelen álellenzékkel.
+++++++++
A DIÁKOK összefogása a legjobb példa arra hogy nem kell 2014-re várni, (kivéve ha tele vagy zsével) “ellenzék” rég megtehette volna ezeket a lépéseket!!!!!!!
Megvoltak az okok és a lehetőségek az ORBÁN REZSIM elzavarásához , de a hatalom és a pénz mindig össze zavarja a fejeket. :(
Akik a demokráciáért és a szabadságért tesznek meg most a legtöbbet, töbre jutottak mint az “ellenzék” a zelmótnyóccévvalat , na ez szégyen rájuk nézve ,mert a diákok tisztábban látják a helyzetet és a tennivalókat. Segítsünk nekik !!!!!!!!!!!!
“Orbán idegrendszere láthatóan előbb omlik össze, mint a rendszere,”
.
Már régóta írom, hogy Orbánt szüntelen és kegyetlen stressz alá kell helyezni. Olyan gyógyszerekhez, drogokhoz alkoholhoz folyamodik amelyek vagy megölik, vagy eltitkolhatatlanná teszik elmebaját.
.
Ezenfelül szüntelenül nyilvánosan megalázni. Úgy kell vele beszélni és olyan nyilvános hangot megütni vele szemben mint egy taknyos, kezelhetetlen hülyével és a régi gúnynevén, “keco” nak kell szólítani.
-
“a diákokból szerveződő igazi ellenzék, amely nem fél Orbántól, hanem látja és láttatja, aki.”
.
Mindig ez volt az egyetlen reményem, hogy Orbán aki csak trágya a termőföldre serkentőleg hat, hogy a sok gaz után valami nemes kultúrnövény kinőhessen.
.
Sok sikert fiatalok. Eszetekbe ne jusson feladni!!!!!!!
Jaj ne…ne legyen mán több FIDESZ.
Legyen inkább FISZED vagy akármi…csak ez a gyűlöletes szó ne…
A gond az hogy Orban nincs egyedul. Az ot korulvevo emberek az egesz struktura felso kozep szintjei tartjak Orban hatalomban barmi aron. Szinte egy vedogyurut alkotnak Orban korul es ennek oka hogy Orban korrupt es zsarolhato emberekkkel vette korul magat akiket tovabb korrumpalt es igy ezen emberek tudjak hogy addig van vedelmuk amig Orban hatalomban van.
/
/
Valasztasok nem lesznek kepesek ezt a rettegve eltokelt reteget es vele Orbant elmozditani csak egy olyan osznepi megmozdulas aminek remelhetoleg az elso komoly jeleit most latjuk.
/
/
Szemely szerint tovabbra is pesszimista vagyok mert bar a diakok jelenleg egysegesek de igazi atfogo tomegbazist nem jelentenek es szerintem a szalami technika is hamar megfogja hozni a gyumolcseit.
/
/
Egyedul elvesznek a diakok es vele az orszag talan utolso eselye.
ubul
2012. december 18. kedd
04:28
Ilyesmiről szó sincs. Ez nem egyszerűen a diákok, ez egy folyamat, már nem lehet leállítani, akár van védőgyűrűje Orbánnak akár nincs. És Orbán is csak egy halandó és sebezhető.
Eagle
/
/
Kivanom hogy legyen igazad, de en latva ahogy a diakok gyakorlatilag egyedul csinaljak, hat eleg szkeptikus vagyok.
Termeszetesen teljes erobol drukkolok nekik, de valszeg ez nagyon keves.
Most meg eleg erzekeny a diakok szovetsegi rendszere. Muszaj egyedul lenniuk, hogy meghatarozo ero legyenek, utana majd befogadhatnak egy-ket szovetsegest, max. Bajnai-t es a DK-t. Hajra nekik, ne is hagyjak, hogy mar most elvegyek a jovojuket. Nyomas alatt tartani, ereztetni orbannal, hogy egy kisdarab felig elporlott szardarab, rendre, allandoan. A fickonak mar nincs sok vissza, tegnap ugy beszart, hogy mar az evadzaro beszedet sem tartotta meg a Parlamentben, holnap mar az utcara nem megy ki, aztan lehet gyamsag ala venni a szegyen, tebolyodott senkit, es akkor nagyon odafigyelni, hogy hirtelen hany seggnyaloja fog majd jelenkezni, hogy ellenallo volt. Nem-nem! Listara az osszeset, utleveleket bevonni, aztan kemenyen – ha kell kulfoldon mehetnek mind birosag ele. Ha elobb meg nem oli valamennyit a feltuzelt tomeg – mondjuk a kozmunkasok szakszervezete idevezet beloluk vagy 50 ezret, es akkor vege az egesz miskulancianak. De ugy szoszerint.
Nagy szimpátiával nézem a diákok megmozdulásait, megnyilvánulásait, de a magam részéről továbbra is várom az összes demokratikus erő összefogását, mert meggyőződésem, hogy egyedül senki nem megy semmire, a fülkeforradalmárokat elzavarni és egy új, stabil demokráciát felépíteni csak széleskörű összefogással lehet.
A tandíjmentes felsőoktatásért fellépő, egyébként nyilván eltérő világnézetű, politikai szimpátiával rendelkező diákok, egymagukban bizonyára fel fognak morzsolódni. Egyrészt mert, amint a nagypolitika mezejére lépnek és annak témáiban egyre jobban elmélyednek, úgy kerülnek majd felszínre saját nézeteik különbözőségei, nem beszélve arról, hogy kívülről is igyekszik őket a hatalom megosztani.
Reményeim szerint a fiatalok lendületet adnak a Nemzeti Együttműködés hazug rendszerének felszámolásához szükséges társadalmi megvilágosodáshoz.
Valóban jó lenne, ha a FIDESZ (Fásult Impotens Despoták Szervezete; ők adják a parlament korelnökét) helyett valódi fiatalok, valódi demokraták kormányoznának.
Szánalmas minuszolók!
Ha nem a jól megfizetettek (ha azok lennének, nem itt minuszolnának!), akkor őket is érinti az, ami itt a néppel történik és mégis képesek erre a munkára?!
Hogy mi tartja őket, nem tudom, de a gerincük nem, az biztos!!!!!!!!!!!!!
Micsoda emberek lennénk, ha nem mennénk utánuk?! Engem az elejétől kezdve ez az egy zavar, hogy nem küldhetünk előre, aztán hagyhatunk ott huszonéveseket és kamaszokat!
Szerdán 4 órakor, az MTA előtt!
Geyza: egyetértünk, de azért röhögök nagyon!
Orbán Viktor Mihály valamikor kimondta, HOGY A NÉPNEK JOGÁBA ÁLL a vezetőit elzavarni, ha az a vezetésre alkalmatlanná vált. Nos ha valamikor, akkor annak most jött el az ideje. Csak BÁTRAN összefogással folyamatos pressziót kell gyakorolni. Addig míg Ők maguktól fel nem adják a hatalmat. De még ma el kell kezdeni, mert holnap már késő lesz. A még meglévő Áll.vagyonok magántulajdonba konvertálódnak, oszt jó napot az ügyvédek majd megvédik Őket. A CSILLAGOT MÁR LELOPTÁK AZ ÉGRŐL, MOST MÁR A HOLD UTÁN nyúlkálnak. Ezt a torz képű parasztok pedig száműzni, vagy börtönbe vetni.
