Az egyházi státusztól megfosztott egyházak nyilatkozata 2011. december 7. szerda 16:53 | AN

AZ EGYHÁZI STÁTUSZUKAT ELVESZÍTŐ, ALÁÍRÓ EGYHÁZAK EGYSÉGES

NYILATKOZATA

valamint

ALKOTMÁNYOSSÁGI FELÜLVIZSGÁLATI KÉRELME

Címzettek: Schmitt Pál köztársasági elnök úr

Orbán Viktor miniszterelnök úr

Kövér László házelnök úr

Szászfalvi László államtitkár úr

Országgyűlési Képviselő urak és úrhölgyek

Illetve a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága

Tisztelt Köztársasági Elnök úr, Miniszterelnök úr, Házelnök úr, Államtitkár úr,

Képviselő urak és úrhölgyek!

Tisztelt Alkotmánybíróság!

A)   BEVEZETŐ

Mi, aláíró egyházak, együttesen és egységesen az alábbiakban összegezve kívánjuk kifejezni észrevételeinket, kifogásainkat, csalódottságunkat, megdöbbenésünket, aggályunkat, kérésünket és elvárásunkat Önök felé, a 2011. július 11-én megszavazott, és a 2011. július 19-i Magyar Közlöny 85. számában közzétett, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvénnyel (a továbbiakban: új Ehtv.) kapcsolatban.

Tisztelettel és jó lelkiismerettel teszünk bizonyságot arról, hogy keresztény egyházaink és gyülekezeteink az elmúlt 20-30 év során az emberek üdvösségének munkálásán túl – amely a legfontosabb egyházi tevékenység – karitatív, szociális, kulturális, oktatási, nevelési, prevenciós, és még sokféle tevékenységgel szolgálta a magyar társadalom és a közjó egészét. A törvényesen megszerzett egyházi státusszal járó jogokkal soha nem éltünk vissza. Az úgynevezett „biznisz-egyházi” visszaélésekhez soha nem volt közünk.

Megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy bennünket, és még rajtunk kívül több mint 250 – hozzánk hasonlóan becsületesen működő – keresztény egyházat fosztottak meg egy tollvonással egyházi státuszunktól az új egyházügyi törvény elfogadásával. Ezzel az új Ehtv. vitathatatlanul megvalósítja – az Európai Emberi Jogi Bíróság és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) normáival éles ellentétben – a kisebbségi vallásszabadság elnyomását. Egyben az új Ehtv. elfogadása az emberi jogok és a jogállamiság magyarországi visszaesésének egyértelmű bizonyítéka is.

B)    A 2011. JÚLIUS 11-ÉN ELFOGADOTT 2011. ÉVI C. TÖRVÉNYT AGGÁLYOSNAK, ALKOTMÁNYOS ÉS ERKÖLCSI ÉRTÉKEKET SÉRTŐNEK TARTJUK AZ ALÁBBI OKOK MIATT:

1. 1. Alkotmányt (Alaptörvényt) sértőnek tartjuk, mivel ellentmond:

1.1 Az állam és egyház szétválasztása –  az Alaptörvényben, valamint az új Ehtv. Preambulumában és a 8.§ (1) bekezdésében egyaránt kinyilvánított, hazai és nemzetközi szinten is hangoztatott – jogállamban nélkülözhetetlenül fontos alapelvének.

1.2 A szabad vallásgyakorlás az Alaptörvényben, az új Ehtv. Preambulumában, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt, az Európai Unió által is deklarált demokratikus jogállami alapelvének.

1. 2. Erkölcsi aggályokat is felvet az új Ehtv. az alábbiak miatt:

2.1 Az új Ehtv. a kiválasztott egyházak részére nem bezárja, hanem éppen létrehozza a „biznisz”, a korrupció és a pénzmosás lehetőségét azzal, hogy rendkívül tágra nyitja az egyházak gazdasági tevékenységének jogait, [ld. 19. § (3), (6)-(7) és 20. § (4)-(5) bekezdései] és ehhez rendkívül csekély – szinte látszati, formai, csak nyilvántartásra vonatkozó – ellenőrzési rendszert ír elő [ld. 21. § (1)-(2)-(3) bekezdései], kivonva őket még a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal utódja) ellenőrzési jogköre alól is.

2.2 Nem egyértelmű az új Ehtv. 36. § (1) bekezdésében a „külön törvény szerinti nyilvántartás” fogalma, ami zavart okoz az egyesületté visszaminősülésre kényszerített egyházak jogutódlására vonatkozóan, melynek tétje meglévő vagyonuk megmaradása, vagy elkobozhatósága.

2.3 A törvényalkotók méltánytalan, hálátlan és kirekesztő választ adtak az egyházi státuszuktól megfosztott egyházak tagjainak, akik döntő többségükben szavazataikkal bizalmat adtak 2010-ben a mai kormányoldalnak, elősegítve őket a 2/3-os többséghez jutásban. A szavazói bizalmat Önök kizárólag a méltányos, törvényes, és a szerzett jogokat tisztelő demokratikus kormányzáshoz kapták. A kormányoldal éppen ezen egyháztagjaink szavazói bizalmát rendítette meg az egyházi jogaik indokolatlan és önkényes eltörlésével, megsértve ezzel – az egyházként történő – szabad kisebbségi vallásgyakorlás jogát is, ami etikátlan, és egyben alkotmányellenes is.

