Nincs a világban még egy diktátor hajlamú vezető, aki ilyen rövid idő alatt vált nevetségessé, mint Orbán. A kisebbrendűségi érzésekből táplálkozó paranoia képes túlkompenzáló lelki betegeket létrehozni, akik igen veszedelmesek, ha hatalomhoz jutnak. Az ilyen elnyomó személyiségek borzalmas pusztítást képesek végezni családban, egyházban, államban, ahol nekik kiszolgáltatott emberek fölött uralkodhatnak. Az ilyen ember nem bízik sem magában, sem az alattvalóiban, csak az elnyomásban. Meggyőződése, hogy nyomásgyakorlás által lehet vezetni. A másik személyiségének elnyomásával lehet irányítani, ezért mások fölébe kell kerülnie. Nem is tűr maga körül olyanokat, akik függetlenek, önállóak, akikkel ezt nem teheti meg. Csak azok szolgálhatják, akiket betört erre a feladatra. Csak az erő nyelvén ért, és azt használja ki, hogy normális ember nem az erő nyelvén tárgyal. Egy ideig az ilyen “erős” karaktereket a külvilág karizmatikus figuráknak képzeli. Különleges képességet tulajdonít nekik, amit el kell ismernie, és kiválasztottságuk okán engedelmeskedni kell nekik. Pedig semmi más nem különbözteti meg őket másoktól, csak a gátlástalanság és a törtetés, amit a skizofrén paranoia energizál. Normális ember nem vetemedik olyasmire, amit egy paranoiás megtesz. Ez egy ideig megtévesztő, de ez a mechanizmus szó szerint életveszélyes.
Ezek az emberek megfélemlítik a környezetüket, abszolút tekintélyt követelnek maguknak, és ami a legfontosabb: tiszteletet. Minden vágyuk az, hogy az emberek tiszteljék őket. Ezt egy ideig eredményesen képesek felépíteni, de ha a megfélemlített elnyomottak szeméről lehull a hályog, szerte foszlik a mítosz, összeomlik a felépített hazug szerep, és az elnyomottak meglátják az elnyomó igazi arcát, akkor az alattvalók szemében annak az embernek vége. A hatalmas ember szánalmas, nyomorult féreg lesz előttük, megvetésük tárgya, és akiket megalázott, azok először magukat utálják meg, hogyan engedhették meg, hogy ez az aljas ember így megalázza, elnyomja, terrorizálja őket, olyan dolgokra kényszerítse, amit soha nem tennének meg, utána pedig gyűlöletük az elnyomó felé irányul. És akkor az Isten kegyelmezzen vagy az alattvalónak vagy a diktátornak. Ha a diktátornak van elég ereje, akkor eltapossa, szélsőséges esetekben megöli azokat, akik előtt megsemmisült a tekintélye és átlátnak rajta. Nem tűr maga körül olyanokat, akik kiismerték, akik nem tisztelik vagy nem félnek tőle.
Egy diktátor hajlamú ember számára nincs nagyobb vereség, mint amikor nevetségessé válik. Nem az, ha nevetségessé próbálják tenni, és a “humor eszközével” harcolnak ellene, hanem az, ha ő teszi magát nevetségessé. Egy diktátor addig diktátor, amíg nem nevetséges. Utána nincs szellemi és lelki hatalma azok fölött, akik előtt nevetségessé tette magát. Ebben az esetben elvileg két dolog lehetséges: vagy megalázza magát és megváltozik, emberi hangot üt meg, őszintén bevallja a tévedéseit és korrigál. Ezzel visszaszerezheti a tiszteletet. A másik, hogy kipiheni, felszívja magát, erőt gyűjt, és rendet vág. Kiszórja a lázadókat, még nagyobb elnyomás alá helyezi azokat, akik hűségnyilatkozatokat tesznek. A belső kohéziót mindig a fenyegető külvilág, a mesterségesen táplált ellenségkép adja, amellyel szemben meg kell védeni magukat, és ezt a védelmet a megfellebbezhetetlen tekintélyű vezető biztosítja. Ezért erősíteni kell a paranoiát, az ellenségképet tovább kell démonizálni. A felvázolt két lehetőség csak “elvi”, mert egy diktátor soha nem fogja megalázni magát és belátni a hibáit, lemondani az erőszakról, mások terrorizálásáról, az elnyomásról, soha nem meri olyan gyengének mutatni magát, mint amilyen. Ha összeomlanak a hazugságai, az ő hatalmának vége. Azt pedig nem képes elviselni.
Orbán Viktor nevetségessé vált, amit láthatóan nagyon rosszul visel. Elsősorban a külföldi politikai vezetők körében elszenvedett sallerek és kokik viselik meg, hiszen ő ebben a körben is tekintélyre, egyfajta vezető szerepre vágyott, arroganciájával velük egyenlő pozíciót kívánt kivívni magának. A felemelkedő Közép Európai Birodalom vezetője. Szánalmas volt, amikor az EU soros elnöki tisztét betöltő Magyarország miniszterelnökeként úgy próbált utazni és tárgyalni, mint egy befolyásos, nagy hatalmú politikus. Nemcsak balszerencse, hogy ezt éppen Kairóban Mubarak bukása előestéjén kezdte, dicsérve a diktátort, hanem dilettantizmus. Ez az ember nem elég okos és dörzsölt ahhoz, hogy betöltse azt a szerepet, amire vágyott. Ezek a próbálkozásai röhejesekké váltak, ordított a súlytalanság és az akarnokság. A világ vezetői nem díjazzák a paprikajancsiságot, és nem díjazzák, ha valaki pattog, és országában nem erősíti, hanem leépíti a demokráciát, a jogállamot. Orbán óriási lehetőséget kapott nemcsak belföldön a kétharmados többséggel, de azzal is, hogy Magyarország éppen azután lett az EU soros elnöke, amikor ő kormányra került. Ha igazodik a világ demokratikus feléhez, amelynek sokkal szilárdabb értékrendje van, mint ahogyan ő azt Felcsúton pálinkázva gondolta, sokkal jobban jár. De őt már korábban megfertőzték az antidemokratikus, szó szerint fasiszta és náci ideológiák. Nagyot tévedett, amikor azt gondolta, hogy ezt majd szó nélkül eltűrik. A demokratikus országok pontosan tisztában vannak az emberi jogok jelentőségével, a hatalommegosztásra épülő állami berendezkedés fontosságával, sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak annak, mint ahogyan ő azt gondolta. A demokratikus világ nem omlik össze, a liberalizmus és a szabadság nem gyengül olyan rohamléptekkel, és nem halad az antikrisztusi birodalom felé, mint ahogyan azt Orbán Viktor Mihály és a Vatikán képzelte.
