“A hetvenes évek végén a hatalom nem akart tudomást venni a szegénység rohamos terjedéséről, a sokgyermekes családok és a roma kisebbség mind nehezebb helyzetéről. Ez hívta életre a Szegényeket Támogató Alapot, amelynek központja Solt Ottilia lakásán, a Komjádi Béla utcában működött. Ide juttatták el adományaikat a jóérzésű emberek, innen indult reggelente munkát keresni az öt testvérét eltartó ököritófülpösi lány és a szatmárcsekei roma építőbrigád” – írta Iványi Gábor metodista lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke a Beszélőben, az egykori demokratikus ellenzék folyóiratában.
Az egykori demokratikus ellenzéknek a mostani demokratikus ellenzék paródiája. Pontos tükörképe ennek, ahogyan Gyurcsány Ferenc beköltözött néhány napra a miskolci Avas lakótelepre. Milyen nagyszerű, hogy elmegy a volt miniszterelnök a szegény emberek meghívására, hogy szembesüljön a valósággal. Lelkesedik az ellenzéki tábor, büszkék rá hívei. Elképzelem Solt Ottíliát, ahogyan beköltözik a Marincsák családhoz kamerák kíséretében és villogó fényképezőgépek sortüzében. Ma már az ilyen apró jelekből nem olvasnak az emberek, és általában nagy árat fizetnek érte.
Solt Ottília sokszor beköltözött szegény nyírségi romák házaiba, együtt élt velük, azt ette, amit ők a mindennapokban, szörnyűségekben osztozott velük. Nemcsak szociológiai kutatásának tárgyai voltak a szegények. Solt Ottília otthon felejtette a fényképezőgépet, vagy ha fényképezett, akkor nem magát fényképeztette, hanem a nyomort, amelynek felszámolásáért küzdött. Nem adott interjúkat a néhány napra elfoglalt ágyról, és nem hatódott meg önmagától, amiért néhány napra kiköltözik a villájából az Avasra. Pedig Solt Ottília is politikus volt később, parlamenti képviselő. Utolsó falatját megosztotta a szegényekkel, a zsebeit kiürítette nekik. Ha élne, valószínűleg nem ő költözne be a Marincsák családhoz, hanem a Marincsák család hozzá, minden protokolláris felhajtás nélkül. És nem két napra. Ahogyan sok szegény ember ott lakott nála, az ajtaja mindig nyitva állt. Amikor már maga is segítségre szorult volna, akkor is mindenét a szegényeknek adta.
Nagy szerencséje Gyurcsánynak, hogy Solt Ottília már nem él. Ottília szókimondó, egyenes ember volt. Erről az avasi kiruccanásról olyan cikket írna, hogy belezöldülne a volt miniszterelnök. Mi is korrumpálódunk, alig merjük leírni, hogy ez mekkora kamu, milyen felháborító képmutatás. Solt Ottília olyan levelet írna Gyurcsány Ferencnek, hogy azt nem tenné kirakatba. Mi pedig csak makogunk itt, hogy Ottília valószínűleg nagyon sérelmezné, hogy politikai haszonszerzésre, népszerűséghajhászásra használja valaki a szegénység ügyét. Azt, hogy még ez az avasi beköltözés sem az ott élő emberekről, hanem Gyurcsány Ferencről szól. Ottília szemére vetné azt is, hogy valószínűleg azért vitte magával politikustársait, hogy legyen valami társasága, és ne kelljen csak az ott élő emberekkel együtt lenni. Hokimeccsre se vitte volna azokat, akiknek a napi megélhetés a gondjuk. De valahogy ki kell bírni, és a saját életformáról néhány napra sem könnyű lemondani.
Romlik a világ, megalkuszunk, mindent a gyilkos politikai csatározásoknak vetünk alá, semmi nem számít, csak a győzelem. Nem akarunk mindenkivel konfrontálódni, elegünk van a háborúságokból, inkább nem szólunk. Félünk az elvakult hívek támadásaitól, inkább hallgatunk.
Gyurcsány Ferencet idézem: egy frászt! Még nem romlottunk meg teljesen. Szóvá tesszük, márcsak Ottília emlékére is, hogy ez undorító.
