Budapest – Sok a bizonytalanság a Szolidaritás által kezdeményezett Demokratikus Ellenzéki Kerekasztal (DEKA) körül. A legfontosabb kérdések egyike, hogy maga a DEKA állít jelölteket, és a kerekasztal pártjai mintegy “feloldódnak” a közös szervezetben, vagy csak összefognak és egyeztetnek, hogy hol melyik párt jelöltje indul. Az sem automatikusan biztos, hogy a DEKA neve alatt elfedett különbségek valamennyi demokratikus szavazót az urnákhoz visz, mert lehetnek olyanok, akik nem szavaznak a DEKA jelöltjére, ha tudják, hogy abban résztvesz olyan párt is, amelyre nem szavaznának.
A napokban elkészült koncepció szerint a kerekasztalnál a politikai pártok öt széket kapnak: három helye lesz a parlamenti ellenzéknek, kettő pedig a parlamenten kívüli pártoknak. A másik „oldalon” civil szervezetek, illetve a szakszervezetek kapnának helyet, például a Szolidaritás Mozgalom, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) vagy a Demokratikus Charta is. A “harmadik oldalon” a gazdaság szereplői közül főleg a kamarák és a munkáltatói érdekképviseletek képviselőire számítanak. Az ötletelés állapotára és színvonalára jellemző, hogy még az is felvetődött, hogy az egyházakat is bevonják a közös munkába, erről azonban még a szervezők között sincs teljes egyetértés. Ha ezt megteszik, akkor az a kérdés, hogy mit élrtettek meg az alaptörvényből, és miért akarják azt megváltoztatni, ha az egyház és az állam összefonódását maguk is demonstrálják már a koalíciós egyeztetések során. Nem beszélve arról, hogy az Orbán-rendszer legfőbb támasza a katolikus egyház a többi történelmi egyházzal, és még az egyházi státuszt elveszített egyházak többsége is Fidesz-párti.
A jelenlegi állapot szerint a Szolidaritás nem alakul párttá, így a mozgalom nevében sem indítanak senkit a választásokon. Ez biztosan sokak számára csalódás, mert a Szolidaritás az egyetlen olyan erő az ellenzékiek között, amely egyedül is a legnagyobb támogatásra számíthatna. A DEKA választási koalícióvá alakulásának lehetőségéről a lapnak azt mondták, hogy megoldást kell találni arra, hogy a választójogi törvénynek megfelelően érvényesüljön mindaz, amiben a résztvevők megállapodnak. Mint mondják, annak nincs értelme, hogy egy választási körzetben több jelöltjük induljon, mert az a Fidesz totális fölényéhez vezetne. A Továbblépés Programja munkacímen futó koncepció szerint 2014-ben minden egyéni körzetben elindulna a DEKA jelöltje. A kampányban a jelölteknek a közösen kidolgozott rekonstrukciós programot kell képviselniük, „a pártok közötti versengés csakis a Továbblépés Programjának – közös kereteket tartó – különböző megfogalmazásaival megengedett” – fogalmaz a munkaanyag.
Mindez korántsem olyan egyszerű, mert ha a DEKA indít a Fidesszel szemben ellenjelölteket, az nem biztos, hogy feloldja az ellenzék szavazótáborában meglevő ellentéteket. Nem biztos, hogy a közös DEKA jelöltjére szavaz majd mindenki, ha megtudja, hogy a közös szervezetben jelen van olyan baloldali párt vagy szervezet is, amelynek támogatását a maga részéről kizártnak tartja. Páldául, ha valaki nem akar az MSZP-re, vagy a Demokratikus Koalícióra, vagy a TASZ-ra vagy bármelyik más szerveződésre szavazni, akkor nem fog szavazni arra a DEKA jelöltre sem, aki mögött a számára elfogadhatatlan politikai párt is meghúzódik. Az korántsem biztos, hogy automatikusan összeadódnak az egyes ellenzéki pártok és szervezetek szavazói, ha a DEKA neve alatt közösen indulnak. Aki semmiképpen nem szavazna Gyurcsányra, az a DEKA-ra sem fog szavazni, ha tudja, hogy azzal Gyurcsányra is szavazott. De ugyanez a helyzet, ha valaki az MSZP-re nem adná a voksát, vagy bárki másra a választási koalíció tagjai közül. A DEKA égisze alatt elképzelhető, hogy az MSZP szavazói Gyurcsányra és viszont is szavaznak? Elképzelhető, hogy az MSZP és az DK koalíciós kormányban vegyen részt? Nem véletlenül alacsony az ellenzéki pártok támogatottsága és a szavazóbázisok közötti elutasítás nagysága. Az egészséges megoldás az lenne, ha a pártok saját nevük alatt indulnának, mindenki tudja, hogy kire voksol, az egyeztetés legfeljebb arra vonatkozna, hogy mindenhol a legerősebb ellenzéki jelölt induljon. Feltéve, hogy a választójogi törvény értelmében a későbbiekben összeadódhatnának az ellenzéki szavazatok, ha a kerekasztal pártjai együtt több szavazat elnyerése esetén képesek együtt koalíciós kormányt alkotni.
A sajtóhírek szerint az ellenzéki kerekasztal egy új kormány programjának csak a kereteit dolgozná ki, a konkrét megoldásokat a választáson induló pártokra bízná. Ez a kijelentés azonban arra utal, hogy a választások közös DEKA logó alatt mégiscsak saját nevükön indulnának az egyes pártok. A program a tervek szerint „helyreállítja a demokrácia alapintézményeit, a makrogazdasági egyensúlyt és a nemzetközi kapcsolatokat”, továbbá célja a korrupció visszaszorítása, konszolidált feltételek biztosítása a gazdaság működéséhez, és egy társadalmi-gazdasági megállapodás előkészítése. A DEKA-tárgyalásokat a közös kormányzás alapszabályainak és megoldásainak kidolgozása zárja. Azt nem lehet tudni, hogy pontosan mit jelent, hogy “a folyamatot végig kontrollálja a DEKA civil oldala, amely a korábban közösen elfogadott etikai szabályok betartásáért is felel”.
Eldöntendő kérdés az is, hogy az ellenzéki pártok kizárólag az Orbán-kormány leváltásának és a demokrácia helyreállításának programjával indulnak, vagy közös kormányprogramra szavazhat a választó. Az ugyanis elég nehezen elképzelhető, hogy a résztvevők elképzelései egy kormányprogramban összefoghatók.
Van egy olyan szempont is, amiről viszonylag kevés szó esik: a DEKA-ban feloldódó választási koalíció egyesek számára azért lehet fontos, mert így tudják maguk mögé állítani azokat a szavazatokat is, amelyeket nem rájuk adtak, és azokkal legitimálhatják magukat. Akár a parlamentbe való bekerülés is lehet a koalíció tétje egyes pártoknak, ha egyébként 3 százalékos támogatottságuk nem lenne elég még a parlamentbe való bejutáshoz sem. De ha a kerekasztal elfedi a támogatottság közötti különbségeket, hangadói szerepre törhetnek olyanok, akik egyébként külön még a parlamentbe sem jutnának be. Egyeseknek a kerekasztal eszköz lehet arra, hogy bejussanak a parlamentbe, ha nem lehet mérni külön-külön az induló pártok támogatottságát.
Óvatosságra inteném őket ezzel a nagy összefogással!A tapasztalatlanságukat nehogy kihasználják a leamortizálódott pátok, és személyek!