Budapest – Életének 78. évében meghalt Csurka István – tudatta Papolczy Gizella, az író, politikus hozzátartozója szombat délelőtt az MTI-vel. Az író életének utolsó nyilvános megszólalása február 2-án volt, a budapesti Új Színház társulati ülésén, amikor Dörner György, az új igazgató felolvasta a kórházban fekvő Csurka István társulathoz intézett levelét.
Az Új Színház, amelynek új vezetésében intendánsi szerepet szánt Dörner György Csurka Istvánnak, ősszel tervezi színpadra vinni egyik utolsó darabját, A hatodik koporsót. Az egy éve megjelent, Trianonról szóló drámát több évtizedes kihagyás után írta Csurka István, mint az MTI-nek akkor fogalmazott, egyfajta próbatételként, hiszen minden író életében eljön a pillanat, amikor számot vet magával, tud-e még drámát írni.
Csurka István 1934. március 27-én született Budapesten. 1957-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakán szerzett diplomát. 1956-ban a főiskolai nemzetőrség vezetője volt, emiatt fél évre Kistarcsára internálták.
Tanulmányai befejeztével szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Első írása 1954-ben jelent meg, azt követően több regényt, filmforgatókönyveket (Hét tonna dollár, Amerikai cigaretta), rádióhangjátékokat, elbeszéléseket, színműveket (Ki lesz a bálanya?, Deficit, Döglött aknák, Házmestersirató) írt. Irodalmi munkásságáért 1969-ben és 1980-ban József Attila-díjat kapott, 1980-ban elnyerte a színikritikusok díját. A hetvenes években írt, Eredeti helyszín című drámáját jelenleg a Karinthy Színház játssza.
1973-86 között a Magyar Nemzet tárcaírója, 1988-89-ben a Hitel című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, 1989-90-ben az általa alapított Magyar Fórum című hetilap főszerkesztője, a lap 1991 januári újraindulásától a szerkesztőbizottság elnöke volt.
Politikai megnyilvánulásai miatt többször került szembe a hatalommal: 1972-ben szilenciumra ítélték rendszerellenesnek és antiszemitának minősített kijelentései miatt, 1986-ban pedig azért, mert a kisebbségek érdekében való összefogásról szóló, Elfogadhatatlan realitás című esszéje megjelent a New York-i Püski Kiadónál.
1985-ben egyik szervezője volt az ellenzék monori találkozójának, 1986-ban részt vett az Európai Kulturális Fórummal egy időben zajló ellenfórumon, s 1987 szeptemberében, a lakiteleki találkozón, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapító tagja volt. Ezután részt vett az MDF ideiglenes elnökségének munkájában, majd az MDF országos elnökségének tagjaként tevékenykedett, közben két évig az ügyvezető elnökségnek is tagja. 1991 decemberétől egy évig a párt alelnöki teendőit látta el. 1990-94 és 1998-2002 között országgyűlési képviselőként dolgozott.
1993-ban kizárták az MDF-ből. Már 1992-ben életre hívta a Magyar Út Alapítványt, majd elindította a Magyar Út Körök Mozgalmat, amelynek 1993 júliusában elnöke lett. Ugyanebben az évben megalakította a Magyar Igazság és Élet Pártját (MIÉP), melynek kezdetben elnökségi tagja volt, majd 1993 novemberétől társelnöke, 1994 októberétől elnöke.
2011 októberében az Új Színház vezetésére kinevezett Dörner György Csurka Istvánt nevezte meg intendánsának. Tarlós István főpolgármester azonban a tiltakozások hatására decemberben felkérte, hogy ne alkalmazza a színházban. Dörner György erre úgy reagált, hogy ő maga is pusztán szellemi jelenlétnek tekintette Csurka intendánsi szerepét. Csurka István az Új Színház vezetőváltását követő első társulati ülésre még levelet küldött a kórházból.
Csurka István január 14-én még beszédet mondott Szegeden az Orbán-kormány melletti szimpátiatüntetésen.
“Alaa merult”! Mondta Csurka, Antall Jozsef halalakor.