Csaba Radnóti (CAN) szavai, de nagyon igazak: “A diáktüntetés hosszú idők óta a legjobb dolog, ami Magyarországon történt. A semmiből hirtelen megjelent a generáció, aki nem fél tiszteletlen lenni, aki nem akarja átvenni a szüleik félelmét, aki azt mondja, vele nem lehet akármit megcsinálni. És ezekkel a fiatal gyerekekkel a FIDESZ simán nem tud mit kezdeni. Az ellenzéki pártokkal szembeni bevett kommunikáció itt szóba se jön. Nem lehet őket semmibe venni, basszus, sokan vannak és hangosak. Nem lehet őket lekommunistázni. Nem lehet őket leliberálisozni. Nem lehet ellenük békemenetet szervezni. Nem lehet őket kirúgni a munkahelyükről, ha nem fogják be a szájukat. Rajtuk nem fog semmi, szimpatikusak, tökösek, és nem lehet őket megfélemíteni. A HÖOK vezetők tanulmányi eredményeinek listája szánalmas próbálkozás, a gimnazistákat nem lehet összemosni a HÖOK-kal. A színdarab a „Kedves Vezetőről”, aki meghallgatja a rejtélyes diákokat, majd igazságot tesz, már nem csak szánalmas, de nevetséges is. Persze nem csoda, hogy kapkodás van odafent, mert ezek a gyerekek Orbán eddigi legveszedelmesebb ellenségei. Sebezhetetlenek, és megmutatják, hogy Orbán sebezhető. A szüleiket ráébresztik arra, hogy Orbántól nem kell félni, ő is csak egy szánalmas bolond, akit akár el is lehet zavarni. Rettegett elnyomó? Francokat! Ha hangosan rákiabálnak, talán még be is pisil. Ezek az egyszerű gimnazisták szamárfület mutatnak neki, aztán mielőtt kettőt pisloghatna, ellopják tőle a forradalmár szerepét, és ráosztják a megroggyant diktátorét. Nézem ezeket a srácokat, most értettem meg mit tettek Petőfiék annakidején, és hogyan tették.”
Mozgósítani a tanárokat és a hozzátartozókat! Most végre van egy olyan ügy, ami országos megmozdulás alapja politikai hovatartozástól függetlenül. Ki kell szélesíteni még jobban a tüntetők táborát. Ismerjük a jelszót:
.
“MINDENKI HOZZON MAGÁVAL MÉG EGY EMBERT!!!”.
.
Kedves szülők! Álljatok ki a gyerekeitekért!!!!
A mínuszokból látszik, hogy a fasiszták nem ellenérvelnek, hanem minuszolnk. Csináljunk karácsonykor Targovistét! Le a diktátorral!
Mi ez a sok minusz? Nincsenek iskolában a fingdelitaszosok? Vagy ez a nyugdíjas tagozat? Tisztelt Földönkívüliek! Jóindulatúan javaslom nektek, hogy Magyarországról ne próbáljatok meg, kísérleti céllal embereket elrabolni, ugyanis, ha kifogtok egy agyhalott ,fidesz szavazót,akkor a szürkeállomány vizsgálata közben, nagyon monoton, eredményeket fogtok kapni. Nem tudom, milyen fejlettségű, műszereitek vannak,de az biztos,hogy mind, tönkre fog menni.Monitorjaitokon,, csak Nemzetiszínű ködben lebegő, orbánc fejeket fogtok látni,a háttérben pedig a hír,echo tv, lánchíd,és máriarádió ,műsoraiból összekevert, teljesen ,kakafonikus érthetetlen hangzavart ,fogtok hallani. Gondolom, nem akartok több ,űrszemetet.Mert valószínűleg, a hold felé félúton kilőnétek a selejt mintát. Ráadásul a távközlési, és katonai műholdak is tönkre mennének, és csak orbánc képeket lehetne látni világszerte, Ezért ha nem akartok nekünk rosszat, akkor inkább szabadítsatok meg tőlük. Összeadakozunk nektek egy nagy keresztet,egy Nemzetiszínű zászlót, ezeket tűzzétek ki nekik, valahol ,a Vega csillagrendszer tájékán, egy teljesen elhagyatott bolygón. Oxigén hiány nem probléma, elég egy orbánc kép is a feszület mellé,és valami hanghordozó, ami orbánc beszédeket ismétel. Meg fogjátok látni, milyen jól ellesznek. Ja! A legfontosabbat majdnem elfelejtettem,nekik szükségük van, ellenségképre,ezért vigyetek egy Gyurcsány, vagy, Bajnai, óriásplakátot is, különben unatkozni fognak, és kárt tesznek, egymásban is. Ezeket a plakátokat majd dobálni fogják, és köpködni, ezen ne lepődjetek meg, ez náluk természetes. Sok szerencsét!
A Fidesz új nevve nagyon találó: Öreg Autokraták Szövetsége és kitűnően rövidíthető például OLDASZ-ra.
( Bocs’), de ezzel az erővel, VÉNF@SZ is lehetne…
Szerintem az egész téma lényegét,ubul nevű kommentelő társunk ragadta meg helyesen.!!
FIDES(z)=huseg. Mindenki lekotelezett a Viktornak. Esetleg levaltjak majd “egeszsegi allapotara tekintettel”.
Számomra ez az írás igazi karácsonyi ajándék az AN-től. Végre valaki rátapintott a lényegre.
Milyen ellenzék az amelynek vezetői rendszeresen szerepelnek a “közszolgálati” és Fidesz TV-kben? Milyen ellenzék az aki ugyan néha felemeli a szavát de saját túlélése érdekében titokban megalkuszik a hatalommal? Milyen ellenzék az amely legitimálja a Fidesz kirekesztő ideológiáját, antiszemitizmusát?
Féltem a dákokat! Féltem a mára már profivá kiépített hatalmi mechanizmustól. Féltem az “ellenzék” rátelepedésétől.
vicsi+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
*
Ami a (felnőtt) ellenzék lehetőségeit illeti, az azért hátrányos a diák-ellenzékkel szemben, mert egy zűrös helyzetben a már kiépített egzisztenciát nehéz megőrizni. Márpedig a hivatalos ellenzék nagy többsége ilyennel rendelkezik, és emiatt tartózkodik (tartózkodnak) az erős megfogalmazástól, forró helyzetektől, míg ezzel szemben a diákságnak egyelőre, még nincs vesztenivalója.
Az ellenzék megpróbál úgy – bocsánat, hogy ne legyek drasztikus – koitálni, hogy közben intakt is maradjon, ez pedig nem megy, ez lehetetlen. …És sajnos szomorú, de ugyanez jellemző az ” “ellenzéki” médiákra is…
Azok a fiúk-lányok,, eme előnyüknél fogva azok, akik “…mindig voltak bátrak, akik mertek…” IS. **
*
** [Ady Endre után]
bmk!
*
No meg az UNOKÁITOKÉRT is.
*
Én megértem az egzisztenciális félelmeket. Megértem azt is, hogy az ellenzék vezetői megpróbálják megőrizni a kulturált párbeszédere való hajlandóságukat. De most nem a mérlegelések latolgatások ideje van.A kétharmados hatalommal való visszaélés merőben más helyzetet teremtett.
Sokakkal ellentétben vallom, ma Magyarországon még nem épült ki a diktatúra, nem bontották még le teljesen e jogállamiságot. Azonban ha továbbra is tétovázik, gyáva az ellenzék és a médiáik (hol is vannak az ellenzéki médiák?) egy év múlva már nem írhatom le az előbbii mondatot.
A diákok megmutatták, okosan, nyílt beszédekkel meg lehet szorítani a hatalmat, elgondolkozásra lehet kényszeríteni a szavazógépezetet. Ma még!
