Budapest – Áder János köztársasági elnök szerint a magyar állam XXI. századi sikeréért a nemzet tagjainak ma is úgy érdemes magukra tekinteniük, mint valódi alkotóira, újraalapítóira államunknak. Ezért nem elég büszkének lennünk elődeinkre, nem elég fejet hajtani az ő teljesítményük előtt, hanem „ismét bölcs kiegyezésre” kell jutnunk, hogy „újra felemeljük a lelkünk”, fogalmazott az államfő hétfőn, az augusztus 20-i tisztavatás hagyományos helyszínén, az Országház előtti Kossuth Lajos téren.
.
A köztársasági elnök a fiatal honvédtisztek előtt szólva hangsúlyozta, új kor kezdetén állunk, hiszen a régi világ válságba jutott és csak azok a nemzetek lesznek a XXI. század nyertesei, akik képesek „felemelni a lelkük”. „Mi magyarok pedig a vérünkben hordozzuk a tudást, hogy ha a lélek emelkedik, csakugyan vele emelkedik minden”, húzta alá Áder János aki szerint kezdetnek elég lesz, ha lelkünket „oda emeljük, ahová ez van írva: A haza minden előtt”.
.
Az államfő ünnepi beszédében a családalapításhoz hasonlította az államalapítást. Mint mondta, a család mindannyiunk számára az otthont jelenti, és az állam is ehhez hasonló: azt jelenti, nemcsak otthonunk, hazánk is van a nagyvilágban. Áder János szerint történelmi sikerünkként értékelhető, hogy „volt és mindig lesz a földnek egy szeglete, egy önálló európai állam, amelyre minden magyar a hazájaként gondol, aminek neve: Magyarország”.
.
Kiemelte: augusztus 20. államalapítónkról, és rólunk, magyarokról szól, mindarról, ami összeköt minket, s mindarról, amit egymással időről időre érdemes megbeszélnünk. A magyar történelem azt példázza, hogy „mindig csak akkor sikerült felemelnünk országunkat, ha a lelkünket is sikerült felemelnünk”, hangsúlyozta a köztársasági elnök, hozzátéve: élni kell lehetőségeinkkel, amelyek „kapuja csak azok előtt nyílik meg, akik előrelátó tervekkel, bátor és okos tettekkel maguk látnak hozzá álmaik valóra váltásához”.
.
Áder János szerint Szent Istvánt is ez tette naggyá, vagyis, hogy élni tudott a mások előtt is adott államalapítás lehetőségével. Kitért első királyunk fiának írt intelmeire is, amelyek szerinte egymás és mások iránti tiszteletről és türelemről szólnak. „Arról, hogy bár a magyar állam építménye követi az európai mintát, ugyanakkor tükröznie kell a benne élők akaratát, hagyományait, karakterét is”, fűzte hozzá.
.
Az államfő nem kis büszkeségnek nevezte, hogy a magyarok, a megmaradó, az államalkotó nemzetek közé tartoznak, aláhúzta ugyanakkor, hogy az államalapítás nem ért véget Szent István tettével. Mint mondta, a magunk mögött hagyott több mint ezer esztendő alatt nemzedékről nemzedékre megőriztük képességünket, hogy lelkünket felemelve akár a semmiből is újraalapítsuk államunkat. Tehát, amikor Szent István műve előtt fejet hajtunk, mindazokra is emlékezni kell, akik az elmúlt ezer esztendőben reménytelennek tűnő helyzetekben is újraalapították a magyar államot – hangsúlyozta Áder János.
.
A megpróbáltatásokra példaként említette a tatárjárást és a törökdúlást, ám szerinte a romokból sikerült „építő köveket” faragni. Az 1848-49-es szabadságharcra kitérve azt mondta, a világos fegyverletétel után „minden hazafi tudta, hogy előbb ismét a lelkünket kell felemelnünk, hogy vele a haza is emelkedhessen”. Ez a felismerés volt 1867-es kiegyezésünk alapja, a Deák nevével fémjelzett idők pedig “soha nem látott felvirágzást hoztak” – fejtette ki, megjegyezve, hogy 1896-ban, a honfoglalás ezredik évfordulóján a századfordulós Európa egyik legérdekesebb és legdinamikusabban fejlődő országa voltunk.
