Budapest – Egymásnak estek az ellenzéki pártok október 23-án, és az indulatok azóta sem csitultak. Sőt, ha lehet, még jobban elmérgesedett a helyzet. Mindenki üzent már mindenkinek, már-már úgy néz ki, hogy már nem Orbán Viktor diktatórikus és kártékony rendszere a legyőzendő ellenfél, s hogy az ellenzéki oldal mindent megtesz, hogy kicsinálja önmagát.
Átesett a ló a másik oldalunkra.
Háborgunk és rázzuk az ökleinket, képletesen és valóságosan, s mint majdnem mindig, most is magunkat okoljuk mindenért.
Higgadás, tisztelt Hölgyek és Urak!
Most az lenne a jó, ha mindenki, politikusok és közönségük, elszámolna tízig, mielőtt még tovább rontanánk a helyzetet. (Akik matekból jók voltak az iskolában, azok húszig is elszámolhatnak.)
Ennyi idő alatt le lehet higgadni és normálisan, a lehetőségeinkhez mérten értelmesen végiggondolni, hogy mit lehet tenni.
Mert az nyilvánvaló, hogy baj van. Olyan baj, amelynek mi vagyunk az okozói és az elszenvedői. De van jó hír is: senki sem tiltja meg, hogy kijavítsuk, amit elrontottunk. Ehhez az első lépés, hogy ne okozzunk maradandó sérüléseket magunknak.
Nekik könnyű, odaát egyszerűbb a helyzet. Ott, ha az örök és megbonthatatlan Kedves Vezető mond valamit, akkor az szentírás. Náluk szigorú tapsrend van: taps és rend.
Mi tapsolni nem, csak taposni tudunk – beletaposni a saját lelkünkbe. Ezért azután azt javasolnám a helyzethez illő komolysággal, hogy küldjük el magunkat egy hétre szabadságra. Politikusok és az ő közönségük, mindenki, aki azt akarja, hogy tíz év múlva ne ez a dal legyen.
Tudom, ezt fizikailag megtenni lehetetlen, ezért képletesen gondolom, amit az előbb írtam. Olvassunk jó könyveket, hallgassunk finom zenéket, menjünk színházba, moziba. Kiránduljunk, mossuk ki a lelkünkből az elmúlt hetekben ránk ömlött mocskot. Beszélgessünk a barátainkkal, szeressük a szeretteinket.
Mert már egy ideje nem arról szól az életünk, amiről szólnia kéne. Mesterházyzunk, bajnaizunk és gyurcsányozunk, kirekesztéssel, illetve szervezett hekkeléssel vádoljuk egymást.
Megérdemlik, hogy haragudjunk, mert nemcsak a hangulatunkat rontották el, de az esélyeinket is jelentős mértékben amortizálták. Nem védem őket: aki politikai pályára tévedt, az nem csak arra szerződött, hogy jót akarjon, hanem arra is, hogy ezt a jót jól akarja.
De azért az mégsem járja, hogy jobban gyűlöljük a mellettünk állót, mint azt, aki harcot hirdetett ellenünk.
Mintha nem a Kedves Vezető kormánya, hanem Mesterházy-Bajnai-Gyurcsány nyúlta volna le a magán-nyugdíjpénztárakat.
Mintha ők rombolták volna le a jogállamot, s csorbították az Alkotmánybíróság jogosultságait.
Mintha miattuk lenne gyenge a gazdaság, ők lennének a hibásak, amiért nincs hitelezés, s a befektetők előlük menekülnek, amerre csak látnak.
Mintha ők tehetnének arról, amiért sehol az egymillió új munkahely, sőt, még a régiek egy részének is bottal üthetjük a nyomát.
Mintha az ő bűnük lenne, hogy a gyerekeink külföldön keresik a boldogulást, és a megfélemlített tanári kar kiszolgáltatottsága talán csak Horthy és Rákosi korában volt ilyen mértékű, mint mostanában.
Mintha az ő lelkükön száradna, hogy lesajnált nemzet lettünk.
Talán egy dakota tanmesével lehetne illusztrálni, hogy most mire lenne szükség: Nagyon beteg az idős néni, az ágya mellett ott áll az egész család, ő meg egyre hajtogatja: jaj, meghalok, jaj, meghalok… te jó ég, ott a szoba sarkában van egy pókháló! Mire a veje: Anyuka drága, egyszerre csak egy dologra tessék koncentrálni!