Próbálom felvenni a gyászmosolyt, nem megy. Úgy vagyok vele, mint Ő volt a 2001, szeptember 11. én történtekkel: “Megérdemelte Amerika.” Nos, megérdemelte a Magyar szélső jobboldal, ideértve a Fideszt is! A hazugság is lehet gyilkos. Az útólsó szegedi beszéde ránézve is mérgező volt.
A jobboldal nemzeti hőst csinál majd belőle és sírjához tömegesen zarándokolnak majd.
Meghalt a Kedves Vezér
Tisztelt Admin! Tegnap este óta nem lehet letölteni a Tamás Gáspár Miklós nekrológot. Továbbá eltűntek a “Meghalt Csurka István ” c. cikkhez írott korábbi hozzászólások is. Nem értem.
Javítom előző bejegyzésemet:
.
Tisztelt Admin! Tegnap este óta nem lehet letölteni a Tamás Gáspár Miklós által írott Csurka – nekrológot. Továbbá eltűntek a “Meghalt Csurka István ” c. cikkhez írott korábbi hozzászólások is. Nem értem
Demokrata:
…
Nem ment ebből semmi feledésbe, hanem az van, hogy arról mind a zsidókok, a zidegenek, meg a Tőke tehet.
Csurka az óbégatta utolsó, szegedi beszédében, hogy az összes állást, munkahelyet el fogják tőlünk venni a külföldi idegenek. Azzal kezdte a beszédét, hogy a kórházi gyógykezeléséről engedték ki, hogy beszélhessen.
Nyilvánvaló, hogy nem hullajtok érte egyetlen könnycseppet sem, de nem is örömködök egyetlen ember halálán sem (ahogy ezt már más ügyében el is mondtam), még akkor sem, ha maga az illető ezt tenné fordított esetben.
Nem egy szimpatikus emberi vonás az ilyesmi. Bár vannak hagyományai kulturálisan is (“Meghalt a cselszövő…”).
Feleselőnek igaza van abban, hogy eszméinek magjai termékeny talajra hullottak – ez a legnagyobb baj. De legalább Shakespeare óta tudjuk azt is, hogy “A rossz, mit ember tesz, túléli őt; / A jó gyakorta sírba száll vele.”
Mic soda művész lehetett4 Hogy én nem olvastam, mit nyertem! :)))
Nem elég még Csurkából?
Kuksi! “Feleselőnek igaza van abban, hogy eszméinek magjai termékeny talajra hullottak – ez a legnagyobb baj” Csurka meghalt, azonban van helyette több tízezer, vagy több százezer új Csurka. elég ha megnézzük hányan szavaztak a Jobbikra. Mindamellett a Fidesz szavazótáborában is sok ezer olyan ember van akik ezen eszmékkel szimpatizálnak .Nem véletlen, hogy Szegeden az utolsó beszédében Csurka kiállt ” Orbán Viktor és harcostársai mellett” akik a “külföldi agresszióval” szemben védik az országot.
Az egyik mérsékelt román politikus mondta egyszer a nevére már nem emlékszem: ” A magyarok nem nyugszanak addig amíg vérbe nem borítják Közép-Európát és ezzel hatalomra segítik a román fasisztákat akik pedig majd a magyarokat kezdik gyilkolni. A magyar fasizmus terjedése erősíti a román fasiszta eszméket, mert mind a magyar, mind a román fasiszták egy dolgot akarnak: Azt, hogy a két nemzet vérben fürödjön”
Nem védem a védhetetlent, mint embert semmire sem tartom,de a 7 tonna dollár aranyos volt.
http://www.youtube.com/watch?v=-iWcLWgY7xI
“Nem védem a védhetetlent, mint embert semmire sem tartom,de a 7 tonna dollár aranyos volt.+” Ha jól emlékszem a zsidó Kabos László játszotta a főszerepet.
Egy méregkeverővel kevesebb.Én csak a rossz oldalára emlékszem.