.
Áder János szerint a XX. században, Trianon és a II. világháború csapásai után is újjá kellett alapítani a magyar államot, majd azt követően is, amikor „azt láttuk, hogy akiket felszabadítóként érkeztek, megszállóinkká lettek”. Nyomatékosította továbbá, hogy 1956 októberében is „felemeltük lelkünket” és „világraszóló erővel” újra megfogalmaztuk a szabad és önálló európai magyar állam igényét, amivel a világ szemében is a szabadság nemzetévé váltunk. Az államfő szerint ez a közös teljesítményünk tette lehetővé, hogy 1990-ben ismét újraalkothassuk államunkat.
.
„Ám a történetnek itt koránt sincs vége”, mondta a köztársasági elnök, aláhúzva: „államalkotó nemzetünk tagjaiként ma is úgy érdemes magunkra tekintenünk, mint valódi alkotóira, újraalapítóira államunknak”. Áder János hangsúlyozta, rajtunk múlik, hogy a magyar állam XXI. századi építménye milyen otthonunk lesz.
.
Az államfő eddigi beszédeihez hasonlóan ezúttal is Kölcsey Ferenc egyik gondolatával zárta szavait: „A haza minden előtt”.
120992! Szívemből beszélsz vallásügyben! Engem mélységesen sért a mai alapizé, mert kizár a nemzetből. Ami meg az átlag vallásosságát illeti. A munkahelyemen egyszer vitáztunk (ötvenes hivatalnokgárda). Mondom, hogy én ateista vagyok, ezért nem vállaltam például sohasem keresztszülőséget olyan gyereknél, ahol templomban kellett volna keresztelni. Hiszen ott meg kell esküdni arra, hogy az adott vallás szellemében nevelem a gyereket, márpedig én nem hazudok senki kedvéért, ráadásul tisztelem a más hitét, nem csúfolkodom oda a magam istentelenségével. A reakció: á, hát azt nem kell komolyan venni, hát azt csak úgy mondják! Mondom: Miért, mi van komolyabb dolog annál, amiben az ember hisz, aminek alapján meghozza döntéseit, választ az erkölcsi kérdésekben? Ti jártok templomba? A válasz: igen, persze. És miért jártok? Bizonytalan válasz: háát, megszólnának… Nem kínoztam őket tovább, nem tettem fel a következő kérdést: nem félitek az isteneteket, hogy hamisan esküdtök? Amúgy is úgy néztek rám, mintha ufó szállt volna közéjük, bár tőlem már nagyjából megszokták az ilyen reakciókat. És ők érettségizett, értelmiségiekkel folyamatosan érintkező, az átlagosnál tájékozottabb emberek. Ennyit az “általános vallásosságról”.
A menekültekről. Lehet, hogy hazafelé ők is másképp beszélnek, mint ahogy az én általam ismert, külföldön élő magyarok “kifelé” soha nem simfölik a hazájukat. Igaz, hogy girbegurba-t kérte nézetei kifejtésére, engedje meg, hogy egy szempontot a figyelmébe ajánljak: a mi (magyar) köreinkben óriási presztízse van a panaszkultúrának. Szinte mindenki úgy hiszi, ha állandóan siránkozik, akkor megszánják, és kap valamit, ha mást nem, együttérzést. Ezért a sokmillió Tiborc akár el is túlozza hazája “szörnyűségeit”. Az elmenetelt én sem tartom jó megoldásnak (bár hazudok most némiképp, mert a fiamékat szívesebben látnám biztonságos távolságban az itteni ámokfutóktól, de úgy látszik, hatott a nevelésem, mert hallani sem akar a távozásról). Amikor szabadultam (nem börtönből, segédlevelet kaptam), szívesen körülnéztem volna a világban, de úgy, hogy haza is jöhetek. 1965-ben erre nem lehetett mérget venni.