C)    FENTI KIFOGÁSOK ÉS ÁLLÍTÁSOK INDOKOLÁSA

1. Az Alkotmány-ellenességre vonatkozóan

1.1.A Tisztelettel kívánjuk felhívni szíves figyelmüket arra, hogy az elfogadott új Ehtv. egészét tekintve ellentmondásban van úgy a jelenleg hatályos Alkotmányban, mint a 2012.01.01-től hatályba lépő új Alaptörvényben kötelező érvényű alapelvként deklarált állam és egyház szétválasztásának alapelvével, valamint a saját 8. § (1) bekezdésében foglaltakkal is. Ahelyett ugyanis, hogy az Országgyűlés – mint az államhatalom legmagasabb szerve – elveket, szabályokat és feltételeket foglalna törvénybe, melyek betartatását független bíróságokra és ügyészségekre bízná (ami demokráciában elengedhetetlen lenne), közvetlenül a törvényben nevesít több száz egyház közül néhányat, amellyel megsérti az állam és egyház szétválasztásának az Alkotmányban (a jelenlegi és az új Alaptörvényben) és a nemzetközi jogban (EU, EBESZ, Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata stb.) rögzített alapelvét. Párhuzamos példaként említhetnénk azt, ha a banktörvény nevesítene 5-10 bankot, és a többit megfosztaná banki jogaitól országgyűlési szavazattal. Vagy gazdasági törvények nevesítenének cégeket, és ezzel a többi céget visszaminősítenék pl. egyéni vállalkozássá. Vajon ezen intézkedésekkel nem sértené meg az adott törvény az állam és a gazdasági-pénzügyi szektor szétválasztásának elvét? Pedig azokon a területeken bizonyítottan számos visszaélés van. Ha ezt az állam törvényhozó testülete nem teheti meg alkotmányossági okok miatt a gazdasági és pénzügyi szektorban, akkor nem tehetné meg az egyházi törvény esetében sem, főleg ha az Alkotmányban külön, sőt az új Ehtv. 8. § (1) bekezdésében kiemelten deklarálja az állam és egyház szétválasztásának elvét. Ha az állam ezt megteszi (mint ahogy ezt meg is tette az új Ehtv. esetén), akkor az új Ehtv. alkotmányellenes, vagy az Alkotmány és az új Alaptörvény nem igaz, vagy egyik sem igaz.

1.1.B Tisztelettel jelezzük továbbá, hogy ha az Országgyűlés (mint államhatalmi ág) túllép azon a határon, hogy csupán elveket, szabályokat és feltételeket foglaljon törvénybe, és vallási kérdésekben is jogot formál a döntéshozatalra, azzal nem csak Alkotmányt sért, hanem a jogorvoslati lehetőségtől is megfosztja a később egyházjogot kérő, de a parlamenti döntés által mégis elutasított egyházat. Egy elutasító bírósági végzés ellen lehetne fellebbezni, de egy szubjektív parlamenti döntés ellen semmiképpen sem. Tehát nincs jogorvoslati lehetőség, ami szintén alkotmányellenessé tette az új egyházi törvényt.

1.1.C A nyilvántartásba vételi eljárás visszásságait jelen nyilatkozatunk mellékletében részletezzük (ld. „MELLÉKLET”!), de a lényeget összefoglalva jelezzük: ha egy egyház bejegyzési kérelme nem a törvényi feltételek teljesítése alapján kerül eldöntésre (amit eldönteni csak független bíróság lehet hivatott), hanem a miniszter mérlegelése, majd pedig a mindenkori parlamenti szavazás eredménye, akkor a kérelmező – a törvényi feltételek betöltése ellenére – sem lehet biztos abban, hogy kérelme elfogadást nyer, mert ki van szolgáltatva a szavazás pillanatában az ülésteremben lévő parlamenti képviselői létszámnak, valamint különböző szubjektív feltételeknek, így a törvényben foglalt feltételeknek való megfelelés teljesen lényegtelenné válik! Ha a kérelmező betölt minden törvényi feltételt, és kérelmét nem az Országgyűlés, hanem bíróság döntené el, akkor – amint arra már utaltunk – a bíróság köteles lenne bejegyezni. Ez jogbiztonságot és kiszámíthatóságot jelentene, ami minden esetben a jogállamiság ismérve is egyben. Ha nem egzakt törvényi feltételek betöltése a mérvadó a kérelem elfogadásánál, hanem a képviselők pillanatnyi (előre nem tudható) létszámaránya és szubjektív döntése, akkor ez nem kiszámítható, nem jelent jogbiztonságot, ezért teljesen antidemokratikus, és mindezek miatt alkotmányellenes!

1.2.A Tisztelettel fel kívánjuk hívni szíves figyelmüket arra, hogy az új Ehtv. egyesületté történő visszaminősülésre kényszerít több száz – 1991. előtt bejegyzett, de 1000 fő tagsággal nem rendelkező, vagy 1991. év után bejegyzett olyan – egyházat, amelyek éppen az új törvény elvárásainak megfelelően eddig elsődlegesen hitéleti, azaz egyházi és vallási tevékenységet folytattak, és jelentős részük még közfeladatokat is ellátott, úgymint: oktatási, szociális, karitatív, prevenciós, kulturális stb. feladatokat, mint másodlagos tevékenységeket.

A szabad vallásgyakorlás alkotmányos alapelvét az új Ehtv. ezzel megsérti, mivel ezen egyházak a továbbiakban csak egyesületként tudnak működni, miközben az egyesületre vonatkozó jogszabályok nem tartalmaznak olyan szabályozásokat, amelyek egyházi tevékenységekre vonatkoznának, mint pl. az Istentiszteletek tartásának joga, adakozások gyűjtésének joga (perselypénz, gazdasági és civil szervezetek adománya stb.), az evangélium nyilvános hirdetésének joga (akár közterületen, oktatási intézményekben, börtönökben, kórházakban, egyéb fogyatékosokat, vagy sérülteket ellátó intézményekben stb.). Továbbá az egyesületre vonatkozó jogszabályok nem szabályozzák a lelkészek jogait, az egyházi személy munkajogi státuszát, a lelkészképzés lehetőségeit, közfeladatok és közintézmények működtetésének lehetőségét, adózási feltételeit és jogait. Ezek miatt az egyesületté átminősülő egyházak – akik eddig természetesen és elsődlegesen hitéleti és vallási tevékenységet folytattak – a felsorolt jogok elvesztésével képtelenek lesznek legálisan, az egyesületre vonatkozó jogszabályok alapján hitéleti, vallási, azaz egyházi tevékenységüket folytatni, tehát diszkriminálódnak, ellehetetlenülnek, jogfosztottakká lesznek. Ez tényszerűen bizonyítja, hogy az új Ehtv. sérti a szabad vallásgyakorlás Alaptörvényben, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt, az Európai Unió által is deklarált demokratikus jogállamiság alapelvét, ezért tényszerűen alkotmányellenes.

1.2.B A szabad vallásgyakorlás alkotmányos alapelvét az új Ehtv. megsérti azáltal is, hogy az egyházi státuszukat elveszítő egyházakat – a szabad vallásgyakorlásuk megtartásának érdekében – beolvadásra kényszeríti másik egyház keretébe. Amely egyház ezt lelkiismereti okból nem tudja vállalni, az a megszűnés, vagy az egyesületté válás között tud csak választani, melyek nem biztosítják a szabad vallásgyakorlás lehetőségét, (ld. 1.2.A.-ban foglaltak) ami szintén elfogadhatatlan, és ellentétes az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglaltakkal is.

