Budapest – A Fővárosi Ítélőtábla másodfokú, jogerős ítéletében bűncselekmény hiányában felmentette dr. Borovszky Tímeát, az oktatásért felelős tárca korábbi esélyegyenlőségi főosztályvezetőjét az ellene felhozott vádak alól. A kirúgott köztisztviselő örül, de szerinte nem lehet jóvátenni a hírnevében, a magánéletében és a karrierjében esett kárt.
Borovszkyt vesztegetéssel vádolták, és 2010 májusában a Fővárosi Bíróság két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. A vád szerint arra kérte Nagy Attilát, a Katapult Mentorprogram egykori programigazgatóját, hogy a program számára a minisztérium által folyósított 45 millió forintos állami támogatásból a munkatársának 600 ezer forintot adjon át, miután Hiller István akkori oktatási és kulturális miniszter megtagadta, hogy Borovszky beosztottjának a fizetését 50 ezer forinttal megemeljék.
Az ítélőtábla ítélete jogerős, de mivel a bűnösség kérdésében ellentmond az elsőfokú ítéletnek, megnyílik az út a harmadfokú eljárás előtt; az ügyészség ennek megfelelően a Legfelsőbb Bírósághoz fellebbezett.
Borovszky az Indexnek elmondta, hogy a bíró szóbeli indoklása során kitért rá: az ügyészség által összegyűjtött bizonyítékok semmilyen bizonyító erővel nem bírtak, a tanúvallomások egymással és olykor saját magukkal szemben is ellentmondásokat tartalmaztak. Ez megerősítette abban a hitében, hogy valójában az általa vezetett főosztály vagy a személye lejáratása érdekében indult koncepciós eljárás áll a történtek hátterében.
Az elsőfokú, nem jogerős ítélet a vádlott munkatársának és a mentorprogram akkori vezetőjének tanúvallomásán alapult. Nagy Attila 2009 februárban nyílt levélben tette közzé, hogy Borovszky és munkatársai több száz millió forintnyi fejlesztési pénzeket játszhattak ki magánszemélyekhez és hozzájuk közel álló cégekhez.
A levél nyomán minisztériumi és ügyészségi vizsgálatok indultak. Mivel a hónapokig tartó eljárások során semmit nem sikerült bizonyítani, Nagy levelének egyetlen pontja, egy hol 200, hol 600 ezer forintos csúszópénz átadása került a vizsgálódás fókuszába: a későbbi büntetőeljárás során már csak ezt vizsgálták.
Ide tartozik, hogy Borovszky és munkatársai – pénzügyi visszaélések gyanúja miatt – fél évvel Nagy nyílt levelének megjelenése előtt belső vizsgálatot kezdeményeztek a Katapult Mentorprogramnal kapcsolatban. A minisztérium akkori vezetése megalapozottnak tartotta Borovszkyék feltevéseit, de tartottak a legbefolyásosabb egyetemi szervezettől, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájától (HÖOK) – a mentorprogramot ugyanis az ő alapítványuk, a HÖOK a Hallgatókért Alapítvány, illetve annak vezetője, Nagy Attila bonyolította le.
A minisztériumi vizsgálat eredményeiről keveset tudni. Annyi derült ki bizonyosan, hogy a HÖOK és alapítványainak felelősségét, illetve az esélyegyenlőségi főosztály által gyanúsnak vélt pénzügyi machinációkat azóta sem firtatta senki.
Az ügy legújabb fejleményeként idén júniusban Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos feljelentése alapján hűtlen kezelés gyanúja miatt kezdett nyomozást a rendőrség a korábban Borovszky Tímea vezette, a volt oktatási tárcán belül működő Esélyegyenlőségi Főigazgatóság szerződéskötéseinek ügyében. A nyomozást szeptember másodikán két hónappal meghosszabbították.
