Budapest – Érdekes blogbejegyzést közölt Gyurcsány Ferenc azzal kapcsolatban, szabad-e erőszakosan megdönteni Orbán diktatúráját. Ennek kapcsán kitért arra is, hogy elég határozottak voltak-e, amikor Orbán 2006 után hazugságokkal tüzelve az országot, a demokrácia keretein kívüli eszközökkel támadta a törvényes rendet. Felveti a kérdést, hol van a határ a demokratikus erkölcs és a diktatúrának utat nyitó önveszélyes széplelkűség között, amivel őt gyakran vádolják. Az alábbiakban a bejegyzést közöljük teljes terjedelmében.
“Meddig lehet elmenni Orbán rendszerének megdöntésében? – kérdezi a volt miniszterelnök. – Lehet erőszakot alkalmazni? Egyre többen mondják: lehet. Szerintem nem. Lehet alkotmányt sérteni? Még a jogvédő gyökerekkel rendelkező párt vezetője is azt mondja, hogy lehet, sőt, talán kell is. Szerintem nem szabad.
Akkor módosítsunk a kérdésen! Meddig lehetett elmenni Orbán feltartóztatásában 2006-ban vagy utána? Mi a teendő, ha bár demokratának hiszed magad s talán az is vagy, de jön szembe egy alapvetően antidemokratikus erő és úgy érzékeled, hogy az ország nem látja, nem érzékeli a veszélyt? Amikor jeles értelmiségiek, elemzők, a választók sokasága azzal áltatja magát, hogy nem kell félni Orbántól, sőt nem kell tartani Orbán kétharmados parlamenti többségétől sem?
Igaza van azoknak, akik szerint a demokrácia nem csak intézmények és szabályok együttese, de kultúra és erkölcs is. Na és milyen a demokraták erkölcse a diktátorokkal szembeni harcban? Mi választja el a demokratikus erkölcsöt az önveszélyes széplelkűségtől?
Sajnálom, de azt kell mondjam, hogy ezer tévedésünk ellenére lényegében nekünk volt és van igazunk: Orbánt majdnem bármilyen eszközzel fel kellett tartóztatni, és a polgári világot építő reformokra volt szükség. És bár silány módon sokan mossák össze 2002-2010 éveit, de nincs igazuk. 2006 után tisztességes polgári politikát folytattunk, költségvetési felelősséggel, helyes irányú szerkezeti reformokkal.
Őszöd a hatalmi cinizmus jelképe, tudom, mondják. De lehet más is: a csapdába került szenvedélyes demokrata tusakodása, hogy miként állhatja útját a fenyegető önkénynek. Hogy mennyi kompromisszumot kell kötni, hogy védje, amit védeni kell, a Harmadik Köztársaságot.
Szabad-e a demokratáknak féligazságokkal szolgálni az igazságot, a demokráciát? És mi van a széplelkűek diktatúrának utat nyitó igazságával?
Nincs Orbán-Gyurcsány párviadal. Van egy orbanizált fundamentalista, antidemokratikus konzervatizmus és van ezzel szemben egy széles demokratikus ellenállás. Ebben én egy szereplő vagyok. Valaki, akinek van politikai múltja, erényekkel és tévedésekkel. De olyan valaki, aki soha nem kokettált Orbán világával. Aki soha nem tekintette Orbánt demokratának és ebből kifolyólag hazafinak. Mert Bibó után hiszem, hogy nemzet, szabadság és demokrácia ügye egy kell legyen, hogy Magyarország felemelkedjen. Orbán nem így gondolja, én viszont igen.