Miután Berlusconi megbukott, egyedül maradt Európában. Hiába próbál dörgölőzni Angliához, Anglia lerázza magáról, mint kutya a bolhát. Az ő különállásuk alapja nem ugyanaz, mint Orbán Viktoré. Nem egy félfasiszta, félnáci ideológiára épülő primitív önkényuralom szemszögéből, hanem több évszázados hagyományok alapján képviselik saját értékrendjüket, az angol világbirodalom tradícióival a hátuk mögött. Cameron nem a kisebbrendűségi érzéseit kompenzálja és nem a saját hiúságát és hamis tekintélyét próbálja építgetni, amikor nemet mond valamire. Nem Európát tagadja. Az angol parlamentet ne tévesszük össze Orbán Viktor parlamentjével, ahol még saját szabályaikat sem tartják be, és ahol a kétharmados képviselőket személyesen válogatta a felcsúti birtokán. Lehet a magyar koronával ugrálni és a Szent-Korona tannal a fél országot kitagadni, de az angol korona mást jelent. Nem is vitrinben áll, hanem egy okos hölgy fején pompázik, miközben az államhatalom szilárd demokratikus elven működik. Ha valaki olyan politikai programmal jelentkezne, mint amit Orbán lassan két éve Magyarországon megvalósít, azt vagy a börtönbe vagy a bolondokházába zárnák. Semmi szükségük egy közép-európai félnótás, kolbásztöltő, nem túl okos mini ducére. Ilyeneket jobb házakba nem engednek be Londonban.
Orbán másik pechje az, hogy Székesfehérváron született és nem Teheránban, nincsenek a Felcsúton összerabolt földek alatt gazdag olajmezők. Nemhogy egy bojkottot nem bírna ki, de hitel nélkül még fennmaradni sem képes az országa, amelynek élén pöffeszkedik. Osztogatja a sallerokat és a kokikat azoknak, akik elé utána oda kell állnia, hogy fizessék ki a villanyszámláját, különben kikapcsolják az áramot. Orbán azzal vált nevetségessé, hogy meghirdette a szabadságharcot, pimaszkodott mindenkivel, aztán rászorul a segítségükre. De ez nem minden, hanem emiatt kénytelen segget csinálni a szájából, és hízelegni nekik. Elég undorító. A nagyszájú koldus kénytelen meghunyászkodni, a szabadságharcos retorikát visszaszívni, és mindenki tudja, hogy azért, mert egy kis baksisra lenne szüksége. Szánalmas és nyomorult, ráadásul pofátlan viselkedés, nemcsak jobb helyeken nem állnak szóba az ilyen emberekkel, hanem a a jobb érzésű alkoholisták az ilyen jellemtelen csúszómászó alakokat a naszályi kocsmából is úgy vágják ki, mint a macskát télvíz idején. Két ujjal. A jellemtelenség, a hazudozás, a képmutatás tette nevetségessé, és leginkább az, hogy úgy pojácáskodott, mintha legalább egy világbirodalom vezetője lenne, vagy atombombákkal képes fenyegetni a világot. Nemcsak udvariatlan volt, hanem szemtelen, aztán meghazudtolta magát, és sunnyog azokhoz, akikkel szemtelenkedett, hogy adjanak egy kis pénzt. Ezt csak Magyarországon lehet megtenni, a civilizáció orra ennél kényesebb. Az ilyesmi csak a “jó magyar embernek” tetszik. Kulturált országokban az orruk elé tartják a zsebkendőt.
Ez a helyzet aztán meg is húzza saját kis kelet-európai diktatúrája határait. Nem kap pénzt, ha nem tart be bizonyos szabályokat és emberi normákat. Legalábbis reméljük.
Szánalmas és nevetséges pojáca lett, amikor szabadságharcos énje, a kivagyi Orbán Viktor meg akarta mutatni a világnak. Neki nem dirigál senki, még a Pokorni és az Áder se, ő nemet mond a közös európai gazdasági stratégiára is. Neki a Merkel és a Sarkozy se dirigál. Aztán néhány óra múlva már azt hazudta, hogy nem mondott nemet, de neki meg kell kérdeznie azt a parlamentjét, amelyről Európában mindenki tudja, hogy úgy szavaz, ahogyan ő azt parancsba adja. Majd azt állították, hogy az a “nem”, az tulajdonképpen “igen”. Meg kell nézni az EU családi fotón, ahogyan a leghátsó sor szélén áll ez az ember: egy megalázott, megvetett, kiközösített és leforrázott, dölyfös alak, akin látszik, hogy a világ legmagányosabb embere. Akik még tisztelik és hallgatnak rá, azok félnek tőle. Senki nem szereti. Budapesten képzelheti magát nagyfiúnak és üzengethet pofátlan mondatokat az Egyesült Államoknak, ahol aztán még egy gondnok sem áll szóba a másik félhülyével, az általa kiválasztott Snitt Pállal. De Brüsszelben kínos, amikor Európa és a világ tényleges hatalommal rendelkező országainak vezetői átnéznek rajta, senkinek tartják, egy szerencsétlen felfuvalkodott mitugrásznak, ahogyan az is. Púp a hátán mindenkinek. Csak Magyarországon várják félfasiszta és félnáci hívei, és csak ők képzelik már, hogy Orbán Viktor valaki. És azok, akiket az ő nyomorult, szánalmas, agyonterrorizált, cenzúrázott közmédiája etet naponta hazugságokkal.
