Budapest – Január 31-én meghalt Jancsó Miklós, február 22-én eltemettük. Többes szám első személyben írom, mert a mi halottunk volt. Ha nem lenne túlságosan dohányboltszagú a kifejezés, azt írnám: a nemzet halottja.
Halálának híre sokakat megrázott, sokan fejezték ki részvétüket és szomorúságukat. Barátok, ismerősök és ismeretlenek, a szakma, valamint a demokratikus ellenzék pártjainak prominensei.
A hivatalos Magyarország zavarban volt. Nem vett tudomást Jancsó haláláról – talán, mert úgy gondolták, hogy halott emberről vagy jót, vagy semmit. Három nap elteltével aztán a kultúrával (is) hivatalból foglalkozó minisztérium közölte, hogy a saját halottjának tekinti Jancsót, újabb néhány nap elteltével a főváros vezetése is hasonló közleményben reagált.
Méltatásra, vagy akár csak érdemeinek udvarias sorolására már nem futotta.
Igaz, mit is mondhattak volna. A saját élőjük sohasem volt, így hát megelégedtek azzal, hogy kinevezték a saját halottjuknak. Mit mondhattak volna egy emberről, aki nemcsak gondolkodónak volt kiváló, de „mellesleg” az egyik legzseniálisabb filmrendező.
Soha nem értették azt, amit ő képviselt. Vagy, ha értették is, nem szerették.
Más volt, mint amilyenek ők, mert másban hitt, mint amit ők hitnek hazudnak.
Szerencsés az a néhány nemzedék, akik egy országban élhettek Jancsó Miklóssal. Nekem kétszeresen is szerencsém volt, mert egy időben nemcsak a filmjeit, de őt magát is személyesen ismerhettem. Egyik fia, Nyika, nem csupán gimnáziumi osztálytársam, de az egyik legjobb barátom volt. Kis társaságunkkal gyakran időztünk Jancsóék Rózsa utcai lakásában, így tizenévesen abban a kiváltságban volt részünk, hogy a „hatvanas évek szűk levegője” mellett egy másik világot is megismerhettünk.
Sokat tanultunk tőle és Mészáros Mártától. Persze, nem a filmezés fortélyait, hanem talán még a filmnél is fontosabb dolgokat. Azt például, hogy miként kell nézni és látni a világot.
Én azóta tudom, hogy hogyan kell gondolkodni a hatalomról. Nemcsak az akkoriról, és nem csupán a mostaniról, hanem a mindenkori hatalmasságokról. Hogyan és mit kell gondolni róluk, miként lehet elviselni és túlélni őket.
A mai hivatalos Magyarország nem volt ott Jancsó temetésén. Egy regnáló, és egy volt államtitkár, valamint a filmfőügyér megmutatta magát egy kis időre, (utóbbi amint tehette, távozott), ám szólni nem szóltak róla semmit.
Jancsó filmjeinek nagy része, bármi volt is a téma, mindig a hatalomról és a kiszolgáltatott emberről szólt. Könyörtelenül mutatta be a diktatúrák természetrajzát, azt, hogy mi mozgatja a hatalmat, és a hatalmat működtető embereket.
Élete végén rendezett filmjei jutalomjátékok voltak. Ekkorra már mindent elmondott az elnyomásról, ezekben a filmekben már „csupán” azt tudatta velünk (és remélhetőleg az utókorral), hogy nem számít semmi. A fő, hogy érezzük jól magunkat a világban, és legyünk tisztességesek. Tudjunk röhögni magunkon, mert akkor talán mások is komolyan veszik, ha kiröhögjük őket. Hogy nem kell mindent halálosan komolyan venni, tudjuk anélkül is, hogy milyen a világ.
Ha másból nem, Jancsótól tudjuk mindezt. Nemcsak a filmjeiből, hanem abból, ahogyan ő itt volt velünk.
Jó volt Jancsó Miklós országában élni.
“hogyan kell gondolkodni a hatalomról”
Sajnos a közvetítők, kevesen vannak.
