Budapest – A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke két évtizeddel ezelőtt még Orbán Viktor köreihez tartozott. Ő keresztelte meg a miniszterelnök két gyermekét – igaz, akkor még a metodista vallás jegyében. A világ azonban változik, a hála pedig, mint tudjuk, nem politikai kategória. Iványi jó ideje kegyvesztetté vált a hatalom fura urainak a szemében, amit talán még elviselne valahogy, ám személyén keresztül az elesettekért talán legtöbbet tevő egyházát is állandó támadások érik. Olyannyira, hogy nemrégiben – kényszerűségből – egyesületté kellett alakítani az Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget.
Az alábbiakban Iványi Gábornak Szászfalvi László államtitkárhoz írott levelét közöljük. (Sajtóhírek szerint Szászfalvi László hamarosan távozik hivatalából. Indoklás nincs, utódját keresik).
Szászfalvi László államtitkár úrnak
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
Budapest
Tisztelt Államtitkár úr!
2012. március 28-án kelt (és április 3-án érkezett), XXI-E/349/2/2012. számú levelében Ön egy pályázatunk elutasításával kapcsolatban azt közölte, hogy mivel „az Ehtv. mellékletében a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség nem szerepel az Országgyűlés által elismert egyházak között, a hivatkozott törvényi rendelkezés alapján nem nyújtható egyházi célú támogatás sem a részére”. Az ügy előzménye, hogy „a Szeretettel egymásért” elnevezésű programsorozat, a „Bibliai nyári tábor”, a „Köldökzsinór-MET szórványgondozás”, valamint a komplex rehabilitációs program: „Személyiségfejlesztés és szakmatanulás támogatása Kisvárdai gyülekezetünkben” címen jelentkeztünk a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által meghirdetett, egyházi célú program-típusú költségvetési támogatások elnyerésére. Megemlítem, hogy Kisvárdán és környékén több mint negyven éve folytat egyházunk roma-pasztorációs tevékenységet. A rendszerváltás előtt, még a metodista egyház részeként, az ottani helyi kollégáinkat többször érte rendőri, hatósági zaklatás, sőt az ellenünk indított és akkori egyházunkból való kitaszításunkkal és az új egyházzá való szerveződés kényszerével járó ügyünkben ez a történet jelentős szerepet játszott. Sok család életén sikerült segítenünk azzal is, hogy az elmúlt évtizedben a környéken iskolák működtetését vette át egyházunk és így sikerült kallódó fiatalokat szakmához, majd értelmes foglalkozáshoz juttatnunk. Nyári táboraink ugyancsak fél évszázada ugyanezt a célt szolgálják, nagyon sok szegény gyerek és fiatal számára az egész év egyetlen örömét, kikapcsolódását, rendezett, szeretetteli környezetét ezek az alkalmak jelentik.
Elutasító döntésének közlése mellett Ön felsorolta az új civil törvény alapján felállt Nemzeti Együttműködési Alapból nyújtható támogatásokat – köztük az alap működtetésével kapcsolatos költségek fedezetét –, mint olyan, számunkra is megnyíló, új finanszírozási lehetőséget, mint amely – Ön szerint – alkalmas lehet a pályázati dokumentációban bemutatott programjaink elindítására, illetve folytatására.
Mindketten tudjuk, hogy egyházi státuszunk önkényes és alkotmánysértő elvétele milyen következményekkel jár, és ez az Ön által javasolt egyesületi verseny több ezer civil szervezet között mennyit ér. De az Ön válaszát nemcsak ezért találom egyházunkra nézve méltatlannak. Az Ön által vezetett államtitkárság feladatkörébe tartozik az egyházak jogállásával kapcsolatos szabályozás előkészítése és koordinálása. Ezzel együtt az elmúlt két évben egyetlen alkalommal sem volt módom véleményemet és kritikai észrevételeimet közvetlenül megosztani Önökkel, mivel – ellentétben a sajtóban hangoztatott széleskörű konzultációval – egyáltalán nem teremtettek lehetőséget számomra és számos más egyház képviselője számára álláspontunk ismertetésére. Ön sem előtte, sem közben, sem az események után nem tartotta szükségesnek, hogy akár csak egy telefonhívás erejéig megkérdezzen, tájékoztasson vagy akárcsak érdeklődjék egyházi, szociális és oktatási munkánk felől. Az Ön feladata az lett volna, hogy harcoljon (vagy ilyen irányú küzdelmünkben támogasson bennünket) a jóhiszeműen és tisztességgel nyert egyházi státuszunk fenntartásának megőrzéséért. De nincs nyoma, hogy kísérletet tett volna erre. 1981-ben több mint hét év üldözés, méltatlan kirekesztés, hatósági kilakoltatások és egyéb atrocitások után még az 1895. évi XLIII. Tc. alapján ismerte el a Magyar Állam egyházunkat, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget. Ezt a döntést erősítette meg az 1990. évi IV. tv. anélkül, hogy ezt külön kérelmeznünk kellett volna. Most a rendszerváltó Fidesz-KDNP foszt meg bennünket teljesen alkotmányellenesen a jogainktól, és Önnek egy szava sincs erre. Az első „kapcsolatfelvétel”, hogy közli, nem vagyunk új egyházi törvényük mellékletében felsorolva egyházként, ezért a több évtizede végzett egyházi szolgálatunk nem méltó az Önök támogatására. Tudtommal Államtitkár úr felszentelt református lelkipásztor, ezért mint bibliaolvasó ember nyilván tudja, mire céloz Ézsaiás (5,7), amikor azt írja, hogy a „seregek Ura…várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!” vagy amit, a Zsoltárok könyve (94,20) ilyen imakérdésben küld Isten felé: „Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?”