És ezért iszonyatos áldozatokat hoztunk, hoztam. Kevesebben értették, mint szerettük volna. De ettől még a legfontosabbakban helyesen cselekedtünk: demokraták maradtunk és a hazánkat szolgáltuk.”
kedves Ego és ugyan csak kedves Bamburi A fórumon található szövegből nagyon kellemes olyat olvasni, amely a télnyekből indul ki és ahhoz fűz véleményt
Ha csak a zemberek szövegének sok-sok más fórumon található szövege olvasható az nem vélemény
Hogy ki az orvosi eset? ezt majd az orvos megmondja
Sértegetés és mocskolódás mellett elmennek és ugy gondolják az sértődöttség, aki ezeket nem tartja helyesnek
Ez az ujság tökéletesen támogatja Gyurcsány Ferencet
Legyenek őszinte hive és követői ennek az embernek
Nem nevezhető szólás szabadságnak és a vélemény szabad kinyilvánitásának az, ha torkon vágják azokat, akik nem GyF urat magsztalják
Ő igen ügyes már a Progressziv csoport megalakitásakor (mszp-n belül) is látható volt, de ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek Őt kellene követni
Az igazi nagy szélsőséges hozzászólokkal nem foglalkoznak ez nagyon érdekes
Hali kekec!
Pedig néha nagyon tapló is tudok lenni ám!
Szóval én se vagyok tökéletes, csak majdnem!XD
Egyébiránt örülök, ha másoknak örömöt szerezhetek, hát jólesik a dolog, csak el ne hízzon a májam, a sok elismeréstől, mert az árt az egészségemnek!:-)
Egyébiránt nem is túl nehéz úgy írni, hogy azt fejezze ki, mint amire gondolunk, csak alaposan át kell gondolni, hogy mit is akarunk mások tudtaára adni.
Aztán a rutin már segít. (Vagy nem. XD)
Üdv: Hajcihő
Ugyan mit is írhatna Gyurcsány Ferenc, akinek lelkiismeret furdalása még e bejegyzésében is tetten érhető, annyira akarja bizonygatni, hogy helyesen jártak el. Kétségtelen tény, hogy demokraták maradtak, de milyenek? Hazájukat szolgálták, de hogyan,? Az állandó ötletelés, kapkodás a teljes gazdaságpolitikai dilettantizmus, a koalícióval és magával a regnáló párttal való állandó egymásnak feszülés, észrevétlenül is fényezte azt a bizonyos ezüst tálcát amin Orbán megkaphatta-az egyébként a nemzetközi politikában nem elfogadott és nem szokásos- 2/3-os győzelmet. Remélem, még véletlenül sem gondolja a volt miniszterelnök, hogy ebben neki és tehetségtelen kormányának nem volt nagy része? Gyurcsány javára az írható, hogy összehasonlíthatatlanúl jobb minőségű ember, mint Orbán és hogy ízig-vérig demokrata. Ezek a tulajdonságok becsülendőek, de mint látjuk a nehezen kivívott demokráciánk, szabadságjogaink megtartásához kevésnek bizonyultak. Gyurcsány egy jó ember, de nem a legjobb politikus, e téren még nagyon sok tanulni valója lenne. Őszintén én azt hittem-lehet eléggé dőre módon- hogy a kellő konzekvenciák levonása után egy időre kivonul a politikai életből, kellő képen átgondolja hol is hibázták el és majd egy későbbi időpontban önmagát kissé mérsékelve, megacélozottan, elő áll egy demokratikusan elfogadható, konstruktív politikával. E helyett némi ambivalenciát látok nála a regnáló miniszterelnökkel kapcsolatban, mert valahol tulajdonképpen teljesen elítéli, de már a megbuktatásával mintha nem teljesen értene egyet. Még mindég káoszt látok körülötte, nem látni teljesen letisztultan, hogy mit is akar valójában, a nyilvánvalóan tönkretett demokrácia visszaállításán kívül. Ez pedig–mivel sikerült az országot teljesen tévútra terelni a regnáló rezsimnek–nem elegendő. Magyarországon emberek millióinak rendkívüli mértékben ment tönkre az élete, csak csupán az emberi szabadságjogok visszaállítása, bajaikra nem elegendő gyógyír. Én abból indulok ki, hogy valóban civileknek politikusoknak egyaránt keményen össze kell fogniuk, ha ezt a rendszert meg akarják dönteni, mert hogy meg kell az biztos, de közben azért körvonalazódnia is kellene valamiféle új, és hatásos megoldásnak arra nézve, hogy mi is történjen, mind gazdaságilag mind pedig politikailag az országgal. Magyarul egy vaskosan üzembiztos alternatívára lenne szükség, amellyel lehetőleg a leghamarabb ki lehetne vezetni ebből a csapdahelyzetből Magyarországot. Száz szónak is egy a vége: én Gyurcsány és a DK politizálását összességében a jelen áldatlan állapotokhoz képest túl lájtosnak találom. Nem látni benne még a kellő erőt a komoly, igazi változtatásokhoz. Részemről ezt nagyon sajnálom, mert, ha határozottabbak, bátrabbak lennének vállalni mindazt ami a kormány bukása után következne (vegyük tekintetbe, hogy szinte a -0-ról kellene az ország életét megváltoztatni )
ha látnám ezt az abszolút értelembe vett akarást, bizony szívesen szavaznék rájuk, vagy egy velük közös koalícióra.