Normális ember ilyenkor lemond és távozik, nem égeti tovább se magát, se az országát. Az a zavaros ideológia, amit ő képvisel, megbukott. Hiába próbálja majd az IMF tárgyalásokon a Nemzeti Együttműködés Rendszerének borzalmait és működési módját átmenteni, az nem fog menni. Fasisztákat a demokratikus világ és a szabad piacra épülő nemzetközi pénzvilág nem támogat. De Orbán nem mond le, az utolsó töltényig harcolni fog, mindig lesz valamennyi megfélemlített és agyonterrorizált híve, akiknek uralkodik a lelkén, és akik kitartanak mellette. De Fellegi Tamás lemondása már egy kiugrási kísérlet volt az orbáni terrorszervezet kötelékéből. Nyilvánvaló, hogy nem akarta egy félőrült diktátor kézzel rángatott ostoba parancsait követni az IMF tárgyalásokon. Nem akarta égetni magát, elege van az egész ámokfutásból. De egyelőre nem tudott kiszabadulni. Egy megfélemlítő szekta fogságából, ahol zsarolják is az embereket, nem könnyű kiszabadulni. Az is Orbán megroggyanását mutatja, hogy a sajtó tele van magát megnevezni nem akaró fideszes nyilatkozókkal, frakciótagokkal, ami korábban csak az anarchikusan működő MSZP-re volt jellemző. Egyik oka ez volt az MSZP bukásának. Ez a gyengeség jele, nincs a korábbi zárt rend és fegyelem. Ez arra utal, hogy Orbán borzalmas krízist él át, teljesen maga alatt van, súlyosan depressziós és kiábrándult. Magyarország túl gyenge ahhoz, hogy szembemenjen a demokratikus világgal, fenntarthasson egy diktatúrát úgy, hogy megáll a saját lábán. Ezt nehezen dolgozza fel, és nincs kiút, nem tudja, mit tegyen: álljon be a sorba, és csinálja azt, amiről eddig azt hazudta, hogy szolgaság és elnyomás, a magyar nép kifosztása? Kövesse Gyurcsányt, és vallja be, hogy azt kellett volna tenni, amit akkor megpróbáltak elkezdeni? Ha nem teszi, éhen hal. Márpedig még a diktatúrák sem fogadták be maguk közé, hogy finanszírozzák a kis magyar fasizmust. Rászorul a demokratákra. Ez a tragédia számára, amit nem tud elhordozni, és nem talál kiutat belőle.
Klasszikus esetben ilyenkor a diktátor megrázza magát, rendet tesz. Kivégzi vagy száműzi az árulókat, fokozza az elnyomást, a terrort és a megfélemlítést. Még nagyobb háborút hirdet a gonosz ellenséggel szemben, erősíti a populista demagógiát, ami az egyetlen, amihez Orbán ért. De ahhoz ki kell jönnie ebből a súlyos depresszióból, és meg kell találni azt az utat, hogyan tud pénzhez jutni, és a demokratikus világtól is elszakadni. Nem lesz könnyű bűvészmutatvány. Egy biztos, hogy bármennyire is kell most a szolgáknak önteni bele a lelket, Orbán nem fogja feladni, és végigmegy azon az úton, amelynek a végállomása a világ pöcegödre. Nagyjából úgy emlékeznek majd rá, hogy egy senkiházi buta falusi focista, aki rácsodálkozott a klerikál-fasiszta és a náci eszmékre, és megtetszettek neki. Kvalitásaira jellemző, hogy még egy rendes diktatúrát sem volt képes létrehozni. (Hacsak ez utóbbira rá nem cáfol, jó úton halad afelé.) Az más kérdés, hogy ez mekkora károkat okoz majd, és mit kezd Magyarország azzal a szemétkupaccal, amit maga mögött hagy, és azzal a néppel, amely a második világháború óta nem nézett szembe a népirtásban játszott történelmi felelősségével, azokkal az ideológiákkal, amelyek ahhoz vezettek, nem szembesült a két világháború közötti rendszer elfogadhatatlan ideológiájával, a borzalmas Szent Korona-tannal és a buta öntelt magyarkodással, nem számolta fel a történelmi hazugságait és illúzióit. Nem tagadta meg mindazt, ami alkalmassá tette arra, hogy egy nevetséges populista pojácának bedőljön, aki nekik ugyanazokat az ordas eszméket hirdette. És mire lesz képes az a cinikus és nihilista liberális demokrata elit, amely mindehhez asszisztált, amelynek nem volt sem emberi, sem erkölcsi ereje ahhoz, hogy ennek az útjába álljon. De most is nagyon okos.
Azt hiszem, hogy most az országnak egyetlen esélye van: a Magyar Szolidaritási Mozgalom mögé állni, teljes mellszélességgel. Remélem megengedik a T. újságírók, hogy belinkeljem az elérhetőségüket:
http://www.szolidaritas.us/
Mint látjátok, ők sem .hu-val végződnek, nehogy annamaris bele tudjon kontárkodni a művükbe. December 17-én megmozdulások országszerte. Gyertek velünk! Együtt többen vagyunk! Nem írom azt, hogy “mindenki hozzon még egy embert”, mert ennek a szlogennek nagyon büdös a szaga.
Szegedi Antal!
Az, hogy Bartus Lászlót megszólítottam, nem azt jelenti, hogy feltétlenül neki kell az élre állni. Lehet az bárki, aki hiteles és elkötelezett, mint Bartus. Lehet Ön is, ha szavát adja, hogy nem fogjuk feladni.
ervin- szimpatikus a szöveged, így ír egy “jóakaratú ember” csak sajnos az Orbán-hívők kigyógyításához ugyanaz hiányzik, ami az alkoholistáknál vbagy a drogosoknál: a betegségtudat. Sokan ugyanis még elhiszik, hogy minden rendben van, minden mutatónk jó, utánunk igazodik Európa (sőt a világ) – nem véletlenül helyeztek olyan nagy súlyt a médiatörvényre! Az ország többsége nem olvas idegen nyelven, sőt nem is internetezik – vagy ha igen, akkor nem politikai blogokat. EL SEM JUT hozzájuk, ami előttünk már régen ismeretes! Semmi kedvük összekapaszkodni a “nemzetvesztő” “hazakiárusító” stb. jelzőkkel stigmatizált “ellenségekkel”.
Lehet, hogy történelmi szükségszerűség az államcsőd – ami még ezeknek is eléri majd az ingerküszöbét!
Szegedi Antal – van fogalmad miről beszélsz? Nem “nekik” hanem “nekünk” kell az a pénz, különben tényleg beüt az államcsőd. És azt nem az eddig is kivételezett felső középosztály fogja megszívni! Hanem az ország 90 %-a!
A legnagyobb gond az, hogy Orbán azt hiszi, hogy most kapott egy “zsarolási potenciált” az IMF-EU tárgyalásokra. Holott mi vagyunk nagyság és népesség alapján (nem túl kicsi – nem túl nagy) akikkel példát statuálhatnak!
