Zánka – A Rákosi-rendszer nemcsak az előző kurzus elitjét kezelte ellenségként, hanem saját deklarált társadalmi bázisát is, tehát gyakorlatilag az egész ,országot mondta Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója hétfőn Zánkán, a Bűnbakok az európai és a magyar történelemben című konferencián, Pók Attila, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára kifejtette: a jelen a múlthoz hasonló súllyal írja a történelmet, és nem csak a politikában; a történelemtudomány is régen lemondott arról, hogy a múlt egyetlen és igaz krónikáját kísérelje megírni, mert sokféle igazság létezik és ezek egyike sem törekedhet kizárólagosságra.
.
Gyarmati: a magyar társadalmat a huszadik század közepére már meglehetősen frusztrálta a század magyar történelmének számos kudarca, és az újabb és újabb rendszerváltások, amelyek után egyre csak újabb bűnbakkereséssel helyettesítették a múlt tanúságainak levonását.
.
.
Tenisz közben kivillan Horthy tetoválása. Már Trianonért is más felelt
.
Már az első világháborús vereség, az azt követő forradalmak és Trianon okait is egyes társadalmi csoportokban kereste az akkori rendszer. Az 1940-es évek végén kiépülő diktatúra bűnbakkeresése azonban annyiban a korábbi korszakokhoz képest is új volt, hogy az állam, mint sok mást, ezt is teljes mértékben monopolizálta, és az ellenségkeresés során nemcsak a korábbi hatalmi elit tagjait, hanem saját legitimációs bázisát sem kímélte – fogalmazott.
.
Hozzátette, a belső ellenség elleni hajsza nyitánya a második világháborús katasztrófa után a zsidóság helyett a többszázezres németség célkeresztbe kerülése és kitelepítése volt.
.
.
Deportálás – már a kommunista rendszer idején
.
A magát munkás-paraszt hatalomnak mondó Rákosi-rendszer létszámában is legnagyobb ellenségei közé tartozott a sokszázezer kisgazda szavazó, kulák, középparaszt, továbbá a szociáldemokrata párt kommunista párttal való egyesítése után a hagyományos szervezett munkásság, a sok százezer szociáldemokrata szavazó, akiket rövidesen osztályárulóként bélyegzett meg a hatalom, fűzte hozzá Gyarmati György.
.
A Rákosi-rendszer politikai rendőrsége, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) nyilvántartásai arra utalnak, hogy 1,2 millió embert figyeltek meg különböző okokból. A kartotékokban többtucatnyi kategóriába sorolták a belső ellenséget a társadalmi csoporthoz tartozás, a vagyon, a korábbi rendszerben betöltött hivatal, beosztás, a vallási hovatartozás és még számtalan más szempont szerint. Ellenség volt a kulákság és a munkásosztályt a hivatalos ideológia szerint eláruló szociáldemokraták mellett a volt arisztokrata, a reakciós, a fasiszta, a nyilas, a horthysta katonatiszt, a csendőr, a klerikális reakció, azaz a papság, a trockisták, a titóisták és mindazok, akik az ilyen vagy olyan okból a nép ellenségeivé nyilvánítottak „uszályába keveredtek”, magyarázta a szakember.
.
Hozzátette, hogy a kategóriák között sokféle átfedés lehetett, egy-egy embert számos okból nyilváníthattak a rendszer ellenségévé, és így az 1,2 milliós szám nem biztos, hogy valóban ennyi az ÁVH által megfigyelt személyt jelent, de az efféle diszkriminációk összességében mégis a magyar családok jelentős részét sújtották – tette hozzá.
.
Gyarmati György szerint a hatalom gyakorlatilag az ország többségét ellenséggé nyilvánította a Rákosi-rendszer alatt, senki nem érezhette magát biztonságban. Ez olyannyira igaz, hogy a rendszer külső és belső nehézségei egy idő után a hatalom csúcsain állókat arra kényszerítették, saját soraikban is bűnbak után nézzenek.
