Philadelphia/Weiden, Bajorország – Johann „Hans” Breyer nyugdíjas szerszámkészítő kiadatását kérheti Németország az Egyesült Államoktól. A 87 éves philadelphiai férfi elismeri, hogy csakugyan őr volt az auschwitzi haláltáborban, a terhére rótt vádakat – emberölés, nemi erőszak – azonban tagadja.
.
Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma már évekkel ezelőtt eljárást kezdeményezett Johann Breyer ellen annak érdekében, hogy a férfit fosszák meg amerikai állampolgárságától, amelyhez hazugság árán jutott – annak idején ugyanis le kellett tagadnia náci múltját, különben nem kapott volna állampolgárságot, érvel a minisztérium.
.
.
Breyer felesége otthonuk előtt
.
Breyer 1925-ben született népi német apától és amerikai anyától, és Csehszlovákia feldarabolása után, 1942-ben, 17 évesen lépett be az SS-be. 1943-tól aktívan szolgálatban volt, állítása szerint az első nap azonnal a Totenkopfba és Buchenwaldba vezényelték. A mostani vádakból annyit ismer el, hogy valóban teljesített őrszolgálatot Auschwitzban is, de hangsúlyozza, hogy a haláltáboron kívül állomásozott, és semmi köze nem volt ahhoz, hogy a haláltáborban mintegy másfélmillió zsidót, cigányt és másokat gyilkoltak meg. A nemzetiszocializmus bűneit vizsgáló német állami hivatal viszont nem kevesebb, mint 344 ezer ember meggyilkolásában való bűnrészesség miatt javasolja, hogy az ügyészség kérje ki Breyert.
.
Az Associated Press birtokába került korabeli dokumentumok megkérdőjelezik Breyer állításait azzal kapcsolatban, hogy mikor szolgált Auschwitzban.
.
Az ügy jogilag ugyanabba a kategóriába esik, mint a márciusban elhunyt ohiói autóipari munkás John Demjanjuké, akit többször – utoljára Németországban – azzal vádoltak meg, hogy ő volt Rettegett Iván, a sobibori haláltábor egyik őre. Az ügyben ítélet született, jóllehet az nem emelkedett jogerőre soha, mert Demjanjuk meghalt, mielőtt fellebbezési lehetőségével élhetett volna. A Demjanjuk-ügy alapján – még akkor is, ha semmilyen bizonyíték nincs is arra, hogy konkrétan bűncselekményben vett volna részt – minden olyan személy, aki haláltáborban őrszolgálatot látott el, bűnsegédi bűnrészes, hiszen a tábor egyetlen célja a foglyok kiirtása volt.
.
Szakértők szerint ma még mintegy nyolcvan olyan egykori őr lehet legfeljebb életben, aki ebbe a kategóriába tartozik. A bajorországi Weiden városának hatóságai, amelyet illetékességgel ruháztak fel az ügyben, mert a férfi utolsó németországi bejelentett lakcíme alapján ez őket illeti meg, jelenleg próbálják meghatározni, elegendő-e Breyer ügyében a rendelkezésre álló bizonyíték.
.
.
A philadelphiai sorház, Breyer jelenlegi lakhelye
.
A férfi elismeri, hogy tagja volt a Waffen SS-nek és szolgált Auschwitzban is, de azt mondja, nem is járt a tábornak azon a részén, ahol embereket semmisítettek meg. Mint fogalmazott: senkit nem ölt vagy erőszakolt meg, későbbi, amerikai tartózkodása idején pedig még csak közlekedési kihágást sem követett el. Tudta, mi folyik a táborban, bár a saját szemével nem látta, mert csak a kerítésen kívülről nézhetett be.
.
Breyer közel tíz éve vívja a harcát a szövetségi Igazságügyi Minisztériummal, amely ki akarja toloncoltatni az Egyesült Államokból a náci múltját letagadó SS-t. Az ügy azért nem egyértelmű, mert nehezen állapítható meg, vajon a hazugságnak köszönheti Breyer az állampolgárságát, vagy annak a ténynek, hogy az anyja amerikai állampolgár volt. 2003-ban ennek köszönhetően mondta ki egy bírósági ítélet, hogy maradhat az Államokban, s enyhítő körülménynek tudták be, hogy az SS-hez fiatalkorúként csatlakozott, így jogilag nem tették azért felelőssé.
.
.-
1944 legvégén még az SS-hez tartozónak nyilvánították
.
A férfi tanúvallomása szerint Auschwitz I-ben teljesített szolgálatot, ahol nagyobbrészt rabszolgamunkásokat dolgoztattak, jóllehet már a kezdeti szakaszban itt is folytak – ha nem is a későbbi ipari méretekben – elgázosítások, és itt került sor „dr.” Josef Mengele barbár, szadista emberkísérleteire is. Breyer kereken tagadta, hogy szolgált volna Auschwitz II-ben, ismertebb nevén Auschwitz-Birkenauban, ahol a tömeggyilkosság zöme zajlott. Állítja azt is, hogy 1944 augusztusában dezertált és a táborba soha nem tért vissza, ámbár a háború utolsó heteiben, Berlin alatt ismét csatlakozott a fővárost a szovjet ostrom ellen védő egységekhez.