A hatályos egyházi törvény súlyos jogalkotási hibákkal, alkotmánybírósági megsemmisítéssel, majd a kihirdetéstől számított egy napos hatálybalépéssel terhelt keletkezéstörténete önmagában is minősíti e jogszabály színvonalát, illetve megalkotóinak teljesítményét. Az országgyűlés illetékes bizottságának a törvény módosítására benyújtott 2012. februári javaslata, valamint annak egynapos bizottsági tárgyalása, illetve az azt követő plenáris ülésen elhangzottak újabb súlyos kritikára adnak okot.
A kormányzati sajtóhírekkel ellentétben, lesújtó véleményünkkel nem vagyunk egyedül. A Velencei Bizottság 15 oldalas véleményében rendkívül határozott kritikai észrevételeket fogalmazott meg a törvénnyel kapcsolatban. A jogszabály számos rendelkezését minősítették törlendőnek, illetve módosításra vagy visszavonásra érdemesnek. A Velencei Bizottság különösen sérelmesnek találta a törvény módosítására elfogadott 2012. februári törvényjavaslattal együtt tárgyalt és elfogadott országgyűlési határozatot, amely anélkül fosztott meg 66 egyházat korábban elismert jogi státuszától, hogy azt akár egy mondattal is indokolta volna.
A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget a kormány által előkészített és támogatott – álláspontunk szerint alkotmánysértő – jogszabály következtében az elmúlt hónapokban rendkívül súlyos hátrányok érték. Az államtól átvállalt oktatási, szociális és karitatív tevékenységeink ellentételezéseként járó normatív támogatásaink egy részét máris elvonták, más részük – a szabályozás átláthatatlansága és átgondolatlansága miatt – veszélybe került. Szegények felzárkóztatását is célzó hitéleti tevékenységünk támogatására semmilyen aktuális pályázati vagy egyedi támogatási forrás nem elérhető. Mindez az új egyházi törvény diszkriminatív, az elismert státusztól megfosztott egyházakat hátrányosan megkülönböztető szabályozásának egyenes következménye.
Eddig minden felszólalásomban és hivatalos levelemben szóltam arról, hogy a diszkriminatív egyházi szabályozás nemcsak saját felekezetem miatt fáj: kirekesztettek több zsidó, keresztény és nem keresztény közösséget is. Többükről különféle hatóságoknak korábban már írtam. Most hadd hozzam szóba a csaknem száz éve (a Fővárosban és több megyeszékhelyen és egyéb településeken) működő Keresztyén Testvérgyülekezetet (közismertebb nevén az Ó utcai szabadegyházat), melynek egyik hajdani alapító vezetője az a nemzetközi hírű Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor volt, aki a Horthy-fasizmus tombolása idején, amikor egy belügyminiszteri rendelet egyes evangéliumi egyházakat szektának és így egyesületnek minősített, létrehozta a Szabadegyházak Szövetségét, melyben nemcsak úgynevezett evangéliumi közösségek, hanem több élő hitű református és evangélikus lelkipásztor is együttműködött. Ennek az evangéliumi egyháznak volt meghatározó vezetője a zsidó-keresztény hátterű ugyancsak felekezetközileg országosan ismert Ungár Aladár (az ő segítségével és hatására lelt menedéket a háború alatt és után itt e közösségben sok krisztushívő zsidó testvérünk), ez a felekezet hozta létre és működtette az evangéliumi iratmissziót a kommunizmus évtizedei alatt, amikor Bibliát és evangéliumi irodalmat korlátozott hivatalos kiadáson túl csak csempészáruként lehetett behozni, ők szerkesztették az ugyancsak felekezetközi kedveltségnek örvendő Stuttgartban kiadott Vetés és Aratás (számtalan ismert református lelkész is volt a szerzői között) című időszaki folyóiratot és szervezték a Monte Carlói Evangéliumi Rádiót, mely hívő családok ezreibe vitte el az evangélium üzenetét. Most ők is mélyen megalázva, egyesületi sorba lökve küzdenek a megmaradásukért. Miért érdeke ez Magyarországnak? Meggyőződésem, hogy amikor „nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélő-széke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2Kor 5,10) akkor nem csupán kegyességi, hanem politikai tetteinkért is felelnünk kell.