Halottról jót vagy csak az irodalmi munkásságát. Tragikus élet után kívánom neki a legjobbakat. A tapasztalat már a miénk.
” Nem védem a védhetetlent, mint embert semmire sem tartom,de a 7 tonna dollár aranyos volt.”
………
Azért Hitler bébinek olyan aranyosan gőgicsélt. Aztán felégette a világot.
Ennek a pondrónak hála az égnek nem adatot meg, hogy lássa műve beteljesedését.
Remélem hamar eltemetik,a talajnak trágyára van szüksége.A hazai politika egyik legaljasabb,leggonoszabb figurája volt.Az ilyen és ehhez hasonló “emberek” csak ártalmára vannak az országnak.Abban az országban,ahol a békétlenséget a megosztást ipari szinten űzik, ott szükségszerűen megáll a fejlődés.Akik ezt teszik vagy hagyják azok a haza ellenségei.Csurka is az volt!
Hány éves is volt? Hetvennyolc? A fekália ilyen sokáig eláll?
Kedves gets!
Ne legyenek Csurka-mentes történelemkönyveink! Ez a bajunk – pontosabban így tartjuk fenn a bajainkat -, hogy töröljük az emlékezetünkből és a történelemkönyvből azt, ami nem tetszik. Meg kellene értenünk és főleg ezeknek a megértéseknek kellene szerepelni a történelemkönyveinkben.
Feleselő
2012. február 5. vasárnap
11:36
Méghozzá zseniálisan.
A film jó a sztori jó ez kétségtelen, aki megalkotta az is jó volt AKKOR.
És az, hogy mivé lett az ismert . Az nem jó, de nagyon nem jó.
Nyugodjon békében,———————-csak maradt valami utána.habár sokkaknak nehetűkre esik olvasni,de sutyomba a szindarbokat meg nézik,sőt még tecik is nekik—————————————–Feleselő vajon te milyen ember vagy?
santosh
2012. február 5. vasárnap
12:25
Így igaz, ha mindíg elfelejtjük és a nyomát is el akarjuk törölni valaminek az előkerül és ez nem jó.Tudjuk róla kicsoda, milyen életútja volt, mit alkotott jót és rosszat, annak milyen eredménye hatása van, volt. Csak így lehet megvédeni magunkat az ordas eszméktől, tettektől.
Feleselő
2012. február 4. szombat
22:34
Ahonnan származik szlovák diaspóra is volt(Alföld, Kondoros-ezért Bondoros néven fut a község a 7 tonna dollárban pl- ez a korosztály gyakorlatilag abban a községben 2 anyanyelvű volt, szlovákul is folyékonyan beszélt.
Édesapja:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Csurka_P%C3%A9ter
kekecs! Kérdésedre válaszolva én olyan ember vagyok akitől nagyon távol állnak a fasiszta, náci, rasszista, antiszemita eszmék. azonban nem vagyok vak sem: A jelenlegi demokratikus ellenzék nem tudja ezen eszméket jelenleg megállítani, Csurka halála után is ugyanúgy fognak ezek az ordas, gyilkos eszmék terjedni.
“TGM: Nem Csurka volt a legrosszabb
A szombaton elhunyt Csurka Istvánról írt Tamás Gáspár Miklós. A hvg.hu-n megjelenő nekrológban TGM keményen fogalmaz.
Nyugodjék békében Csurka István, nem ő volt a legrosszabb – írja a hvg.hu-n megjelent nekrológjában Tamás Gáspár Miklós.
„Azon veszem észre magam, hogy bánkódom. Sajnálom, hogy meghalt. Ez nem képmutatás, még csak nem is merő érzelmesség: van rá okom. Nem most veszem észre először. A szélsőjobboldal képviselői közül ő egyedül tartozott a magyar értelmiséghez. Ahhoz a magyar értelmiséghez, amelynek a pusztulása – a szerep tarthatatlansága miatt és ellenére – annyira elkeserítő” – írja.
„Csurka náci volt meg fasiszta. De nem úgy volt náci, mint a Jobbik, amelynek indítékai között nem szerepel a magyar nép” – fogalmaz TGM, aki szerint Csurkát a demokratikus ellenzék tette tönkre.
