Bartus László: A Vatikán támadása az Unió elfoglalására 2012. március 18. vasárnap 18:37

Magyarországon a mértékadónak nevezett értelmiség nagy része még fel sem fogta, hogy Orbán a Vatikán eszközeként és klasszikus jezsuita ideológia alapján építi a „keresztény Magyarországot”, miközben ő évszázados receptek és célok alapján már a nemzetközi támadást szervezi az Európai Unió katolikus megszállására. Március 15-én nem a véletlen műve volt szélsőséges lengyel, litván és más országbeli katolikus rohamcsapatok megjelenése Budapesten. Nem kirándulók voltak, nem is egyszeri alkalomról van szó, és nem is azért volt szükség rájuk, mert nélkülük nem lett volna Orbánnak elég támogatója a Kossuth téren. A magyar demokrácia sikeres leépítése után megkezdődött a fülkeforradalom exportálása Közép-Európa országaiba. Orbán Magyarország igába hajtása után, már más országokban is gyűjti híveit a liberális Európai Unió elleni támadáshoz, a katolikus Európa létrehozása érdekében.

Amikor azt írtuk, hogy létrejött az Unió első fasiszta állama, akkor azzal azt is mondtuk, hogy az „első”, de nem az utolsó. Tévedtek, akik azt gondolták, hogy Orbánnak nincs külső támogatója, az olasz fasizmus és a náci Németország nélkül nem lehet Európában fasiszta államot felépíteni. Egyrészt van külső támogatója, a Vatikán, amely jól kidolgozott ideológiát, stratégiát és nemzetközi támogatást nyújt a politikai katolicizmus erejével, másrészt  Orbánnak azért nincs szüksége Mussolini olasz fasiszta államára, mert ő maga (és fasiszta Magyarországa) lesz a támasza újabb európai fasiszta rendszereknek. Ha úgy tetszik, Orbán Magyarországa lesz Mussolini Olaszországa más nemzetek számára. Ezt jelenti a „saját tengelye körül forgó” Magyarország, amelynek nincs szüksége külső fasiszta hatalom támogatására, mert ő maga lesz az.

Az nem vicc, amikor a Magyarországra „látogató” lengyel fundamentalista katolikusok azt mondják, hogy nekik olyan miniszterelnökre van szükségük, mint Orbán Viktor. Ezt egyrészt komolyan gondolják, másrészt az a kimunkált, a klérus által tudatosan felépített igény fogalmazódik meg benne, hogy Közép-Európa államaiban Orbán reinkarnációit juttassák hatalomra, és a magyar klerikálfasiszta állam modelljét másolják le. Amit ők „kereszténynek” hívnak, noha semmi köze a kereszténységhez. Ez csak a trón és az oltár szövetségére épülő szent ágostoni katolikus állam modellje, amely a Vatikán és a helyi klérus hatalmát szolgálja, kiterjeszti a világi hatalom fölé, anélkül, hogy őket formálisan államegyházi pozícióba ültetné. A felvilágosodás, a liberális demokrácia, a kapitalizmus elleni támadásról van szó, amely történelmi hagyományainak megfelelően antiszemita tartalommal bír, és a katolikus egyház világi uralmát, elnyomását célozza. A katolikus egyház érdekeit szolgáló világi képviselőik által, akik elfoglalják az államhatalmat. Miért is kellene kegyúri jog a katolikus főpapoknak, ha miniszterelnök-helyettesi rangban képviseli az emberük a Vatikánt.

Orbán terjeszti a mételyt, és már egész Közép-Európában toboroz híveket magának. Mintát ad, személyében vezért nyújt, és utat mutat a katolikus országok jobboldali pártjai számára. Magyarország a megvalósult álom, a sikeres kísérlet első állama, amely kiindulópontja lesz először Közép-Európa, majd – terveik szerint – egész Európa visszahódításának. Orbán Viktor ezzel valósítja meg birodalmi vágyait is: ne feledjük, hogy már Hillary Clinton látogatásakor egy új hatalmi centrumként beszélt Közép-Európáról, amely „5-10 éven belül az Európai Unió növekedésének motorja” lesz, sőt, mint mondta: „Közép-Európa kifejezetten szeretne a saját létezéséhez katonai, logisztikai, energetikai és kereskedelmi biztonsági garanciákat kivívni.” Nem rögtönzésről van szó tehát, hanem egy nagyon tudatos terv végrehajtásáról. Charles Gati professzor és az amerikai külpolitika pontosan látja ezt. Charles Gati idén januárban a The American Interest című folyóiratban megjelent tanulmányában azt írta, hogy Orbán nemcsak a magyar, hanem a közép-európai demokráciákra nézve is veszélyes figura. A Szabad Európa Rádió újraindításának tervét azzal is indokolták, hogy Orbán a demokrácia látszatába csomagolt diktatúra modelljét kiterjesztheti az egész térségre.

