Mit ér a kormány közfoglalkoztatási terve? 2011. május 21. szombat 3:18 | AN

Budapest – A nagyarányú munkanélküliségi probléma megoldására a kormány a szociális támogatások szigorításával válaszol, de munkahely-teremtési terveinek megvalósítására szakértők nem sok esélyt látnak.

Magyarország egyik legnagyobb megoldatlan, társadalmi feszültséget okozó és gazdasági növekedést gátló problémája a nagyarányú és tartós munkanélküliség. Enyhítésére 2009 januárjában indult a Bajnai-kormány Út a munkához programja, amely a rendszeres szociális segélyekben részesülő munkaképes lakosság munkához jutását segítette. A program vezérlőelve volt, hogy a munkára képesek a jövőben munkavégzésért – segély helyett – munkabért kapjanak. A programban 230-240 ezer segélyes közül mintegy 100 ezer munkaképes és munkavállalási hajlandósággal rendelkező találhatott munkára a közfoglalkoztatásban. Ők hat hónapon át, napi hat órában dolgozhattak. A másik 100 ezer korábban segélyezett megmaradt segélyezettnek. A versenyszférában 7-8 ezer ember tudott elhelyezkedni. A programra 97 milliárd forint állt rendelkezésre, egy részét a korábbi időszak “megszokott” segélyezésére, másik részét a mintegy 100 ezer ember munkába állítására tervezték. Azok, akik 35 év alattiak és nem végezték el a 8 osztályt, kötelező képzésben részesültek. A programban résztvevőket az önkormányzatok és az állami foglalkoztatási szolgálat közös adatbázisában tartották nyilván és a foglalkoztatottak az önkormányzatok által összeállított közfeladatokat láttak el.

A 2010-es választásokat követően az Orbán-kormány az Út a munkához program helyett 2011. január 1-jétől saját Nemzeti Közfoglalkoztatási Programját léptette életbe. A 2011-re tervezett, a hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatására szánt keretösszeget jelentősen csökkentette, és ehhez a szűkös forráshoz alakította ki a saját ellátási rendszerét. Az új programban a legszegényebbek számára tovább nehezül a megélhetés, az állam kivonulásával a probléma kezelése teljesen átkerül az önkormányzatokhoz. Megszűnt az önkormányzatoknak az a kötelezettsége, hogy munkát szervezzenek a településükön, megfosztva a szociálisan rászorulókat attól a csekély munkalehetőségtől is, amely a megélhetésük alapfeltételeit biztosította volna számukra. Rövid távú gondolkodásra vall, hogy a jelentős forráskivonással elért megtakarításnak később jóval súlyosabb társadalmi hatásai lesznek, és a hátrányos helyzetű területeken kezelhetetlen folyamatok indulhatnak el.

A kormány márciusban Brüsszelbe kiküldött konvergencia-terve a szociális területen továbbra sem kecsegtet semmi jóval. A meglevő nehézségeket súlyosbítja, hogy a program szerint a kormány jövőre 111,1 milliárd forintot tervez megtakarítani a passzív munkaerőpiaci ellátásokon. A megtakarítást három módon tervezi: az álláskeresési segély megszüntetésével és az álláskeresési járadék feltételeinek szigorításával – 9 hónapról 3 hónapra csökkentésével -, ami 70 milliárddal mérsékelné  ezen a területen a kiadásokat. A harmadik elképzelés az, hogy a bérpótló juttatás rendszerének átalakításával az idei 64 milliárd forinttal szemben 2012-ben 41 milliárddal kevesebb jut erre a támogatási formára. Az intézkedések következményeként tömegek kényszerülnek majd ki az egyébként is nagyon szerény szociális ellátórendszerből.

A kormányzati tervek szerint a szociális ellátások helyett közmunkát biztosítanak majd azoknak, akik nem tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon. A konvergenciaprogram tíz év alatt egymillió új munkahelyet ígér. A ciklus végéig a 300 ezer új állás felét közmunkaprogrammal hozzák létre, 100 ezer munkahelyet a piaci növekedéstől, 50 ezret a feketegazdaság kifehérítésétől várnak. A rokkantnyugdíjasok közül is százezret terelnének vissza a munka világába. A Népszavának nyilatkozó Adler Judit, a Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője szerint a kormány terve vágyálom, a tíz év alatt egymillió új munkahely létrehozásának éppen úgy nincs realitása, mint a ciklus végéig újabban ígért 300 ezer munkahelynek. A gazdaság és a munkaerő-kereslet oldaláról szerinte nem látható ennek a megalapozottsága. A közmunka lehetőségének megteremtéséhez forrásokra van szükség, ilyen források azonban nem látszanak a konvergenciaprogramban. Adler hozzátette, hogy a közmunka biztosítása adókkal és járulékokkal együtt többe kerül, mintha ugyanakkora összegű segélyt fizetne ki az állam. Persze statisztikai trükkökkel lehet Brüsszel számára szépíteni a helyzetet, például azzal, ha a közmunkásokat nem hat, hanem csak négy órában foglalkoztatják. Akkor ugyanis  két eddigi közmunkás költségéből hármat lehet foglalkoztatni. Ugyanezt meg lehet csinálni más területen, például a közigazgatási ágazatban is.

A nagyra törő terveknek tehát gazdasági oldalról egyáltalán nem látni a megalapozottságát és az intézkedések csak elnyomorodáshoz vezetnek. A kormány lépései azt a szemléletet tükrözik, hogy a munkanélküliek tehetnek a helyzetükről, és a munkanélküliekre történő nyomásgyakorlással megoldás érhető el. Ez torz szemlélet, a munkanélküliek többsége aktívan keres állást, és többnyire nem rajtuk múlik, hogy nem jutnak munkához – állítja Adler Judit .

Ezek után nehéz  szavakat találni a kormánypárti képviselők közelmúltban benyújtott alkotmánymódosító indítványára, amellyel még több, már nyugdíjban részesülő embert zúdítanának a nemlétező munkaerőpiacra. Az alkotmánymódosítással a nyugdíjkorhatár előtt nyugdíjba mentek járandósága csökkenthető és szociális ellátássá alakítható lenne, illetve akik munkaképesek, azok teljesen elveszíthetik a nyugdíjukat, és ismét a munkaerőpiacra zavarhatók. Bő 600 ezer ember ellátását és évente mintegy 665 milliárd forint kifizetését érinti ez az ötlet, elementáris felháborodást okozva az érintettekben és a társadalom nagy részében. Miközben a kormány részéről nincs válasz arra a kérdésre, hogy a munkaerőpiacon már jelenlévő és az újabb alkotmánymódosítási ötlettel a munkaerőpiacra rázúduló több százezer munkanélküli problémáját, megélhetését valójában hogyan képzeli megoldani. A szakmai érdekképviseletek egyre türelmetlenebbek, követelik a kormánytól, hogy térjen vissza a társadalmi párbeszéd törvényes útjára, üljenek le tárgyalni és egyezzenek meg egy olyan megoldásban, amely számukra elfogadható. Nem elégednek meg Pintér Sándornak azzal az ötletével, hogy a korkedvezményes  nyugdíjból visszahívott rendészeti dolgozókat egyenruhás közmunka-felügyelőkként is lehetne foglalkoztatni.