Na ennek felmérése választja el az államférfit a harmadosztályú falusi focistától!
“Lehet Ön is, ha szavát adja, hogy nem fogjuk feladni.”
Ügyes!
Most jöttem Pestről. Ez már nem egy fasiszta állam, ez már a szemérmetlen náci diktatúra..
A nácizmus egykori vége ismert. Remélem, a történelem ismételni fogja önmagát.
Kiváló cikk, szívből gratulálok! Csak vigyázzon, nehogy a TEK egyszer csak kopogtasson :) Én már azt várom, mikor nyomozzák le, hogy ilyen cikkeket olvasok, és jönnek értem – nem ellenem :)
Gonoszka – akkor annyika a Margit-hídnak? Pedig éppen most készül/t el!
Egyébként meg ne túlozz. Még szerintük is kell jó néhány “sarkalatos” törvény a “nagy mű” befejezéséhez.
Aki meg azt el szeretné kerülni: 17-én lehetősége lesz ezt kinyilvánítani a Szolidarítás számtalan tüntetésén.
kekec
2011. december 14. szerda
22:29
Sajna az utolsó függetlennek tekinthető MNB-re most készül rátenni a kezét a tetű, úgyhogy ehhez már sarkos törvények sem kellenek írott formában – a bonyolult ügyeket majd egy-személyben “Nagy Sándor Gordiusban” módjára elintézik.
Kedves valaki,
kérésed teljesítése előtt megkérlek, hogy írj véleményt, Bartus László: Megrogyant Orbán c. cikkről. Kíváncsi vagyok, hogy reagálsz rá.
.
Üdv.: Johnnyboy
Egyre inkább szíven talál a szerző, hasonlóan látom, érzem én is. Szeretem az olyan embereket, akik megélik az érzéseiket, mint Bartus. Sokkal jobban tudják beleérezni magukat mások helyébe, így tisztábban látják azok jellemét és motivációit, mint mások. Jó emberismerők. Hinni lehet a szavuknak.
Megszerzi a pénzt, amire szüksége van. Régóta fáj a foga az MNB, vagyis az ország devizatartalékára. Egyben az utolsó független intézményt is bedarálja. Bevégzi a munkát. Magyar demokrácia, élt 22 évet. Béke poraira.
Itt már csak a vas segít.
Ismét egy cikk, amely csak itt olvasható, mert máshol nem merik leírni. Vagy ami még rosszabb , nem veszik észere mi folyik ebben az országban.
A kolbásztöltő sallerozó kokikirály azt hiszi ajándékba kapta ezt az országot és azt tehet vele amit akar.
A gráci klinika meg üres…
Bár mindez a kisebbik baj. Mert van két nagyobb.
1. van mellette kiszolgáló személyzet, amely végrehajtja a nyilvánvalóan néprontó és hazaáruló parancsait
2. a birka magyarok némán tűrik.
E kettő nélkül még mindig felcsúton focizhatna egykapura és főállásban takaríthatná a disznóólakat.
Kekec kedves leány, ezt a cikkecskét tavaly áprilisban írtam.
Ma is írhattam volna a cigány “bozótirtókról”.
http://ubulka.nolblog.hu/archives/2010/04/16/NEBICH/
Kedves Olvasók,
elnézésüket kérem, hogy csak most szólalok meg, miután többször is megszólítottak, egyszerűen nem volt időm reagálni, és nem is láttam minden hozzászólást. Azért szólalok meg, nem akarom azt a látszatot kelteni, mintha hallgatásommal azt jelezném, dédelgetek olyan vágyakat, mint amivel néhány kedves olvasónk megtisztelt. Nagyon köszönöm a kedves szavakat, de nem tervezem, hogy forradalmár legyek. Hacsak az újságírás nem az bizonyos esetekben. Nekem ez a szakmám, ezt űzöm váltakozó eredményességgel, nem érzem úgy, hogy más lenne a feladatom, nincsenek se politikusi, se népvezéri ambícióim. Egyébként is úgy gondolom, hogy Magyarország már elszalasztotta azt a pillanatot, amikor ezt megállíthatta volna. Akkor lehetett volna még, amikor a “Miért nem ordítotok?” című cikkemet írtam. Ez a hajó már elment. Kaptam is érte a liberális elvbarátaimtól éppen eleget, hogy én milyen szélsőséges és túl radikális vagyok. Még ma sem fogták fel, hogy mi lesz ennek a vége, és hogy abban a pillanatban kiáltani kellett, de még azt sem hallották meg. Egyébként személyes érzésem az, és tévedhetek, hogy a dolgok nem véletlenül történnek úgy, ahogyan történnek. Ha akkor nem volt tiltakozás, amikor meg lehetett volna még állítani, akkor ez a folyamat most már végigmegy. Azzal lehetne rövidíteni, ha a nép mentalitása megváltozna, és nem kellene fenékig kiüríteniük ezt a poharat ahhoz, hogy észhez térjenek. De ennek semmi nyoma sincs. Nem az a baj, hogy nincs olyan ellenzék, amelyre szavazni lehetne, hanem az a baj, hogy nincs rá tömegigény. Ha lenne alulról jövő igény, az felemelné azt a politikai erőt, amelyre szavazni lehet. Egyszer talán ezt bővebben kifejtem. Vagyis, nem az a baj, hogy nincs aki a tömeg élére álljon, hanem az, hogy nincs az a tömeg, amelynek az élére állhatna bárki. És ezért gondolom azt, hogy Orbán ámokfutása sokáig fog tartani és borzalmas pusztulást fog okozni, mert ennek a népnek erre van szüksége, hogy valamit megtanuljon. A jó hír az, hogy ha ez most már végigmegy, utána Orbán soha nem fog visszajönni, vagy emigrál, vagy börtönbe megy, attól függően, mennyire borul el. Ennél rosszabb már csak az lenne, ha minimális fölénnyel valaki nyerne ellene, és nem lenne mindenki előtt olyan nyilvánvaló, hogy ki ez az ember, mint ahogyan ezt a fenti cikk leírja. Ha ez az ember egy választási vereség után még a politikában maradhat, az rosszabb, mintha végigcsinálja saját fasiszta diktatúráját. Ellenkező esetben azt mondanám, hogy csecsszopótól a százévesig, a rokkantig, azonnal meneküljön mindenki. Ne sajnáljon semmit, amit maga mögött hagy, csak fusson. Remélem, ebből érthető a felvetésekkel kapcsolatos álláspontom. Ha forradalmi helyzet lenne, ahogyan nincs, akkor sem akarnék az élre állni, az nem az én szakmám. Hálás vagyok, ha a magam dolgát el tudom végezni. A sors majd kiválasztja azt, akit már az anyja méhében is erre szemelt ki.
