Joplin, Missouri – A Vöröskereszt segélyhelyein, rádióüzenetekben és minden módon keresik szeretteiket a túlélők, napokkal a várost szinte a földdel egyenlővé tévő tornádó pusztítása után.
Több százan vannak, akiket még az eltűntek között tartanak nyilván; a hozzátartozók reménykednek, hogy élve kerülnek elő a romok alól.
Megfeszített munkát folytattak a mentőalakulatok az utóbbi három napban az ötvenezres városban, amely a történelmi 66-os út mentén található.
Az Egyesült Államokban hat és fél évtizede nem pusztított akkora forgószél, mint a héten: a halottak száma csütörtökön késő este százhuszonhat volt, a kórházban ápoltaké ennek többszöröse.
Ami az eltűnteket illeti, hivatalosan kétszázharminckét ember nincs meg, ez a szám azonban nőhet, miután egyre többen jelentkeznek, akik nem találják rokonukat, barátaikat, ismerőseiket. A helyi rádióállomások folyamatosan közlik a beérkező üzeneteket; a Vöröskereszt által vezetett „Biztonságban és jól van” listára ezernyolcszáz nevet vettek fel, ezek közül azonban már sokan előkerültek.
66-os út mellett 6 évtizede, valaki de szereti ezt a hatos számot…
Nem volt ilyen még soha.
Mindig is csodáltam az amerikaiak istenfélelmét – vagy inkább vak bizakodásukat Isten kegyelmében. Egyéb okát ugyanis nem találom, amiért hurrikán és tornádó-veszélyes övezetekben lényegében staflifákból és gipszkartonokból építenek “házakat”, amit naná, persze földig tarolnak a forgószelek. Előbb, vagy utóbb – de holtbiztosan. A képen is látszik, hogy több emelet magas mezőgazdasági tárolóépület BETONBÓL – rendületlenül áll, míg a (lényegében) deszkabódék a földdel egyenlőek. Kevésbé istenfélő országokban már régen megváltoztatták volna az építési előírásokat, és csak vályogból, vagy betonból engednének ilyen övezetekben házat építeni. Hőszigetelő zsaluelemekből akár passzívház is építhető beton maggal, ami ráadásul jó hatással lenne az energiafelhasználásra. Pl nyáron nem kell hűteni. De legalább kötelezően előírnának minden házhoz egy óvóhelyet (földben, betonból).