New York/Budapest – Princetoni kollégám, Kim Lane Scheppele írt egy posztot a magyar ügyekről, írja a vezető világlap blogjában Paul Krugman. Kim egész véletlenül a jövő héten utazik Budapestre; nyilvános előadásokat tart és számos emberrel találkozik. Szerencsét kívánunk neki. Íme legutóbbi posztja: Magyarország, félreértve?
Az Európai Bizottság január 17-én, kedden indította meg a szabálysértési eljárást Magyarország ellen, amiért új jogszabályaival megsértette az európai uniós szerződéseket. Orbán Viktor szerdán, január 18-án az Európai Parlament előtti drámai fellépésével vette védelmébe az ország új alkotmányos rendjét.
Orbán védekezését előre meg lehetett jósolni a Fidesz kormányemberei hetek óta hangoztatott véleményéből, akik világszerte megpróbálták elmagyarázni, miért írták át a magyar alkotmányt. Állításuk szerint félreértik őket. Ismételgetik, hogy Magyarországot sok külföldi bírálója nem érti.
Ebben a posztban sorra veszem a kormány önnön védelmében felhozott legutóbbi érveit. Ki fogom mutatni, hogy az új alkotmányos renddel kapcsolatos magyarázatai hiteltelenek.
A kormány főbb magyarázatai a következők:
1. A Fidesznek a néptől van felhatalmazása a változtatások végrehajtására, a demokrácia megkívánja, hogy egy kormány a népakaratot végrehajtsa.
2. A Fidesz konzultált a társadalommal az alkotmánnyal, melyet az elfogadott.
3. A Fidesz az európai szervezetekkel is konzultált, amelyek szintén rábólintottak.
4. A Fidesz egy kommunista alkotmányt cserél le, végre lezárva a kommunizmust.
5. Semmi olyan az új alkotmányos rendben nincs, ami ne lenne megtalálható más európai országokban.
Vegyük sorra ezeket.
Először is azt állítja a Fidesz-kormány, hogy felhatalmazása van a változtatásra. 2010 tavaszán a választók 53 %-a voksolt a Fideszre. A jelen magyar választási törvény ezt az 53 százaléknyi Fidesz-szavazatot fordította le a parlamenti mandátumok 68 %-ára. A Fidesz most azt állítja, a közvélemény jogosította fel radikális változtatásokra, a közvéleménynek tehát meg kell kapnia, amit akar.
Az érveléssel az a gond, hogy számok nem támasztják alá. Az Ipsos legutóbbi januári felmérési eredményei szerint a Fidesz magyarországi népszerűsége továbbra is csökken, miután a közvélemény már tanúja volt a kormány tényleges tetteinek. Ma már csak a jogosultak tizenhat százaléka szavazna ismét a Fideszre. Röviddel az új alkotmány hatályba lépése után megkérdezettek 84 %-a szerint Magyarország rossz irányba tart.
A Fidesz azonban a támogatás hiánya mellett is az ország legnépszerűbb pártja. A látható ellenzék hiánya azonban nem azt jelenti, hogy a Fidesz a magyarok akaratát hajtja végre.
Amennyiben lett is volna a Fidesznek felhatalmazása a változtatások végrehajtására, az ma már nem létezik. A magyar közvélemény többé nem támogatja a kormányt.
Másodjára, a kormány azt állítja, a magyarok ezt az alkotmányt akarták. Mint már korábban is írtam, a kormány soha nem említette kampányában az alkotmányos rend megváltoztatását. A Fidesz pártvezetői valójában határozottan tagadták a választások előtt, hogy győzelmük esetén új alkotmányt írnának. Az új alkotmányokat gyakorta kíséri népszavazás, mivel egy ilyen mérvű választáshoz biztosítani kívánják a társadalom támogatását. Magyarországon azonban nem írtak ki népszavazást.
Konzuláltak-e a magyar közvéleménnyel valaha is erről az új alkotmányról? Nos, bizonyos fokig. A kormány kérdőívet küldött ki minden magyar állampolgárnak, benne tizenkét, az új alkotmányra vonatkozó kérdéssel. A kérdőívet azelőtt postázták, mielőtt konkrét javaslatok kerültek volna az asztalra, így a kérdőív nem egy alkotmány vázlatára vonatkozó referendum volt, ugyanakkor az alkotmányozási folyamatba betáplált információként sem értékelhető.