Még egyszer köszönöm a kedvességüket, üdvözlettel, Bartus László
na kerem most kell surgosen ujranyitni a Lipotmezei intezetet,jol felszerlve halosagyakkal,es kenyszerzubbonyokkal!!oda bezsuppolni kenyszerbol orbant meg a bandajat,es “veltelenul” elvesziteni a kulcsot,de nagyon-nagyon!!!!!
Kedves Bartus Laszlo,
” A jo hir az, hogy ha ez most mar vegigmegy, utana Orban soha nem fog visszajonni, “vagy emigral…….vagy bortonbe megy….”
Egy masik portalon talaltam egy olyan megjegyzest, hogy az Orban csalad a jovo evben elhagyja az orszagot. Talan ez nem is pletyka, mert erzi o a vesztet, nem fog szembenezni bukasaval, inkabb elmenekul. Egyebkent mar felvetodott reszerol is hogy kit szeretne utodjaul. Tehat valami igazsag lehet a hirben. Az a nap nagy unnep lenne!
Egyebkent en is koszonom irasait.
Hibátlan írás.
Kedves Laszlo!
Minden szavad szinarany.
Sajnos a kis balfasz annyira gyopar, hogy az elso korben rogton meggyengitette a sajat hatalmat, eroszakszervezeteit. Igy most van neki egy alig szaz fos TEK-je, aminek minden egyes tagjat ugy ruhelli a TOBB EZER rendor, mint a szart. Tehat ha mar csak a TEK-re tamaszkodhat (marpedig nagyjabol mar most ez a helyzet), akkor halott.
A frusztralt, primitiv kisebbsegi komplexusabol taplalkozo paranoid skizofreniaja az elso perctol kezdve ismert. Eleve mar itt Budapesten, meg diak koraban kiutkozott. Sokaig ugy hittuk ez csak a primitiv, es egyszeruen genetikailag civilizaciora alkalmatlan termeszete miatt utkozott ki a civilizalt varosi ertelmisegi sracokkal szemben, de nem. A ficko a sajat anyjat barmikor karoba huzatna, a nejet – mint az kozismert – is szinte a formajara utotte-verte.
Tóta W. Árpád irta 2010.07.19-en az elso IMF latogatas utan: “Igaz, ők tárgyalni jöttek volna, észérveket ütköztetni és matekozni, bizonyára valóban meglepte őket a bokszkesztyűben, busóálarcban ugrabugráló emberke, aki az exceltáblák helyett a farkát akarta összemérni velük. Kitértek, nem vállalták a konfliktust. Otthon viszont azt nyilatkoznak rólunk, amit ők gondolnak, például hogy költségvetési ügyekben utaztak Budapestre, de ott egy furcsa sámánféle mindenáron a farkát akarta megmutatni nekik, teljesen beszívva, költségvetésről meg egy értelmes szava nem volt. ”
… es most egy pillantas a minden arakra (benzin, deviza, akarmi), aztan legyunk erre a kis torzora buszkek. Egyet lehet tenni: megorizni a forintunkat egesz addig, amig kipucoljak ezt a szar orban rezsimet es a jobboldalt az orszagbol, akkor tan visszajon a valos erteke.
Randa kilatasok egy vegtelen primitiv orszagban. Nehez ma ittmaradt ertelmisegnek lenni, humor nelkul mar egy kofferrel ulnenk random iranyba tarto repulon.
Kedves Bartus László!
Tovább harcoljunk Orbán diktatúra ellen !!!! Sajnos,hogy Orbán sem-sem tudja alkamazkodni az IMF-EU-hoz !!!:-(((//
Gratulálok Bartus úr,ismét egy telitalálat.Azokkal a nyavajgókkal pedig akik túl szélsőségesnek,és túl radikálisnak tartják írásait nem is érdemes törődni.Bízom benne,hogy ők vannak kisebbségben.(legalábbis remélem!)
Bartus Úr! Maga egy szent – mondanám, de Hrabal óta tudjuk, hogy az éjjeli edénye tagadja ezt. Szóval komolyra fordítva , ma kevesen látják annyira tisztán a valós helyzetet, mint Ön. Ne adja fel! Ha azzal támadják , hogy túl élesen fogalmaz, azzal pont azt ismerik el , hogy mekkora gáz van. Szükség van Önre, mint egy falat kenyérre ! Csak hálásak lehetünk Önnek. Boldog új évet.
Nagyon jó a cikk, a diktátorok pszichéjének a leírása. Egyet értek a véleményével, bár inkább azt hiszem, hogy az Orbán hamarosan eltűnik. Mindenkit magára haragít, rendkívül fellfuvalkodott és fejlődés képtelen. De az nem igaz, hogy nincs igény egy ellenzékre. Van, mert mindenki elégedetlen. És van is mitől félnünk, mert a tanulatlan nép, aki inkább hisz, mint tud és így is akar maradni, az előbb ki fogja próbálni a Jobbikot, akik még nyíltabban fasiszták és rasszisták. Lehet, hogy a legközelebbi választásnál a fidesz lesz a kisebbik rossz. Én liberális vagyok, nyelveket beszélek és el tudok menni. De a nép itt marad, itt kell megélnie, ami anyagilag egyre nehezebb. A magyar nép tanulatlan és sokáig közömbös, ezéprt úőgy látszik, hogy némán tűr. De még nem elég nagy az elégedetlenség. Sajnos, nagyon sokba kerül a fidesz az országnak, de nyilvánvaló, hogy a 2010-es zsigeri választás az mszp és az szdsz cinizmusa, korrupciója miatt hozott a fidesznek ennyi szavazatot. Majd meglátjuk, de a részvétel a tüntetéseken nagyon alacsony.
A cikk tartalmával egyetértek csak jobb lett volna bele kevesebb önismétlés és alpáriság.
Én azért reménykedek Bartus úr!