Ez a diák megmozdulás lehetne a gyújtózsinór, de el kellene érnie a bombához. A bombát alkothatnák a szakszervezetek és a demokratikus pártok, mozgalmak. Azt hiszem nincs igazuk azoknak akik lesajnálják és ócsárolják a demokratikus ellenzéket és a két médiumot. Honnan tudná az ország, hogy mi történik, talán a Rémhír tv-ből, a királyi tv-ből, vagy a hatalomnak ténylegesen és totálisan befekvő kereskedelmi tv-kből? Az internet sokat segít, de nem pótolhatja az ATV egyenes adásának közvetlen élményét, hangulatát. Az MSZP-ben, a 2014-ben, a DK-ban meg van az a politikai töltet ami szükségeltetik, ha nem igyekeznének semlegesíteni azt az úgynevezett középen állók, a kishitűek, a még mindég a Fidesz lejárató, karakter gyilkos agymosó szövegeit mantrázó okos megmondók, a magukat rendszer kritikusnak mondó nihilisták, és a forradalmi hevületben túlfűtöttek. Forró fejjel nem szabad a falnak szaladni. Forró szívvel, de hűvös fejjel szabad nagy dolgokba belevágni.
Folyamatos békés tüntetést !
Tömegdemonstarációt !!
Ne féljetek, nem jön szembe a Békemenet !!!
Aggasztó ez a cikk. Kis változtatással akár a kuruttyon is megjelenhetett volna. Kétségbevonja az ellenzék ill. az ellenzéki politikusok tisztességét, és hamis, populista szólamokat penget. Olyanokat, amivel sikerült összehozni a 2/3-ot egy nihilista, hatalommániás pártnak, amikkel sikerült egy erős parlamenti szélsőjobbot felvirágoztatni és amikkel sikerült távoltartani az embereket a normális politikától, ami miatt szinte ellenállás nélkül sikerült lenyomni az ország torkán a tönkretételét megalapozó intézkedéseket ill. törvényeket. Ami miatt nem tüntetnek százezrek az utcákon. Ami miatt nem képes az ellenzék közösen föllépni a demokrácia lebontása és az ország tönkretétele ellen.
Kalmiknak nagyon sokmindenben igaza van, az egyik legjózanabb komment szerintem…
http://www.origo.hu/itthon/20121217-igor-janke-lengyel-ujsagiro-a-csatar-cimu-konyve-orban-viktorrol.html
Orbán Viktor tizenkilenc éve sírt utoljára
Puskár Krisztián|2012. 12. 17., 11:12|Utolsó módosítás:2012. 12. 17., 16:49|
34 komment
Címkék:Orbán Viktor, Orbán-kormány, Fidesz
Ha a témához kapcsolódó további cikkekre kíváncsi, válasszon az alábbiak közül:
Négy kérdés, egy esély Orbánnak
Nem ad év végi jutalmat a kormány
Figyelj, Viktor, ebből baj lesz
További cikkek erről: Fidesz »Az [origo] legfrissebb hírei: kattintson ide!
A miniszterelnök 2002 óta pedig nem bízik az emberekben – derül ki abból az életrajzi könyvből, ami pár hete jelent meg Lengyelországban Orbán Viktorról, A csatár címmel. Igor Janke lengyel konzervatív újságíró és publicista könyve egyszerre próbál pszichológiai portré lenni, illetve több oldalról bemutatni a Fidesz felemelkedését és, ahogy fogalmaz, Közép-Európa legerősebb politikai szervezetévé válását. Mindehhez kovbojos és focihasonlatokat használ, leszámol Antall József halálos ágyának és Orbán pszichiátriai kezelésének mítoszával, majd előkotor egy videokazettát a múltból. Végül elveszik a propagandában. Hogy válik Bayer Zsoltból független újságíró?
Forrás: MTI/PAP/Jakub Kaminski
Igor Janke a könyv bemutatóján
“Van benne valami Tarzan képességeiből. Nem hétköznapi erejével képes túlélni a dzsungelt. Amikor arról olvastam, hogyan úszta át valaki viharban, kiscsónakkal a Magellán-szorost, Orbán jutott eszembe. Már húszévesen kemény ember volt. Már akkor kétszer keményebb volt egy átlagos embernél. Most olyan kemény, mintha nem is ember lenne. A hatalom tette ilyenné” – Szőcs Géza visszaemlékezése A csatár végén többet mond el a könyvről, mint Orbán Viktorról. Egyrészt a címet, illetve az elbeszélés keretét könnyű nevetség tárgyává tenni, másrészt Igor Janke újságíró, ahogy maga írja az előszóban, a hatalom ellen, a hatalomért és a hatalom megtartásáért folytatott harcról szeretett volna könyvet írni, azaz pszichológiai portrét készíteni Orbánról, és több oldalról bemutatni a Fidesz és a politikus felemelkedését és ellentmondásait.
Charles Bronson, magyar hangja Orbán Viktor
A csatár alcíme: Elbeszélés Orbán Viktorról; a focis allegória mellett egy westernfilmes párhuzam is végigvonul a könyvön. Orbán kedvenc filmje a könyv szerint a Volt egyszer egy Vadnyugat, amelyet legalább tizenötször látott. Az elbeszélés mind a 25 fejezete – utalva az indiános, illetve westernirodalom hagyományára – pársoros összefoglalóval indul, ehhez hasonlókkal: “Arról, hogyan vált Orbán antiklerikálisból mélyen hívő emberré, akinek a hit a politikai küzdelem legnehezebb pillanataiban ad erőt”. Charles Bronson és Henry Fonda küzdelme a jó és a rossz harcának allegóriája, ez Orbán esetében a fiatalkorából ismerős és visszatérő gonosszal, a kommunizmussal, illetve annak maradványaival, a posztkommunizmussal folytatott küzdelem, Orbán egyenességének, céltudatosságának és elszántságának jelképe és mozgatórugója.
A focis hasonlat is részben ezt hivatott alátámasztani: Orbán egyrészt csatár, később csapatkapitány, akit az eszmén túl legalább annyira a folytonos és mániákusan nyerni akarás hajt: nem akar alulmaradni a tanulmányaiban, nyerni akar a pályán és a politikában; másrészt a fociban látja a magyar nemzet felemelkedésének lehetőségét. A magyar focit 1956 után lefejezték a kommunisták, a gyerekektől elvették a pályákat, a foci az értelmiségi csoportosulásokkal felérő veszélyforrás volt a rendszer szemében – a magyar foci újraépítése és a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia Orbán nem megvalósult álmát (a kis Viktor focista akart lenni) és a magyar nemzet elveszett önbecsülését teremtené meg.
A csatár kellemetlenül didaktikusan kezdődik, Janke fejest ugrik a legkínosabb hasonlatokba, de épp a focis és kovbojos klisék elcsépeltségéből és ürességéből adódik, hogy nem is tud velük hosszú távon mit kezdeni: amint rátér a konkrét történésekre, eltűnnek a cowboyok és a focisták a könyvből. Kétszáz oldallal később Gyurcsány hozza vissza őket.
Adam Michnik elkáromkodja magát
A csatár nem a magyar olvasóknak készült (bár Janke szerint folynak tárgyalások a magyar fordításról), amiből adódik, hogy számos, a magyaroknak egyértelműnek tűnő dolgot viszonylag alaposan elmagyaráz, többnyire kívülállóként. A Trianon okozta és nem szűnő nemzeti frusztrációt; az Aranycsapat történetét és a magyar foci hanyatlását; a kettéosztott magyar társadalom gyökereit: a városi és a népi-nemzeti értelmiség kettéválását, illetve végzetes eltávolodását a hetvenes években. Ebbe a keretbe helyezi a Bibó Szakkollégium demokratikus szigetét, amely a két tábor közti hidat teremtette volna meg, a belga utat vagy az ún. harmadik utat és Bibó István iskoláját követve. De már itt egyértelművé teszi Janke, hogy a modernista, a tradíciókon túllépő városi vonal egyértelműen a kommunisták műve, ők erősítették, ezzel pedig meg is pecsételi a városi értelmiség leszármazottainak erkölcsi helyzetét egy olyan elbeszélésben, amely a történet előrehaladtával egyre inkább összemossa a magyar nemzet felemelkedését a Fideszével, amelynek tagjai és követői mindazok, akik az előző rendszerben nem korrumpálódtak. Az egyedüli hiteles antikommunisták.