Kérem ezért Államtitkár Urat, hogy az arra való készséges figyelmeztetése helyett, hogy miért nem volnánk egyház, a jogterület kormányzati felelőseként mielőbb tegyen határozott lépéseket annak érdekében, hogy a törvényalkotási hibákat kijavítsák, és megszülethessen a hazai és európai hagyományoknak megfelelő, alkotmányos egyházi jogi szabályozás.
Budapest, 2012. április 18.
Tisztelettel, Dr. Iványi Gábor
MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIUMI TESTVÉRKÖZÖSSÉG
Elnök
Orbán és lakájai a kérést nem ismerik. Csak az erő nyelvén értenek. A kérés, falra hányt borsó. Ők az erő nyelvén politizálnak és kormányoznak, rájuk is csak az hat, ha pofán verik őket.
Iványi Úr, ez a muki el se fogja olvasni a levelét. Amúgy ügyesen ki lett oktatva államtitkár óméltósága. Amikre Ön hivatkozott, szerintem egyikkel sincs tisztában.
Szégyen, hogy ilyen emberek lehetnek államtitkárok!
Mellesleg Iványi Úr, tessék szorgalmasan feljegyezni minden anyagi és erkölcsi kárt, hogy legyen mit vinni majd az ügyésznek, amikor ezeket bíróság elé állítják. Név szerint kell előkapni mindet és egyenként a fejükre olvasni a döntéseik miatt bekövetkező károkat.
Miért rágott be o.v. Iványiékra?
Gondolom, mert nem állt be a sorba!
Tudja valaki?
Ezért, mert nem állt be a sorba! Tipikus diktatórikus megoldás. Akik a diktátornak nem tetszenek valamiért, azokkal kiszúr, nem lévén tekintettel a környezetére se.
Javaslom olvasásra és meggondolásra az általam legjobban tisztelt református lelkész Csia Lajos egyik írását mindazon lelkészek számára, akik a világ dolgaiba bonyolódva elfelejtették, milyen szolgálatra hívta el Isten őket, s gátjául szolgálnak azoknak, akik elhívásukat be szeretnék tölteni mint Iványi Gábor.
.
Részlet Csia Lajos ref. lelkész Beteg vallásosság, egészséges kereszténység Az „egyháziasság” betegsége c. fejezetből (Kelt 1956.)
„…
Mit csinált a megváltott ember? Birtokába vette a Mester szőlőskertjét; annak szolgáit megverte, kiüldözte, megölte; magára a tulajdonosra is ráemelték istengyalázó kezüket; az egyházat pedig, az isteni szőlőskertet kisajátították maguknak, hogy annak nemes eszméi, létrehozó isteni gondolatai őket magasztalják. Felosztották a szőlőskertet; aki tehette, foglalt magának birtokot. Parochusok (lelkész, pap) állottak elő, kik úgy szedték a szőlő gyümölcsét, mintha ők ültették volna a tőkéjét. A mennyei Király tulajdonába léptek be; de úgy bántak azzal, mint ragadománnyal, elrablott jószággal szokás. Isten szőlőműveseket küld ki, s akinek Istentől való adománya van a szolgálatra, annak nemcsak joga, hanem kötelessége is a talentumot forgatni. Ezeket az Istentől elküldött szolgákat azonban sokszor olyanok tiltják el a munkától, akiknek semmi isteni adományuk és megbízásuk nincs; akiket csak emberek ruháztak fel különböző papi címekkel, s akik nem a munkáért, hanem az élvezetért foglalták el a szőlőt, hogy papi tekintélyüket, az egyházi vagyont, az egyházi adót, a birtokot maguknak használják.