A RomaPage oldalán Illés Márton nemrégiben ezt az interjút készítette Borovszky Tímeával:
| Borovszky Tímea, az Oktatási és Kulturális Minisztérium roma integrációs titkárságának vezetője. A jogi diploma megszerzése után a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda munkatársaként több diszkriminációs ügyben vállalt fontos szerepet. 2006 óta az Oktatási Minisztériumnál dolgozott szakértőként. |  |
|||
|
||||
|
RomaPage: Az Oktatási Minisztérium Roma Integrációs Titkárságának vezetőjeként többek között azon dolgozol, hogy a roma fiatalokat kevesebb hátrányos megkülönböztetés érje. Te magad diákkorodban mennyiben érezted saját bőrödön a diszkriminációt? Borovszky Tímea: Talán szerencsés vagyok, mert nem ért komoly diszkrimináció. Valószínűleg azért, mert nem is olyan környezetben éltem. Egész kicsi koromban Budapestre költözött a családom. Egy lakótelepen éltünk, ahol nem sok cigánycsalád lakott, így elvegyültünk. Utána gimnáziumban is rajtam kívül csak egy-két cigány gyerek lehetett. Egyetemen pedig már egyáltalán nem jött elő ez a probléma. Olyan előfordult, amikor cigány viccet meséltek a környezetemben, vagy egy évfolyamtársam arról számolt be, hogy a hétvégén összevertek egy cigány bandát. Ilyenkor nagyon kellemetlenül éreztem magamat, hasonlóan mint gyerekkoromban, amikor csúfolódás ért. Igazán nagy törés azonban nem volt az életemben. RP: Honnan jött az ötlet, hogy jogi pályára menjél? Milyen példáid voltak? BT: Családomban egyáltalán nincsen jogász. Viszont pici koromtól kezdve szájalós, nagyszájú menyecske voltam, és nagypapám mindig mondta, hogy ebből a lányból ügyvéd lesz. Ezt annyiszor hallottam tőle, hogy talán belémivódott, milyen jó lenne jogi pályára menni. Gimnázium után először nem igazán tudtam, hogy mihez kezdjek magammal. Aztán megjött az önbizalmam, és mertem jelentkezni jogi egyetemre. Ehhez idő, és erő kellett, mert a családom is úgy gondolta, hogy túl magas végzettségre azért egy cigány nem tehet szert. Már gimnázium alatt is előjött, hogy: „Jó, jó lányom, hogy érettségit akarsz, de nem akarsz mellette valami szakmát is, az biztonságosabb.” Mondtam, hogy nem. Jó tanuló voltam általános iskolában is, és amikor az összes barátnőm gimnáziumba ment, úgy éreztem, ezt én is meg tudom tenni. Nem éreztem, hogy azért, mert cigány vagyok, mást kellene tennem. Az egyetem előtt azért mégis elbizonytalanodtam: bekerülhet vajon egy cigánylány jogi egyetemre? Ott azonban a származást szerencsére nem mérlegelték, csak azt, hogy valaki megfelel vagy nem. RP: Hogyan és mikor tisztult le benned, hogy mire akarod felhasználni a jogi végzettségedet? BT: Az egyetem alatt büntetőjoggal akartam foglalkozni. Az elesettek segítése érdekelt már akkor is, ami talán furcsán hangzik a büntetőjog kapcsán. De a bíróságon joghallgatóként megtört embereket láttam, akiknek úgy éreztem, hogy segítenem kell. Később, már ötödévben fordultam a jogvédelem felé, amikor azt éreztem, hogy a bűncselekmény elkövetői mellett számos olyan ember él, akiket csak azért ér hátrányos megkülönböztetés, mert oda születtek, ahova születtek. Akkor tisztult le bennem, hogy azoknak kell ellátnom a jogvédelmét, akik semmit nem követtek el, és mégis hátrányt szenvednek. Felhívták a figyelmemet a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodára. Jelentkeztem hozzájuk, és két nappal azután, hogy a diplomámat kézhez kaptam, fel is vettek. Három és fél évig dolgoztam ott nagyon jó szakemberekkel, akiktől sokat tanulhattam. Ezután elhívtak az Oktatási Minisztériumba szakértőnek, ami szintén nagyon tetszett. Tavaly nyáron pedig megpályáztam a titkárságvezetői állást, amit sikerült elnyernem. RP: 2004-ben precedens értékű pert nyertél foglalkoztatási diszkrimináció témájában. Azóta jogszabályok szerint számos intézménynek esélyegyenlőségi tervvel kellene rendelkeznie az ilyen esetek kivédésére. Ezeknek azonban csak egy része jött