A kormány 2011 márciusának elején küldte szét a kérdőívet, az alkotmány vázlatát pedig 2011. március 14-én mutatták be az Országgyűlésben. A válaszok java vissza sem érkezett az alkotmány elfogadásra javasolásáig, a feldolgozásról már nem is beszélve, így a megszövegezési eljárásra valószínűleg nem voltak hatással.
Sőt, a nagyközönség hatalmas többsége vissza sem küldte azt, és a kormányon kívül senki nem tudja, mi a köz véleménye. Míg a kormány jelentette, hogy a visszaküldési ráta 11 %-os volt, a véleményeket soha nyilvánosságra nem hozták. A válaszokat a kormányon kívül senki nem látta.
Nem sokat változtatna a dolgon az sem, ha ismernénk az eredményeket. Az állampolgároknak feltett tizenkét kérdés nem foglalkozott az alkotmányozás legfontosabb részeivel, így az Alkotmánybíróság hatáskörével, a független igazságszolgáltatás létével, a választási rendszer természetével vagy a média megregulázásának kiterjedésével. A kérdések ezek helyett azt feszegették, óvnia kell-e az alkotmánynak a Kárpát-medence biológiai sokszínűségét, megadóztassák-e a gyerekeket, vagy megbüntessék-e azokat, akik idézés dacára sem jelennek meg parlamenti vizsgálóbizottságok előtt.
Az alkotmányozási kérdőív a híres magyar író, Örkény István egyik egyperces novellájára, a poénnak szánt Közvélemény-kutatásra emlékeztet, amelyben a kommunizmus boldogtalan állampolgárainak egy sor kérdést úgy tesznek fel véletlenszerűen, hogy az az eredmény jöjjön ki: „Most is jó minden, csak a 19-es busz közlekedik ritkán.”
Elfogadta ezt az alkotmányt a közvélemény? Nem, sem mint kezdeményezést, sem megszövegezésekor, sem pedig részleteiben.
Harmadszor azt állítja a kormány, hogy az alkotmányreform legfontosabb elemeit illetően európai testületekkel konzultált. Ám azok az európai testületek, amelyekkel konzultált, mást állítanak. Magyarország több alkalommal továbbított európai testületeknek jogszabálytervezeteket, amelyek nem a később valóban az Országgyűlés elé került jogszabályokat tükrözték. A külföldi vizsgálatra felajánlott angol nyelvű verziók megannyiszor lényegesen jobban egybevágtak az európai joggal, mint a magyar nyelvű, valóban hatályosított jogszabályok; ez azt sugallja, hogy a kormány nem annyira európai akar lenni, mint amennyire Európa-barátnak szeretne látszani. Csak két példát hozok erre.
Abban az egy hónapban, amikor az alkotmányról nyílt társadalmi vita folyt, a magyar kormány az európai jognak megfelelően megküldte az angol fordítást az Európai Bizottságnak. Az angol fordításból azonban kimaradt az ellentmondásos és nagy vitát kiváltó preambulum. A preambulum leszögezi, hogy a szuverenitás hordozója a magyar „nemzet” (vagyis aki etnikailag magyar, nem pedig bármely etnikumhoz tartozó magyar állampolgár). Vannak benne potenciálisan destabilizáló hivatkozások Magyarország „történelmi alkotmányára”, amely értelemszerűen olyan területekre támasztott igényt, amelyek ma szomszédos államokhoz tartoznak. A tetejébe még az alkotmány EU-nak átadott angol változata a szöveg értelmét megváltoztató fordítási hibáktól hemzsegett. Mire a preambulumot is hozzátették és a fordítást kijavították, az EU gyakorlatilag már minden kommentálási lehetőséget elmulasztott, hiszen az alkotmány bemutatása és elfogadása közt csak egy hónap telt el. A hibák és kihagyások pedig nem voltak véletlenek, hanem szisztematikusan azért követték el őket, hogy szebbnek tüntessék fel az európai szemekben, mint amilyennek a magyar verzió tűnt volna.
