Washington – Újabb bírálatok érik Barack Obamát, amiért a katonai beavatkozás után hetekkel sincs közelebb Moamer Kadhafi megbuktatása. Igaz, ez Amerika első olyan háborúja, amelyben igazából nincs is meghatározva a cél.
„Beavatkoztunk másvalakinek a polgárháborújába, de nem kellő erővel ahhoz, hogy a nekünk tetsző eredményt csikarjuk ki”, szögezte le a Külkapcsolatok Tanácsa munkatársa, James Lindsay, aki a következő lehetséges forgatókönyvet vázolta fel:
„Valószínű, hogy a harc folytatódik, egyre több lesz az áldozat, a tévé mind borzalmasabb képeket sugároz, és fülsiketítő lesz a hírszolgáltatók, a szakértőgárda és a Capitol Hill-i beavatkozáspártiak által keltett ricsaj. Ha odajutunk, Obamának választania kell: vagy többet tesz, vagy valahogy kiszáll.”
Obama kezdettől fogva azt ígérte, az amerikaiak a légicsapásokban vitt főszerepről hamarosan áttérnek a többi hadsereg támogatására. Robert Gates védelmi miniszter azonban csütörtökön elismerte, hogy az átállás a tervezettnél hosszabbra nyúlik, és – John McCain szenátor bengázi látogatása napján – bejelentette a drónok líbiai bevetését is.
Mike Mullen admirális, az egyesített fegyveres erők vezérkari főnöke közlése szerint a líbiai helyzet egyre inkább állóháború jellegét ölti. A Kadhafihoz hű erők taktikát váltottak, és ezt olyan módon tették, hogy lényegében úgy nézzenek ki, mint az ellenzéki erők”, közölte Mullen iraki útja során. „Sokkal nehezebb lett így ellenük harcolni.”
A tripoli rendszert felbátorítja a Nyugat Líbia-politikájának tudathasadásos mivolta is. Miközben Obama és más vezetők lemondásra szólították fel Kadhafit, a diktátor erővel történő eltávolítása nincs a katonai hadjárat opciói között – ugyanúgy, ahogyan az első Öböl-háború idején sem volt szó Szaddám Huszein eltávolításáról. A cél mindössze az, hogy megakadályozzák a polgári személyek ellen végrehajtott csapásokat.
Obama eredetileg azzal indokolta az amerikai beavatkozást, hogy küszöbön álló humanitárius katasztrófát kellett elhárítani – konkrétan Bengázi lerohanását, amely tömegmészárlást eredményezett volna. A kritikusok szerint azonban az állóháború ugyanilyen katasztrófát jelent, csak épp az nem órák, hanem hónapok leforgása alatt játszódik le.
Anthony Cordesman, a Brookings Intézet védelmi elemzője szerint Kadhafi erőinek elrettentése nem egyenlő az ezredes hatalomból történő kiakolbólításával, valamint nem hoz létre működő gazdaságot, nem oldja meg a hajléktalanná vált, munkanélkülivé lett emberek problémáját, sem pedig azokét, akik nem bombázásba, hanem gyógyszerek, ellátás hiányába halnak bele.
Leslie Gelb, a Külkapcsolatok Tanácsa korábbi elnöke szerint „elveszítettük a hitelünket. Vannak, akik szerint Kadhafi egy jelentéktelen senkiházi, és mégis úgy fest, hogy képtelenek vagyunk tőle megszabadulni.” Michael Hayden, a CIA volt igazgatója és Michael Chertoff, George W. Bush korábbi elnök belbiztonsági minisztere arra figyelmeztettek: az elnök azokkal a kihívásokkal sem kellően számol, amelyek majd akkor jelentkeznek, ha sikerül végre elmozdítani Kadhafit.
A beavatkozás könnyen belpolitikai jogértelmezési marakodáshoz vezethet, miután Obamának a törvény értelmében május 20-ig meg kell kezdenie a líbiai misszióban részt vevő amerikai csapatok visszavonását, ha a Kongressus nem adja áldását rá. Az elnökök alávetették magukat a vonatkozó jogszabálynak, amelynek vitatása alkotmányellenes. Obama viszont azt állítja, neki nincs szüksége kongresszusi felhatalmazásra, mert az amerikai beavatkozás áttestálták a NATO-ra. Ez és a Predator drónok bevetésének engedélyezése vitákat kavarhat a jelenleg a deficit csökkentésével elfoglalt törvényhozásban.
Szerintem Barak Husszein Európa nyakán hagyja a gondot.
Mivel tudjuk Montecuccoli óta,hogy mi kell a háboruhoz,és ez nincs meg az USÁ-nak…….
Viszont nélküle a NATO akció müködés képtelen.
Kadhafi meg uralkodik tovább,amig egy utódja meg nem gyilkolja,jó arab szokás szerint.
Mi várható Obama Husszeintől? A testvérei ellen fog harcolni? Ne legyetek naivak!