Tripoli – A Tripoli Egyetem Líbia legkomolyabb felsőoktatási intézménye, mely eddig Kadhafi rezsimjét szolgálta. Most új korszak kezdődhet a tudományos műhelyben.
Idén kisség megkésve kezdődik a szemeszter a Tripoli Egyetemen, ám ezt feltehetőleg nem sokan bánják, ugyanis a hallgatók egy része ugyanúgy részt vett az elnyomó rezsim elleni küzdelemben, mint bárhol máshol az országban. Ám most, hogy a rendszer lényegét tekintve megdőlt, már nem lesz elég tudni, hogy mi nem akar lenni az egyetem- a rendszer legitimitását igazoló háttérintézmény-, fel kell tudni építeni új identitását.
„Eddig csak névleg voltunk egyetem, valójában nem működtünk oktatási intézményként”- vallja egy politológus a Guardian angol lap riporterének. „Szeméttel tömtük a fiatalok fejét. Csak Kadhafi uralmának igazolása volt a cél, a társadalomért semmit sem tettünk.”
Először az intézmény épületén és egyéb külsőségeiben tűnik fel a változás. Eddig al-Fateh, azaz A hódító néven futott az egyetem, utalva Kadhafira és az ő 1969-es forradalmára. Az erre utaló táblák az eddigi hivatalos, zöld színű lobogókkal együtt eltűntek a falakról.
A megújulás minden formáját nagyon várta már az egyetem személyzete tanárai, kutatói és diáksága. A 70-80-as években olyan is volt, hogy a hallgatóknak nyilvános akasztásokat kellett végignézniük, hogy lássák, hogyan jár az, aki gondolkodni mer. A hatalomnak nem tetsző könyvek betiltása pedig mindennapos volt egészen mostanáig, ahogy a tanárok nyomás alatt tartása, nehogy valami olyat tanítsanak, ami a kormánynak kellemetlen lenne.
Addig, amíg minőségi oktatás folyhat az intézményben, sok időnek kell eltelnie. A hallgatók java nem is beszél angolul, kizárólag arabul ért, hiszen minden más „imperialista csökevénynek” számított, e nélkül viszont komoly tudományos munka valóban aligha folyhat. Az ország pénzügyi krízise szintén nem segíti a tudományos élet újraindítását Líbiában.
Az ilyen apróságok ugyan lehet, hogy valamit érnek az érintetteknek, de az ország szempontjából csak pótcselekvések. Szerencsére se a NATO-nak, se a felkelőknek nem állt érdekükben, hogy a “felperzselt föld” taktikával kényszerítsék ki Kadhafi vereségét, így a gazdaság legfontosabb ága, a kőolaj kitermelés lényegében sértetlenül úszta meg a rezsim elzavarását, így sokkal jobban indulhat neki az átmeneti kormány, mint például Tunézia, amely elbátortalanította a turistákat magától. A nagy kérdés számomra az, hogy le tudják-e fegyverezni a milíciákat és egyéb önjelölt rendfenntartókat és hogy felül tudnak-e emelkedni törzsi és más társadalmi megosztottságukon, különben könnyen (újabb) polgárháborúba torkolhat a helyzet, ahol a Nyugat már nem tehet semmit, mivel nem tud senkinek se az oldalára állni úgy, hogy az ne legyen igazságtalan a többivel szemben, főleg nem bombázásokkal és tisztképzéssel nem.
Nem könnyű hosszú diktatúra után demokráciát építeni, nem lesz rögtön a békából királyfi. De el kell kezdeni az élet minden területén.