talalom
2012. augusztus 22. szerda
21:39
Köszönöm a leírást. Azt hiszem, mind stílusa, mind a mondanivalója kerek, támadhatatlan. Mindezen túl igaz is.
girbegurba – már több alkalommal, 3-4, nem számoltam, próbált “kekeckedni”. Az első egy általános, áttételes forma, ahol Krisztustól, a katolicizmus kezdetétől kezdte. Valószínű, ebben a témában érzi otthon magát. A másik a hazaszeretet kérdése. Majd Kertész Imre. Egyértelmű provokációk sorozata. Így is reagáltam. Ugyan még nem drasztikusan, de ezt szeretné kiprovokálni. Legalábbis nagyon ez irányú törekvéseket látok a hozzám intézett kommentekben. Ezért dobtam vissza a labdát, ne csupán belőlem akarjon beleköthető mondatokat kicsikarni, hanem vezesse fel a nézeteit, amibe én is beleköthetek.
Ezt inkább pengeváltásnak tekintem, nem véresen komoly vitának. Ezért is szúrtam meg a genetikával.
120992 2012. augusztus 22. szerda 20:56
Igazán köszönöm, de engem eleve sem provokált ez a genetikai mondat. Éreztem, hogy erős, hogy provokatív, de nem ingem, nem vettem magamra. Bár lehet, hogy kellett volna, esetleg nem ártana megvizsgálni magamat is ebből a szempontból. De semmiképp sem megsértődni. Ha szükségem van erre a vizsgálatra, akkor inkább csak hálás lehetek, hogy valaki figyelmeztet.
Nem világos, milyen nézeteimet kellene kifejtenem. Áradozzak hazámról és a hazaszeretetemről? Vagy a vallásomról? (Vallástalan és ateista vagyok.)
Bőven volt már honvágyam külföldön, de ez nem a hazaszeretet. Az valami más. És meggondolandó, hogy mit is szeretünk. Azt a hazát, ami van, és amilyen, vagy azt, amit képzelünk magunknak, amilyennek gondoljuk, vagy amilyennek szeretnénk látni?
“Mi a magyar most? Rút szibarita váz…”
“Romlásnak indult a hajdan erős magyar. Nem látod, Árpád vére miként fajul?…”
“Mondd, honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?”
“Kanász marad akinek a nevelője kanász.”
“Rozsda marja, nem ragyog: én magyar nemes vagyok!”
girbegurba
2012. augusztus 22. szerda
22:12
Valóban szép Berzsenyi idézet.
Itt későre jár, további szép napot mindenkinek. Én kiléptem.
Viszont már vannak új hírek is. Így ezt a topikot átlépem.
Majd máshol, más témában még vitázhatunk.
Viszont látásra!
csiszár istván
“rendkívül kiábrándító és elkeserítő a magyar nemzeti bezárkózás gondolata, valamint Magyarország szánalmasan jelentéktelen és gyakorlatilag a nullával egyenlő katonai ereje és jelentősége.”
.
Utóbbiban az a pozitívum, hogy Orbán (még) nem indíthat háborút a határmenti országok ellen, bármennyire is trianonozott pár napja a Fidesz képviselője Romániában. Továbbá a belföldi magyar lakosság a határon túli magyarlakta területekkel határos, emiatt csak önmagunkat lőhetnénk.
Friss, két mondat a 2/3-os vezető szájából:
“…szomszédaink nálunk sikeresebbek…”, “…Európa mögöttünk kullog…”
(Békemenet- nem leszünk gyarmat – most pedig milliókért tájékoztatja a népet, hogy miért is jó nekünk az EU., talán most egy újabb békemenet lesz, de mi mégis gyarmat akarunk lenni, vagy ez most, hogyan is van?!)
Nos, aki ezek után még tapsikol és azt mondja, hogy jó az irány, mire is gondolhat?!
Nekem a tapsikolókról sem jobb a véleményem, mint akinek ész nélkül tapsikolnak….
Méghogy Szent István! Mr. 20% miatt forog a sírjában államalapítónk!