.
A szakember kitért arra: Sztálin 1953-as halála, majd a desztalinizációt a Szovjetunióban elindító XX. kongresszus a magyar vezetők helyzetét nemzetközileg gyengítette meg, a társadalom terrorizálása pedig az országon belül is tarthatatlanná tette a helyzetet. Ezután az első számú vezető a bűnbak szerepét az ÁVH-ra, illetve annak vezetőjére, Péter Gáborra osztotta, mint aki egyedül felelős a „túlkapásokért”, amelyek egyébként nyilvánvalóan a legfelsőbb vezetés tudtával, beleegyezésével és irányításával zajlottak.
.
.
Ávóslincselés 1956-ban, a Köztársaság téren. A jelent pedig nem önmagáért érdekli a múlt, hanem mert használni akarja
.
Ehhez képest a szakember szerint a Kádár-rendszer radikális fordulatot jelentett, mert a kegyetlen, de rövid megtorlást követően meghirdetett konszolidáció során az egész társadalom terrorizálása helyett az „aki nincs ellenünk, az velünk van” politikáját hirdette meg, amit kiegészített az egy ideig finanszírozható életszínvonal-politika, a társadalom teljes depolitizálása, a kényes kérdésekben pedig a hallgatás.
.
A modern történetírás kerete a nemzetállam, a jelent pedig nem önmagáért érdekli a múlt, hanem mert itt és most használni akarja valamire, fejtette ki a konferencia egyik korábbi előadásán Gyáni Gábor akadémikus. Pók Attila ezzel kapcsolatban úgy vélekedett: a megfogalmazás provokatív, vitára és továbbgondolásra ösztönző.
.
„Tudjuk, hogy nem vagyunk a világ közepe, számunkra mégis itt a világ közepe, és ebből a látószögből is kell megértenünk egész világunkat”, fűzte hozzá.
.
Történeti visszatekintésében a szakember kifejtette: a XIX. századi Európa históriája nem csupán a szabadság és a demokrácia kiteljesedéséről szól, legalább ilyen fontosak a kialakuló modern társadalomból felszabaduló tömeges agresszív érzelmek, indulatok, amelyek első nyilvánvaló jelentkezése a francia forradalom volt.
.
A nemzeti ébredéssel párosuló társadalmi energiákat, és a kollektív agresszió felerősödését az egyes államok a 19. század civilizációs, kulturális reformjai során megkísérelték domesztikálni, de ez nem sikerült, aminek tragikus bizonyítéka az első világháború. Az írástudók árulásának ekkoriban felbukkant gondolata többek között az európai humanizmusnak hátat fordító és az erőszak oldalára átpártoló értelmiség felelősségét fogalmazta meg. A szellemi elit jelentős része ugyanis a modernitás valóban súlyos problémáit bírálva, az erre megoldásokat ígérő politikák szolgálatába állt, mondta a történész.
.
Kifejtette: a XX. század első felében az állam egyre növekvő szerepére és a tömegtársadalmak kialakulására támaszkodó fasizmus, illetve kommunizmus kétarcúan viszonyult a modernitáshoz, egyes jelenségeit elfogadta és felhasználta, más oldalait azonban élesen bírálta. Üdvözölte a robbanásszerű gazdasági fejlődést, de elutasította a piacot, és a gazdaság állami irányítását hirdette. A két új ideológia új – ígérete szerint igazságosabb – társadalmi munkamegosztást próbált kialakítani az eszközökben nem válogatva. Az új társadalmi rendet pedig egyedül az erős állam uralta és koordinálta, ellentétben a nyugati társadalmakkal, ahol a civil társadalomból építkező, érdekkonfliktusok felvállalását és kompromisszumos megoldását kereső mechanizmusok is szerephez jutottak. Továbbá az új ideológiák jegyében a politikai hatalom nem demokratikus keretek között működött, azt kisajátította egy csoport, párt. Az állam elsődleges feladat pedig az lett, hogy újraossza az emberek között a javakat, a befolyást, a társadalmi presztízst.