Kedves Jade!
Mélyen szántó az elemzésed, és egyben a hezitációd is teljesen hiteles.
Ezért aztán légy megértő (nem elfogadó) Gyurcsány tépelődésével kapcsolatosan is, hiszen neki aztán számtalan oka van arra, hogy nagy nehézségekbe ütközzön önmagával szemben, amikor döntésre kell jutnia.
Úgy vélem, ha az orbáni politika kellő kifutást adott volna a számára azáltal, hogy – bár egy másik paradigma mellett, de – demokratikusan kormányoz, akkor kivárta volna legalább a ciklus háromnegyedét, és csak utána tért volna vissza a politikába.
Ez a kegyelmi állapot nem adatott meg neki.
Olyan helyzetben kellett visszatérnie, amikor még benne sem tisztult le sem a saját szerepe, sem az a vízió, amit fel kell építenie, majd meg kell hirdetnie.
Te is, és mi még sokan, éppen így vagyunk ezzel a lehetetlen helyzettel.
Olyan kihívásokra kell választ találnunk, ami túlmegy azon az egyszerű feladaton, hogy ezt a rezsimet el kell söpörni.
Bizony itt egy tisztességes, és nyílt, józanul alátámasztott új paradigmát kell alkotni, olyan vízió alapján, amely szakít az elmúlt bő két évtized minden tévelygésével, és morálisan megalapozza, egyben növekedési pályára állítja az országot, azt – emberi léptékkel elfogadható intervallumon belül – élhetőé teszi.
Következésképpen el kell jussunk odáig, hogy képesek legyünk létrehozni a – mindannyiunk számára elfogadható – demokráciaminimumot, erre építve egy társadalmi szerződést, majd ennek alapján alkotmányozzuk a Negyedik Magyar Köztársaságot, egyben semmissé nyilvánítva az orbáni önkény teljes törvénykezését, majd egy – valamiféle – egységkormánnyal, akár szakértői-, akár a demokratikus pártok paritásos kormányzása mellett, hozzuk újra létre a plurális váltógazdaság feltételeit.
Ez egy pokolian nehéz és időigényes – számtalan hibával és tévedéssel, óriási vitákkal kikövezett utat feltételező – feladat.
Ma úgy vélem, hogy első lépésben ki kell nyilvánítani a demokratikus oldal egységét, létre kell hozni az ellenzéki-, majd ebből a nemzeti kerekasztalt, és annak eredményeit – egy, remélhetőleg 2/3-ot meghaladó választás felhatalmazásával – át kell ültetni a gyakorlatba, egyfajta átmeneti “olajfa” kormányzattal.
Ezen a közösségen belül oly mindegy, hogy ki, melyik demokratikus pártot tartja a maga számára a hozzá legközelebb állónak, a lényeg pusztán annyi, hogy ez a demokratikus egység együtt lépjen fel, és hozza rendbe mindazt – az őket követő- egy, vagy két – választási ciklusig, amikor majd a plurális váltógazdaság valamely pártjára való szavazás már nem eredményezheti azt, hogy valami elmebeteg akarnok újra megtehesse, hogy lerombolja a demokráciát.
Addig azonban – erős kritikai szemlélet mellett, de – az összefogást kell támogatni, még akkor is, ha annak számtalan eleme kemény és fájdalmas, de nem elvtelen kompromisszumok eredményeként is születik meg.