Amikor a magyar kormány 2011 őszén megküldte az Európai Központi Banknak a magyar jegybanktörvény tervezetét, az angol változat ugyancsak félrevezető volt. Az EKB ettől függetlenül rendkívül kritikusan viszonyult a tervezethez. A törvényhozás elé terjesztett jogszabály azonban még sokkal rosszabb volt, mivel azt javasolta, hozzanak létre új intézményt a központi jegybank és a pénzügyfelügyelet összevonásával egy Fidesz-hivatalnok vezetése alatt, és ezt a főbb intézményi változtatást az angol változat elhagyta. Amikor a nemzetközi testületek leleplezték ezt a csalási kísérletet, az IMF megszakította a Magyarországgal folytatott tárgyalásait, és nem volt hajlandó folytatni azokat, amíg a törvényt meg nem változtatták.
Nem csoda, hogy az európai testületek ilyen tapasztalatok után gyanakodnak Magyarországra. A kormány azt állította, konzultált, miközben több alkalommal a jogszabályok nem hiánytalan és megfelelő fordítását adta át. Ráadásul a fordítási hibák és kihagyások mind egy irányba mutattak – a következtetés felé, miszerint az angol szöveg Magyarország Európa-barát álorcája, míg az Európa-ellenes dolgokat magyar nyelven művelik.
Negyedszer, a kormány az új alkotmány védelmében a posztkommunista átmenet lezárását emlegeti. Azt állítják, megszabadultak a kommunista alkotmánytól, s végre lezárják ezzel a kommunista múltat is. Ám ezek az állítások is félrevezetők.
Igen, igaz, hogy a 2012. január 1-jén hatályba lépett alaptörvény a hivatalosan „módosított 1949. évi XX. törvényt” váltotta fel. Az 1949-ben bevezetett sztálinista alkotmány a standard kiadású szovjet alkotmány volt. 1989-ben gyökeres reformjáról egyeztek meg a Nemzeti Kerekasztalnál, a kommunista szellemiséget kigyomlálták, a szöveg javát teljesen kicserélték. Ezen alkotmányi változtatások mellé újabb kiegészítések kerültek 1990-ben, miután az első többpárti választások eredményeképpen a demokratikus ellenzék pártjai kerültek hatalomra. A végeredménynek már alig volt köze az eredeti, 1949-es szöveghez. Az 1989-1990-es alkotmányt azután részletekbe menően vizsgálta az Alkotmánybíróság, amely világszerte híres volt arról, hogy erőteljesen védi az emberi jogokat.
Magyarországnak olyan alkotmánya volt, amely büszkén helyet foglalhatott az európai demokratikus alkotmányok sorában, amíg a Fidesz-kormány a fékek és ellensúlyok kiiktatásával módosítani nem kezdte ezt az alkotmányt. Újévkor ez a demokratikus alkotmány lett lemészárolva, s egyáltalán nem egy kommunista alaptörvény.
Ötödször, Orbán Viktor a szerdai beszédében az Európa Parlamentben azzal védekezett, hogy országa ismét középpontba kívánja állítani a vallást. Bizonyos, állította, hogy egy vallásos alkotmány nem üt el az európai főáramtól.
Igaz, hogy egy sor európai országnak, így Lengyelországnak és Írországnak van olyan alkotmánya, amiben erősen megjelenik a vallás. Ezek azonban igen vallásos népességű országok. Ezzel szemben Magyarország igencsak világi társadalom. A magyaroknak csak 21 %-a jár rendszeresen templomba, szemben az írek 84 és a lengyelek 55 százalékával. A magyar lakosság kevesebb mint fele hisz Istenben, szemben az írek 73 és a lengyelek 80 %-ával. Akkor miért annyira fontos, hogy Magyarországnak olyan alkotmánya legyen, mely proklamálja, hogy ez egy keresztény ország, s folytassa a konzervatív vallási nézetek hiánytalan felsorolásával, közte a magzati lét fogantatástól való védelmével és a melegházasság betiltásával? Bizonyos, hogy annak meghatározásához, Magyarország keresztény ország-e, van valami köze a magyarok által vallott nézeteknek is.