létre, és azok sem mind érvényesülnek a gyakorlatban. Milyen garanciákat látsz arra, hogy ezek a tervek a jövőben valóban létrejöjjenek, és hatékonyak legyenek? BT: Őszintén szólva nem látom hatékonynak az esélyegyenlőségi terveket. Sok helyen el sem készítik, és ahol elkészítik, sokszor ott is csak egy feladatot szeretnének kipipálni. Azzal még személyesen nem találkoztam, hogy a terv miatt valós átalakulás menjen végbe egy szervezeten belül. Kvótarendszert tudomásom szerint nem is állítottak fel, ami egy pozitív elvárás lehetett volna. Ráadásul a tervek tartalmának és megvalósulásának ellenőrzését sem látom, hogy működne. RP: A kvótarendszert sokan bírálják, mivel praktikus és személyiségi jogi szempontokból egyaránt nehezen állapítható meg, hogy hány roma dolgozik egy cégnél. Mennyire érzed te ezt valós megoldásnak? BT: Én magának a kvótarendszernek nem vagyok híve. A számszerűsített direktívákat nem tartom megoldásnak. Annak híve vagyok viszont, hogy minden munkakört betölthessen származásától függetlenül bárki. Ne essünk bele abba a csapdába, hogy a cigányoknak csak cigány ügyekkel kell foglalkozniuk. RP: Kicsit hasonló volt a célkitűzése a Program ÖT-nek is, amelyben te is résztvettél: cigány értelmiségiek származásuktól függetlenül különböző szakmák képviselőiként szerepeljenek, ezáltal differenciálva az emberek roma-képét. A program egy idő után befulladt. Hogyan látod, a cigány értelmiség mennyire vállalja származását és közéleti szerepét, illetve a többségi társadalom mennyiben nyitott? BT: A roma értelmiség egy része komoly aktivitást fejt ki. Ugyanakkor annyit tudunk tenni, amennyit éppen lehet. Persze mindig próbáljuk tágítani a korlátokat. Alapvetően azonban a többségi társadalomtól függ, hogy mennyit hagynak nekünk. RP: Egy „Olah Action” nevű cigányirtó számítógépes játékról írt cikkedben felvetődik az a gyakori probléma, hogy a magyar jogszabályok és értelmezésük sokszor a diszkriminációnak kedveznek. Szerinted ennek mi az oka, és mit lehet tenni ezzel szemben? BT: Akkor is azt gondoltam, amit ma: szélsőségek mindig voltak, vannak, és valószínűleg lesznek is. Attól függ, hogy milyen súlyt kapnak ezek a tendenciák, hogy mennyire figyelünk oda rájuk, illetve, hogy mennyire hagyjuk, hogy a sajtószabadság teret biztosítson a rasszizmusnak. Nyilvánvalóan vannak ennek büntetőjogi határai is. Ezeket én szorosabbra venném. Amíg ugyanis gond nélkül lehet cigányozni és zsidózni ebben az országban, addig nem érzem magamat teljesen biztonságban. Másrészt az is gond, hogy a politika nem határolódik el egyértelműen ezektől a jelenségektől. A sajtó pedig jobban figyel a szélsőségekre, mert azok érdekesebbek. Jelenleg, ha valaki híres akar lenni, semmi mást nem kell tennie, csak kőkeményen cigányozni. Onnantól kezdve mindenütt meg fog jelenni, mert hívni fogják. De ennek is határt kell szabni. Amikor az Olah Actionről írtam, szándékosan nem jeleztem a cikkben annak készítőjét, mert nem akartam reklámot biztosítani a számára. RP: Kicsit más vizekre evezve az oktatásról kérdeznélek. A szegregációval szemben egyre inkább az integrációt tartjuk megoldásnak, pedig az előbbire is számos jó példa található – például a pécsi Gandhi Gimnázium. Te mennyire gondolod úgy, hogy minden esetben az integrált oktatás a megoldás, illetve milyen más köztes módozatokat tudsz elképzelni? BT: Hogyha egy iskolában kialakul a szegregáció, akkor az azt jelenti, hogy egyre nagyobb mértékben csak cigány gyerekek járnak oda. Ez azért probléma, mert nem ismerik meg a többségi gyerekeket, és azok sem őket. Nem alakulnak ki ismeretségek, nem lesz nekik természetes, hogy együtt élnek. Sokszor azt gondolják, hogy mi teljesen mások vagyunk. Ami egy-egy esetre igaz lehet, de en bloc nem. Nem gondolom, hogy a cigány társadalom gyökeresen más lenne, ez a hatszáz év annyiféle hasonlóságot okozott a két csoport között. Az ismerethiány mellett