S mivel magunk is részei vagyunk a magyar történelemnek, Csurka nekünk nem közömbös. Meggyászoljuk, mert gyászoljuk magunkat. Csurka sokat ártott a magyar népnek, mert a magyar nép sorsán gondolkodott. Úgy, ahogy tudott. Magyarország bizony Csurka országa is. Legyen neki könnyű a sír” – zárja sorait Tamás Gáspár Miklós.”
Tamás Gáspár Miklós nagyon enyhén fogalmazott.
“Csurkát a demokratikus ellenzék tette tönkre.” Ezt Tamás Gáspár Miklós véleménye. Szerintem Csurkát a saját beteges rögeszméje tette tönkre.
Feleselő 2012. február 5. vasárnap 12:50
Meg a jó magyar borocska.
Igen szívesen venném egy közgazda elemzését arról, hogy forintban kifejezve legalább nagyságrendileg mekkora károkat okozott Magyarországnak ez a gyökér. (Csurka jelentése a szláv nyelvekben tuskó, gyökér. Nomen est omen.) Itt nem csak az elsikkasztott pénzekről beszélek, (színdarabokra számolatlanul fölvett előlegekről, amikből darab nem lett, csak lóverseny bevétel, meg a Magyar Borház százmilliója, a televízióban fölvett 28 millióért adott semmi, a saját pártjából elsikkasztott százmillióból építési engedély nélkül épült solymári ház a természetvédelmi területen, stb.). Még csak nem is arra, hogy három alkalommal törték fel Csurka kocsiját úgy, hogy mindhárom esetben benne tartotta összes cégiratait, így az APEH felé minden magyarországi zsidónál kevesebbet adózott. Hanem azokra a mérhetetlen anyagi károkra, amik az ország drágább hitelezésében számszerűsíthetők. Elveszített befektetésekben, a mezőgazdaság pangásában. A magunkra haragított román, szlovák károkozásokban. A cigányok elmaradó felzárkóztatásában. Zsidók, majd nem zsidók emigrációjában egy elviselhetetlenné váló országból. Ennek a gazembernek csak az anyagi kárai csak Szálasiéhoz mérhetők.
Sose legyen nyugalma, sose!
Aczél elvtárstól a Szegedi dicsőítésig ennyi.
Igen szívesen venném egy közgazda elemzését arról, hogy forintban kifejezve legalább nagyságrendileg mekkora károkat okozott Magyarországnak ez a gyökér. (Csurka jelentése a szláv nyelvekben tuskó, gyökér. Nomen est omen.) Itt nem csak az elsikkasztott pénzekről beszélek, (színdarabokra számolatlanul fölvett előlegekről, amikből darab nem lett, csak lóverseny bevétel, meg a Magyar Borház százmilliója, a televízióban fölvett 28 millióért adott semmi, a saját pártjából elsikkasztott százmillióból építési engedély nélkül épült solymári ház a természetvédelmi területen, a Magyar Fórum ki nem fizetett nyomdaszámlái, stb.). Még csak nem is arra, hogy három alkalommal törték fel Csurka kocsiját úgy, hogy mindhárom esetben benne tartotta összes cégiratait, így az APEH felé minden magyarországi zsidónál kevesebbet adózott. Hanem azokra a mérhetetlen anyagi károkra, amik az ország drágább hitelezésében számszerűsíthetők. Elveszített befektetésekben, a mezőgazdaság pangásában. A magunkra haragított román, szlovák károkozásokban. A cigányok elmaradó felzárkóztatásában. Zsidók, majd nem zsidók emigrációjában egy elviselhetetlenné váló országból. Ennek a gazembernek csak az anyagi kárai csak Szálasiéhoz mérhetők.
Sose legyen nyugalma, sose!
Feleselő 2012. február 5. vasárnap 09:44
Sajnos még nem!
ymre (duplán)
Egyetértek. De vannak darabjai, amiket még nem fertőzött meg az ideológiai elfajzása – és azok túlélik őt. És igaza van TGM-nek: az EGYETLEN értelmiségi volt a szélsőjobb táborában. Arra ugyanis az értelem általában nem jellemző.