De VANNAK!!!!
http://www.youtube.com/watch?v=Occ-mZB58II
A vesszőfutás… Ki nevet a végén?…
Ezért nem kellett Jancsó a pávatáncosnak:
“Levél Orbán Viktornak és Orbán V. szüleinek
Tisztelt Orbán Viktor/Viktor!
Önnek/Neked írjuk ezt a levelet, azért Önözünk/tegezünk, mert Ön/te is így beszéltél a Testnevelési Egyetemen.
Egyikünk 80 éves múlt, másikunk 60 lesz. Sok mindent láttunk, sok mindent megéltünk.
Szeretnénk néhány kérdést feltenni Neked. Tizenkettőt.
Tisztelt Orbán szülők, egyúttal Önökhöz is fordulunk, hiszen a legélesebben talán Önök látják, miket mond, tesz fiuk, a gyermekük.
Érkeznek az SMS-üzenetek: “Orbán Viktor szeret Téged!” És a telefon kijelzőjén ott a képe.
Kedves szülők, elképedésünkben fordulunk Önökhöz. Nyilván hallották, mit mond a gyerekük. Néha miket beszél.
Feltámadt volna népünk bölcs vezére, Rákosi Mátyás, és tanítómestere, Sztálin, és a személyi kultusz?
Ennek az országnak komoly feladatai vannak, és ezek egész embert, felelős gondolkodást kívánnak meg mindenkitől. Jó munkát, odafigyelést, terveket és tetteket. Nem víziókat.
Viktor! Kérünk, ne kapkodj, ne hisztériázz, ne fogd másokra a hibáidat, és ne beszélj összevissza. Az ember őrjöngő hívek nélkül is fölmérheti a gondjait. Így válik felnőtté.
A szüleid szeme előtt is kérünk, hogy se te, se a barátaid ne próbáljatok bátorságra, merészségre, kitartásra biztatni egy egész népet, amely több száz éve gyakorolja ezt. És ne oktassatok ki olyanokat, generációkat, akik életük nagy részét nélkülözésben, nagyobb nehézségek között harcolták, dolgozták, élték végig, mint amiket te valaha megéltél.
Szemtelenség és butaság részetekről bátorságról, kitartásról, jövőbe vetett hitről prédikálni Magyarország népének, olyan embereknek, akik csak a XX. században háromszor építették újra ezt az országot, kétszer ásták ki a romokból és építették fel Budapestet – éhezve, fázva, önzetlenül. Túlélték a politika különböző őrjöngéseit, és egész életükkel, a munkájukkal bíztak a jövőben, különben ti – te sem – nem születtetek volna meg.
Kérdezd meg anyádat, apádat, hányszor hallották már ezt a szöveget: “a felső határ a csillagos ég”, “a jövőt építjük”, “az új kor elkezdődött” stb., stb….
Ennek a népnek hirdetitek/szónokolod, hogy majd ti/te megmutatjátok nekik, hogy mindent lehet, csak akarni kell!
Ez a kulcsszavatok. Az akarat (Das Willen). Akarni, akarni, merni kell. És akkor minden meglesz, meglehet! Szebb jövő, szép ország, nagyot álmodás. Sőt! Minden, ami van, lesz, az: az akarat diadala (Macht des Willens).
Viktor! Ez Leni Riefenstahl filmjének címe, ami az 1934-es náci pártgyűlésről készült.
Kellemetlen hasonlóság a nagyravágyásban, a mértéktelen hatalomakarásban.
És a telefonokon érkeznek a Hivatal üzenetei: “Orbán Viktor szeret Téged!”
“Gyáva oroszlán, harcias nyúl, bőgő elefánt, áspiskígyók – távozzatok erdeinkből” – mondanák a gályarab prédikátorok, ősi hőseink.
Ilyen vezér-világ már volt, és nincs helye többé.
De nézzük a kérdéseket:
1. Kijelentheti-e valaki/bárki magáról (pártja róla), hogyha nem ő lesz az ország vezetője/miniszterelnöke, akkor Magyarország rossz útra tér?