az is gondot jelent, hogy ha kialakul egy cigány iskola, arra általában kevesebb figyelmet, pénzt fordítanak. Másrészt egy cigány iskolában tanítani kevesebb presztízst jelent, mint egy másikban. Ezáltal a cigány iskolák fizikálisan és tanárállomány tekintetében is leromlanak. Persze vannak olyan pozitív kivételek, mint a Gandhi Gimnázium, de itt egy tudatos kezdeményezésről van szó. Az ország legtöbb iskolájáról ez nem mondható el. Ezért fontos, hogy harcoljunk a szegregáció ellen. RP: Számos jogvédő szervezet harcol az iskolai szegregáció ellen. De mi a garancia arra, hogy az intézményes szegregáció felszámolásával a társadalmi szakadékok is megszűnnek, és nem alakul ki belső szegregáció? BT: Az már a pedagóguson múlik, hogy a cigány gyerekeket is valóban bevonja-e a közösségbe és a képzésbe. Ezzel pedagógus továbbképzések keretében kell foglalkozni, illetve a pedagógusi alapképzésbe is be kell építeni esélyegyenlőségi modulokat. Ez folyamatban van. Már egy tanári karból nem csak egy tanárt, hanem az egész testületet bevonjuk az ilyen jellegű képzésekbe. RP: Idén először a felsőfokú felvételiken plusz pontokat kaptak a hátrányos helyzetűek. Az ezekbe a csoportokba tartozó jelentkezőknek csupán 10 százaléka került be ezek miatt a pluszpontok miatt. Mennyiben értékeled sikeresnek ezt az újítást annak fényében, hogy a pozitív diszkrimináció, melynek segítségével bejutattak, később visszaüthet rájuk? BT: Nem szeretném ezt sem kudarcként, sem sikerként értékelni. Ez egyszerűen egy lehetőség azoknak a fiataloknak, akik olyan környezetben nőttek fel, ahol nem adatott meg nekik, hogy csak úgy leemeljék a Révay Lexikont a polcról, vagy külföldi adókat fogjanak. Ha eszük van, lehetőséget adunk nekik, hogy tanuljanak. Persze az is fontos szempont, hogy a fiatalok ne sérüljenek lelkileg. Van egy felsőoktatási mentorrendszerünk, ami éveken keresztül istápolja ezeket a fiatalokat, hogy bent tudjanak maradni a rendszerben és minden segítséget megkapjanak. RP: A mentorrendszerbe ezeknek a fiataloknak hány százaléka kapcsolódott be? BT: Körülbelül 90%, de még nem tudom pontosan, mert a folyamat még nem zárult le. RP: A plusz pontok és a mentorrendszer hátrányokat kívánnak behozni. Szerintem minél később jön a segítség, annál nagyobb segítségre van szükség. Terveztek-e programokat az egészen fiatal korosztályok számára is? BT: Az Oktatási és Kulturális Minisztérium hatásköre hároméves kortól az egyetemig terjed. Természetesen a lehető leghamarabb kell a gyerekeknek segíteni, az sokkal hatásosabb. Van egy beóvodázási programunk. Ennek keretében egyrészt a magas hátrányos helyzetű gyerekszámmal rendelkező óvodák számára anyagi forrásokat biztosítunk, másrészt a szülőket közösségépítés által a beóvodáztatás fontosságáról próbáljuk meggyőzni, mivel itt lehet hozzájutni azokhoz a felkészítésekhez, amelyek a sikeres általános iskolás éveket meg tudják alapozni. Ugyanakkor azt is próbáljuk elérni, hogy ne legyen túl nagy szakadék az otthon és az óvoda között, többek között cigány dajkák foglalkoztatásával. Az általános iskolába való átkerülésnél is az a cél, hogy a gyerekek ne szenvedjenek törést. Az iskolában pedig már arra kell figyelni, hogy mindenki minőségi oktatást kaphasson. A felsőbb évesek számára pályaválasztási tanácsadó rendszert kell kialakítani. A szakképzések tekintetében fontos szempont, hogy piacképes szakmát tanuljanak a fiatalok, mert különben később képtelenek lesznek eltartani magukat, és szociális segélyre fognak szorulni. Ezért össztársadalmi érdek az, hogy mindenkinek olyan szakmája legyen, amivel el tudja tartani magát és a családját. De azért fontos a teljes spektrumot, egészen az egyetemig átfogni, mert ha csak a legfiatalabbakkal foglalkoznánk, akik még alakíthatóbbak, akkor 18 évnyi gyereknek nem adnánk lehetőséget, és hagynánk őket elveszni. Ezt a luxust nem engedhetjük meg. |
|||
Figyu!!!!!!!!!!!!!