Forrás: MTI/PAP/Jakub Kaminski
Szintén a lengyel olvasókat szólítja meg a könyv legelső mondatával Janke, pozicionálva ezzel az egész elbeszélést és magát. A nyolcvanas évek meghatározó lengyel ellenzékije, Adam Michnik elkáromkodja magán Orbán 1989-es történelmi beszéde alatt a Hősök terén: “Óbaz…, azért ez mégiscsak túlzás”. Michnik többször kritizálta a második Orbán-kormányt, kormányellenes tüntetésen is felszólalt, ugyanakkor Orbánék számára meghatározó volt a lengyel ellenzéki munkássága a nyolcvanas években. Michnik a balos-liberális Gazeta Wyborcza főszerkesztője, Janke a konzervatív Rzeczpospolita publicistája és a szintén konzervatív Uwazam Rze egykori munkatársa. Michnik nem volt ott, amikor Nagy Imre temetése előtt egy nappal a szerző (az NZS független lengyel diákszervezet tagjaként) és sokan mások a szovjet nagykövetség előtt kiabálták, hogy “Ruszkik, haza!”. Fodor Gábor sem volt ott. Ennek még a film szempontjából jelentősége lesz.
Zalaegerszeg fegyverben
A könyv leghitelesebb részeit adja azoknak az eseményeknek, illetve úgy általában annak a valóságnak leírása, amelynek a lengyel szerző ilyen vagy olyan módon részese volt maga is, vagy amelyhez lengyel támpontokat képes adni, rávilágítva a rendszerváltás mozgatórugóira. 1981-ben, a katonaság diktatórikus mikroközössége ébresztette rá először Orbánt a rendszer működésképtelenségére. Kiszökött focimeccset nézni, megütötte feljebbvalóját, rászállt a titkosszolgálat, de Orbán elmondása szerint végül nem sikerült megfogniuk.
1981 volt a lengyelországi szükségállapot éve is, amikor a zalaegerszegi egység (amely 1968-ban elindult Prága felé is, és ahol Orbánék katonáskodtak) felfegyverkezve várta, hogy beavatkozhasson Lengyelországban. Orbán és Fodor Gábor felváltva emlékeznek vissza az erkölcsi dilemmára és arra az iszonyatos feszültségre és kétségbeesésre, amit az okozott bennük, hogy a lengyelek ellen kell fordulniuk. Végül nem kellett, viszont megrázó képet fest a fejezet arról, ahogyan a katonaság diktatúrán belüli kis diktatórikus szigetének vezetői és lakói valóban elhitetik magukkal, hogy a lengyel nép nem dolgozik, és ezért szükség van a szovjet erőknek az ő segítségükre abban, hogy rendet vágjanak és a lengyel gazdaságot mozgásba hozzák. Ebben a mikroközösségben már megjelenik a rendszerváltást túlélő posztkommunista magyar társadalom képe is.
A szőke és a barna fiú barátsága
Fodor és Orbán barátságánál Janke ismét klisékhez nyúl, mégis viszonylag árnyaltan írja le Orbán karakterfejlődését. Gábor és Viktor szobatársak a kollégiumban, barátok és vetélytársak a Bibó szakkollégiumban, majd a formálódó Fideszben, végül ellenfelek. Fodor magas és szőke, a városi, többnyire zsidó értelmiségi hagyomány könyvek között felnövő sarja; Orbán barna és köpcös, a falu széli házikóból és munkásközegből indult, szintén átlagon felüli intelligenciával rendelkező, de magát önerőből felküzdő fiú. Fodor kész a kompromisszumokra, Orbán az egyenes beszéd híve. Mindkettőjüket szeretik a lányok.
Janke a két barát jelleméből és hátteréből vezeti le lényegében azt, hogy Fodor miért kötődik a szocialista elithez és korrumpálódik általa ismét a ‘94-es koalícióval; Orbán radikalizmusa pedig hogyan szolgálja azt, hogy a cél elérése érdekében minél kevesebb kompromisszumot kelljen hoznia. A cél természetesen a kommunizmus legyőzése, immár a rendszerváltás után, amely Magyarországon átmentette a régi politikai elitet az új rendszerbe. Az egészet Janke úgy vezeti fel, hogy az olvasó szinte várja, mikor jön be a képbe egy lány, akibe mindketten beleszeretnek, először Fodor jön össze vele, de aztán ocsmány módon megcsalja, hogy aztán az a lány Orbán mellett találja meg az igaz, kompromisszummentes és radikális szerelmet. Ez nem így történik, Orbánnak egyébként is van már felesége.
Ne lógass majd fel!
Orbánból a Fodorral való konfrontációja és versengés váltja ki a bizalmatlan politikust, aki egyre inkább megköveteli maga körül a feltétlen lojalitást, és egyre kevésbé tűri a vetélytársakat. A kettejük barátságát és a törést részletező fejezetben rajzolódik ki először a kép arról az Orbánról, aki azért gerjeszt konfliktusokat, hogy megfigyelje, megtörje és irányítani tudja ellenfeleit és kollégáit. Hegedűs István egykori fideszes 1990 környékén veszi észre, hogy Orbán nem partnerként tekint a többiekre, akit pedig nem tart magához hűnek, azt félreteszi; Vágvölgyi András, 1991-től a Magyar Narancs főszerkesztője, pedig szintén ekkoriban veszi észre Orbánon, hogy a pártról nem többes számban, hanem egyes szám első személyben beszél; Kéri Lászlóból, Orbán egykori tanárából még a kollégiumi időkben tör ki egy vita során: “Úgy viselkedtek, mint a bolsevikok! Egyszer talán miniszterelnök leszel. Ne lógass majd fel engem és Stumpf Istvánt, emlékezz, hogy ismertük egymást!” A reformkommunista Stumpf aztán miniszter lesz az első Orbán-kormányban.
Orbán szerint a két legnagyobb akadálya a politikának a butaság és a túlzott intelligencia. Utóbbi azért, mert aki túl sokat gondolkodik, az túl sokat gondol a lehetséges következményekre is, ami gátolja a cselekvésben. Orbán ugyanakkor folyamatosan műveli magát: a részben a székházbotrány miatt csúnyán elbukott 1994-es választások után először kétségei támadnak afelől, hogy ‘98-ban képes lesz-e egy országot elvezetni, de az MSZP-SZDSZ koalíció kormányzása alatt körbeveszi magát nálánál okosabb gondolkodókkal, történészekkel, médiaszakemberekkel, és figyelni kezd arra, amit mondanak neki, felszívja magát tudással, amit aztán gyakorlati formába önthet. Új ideológiai hátteret teremt magának.
Orbán utoljára sír
Janke bemutatja azt a folyamatot, amelynek során Orbán pragmatikus politikussá válik, aki felismeri, hogy a nemes cél semmit sem ér, ha nem képes azt elérni. A szerzőnek nincs kétsége afelől, hogy Orbán célja mindvégig ugyanaz: a magyar társadalom megtisztítása; ugyanakkor ideológiai átcsusszanása a jobboldalra leginkább annak köszönhető, hogy felismeri, ott tud nagyobb tömeget megszólítani, ott képes hatalomhoz jutni, a baloldalon nincs már számára hely. Részben persze azért, mert azt az oldalt az SZDSZ miatt már korruptnak látja, másrészt mert az MDF gyengülésével felismeri, hogy nincs valódi jobboldali erő Magyarországon.