NEM
2. Mondhatod-e te, Viktor, azt, hogyha az országban kb. 3 millió ember nem rád, nem a te pártodra szavaz, akkor veszélyben “A családunk. A gyermekeink. Az emberi méltóságunk. A szabadságunk. A hitünk. És a hazánk. (…) mindezt most meg kell védenünk!”
NEM
3. Magyarországon nincs rossz gazdasági helyzet, nincs természeti katasztrófa, amely pusztulással fenyegetne, és külső ellenség sem támadt reánk. Szabad-e olyan hangulatot szítanod, mintha veszélyben lenne a haza?
NEM
4. Van-e jogod egy demokráciákban szokásos választás idején először mások ellen uszítani, polgárháborús hangulatot, tömeghisztériát kelteni, aztán szeretetről prédikálni?
NEM, NINCSEN
5. Megtörténhet-e egy demokratikus országban, hogy az iskolákban osztályfőnöki órán kikérdezik a gyerekeket arról, kire szavaztak a szüleik, és azok számára, akik nem a kormányzópárt listájára szavaztak, külön meggyőzési órát tartanak és feladatul adják, hogy térítsék jó útra a szüleiket. Kérdőre vonják őket, sikerült-e a kormánypárt mellé állítani apjukat, anyjukat. Szabad-e ilyenkor felelős vezetőként ezt mondanod?
NEM
6. Épeszű dolog-e az embereket (mint Grósz Károly annak idején) azzal ijesztgetni, hogy minden elért eredmény, minden jó összeomlik, ha nem a te kezedben és pártod kezében van a kormányzás joga?
NEM
7. Van-e jogod a hatalmadat ennyire félteni? Van-e jogod a nemzeti színeket, a kokárdát kisajátítani?
NEM, NINCSEN
8. Prófétának éreznéd magad?
NEM VAGY AZ. Istenkáromlás lenne tőled. Mindenkiben lakozik egy kis Messiás, de ha előbújik belőle, ott kezdődik a baj.
9. Egy egész országnak állandóan jelszavak (3 kerék, 4 kerék stb.), kampánytervek, politikai hirdetések között (újabb ötleted szerint: “induló vonatok között, egy pályaudvaron”) kell-e élni?
NEM. MINEK?
10. Viktor! Megkérdeztétek a nőket, milyen élethez lenne kedvük? Tudod, milyen életet, szerepet szántok nekik? Végiggondoltad a családon belül ezt a helyzetet?
Azt hisszük: NEM
11. Biztos vagy abban, hogy a gyermekeid a te elképzelésed szerinti “polgárok” szeretnének lenni? Tudod azt, hogy az ország felének erre lehetősége sincs? A te kerekes jelszavad a nép között csak vicc vagy keserű tréfa tárgya. Végiggondoltad, hogy mint fiatal ügyvéd miből tartanál el négy gyermeket? Megtehetnéd?
NEM. Mindenki tudja.
12. Szerinted az elmúlt években mely fiatal emberek tudtak meggazdagodni? Kinek lehetett három-négy nem nélkülöző gyermeke? Kiket sújtott az az általad oly sokat idézett gazdasági krízis? Tapasztalatod szerint az elmúlt években fiatal emberekből tisztességes munkával lehetett valaki gazdag és vagyonos? Vehetett ingatlanokat, vállalatokat, termő- és szőlőföldeket? Lehetett belőle pártvagyonos, médiatanácsadó vagy felsőbb vezető?
NEM. Ezt is mindenki tudja.
Viktor! Térjünk vissza az Önözésre. Ön e percben még az ország miniszterelnöke. Lehet, hogy az is marad. Ez nem változtat azokon a dolgokon, amiket pontokba szedtünk. Öntől függ, hogy ezeket meggondolja, bármilyen pozícióban legyen is. Azért mondtuk el nyíltan, mert ezekről mindenki tud és beszél. Önön különösen nagy felelősség van, mert Önön is múlik, hogy ezek tisztázása helyett ne egymásnak uszítsa az embereket. A szegényebbeket. Magyarország polgárait.