Végül a törvényrengeteget védelmező Fidesz-kormány részéről gyakorta hangzik el, hogy semmi olyat nem tettek, ami ne vágna egybe az európaisággal. A Fidesz azonban azt akarja, hogy bírálói szövegösszefüggéseiből kiragadott, rövid részleteken mérlegeljék elvégzett munkáját. Ezen állítások egyenkénti vizsgálata szétfeszítené jelen írásom kereteit. Egy példát azonban hadd hozzak arra, mi történik, ha valaki a magyar esetet az európai joggal összehasonlítja.
A Fideszt bírálták a magánindítványok, azaz nem párttámogatással beadott törvényjavaslatok kiterjedt alkalmazásáért. A Fidesz-kormány válasza erre az, hogy majdnem az összes európai parlamentáris rendszer lehetővé teszi a képviselők számára magánindítványok benyújtását. Így igaz, sok parlamentáris rendszerben nem csak a frakciók, de az egyéni képviselők is törvényjavaslatokat nyújthatnak be. Az egyéni képviselői törvényjavaslat intézményének a célja általában az, hogy a parlamenti kisebbségek is hallathassák hangjukat.
A Fidesz-kormány esetében azonban a magánindítványokat veszik igénybe csaknem az összes nagy horderejű jogszabály-alkotás alkalmával. A Fidesz hatalomra jutása óta a kormány valójában igen csekély számban nyújtott be törvényt az Országgyűlésnek. A Fidesz hivatalba lépése óta hozott tizenkét alkotmánykiegészítés közül tíz egyéni képviselői indítványként kezdte. Még maga az új alkotmány is magánkezdeményezésként ment át a parlamenten! A Fidesz a kisebbségvédelem helyett szupertöbbségével való visszaélésre használja a magánindítvány intézményét.
Miért folyamodik a Fidesz ehhez a parlamenti taktikához? A magyar törvényhozási eljárási szabályok értelmében a képviselők akadálytalan folyamatot vehetnek igénybe a magánkezdeményezéseknél. Nincs bizottsági felülvizsgálat. Nincs többszörös olvasat. Nem kötelező az ellenzéki pártokkal vagy az érdekelt csoportokkal konzultálni. A Fidesz-kormány a magánindítvánnyal nem egészen tíz nap alatt el tudta érni, hogy egy alkotmánykiegészítés javaslatból hatályos jogszabály legyen. Az új alkotmányt mindössze egy hónapig tartott elfogadtatni a javaslat benyújtásától a végszavazásig. Ha valaki siet, egyértelműen a magánindítványokkal érdemes élnie.
Nincs még egy ország, amely a parlamentje által elfogadott legfontosabb törvényekhez használna magánindítványt. Más országokban az egyéni képviselői indítványt egyéni képviselők alkalmazzák személyes okokból, nem pedig a kormányprogram kedvéért. Magyarországon viszont a magánindítvány intézményét használva fogadtatta el a kormány a parlamenttel a legtöbb alkotmányjogi változatást. A Fidesz-blokk a Parlamentben minden esetben az összes, saját pártjukból benyújtott egyéni képviselői indítványt ellenszavazat nélkül szavazta meg. A szavazatmegoszlás azt a látszatot kelti, mintha ezek egyedül eljáró országgyűlési képviselők független kezdeményezései lettek volna. Az egyedüli logikus magyarázat, hogy a Fidesz túlontúl macerásnak találta a megszokott országgyűlési ügyvitelt, amely megkívánja, hogy a törvényeket parlamenti bizottságok mérlegeljék, az ellenzéknek a kommentálás lehetőségét felajánlják, az érdekelt csoportokkal konzultációt folytassanak, s a javaslatok többszöri olvasaton menjenek át, valamint teljes idejű megvitatásra kerüljenek.