A választóvonal Orbán ideológiai és jellemfejlődésében 1993. Ebben az évben választják meg Orbánt a párt elnökének, amire Bayer Zsolt úgy emlékszik vissza, hogy abban a pillanatban látta utoljára sírni Orbánt. Az egy megrázó jelenet, főleg, mert bár kétlem, hogy ez lett volna Janke célja, de kifejezetten faustira sikeredett. Ötvözi az ártatlanság elvesztését a ponttal, amely után nincs visszatérés, illetve a fiatalság és a forradalom végét. 1993-ban hal meg Antall József is, ami azért fontos, mert Orbán eleinte a leghangosabb bírálója volt, később aztán afféle apa-fiú viszony alakult ki köztük, amit különféle mítoszok is tápláltak a köztudatban. Orbán a könyvben cáfolja, hogy Antall a halálos ágyánál bármit is mondott volna neki, akkor már nem tudott beszélni, de állítása szerint pár órával korábban beszéltek telefonon, akkor Antall elmondta neki, hogy kikben bízhat, és kikben nem. Azaz kik a kommunisták.
Sminkelés nyerte meg a választásokat
Igor Janke rámutat, hogyan változtatja meg Orbán a politikai kommunikációt Magyarországon. Már a kezdetekkor, a rendszerváltás előtti tárgyalások során is rövid és egyértelmű mondatokat használ, kerüli az olyan szavakat, amelyek összezavarják a hallgatókat vagy nehezen érthetők. Később eköré egyre profibb apparátust épít. Fordulópontot jelent ebben a ‘98-as választások előtti Horn-Orbán tévévita, amely a magyar politikai marketing fordulópontja is egyben. Orbán világos öltönyben jelenik meg, és úgy van kisminkelve, hogy ne csillogjon az arca a tévéfelvételen. A teremben, ahol a vita folyik, kevés a levegő, és nagy a hőség, Hornról ömlik a víz. Sokak szerint ennek is nagy szerepe volt a ‘98-as választások megnyerésében.
Érdekes azt is megfigyelni, hogy a ‘98-as eseményektől kezdődően hogyan válik a Fidesz politikai kommunikációja Igor Janke elbeszélésének hangjává. A lengyel publicista szövegében elszaporodnak a tőmondatok, a cselekmény feloldódik a Fidesz programpontjaiban és propagandájában. A könyv első felében még láthatóan törekszik – ha nem is a pártatlanságra, hisz határozott a világképe, de – többé-kevésbé hiteles képet festeni a rendszerváltáshoz vezető útról, a rendszerváltást követő évekről, illetve Orbán politikai fejlődéséről. 1998-tól kezdődően viszont egyre kevesebb az első kézből származó tapasztalata, a Fidesz felemelkedését a magyar nemzet felemelkedéseként meséli, a két fogalmat szinonimaként használja. A magyar nemzethez a társadalom kommunizmus által nem korrumpált része tartozik. A Fideszhez pedig az, aki a Fideszre szavaz.
Oligarchákra végül is szükség van
Janke elbeszélése skizoiddá is válik kissé. Kritikai észrevételei ugyanis nem organikusak, nem épülnek bele a történetbe, sőt, nem is kritikusak, hiszen csak suta betoldások, ráadásul egyre ritkábbak. Amikor megjegyzi, hogy az első Fidesz-kormányban több volt kommunista is posztot kapott, annak semmi következménye nincs, nincs kifejtve vagy megmagyarázva, oda van téve, hogy rá ne lehessen mondani, hogy nincsenek kritikai megjegyzései. Hasonlóan az oligarcharendszer kiépítéséhez (ő maga használja a kifejezést), azt mintha a cél elérése érdekében szükségesnek is találná, hiszen a szocialistáknak hatalmas hátországuk van, a Fidesznek viszont nem volt semmije, ki kellett azt építenie, hogy szervezetként tudjon működni. Antall legnagyobb hibája Orbán szerint az volt, hogy pénz nélkül hagyta a jobboldalt. Szabadpiac-ellenes jelmondataival is azért igyekszik a Fidesz megnyerni a szocializmusban jobb pozícióban lévőket, merthogy rájuk is szüksége van a hatalomhoz. Schmitt Pált is azért húzza később be, mert a volt kommunistákat akarja velük megfogni. Ezzel Janke mintha fel is mentené a felelősség alól Orbánt.
Az 1998 és 2002 közötti időszakot Janke az épülő nemzet időszakaként meséli el. Orbán Viktor hét közben dolgozik, hétvégenként focizik. Rengeteg benne a tenni akarás. A választások megnyerésének estéjén “azonnal munkához láttak. Éjjelt nappallá téve akartak dolgozni” – az elbeszélésben elszaporodnak az ehhez hasonló, semmitmondó kampánymondatok. Aztán a focis hasonlatok is, sőt, kiderül a könyvből az is, hogy a 2002-es választási vereség után, amikor Orbán eltűnt a nyilvánosság elől, nem pszichiátrián kezelték, hanem a focivébén volt.
A 2002-es választást végül azért veszti el a Fidesz a könyv szerint, mert Orbán a munkát választotta, és inkább kivonta magát a kampányból. Pozitív hangvételű kampányt folytattak, hasonlóan 1998-hoz. Amikor a tényekről beszél, Igor Janke rendszerváltó és kommunistaellenes hangja cinikussá és pragmatikussá válik. De az is sokat elmond a könyvről, hogy a Fideszen kívül eső világról nem sokat tudunk meg belőle. Az Európai Unióhoz való csatlakozás addig szerepel, amíg a Fidesz terve. Magáról a csatlakozásról már nem esik szó. Legközelebb akkor hallunk az EU-ról, amikor Medgyessy idején a Fidesz az európai mandátumok 47 százalékát megszerzi.
VHS a múltból
Gyurcsány Ferenc nem csupán az ország legmélyebb válságát hozza, hanem a kovbojos hasonlatokat is. A Gyurcsány-korszakot taglaló három fejezet a Párbaj első rész, második rész, harmadik rész címet viseli. Gyurcsány nem csak azért Orbán legnagyobb ellenfele, mert a posztkommunizmust megtestesítő milliomos, aki karrierjét a régi rendszerre épülő kapcsolataira építette, hanem azért is, mert politikai képességeit tekintve Orbán első igazi kihívója a rendszerváltás után. Előkerül a felvétel a nyolcvanas évek végéről, amelyen Orbán felhívja a figyelmet az akkori KISZ-titkárra, mint az egyetlen emberre, akire az akkori apparátusból érdemes odafigyelni. Janke két alfahím összecsapására készít fel.
Az első részben Orbán alulmarad Gyurcsánnyal szemben a tévévitában: konkrétumok nem hangzanak el, Igor Janke egy párbaj forgatókönyvét vázolja fel. Gyurcsány agresszívan támad, Orbán fáradtnak tűnik, és nem áll még készen a harcra. Gyurcsány olyan, mint egy ereje teljében lévő cápa, Orbán érzi, hogy nem mennek neki a dolgok, Gyurcsány elintézi azzal, hogy lárifári. Ennek ellenére Orbán tudja, hogy Gyurcsány magával fogja rántani a mélybe az MSZP-t és a baloldalt. A második részben Gyurcsány felelőtlenül szórni kezdi a pénzt jobbra és balra, épp ezért a választók nem érzik, hogy rosszabbul élnének, mint négy évvel korábban, Gyurcsány pedig megnyeri a választásokat. Majd nem sokkal később öngyilkos gólt lő, ahogy Janke fogalmaz, ismét vadnyugati környezetbe helyezve a futballt.
Az őszödi beszéd után Orbán “megérezte a vér szagát”, de nem akarta az országot a káoszba taszítani. Le akarta győzni Gyurcsányt, mint Charles Bronson a rossz Franket, “de egyetlen lövéssel”.