2. Az erkölcsi aggályokra vonatkozóan

2.1.A Tisztelettel jelezni kívánjuk, hogy az esetleges „biznisz egyházakat” a régi Ehtv. alapján is ki lehetett volna szűrni ügyészségi vizsgálat foganatosításával. Nincs tudomásunk arról, hogy ilyen vizsgálat bármikor is indult volna az egyházi státusszal vélhetően visszaélő szervezetek esetén, ezért indokolatlannak és álságosnak tűnik az ilyen indok alapján – az új egyházi törvény segítségével – több mint 250 keresztény és más bejegyzett egyház egyházi státuszának törlése.

2.1.B Az új Ehtv. azzal, hogy az egyházak részére gazdasági-vállalkozási tevékenységet biztosít, és ezen felül még plusz bevezeti a ”gazdasági-vállalkozási tevékenységnek nem minősülő tevékenységek” körét és fogalmát [ld. 19. § (3), (6)-(7) bekezdései és 20. § (4)-(5) bekezdései], ezzel nem csak megteremt egy új „egyházi gazdasági szektort” a „világi (vallástalan) gazdasági szektorral” szemben, hanem egyúttal jogtalan gazdasági versenyelőnyökhöz is juttatja azt, mivel előbbit kivonja a Nemzeti Adó- és Vámhivatal ellenőrzése alól [ld. 21. § (1)-(2)-(3) bekezdései]. Ezzel az új Ehtv. éppen törvényesíti és nem megszünteti az egyházi „bizniszt”, a korrupció és a pénzmosás lehetőségét, továbbá a közpénzek egyházakba áramoltatásával még erősebbé teszi az állam és egyház összefonódását, és ezzel együtt – a nyilatkozatokban elhangzott törvényalkotói szándékkal ellentétben – még inkább megnöveli a visszaélések lehetőségét.

Megdöbbentő számunkra, hogy mindezen erkölcsileg súlyosan aggályos, sőt elfogadhatatlan szabályozás mögött hónapokig tartó, tudatosan kimunkált törvényhozói szándék húzódik meg.

2.2. Az új Ehtv. 36. § (1) bekezdése nem mondja ki nyíltan, hogy a „külön törvény szerinti nyilvántartás” fogalma az egyesületet szabályozó jogszabályokra vonatkozik-e, így eltérő értelmezéseknek ad teret a jogalkalmazó számára, ezzel bizonytalanná teszi az egyházi státuszukat elveszítő egyházak jogutódlásának kérdését, ami a jogbizonytalanságon túl súlyos vagyonvesztési (elkobzási) kockázatot is jelent számukra.

2.3.A Rendkívül csalódottak vagyunk, mivel az egyházi státuszból kirekesztett egyházak híveinek nagy része, szavazataikkal hozzájárultak a 2/3-os többségű kormányoldali Parlament felállásához, amely parlamenti többség most éppen az őt támogató, keresztény hívők jelentős tömegét fosztja meg egyházi jogaitól, mégpedig visszamenőlegesen, egyetlen tollvonással. Ezt nem tartjuk becsületes és korrekt eljárásnak.

A kormányoldal nem csak egyháztagjaink szavazói bizalmát taposta meg az egyházi státusz önkényes és visszamenőleges megvonásával, hanem ezzel megsértette – az egyházként történő – szabad vallásgyakorlás alkotmányos jogát is, ami nem csak etikátlan, hanem alkotmányellenes is.

2.3.B Az etikátlanságot még az is súlyosbítja, hogy az új Ehtv. tervezetének készítése során hónapokon keresztül folyamatos ígéreteket kaptunk a Kormánytól arra, hogy a ”tisztességesen működő kisegyházaknak nem kell félniük, nem fognak rosszul járni az új törvénnyel” – mondták. Az elfogadott új Ehtv.-vel az egyházi státuszból történő tömeges kirekesztés tükrében – sajnos őszintén meg kell mondanunk – nagyot csalódtunk a Kormány szavahihetőségében. Rendkívüli joghátrányok érték egyházainkat anélkül, hogy okot adtunk volna rá. Tehát az ígéreteikkel teljes ellentétben: a kisegyházak mégis nagyon rosszul jártak!

Meg vagyunk győződve, hogy a fentiekben összefoglalt észrevételek és kifogások több tízezer magyar keresztény véleményét és megdöbbenését fogalmazza meg, ezért:

Tisztelettel kérjük a Tisztelt Címzettektől, mint a különböző államhatalmi ágak képviselőitől, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvény alkotmányellenességeit, etikátlanságait, a kisebb egyházakkal és vallási csoportokkal szembeni diszkriminációját, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az Európai Unió, az Európa Tanács, az Európai Emberi Jogi Bíróság és az Egyesült Nemzetek Szervezete normáiban foglaltaknak való ellentmondását szíveskedjenek megszüntetni!

Jelen nyilatkozatunkkal felkérjük az Alkotmánybíróságot a 2011. évi C. Ehtv. alkotmányossági felülvizsgálatára!

Budapest, 2011. augusztus 10.

Tisztelettel az aláíró egyházak és azok képviselői:

APOSTOLI PÜNKÖSDI EGYHÁZ, SZIGETVÁR

Ginter Zsolt lelkipásztor

ARATÁS TELJES EVANGÉLIUMI KERESZTÉNY EGYHÁZ

Tóth Lajos képviselő

BUDAPESTI AUTONÓM GYÜLEKEZET

Piszter Ervin, Görbitz Tamás, Takács Ferenc képviselők

EVANGÉLIUMI SZOLNOKI GYÜLEKEZET EGYHÁZ

Soós Péter képviselő, Szabó István lelkipásztor

ÉLET GYÜLEKEZETE, KAZINCBARCIKA

Tamás József pásztor, Keszler László képviselő

Tisztelettel az aláíró egyházak és azok képviselői (folytatás az előző oldalról):

IGAZSÁG OSZLOPA TELJESEVANGÉLIUMI KERESZTÉNY EGYHÁZ, ÉLŐ KÖVEK GYÜLEKEZET

Bernáth Sándor, Szemerédi Ferenc képviselők

JÁSZSÁGI GYÜLEKEZET, JÁSZBERÉNY

Nagy István képviselő

JÉZUS MINDEN NEMZETÉRT KÖZÖSSÉG

Bogdán István elnök, lelkipásztor

KERESZTÉNY EGYHÁZAK SZÖVETSÉGE

Nagy Jenő elnök

KRISZTUS KEGYELME GYÜLEKEZET

Nagy Jenő vezető lelkész

MAGYARORSZÁGI ANABAPTISTA MISSZIÓ, MAGYAR KERESZTÉNY MENNONITA EGYHÁZ

Izsák-Bács Jeremiás lelkipásztor

MEZŐKÖVESDI TELJESEVANGÉLIUMI KERESZTÉNY GYÜLEKEZET

Gönczi Zsolt, Kispál Zsolt képviselők

OLAJFÁK GYÜLEKEZET, MISKOLC

Verebélyi Tibor, Budai Zsolt képviselők

SZERETET HÍDJA TELJES EVANGÉLIUMI EGYHÁZ

Hajdu István vezető lelkész, Rusznyák József és Oláh András vezető presbiterek

SZERETET-KÖZÖSSÉG TELJES EVANGÉLIUMI EGYHÁZ

Folk Iván lelkipásztor

ÚJSZÖVETSÉGI GYÜLEKEZET, ESZTERGOMI TELJES EVANGÉLIUMI KÖZÖSSÉG

Törőcsik Péter képviselő

További  aláírók :