Szóval úgy gondolom, hogy akkor cselekszel bölcsen, és egyben progresszív módon, ha – éppen úgy mint én – türelmetlenül vagy/leszel türelmes, és megértően, de nem megengedően viseltetsz azokkal az ambivalens érzelmekkel szemben, amelyek mindannyiunkat gyötörnek, ha politikusok, ha egyszerű civilek vagyunk.
Üdv: Hajcihő
Hajcihő: ha “Ellenzéki”ként indul a kerekasztal, nehéz lesz abból “Nemzeti”-t csinálni. Szerintem eleve Nemzeti Kerekasztalként kellene indítani akkor is, ha ma még csak az ellenék ül köréje. És ki kellene nyilvánítani, hogy oda várnak minden tisztességes, a hazájáért tenni kész embert – pártállásra tekintet nélkül. Mert nem lehet a tisztességes jobboldal nélkül kiegyezést csinálni, a jövő meghatározásába nekik is beleszólást kell biztosítani.
Kekec!
Ha olyan konzervatívok csatlakoznak az ellenzék mozgalmához, amelyek a demokrácia, a demokratikus jogállam univerzális eszmerendszere alapján állnak, akkor az Ellenzéki Kerekasztal elveszíti baloldali irányultságát, és Nemzeti Demokratikus Kerekasztallá, majd Nemzeti Kerekasztallá minősül át.
Ennek az esélye megvan, hiszen 2012. január 2-án már a JESZ (volt MDF) is csatlakozott a közös demonstrációhoz. Ez utóbbi magát demokratikus konzervatív erőként definiálja.
Azonban a “nemzeti” jelzőt, csak a valóban teljes(nek minősíthető) demokratikus spektrumú összefogás definiálására szabad használni, mert ellenkező esetben a jelenlegi kormánypártok képesek egy hamis politikai ellensúly képzésére.
Következik ebből, hogy ezt a megnevezést csak a teljes lefedettség hozhatja létre anélkül, hogy a kormányzati oldal – nyilvánvaló szándékai és érdekei szerint – ezt ellehetetlenítse, és kisajátítsa a megnevezést, ellehetetlenítve a tartalom egységes képviseletét.
A politika nem a faék egyszerűségű megjelenítések terepe.
Amikor valaki ezt akarja ráerőltetni a valóságra, akkor abból mindig valamiféle autoriter alakulat jön létre. Lásd az orbánizmust.
Üdv: Hajcihő
kekec,
Láttál mostanában errefelé tisztességes jobboldalit? Olyat, aki mondott vagy írt valamit, ami a tisztességét igazolja? Ha van ilyen, én eddig nem hallottam róla.
Aki pedig majd a szezon legvégén gyors fordulattal hirtelen felfedezi magában a “tisztességet”, az nekem nem tisztességes jobboldali.
Lemaradt:
Pedig ennek az országnak égető szüksége lenne egy valóban jobboldali pártra (ami ma itt e téren kínálat, azt Európában nem fogandák el jobboldalinak), ahogyan egy valódi szociáldemokratára és egy kemény balosra is.
Hajcihő – ez is egy olvasat. És az is, hogy sok jobboldalit visszatart attól, hogy az “Ellenzéki” asztalhoz üljön, mert “árulónak” tekinteték a saját oldalán. Hiszen hosszú idő után végre megszerezték a kormányzást, ami a jobboldal szerint “természetesen” jár nekik, és üdvözlendőnek tartják annak bebetonozását – és kis árnak ezért a demokrácia levontását – és ők ez ellen a történelmi lehetőség ellen akarnak a “büdös kommenistákkal” együtt tenni!. Ezért továbbra is jobbnak tartom a Kerekasztalt akár csonkán, de “nemzeti” jelzővel megalakítani, és amíg ki nem egészül kerek egésszé – pl Nemzeti Kerekasztal Ellenzéki Dialógus (NEKED) hívni.
Egyébként tényleg ideje a jövőre gondolni, mert sokan már az ellenzéki túlhatalom ellen is megfogalmazzák a kételyeket:
http://safranyn.blog.hu/2012/01/07/a_2014_es_valasztasok_margojarol
Ego – Majtényi. Mellár. Más? Ha lesz igény, akkor kínálat is lesz! Pl Schmidt Mária ellen a választások után külön cikket íratott Orbán – mint lehetséges hátba támadóról.
