Budapest - Magyarország a közelmúltban a ”remény országa” volt, ma az Európai Unió beteg embere. A Der Spiegel újságírója keményen bírálja a ma kormányzó Fideszt, de megállapítja, hogy a baloldalt is felelősség terheli a kudarcért. A “magyar helyzet” változatlanul a világsajtó egyik vezető témája – sajnos.
Az EU-elnökség küszöbén álló Magyarország belpolitikai helyzetéről közölt cikket a Der Spiegel legfrissebb számában. A hamburgi hetilap Félelem az orbánizációtól című írásában megállapítja: Magyarország az elmúlt évtizedekben kétszer is, 1956-ban, majd az 1989-es határnyitáskor is a “remény országa” volt, de ma már semmi esélye sincs annak, hogy a magyar EU-elnökség egy sikertörténet végpontja legyen. Éppen az ellenkezője fenyeget, Budapestnek – politikája miatt – nagy problémái lehetnek – idézte a cikk szerzője Martin Schulz európai parlamenti szociáldemokrata frakcióvezetőt.
Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter még egy lépéssel továbbment, amikor azzal vádolta a magyar kormányt, hogy vétett az EU-szerződések szelleme és betűje ellen, és megkérdőjelezte, hogy méltó-e az EU vezetésére. “Ha semmit se teszünk, nehéz lesz Kínával vagy Iránnal az emberi jogokról beszélni” – idézi a lap a külügyminisztert. Csak az utolsó csepp volt a pohárban, hogy a magyar miniszterelnök éppen most, néhány nappal az EU-elnökség előtt hidegvérrel keresztülhajszolt egy médiaszájkosár-törvényt, egy utolsó, különösen súlyos következményekkel járó lépést téve az autokrácia irányába.
A cikk szerint egyetlen európai politikusnak sem lesznek olyan hatékony eszközei a kritikus médiával szemben, mint a magyar miniszterelnöknek. Az ellenőrző mechanizmusok középpontjában a kizárólag Fidesz-politikusokból álló új médiahatóság áll, amely 750 ezer euróig terjedő pénzbírságot szabhat ki. A közszolgálati médiát személyi összetételében is kormányfelügyelet alá helyezték.
A Der Spiegel ugyanakkor megállapítja: annak, hogy Magyarország “a már csak félig demokratikus” államok közé jutott, sok oka van, a felelősséget a tévútért nem csak a tőről metszett konzervatívok és a szélsőjobb viseli. A baloldal fokozatosan egyfajta öngyilkosságot követett el. Több törvényhozási perióduson át is megvolt a lehetősége Magyarország alakítására, legutóbb 2006-tól 2010-ig. A reményteljes kezdeteket (azonban) gyorsan elfojtották, korrupció és nepotizmus határozta meg a politikát. Csak a szocialisták kudarca tette lehetővé a konzervatív kihívó diadalát, a “népelcsábító” felemelkedését – írja a hamburgi hetilap, megemlékezve Gyurcsány Ferenc őszödi beszédéről is.
Kollégái úgy jellemzik Orbánt – állapítja meg a Der Spiegel -, mint aki “megszállottja a médiának”, aki második Silvio Berlusconi akar lenni, annak botrányai nélkül. Azonkívül minden, a legcsekélyebb mértékben is fontos tisztséget a saját bizalmi embereivel tölt be. A tavaszi választási eredményt “forradalomnak” nevezte, és hamarosan megmutatta, hogy mit ért ezen. Úgy szabta át a választókörzeteket, hogy az októberi önkormányzati választások után a Fidesz adja a polgármesterek 95 százalékát. Megváltoztatta az alkotmánybírák jelölésének módját. Az egész országot át akarja formálni, “orbánizálni” akarja. Aki nem tart vele lépést, az repül. Sólyom László, aki óvatosan bírálni merte a miniszterelnököt, elvesztette a támogatást újraválasztásához. Baloldali professzorokat éppúgy “kiselejteztek”, mint engedetlen színházigazgatókat. Orbán a Fideszre szabatta a pártfinanszírozást, államosíttatta a nyugdíjrendszert. A határokon túli magyaroknak kettős állampolgárságot ajánlott, provokálva a népes magyar kisebbségekkel rendelkező szomszédállamokat.
Orbán imponál az amerikai szuperhatalomnak, de aggodalmakat is ébreszt Washingtonban – írja a német lap. A nemrég nyilvánosságra hozott titkos amerikai diplomáciai iratokban úgy jellemzik őt, mint aki “szeret a tűzzel játszani”. Washingtonban úgy állította be magát, mint aki védőbástyát jelent a Jobbik szélsőségeseivel szemben.
A médiatörvény kapcsán az EU-ban egyesek már esetleges szankciókról spekulálnak, mint amilyeneket Ausztria ellen vezettek be, amikor Jörg Haidert és pártját bevonták az osztrák kormányba. A Lisszaboni Szerződés értelmében “az európai alapértékek súlyos és tartós megsértése” címén akár a szavazati jogot is megvonhatnák Budapesttől, ami kemény csapás lenne a magyar miniszterelnökre, de Brüsszelben sem mindenki akarja az “ünnepnapokat elrontani”. Herman Van Rompuy, az EU Tanácsának elnöke épp azon a napon járt Budapesten, amikor a szájkosártörvényt a magyar parlament elfogadta. Az EU első embere egyetlen bíráló szót sem ejtett arról, hogyan bánnak a vendéglátó országban a sajtószabadsággal, Orbánt kizárólag dicsérő szavakkal illette. “Nagyszerű benyomásokkal térek vissza Brüsszelbe” – idézi az EU-elnök szavait a német hírmagazin.
Tetszenek látni azt a képet? Azt, ott, ahol egy rosszkinézetű bűnöző egy kerítést feszeget. Igen . Ott történt a hiba. Nem volt egy tökös rendőr a közelben, aki a fegyverét használva ezt a bűnözőt elintézte volna.
Ma nem lenne probléma.