Tisztelt Orbán szülők! Elnézésüket kell kérjük, hogy Önökhöz is fordultunk, de abban reménykedünk, hogy jó szokás szerint Önök talán szót értenek a gyermekükkel, hová vezet miniszterelnök-vezérként hisztérikus tömeggyűléseket rendezni, országromlásról szónokolni.
Gondoljuk, Önök is láttak már ilyeneket, és az erre az útra lépő vezérek sorsát is ismerik. Még nincs késő. Talán.
Végül kérünk mindenkit, minden felnőtt embert, hogy ne dőljön be semmilyen, se suttogó, se üvöltöző propagandának, se ijesztgetésnek. Magyarországon nincs válság, nincs háború – választások vannak. Van, aki nyerni fog, van, aki veszíteni – ilyen a demokrácia. Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni: az országot, a jövőt mindannyian építjük, bármit mondanak is egyes politikusok.
Szavazzatok!
Budapest, 2002. április 14.
Jancsó Miklós
Grunwalsky Ferenc
(Megjelent az ÉS-ben)
“Még nincs késő. Talán.”
.
Már késő volt… És a felnőtt emberek bedőltek…
NEKED 5
Millió köszönet a cikkért NEKED.
Hofi Gézát még ennyire sem tisztelték!
http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/360852_mi_a_bajunk_a_magyar_ujfasizmus_kanadai
Kanadában élő demokrata magyarok, és akikből nem kérnek…
Valamelyik Jancsó-filmben – ha minden igaz, a Magyar rapszódiában – énekelnek a szereplők egy dalt. Sem a filmet, sem a dalt nem találom a neten.
Olyasmi volt benne, hogy “Vagyunk a végső győzedelmi jel…”
Ennek dallamára íródott múlt szeptemberben ez a versem. Most elővettem az archívumból:
..
Ma még maffia…
..
Vagyunk a győztes fideSS-armada,
vagyunk a Führer ezerharmada.
Volnánk még birkamenet,
tüntetünk Viktor mellett,
éltetjük Vezérünket ma.
.
Vagyunk a mocskos mutyi-maffia,
vagyunk a trükkös trafik-taktika.
Elloptuk mind a földet,
füstölni is jó üzlet,
jóltartjuk híveinket ma.
.
Vagyunk az öntelt csibészek hada;
valljuk, hogy minket eltart a haza.
Egykulcsos adó mellett
zabrálunk, amíg lehet,
hizlaljuk offshore számlánk’ ma.
.
Alkalmi prókátorok is vagyunk;
iPadre alkotmányt is mókolunk.
Gránitba vésve-írva,
már négyszer módosítva
védjük törvényünkkel magunk’.
.
Vagyunk a suttyó oligarchia;
rákenünk mindent a Bajnaira.
Gyurcsányozunk, libázunk,
nem tudjuk, hol hibázunk,
(de) féltjük a hatalmunkat ma.
.
Vagyunk mi Horthy utódállama;
Szeretnénk, hogyha soká állana.
Öntjük mi vasbetonba,
náci mázzal bevonva,
láttán Hitler is ámulna.
.
Nagynak szeretnénk látni mink a hont;
ezért nem ismerjük el Trianont.
Erdélyben ott uszítunk,
míg mindent elpusztítunk,
szavazzatok miránk és pont.
.
Vagyunk a gőgös fideSS-maffia;
kápónk az Orbán Győző nagyfia.
És hogyha többé nem lesz,
jaj, vélünk akkor mi lesz,
Győz majd a demokrácia?
Arra azért kíváncsi lennék hogy kik azok az agyhiányban szenvedők akik erre az írásra is mÍnuszoltak ! A hsz-ekhez az még ok , de a többi !! EZEK ESKÜSZÖM NEM NORMÁLISAK ! EZÉRT IMÁDJÁK EZT A FÉLKEGYELMŰT !
http://www.youtube.com/watch?v=5UxjWISWslg
Mácsai Pál 1994-ben: Dicsőséges nagyurak
-
Talán ezért sem szerették Jancsó Miklóst?