És még hány kabátlopási ügy lesz??
Még hány embert tesznek tönkre , mert nem tetszik a politikai nézetük??
Még hány embert tesznek tönkre , mert simán nem tetszik a pofájuk , mert nem úgy paríroznak , ahogy ők elképzelik??
Magyar ország (nem Magyar Köztársaság)=Rákosi rendszer.
A vádlókat az ügyészt kell katapultálni.
Azt hiszem, a rágalmazó felelősségét sok millió forintos nem vagyoni kár okozásáért megállapítanák. Ha máshol nem, Strasbourgban. Igaz, ez valóban nem tenné meg nem történtté az esetet.
Budai kapott egy kokit!
De,hogy a bíró meddig lesz bíró azt csak a jó isten,vagy annak főnöke
első orbánc viktor nagyméltóságú diktátor tudja.
És úgy tűnik a Hunvald ügyben is óriásit tévedtek!És még nincs vége!
Felcsúti kondukátorka, ez megint nem jött be nektek!
Szegény bíróság, annyi Nekik.
BT: Amíg ugyanis gond nélkül lehet cigányozni és zsidózni ebben az országban, addig nem érzem magamat teljesen biztonságban.
trulla: Ebben az országban gond nélkül lehet cigányozni, zsidózni és a baloldalt genetikailag szidni (OV személyesen) és abban a pillanatban, amikor ez fordítva történik és nem is olyan stilusban, akkor kezdődik az6 állami boszorkányüldözés.
Sajnos a történelem ismétli önmagát! Mi lesz még?
egyszeruen ki kell zavarni mindenkit a parlamentbol m a birosagrol , ugyeszsegrol es tabula rasaval ujraepiteni a demokraciat…..eleg szomoru, hogy erre a fidesz-jobbik epizodra elpazaroltunk temerdek penzt es idot es hagytunk szazezereket mas orszagokba menni, ahonnan nem valoszinu, hogy valaha viszontlatjuk oket…
kicsi, szegeny orszagok nem engedhetnek meg ekkora pazarlast, mint mi!.
sok ember azért hallgatja el véleményét mert túlakarja élni az orbáni bosszú hadjáratot. Az ügyészi meghurcoltatást. Mert ma mindenki aki Orbán diktatúrája ellen szól veszélynek van kitéve. Szabad-e ma kiállni mondjuk Schmitt Pál rezidenciája elé egy táblával amin az állna ,a nemzet golyóstolla! Bizonyára a rendőrök lecsuknák. Aztán szabadna e Orbán takarodj táblával oda állni a parlament elé, bizonyára nem. Orbán ennél durvább akciók miatt egy szót sem szólt amikor nem Ő volt a célkeresztben. Most, h kritizálják politikáját, lásd az uniós elnökség bemutatkozó beszédének kritikáját, nem tetszett neki. Kiosztott sallereket, kokikat, de amikor neki osztják a kokit, nem kicsit hanem nagyot akkor bizony keresi hová is bújhatna el. Bizonyára nagy pénzt kapnak őrzői , h megvédjék , azonban az ellen szavazatoktól nem tudja senki megvédeni.
Valószínűleg a sértett hiúság és főképpen az általa vezetett programmal szemben indított vizsgálat motiválhatta Nagy Attila feljelentését.
Tanulság :
ha valami kiderül nemszabad elhallgatni.
Hiba volt Hillerék részéről lezárni az ügyet merthogy tartanak ettől a höoktól.