Dr. Iványi Gábor lelkész, Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség

Lencse Zoltán Balázs lelkész,    Őskeresztény Apostoli Egyház Jászladányi Gyülekezete

Rózsás József lelkész,                Őskeresztény Apostoli Egyház Sátoraljaújhelyi Gyülekezete

Széles János lelkész,                               Őskeresztény Apostoli Egyház  Kisgyőri  Gyülekezete

MELLÉKLET

a Nyilatkozat C) rész 1.1.C pontjához

Kifejezetten aggályosnak tartjuk az egyház nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályozást a következők miatt:

A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ehtv.) 9. § (1) bekezdése és 12. § (1) bekezdése alapján az egyház nyilvántartásba-vételéről a székhelye szerint illetékes megyei bíróság, illetőleg a Fővárosi Bíróság nemperes eljárásban határoz. A bíróság az egyházat nyilvántartásba veszi, ha a régi Ehtv. 8-10. §-aiban foglalt feltételeket teljesíti. A 11. § szerint továbbá az egyház nyilvántartásba vétele akkor tagadható meg, ha az nem felel meg a 8. §-ban foglaltaknak, illetőleg az alapítók nem tettek eleget a 9-10. §-ban foglalt feltételeknek. Az idézett jogszabályhelyek összevetése alapján egyértelműen megállapítható, hogy a bíróságnak a régi Ehtv. alapján egy egyház nyilvántartásba-vétele során elsődlegesen adminisztratív jellegű kötelezettségek teljesítését kellett vizsgálnia [ld. 9-10. §], illetve jogi szempontból azt, hogy a vallási tevékenység nem ütközik-e az Alkotmányba vagy más törvénybe [ld. 8. § (1)-(2) bekezdései]. Úgymond „hitéleti” szempontból a bíróságnak csupán azt kellett mérlegelnie, hogy a kérelmező tagjai azonos hitelveket vallanak-e, illetve vallásgyakorlás céljából hozzák-e létre az egyházat, amelyek minden teológiai képzettség nélkül nyilvánvalóan megállapíthatóak a szükséges jelenléti ív együttes aláírásából. A nyilvántartásba vételhez szükséges feltételeknek történő megfelelés elbírálásához tehát természetesen a jogi szakvizsgával rendelkező bírák képesítése tökéletesen elegendő volt. Ezen túlmenően a régi Ehtv. egyébként is olyannyira leszűkítette az eljáró bíróság mozgásterét, hogy – az előbbiekben már hivatkozott – 11. §-ában azt is kimondta, hogy az egyház nyilvántartásba vétele (csak) akkor tagadható meg, ha az nem felel meg a 8. §-ban foglaltaknak, illetőleg az alapítók nem tettek eleget a 9-10. §-ban foglalt feltételeknek. Mindenképpen megjegyezni kívánjuk, hogy a régi Ehtv. azzal, hogy elsősorban adminisztratív kereteket szabott az egyházalapításnak, erőteljesen arra koncentrált, hogy az egyház megfeleljen bizonyos objektív jellegű jogszabályi feltételeknek, de semmiképpen sem vizsgáltatta az egyház hitvallását, annak rendszerét, rítusait, stb.. Ráadásul a vizsgálatot olyan jogi fórumra bízta, amely a jogállamiság egyik biztosítékát jelenti, tekintettel arra, hogy a bíróság törvényes működésének egyik szellemi alapját a bírói függetlenség jelenti. Az eljáró bíró tehát politikai szándékoktól függetlenül vizsgálta az amúgy is inkább adminisztratív jellegű kötelezettségek teljesítését. A régi Ehtv. biztosította ezzel a vallásszabadság gyakorlásának egyik legfontosabb feltételét:  az egyházalapítás lehetőségét egyenlő feltételek mellett.

Ezzel szemben az új Ehtv. az egyházalapítás során már nem csak adminisztratív jellegű kötelezettségek teljesítését várja el – ez kiderül a kötelezettségek felsorolásából –, továbbá a kötelezettségek teljesítésének a vizsgálatát sem független fórumra bízza, ami pedig nyilvánvalóan megállapítható az eljárás rendjéből, valamint az eljárást lefolytató személy(ek) minőségéből is. Az új Ehtv. 14. § (1)-(2) bekezdései alapján ugyanis az egyház nyilvántartásba vételére irányuló kérelmét már nem egy független jogi fórum – azaz a bíróság bírálja el. Először is a kérelmet – a 11. § (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel – az egyházakkal való kapcsolattartásért felelős miniszterhez kell benyújtani, aki a 16. § (1) bekezdése értelmében – amennyiben az egyesület a 14. §-ban foglalt feltételeknek megfelel – a kérelmet az Országgyűlés elé terjeszti. A miniszter semmiképpen sem tekinthető független személynek, hiszen egy regnáló kormány tagja, aki politikailag 100%-osan befolyásolt, így óhatatlanul politikai indítékok – jobb esetben beállítottság – fogják befolyásolni az adott kérelem megítélését. Önmagában már ez a tény is súlyosan sérti a vallásszabadság alkotmányos alapelvét, azonban ha csupán adminisztratív jellegű feltételek vizsgálatáról lenne szó, úgy az talán valamelyest leszűkítené eme politikai befolyás alkalmazási területét, mivel pl. egy létszámbeli megfelelést nehezen lehetne politikailag meg nem történtté tenni. Csakhogy – amint arra már utaltunk – a feltételek már nem csupán adminisztratív jellegű kötelezettségeket tartalmaznak. A 14. § (3) bekezdésének a) pontja ugyanis rögzíti, hogy a kérelmező egyesületnek egyrészt elsődlegesen vallási tevékenységet kell végeznie, b) pontja pedig kimondja, hogy a tanításának lényegét tartalmazó hitvallással és rítussal kell rendelkeznie. Előbbi vizsgálata – független vizsgáló esetén – még akár elfogadható is lehetne, tekintettel arra, hogy a bíróság is több eseti döntésében elhatárolta a vallási tevékenységet más tevékenységtől. A 14. § (3) bekezdésének b) pontjában foglaltak viszont már súlyos teológiai kérdéseket vetnek fel, ezeknek a bírálat alá vonása már önmagában súlyosan sérti a vallásszabadság alkotmányos alapelvét, nem beszélve arról, hogy a vizsgálatot végző személy nem független, hanem – amint említettük – politikailag 100%-osan befolyásolt személy. Álláspontunk szerint elfogadhatatlan, hogy a miniszter személyében egy politikai vezető olyan kérdésekben, hogy mi minősül egy egyház hitvallásának, rítusának, továbbá, hogy a kérelmező hitvallása, rítusa tartalmazza-e a kérelmező tanításának lényegét, egyáltalán megnyilvánuljon, nemhogy még döntést is hozzon a tekintetben, hogy továbbítja-e a kérelmet az Országgyűlésnek. Ennek a lehetősége olyan elutasítási indokokat ad egy politikai vezető kezébe, amelyek megcáfolhatatlanok. Ha ugyanis egy miniszter például elutasít egy kérelmet azzal, hogy a kérelmező által leírtak nem merítik ki a hitvallás vagy rítus fogalmát, netán azzal indokolja az elutasítást, hogy a kérelem 15. § (1) bekezdésének a) pontjában előírt melléklet nem tartalmaz a tanítás lényegét tartalmazó hitvallást, vagy nem foglalja össze a legfőbb vallási tanokat, akkor a kérelmező számára milyen lehetőség marad ennek cáfolatára? Ezek színtiszta teológiai kérdések, amelyekben való döntésre nemhogy egy politikai vezető, de sem az Országgyűlés, sem a független magyar bíróság nem alkalmas. Ezért ezt – véleményünk szerint – a szabályozásba bevonni sem lenne szabad.