Csurka kritikátlan dicsőítése ide vezet, hogy az alábbi hozzászólás órák óta a
Nolblog egyes cikkeiben nyilvános és a weboldal szerkesztése, valamint a
posztgazdák a fülük botját sem mozgatják .
…. Olvassátok! Aztán kérem abmint, hogy törölje.
Köszönöm..
….
15. tarrantula nebbula
2012. 02. 05. 4:46
FELHÍVÁS!
Minden nemzeti érzelmű zsidó, cigány, kommunista, baloldali liberális honfitársam meghívok hogy szervezzünk egy újnyilas pártot magyar hazánk, haldokló nemzetünk megmentéséért.
Véleményeteket várom hazafias tisztelettel.
Kitartás. Éljen Szálasi Ferenc!
Бездомный (jehu)
jehu@citromail.hu
Szálasi Ferenc – A Cél (6/33) A német haderő bevonulása Magyarországra, s ami utána következett
Szálasi felfogása szerint Magyarország érdeke már évek óta a fegyverkezés, egy ütőképes haderő kiképzése és felszerelése lett volna, a becsületes és kemény harc a bolsevizmus ellen, a hősi életszemlélet és a józan értelem együttes alkalmazása a háború diktálta szükséghelyzetben és nem a Kállay-féle hintapolitika, a hazudozás a németek előtt és az ország távlati érdekeivel nem számoló kényszeredett részvétel a háborúban. E szerint a belső nemzeti erőkre kellett volna támaszkodni, már csak azért is, mert nyilvánvaló, hogy ha a németek megszállják hazánkat, akkor bele is fognak szólni sorsunk alakulásába. Más szóval a magyar problémát önerőnkből kellett volna megoldani, mégpedig már évekkel korábban.
Mindamellett még Sztálingrád, a keleti arcvonal ún. kiigazításai és az olasz összeomlás után “sem veszett el minden”, amint ez a kötetben szereplő hadászati tanulmányából is kitetszik: a tengelyhatalmak nagy sikerei 1939 ősze és 1942 tavasza között olyan hadászati előnyökre vezettek (a németek és szövetségeseik számára Európa északi, nyugati, keleti és délkeleti részén, a japánok számára a kelet-ázsiai nagytérben), amelyeket Szálasi, a szakképzett egykori vezérkari tiszt még 1944 elején is elegendőnek tartott a végső győzelemhez. (Annak ellenére gondolta így, hogy 1942 nyarán a német hadvezetés lemondott az oroszországi fronton döntő sikerrel kecsegtető – középső irányú, az Oka – Volga – Don háromszög felé sújtó – támadásról és a támadást Sztálingrád és a Kaukázus irányában erőltette, aminek következtében a német hadsereg a “vesztébe rohant” és a szovjet erők 1942-1943 telén, majd 1943 nyarán jelentős területi sikerekhez vezető támadást tudtak kierőszakolni. E szovjet támadások viszont a németekre gyakorolt nyomásukkal lehetővé tették, hogy az angolszászok megszerezzék Észak-Afrikát, előnyomuljanak Itáliában és légi fölényükre támaszkodva nagyszabású stratégiai bombázásba kezdjenek a tengely erői ellen).