Végtelenül sajnálom ,és megértem B.Timeát .Ez kocepciós per volt, Tudom mit jelent ártatlanul olyan”bűnért” szenvedni ,amit nem követtünk el .Nekem is volt koncepciós perem.Ezzel egy ember életét ,karrierjét tönkre lehet tenni.Bízom Timeában ,hogy újra olyan munkát végezhet amiben örömét fogja lelni ,és sok embernek fog segíteni, azzal a tudással ,emberséggel ami benne van..Remélem,kezet foghatok még Önnel, és ha segítségre szorulnék,akkor megkereshetem..Mi volt ezzel a célja a galánt feljelentőnek?Ez is bizonyítja , hogy milyen országban élünk! Embereket tönkre lehet tenni elpusztítani, földönfutóvá tenni.De arra senki sem gondol ,hogy mennyit kellett tanulni ,hogy valamivé válhassunk,hogy mennyi áldozatot hoztak a szüleink ,hogy tanulhassunk.,AMIKOR SOKSZOR MEGALÁZTAK MINKET ,Üdvözlettel ,és baráti szeretettel Sztongi
Kedves Tímea! Volt kollégái között van ismerősöm aki még Hiller minisztersége alatt állította, hogy Ön becsületes és nem követett el semmi törvénytelent. A fiuk csak meg akarták mutatni,hogy milyen kemények. Tudom,hogy Önnek nem vigasz, de bekerült a jogtalanul, koncepciózusan megvádolt tisztességes emberek /Gyurcsány stb./ közzé. Nem tudok okosat mondani, csak azt, hogy :Fel a fejjel!
Tisztelt Tivadarm! ÜZENEM az ismerősén keresztül a “fiuknak”,hogy ne egy becsületes ember ,tisztességével játszanak ,ne így mutassák meg, hogy milyen” tökös” fiuk, Mennyire fogadható ez el , egy jogott végzett emberektől, mennyire hiteles , mennyire megbízhatóak tudnak ŐK lenni ezek után,? Itt egy ember becsületéről ,itt egy ember életéről , hírnevéről , egzisztenciájáról van szó. Ezt nem lehet ,egy viccel” EZT NEM LEHET EGY FEL A FEJJEL ELINTÉZNI” ez aljas becstelenség volt , részükről !!! Remélem ,hogy Timea megteszi a jogi lépést ,és én az Ő helyében ezt nem hagynám annyiban. A PER ÚJRA TÁRGYALÁSÁT KÉRNÉM , persze ezt Ő jobban tudja ,mint én Szégyelljék magukat , de az ilyeneknek nincs is szégyenérzetük,mert akkor ilyen aljasságra képtelennek lettek volna..AKKOR FELTESZEM A NAGY KÉRDÉST….. KI IS A CIGÁNY ?….ők , vagy” ÉN” vagy” MI.”……
Ilynekor nem kéne a feljelentőt hivatalból vád alá helyezni megalapozatlan, hamis vádért?
Szerencsére nem vagyok jogász, csak kérdezem.
Nem világos a HÖOK és az MSZP kapcsolata ez ügyben és Hiller álláspontja ezekről. :(
Érthetőbb lenne budai gyula lyukra futása is.
Nagyon bánt és felháborít ez az eset. Ez egy régóta tartó ügy volt ezek szerint, akkor még Hiller idejében játszották le ezt a”meccset’” Emlékszem az egyik tévé adásban hallottam, hogy a hírekben közölték, Már akik körében erről beszélgettünk ,éreztem, hogy ez képtelenség lehet , Logikusan gondolkodva ,egy ember nem azért jutott el egy olyan szintre, egy olyan státusba, hogy azt lerombolja. nem tanultam jogot, nem az a végzettségem ,de korábbi írásaimban is azt jeleztem, hogy ez a mai napig tisztázatlan ügy ? Miért vetemedtek ilyen aljasságra nagyon jogtalannak találom , kicseng a mondatából tivadarm-nak ,hogy ezek a “tökös fiuk ” ” meg akarták mutatni, hogy milyen kemények ” Nem ismételni akarom, ugyanazon a véleményen vagyok mint korábban Ha már nyílványosságra került ennek az ügynek a háttere is, a jog eszközével elégtételt vennék .Mennyire lehetnének az ügyvédi kamara tagjai? stb (A tökös fiuk az ÉN jelzőm ) Nem értem ,ha a bíróság bízonyítás hiányában felment valakit , akkor mi alapján jelentették fel , akkor is valamivel meg kellett indokolni ?