Ezzel összefüggésben aggályosnak tartjuk a 17. §-ban foglalt azon szabályozást is, mely szerint a miniszter a benyújtó egyház kérelmének Országgyűlés elé terjesztését megelőzően, külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján szakértőt rendelhet ki a törvényben foglalt vallási tevékenységgel kapcsolatos feltételek fennállása megállapításának tisztázására. Egyrészről ugyanis vita esetén csak az egyik fél – a miniszter – rendelhet ki szakértőt, a kérelmező nem, ami súlyosan sérti a jogegyenlőség alkotmányos alapelvét. Másrészről nem tisztázott az sem, hogy milyen külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján rendelhető ki szakértő. Harmadsorban nem világosan megállapítható a citált rendelkezésből az sem, hogy milyen kérdésekben dönthet a szakértő (figyelemmel arra, hogy pl. a 14. § (3) bekezdésének b) pontjában foglalt feltétel fennállásának tisztázására semmilyen szakértő nem alkalmas, hiszen az a kérelmező „belügye”).

Aggályosnak tartjuk továbbá azt is, hogy mérlegelési körbe került – sőt tiltó szabályként értékelhető – a nemzetbiztonsági kockázat megállapítása is, mivel ezzel szemben sem lehet „jogorvoslattal élni” és a mindenkori politikai elit lényegében önállóan állapíthatja meg egy adott kérelmezőről, hogy annak működése nemzetbiztonsági szempontból kockázatot jelent-e vagy sem. Újabb gumiszabály.

Ezen túlmenően továbbá, ha a kérelmező túl is jut az első politikai szűrőn, akkor ott a második. Ha ugyanis a kérelmező a törvényes feltételeknek megfelel, akkor bejegyzése még mindig a mindenkori parlamenti szavazás eredménye, bár erről a törvény sajátos módon nem rendelkezik. Egyetlen szakasza sem szól ugyanis arról, hogy az Országgyűlés – miután a 16. § (1) bekezdésében foglaltak alapján az egyház nyilvántartásba-vételére irányuló kérelmet a miniszter az Országgyűlés elé terjeszti – milyen szavazással dönt, illetve dönt-e egyáltalán.

.

UNIFORM DECLARATION and

PETITION FOR CONSTITUTIONAL REVIEW OF THE

SIGNATORY CHURCHES FORFEITING THEIR RECOGNISED STATUS

Recipients: Pál Schmitt, President of the Republic

Victor Orbán, Prime Minister

László Kövér, Speaker of the House

László Szászfalvi, Under-Secretary of State

Members of Parliament

and the Constitutional Court of the Hungarian Republic

Honourable Mr. President of the Republic, Prime Minister, Speaker of the House, Under-Secretary of State, Members of Parliament!

Honourable Constitutional Court!

A)   INTRODUCTION

We, the signatory denominations, jointly and uniformly intend to make our comments, objections, express our disappointment, dismay, concern and expectations and submit our petition to You as summarised below with respect to Act “C” of 2011 on the Right to the Freedom of Conscience and Religion and the Legal Status of Churches, Denominations and Religious Communities as adopted on 11^th July 2011 and promulgated in no. 85. of the Hungarian Gazette of 19^th July 2011 (hereinafter: new Ehtv.).

We are testifying with respect and good conscience about the fact that during the recent 20-30 years besides working on the salvation of people, our Christian churches and congregations have served the entire Hungarian society and the common good via charity, social, cultural, educational, pedagogical, preventive and several other activities. We never abused the rights attached to our recognised status guaranteed by law. We have never had concern with the so-called “business church” abuses.

We were dismayed to hear that in line with more than 250 other Christian churches and communities functioning honestly similarly to us, we were deprived of our recognised status with a stroke of the pen due to the adoption of the new law governing the churches. Thereby, the new Ehtv. undoubtedly enforces the suppression of the freedom of minority religions in striking collision with the norms of the European Court of Human Rights and the Organisation for Security and Cooperation in Europe (hereinafter: OSCE).

B)    WE DEEM ACT “C” of 2011 ADOPTED on 11^TH JULY 2011 DISQUIETING and VIOLATING CONSTITUTIONAL and MORAL VALUES on the FOLLOWING GROUNDS:

1. 1. We deem that it violates the Constitution (Basic Law), since it contradicts:

1.1. The basic principle of the separation of the state and the church, which is indispensably crucial in a state founded on the rule of law, set forth under the Constitution and stipulated under the Preamble and Para. (1) of Article 8 of the new Ehtv. as well as proclaimed nationally and internationally.

1.2. the democratic and rule of law principle of the free exercise of religion set forth under the Constitution, the Preamble of the new Ehtv. as well as under the Universal Declaration of Human Rights and also declared by the European Union.