Még ha akarták volna, akkor se tudták volna betiltani
A Fidesz valódi felemelkedéséhez Janke elbeszélésében nem csak az ‘56-os események hatásmechanizmusainak groteszk megismétlődése vezetett az őszödi beszéd után, hanem az is, ahogy a Fidesz ellenzékben volt képes Közép-Európa legerősebb politikai szervezetévé válni, a nyolcvanas évek végének mozgósítását pedig sokezernyi polgári körrel valósította meg. Ennek leírása épp annyira hatásos, mint amennyire bizarr. A körök idősebb tagjai nem csak a fiatalabb tagok gyerekeire vigyáztak, hogy azok randizhassanak végre, hanem a Fideszre való szavazásra is ösztönözték a környezetüket. Az ötlet abban állt, hogy a körök nem hivatalos szervezetek voltak, így a szocialisták még ha akarták volna, akkor sem tudták volna őket betiltani; másrészt egy megfelelő pillanatban Orbán felszólította a polgári köröket, hogy lépjenek be a pártba. És bár korántsem lépett be mindenki, de azért épp annyian igen, hogy ugrásszerűen megnőjön a párt taglétszáma.
Érdekes részlet: az MSZP még ha akarta volna, akkor sem tudta volna őket betiltani. A Fidesz bár megtehetné, hogy korlátozza a sajtószabadságot, mégse teszi, hisz a boltokban megjelennek a kormányt kritizáló újságok most is. Janke korábban épp úgy határozza meg (részben) az ún. gulyásszocializmust, hogy lényegében szabad volt dolgokat kimondani, csak erős volt az öncenzúra bizonyos dolgok miatt.
Mindenesetre a “Fidesz felemelkedett a frusztrációból”, ahogy Janke fogalmaz, és maga mellé állította a Gyurcsányt korábban pártolókat is. A csatár egyik pillanatában baloldali értelmiségieket látogat meg a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, akik az Orbánnal való beszélgetés után arra a megállapításra jutnak, hogy “egy fantasztikus fickó”. Maga Janke is beszámol arról az érdekes tapasztalatáról a könyv több pontján, hogy Orbán egy teljesen hétköznapi pasas, beszélget a szomszéddal, focizik, sőt, nagyon szeret viccelődni, és ugratja is az embereket. Otthon nincs is íróasztala. Sőt, sima fehér pólót hord, amikor vele találkozik. Nemrég arról is lehetett olvasni, hogy szerinte a kebab csípősen az igazi.
Nincs független média
A csatár 22. fejezetének címe Forradalom, ami nem a fülkeforradalomra utal, hanem arra, ahogyan hatalomra kerülésével a Fidesz felforgatta a posztkommunista struktúrát, és szembeszállt Európával. Vagy legalábbis az abban túlsúlyban lévő eszmékkel. Azt belátja a szerző is, hogy a Fidesz gyenge pontja a kommunikáció, és hát politológus legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy a kormány mit miért csinál. Később azonban a Békemenetet úgy állítja be, hogy Orbán idei, Brüsszelben tartott beszéde és az őt, illetve a kormányzását ért támadások feldühítették a “magyar embereket”, akik emiatt félmillióan kimentek az utcára. A csatár egyik mélypontja, amikor ebből azt vezeti le Janke, hogy ez olyan, mintha Varsóban 2 millióan mentek volna ki az utcára a kormányt támogatni, Washingtonban pedig 12 millióan. Mintha a félmillió nem félmillió lenne bárhol a világon. A 2006-os októberi eseményeket pedig ehhez hasonló semmitmondó, helykitöltő mondatokkal nyomja agyon: “Az emberek dühösek voltak, de felelősségteljesek.”
Jankénak épp az a gyenge pontja, amit az Orbánt kritizáló nemzetközi sajtónak felhánytorgat. De nem úgy, ahogy ő gondolja. Ugyanis a nemzetközi sajtó támadásai azért csapnak egészen groteszk és irreális szélsőségekbe időnként, mert újságíróik és publicistáik nem közvetlen tapasztalataik alapján írják cikkeiket, hanem többszörös áttételeken keresztül jutnak információkhoz. Janke épp azért válik hiteltelenné a könyv második felében, mert érezhetően nincsenek személyes tapasztalatai, ideológiai alapon válogat forrásaiból, épp ezért végtelenül fekete-fehér képet fest Magyarország elmúlt 10 évéről. Persze könyvének tárgya nem is Magyarország, hanem Orbán és a Fidesz, viszont szándékai ellenére összemossa egy idő után a két halmazt, elragadja a hév, ellensúlyozni próbálja a nemzetközi sajtóban uralkodó hangnemet, ezáltal pedig a Fidesz lengyel hangjává válik a könyv végére. Felülkerekedik benne a kívülálló lelkesedése és egyre több részletet hallgat el, vagy csak nem tud róluk. Persze nem lehet mindent belevenni egy 300 oldalas könyvbe, épp ezért kellett volna ennél sokkal kevesebbről írni.
Jellemző, ahogyan azt részletezi, hogy nem létezik gazdasági és politikai érdekektől függetlenül működő magyar média, majd a posztkommunista infrastruktúrára épülő baloldali médiahagyományból kiindulva, gyakorlati indokokkal támasztja alá a Fidesz médiabirodalmának építését a kilencvenes második felétől kezdve – viszont az online médiáról nem szól. Fontosabbá válik az, hogy mi az, amit ő mondani szeretne a Fidesz történetével. A független újságírásról például azt, hogy bár kevesen, de léteznek olyan újságírók, akik távolságot tartanak mindkét politikai tábortól, és meggyőződésből támogatják a kormányt, nem pedig azért, mert kötelezik őket erre. Ilyen Bayer Zsolt, aki szerint, ha Orbán azt mondaná neki, hogy menjen vele a háborúba, ő menne azonnal, mert “bízik őbenne”.
Ön A típusú vagy B típusú?
A könyv egy interjúval zárul, amelyben Orbán sokkal érthetőbben fogalmazza meg küldetését Európában. Ő úgy fogalmaz, hogy a szabadsághoz való viszonya alapján ő az “A típus”-hoz tartozik, azaz a születésének pillanatában el van döntve, hogy ő: 1. férfi; 2. magyar; 3. keresztény. Szerinte Európában most túlsúlyban van a “B típus”, amely szerint a szabadság abban áll, hogy bár “férfinak, magyarnak és kereszténynek született”, joga van nem magyarnak, nem férfinak és nem kereszténynek lenni. Orbán szerint Európa krízise nem gazdasági krízis csupán, hanem kulturális: Európa nem felelősségteljes, polgárai nem tudják, hogy mit akarnak. Épp ezért hiányolja a Kohlhoz és a De Gaulle-hoz hasonló erős politikusokat, mert bár békeidőben nincs az ehhez hasonló karakterekre szükség, Európa most krízishelyzetben van.
Orbán politikusként beszél, amit az olvasó eszerint dekódol. Janke viszont céljaként tűzte ki, hogy szimpátiával bár, de kritikusan ír Orbánról, több oldalról bemutatva a politikus céljait, elveit és ellentmondásait, viszont saját maga dönt úgy egy pont után, hogy erkölcsi tanulságot szolgáltat. Hiába írja könyve legvégén, hogy nem tudja eldönteni, Orbán vizionárius-e vagy egy a 19. századból ránk maradt kövület, nehéz elhinni neki. Egy Orbánhoz közeli politikus szerint a 2002-es választási vereség óta “Viktor nem bízik az emberekben”, ezért bír jelenleg minden korábbinál nagyobb hatalommal. Ha az olvasó megszabadítja a szöveget a feleslegtől, dekódolja a propagandát, akkor egy olyan politikus jelenik meg előtte, aki egy személyben testesíti meg a posztkommunizmust.