Ha a volt miniszterelnök valóban olyan lenne, mint amilyennek ez a propaganda próbálja őt mutatni, akkor elmegy a szegények közé egyedül, sajtófelhajtás és kamerák nélkül. Ha arra kíváncsi, hogyan élnek a szegény emberek, akkor minden felhajtás nélkül, majdnem titokban megy közéjük. Azt csinálja, amit ők a mindennapokban. De igazából nem is lenne erre szükség. Gyurcsány Ferenc a szegénységből jött, pontosan tudja, hogy az milyen. Elszokott tőle, de ismeri. Ha mégis a mai valóságra kíváncsi, ahhoz nem kellenek kamerák. Nem kellene még képmutatóan beköltözni sem hozzájuk, felborítva a család normális életét. Nem teheti azt, amit Ottília, hogy mindenét nekik adja, mert ezeknek az embereknek nem milliárdokra van szükségük, nem is tudnának vele mit kezdeni. Legfeljebb bevásárolna nekik anélkül, hogy azt öt kamera filmezné.
Aztán nem szólna senkinek, hazamenne, és feldolgozná magában azt, amit látott. Régi igazság, hogy aki ad, úgy adjon, hogy azt senki ne lássa. Legyen az csak egy megértő, együttérző mosoly.
De ma már ez nem számít. A tömegmédia korában, gyilkos hatalmi harcok közepette, az emberi gesztusok elvesznek. Pedig ezek számítanak igazán.
Egyébként ez az utolsó elég pikáns! “kiépítésben és működtetésben részt vevő szervezetek”?! Ezen civil oldalon még nagy felzúdulás lesz! Mert azt ki fogja eldönteni, hogy melyik az ocsú és melyik a búzaszem? Nincs az a Hamupipőke, akinek ez hezitálás és kifogás nélkül sikerülne. Hogy csak a Professzorok Battyhány körét és a HÖOK-ot említsem. Az orvosi kamaráról, vagy az Iparkamaráról már nem is beszélve.
“Gyöngyi Péter”, “sydney” és “H.Sándor” … úgy tűnik van három új “elvtársam”! … “kekec” már régóta az!
Szép estét mindenkinek!
szendam – olvtárs! És akkor még idézőjel sem kell. De persze én is örülök, ha több szempontból többekkel tudunk eszmét cserélni. És eleve elnézést kérek, ha valakihez a vita hevében egy kissé érdesebb lennék.
Mostanában olvastam egy innen elriasztott (viszont korábban oldalakon keresztül túltengő) hozzászóló – Borotai Sándor – rám való panaszkodását egy másik blogon. Sorry! De annyit nem ér, hogy oda is beregisztráljak.
Elolvastam a kommenteket.
Senkivel nem értek egyet.
Sajnálom.
( Esetleg Szendam-mal , de csak kicsit )
kekec:
Nincs annál undorítóbb mint amikor valakit ( mégha csak egy nickről van is szó ) máskor , más helyen felhánytorgatnak. Hogy az illető még védekezni se tudjon.
Az ilyen cselekedet -az én felfogásom szerint- a legaljasabb NET-tettek egyike.
Mindig felléptem az ilyesmi ellen , ha megtehettem.
Geyza –
azt már közölted, hogy mivel nem értesz egyet. Netán a saját véleményedet is megismerhetjük? Egyébként tényleg csak az zavart, hogy a bloggazda anélkül nyilvánított véleményt, hogy legalább elolvasta volna, amihez hozzászólt.
Kekec, nem hiszem, narancshályog lenne a szemem előtt. Ha ezt igy gondolod, akkor érdemben nincs miről beszélgetnünk. Azokon is csak nevetni tudok, akik máshol leszoclibsiznek és azokkal is rövid úton be szoktam fejezni az eszmecserét. Nem látom értelmét ugyanis. További szép napot.
Neked is szép estét szendám!
cicamic – nehéz mással magyarázni, ha visszamondod szépen amit a jobbos blogok mantráznak. Esetleg ha nem narancshályog – akkor lustaság: a tájékozódásra és a saját fejű gondolkodásra.
Kekec, nem megyek bele személyeskedésbe, akárhogyan is próbálkozol.
http://www.youtube.com/watch?v=fILbpAH3two