1. 2. Furthermore, the new Ehtv. also gives rise to ethical concerns by reason of the following:

2.1.        The new Ehtv. does not preclude, but creates the opportunity for “business,” corruption and money laundering with respect to the recognised churches and communities via extraordinarily extending the scope of rights of the churches to economic activities (see, Paras. (3) and (6)-(7) of Article 19, Paras. (4)-(5) of Article 20) and at the same time, it prescribes an extremely poor, ostensible and formal system of control pertaining merely to keeping the records (see, Paras. (1)-(2)-(3) of Article 21) and withdraws these churches and communities even from the controlling authority of the National Tax and Customs Office (the legal successor of the Tax and Financial Control Administration).

2.2. The term of “registration according to separate law” under Para. (1) of Article 36 of the new Ehtv. is not unequivocal, which spreads confusion with respect to the legal succession of denominations forced to downgrade into associations, the stake of which is the preservation of their assets or their subjection to confiscation.

2.3.        The legislators gave unfair, ungrateful and eliminative answers to the members of denominations by depriving them of their recognised status, since their vast majority had voted the prevalent parliamentary majority confidence in 2010 and supported them to acquire two-thirds majority. Voters placed confidence in You so far as Your government is fair, lawful, democratic and respectful of acquired rights. The parliamentary majority shattered the confidence of the denomination members as voters by the unjustifiable and arbitrary repeal of their rights as members of religious communities, therefore, they violated the right to free exercise of minority religion within religious communities, which is unethical and simultaneously unconstitutional.

C)    JUSTIFICATION OF THE OBJECTIONS AND STATEMENTS ABOVE

1. Concerning unconstitutionality

1.1.A We beg to draw Your attention to the fact that the adopted new Ehtv. on the whole is in contradiction with the mandatory basic principle of the separation of the state and the church as stipulated both under the currently effective Constitution and the new Basic Law taking effect on 01. 01. 2012 as well as under Para. (1) of Article 8 therein. Namely, instead of codifying principles, rules and conditions and committing the enforcement of these to the trust of independent courts and public prosecutors (which would be sine qua non in a democracy), Parliament (the highest organ of state power) specifies directly under the act just some of the hundreds of churches and religious communities and thereby violates the principle of the separation of the state and the church laid down under the Constitution (the effective one and the new Basic Law) as well as under international law (EU, OSCE, Universal Declaration of Human Rights etc.). A parallel example would be if banking law specified 5-10 banks and deprived the others of their rights as banks by parliamentary votes. Or if business law specified certain companies and downgraded the others into e.g. private entrepreneurships. Wouldn’t these measures violate the principle of the separation of the state and the business-financial sector? Although, those areas certainly abound in numerous abuses. If legislation cannot resort to such measures in the business and financial sectors for constitutional reasons, it could not do so under the law governing the churches considering primarily that the principle of the separation of the state and the church is set forth under the Constitution and highlighted under Para. (1) of Article 8 of the new Ehtv. Notwithstanding, if the state does so (as it did in case of the new Ehtv.), then the new Ehtv. is unconstitutional, if it is not, then either the Constitution or the new Basic Law is null and void or neither of them is valid.

1.1.B Furthermore, we beg to note that if Parliament (as a branch of state power) surpasses its competence of codifying principles, rules and conditions and lays a claim to making decisions in religious issues, thereby, it not only violates the Constitution, but also deprives the denomination appealing for recognition and rejected via a parliamentary decision of the jurisdiction of remedy. An appeal could be lodged against a dismissal by a court, but not against the subjective decision of Parliament. Therefore, under the new Ehtv. no legal redress is available, which also makes it unconstitutional.

1.1.C The preposterousness of the registration procedure will be outlined in the supplement to this declaration (see, “SUPPLEMENT”!), but in a summary we note that if the application of a denomination for registration is not adjudged on grounds of the fulfilment of legal conditions (in the matter of which independent courts should have jurisdiction), but it is the discretion of the Minister and the votes of the actual Parliament that will be determining, then the applicant – despite the fulfilment of the conditions – cannot be assured that its application will be approved, since it shall be subject to the number of representatives sitting in Parliament at the time of voting and other subjective conditions, therefore, meeting the requirements stipulated under the act becomes utterly inconsequential! If the applicant fulfils all legal requirements and its application would be adjudicated by a court, not by Parliament, then as we formerly mentioned the court would be obligated to enter it in the register. This would entail legal security and predictability, which constitute the criteria of the rule of law in all cases. If it is not the fulfilment of exact legal requirements that is guiding the approval of such an application, but the (unpredictable) actual proportion of sitting representatives and their subjective decision, then this procedure is unpredictable, does not guarantee legal security, therefore, it is anti-democratic and consequently, unconstitutional!

1.2.A We beg to draw Your kind attention to the fact that the new Ehtv. coerces to downgrade into associations hundreds of denominations registered before 1991 not having 1,000 members or those registered after 1991, which in compliance with the requirements of the new law had been engaged in primarily religious and denominational activities, while a great majority of them had performed public duties such as educational, social, charity, preventive and cultural etc. duties as secondary activities.

Thereby, the new Ehtv. violates the constitutional principle of the free exercise of religion, since these denominations will in the future be able to function exclusively as associations, whereas regulations pertaining to associations do not regulate denominational activities such as the right to administer religious services, the right to the collection of donations (collecting box funds, donations from business and civil organisations etc.), the right to preaching the gospel publicly (in public spaces, educational institutions, prisons, hospitals, institutions for the disabled or the mentally handicapped etc.). Furthermore, regulations pertaining to associations do not specify the rights of priests, the labour law status of clergymen, educational opportunities for priests, opportunities for public duties and for the operation of public institutions, taxation rules and rights. Therefore, denominations which had been naturally and primarily engaged in religious activities, but requalified as associations via the forfeiture of the specified rights will be unable to legally pursue religious, scilicet, denominational activity pursuant to the regulations pertaining to associations, therefore, they will be discriminated against, paralysed and outlawed. This de facto verifies that the new Ehtv. violates the basic principle of the democratic rule of law set forth under the Basic Law, the Universal Declaration of Human Rights and the European Union, therefore, it is de facto unconstitutional.

1.2.B      The new Ehtv. further violates the constitutional principle of the right to the free exercise of religion by forcing the unrecognised denominations to assimilate into the framework of another denomination in order to maintain their free exercise of religion. The denomination that will not own up to that course of action for reasons of conscience may opt either for cessation or becoming an association, neither of which guarantee the opportunity for free exercise of religion (see, 1.2.A above), which is equally unacceptable and conflicts with the Universal Declaration of Human Rights.