Rendkívül nagy kár, hogy Dávid Ibolya a végére elvesztette a józan eszét, és az szdsz hajótöröttjei felvételével a saját hajóját is a fenékre küldte. Egy mérsékelt Mdf úgy hiányzik, mint egy falat kenyér. Amit a mostani vezetőség munkájából látni lehet – az kétségbeejtően kisstílű!
Ilyen konzervatívok kellenének, de sajnos nyomelemekben sem látszanak.:
Pedig akármennyire baloldali vagyok, nehezemre esik elképzelni, hogy a jobboldaliság természetszerűen jár együtt az eszementséggel, a mocskolódással és a nemzetvesztéssel. Kellenek valahol lenni normálisaknak is! Ideje lenne kiállni a pástra!
http://zimanyizoltan.blogspot.com/p/konzervativizmus-es-populizmus.html
Kekec!
A JESZ az MDF mag, bár csak árnyéka önmagának.
A Fidesz tagokra nem vagyok kíváncsi, mert aki egy antidemokratikus párt tagja, aki elfogadja a demokrácia lerombolását, mint árat a a hatalomért, annak semmi keresnivalója a demokratikus oldalon.
Rajtuk kívül is van elég józan jobboldali gondolkodású ember, akik képesek együttműködni minden demokratikus erővel mindaddig, amíg a plurális váltógazdaság helyre nem áll.
Ez az összefogás nem a szerelemről kell szóljon, és nem is fog.
Ez pusztán a demokratikus berendezkedésről szól.
ha az létrejött, akkor – immár ellenfélként, és nem a Fidesz óhaja szerinti ellenségként – nyugodtan egymás torkának ugorhatunk, merthogy a demokrácia – az önkorlátosó – érdekérvényesítésről szól.
A szélsőjobboldali fasisztákat pedig ebből ugyanúgy ki kell zárni, mint a szélsőbalos kommunistákat. Sajnos sok konzervatívból Orbánnak sikerült nacionalistát faragnia.
Ezzel még jó darabig el fogunk kínlódni.
Hadd lepjelek meg: Én bizony nem vagyok baloldali. Szóval lesz itt mg egy pár normális ember rajtam kívül is.
no Hajcihő, Önnek szabad??
Hajcihő:
Én balos vagyok.
Mikor iszunk meg egy sört?
Jön Ego is !
Kekec:
Sajnos masszív ellenzéki túlhatalom nélkül nem fog menni , legalábbis vér nélkül nem.
Lásd választási törvényt , meg az Alkotmány visszaállításának szükségességét.
De !
De abban biztos lehetsz hogy a létrejövő széles NEMZETI koalícióban minden párt a másik nyakán fogja tartani a markát.
Tehát CSAKIS megegyezéssel fog menni a kormányzás…és remélem a VISSZAMENŐLEGES ítélkezés is , ami után ha lezajlottak a perek , azonnal eltörlik azt .
Bizony sziszi, nekem szabad, mert én egy demokrata vagyok.
Konzervatív vagyok annyira, amennyire ez a tényleges értékek megőrzéséhez kell, liberális vagyok annyira, hogy toleráljam mindenki más nézeteit, aki tolerálja az enyéimet, és megvagyok verve annyi szociális affinitással, hogy ne nézzem tétlenül mások nyomorát, mi több el se tűrjem.
Minekutána pedig a mi jelenlegi jobboldalunk nem nemzeti, hanem nacionalista, nem demokrata, hanem autarchikus, részemről kizárt, hogy egy pillanatra is elfogadjam.
Mindenesetre én, mint arisztokratának született valaki (nem érdem, csak tény), megengedhetem magamnak, hogy minden olyan szellemiséget elutasítsak, ami kivagyiságra, hamis nemzeti öntudatra (én a családi irattárból és nem politikailag meghamisított könyvekből tanultam a történelmünket), baloldalról ostoba osztályöntudatra, a viceházmester nívójú szélsőjobbos értelmiségi gyűlöletre, mucsai, lábszagú uborkafamászársa, hazug műkeresztény látszathitre alapul.
Én csak egy “európai” vagyok, aki minden értéket tisztelek, és csak az értékteleneket utasítom el, de őket egyértelműen.