Hallgatói Hálózat:
” Mostanra szólt a tárgyalási meghívó Balog Zoltán Emberi Erőforrás Miniszterhez, a HÖOK-kal együtt érkezett Fatér Ambrust, a Hallgatói Hálózat képviselőjét azonban nem engedik be a tárgyalásra! Itt az ideje egy újabb beolvasásnak!”
Gyerekek!
Ne hallgassatok a “józan” felnőttekre!Éveken keresztül hagyták. hogy az ilyen aljas módszerekkel vezessék meg őket. Ezért jutottunk idáig.
http://hvg.hu/w/20121211_Wake_the_fuck_up
Gyerekek, hallgassatok inkább Balogh miniszter úrra, és persze ‘anonymre’, hagyjátok, hogy megosszanak és fölszalámizzanak benneteket. :]
Kalmik (és Ikab),
ezek a tipikus korrupt szövegek, a legnagyobb hazugságok, amelyek elfedik az igazságot és a dolgot igazi hátterét. De most nem lehet tovább hazudozni, ezek a gyerekek néhány nap alatt többet tettek, mint az egész úgynevezett ellenzék az elmúlt két évben, és ha rajtuk múlna, akkor a következő negyven évben. A diákok kiállították róluk a bizonyítványt, és addig van esélyük nekik is, és az országnak is, amíg ettől az ellenzéktől olyan távol tartják magukat, amlyen távol csak lehet. Ezek pártszövegek, és ezekkel a szövegekkel jól megvannak egymással az elvtársak, mi pedig csak abban bízhatunk, hogy a diákok forradalma nem áll meg Orbán leváltásánál, hanem távol tartja a korruptakat és a korruptak rendszerét is a hatalomtól.
Üdvözlettel, Bartus László
Örülök, hogy Bartus L. válaszolt helyettem is.
Bennem már kezdett felmenni a pumpa. :)
Okosan csinálják a diákok.
Ami a lényeg, a töketlen ellenzéket nem hagyják magukra lőcsölni.
Lőcsölés ki van iktatva !!!
Veszíteni való nincs.
Végre egy okosabb generáció a láthatáron, az idő neki dolgozik.
Okosabb, ami azt jelenti, hogy nem hagyják magukat birkaszámba venni.
FRISS HÍR: Véget ért a hallgatói tárgyalás a minisztériumban a Hallgatói Hálózat beszámolója:
“Az egésznek semmi értelme nem volt, Balogék nem tudtak választ adni a kérdéseikre, nem láttak konkrét tervet vagy számokat, nem volt miről beszélni.
Teljes káosz van a kormányzatban.
Mi pedig holnap folytatjuk a tiltakozást!!!”
Aminek meg is lesz az eredménye!
Osztom ubul aggodalmait, hozzátéve, hogy nem csak a “felső közép szint”, hanem – ahogyan azt egy másik cikknél Tiborral együtt jeleztük – már az alsóbb vezetői szintek is javarészt behálózottak (vagy mondjuk úgy, hogy megfertőződtek?).
Valóban, én, a pesszimista is most látok egy esélyt megcsillanni. Ezek a srácok tényleg többet értek el néhány nap alatt, mint az egész ellenzék évek alatt. Most sajnálom, hogy ateista vagyok, különben szorgalmasan imádkoznék értük (és persze így közvetve magamért is). Ahányszor csak megnézem Csillag Ádám videóját a Szalay utcai tüntetésről (sőt, ha csak rá gondolok), könnyek szöknek a szemembe. Ezt megrendezni sem lehetett volna ilyen csodálatosan. Hát ilyen is tud lenni ez a sokszor ócsárolt fiatalság?! Akkor van még remény!
De azért féltem is őket. Tegnap, élőben követve az eseményeket, arra gondoltam, hogy talán azért huzakodnak velük a Rádiónál, hogy kiprovokálják az erőszakos behatolási kísérletet, ami után párhuzamba lehet állítani a dolgot az egykori tévé-ostrommal, és csőcselékként bemutatni őket. De szerencsére bölcsen negligálják a provokátorokat (mert bizonyára akadnak).
Úgy gondolom, jól csinálják a gyerekek!
Lassan nekünk is indulnunk kellene tüntetni velük együtt.
Nem gondoljátok?
csibész, ezen nem gondolkodni kell, hanem cselekedni…
Bartus László,
Ön egy lendületes mozdulattal szemétbe dobja rengeteg ember hatalmas áldozatait. Ön semmibe veszi a királyi tévénél tüntetőket, és a sok névtelent, aki már több mint egy éve jár ki a Kunigunda utcába nap mint nap, hogy teát vigyen nekik, tartsa bennük a lelket, és hírt vigyen róluk. Ön semmibe veszi a Szolidaritás sokszáz aktivistáját, akik a legeldugottabb helyeken tartanak fórumokat, hogy felvilágosítsák az embereket a diktatúra mechanizmusáról és piszkos titkairól. Konyhaasztalok mellett szervezkednek, fizetség és elismerés nélkül.
Semmibe veszi a tüntetések szervezőit, és résztvevőit – mintha ők lennének a felelősek az orbáni ámokfutásért, ők, akik felemelték a feneküket a székről, és igen, egyikük-másikus exisztenciális rizikót is vállalt.
Ön veszi a bátorságot, hogy korruptnak kiáltson ki embereket, akiket otthon csillogó szemű, romlatlan gyermekeik várnak, akiket etetni, öltöztetni, iskoláztatni kell, és ezért nem rohannak ki ész nélkül az utcára, ahogy Ön azt elképzeli.
Ön sokszor nagyon élesen lát dolgokat, azonban olykor az indulatok elhomályosítják a látását. Ezzel lehet, hogy többet árt, mint használ. Sajnálom.
Nem láttak konkrét számokat, így megszakadtak a tárgyalások.
Hát a konkrét számok azok az elvonások a felsőoktatásból, azokon pedig nem változtattak, az így maradt benne a zöccségvetésben, akkor miről akartak egyeztetni az egyetemistákkal, szégyelljék magukat, hogy ennyire hülyének nézik a fiatalokat.
Jó, hogy utolsóként került a fiatalokra a sor, megtanulták, hogy minden társadalmi réteget, egyenként levadászva, meg tudtak vezetni – eddigre ezek a fiatalok már átlátnak a vén rókákon és nem engedik magukat megvezetni.
Ami undorító, hogy elkezdték az amortizálást, az összemosásukat az ellenzéki pártokkal.