Ennek hordozó anyaga a politikai katolicizmus, a liberális Európával szemben a katolikus („keresztény”) Európa visszaállításának vatikáni terve. Ez kezdődött el március 15-én, amikor lengyel, litván és Orbán más országokban élő hívei is megjelentek Budapesten. A fentiekből következően ez nem egyszeri alkalom volt. Orbán Közép-Európa klerikális-fasiszta vezére, Budapest pedig a katolikus új Közép-Európai birodalom központja lesz. Orbán missziós területnek tekinti azt a területet, amit egy korábbi vatikáni terv „intermare” tengelynek nevezett, és amely egy függőleges vonal mentén foglalja el a közép-európai országokat, Lengyelországtól és a körülötte levő országokon át a horvát tengerig. Ebben már akkor is kitüntetett szerepet szántak Magyarországnak. A balti térség államai, a litván, lett és észt terület országai is idetartoznak. Ne feledkezzünk meg, hogy Litvániában hasonló küzdelem zajlott a szabadság és az elnyomás erői között, a litván gettóban, majd koncentrációs táborban tombolt a terror és gyilkos orgiákat tartottak. A célpont a liberálisokkal és kommunistákkal azonosított zsidók voltak. Létezik vízszintes tengely is, amely Ausztriát, Németországot, Olaszországot és Franciaországot foglalja magában.

Orbán létrehozta az első mintaállamot, terjeszkedik, és olyan Közép-Európai hatalmi centrumot igyekszik felépíteni, amely nemcsak saját helyzetét stabilizálja Magyarországon, hanem hatalmi ellensúlyt képez a liberális Európai Unióval szemben. Akár azon belül vagy kívül. Ez a bázis, ahonnan a támadás indul az Unió ellen. A végső cél az, hogy a liberális Európát a „keresztény” Európa váltsa fel. Orbánon keresztül a Vatikán most már nyílt támadást intézett a szekularizált Európai Unió ellen, hogy elfoglalja és átalakítsa azt.

Mindennek előzménye az, hogy az Európai Unió ötlete a Vatikánból származik, az egyesült „keresztény” Európa gondolatával szerették volna visszaállítani a katolikus egyház uralmát a világi kormányok felett, amit a felvilágosodás után elveszítettek. A II. Vatikáni Zsinat után a katolikus állam taktikát változtatott, lemondott arról, hogy az egyház formálisan is szerepet kapjon az államhatalom intézményrendszerében. Az új helyzethez alkalmazkodva a katolikus egyháznak elkötelezett, a Vatikán érdekeit szolgáló világi szerzetesrendek tagjai hivatottak a katolikus egyház befolyását és hatalmi pozícióját érvényesíteni. Visszatérni az „alapító atyák” szellemiségéhez – ez a kereszténydemokrata pártok és az Opus Dei ügynökök jelszava.

A Vatikán elképzelése az volt, hogy az Unió alkotmányában utalnak Európa keresztény gyökereire, amelyből majd levezetik a konkrét törvényekben a katolikus egyház tanításainak megfelelő jogszabályokat, véget vetnek a liberális demokráciák „szabadosságának” és szekularizációjának. Ugyanúgy, ahogyan az a magyar alaptörvényben történt. A magyar alaptörvény ennek mintájára készült, és nemcsak kihívás, hanem nyílt támadás is a liberális Európai Unió alkotmányával szemben. A „kis kovász megposhasztja az egész tésztát” elve alapján a cél az, hogy egész Európa társadalmi-politikai berendezkedését ennek megfelelően alakítsák át. Az Európai Unió rendkívül sérülékeny, mert a néppárti frakció európai pártjai tele vannak katolikus ügynökökkel, Opus Dei tagokkal, a jezsuiták által irányított politikusokkal. Ez látszik abban is, ahogyan Orbán mellett kiálltak az Európai Parlamentben, annak ellenére, hogy Orbán rendszere egyértelműen sérti az uniós alkotmányt és jogot. Lengyelország kifejezetten a klerikálfasiszta magyar rendszert támogatta. Nem véletlenül.