Ma a Hír Tv-ben valami Szakonyi nevezetű nagyon támadta a jegybankkal történteket,hogy ilyet nem lehet csinálni,és felháborodva adta elő, hogy nem látunk semmilyen irányt!
Ha már itt megengedtek ilyen hangot, akkor merem remélni, hogy vannak józanul gondolkodók is a fidesz nevezetű brancsban.
Egyébként találó a cikke, sok ilyenre számítunk még. Köszönöm.
sem orbán sem a fidesz-kdnp (nácik) nem maradhatnak az ország élén.
szakértői kormány kell a következő választásokig!
azonnal!
Az utóbbi, alig 2-3 nap hazai politikai történéseit nézve, az az érzés támadt bennem, mintha egy hatalommániás őrült a szó szoros értelmében és, sajnos, a Magyar Köztársaság nevében HADAT ÜZENT volna egy olyan nagy hatalomnak, amellyel szemben 100%, hogy csakis vesztes lehet. Valódi, hadüzenetre gondolok, mint amikor a II. világháborúban hadat üzentünk Amerikának. Erre ma délben hallom a hírekben, hogy az IMF tárgyalóbizottsága elutazott, de a kormány szóvivője szerint ez nem jelenti a tárgyalások megszakadását.
Orbán és bandája több kárt okozott Magyarországnak már az elmúlt nem egészen 2 évi regnálása alatt, mint 200 éve bármelyik kormányunk. Egy a trianoni tragédia nagyságrendjébe eső nemzeti tragédiába viszi bele az országot igen gyors ütemben.
Bartus úrnak igaza van abban, hogy a hangos kiabálás lehetősége (ha – karizmatikus szervezők hiányában – volt ilyen lehetőség egyáltalán) már elszállt, de ismernie kell a honfitársait annyira, hogy teljesen kilátástalan helyzetben akár az életüket is képesek áldozni, mint 1956-ban is tették. Csakhogy nem mártírokra lenne szükségünk, bár a végső kétségbeesésbe hajszolt honfitársaink öngyilkosságainak a száma is egyre növekszik és a depresszió is.
Az orbáni diktatúra összeomlása elszabaduló megtorlásokra, majd anarchiára vezethet, amiből kiutat leginkább a szélső jobbos “rend-csinálási” ígéretekben láthatja meg a plebs. Bartus úr is ilyesmit vizionál és – sajnos – igaza van.
Feltétlen szüksége van ennek a nemzetnek egy ilyen tragédiára?
Mit nem akar Orbán? Közös költségvetést az Eu-ban, velünk. Európai Uniót Magyarországgal együtt. IMF-EU kötöttségeket a gazdaságpolitikában.
Mit akar? Nagy Magyarországot. Kínai befektetőket. Kínai termelést Magyarországon. Közmunka szintű éhbéren-hogy a termék versenyképes legyen az EU piacán, mint dömpingár.Ezért a textilipar a Növekedési Tervben és ezért a munka alapú társadalom. Hogy jól alávágjunk az EU-nak. Protekcionista termelés az EU-val szemben.
Pénzt. Most a jegybanktól a devizatartalékot, a lakosságtól elvonni a magánkasszák még meglévő állami támogatását. Holnap befagyasztja a lakossági devizaszámlákat és lenyúlja azt is.
Bartus Úr!
A cikk is nagyon tettszett, mert rámutat a diktatórikus jellem legnagyobb gyengéjére, arra, hogy nélkülözhetetlen hozzá a neki hívő, őt tisztelő, vagy félő tömeg.
Nekem ez a reményem a jövőre nézve, bár egyenlőre ez sápadt reménysugár csupán…
“Kommentje” az a része, hogy : Vagyis, nem az a baj, hogy nincs aki a tömeg élére álljon, hanem az, hogy nincs az a tömeg, amelynek az élére állhatna bárki. És ezért gondolom azt, hogy Orbán ámokfutása sokáig fog tartani és borzalmas pusztulást fog okozni, mert ennek a népnek erre van szüksége, hogy valamit megtanuljon. A jó hír az, hogy ha ez most már végigmegy, utána Orbán soha nem fog visszajönni, vagy emigrál, vagy börtönbe megy, attól függően, mennyire borul el. Ennél rosszabb már csak az lenne, ha minimális fölénnyel valaki nyerne ellene, és nem lenne mindenki előtt olyan nyilvánvaló, hogy ki ez az ember, mint ahogyan ezt a fenti cikk leírja. Ha ez az ember egy választási vereség után még a politikában maradhat, az rosszabb, mintha végigcsinálja saját fasiszta diktatúráját. Ellenkező esetben azt mondanám, hogy csecsszopótól a százévesig, a rokkantig, azonnal meneküljön mindenki. Ne sajnáljon semmit, amit maga mögött hagy, csak fusson. Remélem, ebből érthető a felvetésekkel kapcsolatos álláspontom. Ha forradalmi helyzet lenne, ahogyan nincs, akkor sem akarnék az élre állni, az nem az én szakmám. Hálás vagyok, ha a magam dolgát el tudom végezni. A sors majd kiválasztja azt, akit már az anyja méhében is erre szemelt ki.”
Szintén kíváló meglátás.
Nem jó hír, de ebből a válságból nem lehet jól kijönni. Egy diktátor jelölt és egy szélsőséges nacionalista csoport verseng a hatalomért, és kisebbségben van a “józan paraszti ész”, és az önkritikus hangnem.
Miért nem ordítunk? Mert genetikussan alattvalók vagyunk. Jobban nem lehetett volna megfogalmazni. Amíg a “nagy” magyarok akkor és úgy akarnak büszkék és fényessegk lenni, hogy attól az értelmes szégyenkezve elbujdokolna inkább, addíg nagy a baj. Úgy gondolom, így is, úgy is nagyon, nagyon nehéz, szinte egy háború, vagy természeti katasztrófa (és csak remélem, hogy ezek azért elkerülnek, de ki nem zárható…) súlytásához hasonló ínség, fájdalom jöhet, de, talán ebből legalább tanul a nép.
Nem nagyon hiszem, hogy Orbán meg fogja tudni szilárdítani a hatalmát, bár biztos megpróbál felállni a padlóról, sőt, ő még észre sem vette, hogy elkezdtek számolni rá. Lesz még ilyen többször, míg leléptetik, vagy megváltozik. De nem fogja tudni kiteljesíteni a hatalmát, egyre több kompromisszumba kell belemennie, illetve a szükséges megszorítások fogják a hívőit végleg eltántorítani.