Szálasi a németek és szövetségeseik háborús győzelmét illetően több tényezőben is bizakodott, pl. abban, hogy Európa “lágy alsóteste” felől a tengely erőit komoly veszély nem fenyegeti (mivel a Földközi-tengerbe nyúló három dél-európai félsziget egymástól elszigetelt, erőforrásokban szegény, utánpótlási vonalai hosszúak, míg Dél-Franciaországban, a Pó síksága felett és a Balkánon a tengely létrehozhat egy olyan acélfalat, ami mögött erőforrásokban gazdag terület, kitűnő szállítási, utánpótlási lehetőségek állnak a rendelkezésére) vagy pl. bízott a németek kiépítette nyugati falban. Mindenekelőtt azonban abban reménykedett, hogy a németeknek sikerül legyőzhetetlen fegyverfajtákat kifejleszteniük, átfegyverezniük a hadsereget és átállniuk a totális háborúra (s e téren követniük a Szovjetet, amely az első pillanattól totális háborút folytat, sőt, fennállása óta erre készül). Mindehhez persze – mint mondja – nem kis időre van szükség, de ezt az időt a bőven rendelkezésre álló terület lassú és rugalmas feladásával biztosítani lehet. Szálasi tehát – hűséges munkatársaival – a biztosnak tekintett végső győzelem tudatában kezd hatalmas erőfeszítésbe a belpolitikai kibontakozásért. Ezeket az erőfeszítéseket azonban nem koronázza siker: a Kállay-kormány – miközben látszólag a németek szövetségesének szerepét játssza – a valóságban – különösen Olaszország kiválása után – szintén a háborúból való kiugrásra készül, aminek tanújeleit nemcsak katonapolitikai és titkos diplomáciai lépéseiben fedezhetjük fel, de belpolitikájában, mindenekelőtt az ún. szélsőjobboldalhoz való ellenséges viszonyában is. Mindezt figyelembe véve Kállay politikája végül is aligha vezethetett egyébhez, mint ami bekövetkezett: a német hadsereg Magyarországra való bevonulásához.
Ez az aktus egyébként a magyar államvezetés együttműködésével zajlott le, még a magyar haderő lefegyverzésére sem került sor. Ellenkezőleg: az új kormány megőrizte – a háború és szövetségesi helyzete okozta keretek között – a szuverenitását és a magyar katonaság is ennek megfelelően teljesítette feladatát. (Maguk a németek is gondoltak arra, hogy ha a kormányzó és a magyar hadsereg ellenére erőszakkal kísérelnének meg egy megszállást, akkor olyan fronttal találják esetleg magukat szembe, amely a szélsőbaltól a hungaristákig terjed.)
Szálasi a németek akcióját – megszállásnak is nevezve – sajnálatosnak tartotta. Természetesen nem lépett fel a szövetségessel szemben, de nem rejtette véka alá azt a véleményét, hogy Magyarországon teljes társadalmi átalakulásra, a hungarizmus hatalomra jutására és ennek alapján a nemzet erőinek hatékony háborús mozgósítására lett volna, ill. van továbbra is szükség. A német diplomácia viszont – mint oly gyakran századunkban – ezúttal sem remekel: Veesenmayer bizalmatlan Szálasival, a hungarizmussal szemben és – minthogy Imrédy miniszterelnöki kinevezését a kormányzó ellenzi – a hazai viszonyokat nem ismerő, beteg Sztójay lesz a miniszterelnök. A kormányzat mulasztásai végzetesnek bizonyultak. Jól felszerelt, kiképzett és kellően jelentős létszámú magyar haderő felvonulása alkalmas időpontban a Kárpátokba mind az északkeleti-keleti, mind a délkeleti irányú szovjet betörést – legalábbis – alaposan megnehezítette volna.
1944 tavaszán és nyarán Szálasi változatlanul a belpolitikai helyzet tisztázását tartja a legfontosabbnak. Végre (május 9-én) Horthy is fogadja öt s hajlandónak mutatkozik hozzájárulni az ország nemzetiszocialista átalakításához, amennyiben ez lenne a nemzet akarata. Szálasi pedig Horthy egyetértésével hozzákezd német kapcsolatainak kiépítéséhez. Veesenmayer a jobboldali pártok összefogását, egységét kívánja s ezzel Szálasi is egyetért, feltéve, hogy a vezetés a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom kezébe kerül. A Hitler elleni merénylet és Románia árulása már vészjósló távlatokat nyit, a pártok tevékenységének felfüggesztése a román átállást követő napon és a Lakatos-kormány aug. 29-i kinevezése, valamint Szálasinak a kormányzónál tett újabb látogatása meggyőzővé teszi: a kormányzót körülvevő klikk a román példát kívánja követni. Szálasi tudja, hogy ebben az előre megszervezett mesterséges zűrzavarban a Hungarista Mozgalom nem vállalhatja felelősségteljesen a vezetést, de – mint Koós Kálmán írja a Voltunk, vagyunk, leszünk c. munkájában – “És mégis vállalta sokkal nehezebb körülmények között. Akkor, amikor az orosz már betört az országba, akkor, amikor Horthynak távoznia kellett s amikor már a németek sem taktikázhattak tovább.