Terjedelmi okok miatt csupán utalok arra, hogy a Vatikán és a katolikus egyház tanításainak halálos ellensége a felvilágosodás, a szabadkőművesség, amelyből a felvilágosodás származott, a liberalizmus, a kapitalizmus, a demokrácia, a szekularizáció, a materializmus, a szociáldemokrácia, amelyeket ők mind a zsidóságnak tulajdonítanak. Ezért a politikai katolicizmus mindig antiszemita érzelmeket korbácsol fel. Felfogásuk szerint két világrendszer harcol egymással, a katolicizmus által képviselt „keresztény állam” és a zsidóság által mozgatott „liberális demokrácia”. Csakhogy a „kereszténynek” nevezett államnak semmi köze nincs a bibliai kereszténységhez, ez kizárólag a katolikus egyház hatalmi helyzetét jelenti, és az egyéni szabadságjogok felszámolásával azonos. A katolicizmus államelmélete a katolikus egyház hamis teológiájából származik, amely az állam erejével kényszeríti polgáraira az „Isten törvényeit”. Ezért attól elválaszthatatlan. Mivel ez az elmélet az egyén szabadsága fölé helyezi a katolikus egyház által feltételezett „közjót”, és ideális hatalmi formának az egyeduralmat tartja (amelyet a katolikus egyház törvényei irányítanak), a „keresztény” állam mindig elnyomást, a szabadság felszámolását és a demokrácia megszüntetését jelenti. Ezért a történelem folyamán a katolikus egyház vagy maga alkalmazott erőszakot, vagy támogatott minden diktatúrát, amely a liberalizmus, a demokrácia és a zsidóság ellen irányult. A vatikáni tervek minden térségben a gazdasági válságok idején kapnak erőre, amikor a gazdasági válságot az „istentelen”, a pénzügyi hatalmat kezében tartó zsidóság, illetve a liberális demokráciák számlájára írják. A „pénzuralom” helyett kínálják az „erkölcs uralmára” épülő államot, a kapitalizmus helyett a munkaalapú társadalmat, a liberális demokrácia helyett a „keresztény” államot. Az erkölcs azonban, csak mint parancs jelenik meg, abból soha nem lesz valóság.

Ennek oka az, hogy a katolikus egyház nem hisz a Bibliában, amely kifejezetten hangsúlyozza, hogy az erkölcsi törvény nem arra való, hogy betartsák, hanem arra, hogy ráébressze az embereket, hogy nem lehet betartani. A megváltás, Jézus Krisztusban való újjászületés nélkül, az erkölcsi törvényeket lehetetlen betartani, ezért van szükség a Messiásra. „A törvény Krisztusra vezérlő Mesterünkké lett” – írja a zsidó Pál apostol. Az erkölcsi törvény, a hittan, nem tesznek jobbá, hanem ellenkezőleg. A Biblia szerint, ahol megerősödik a „törvény”, az erkölcsi parancsolat, ott a bűn is megerősödik. Más helyen azt mondja Pál, hogy az erkölcsi „törvény haragot nemz”, ahol a legerősebben követelik meg az erkölcsi parancsolatok betartását, ott lesz legnagyobb a bűn. Erre legjobb példa maga a római katolikus egyház, amelynek klérusa és egyházi szervezete maga a Szodoma és Gomora. Amit a pedofil papok műveltek gyermekek százezreivel, az maga a szervezett bűnözés, amelyhez képest a belga pedofilhálózatok az angyalok mennyei kórusához hasonlatos. Nem véletlen, hogy a legmocskosabb bűnöket ott követik el, ahol a legerősebb a parancs, és nem ismerik a kegyelmet. Nem tudom, hogy a megrontott gyerekek kasztrálásánál van-e még mocskosabb bűn, a gyilkosságokat, az inkvizíciót, a boszorkánynak kikiáltott nők eleven elégetését és az apácák által szült csecsemők vízbefojtását is beleértve. Ez azt is jelenti, hogy az „erkölcsre” hivatkozó elnyomó rendszer nemcsak a szabadságot veszi el, hanem erkölcsi parancsok kényszerével még nagyobb erkölcstelenségbe taszít, és a romlottság melegágya is egyben. A katolicizmus erkölcstelensége és történelmi bűnei miatt, nem beszélve a demokráciára leselkedő elnyomó államelméletéről, az erre vonatkozó teológiája miatt, nem hatalmi pozícióra, hanem betiltásra méltó szervezet. A vallásgyakorlást nem szabad korlátozni, de a hatalmi törekvéseket kötelező, a nehézséget pedig az okozza, hogy az államhatalom elfoglalása a katolikus dogmatika és vallásgyakorlás része. Ez szöges ellentétben áll Jézus és a Biblia tanításával. Ha valamely új egyház olyan teológiával vagy múlttal kérne egyházi státuszt, mint amilyen a katolikus egyházé, akkor azt még az előző egyházi törvény alapján is el kellene utasítani, a szervezet pedig nemzetbiztonsági megfigyelést igényelne, mivel alapelvei a demokratikus alkotmány megdöntésére irányulnak. Ahogyan ez Magyarországon be is következett.