Azzal is egyet értünk, hogy jelenleg nincs jobb, vagy legalábbis, az hiába van, de nincs súlya. Hosszú idő kell, míg ez kialakul, és, ha ez előtt bukna Orbán, pl. tavasszal egy előrehozott választáson, Orbán akár beáldozva a keresztényeket összeállna Vonával, és valóban leverhetetlen (totális) diktatúra venné kezdetét, valódi fasizmussal. Vagy Vona maga próbálna hatalmat építeni, és minden valószínüség szerint még nehezebb lenne tőle szabadulni, mint Orbántól.
A legbölcsebb “ordítani”, gúnyolni, kacagni, higgadt, de határozott ellenállást tanúsítani, fékezni vagy lassan vissza kormányozni a jéghegy felé sodrodó hajót, és nem a kapitánnyal hadakozni, hanem a matrózokat jobb belátásra bírni, mert ha harc lesz, a kalózok kevés irgalmat fognak tanúsítani…
Több mint erős “jelzés értékű lépés” lenne, ha (bár ere semmi esély, az egész alaptörvényt sikerülne visszavonatni a hatályba lépés előtt vagy után akár, és kicsit elkezdeni cincálni. Nem lehetne sokminden jóra számítani, de nem hozna jelenleg az sem jót Magyarországnak, ha EZZEL A NÉPPEL a nyakában hirtelen Gyurcsány, vagy bárki más kerülne a hatalomra.
Szerintem…
Én is köszönöm az írást! Minden szavad a lelkemből szól!
Ez a szöveget kellene minden közintézményben a falra kiakasztani, nem azokat az okádékokat amik ezek a pszichopata Orbánék összetákoltak!
mindig szóvá teszem hogy a sajtónak a legfontosabb hirszolgáltónak vigyáznia kell arra ne keverje össze a hir és a véleményt A vélemény szabad és bizony ezt ki is kell fejteni Érvelni győzködni, útmutatót adva De a hirnek nem lehet helyet cserélni a véleménnyel Ma rengeteg be és kiszólás és leszólás van a hirportálokon. Az indulat ragados és beinditja az ugynevezett véleményformálókat is Ez nem segitség a tisztán látáshoz Ma az egész világban zavaros kusza hirek futnak az internet segitségével és ez nem nyujt segitséget pl a mi kicsi hazánknak sem. Azt meg hogy valaki pszichopatának titulál valakit az nem vélemény csak beszólás Én várom a jó elemzéseket, amelyek segitik indulat nélkül az eligazodást
Nem értettél meg. Ha beszólni szerettem volna olyasmit írok, hogy “szar seggdugasz”, de ez nem megy nekem. Az, hogy Orbán pszichopata, az minden érzelmet kizárva igaz kijelentés. Ezt sok pszichológus, és pszichiáter ismerősöm is állítja, szigorúan szakmai érvektől vezérelve. (és nem azért van sok ilyen ismerősöm, mert kezelés alatt állok:) Ez nem kérdés, ez nem sértegetés, ez nem beszólás, ez egy nagyon szomorú tény.
sziszi! ajanlom figyelmedbe ezt az irast:
http://nepszava.com/2011/08/velemeny/bartus-laszlo-bucsu-az-olvasotol.html
Ha indulat nélküli sajtot akarsz olvasni, akkor nem jo helyen jarsz. Én nem tudom, hogy hogyan éled meg a mai napokat és honapokat, valoszinüleg indulat nélkül. Az itt hozzaszolok nagyrészt demokrata szellemüek, nem indulatosak, de ha ez elöfordul, akkor ezt nem rejtik véka ala. Ha az egyetlen és elsödleges szempont az indulat elrejtése, akkor az igazaban nem demokrata, hanem «alattvaloi» magatartas, hogy egy igen «indulatos», szamomra nagyon szivemhez szolo klasszikustol idézzek akit a nem ortodox és nem indulatos sajto tudjuk, hogy hogyan kezelt! Példaul, ha az ember belenéz az angol parlamenti felszolalasokba, ott ugy tünik, hogy nem csak bologato Janosok (lazar), meg Petik ülnek…
Szép indulat nélküli tovabbi eligazodast kivanok!
Az alabbi hirt inkabb nem kommentalom, mert indulataim elragadnanak! Nem pozitiv iranyban…(mivel a képzömüvészethez van némi közöm, nehogy elfogult legyek…)
http://hvg.hu/itthon/20111217_kerenyi_kiallitas_orban
Sajnos a tegnap /16.a/ történtek igazolják mind az eredeti, mind a válaszban irtakat. Ugy tünik itt a vég, de sajnos nem OV-nak, hanem nekünk, az országnak.Vajon hány évre lesz szükség, hogy ezt a katyvaszt felszámolja és eltüntesse, és hány ember életébe, lakásába, egzisztenciájába fog kerülni.
Rossz rágondolni.
Nem tudom a hozzaszolok honnan irnak ,de nagyon aggodnak a magyar demokraciaert erdekes ez nem volt tapasztalhato 1956 öszen. Nem kell agodni otthon minden rendben van a demokracia megmarad.Inkabb arra kerem amerikai honfitarsaimat latogassanak többször haza magyarhonba,es megtapasztaljak.Üdvözlök minden magyart a tenegentulon,es kivanok nagyon boldog karacsonyt .MERY CRISTMEN!
virag zoltan
“nagyon aggodnak a magyar demokraciaert erdekes ez nem volt tapasztalhato 1956 öszen.”
.
Érdekes módon akkor még nem élt annyi magyar külföldön, de utána és azóta rohamosan emelkedett a számuk – éppen ´56 hatására.
Még érdekesebb módon akkor még internet, világháló sem volt, emiatt nem is volt hol, nyilvános helyen aggódni. Most már van, és szerencsére élnek is vele.
.
Hadd aggódjon, akinek fontos az ország helyzete, nem? Aki nem aggódik, az bizonyára mindennel meg van elégedve. Nem árt, ha legalább némi sejtése van róla, hogy több szempontból is ok van az aggodalomra. Hátha észreveszi, hogy róla is, és neki is szól a történet. Másképpen fogalmazva: érte is szól a harang.
Fifi,
a lánykát így jobban szemmel tudják tartani. Ez régi módszer.
