Berlin – A Der Spiegel internetes, nemzetközi kiadásában is foglalkozik a hétfőn megszavazott Fidesz-alkotmánnyal.
A számos neves lapba (Reuters, Spiegel Online, The Guardian, USA Today, The Times) publikáló újságíró, David Crossland már a cikk elején megemlíti az általános nemzetközi reakciókat, melyek attól félnek, hogy Orbán Viktor és pártja a nacionalista ideológiáját ülteti át kötelező „doktrínává” az alkotmányba, illetve hogy feltett szándéka hatalmát hosszú időre bebetonozni.
Ezután idézi Werner Hoyer német helyettes külügyminiszter félelmeit, amelyeket a szólásszabadság megnyirbálása miatt érez. Felhívja a figyelmet azokra a széles körben megjelent kritikákra is, amelyek szerint nem előzte meg az alkotmányozást megfelelő konzultáció.
Kifogásolja a cikk az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítését a gazdasági kérdésekben, ami szerinte azt szolgálhatja, hogy a Fidesz saját embereit nevezhesse ki a fontos pozíciókba, így kényelmesen, akadályok és ellensúlyok nélkül tudhatja le a négyéves terminus hátralevő részét a gazdaság terén.
Az a negligáló és pökhendi magatartás is kitűnik az írásból, amelyet a Fidesz-KDNP politikusai tanúsítottak a többezres demonstrációkkal kapcsolatban.
Az ARD német televízió a hétfői késő esti híradásában a kommentárban olyanok hangzottak el, mint „ha manapság politikáról beszélsz a magyar emberekkel, félelmet tapasztalsz, mint anno Kelet-Németországban. Ez az állam már nem tartozik ebben az értelemben az EU-hoz. Európa szégyene, de Európa hallgat.”
Eztán Crossland idéz néhány jelentős német lapot az új alaptörvénnyel kapcsolatban. Persze, azt tudjuk, hogy a balos Berliner Zeitung vagy a Süddeutsche Zeitung a magyar szoci hazaárulók bérence. De azt vajon mivel magyaráznák a Fidesz-tábor Bayer Zsolt “emlőin nevelkedett” kommentátorai, hogy a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung pont a preambulumba becsempészett spiritualista imát és a mindent áthatni igyekvő keresztény vallásosságot kifogásolja?
Sajnos már megint igazam lett. Én már akkor mondtam, hogy Európa szégyene lettünk, amikor egy elmebeteget és pártját választotta a magyar “nép”.
Nem akarok szégyenkezni azért, mert magyar vagyok! Európa sz@rik a fejünkre akár ‘56-ban.
Európa akkor se szólt bele a dolgunkba, amikor 2/3-dal megválasztottuk azt, akiről mindenki tudta, hogy a legeslegeslegeslegrosszabb választás. Ha eltűrjük a nyakunkon továbbra is, a mi dolgunk. Nehogy már Európát okoljuk azért, amit mi ….sztunk el….
Régen sértőnek éreztük, ha összekeverték Bukarestet Budapesttel, és kijavítottuk bakizó nyugati barátainkat. Hamarosan örülni fogunk az ilyen bakiknak, és csendben lapítunk, nehogy mégis kibukjon, hogy honnan jöttünk.
Én még emlékszem 56-ra. Élőben. :-)
Ez a kis seggfej semmit nem tud róla.
Majd megtapasztalja.
A történelmi tapasztalatokkal rendelkező és a politikához is értő magyar értelmiség, késóbb pedig a magyar nép többsége nem fogja elfelejteni, – különösen a német népnek és vezetőinek, hogy hazánk mai nehéz helyzetében szót emelnek a magyar neonáci-neosztalinista rendszer kialakítása ellen. Európa , az EU ugyanolyan módon viselkedik a magyar neonáci veszély ellen, mint Hitler idejében, gyengén és eredménytelenül. Churchill is kitér rá emlékirataiban. Mire észbekaptak Hitler első lerohanása után, már késő volt. Ellentétben hazánkkal, a német népnek és vezetőinek keserves évek után sikerült szembe nézni önmagukkal és levonták a tanulságokat. Európa és a világ megemelheti előttük a kalapját. A hitlerizmus kialakulásának nem a német nép volt azoka, hanem az első világhábiorús békeszerződés, amelyre alapozva a nép egyrészét Hitler félrevezette, más részét megfélemlítette, az egyet nem értőket pedig legyilkolta. Orbán vezér és kancellár konstruált perekkel teszi tönkre azz egyet nem értőket, – mire bírósági ítélet születik közel egy évtized után, az illető idegileg, emberileg tönkremegy.
Az EU-nak fel kellene ébredni, mert ha mi magyarok modern rabszolgák leszünk a saját hazánkban, ezzel az EU presztizse zuhanórepülésbe fog kezdeni.
Nem fogjuk elfelejteni és nagyon köszönjük a német nép, a német média és a német vezetők egyedülálló segítségét. Ez egy idő után tanítani fogják történelembeől a magyar iskolákban.
Apróbb elütési hibákért elnézést kérek, késő este jutottam hozzászóláshoz.
Az új alkotmánnyal elértük, hogy megint van államvallásunk. Húsz évig megvoltunk nélküle, előtte negyven évig az ateizmus volt az államvallás.
El kellene érni, hogy visszatérjünk az államvallás nélküli állapothoz. De ahogy csökkennek az állampolgári szabadságjogok, úgy csökken annak az esélye is, hogy demokratikus eszközök elégségesek lesznek ehhez. Jobb nem gondolni rá, hogy milyen alternatív megoldás kínálkozik ezek után…
De kell az alternatív megoldáson gondolkodni, mert nem gondolkodni egyet jelent a megalkuvással, azzal, hogy beletörődtünk az új diktatúrába. Ebben az esetben megérdemeljük!
Ez nem Európa szégyene. Magyarország szégyene! Azoknak a szégyene akik megválasztották ezeket. Nem értem, nem látták mi ez a vezér? Most megtudják!
Szijjártó megmagyarázza majd,hogy Orbán szégyene Európa,nem fordítva…
Ideje lenne ha végre Európa ránk figyelne és tenne is valamit mert itt mi kevesen vagyunk.Hiába ordítozunk nem hallják a hangunkat.
Én már régen szégyenlem magam a politikusok miatt.Úgy tűnik nem érdekel senkit különösebben.
Birka egy nép az echte Magyar
Röhej ahogy alázza a “kisembereket” a Pszichopata Orbán.
Hogy a fenébe dőlhettek be ennyien a süket dumájának???
Ráadásul ki is szivárogtatott mindent előre.(Kéri, stb…)
Miből gondolja bárki is, hogy Európa segít kimászni a szarból.
Sokba fog ez a proliknak kerülni. Azt akarták, hogy az állam eltartsa őket. Hát most megkapták. Csókolgathatják kedvenc miniszterelnökük lábanyomát.
Tipikus posztkommunista álom.
Áldott ember, nem is ember, “Isten”.
“…Európa szégyene, de Európa hallgat.” – mondja az ARD, de ez nem teljesen igaz, mert sokan – többek között ők is – felemelik a szavukat, s ezt elítélően teszik. Persze a nagy kérdés az lesz, hogy az Európai Néppárt, melynek egyik alelnöke vezényelte le a demokrácia alapjait felszámoló fülkeforradalmat, mikor mondja ki végre, hogy nem vállal ezekkel az emberekkel sorsközösséget.