…
Legyünk őszinték: a harc nem azért folyik, hogy ki dolgozzék jobban és többet, hanem azért, hogy ki igya a mustot és ki nyírja a gyapjút. Ezek a hűtelen munkások, kik inkább a rabló nevet érdemlik, a papi jövedelmet, a házat, a földet, a világi előnyöket tartják egyháznak, nem az emberi lelkeket, kiknek igazi szükségletei nem érdeklik őket és a szentség mezével öltöztetve fel élvező életüket, az „egyházat” féltik, amikor jövedelmüket a tétlen, munkátlan életük kényelmét veszély fenyegeti.”
Iványi Gábor levele természetesen a közvéleménynek és a történelmi hűségnek szól, az államtitkártól nyilván nem vár pozitív választ, még kevésbé intézkedést. Egyetértek azzal a véleménnyel, hogy ezek (aljasék) mindenkit igyekeznek eltávolítani, akiről akár csak feltételezik, hogy nem áll be a sorba. Büszke vagyok rá, hogy én is utóbbiak közé tartozom.
Annyira szomorú, hogy ilyen tiszta embereket is tönkre akar tenni ov!
Nem láthatunk be orbáncék Fasisztoid, hatalommegtartásán agyaló műhelyébe,de az szerintem biztos, hogy a fülkefosadalom előtti 8 évben megírták a forgatókönyvet, mert amit műveltek ebben a 2 évben az nem improvizálás volt( nem a gazdaságra gondolok). Ez egy precíz gépezet, és nem is nagyon csikorog. Nagyon is elképzelhető,hogy Iványi Úr nem képvisel olyan, szavazóképes tömegeket, mint pl. a HIT gyülekezete.Tudjuk mi azt, hogy a bayer zsóti féle bélférgek, az Iványi Úr által megsegített szerencsétlen sorsú embereket ,legszívesebben hová küldenék. Tehát Iványi Úr nem azt a réteget , és nem abban a számban képviseli, mint amire a bűnözőknek 2014-ben szükségük lesz. A felcsúti elmebeteg tanácsadói úgy spekulálnak,hogy van vagy 1,2millió kivakaródzott gazdag,lesz vagy 150-200ezer határon túli szavazat, és még a jobbiktól is csakliznak vagy 100 ezret. Tulajdonképpen jól spekulálnak, mert mondjuk az MSZP. összefog a DK-val, az LMP önkielégítéssel foglalkozik, a kis náci párt szintén. Bár egyvalamit mindig elfelejtenek, mégpedig a sunyiságot, mert bár lehet hogy a sok köcsög fideszes főnök előtt mosolyogva hajbókolnak,feltétlen odaadásukat bizonygatják. Azért a forradalmi fülkékben lehet hogy kaján, sunyi mosollyal a képükön, egész máshová húzzák az egymást metsző vonalakat, ki-ki, ízlése szerint.
Minden elismerésem ezért a küzdelemért.
örülök, hogy megírta ezt a levelet. Nagyon jól leírja a folyamatot, sorra veszi a jogtalanságokat. Sajnos, már nem hiszem, hogy orvoslatot kapna. Külföldröl sem, (mert hogyan??), pláne nem belföldröl.
zsuzsenkám 2012. május 12. szombat 18:30
De Istentől bizonyosan kap „jogorvoslatot”. Ha a kereszténynek mondott kormány és tagjai hinnének, akkor rettegnék azt a napot, ami Iványiéknak igazságot szolgáltat.
Iványi Gábornak le kell vonni a következtetést abból, hogy a kormány úgy döntött: az ő közössége nem egyház. Viszont akkor nem civil szervezetté kell alakulni, ahogy azt a kormány sugallja nekik, hanem keményen ellenzéki, vallásos, de szélesen ökumenikus és szabadelvű szellemiségű politikai párttá amely az elmúlt évtizedekben megteremtett erkölcsi tőkéjét kamatoztatva szembeszegül a parlamentbe magát befészkelt képmutató garnitúrával. Válságos időkben az egyházi hátterű pártoknak különben is nagy esélyük van arra, hogy választásokon sikereket érjenek el. És talán a magyar átlagválasztó is kevesebb borzongással nyelné le a liberális gyógyszert, ha az egyházias ostyába lenne csomagolva. Iványi mélységesen tisztességes ember és meggyőző szónok , akire még a magamfajta megrögzött ateisták is szivesen szavaznának. Gábor, ez komoly, fontojátok meg!