2. Concerning ethical concerns:

2.1.A We beg to note that contingent “business denominations” could have been identified by investigation ordered by the public prosecutor pursuant to the former Ehtv. To our knowledge, no such investigation had been instituted in re the organisations presumably abusing their recognised status as denominations, therefore, the termination of the recognised status of more than 250 Christian and other registered churches and communities pursuant to the new Ehtv. on such grounds seems to be unjustified and insidious.

2.1.B      By guaranteeing business-entrepreneurial activity for denominations and additionally introducing the scope and concept of “activities not qualifying as business-entrepreneurial activity” (see, Paras. (3), (6)-(7) of Article 19 and Paras. (4)-(5) of Article 20), the new Ehtv. not only establishes a new “ecclesiastical economic sector” as opposed the “lay (unreligious) economic sector,” but simultaneously grants it an unlawful economic competitive edge, since it withdraws the former one from the control of the National Tax and Customs Office (see, Paras. (1)-(2)-(3) of Article 21). By providing so, instead of terminating, the new Ehtv. legalises church “business” and opportunities for corruption and money laundering, furthermore, by channelling public funds into churches, it reinforces the interpenetration of the state and the church and on such grounds it extends the opportunities for corrupt practices, which conflicts with the intention of the legislator pronounced in declarations.

To us, it is dismaying that prolonged and conscious elaboration of legislative intentions underlies this morally seriously disquieting, what’s more, unacceptable regulation.

2.2 Para (1) of Article 36 of the new Ehtv. does not articulate explicitly whether the term of “registration under separate law” refers to statutes regulating associations, therefore, it gives rise to diverse interpretations in jurisdiction, thereby, it entangles the issue of legal succession in case of the denominations having forfeited their recognised status, which entails the severe risk of the loss of assets (confiscation) for them.

2.3.A We are extremely disappointed, since the vast majority of the parishioners of denominations forfeiting their recognised status had contributed with their votes to setting up Parliament with a qualified majority of the parliamentary majority, whereas, the same parliamentary majority deprived significant masses of devout Christians, scilicet, their supporters retrospectively of their rights as members of denominations with a single stroke of the pen. We can’t consider this an honest and correct procedure.

Thereby, the parliamentary majority did not only stamp on the confidence of voters as members of our religious communities by the arbitrary and retrospective withdrawal of the recognition of our status as churches, thereby, it has also violated the constitutional right to our free exercise of religion as religious communities, which is both unethical and unconstitutional.

2.3.B Such immorality is further exacerbated by the fact that during drafting the new Ehtv. we received continual promises from Government for months insisting that “honestly functioning minor denominations have no reasons for fear, they won’t get a raw deal via the statute.” In view of the adopted new Ehtv. and our massive exclusion from the recognised status, we need to admit frankly that we have suffered a great disappointment with the credibility of Government. Our denominations were extremely sanctioned for no reasons. Consequently, in contradiction with the promises, minor denominations did get a raw deal.

It is our conviction that the comments and objections above articulate the opinion and dismay of several times ten thousands of Hungarian Christians, therefore:

We beg the Honourable Recipients as representatives of the different branches of state power to kindly terminate the unconstitutionality of Act “C” of 2011 on the Right to Freedom of Conscience and Religion and the Legal Status of Churches, Denominations and Religious Communities as well as its immoralities, its discrimination against minor denominations and religious communities and its conflict with the norms of OSCE, the European Union, The Council of Europe, the European Court of Human Rights and the United Nations Organisation!

Via our statement, we request the Constitutional Court to review the constitutionality of Act “C” of 2011!

Given at Budapest, 10^th August, 2011.

Sincerely Yours,

The signatory churches and their representatives below:

APOSTOLI PÜNKÖSDI EGYHÁZ, SZIGETVÁR (Pentecostal Denomination)

Pastor Zsolt Ginter

ARATÁS TELJES EVANGÉLIUMI KERESZTÉNY EGYHÁZ (Christian Denomination)

Representative Lajos Tóth

BUDAPESTI AUTONÓM GYÜLEKEZET (Autonomous Congregation)

Representatives Ervin Piszter, Tamás Görbitz and Ferenc Takács

EVANGÉLIUMI SZOLNOKI GYÜLEKEZET EGYHÁZ (Denomination)

Representative Péter Soós, pastor István Szabó

ÉLET GYÜLEKEZETE, KAZINCBARCIKA (Congregation)

Representatives pastor József Tamás and László Keszler

IGAZSÁG OSZLOPA TELJESEVANGÉLIUMI KERESZTÉNY EGYHÁZ ÉLŐ KÖVEK GYÜLEKEZET (Christian Denomination)

Representatives Sándor Bernáth and Ferenc Szemerédi

JÁSZSÁGI GYÜLEKEZET, JÁSZBERÉNY (Congregation)

Representative István Nagy

JÉZUS MINDEN NEMZETÉRT KÖZÖSSÉG (Congregation)

Pastor István Bogdán

KERESZTÉNY EGYHÁZAK SZÖVETSÉGE (Denomination)

Chairman Jenő Nagy

KRISZTUS KEGYELME GYÜLEKEZET (Congregation)

Pastor Jenő Nagy

MAGYARORSZÁGI ANABAPTISTA MISSZIÓ, MAGYAR KERESZTÉNY MENNONITA EGYHÁZ (Denomination)

Pastor Jeremiás Izsák-Bács

MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIUMI TESTVÉRKÖZÖSSÉG (Denomination)

Pastor Gábor Iványi

MEZŐKÖVESDI TELJESEVANGÉLIUMI KERESZTÉNY GYÜLEKEZET (Christian Congregation)

Representatives Zsolt Gönczi and Zsolt Kispál

OLAJFÁK GYÜLEKEZET (Congregation)

Representatives Tibor Verebélyi and Zsolt Budai

SZERETET HÍDJA TELJES EVANGÉLIUMI EGYHÁZ (Denomination)

Pastor István Hajdu, Elders József Rusznyák and András Oláh

SZERETET-KÖZÖSSÉG TELJES EVANGÉLIUMI EGYHÁZ (Denomination)

Pastor Iván Folk

ESZTERGOMI TELJES EVANGÉLIUMI KÖZÖSSÉG, ÚJSZÖVETSÉGI GYÜLEKEZET (New Testament Congregation)

Representative Péter Törőcsik

Recent Signatories:

Dr. Gábor  Iványi Pastor,           Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség  (Hungarian Evangelical Congregation)

Zoltán  Balázs  Lencse Pastor,   Őskeresztény Apostoli Egyház Jászladányi Gyülekezete