.
A felgyülemlett társadalmi energiákat, kollektív agressziót az állam részben a bűnbakkeresés mechanizmusain keresztül próbálta irányítani, felhasználni. Ezzel úgy tűnt, súlyos kudarcok után is lehetséges a közösség összeforrasztása, a kollektív érzelmi azonosulás és a közösség vezetőinek hatalomgyakorlása is legitimációt nyer azzal, hogy kijelölik, megnevezik a mindenki számára elfogadható közös ellenségeket – mondta Pók Attila.
.
A tömegek kiábrándultsága a nagy világmagyarázó ideológiákból a huszadik század végére nyilvánvalóvá vált, ám a bűnbakképzés, az ember elemi lelki igényeit elégíti ki és még mindig egyfajta működőképes ideológiapótlék lehet a politika kezében. A közösséget összetartó és mozgósító funkciót tölthet be, miközben az újabb és újabb ellenségkereső hullámok, az érzelmek felkorbácsolása is visszaüthet, amennyiben nehezíti a reális önismeret kialakulását, illetve a kényszerítő körülményekhez való alkalmazkodást, mi több a hangulatkeltés és bűnbakképzés eredeti funkciójával, a közösség identitásának, kohéziójának erősítésével éppen ellentétesen tendenciákat erősíthetnek – tette hozzá.
.
A bűnbakképzés már bibliai időkből ismert. Valós társadalomlélektani funkciókat lát el az a rituálé, melynek keretében a közösség bűneit az áldozatra hárítja, és így megtisztulva visszanyeri lelki békéjét – mondta Pók Attila. Kifejtette: a modernkori bűnbakkeresésnek (amely a bibliaitól eltérően ténylegesen bűnösnek tartja a bűnbakot) is vannak alulról jövő forrásai, reagálhat valós negatív társadalmi tapasztalatokra. Jelen van a mai magyar közéletben is, a pártok sokat beszélnek a múltról, megfigyelhető a kultuszépítés és a kultuszrombolás egyaránt. Példa erre Károlyi Mihály, az első világháború utáni őszirózsás forradalom vezetőjére vagy a trianoni Magyarországot negyed évszázadon át vezető Horthy Miklós.
.
Horthy személye arra is példa, hogy a kritikátlan, tényektől elszakadó dicsőítés ugyanúgy nem helyeselhető, mint a démonizálás. Egyoldalúság helyett differenciált látásmód kell, és ez nem csak a történelemtudomány belügye. Például a demokrácia nyilvánvalóan az egyik megkérdőjelezhetetlen alapértéke lett a modern Európának, amelyhez Magyarország is tartozik, miközben reálisan szemlélve azt is kár lenne tagadni, hogy ez a hatalom- és társadalomszervezési elv manapság sokak szerint súlyos hatékonysági problémákkal küszködik – jegyezte meg a történész.
.
.
Életkép a legvidámabb barakkból. Kit érdekel az ideolgia, ha tele a has
.
Pók Attila szerint az ország jelenkori frusztrációját, rendszerváltással való elégedetlenségét jól kifejezi Zsidai Ágnesnek, az ELTE jogász kandidátusának előadásából kölcsönzött megfogalmazás, amely szerint „igazságot akartunk – mindenki a magáét –, de csak jogállamot kaptunk”.
.
A Magyar Történelmi Társulat negyedszázados múltra visszatekintő rendezvényét támogatta az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és a Nemzeti Kulturális Alap.
Kijavítva: Orbánék államcsínyjéről és diktatúrájáról.
.
“A [puccs] fogalom szinonimájaként a magyar nyelvben gyakran használatos az ÁLLAMCSÍNY kifejezés. A két fogalom közt azonban több aspektusban eltérés van, emiatt nem összekeverendőek. Az ÁLLAMCSÍNY (franciául coup d’état) során a hatalomátvételt a politikai elit egy része hajtja végre, a rendelkezésére álló politikai eszközökkel, vagyis alkotmányos eszközökkel felszámolja magát az alkotmányosságot és magához ragadja a hatalmat.” (hu.wikipedia.org/wiki/Puccs)
.