Végeredményben egy vesztes háború ódiumát vette magára Szálasi Ferenc. ő és mozgalma lett a bűnbak, akit a háború után mindenért felelőssé lehetett tenni. De a magyar jövő előtt… Szálasi Ferenc és a Hungarista Mozgalom ugyanazt a szellemiséget fogja jelenteni, mint amely a törökkel szemben vívott reménytelen harcot másfél évszázadon át, indított súlyos küzdelmeket a Habsburg-elnyomás ellen és nem utolsó sorban, amely Dózsa tüzes trónján égett bele a magyar fájdalmak emlékezésébe.” Tegyük ehhez hozzá: az 1944. október 15-i hungarista hatalomátvétellel egy olyan küzdelem vált erőteljesebbé, amely – a harcolók szándékaitól függetlenül – ismét a Nyugat, ismét Európa védőbástyájának a szerepében láttatja a magyarságot. Mert ha Magyarország is a román útra lépett volna, akkor kérdés, hogy a bolsevista haderő meddig jut el Európa elnyelésében. A németek szempontjából sikeres debreceni páncélos csatán kívül bizonyosan a hungarista harckészséget illeti az elismerés azért, hogy Ausztria messze nagyobbik része és Bajorország, Észak-Olaszország, esetleg további európai területek megmenekültek a szovjet hódítástól és a sztálini bolsevizálástól. (Azok az osztrákok, bajorok, északi olaszok, akik az elmúlt évtizedek alatt megtapasztalhatták azt a hatalmas különbséget, ami országuk és a szovjet megszállás alá került szomszéd országok között megmutatkozott s az idők folyamán csak nőttön nőtt, hű szószólói lehetnének annak, hogy mindezért hálából – Bécsben, Münchenben, Milánóban vagy Salzburgban – szobrot emeljenek Szálasi Ferencnek.)
Megtaláltam, íme:
http://hvg.hu/itthon/20120204_csurka_tgm_nekrolog
Szeged! Óh Szeged! Hát már megint ott gyülekeznek nagy lelkesedéssel a “Szegedi gondolat” fáklyavivői; csurka és bűntársai, finta* méltó követői…
Ott, ahol konkrétan három családtagomat gettózták, majd zsuppolták be őket marhavagonba és vitték egyenesen Auswitzig. Ebből két személy, Nagyanyám és Nagyapám volt… Sose tértek vissza.
.
*finta józsef egykori csendőr őrnagy, a szegedi gettó parancsnoka, háborús bűnös, akit kanadai “emigrációjában” az Antall kormány nagykövete 85. születésnapján levélben köszöntött…
{Azért ez a Kanada is, hogy kiknek nem adott menedéket! A szabad világ, oh – megáll az ész…!}
Megdöbbentő, ha tapasztalja az ember, hogy itt is megtalálhatók a „saját nácink”, a „mi fasisztánk”, meg „azért a családhoz tartozik” effektusok! Mint ha a katolikus hitéletből ismert felosztás a gyilkosokra, a felbujtókra és a lázítókra is alkalmazható lenne, és a „bocsánatos bűn” fogalma jelenne meg. Mint ha Szálasi pribékjei azzal védekeznének a kivégzéseik és vérengzéseik elkövetése után, hogy csak azért lőtt sorozatot az áldozatába, mert nem akarta nézni a szenvedését, mondván, „azért az is ember”!