.
Az amerikai katonai hatóságok 1951-ben Németországban utánanéztek Breyernek, mivel a férfi első ízben ekkor adott be vízumkérelmet. Kiderült, hogy Breyer 1944. december 29-én a nyilvántartás szerint még mindenképp tagja volt a Totenkopf (Halálfejes) SS-nek – így enyhén szólva nehezen képzelhető el, hogy már hónapokkal korábban dezertált volna. Az sem tűnik életszerűnek, hogy volt egységénél semmiféle büntetés nem várt egy dezertőrre.
.
Kurt Schrimm, a ludwigsburgi különleges ügyészi hivatal vezetője szerint elég bizonyíték van ahhoz, hogy Breyer ellen azeljárást lefolytassák, részletekbe azonban nem bocsátkozott. Arra azonban kitért, hogy nem létezett olyan auschwitzi őrség, amely csak „külső szemlélő” lett volna. Az őrszolgálat valamennyi tagja meg kellett forduljon a rámpán, ahol a szelektálást felügyelték, de a gázkamráknál és az őrtornyokban is.
Kerjen menedék jogot ORBÁNISZTÁNBA, ott meg védik az ilyen naci, nyílós, horthysta szökevényeket. A per elhúzódik 20 évre és addigra mar a pokolba fog kerülni, ott ahova tartozik. Csak annyit kel mondania neki hogy annak idején BALTÁVAL fenyegette halálra az ottani szerencsétleneket. Na meg egy kevés zso-zsot a vezírnek!
még nyolcvanan vannak körülbelül. akkor még nyolcvan pert kell indítani, még nyolcvan ítéletet kell hozni. és a Magyarországon bujkáló, élő nácikat is odasorolják?
Úgysem fogják sajnos törvény alá állítani mindet. Mire elkezdenék, vagy valamire jutnának, mind meg fog halni.
Ilyenkor mikor ezekre a patkányokra gondolok, akkor remélem igazán, hogy van pokol.
Ezeket a tetteket, igen nehéz bizonyítani, akár megtették az elkövetők, akár nem.
Akik szemtanuk voltak, azok vagy halottak, vagy olyan öregségi elme állapotban vannak, hogy nem emlékeznek, és az ott elkövetett bűnöket, nem igazán jegyzőkönyvezték annak idején, ezért nehéz bizonyítani dolgokat pl. Csatáry esetében is, azt legfeljebb tudják bizonyítani hogy ott volt, de hogy mit csinált azt hitelt érdemlően már nem.
A bosszútól a holtak nem támadnak fel, a megnyomorított életek nem jönnek rendbe.
Az ennyi év utáni vádemelésnek nem lehet más célja, mint a jogbiztonság védelme: senki ne bízzon benne, hogy megúszhatja az ilyen tetteket.
Ezzel szemben azonban épp a jogbiztonság elve áll: ennyi idő elteltével nagyon nehéz bizonyítani. Ezért van egyáltalán elévülés (más bűncselekményeknél).
Ráadásul Breyer védekezése nagyon is hihető. Nem kellett vérengző vadállatnak lenni akkoriban, hogy valaki 17 évesen csatlakozzon az SS-hez (sőt, félelemből is tehették), és bárkit beoszthattak akár egy ilyen tábor belső szolgálatához is. A szolgálat megtagadása… Inkább ne gondoljunk rá.
Csatáry ügye egész más: őt már akkor, közvetlenül a háború után elítélték. Ő a per és az az ítélet elől szökött.
Ja…majd Vonatolla és társasága kamatoztatni tudja tudását !
girbegurba +++++++++++++++!
A mi arany-csapatos Grosits Gyulánk is 17 évesen lépett be az SS-be.
Soha senki nem feszegette, hogy ott hol szolgált, és miket tett… Jah kérem, ő viszont Breyerrel ellentétben, tudott foocizni… és akkor minden megbocsájtva… Ennek ellenére lépten nyomon azt hirdeti, hogy üldözték… – Na igen a csempészett nylon-harisnyák miatt egyenesen a butikjába.*
.
*Abban az időben “maszek butikja” csak a kivételezetteknek lehetett.
Girbe Gurba!
.
Azért vagy ilyen megengedő, mert Neked ezek a tömeggyilkosok biztos nem mészároltak le senkidet. Talán értem, de meg nem értem az álláspontodat.
.
gnapigets és girbegurba!
.
Ilyen megbocsájtóak vagytok a tegnapi kéjgyilkoshoz is ??? Pedig az csak egy embert ölt meg.