Elterjedt az “alkotmányos puccs” elnevezés is. Angol megfelelője “self-coup”: http://en.wikipedia.org/wiki/Self-coup
.
A Fidesz ún. alaptörvényben deklarálta nyíltan: “Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt [bla-bla] ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.”
Így felszámolták az alkotmányt amire felesküdtek – bármily jogi felhatalmazás nélkül. Ezzel az alkotmányosságot és saját alkotmányos felhatalmazásukat is felszámolták, de az államhatalmat tovább bitorolják, hatalmukba vették a katonaságot, a rendőrséget, a titkosszolgálatokat és saját törvényeiket kényszerítik a népre. Ez államcsíny. Ez diktatúra.
Nagy ember volt ez a Rakosi, buszkek lehetunk ra! Draga spiritualis veztojevel, Sztalin elvtarssal egyutt aki a holodrom nevezetu viccparaden (nevezzuk igy, a kommunizmusban sosem tortent nepirtas, ugye?) 7-10 millio ukrant veretett agyon, eheztetett halalra, vegeztetett ki. Nem kell ezzel szembenezni, csak mondogassuk: sose tortent meg, sose tortent meg! Es akkor jo lesz nekunk…
Orbán ettöl a szemétládától veszi a példát. Rákosi mögött ott állt egy győztes nagy hatalom oriási hadsereggel, mégis kiebrudaltuk 56-ban. Orbán is utálja a zembereket, így ő sem uszhatja meg.
Le kéne szállni már Rákosiról. A magyarok baja éppen az RÁkosival, hogy nem engedte őket náciskodni meg zsidózni.
valaki
Nem is kell mindenkit megfigyelni, mert sok a politikával nem foglalkozó kis ember. Na és nem központi a megfigyelés. Ki kell próbálni: nem a fővárosban, kisebb városban a Fidess polgármestert feljelented, majd választásokkor a jegyzővel balhézol mert a törvényességet felügyelő az időseknek mutogatja mit kell beikszel, nem sorolom. Akkor bizony a helyi “hatalom” embereket állít rád, ebben biztos lehetsz.
ten 21:12
Igen benne van kb 150-200 ezer viszonylag pontos megfigyelésben.De aki egy fővárosi polgármestert feljelent az is látókörbe kerül.Ettől függetlenül a polgárok többsége nincs megfigyelve.
valaki
Ebben egyet értünk. Én nem is állítottam.
Csak egy kis történetet írnék ide. A harmincas években amikor Rákosi a szegedi Csillag börtönben ült mint kommunista vezető, apám nagybátyja volt a börtönben a rabbi. Sok hónapon át kérlelte hogy legalább egyszer álljon be a zsidó imához, ahol tíz férfi kell hogy meg lehessen kezdeni, az un. minjánhoz. De Rákosi mindig visszautasította, udvariasan de határozottan. Azt mondta hogy egyrészt ő nem is vallásos, meg hogy nézne ki hogy ott ül a börtönben mint kommunista, aztán imádkozik. Csak gondoltam ezt leírom, érdekes foltja a múltnak. Amúgy aztán a negyvenes évek végén Rákosi alatt ugyanabba a Csillag börtönbe rakták a nagyapámat mint burzsoá reakcióst, mert próbálta újra beindítani a szegedi cirokgyárat.
Van Riet írta:
“Nagy ember volt ez a Rakosi, buszkek lehetunk ra! Draga spiritualis veztojevel, Sztalin elvtarssal egyutt aki … 7-10 millio ukrant veretett agyon, eheztetett halalra, vegeztetett ki.”
.
Rossz oldalról nézel szembe a történelemmel!