Tudomásul kellene vennie mindenkinek, hogy sem vallási, sem hitbeli, sem származási másság nem lehet indok nem csak valakinek vagy valakiknek a meggyilkolására, de még valamilyen háttérbe szorítására sem! Nem lehet mentsége senkinek aki másokat elpusztít, hátrányos helyzetbe hoz, megkínoz, üldöz, vagy aki mások ellen uszít, gyűlöletet szít!
Sem TGM sem Csurka, sem az iszlám fasizmus, vagy a magyar jobboldal nem menthető fel az alól, ha gyűlölködik, mások ellen uszít!
Ahogy a bolsevizmus is megtalálta a gyűlöletes gaztetteire a mentséget, ugyan úgy a náci fasizmus sem kereshet mentséget magának, vagy azok sem akik most éppen Izraelt akarják megsemmisíteni, mint azok a Spanyol vagy Portugál hajósok sem menthetők fel cselekedeteik alól, akik a bennszülötteket, indiánokat gyilkolták meg vagy kínozták meg, “hazafias” okból.
Nem voltak kevésbé gyilkos bűnösök a történelemben a keresztesek, az egyházi inkvizítorok, vagy Frankó fasizmusában a népek egy részét meggyilkolók sem.
Nem menthető fel senki, aki életeket oltott ki a történelemben bár mikor, vagy abban ideológiával, hazug álhitekkel, lázítással vagy másképpen közreműködött!
Szóval itt tartunk. Felhívást lehet közzétenni a nyilas párt megalakítására.
K Ö S Z Ö N J Ü K G Y U R C S Á N Y !!!
MSZP-SZDSZ koalíciónak 1994-1998 között kétharmados többsége volt és meg alkothatták volna a gyűlöletbeszéd ellenes törvényt és az alkotmány is úgy alakíthatták volna, hogy a MIÉP-et be lehetett volna tiltani. Nem éltek a kétharmaddal, a jobboldal pedig megerősödött és ők használják a kétharmados törvényalkotást.
Gyurcsány pedig hiába villog a médiába. Neki soha nem lesz kétharmados többsége,márpedig a nélkül ezt az őrületet nem lehet megállítani.
Halkan kérdezem: ha egy nyilvánvalóan fasiszta német vezetésben Joseph Goebbels az egyetlen értelmiségi, az felmentést ad bármire is? Heinrich Heidrich zseni kategóriába eső intellektusa (IQ=196), az menti az Endlösungot, amit ő szervezett meg? TGM kiírta magát az értelmiségből egy nyilvánvalóan náci mentegetésével. Munkásságára sajnos állítható: ha a Secu megbízásából bomlasztana Magyarországon, vagy a román katonai elhárítás érdekéből politizálna, akkor sem tenné ezt hatékonyabban a mai írásainál.
Gonoszka!!!!
Azért ezt a FELHÍVÁS című FÖRMEDVÉNYT még példaként sem illett erre a szabadelvű oldalra fröccsentened. Undorító, hányingerkeltő fujjj!!!!
Ma beleolvastam a Mohácsi Viktóriáról szóló cikk kommentjeibe. Néhány náci nagyon hőbörög ott, mehetnének Csurka “apjuk” után.
MÁLNASZŐR KEDVES, NE HUNYJUK BE A SZEMÜNKET, MERT CSUKOTT SZEMMEL KÖNNYEN “GÖDÖRBE” LÉPHETÜNK, OSZT MEGRÁNDUL A BOKÁNK, UGYI.
Nekünk is ideje felébredni, hogy hova vezetett a gyurcsányi bölcsesség.
A töketlen dajkálása Orbánéknak, egy elmebeteg vezetésével egy maffia rászabadítása az országra és egy virágzó ország példátlan nyomorba döntése békeidőben, egyszerű tolvajlás által.
Talán, hogy idáig jutottunk, nem engem kellene ba***gatni! :)))
Sokat fogunk még fizetni ezért a baromságért, míg eltakarítjuk a TEK és hasonlók bandáját. Mert kétségem nincs, el fogjuk takarítani!
A “Felhívást” figyelmeztetésnek tettem fel. Azt hittem egy idő után admin törölni fogja.