JONNYBOY
Bartus jól látja Orbánt, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az alkeresztapák sem különbek, akik körülveszik. A hivatalokat is ezzel a megfélemlítés eszközével fogják fenntartani. Azt gondolom, hogy nem érdekli őket a civilizált világ véleménye. Egy gusztustalan, erkölcstelen rablóhorda. Aki normális életet akar az vegye a bőröndjét és induljon. A forradalomban, vagy inkább polgárháborús káoszban ami következik utánuk én sem akarok rész venni.
ÚGY GONDOLOM ÉN IDŐBEN SZÓLTAM ÉS MINDENKI HÜLYÉNEK NÉZETT.
hát, az igazság az hogy nem voltam sohasem egy megveszekedett bartusfan. de szóamiszó, ez az alábbi kis karcolat egy rememkü ohne relativierung.. bravó bartus! egy telitalálat. nincs benne egy fölösleges jóta, lebilincselő, lehengerlő, semmi nyoma az ujságiró önelégült szublimálásának, kérkedésének benne, nem udvariaskodik, nem kertel, nem finnyáskodik, nem merül stilusgyakorlatokba. csak egyszerüen azt teszi amit tennie kell: egy nagyon könnyen támadható, nagyon esendő, tulajdonképpen fatálisan szerepcserés bukott versenyzőnek adja meg a jogos kenyelemdöfést. (persze azt egy pillanatig sem képzelem, hogy egy felesketett és nibelungi hüségü fideszistát ezek az érvek egy jótányit is képesek lennének megváltoztatni, megforditani a jól bejáratott viszonyt, valószinüleg csak a póráz erejét fokozza az a százhét fentebb a gazdira kimért csapás a követő és a követett között.)
Kiváló, átgondolt, megalapozott cikk, Bárcsak minél többen olvasnák és megértenék.
Kékesi Márk Zoltán ezt irja Szegeden: Nincs itt semmi meglepő vagy botrányos; Orbánék abban a rendszerben szocializálódtak, ahol teljesen evidens, mondhatni adaptív viselkedés volt a hatalomba történő bebetonoz(ód)ás, a sógor-koma-uram-bátyám beültetése a megfelelő székekbe, mindez leöntve egy olyan narratívával, ami szerint nem csak, hogy minden a legnagyobb rendben van, hanem soha ilyen jól nem teljesítettünk, amiről mindenki tudta, hogy egy nagy mese. Akkoriban csak annyi volt a különbség, hogy Orbán azon az oldalon volt, akiket zavart az, hogy ők kívül maradtak a belső körön, és pontosan tudták, hogy az előbb említett narratívából egy szó sem igaz. De hát kérem, a korai szocializáció nagy úr; jól tudjuk, hogy a mélyen meggyökeresedett értékek és normák (hiánya) egy életen át hat. Ami még hozzájön mindehhez, az a mérhetetlen frusztráció és kicsinyes bosszúvágy, amit Orbán már korábban is érezhetett egyetemista korában, amikor mondjuk a liberális pesti fiúkra jobban buktak a menőnek számító csajok, mint az ő felcsúti futballista sármjára.
Ez az írás és vélemény nyilvánítás megint csak nagyon hitelesen ábrázolja-szóról-szóra- mind a miniszterelnököt, mind a jobb sorsra érdemes Magyarországot. Már szinte természetes számomra, hogy kitegyem a könyvjelzőmre, hogy időnként újból és újból el tudjam olvasni, és keseregni azon, hogy egy ilyen országban kell éljek és egyelőre, még reményt sem látok rá, hogy a dolgok jobbra forduljanak, hogy ettől a szörnyűségtől, ami előbb csak a lelket, később már a testet is tönkreteszik meg lehessen szabadulni. Az EU csúcs is elkeserített, mikor azt kellett tapasztalnom, hogy a Néppárt változatlanul kebelére ölelte Orbánt és meglehetős ovációval fogadta, megtiszteltetésnek véve, hogy méltóztatott körükben megjelenni. Conh Benditen kívül senki egy igazán elmarasztaló szót nem szólt, ha volt is ellenvélemény igen csak csendben mondták, pedig ordítaniuk kellett volna, és szembesíteni a hazugságaival, a teljes antidemokratikus, arrogáns, lekezelő magatartásával, valamint azzal is hogy országlásának minden perce milliós károkat okoz Magyarországnak. Bár a jó Isten adná, hogy Bartus úr nagyon igaz írása véletlenül a kezébe akadna, mert , csak véletlenül lehetséges, ugyanis ő megkíméli magát minden negatív kritikától, mindentől ami számára kellemetlen lehet.Ezért aztán fizetett talpnyalókkal veszi körül magát, ha kell még importálja is őket és sajnos mint tudjuk ilyenek bőven akadnak, akár határon belül, akár határainkon túl. A végső elkeseredésemet pont az adja, hogy mindezen az írásban felsorolt borzalmai ellenére még mindég túl nagy a támogatottsága. Ez többek között azért is búsít, mert egy hatalmas szégyen az országunkra nézve.Ilyet még talán egy barbár ország sem tűrne el. Ezt a tényt egyszerűen képtelen vagyok megérteni és elfogadni.
Kedves Bartus László,
Önnek és az újságnak is jobbat tenne, ha nem engedné ennyire szabadjára az indulatait és miközben olyan politikusról ír, akivel kapcsolatban elmarasztaló a véleménye, arra is gondolna, hogy egy “emberről” van szó. Ne feledje, Jézus sem olvasott be Pilátusnak, pedig éppen az élete volt a tét .Igaz, a lelki vezetőknek keményen odaszólt, azoknak, akik tisztában voltak az igaz élet mibenlétével, mégsem aszerint éltek.
Ezt a cikkét Bartusnak beidézték a Varánuszon – és újra olvasva egyetértek
georg ladanyi 2011. december 29. csütörtök 03:29
“egy rememkü ohne relativierung. bravó bartus! egy telitalálat. nincs benne egy fölösleges jóta, lebilincselő, lehengerlő, semmi nyoma az ujságiró önelégült szublimálásának, kérkedésének benne, nem udvariaskodik, nem kertel, nem finnyáskodik, nem merül stilusgyakorlatokba. csak egyszerüen azt teszi amit tennie kell: egy nagyon könnyen támadható, nagyon esendő, tulajdonképpen fatálisan szerepcserés bukott versenyzőnek adja meg a jogos kegyelemdöfést”