– Sztálin 7–10 millió ukránt éheztetett halálra és végeztetett ki. Szibériába és Ázsiába deportáltatott milliókat és közülük rengeteget éheztetett halálra: 1930–1940 között kb. 2 millió oroszt és más nemzetiségűt, 1939–1941 között 1,5 millió lengyelt, 1941 után kb. 800000 németet, 300000 románt, 500000 csecsent és 200000 tatárt saját állampolgáraik közül!
– Horthyék se jobbak mert kb. 500000 zsidót raboltak és végeztettek ki. Nagy Imréék és Antall Józsefék 185000 németet deportáltak és raboltak ki.
.
Mi a tanulság?
– Érdemes volt Sztálint és a Szovjetuniót megtámadni?
– Érdemes volt a fegyveres felkelés 1956-ban?
Mi is a fentiek sorsára juthattunk volna. 7–10 millió magyart is kivégezhettek vagy deportálhattak volna Szibériába (és oroszokat telepíthettek volna a Kárpár-medencébe, balkáni rokonaik közelébe).
.
Horthyékat, illetve Nagy Imrééket kell kárhoztatni azért, hogy 10 millió magyar életét tették kockára, nem Rákosit vagy Kádárt akik kiengesztelték a sértett birodalmat és új esélyt adtak a magyarságnak. Ezt kell tanítani a fiataloknak és nem a marhaságokat, mert egyszer nagyon megjárjuk és vagonokba tesznek minket is!
Annyit tennék hozzá, hogy 1848-ban és 1918-ban is hasonló helyzet volt.
– Kossuth tudta, hogy az Orosz Birodalom csapatokat vont össze Lengyelországban, hogy adott esetben leverjen egy forradalmat, mégis hajtotta a magyarságot a vágóhídra.
– 1914-ben Tisza István kormánya vitte vágóhídra a magyarságot tudva, hogy ha Szerbiát megtámadják akkor az Orosz Birodalom is a segítségére siet.
.
Mindig a hülyéket kell bálványozni? Ha újabb és újabb generációkat tanítanak félre, azok újból és újból a hülyéket válasszák és azokat követik saját vesztükbe (akár a vágóhídra is).
Így van ezzel az inzultálós leveleket küldő is!
A 2x-i bukta miatt úgy utálja az itt élőket, hogy már belebuggyan a sok büntetés kiagyalásába. A kintieket is meg fogja utálni, ha nem rá fognak szavazni, büntiben lesz az összes magyar, mind a 15 millió!
Ez, a régi alkotmány – amelyre ők fölesküdtek – felszámolása eszembe juttatja azt a Rózsaszín párduc rajzfilmben bemutatott túlbuzgó porszívót, amely amit csak elért, azt rögtön beszippantotta. Végül, amikor már nem maradt semmi “fölszívni való” körülötte, csak úgy automatice felszívta saját magát így nem hagyott mást hátra maga után, mint a nagy nihilt, az ő igazi valóságát…
Csak egy kiigazítás : az1956-ban készült kép nem a Köztársaság téren, hanem a Lenin körúton készült . Hosszú éveken keresztül emléktábla jelölte a helyét . Egyébként csak annyit, hogy több helyen is ezzel a hibával közölték a bestiális jelenetről készült fotót .
hunyadi
2012. augusztus 25. szombat
08:05
Bárkit lehet bálványozni. Például:
Napoleon 1mill francia élete árán elérte, hogy a világ vezető államából második lehessen.
Rákosihoz, illetve a megfigyeléshez visszatérve:
A Nagy Testvér nem figyeli, hogy a sokmilliós magyar hány tojást eszik reggelire.
De ugye emlékszünk Ábel ezredesre, aki a szovjet hírszerzés amerikai rezidense volt. Amikor letartóztatták, a feljelentésen kívül nem volt bizonyíték ellene. De az FBI székházzal szemben lakó festőművész utolsó tíz évi tartózkodását átnézték. Valamennyi stratégiai hely közében volt.
Amerikában ahol a személyi igazolás és bejelentés elég laza.
Azóta a technika fejlődött, még nálunk is.