Wall Street Journal: Magyarország szabadságjogai védelmében 2011. április 5. kedd 18:41 | Marion Smith Forrás: Wall Street Journal

New York – A tulajdonjog, a gazdasági szabadság és a független bíráskodás megerősítésével Budapest teljessé tehetné az 1989-es rendszerváltást. Marion Smith cikke az amerikai pénzügyi körök vezető lapjában. Jogi alapvetés és egyben figyelmeztetés kezdő viktátoroknak.

Orbán Viktor miniszterelnök kormánya hangot adott azon meggyőződésének, miszerint a magyaroknak vissza kell térniük az öngondoskodás és a személyes felelősség filozófiájához. Ám ez csak akkor történhet meg, ha az állam nem veszi magára az egyéni felelősséget.

Zavarba ejtő tehát, hogy Magyarország javasolt új alkotmánya jelen formájában olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a gazdasági szabadságjogok védelmezését meghaladó jogkört biztosítanak az államnak, amellett e szabadságjogok jövendőbeli védelmére nézvést gyenge intézményes garanciákkal szolgál. A posztkommunista gazdaságokban, ahol a kollektivista szemlélet évei elmosták a határt magán- és köztulajdon között, különösen fontos, hogy erőteljesen garantálják a tulajdonhoz való jogot és meghúzzák a határt az állami és az egyéni felelősség között. Miközben a magyar vezetők az 1989-ben elnyert függetlenség óta első alkotmányuk felett alkudoznak, igencsak biztosítaniuk kellene, hogy alaptörvényük mindezt megtegye.

A jogalkotók jelenleg az Orbán úr vezette Fidesz-KDNP koalíció által benyújtott javaslatot vitatják és egészítik ki, amelynek megszavazására április 18-án kerül sor. A megszövegezők és maga Orbán úr elkötelezték magukat az ország jövőbeli gazdasági növekedés fenntarthatósága mellett, korábban bevezetve az egykulcsos tizenhat százalékos jövedelemadót, a javasolt alkotmányban pedig a GDP ötven százalékában szabva meg az államadósság felső határát. Egy olyan időszakban, amikor az európai nemzetek gazdaságai düledeznek a költekezés sok évi megszaladása miatt, Budapest a jó irányba tart.

Az alkotmánytervezet azonban tartalmaz egy sor másodgenerációs jogot és állami célt, amelyek a jövőbeli kormányok kötelességévé tennék, hogy valamennyi magyar számára „megfelelő lakhatást”, „munkalehetőséget” „sportolási lehetőséget”, közoktatást és állami nyugdíjat biztosítsanak. Amíg a természetes jogok (az élethez, a szabadsághoz és a tulajdonhoz való jog) azok, amelyeket a kormányok mások szabályszegéseivel szemben oltalmaznak, a pozitív jogok (ilyenek a lakhatással és szabadidővel kapcsolatos jogok) olyasvalamik, amelyeknek a gyakorlásának biztosítását a kormánytól elvárják. A jogok természetének ilyetén újradefiniálása szükségszerűen és alapvetően változtatja meg az egyén és az állam közötti kapcsolatot és növeli meg az államhatalmi hatáskört. A javaknak e jogok biztosításához szükséges újraelosztása szükségképpen aláássa a magántulajdon védelmét.

Amerika megalapítói a saját alkotmányozási folyamatuk idején szintén szem előtt tartották az állampolgárok „különféle és egyenlőtlen képességeit a tulajdonszerzés terén”. Megértették ellenben, hogy a kormányokat nem lehet a javak újraelosztására felhasználni az egyenlőség megteremtése érdekében. Mint arra Thomas Jefferson figyelmeztetett: „Ha valakitől elveszünk… annak érdekében, hogy másokat megkíméljünk… azzal önkényesen megsértjük a társadalom legalapvetőbb elvét, amely mindenki számára garantálja mestersége szabad gyakorlását és az általa szerzett gyümölcs élvezetét.”

A gazdasági szabadság szilárd jogrendet kíván meg, amely védi a magántulajdont, kikényszeríti a szerződések betartását, miközben nem terheli meg a gazdaságot szükségtelen rendelkezésekkel és túladóztatással. Úgy tűnik, a Fidesz és a kereszténydemokraták ezt legalább részben felfogták, legalábbis abból ítélve, hogy törvényhozásuk átlátható állami költségvetést és a közpénzek mértékletes költését kívánja. Arról azonban megfeledkezhettek, hogy a jeffersoni elvek az egyéni szabadságjogok védelmét is előírják, amelyek nélkül értelmetlen az egyéni felelősségvállalás.

Javasolt alkotmányuk lehetővé teszi, hogy az állam a jövőben rosszul meghatározott „közösségi célok” alapján beavatkozzon a magángazdaság tevékenységébe. A jelenlegi tervezet kimondottan tartalmazza: „a munkavállalók és a munkáltatók a munkahelyek megőrzése, a nemzetgazdaság fenntarthatósága, illetve más közösségi célok érdekében egymással együttműködnek”. A tervezet Magyarország múltjának renyhe gazdaságpolitikájának továbbélését kockáztatja, amikor a magánpiaci folyamatokba való jelentékeny beavatkozást ilyen tágan megfogalmazott rendelkezéssel igazolja.

A tervezet tetézi e potenciális problémákat azzal, hogy a parlamenti törvényhozást és a végrehajtó hatalmat gyengén és homályos megfogalmazásban ellensúlyozza. A szöveg garantálja az Alkotmánybíróság végső felülvizsgálati jogát költségvetési, gazdasági és tulajdonlási ügyekben, de csak „ha azok tartalma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokat sérti”. Ez a megszorítás nem pusztán gyengíti az Országgyűlés egy fontos ellensúlyát, de aláássa az egyéni szabadság intézményi garanciáit – ideértve a szerzési, birtoklási és tulajdonhasználati jogokat, valamint az igazságszolgáltatáshoz való fellebbezés jogát, ha állampolgár vagy az állam ezen jogokat megsérti.

Orbán úr kormánya világosan kifejtette szándékát, hogy az alkotmányban kifejezésre kívánja juttatni a hatalmi ágak elválasztását, a jelenlegi tervezet azonban sokkal inkább tűnik alkalmasnak a kormány költekezése előtti lehetséges akadályok kiiktatására. Amennyiben a bírósági felülvizsgálat teljeskörű lenne, az Alkotmánybíróság valóban ilyen akadályt képezhetne. De még az ilyen rövidtávú politikai cél sem mérhető a jövőbeli kormányzati hatalomkoncentráció hosszútávú veszélyeihez.

A tulajdonjog helyreállításával, a gazdasági szabadság védelmével és az óriási felülvizsgálati hatalommal rendelkező független bíráskodás biztosításával Magyarország végre befejezhetné az 1989. évi rendszerváltást. Bármi, ami ennél kevesebb, a lehetőség elszalasztását jelentené.