Belém tudatosan nevelték a hazaszeretetet, és értem is, hogy naz mit jelent, és tudatosan neveltek a feladatomra is, aminek így szól a jelmondata: “Noblesse oblige” = a nemesség kötelez.
Nekem dolgom a hazám valós értékeit képviselni, és – lehetőségeimen belül – azt segíteni.
Tehát lehet-e nekem nem baloldalinak lenni? Nos lehet. Talán azért, mert számtalan olyan érték mellett állok ki, amit magukat baloldalinak meghirdető emberek sem.
Talán azért, mert akármennyire is egy ostoba (baloldali) ideológia szerint én vagyok az ősellenség, én bizony hiszek az egyenlőség eszméjében, a progresszióban, abban, hogy minden embernek joga van a boldogság keresésére, és senkinek se akarom meghatározni, hogy miképp élje az életét.
Ez csak az uborkafára felkapaszkodott bunkók – pl. egy Orbán Viktor nevű kanász – sajátja.
Számomra az értéket nem az jelenti, hogy ki honnan jött, hanem az, hogy hova tart.
Ha nem voltam eléggé érthető, akkor folytathatom.
Geyza!
Bármikor szívesen összejövök veled, és Egoval is, de ugye nem baj, ha én nem iszom?
Üdv: Hajcihő
Hajcihő:
Hogyan lehet inni egyet , ha közben nem iszunk ?
( mertugye a gyümölcslevek köztudottan kőolajból készülnek.)
Megjegyzem az osztályöntudatban már régóta nem hiszek .
Szerintem azzal cseszték el ( többek között ) a forradalmaikat..a rohadt kirekesztősdivel.
Csak a jó dolgokat fogadom el a baloldali nézetekből. Mintahogy a liberális elvekből is és a szocdem eszmékből is.
A nemzetischekedést nem fogadom el…az ember nem külsőségekben hanem itt bennt..ahol senki nem látja..ott hordja a hazaszeretetét.
Állítom Neked , ma azok hordanak autóikon trianoni Magyarország alakú állami jelzést ( mikorpedig már nem előírás tehát szabálytalan ) akik ezelőtt 20 évvel az akkori KRESZ.-t megsértve EU.-s kék államjelzést tettek fel maguknak.
Az ál-hazaffyaskodók..
Geyza!
Maradjunk annyiban, hogy több okból sem iszom, azonban szívesen beszélgetek jó társaságban.
Én a hazaffyakat éppen úgy megvetem, mint az osztálytudatos internacionalistáskodókat, mert az egyik közröhej, míg a másik szintén.
Azt hiszem, hogy én, aki az ősiség törvénye alá esem, és királyválasztó is lehetnék, ha az 1848. április 11-i pozsonyi diétán nem mondtunk volna le ezekről a marhaságokról, szóval én aki cefetül magyar vagyok II.András koráig visszamenőleg (meg még előtte is, de az kissé bizonytalan), sokkal internacionálisabb családfával bírok, mint az internacionalistáskodó baloldaliak, akik Soroksáron túl már külföldön érezték magukat.
Osztályöntudatom meg gyerekkorom óta nincs, amikor is apám elmesélte a kedvenc viccét, mert nagy volt az arcom, a gróf fiáról:
Lement a faluba az ifjú gróf életében először, szembe jön vele egy kiköpött olyan legény mint ő.
Megszólal a gróf: Látom édesapám igencsak szerette a falusi menyecskéket!
Mire a legény: Az nemigen, de az én édesapám az parádéskocsis volt a grófúréknál!
Szóval ennyit az osztályöntudatról, meg a nemzetieschkedők öntudatáról, és felsőbbségi érzéseiről.
De fordítva is igaz, amikor viceházmester akarja irányítani a világot.
Mindez a kisszerű önértékelésükben megzavarodott emberek sajátja.