Visszatérve: ebben a kétpólusú világnézetben a Vatikán évszázadokban gondolkodik, soha nem adja fel, mindig új formákat és stratégiákat keres. A II. Vatikáni Zsinat óta az Orbán által vezetett magyar modell az első megvalósult katolikus kísérlet, amely még nem nyerte el végső formáját, a korlátozások és üldözések lassanként adagolva jelennek majd meg az élet minden területén. De ez a modell mintaként szolgál a többi európai ország számára, és a világegyház már szervezi a különböző országokban ezek átvételét. Orbán Viktor példakép lesz, vezéri tekintélye internacionalizálódik, elindult a boldoggá és szentté válás útján, ha sikeresen terjeszti az antiszemitizmus és a klerikálfasizmus mételyét, ha sikerül Európában a katolicizmus újabb térhódítását elérnie a liberális Európai Unióval szemben. Az ideológiai állam nem öncélú, nem Budapesten találták ki, nem Szájer ötlete volt a vonaton Brüsszel és Budapest között. Ezt a Vatikán irányítja, a jezsuiták munkája, ahogyan az is, amiképpen Orbán Európa és Amerika ellen dolgozik. Ez nem egy ember elszigetelődött hatalmi mániája. Ezúttal mellőzzük a katolikus egyház tanításait erről, amely dokumentálja mindezt a törekvést.

A Vatikán gyarmatosít, kifosztja anyagilag az országot, ügynökei révén elfoglalja az államhatalmat, rákényszeríti beteges vallási tanításait az országra, felszámolja az egyéni szabadságjogokat, üldözi a gondolkodás és a művészet szabadságát, az információ és a vélemény szabad áramlását, Magyarország kihasználásával az európai demokráciák és a szabadság ellen támad. Orbán Viktor március 15-től kezdve nemcsak Magyarország diktátora, hanem az európai szabadság kihívója, az új katolikus Európa apostola, az Európai Unió ellenfele, és egy új Közép-Európai fasiszta hatalmi centrum építője. Híveinek száma nőni fog a katolikus országokban, a klérus valóságos nimbuszt épít neki Közép-Európában. Várhatóan európai mozgalmat indít, nemcsak Budapestre jönnek majd a katolikus szélsőségesek hallgatni őt, hanem ő is utazik majd, és mond majd beszédeket a közép-európai országokban gyarapodó híveinek. Feltehetően az adott országban kiválasztott reinkarnációja, a helyi „kis-orbánt” támogató gyűléseken. Átveszik majd az orbáni mintákat, frazeológiát és populizmust. A jezsuiták már keresik az erre alkalmas politikusokat a térség országaiban. Európa és a világ újra veszélyben van. Orbán az ominózus európai parlamenti vitáéban azzal zárta a felszólalását, hogy “Európa vagy ‘keresztény’ lesz, vagy nem lesz”. Ez azt jelenti, hogy mindenre elszántak, Európa vagy katolikus lesz, vagy szétverik. Ebben már nagy rutinjuk van, mert azt már lattuk, hogy Magyarország vagy katolikus lesz, vagy nem lesz. Orbán azt a választási lehetőséget adta.

És Orbán hamarosan nem lesz egyedül.