Higgadás, Hölgyeim és Uraim, tessék a lényegre koncentrálni!
gets
Okos vagy.
A kompromisszumok sokasága viszont megöli az eredeti szándékot!!!
Most azon meccselünk, amin nem kéne? Ne hülyéskedj már!
Azt gyanítom, hogy az embereknek – velem együtt,- egyre inkább el megy a kedve attól, hogy a “narancsszínű” rablóhadakat ugyanolyan “rózsaszínűre” cserélje!
.
Még akkor is ha nem UGYANOLYAN, csak némiképp, sokban HASONLÓ és nem is övék a
RABLÓHADAK, “csak” vannak köztük RABLÓ LOVAGOK.
.
Nem lehet nem észrevenni, hogy bármennyire is jó gazdasági vezető Bajnai (lehetetlenhez közeli állapotban vette át az országot, és meglepően kedvező körülmények között adta át), de nem politikai, nem karizmatikus vezető.
.
Mesterházy pedig egyre kevésbé ígér, elfogadható politikai és gazdasági vezetőt.
.
Ha valaki nem vesz tudomást arról, hogy a fanatizáltak (FIDESZ-KDNP, JOBBIK, a különféle “gárdák”, “seregek” stb.) sokkal aktívabbak és sokkal nagyobb arányban fognak részt venni a szavazásban, az azt sem fogja meglátni hogy velük szemben, csak egy karizmatikus vezető szállhat szembe.
.
Nem hibátlan a Gyurcsány, de csak a vak nem látja, hogy egyedül neki van meg egyedül ez a mozgósító erő, a karizma a birtokában.
.
Már pedig, az ellenzéket, ha nem is fanatizálni, de minimum lázba hozni, lelkesíteni, a választáson való részt vételre buzdítani kell!
http://www.hirhatar.hu/hir/gyurcsany-az-mszp-vel-valo-szolidaritasra-buzdit
gets
Sajnálattal bár, de hátha elkerülte a figyelmedet.
http://www.hirado.hu/Hirek/2013/10/29/08/Szanyi_ismet_odamondott_Gyurcsanynak.aspx?source=hirkereso
MSZP-nél dübörög a demokrácia. Kitiltottak a Kapcsoltam.hu-ról pedig a kapitány urhoz képest csak kisinas vagyok, soha trágárságot és sértőt nem írtam, csak az igazat.
bumburi 2013.10.29. 14:11
Megnéztem a szanyi-hirado linken található anyagot.
Azt hisze keserű lecke lesz az MSzP-nek, amikor tapasztalhatják majd hogy milyen sokan ítélik összefogásukat, siam fizető helyek elérését célzó paktumnak.
Egyre többen érzik, hogy számukra nem a FIDESz-KDNP buktatás az elsődleges cél hanem az optimális megoldást keresik az elérhető parlamenti és EU-s jól fizető helyek elnyerésére.
Ha, nem nyernek is, az elérhető jól fizető helyek nekik már nyereség!
Le5l1el
Én is úgy látom, hogy ez a céljuk.
:D
http://www.pupublogja.hu/2013/10/kuncze.html
Igaza van a cikk írónak. Le kell higgadnunk ahhoz, hogy józan fejjel átgondoljuk a helyzetet és megtaláljuk a megfelelő megoldást a hatékony együtt működésre.
Nem maradhatunk az ellenzék ellenzéke – már-már ellensége állapotában.
Valójában nem azok vagyunk. Kerekasztal mellé kellene ülni a 8-10 okos embernek és tárgyalni. Kölcsönös és mindenki számára méltányos kompromisszumot kötni. Azután egységben a választók elé állni olyan programmal és stratégiával, amivel a szavazatuk elnyerhető. Mi – választók sokan vagyunk, ők maroknyian, ezért figyelembe kell venniük a mi érdekeinket is és azt képviselni a szavazatainkért… Nagyjából mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy mi a célunk, mit kell tennünk. A kérdés az, hogyan valósítsuk meg jól a választások megnyeréséhez…? A választ közösen találhatjuk meg. A karizma önmagában nem elég, jól is kell tudni élni vele. A nem éppen karizmatikus személynek is megvan a maga előnye, abból is lehet jó vezető.