A végén azonban a Fidesz számára túlságosan szigorúnak bizonyult a magánindítványokra érvényes könnyített eljárás is. 2011 utolsó napján a Fidesz-parlament a parlamenti eljárás megváltoztatását szavazta meg. Január elseje óta egy törvényjavaslat vita nélkül juthat el a végszavazásig – minden várakozás és konzultáció nélkül –, ha ezt a parlament kétharmada megszavazza.
Vég nélkül sorolhatnám a példákat, kimutathatnám, mennyiben rokoníthatók a magyar alkotmányos rend intézményei, eljárásai és hatáskörei európai megfelelőikkel – csak névlegesen. Szellemükben ugyanis gyakorlatilag semennyiben osztoznak ezen intézmények, eljárások és hatáskörök magyar változatai. Amikor a magyar kormány azt állítja, törvényei nem különböznek más európai országok törvényeitől, az szinte soha nem igaz.
Akkor miért fogadott el új alkotmányt a magyar kormány? Nem a közvélemény követelésére. Nem azért, hogy új alaptörvény váltsa fel a kommunista alkotmányt. Nem a nagyközönség vallásos meggyőződése sürgette. És nem is azért, mert ez az európai főáram.
A Fidesz-kormány, amely egyre élesebb kritikával néz szembe külföldről és a saját közvéleménye részéről is, azt bizonygatja, hogy Magyarországot egyszerűen félreértik. És ismételgeti, milyen széleskörű a felhatalmazása, meg a kommunizmussal végez, és tiszteletben tartja a magyarok vallásos érzékenységét, s ez mind nagyon is összhangban van az európai főárammal.
Vagyunk azonban még néhányan, akik valóságalapú közösségben élünk, ahol úgy van rendjén, ha a bizonyítékból vonjuk le a következtetést, nem pedig megfordítva. Ha valaki szemügyre veszi a magyar kormány magyarázatait, miért volt erre az új alkotmányra szükség, éberségből sosem elég.
Igen, a magyar kormányt félreértik. Saját maga érti félte. Félreérti a világban és a saját polgáraival szemben betöltött szerepét.
Kedves Admin!
Szeretnénk olvasni DÁNIEL PÉTER Nyílt levelét az Európai Unió politikusaihoz az Amerika Népszava Online hasábjain is. Ha lehet más írásait szívesen vennénk, mert pont ide illenek.
Sajnos ez a mostani helyzet kialakulása már az előző szociálliberális kormánynál kezdődött. A rossz gazdasági állapotok, különösen egy világgazdasági válság szinte minden kormányt elkoptat. Az emberek többségének életérzését, hangulatát mindig a saját életszínvonala, létbiztonsága határozza meg. Amennyiben ez rosszabbodik, akkor természetesen mindig a regnáló kormányt okolják. Az a rengeteg korrupciós ügy, emelkedő munkanélküliség és a devizahitelek adósságterheinek egekbe emelkedése óhatatlanul eredményezte a Fidesz kétharmados győzelmét.
Önmérséklettel, széles politikai összefogással egészen jól alakulhatott volna a kormányváltás. Hogy ez nem így történt, azért kifejezetten Orbán autokrata személyisége okolható. Politikai, gazdasági hibák tömkelegét vétették. Nincs az országnak pénzügypolitikája, mint ahogy nincs pénzügyminisztériuma. Sikerült az egykulcsos adóval tönkretenni az ország költségvetését. A parlament működését visszasüllyesztették az egypártrendszer szintjére.
. Ma már elmondhatjuk, hogy az állam hatalmi intézményei, csupán a látszatdemokrácia Patyomkin kellékeivé váltak. Ezt kívánták Orbánék az MNB és a bíróságok lenyúlásával kiteljesíteni. Az unió ezt már nem nézte tétlenül, ezért most kénytelenek valamit engedni. Sajnos a legtöbb antidemokratikus törvény maradni fog.
Teljesen kettészakad az ország és ezt az árkot csak egyre szélesebbre, mélyebbre ássák. Az a mérhetetlen nyomor és reménytelenség ami vár erre a szerencsétlen népre az szavakkal nem kifejezhető.
Politikusaink jóvoltából megint elvesztegettünk több mint egy évtizedet az Európához való felzárkózáshoz és a végét még nem is látjuk. Talán jobb is!