József  Rózsás Pastor,                 Őskeresztény Apostoli Egyház Sátoraljaújhelyi Gyülekezete

János  Széles Pastor,                 Őskeresztény Apostoli Egyház  Kisgyőri  Gyülekezete
SUPPLEMENT

to Point 1.1.C of Part C) of the Declaration

We consider the regulation concerning the registration of denominations expressly disquieting by reason of the following:

Pursuant to Para. (1) of Article 9 and Para. (1) of Article 12 of Act 4 of 1990 on the Freedom of Conscience and Religion and on Churches (hereinafter: former Ehtv.), the registration of the denomination was adjudged via out-of-court proceedings by the County Court having jurisdiction or by the Metropolitan Court. The Court registered the denomination, if it met the criteria under Articles 8-10 of the former Ehtv. Pursuant to Article 11, the registration of the denomination could be rejected, if it did not fulfil the conditions under Article 8, or, if the founders did not meet the conditions under Articles 9-10. On the basis of the comparison of these rules, it can be unequivocally asserted that upon the registration of a denomination under the former Ehtv., the court had to examine the fulfilment primarily of administrative obligations (see, Articles 9-10) and from a legal point of view whether the religious activity was in conflict with the Constitution or other statute (Paras. (1)-(2) of Article 8). From the point of view of “religious life,” the court merely had to adjudge whether the members of the applicant shared the same articles of faith or whether they founded the denomination for the purpose of the exercise of religion, which could be obviously established on the basis of the joint signature of the necessary attendance sheet. Therefore, the fulfilment of the conditions necessary for the registration could be adjudicated by judges with legal qualifications. Furthermore, the former Ehtv. narrowed down the scope of action of the proceeding court by providing in its formerly mentioned Article 11 that the rejection of the registration of the denomination was admissible exclusively, if it did not fulfil Article 8 or the founders did not meet the conditions under Articles 9-10. We need to definitely note that the former Ehtv. by formulating primarily administrative rules for the foundation of denominations, it powerfully focused on the fulfilment of objective legal conditions by the denomination, but did not examine its faith, system, rites etc. In addition, it entrusted the examination to a legal forum, which was a guarantee of the rule of law considering that one of the spiritual bases of the lawful operation of the court consists in judicial independence. Consequently, the proceeding judge examined the fulfilment of the mostly administrative requirements disregarding political intentions. Thereby, the former Ehtv. guaranteed one of the most important criteria of the free exercise of religion: the equal conditions of the foundation of denominations.

As opposed to this, the new Ehtv. expects not only the fulfilment of administrative requirements with respect to the foundation of denominations laid down under the specification of obligations, what is more, it does not entrust the examination of the fulfilment of the requirements to an independent forum, which is obvious on the basis of the order of the proceedings and the persons conducting the proceedings. Namely, pursuant to Paras. (1)-(2) of Article 14 of the new Ehtv. the application of the denomination for registration shall not be adjudged by an independent legal forum, scilicet, a court. Pursuant to Para. (4) of Article 11, the application shall be submitted to the Minister Responsible for Relations with the Churches, who shall table the application to Parliament pursuant to Para (1) of Article 16 in case the association fulfils the conditions set forth under Article 14. However, the Minister can by no means be considered to be an independent person, since he is a member of a governing Cabinet and is 100 p.c. politically prejudiced, therefore, the judgement of the application will be inevitably influenced by political motives or at least by dispositions. This fact in itself severely violates the constitutional principle of the freedom of religion, notwithstanding, if the examination would concern merely administrative conditions, that could narrow down the scope of political influence, since meeting the criterion concerning the number of members could hardly be ignored on political grounds. However, the criteria as we have mentioned are not restricted to administrative requirements. Namely, on the one hand Point a) of Para. (3) of Article 14 stipulates that the applicant association should carry out religious activity, on the other hand Point b) provides that it should possess a confession of faith and rites incorporating the essence of its teaching. The examination of the former criterion could be acceptable in case the decision-maker is independent in view of the fact that that courts also used to draw the line between religious and other activities in several decisions. Whereas, Point b) of Para. (3) of Article 14 raises difficult theological questions, the subjection of these to political judgement in itself violates the constitutional principle of the right to the freedom of religion, furthermore, the examining person is not independent, but entirely politically influenced as we mentioned. In our view, it is unacceptable that a political leader, scilicet, a Minister should make a statement concerning what qualifies as the confession of faith or rite of a church, furthermore, whether the confession of faith and rite of an applicant incorporates the essence of its teachings, nonetheless, he is even entitled to make a decision whether to table the application to Parliament. This option entitles the political leader to reject the application on grounds which are indisputable. Namely, if the Minister rejects an application by arguing that the application does not circumscribe a confession of faith or rite or justifies the rejection by stating that the supplement of the application stipulated under Point a) of Para. (1) of Article 15 does not contain a confession of faith incorporating the essence of a teaching or it fails to summarise the main religious doctrines, on what grounds can the applicant refute this? These are purely theological issues and no political leader, neither Parliament, nor an independent Hungarian court should be competent to make decisions on these. Therefore, according to our opinion this should not be included in the regulation.

In this context, we consider disquieting the regulation under Article 17 according to which the Minister may designate an expert pursuant to conditions specified under a separate statute to clarify whether the conditions related to religious activity pursuant to law are fulfilled, before he tables the application of the specific denomination to Parliament. On the one hand, in case of a dispute, exclusively one party, that is, the Minister can designate an expert, whereas, the applicant cannot, which severely violates the constitutional principle of equality before the law. On the other hand, it is not clear either, according to which separate statute can the expert be designated. Thirdly, it cannot be inferred from the quoted provision, on what issues can the expert make decisions (regarding that no expert is competent to clarify the existence of the condition under Point b) of Para. (3) of Article 14, since it is an “internal affair” of the applicant.)

We also deem it disquieting that the establishment of the hazard to national security has become a matter of discretion, since in this case “no legal remedies are available,” either and the prevailing political elite may essentially establish independently concerning an applicant whether its functioning is hazardous from the point of view of national security. This is a further extremely flexible rule.

Beyond these, if the applicant passes the first political screening, it will encounter the second one. Namely, if the applicant fulfils the legal conditions, its registration shall be subject to parliamentary votes, although the act does not specifically regulate this phase. Not a single section provides according to what kind of voting Parliament shall make a decision or whether it shall make a decision indeed, after the Minister has tabled the application of the church for registration pursuant to Para. (1) of Article 16 to Parliament.

Az egyházi státusztól megfosztott egyházak nyilatkozata, 5.0 out of 5 based on 11 ratings