Üdv: Hajcihő
Geyza, Hajcihő,
Ebben az országban az egyik legnagyobb baj az, hogy teljesen használhatatlanná korhadt a poitikai rendszere. A szemünk előtt. Kihullt a liberális és a jobboldali demokrata párt, a megmaradtak meg egyrészt beletespedtek a maguk kényelmes lábvizébe, másrészt nem képezik le a választói akaratokat (nincs igazi konzervatív párt, sem baloldali liberális, sem szocdem stb.). Az emberek meg többnyire nem eszmékre szavaznak (mert azokat nem tudják felfogni és megemészteni), hanem karizmatikusnak vélt politikusokra. Ezért az internalizált eszmék nem kényszerítik ki az azokat kifejező pártok megjelenését, és az emberek újra és újra csalódnak az aktuális populistában, ez pedig még mélyebbre ássa a már amúgy is mély szellem gödröt, amiben vagyunk.
Egy nemzetagyilag ennyire leépült országnak nem sok esélye van megbirkózni egy ilyen politikai helyzettel, mint a mostani. Ahhoz fel kéne csigázni az éberséget, odafigyelést, a résztvenni, élni akarást.
Ennyiben Orbán szándékolatlanul bár, de hasznos szerepet tölt be.
.
A közös iszogatásról (én se szoktam alkoholizálni, de van kávé, tea, gyümölcslé, csapvíz, és különben is: jó társaságnak nem kell narkotikum) — aki gondolja, az szóljon Bartus úrnak, hogy ha X vagy Y kéri, adja meg neki az elérhetőségét.
A zenyém ott van a Lacinál.
Kávé ?
Az jó..azt innom kell , másképp meghalok.De legalábbis elalszom.
Christine Lagarde:
Nem kötünk kompromisszumot
http://tinyurl.com/7gme2ta
Hát, a kép láttán sincs sok irigyelni való Fellegitől… :P
Hmm…
Az alábbit kellene írni az IMF-nek:
Chère Madame Christine Lagarde!
Disperse un malentendu: Tamas Fellegi, la Hongrie non le ministre des Finances, ministre sans portefeuille en juste un mandat limité.
Vous pouvez négocier avec lui!
Magyarul:
Tisztelt Christine Lagarde asszony!
Tisztázzunk egy félreértést: Fellegi Tamás nem pénzügyminisztere Magyarországnak, csak egy tárca nélküli miniszter, korlátozott felhatalmazással.
Úgy is tárgyaljon vele!
Elég gáz, hogy a szerencsétlen azt hiszi, hogy egy frankó partnerrel fog dumcsizni!
Az IMF kitudja hanyadik pofáraejtése körvonalazódik.
A baj csak ott van :
Már világosan látnak. Nem érdekli őket semmi csak a maguk által felállított szabály-rendszer.
Ha teljesül , van pénz. Ha nem , hát nem.
Mosthatalmonlévő meg kezd lesűlyedni egy olyan lókupec nívójára aki a Közértben is alkudozni akarna a kiló kenyérre…pusztán megszokásból , meg abból a tévhitből hogy rutinja segítségével lyukat beszélhet a pénztáros hasába.
Cher Hajcihö,
szerintem még mindig jobban jar Lagarde, ha Fellegivel targyal, mintha Laszlonéval kellene…
Ha azt vesszük figyelembe, hogy ezt mar a sajto hozta, azaz, hogy nincs kompromisszum, jo lesz, ha Fellegi felköti a gatyajat…
A targyalasok mar elkezdödtek és be is fejezödtek: vagy visszavonjak a törvényt, vagy nem kapnak pénzt…
Cordialement,
miaszösz
Hajcihő:
Szerintem pontosan tudja hogy ez a Fellegi nem pénzügyminiszter..most már gombostű-hegyen van a magyar felsővezetés és nagyító alatt tanulmányozzák.
Gondolom azért hangoztatja ennyire aláhúzva Fellegi pénzügyminiszterségét , hogy kínos helyzetbe hozza utólag a MAgyar Kormányt.
Hamajd világosan lejön a külföldi sajtóban hogy nem legalábbis egy pénzügyminisztert küldtek ki tárgyalni.
Holott jelen helyzetben még az is kevés lenne !!
Akkor majd kissé elcsodálkoznak ártatlan szemmel : ” Hát egy senkit küldtek ide tárgyalni mikor az országuk a tönk szélén ? “
Geyza (2012. január 8. vasárnap 04:15),
Hajcihő,
Az enyém is.