A zsarnok reszket a félelemtől , tán már maga alá is piszkított:-))
Remélem , ezúttal Graz helyett Hágában köt ki a rohadék.Persze oda már vinni fogják és nem első osztályon…
Ne félj KECÓ , ott is van kényszerzubbony, gumiszoba stb :-))))
Kedves Építészmérnök,
engem nem az indulataim vezetnek, Ön téved. Vannak érzelmeim, de azok nem vezetnek. Ön kiforgatja a szavaimat, egyik oldalról, másik oldalról pedig hamis pátosszal mentegeti a menthetetlent. Én nem neveztem korruptnak a Kunigunda utcaiakat, ezeken az oldalakon Ön még mindig csak a legnagyobb tiszteletet és szolidaritást olvashatta velük kapcsolatban, elég nagy szégyen, hpogy csak ennyien vannak, és elnézik, hogy azok az emberek egyedül tüntetnek ott. És ugyanez igaz azokra is, akiket felsorol, és akik közé Ön nyilván nem tartozik. Felháborodni azok szoktak, akik ezt nem teszik. Ezekkel az emberekkel ellentétben viszont igenis korruptnak tartom a Klubrádiót, az ATV-t, a benne dolgozó újságírókat, az ellenzékinek mondott sajtó legnagyobb részét, tisztelet a kevés kivételnek. És korruptnak nevezem azokat az embereket, akik a pártfinanszírozáshoz hasonló sajtófinanszírozás miatt eladták a lelküket, a gerincüket és a jellemüket, és a mai napon is ennek megfelelően viselkednek. Ugyanez a véleményem a hivatásos ellenzékről, az ellenzéki pártokról is, akikről a diákok ezekben a napokban állítják ki a bizonyítványt, mert néhány nap alatt lenullásták őket, és a Napnál világosabban mutatták be, micsoda mellebeszélést és áltevékenységet folytatnak. Rossz lelkiismerettel bíró, korrupt emberek nem tudnak fellázadni semmiféle igazságtalanság ellen, mert nincs meg hozzá a belső lelkierő és szabadság. Azok csak sunnyogni képesek, és másokat is korrumpálni, megkötözni, manipulálni. Ez világosan látható. Lehet úgy is, ahogyan a diákok teszik, és Magyarországra a legnagyobb csapás az lenne, ha az Orbán-rendszer után ugyanez a jellemtelen, önmagát eláruló, korrupt társaság jönne vissza a maga mentalitásával, és ugyanott folytatná, ahol abbahagyták. Ennél nagyobb csapást nem tudok elképzelni, ennél az is jobb, ha Orbán marad, amíg ezek el nem takarodnak, Bogárostul és társaival együtt. Nyugodtan tájékoztathatja őket a véleményemről.
Amit Ön olyan megindítóan ír azokról, akik a csillogó szemű gyerekeikről gondoskodnak, és emiatt óvatosak, az nettó hazugság és korrupt, jellemtelen magatartás. Tisztességes embernek nem jut eszébe, hogy milyen retorziója lesz, az ösztönösen és egyenesen reagál. Elmondom Önnek, hogy én egy olyan országból írok, ahol a szakszervezeti jogok minimális csorbítása miatt a szülők és a tanárok hetekre elfoglalták és megszállták az adott állam kormányzatát. Itt senki nem azt gondolná, hogy azzal menti meg a csillogó szemű gyerekét, ha lapít, hanem azzal, hogy minden erejével elutasítja a diktatúra legapróbb csíráját is, és tiltakozik. Nem sunyít, nem lapít, és nem hazudja azt, hogy ezt a gyereke miatt teszi. Ezt a gyereke ellenében teszi, és gyávaságból, és mert nem jó a lelkiismerete, mert az össznépi korrupciós láncban ő maga is kivette a maga részét, és ezért nem érez elég lelkierőt és erkölcsi alapot a tiltakozásra. Erről van itt nagyban szó, és a gyávaságról, az önzésről, haszonlesésről, jellemtelenségről. Nem engem kell indulatosnak nevezni, ha ezt szóvá teszem, és a normális demokratikus külvilág normáival mérem meg ezt, és nem veszek részt a magyarok össznépi aljas kis játékában. Szégyen és gyalázat, hogy mindezt megengedték, és még mindig otthon kushadnak, és gyártják a hazug elméleteket, ahelyett, hogy őszinték lennének magukról, és tisztességes ember módjára reagálnának elfogadhatatlan aljasságokra, és a jog lábbal tiprására. Sokadszor írom le, hogy az önmagát sajnálgató Klubrádió hazug és korrupt riportereivel szemben, a világ börtönei tele vannak újságírókkal, akik nem tekintik magukat mártíroknak, mint Arató, Bolgár és társaik, hanem csak a dolgukat teszik. Amerikában vagy Nyugat-Európában, ahol ez a korrupt bagázs nem rohasztotta szét egy nemzet jellemét, egyetlen háziasszony sem maradna otthon ezzel a csöpögő és patetikus szöveggel, és nem engedne meg magának ilyen korrupt szöveget, mint amit Ön elenged, amikor az etetésről, a ruháztatásról és az iskoláztatásról beszél. Nincs etetés, nincs ruháztatás, nincs iskoláztatás, amíg ezek a viszonyok fennállnak. Addig megáll az élet, asszonyom, amíg nincs jog és szabadság. És nem kell a hamis pátosz, mert akik kiállnak a jogaikért a világ bármely részén, azok gyerekei sem halnak éhen, és nem járnak meztelenül, mert este hazamennek, aztán adnak enni. Az állásokért való sunyi lapítást ne nevezze nekem valami nagy erkölcsi felelőségnek, mert az nettó jellemtelenség. Szeretném, ha egyszer ráéreznének az írásaimból arra, hogy mia szabadság, egy szabad ember lelkiállapota. Nekem ezeket a rabszolga szövegeket ne tessék mondani, mert csak felháborodok rajta.
Üdvözlettel, Bartus László
TITANIC-KAPITÁNY DICSTELEN HATALMÁNAK NAPJAI MEG VANNAK SZÁMLÁLVA:
Összesen nyolc határon túli diákönkormányzat, 5 erdélyi, 1 kárpátaljai, 1 felvidéki és 1 újvidéki hallgatói önkormányzat adott ki közös nyilatkozatot, miszerint támogatják az anyaországi diákok tiltakozását.
Most vesztette el a Fidesz a határon túli szavazóit!!!!
Kedves építrészmérnök! Nem tisztem védeni Bartus Lászlót, de úgy érzem, teljesen igaza van, amikor úgyszólván semmibe veszi a jelenlegi ellenzéki pártok és egyéb csoportok teljesítményét. Elismerem. hogy sokat tesznek azért, hogy leváltsák az orbán-bandát, ge evvel egyetlen céljuk van. Az hogy ők üljenek a helyükbe. Tele van a hócipőm avval, hogy politikusokra meg pártokra szükség van.Talán van benne valami, de ezekre? Nekem személy szerint semmi bajom nincs velük, csak azt látom, hogy ezekből az emberekből a tudatosság hiányzik. A rendszer, a rendszeresség szeretete és a cél tisztelete. Alkalmatlanok a társadalom megváltoztatására. A mai egyetemista fiatalság némelyik vezetőjében több tudatosságot vélek felfedezni, mint az MSZP egész vezetőségében összesen. Ők képesek voltak reálisan értékelni helyzetüket, ebből meghatározni céljaijkat, megtalálták a korukhoz illő és céljaik eléréséhez vezető eszközöket, ösztönösen (de az is lehet hogy tudatosan) eldönteni, hogy az úgynevezett politikai osztállyal semmiféle közösséget nem vállalnak. Diplomatához méltó korrektséggel és következetességgel tárgyalnak a hatalom képviselőivel. és hatzározottsággal lemosni a hatalom birtokosait. (Azt hiszem a mai tárgyaláson balog páterrel szemben bebizonyították, hogy nem lehet őket ocska politikusi hablatyolással átverni.) A felcsuti őrült retteg ezektől a fiatal emberektől. és tehetetlen velük szemben mert ők a korábbi proletárokhoz hasonlóan semmit nem a láncaikon kívül semmit nem veszthetnek. Találtak maguknak szövetségest a harchoz. A gimnazistákat, a pedagógusokat, az egyetemi oktatókat, a szakszervezetet, és akikről most kevés szó esik: mindazokat az embereket, akikkel személyes vagy családi kapcsolatban vannak, és minden embert, aki félti az ország jövőjét.
santosh
“Micsoda emberek lennénk, ha nem mennénk utánuk?! (…)
Szerdán 4 órakor, az MTA előtt!”
.
Két szlogenjavaslat hozzá:
1. Aki nem fél, velünk tart!
2. Aki fél, az velünk tart”
.
Ellentmondás? Nem. Összefogásra buzdítás. (Mindenki legyen ott az MTA előtt , aki teheti.)