Örömmel látnálak benneteket, amikor nektek is jó.
Chère miaszösz,
Qu’en pensez-vous?
Pourqoi pas? De én csak vörös bort iszom:))) És bar az Operencian innen, de inkabb az Operencianal lakozom, igy csak Hévvel tudnék odaérni, nagy hévvel…
De köszönöm az inditvanyozast…
Van száraz, félédes és édes :-)
Nos én sem hiszem, hogy a diplomácia kifinomult nyelvén beszélő Mme Lagarde ne tudná, hogy ki is az a Fellegi, mi több, így kívánta jelezni, hogy mi az a minimális felhatalmazás, ami szükségeltetik ahhoz, hogy komolyan vehető partnernek tekintse a tárgyalófelét.
ha meg ebből Bunkófölde kormánya és miniszterelnöke nem ért, akkor magára vessen!XD
(Csak egy picit – un peu – humorizáltam.)
Időt kellene egyeztetni. Nekem nem egyszerű.
Valóban:
Azt is üzenhette ezzel :
” Engem fikarcnyit sem érdekel kiafene ez a névtelen Fellegi , de ide pénzügyminiszter jöjjön. Másképp nuku érdemi tárgyalás “
Waaazzz…micsoda szégyen…bemegy a magyar küldöttség és az egyetlen Simor kivételével mindegyiknek szépen ki kell tenni a személyi igazolványát meghogy hol dolgozik , milyen beosztásban.
EZ azért kínos .
Kedves Hajcihő!
2012. január 8. vasárnap 00:24
Köszönöm, hogy ezt az eklektikus sziszegőt helyére tetted és azt is, hogy közben engem is.
Szóról szóra azt írtad le az ars poetica-dban, amit ezekről én is gondolok, de én ezeket idáig baloldali értékként véltem igaznak.
Ezek szerint én is jobbos lettem? :)
Van még értelme a jobb-bal felosztásnak?
Fenét.
Modern társadalomban a jobb-bal felosztás csak a gazdasági módszerek kissé eltérő irányzatát jelentik.
A választók pedig aképp szavaznak hol egyikre hol pedig másikra , miképpen boldogulhatnak jobban az adott párt programja következtében.
DE ITT HOLVAN MOST A PÁRT PROGRAM ?? ?? ??
Hol a demolrácia ?
Piroscsíkos terror van helyette mint a Weimari Köztársaság végnapjaiban.
Csak akkor fekete csíkok voltak a zászlón.
http://edition.cnn.com/video/#/video/world/2012/01/06/intv-curnow-lagarde-hungary-part-two.cnn?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201201
Egyezünk meg abban, hogy Batu kántól és Orbántól balra mindenki balos. Hiszen ők is így tekintik. Sőt: tőlük balra csakis szélsőséges komcsibérencek, zsidók, buzik …stb, stb, található.
Normális országokban Hajcihő egy tisztességes progresszív konzervatív lenne – és annak is minősítenék. Azaz közel az origóhoz.
Viszont Orbán nagyon sokat tett azért, hogy a hagyományos jobb-bal felosztás helyett a demokratikus-antidemokratikus lépjen. És ezen az alapon minden demokratával együtt tudunk működni.
Kedves gets!
A jobb-bal felosztás már a XIX. század végén nagyjából értelmét veszítette. A mai napon pedig tökéletesen értelmetlen. Ehhez csak azok ragaszkodnak, akik valamiféle hatalmi érdekből a társadalmat akarják befolyásolni.
A világ és a szociális kapcsolatrendszerek, a társadalmi érdekek sokkal bonyolultabb szövetet képeznek annál, mintsem ilyen primitív definícióval lehessen egész társadalmi csoportokat, érdekközösségeket jellemezni.
Ha megfigyeled, akkor ma már csak politikai közösségek használják ezt a felosztást.
Teszik ezt azért, hogy az ideológusaik mögé minél nagyobb – parasztvakított – tömegeket állíthassanak, eltorzítva az ő jellemüket is.
A ma egyetlen értelmes definíciója a demokráciához való affinitás szintjével mérhető.
Minden egyéb már inkább érdek, mintsem értékvezérelt.