Budapest – November 9-én szerdán harmadik alkalommal kerül megrendezésre a Radnóti Menet, amelynek szervezésében ezúttal részt vesz a Kohányi Társaság is. A Radnóti Menet tiltakozás a két világháború közötti fasizmus, az embertelenség ellen. Szolidaritás az üldözöttekkel, kiállás az emberi méltóság mellett, megemlékezés a nagy magyar költő életéről és haláláról.
A Radnóti Menet egy ~16 km-es távon való gyalogolást jelent, állomáshelyekkel, amelyeken (az indulási és célállomást is beleértve) rövid megemlékezés lesz, ahol néhány idézet és vers hangzik el, kis pihenővel. Az Amerikai Népszava kéri Tisztelt Olvasóit, a Kohányi Társaság tagjait, hogy a rendezvényre minél többen menjenek el.
Az alábbiakban közöljük a részletes programot.
Az egyes állomásokon is csatlakozhat bárki a programokhoz, részt vehetnek olvasóink akár csak valamelyik megállónál tartandó megemlékezésen. A Radnóti Menet fő eseményére a menet végén, a Radnóti Emléktáblánál kerül sor. Az előzetes híreknek megfelelően az egyes állomáshelyeken Zsolnai Júlia és Kertész Ákos író is verset mond.
Tájékoztatjuk az érdeklődőket, résztvevőket, hogy a 3. Radnóti Menet végállomásánál, a Pozsonyi út 1-nél – ahol a századik életévében járó Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni ma is egykori közös lakásukban él – a menet résztvevői, a hozzájuk csatlakozó megemlékezők és az előadóművészek versekkel és virággal fogják köszönteni a költő özvegyét, aki reményeink szerint személyes megjelenésével is részese lesz a menet záróeseményének.
A 3. Radnóti Menet programja:
A: Újköztemető, 298-as parcella; Bp. X., Kozma utca 8.; 12:00 óra
Itt Donáth Ferenc beszél a botrányos helyzet körülményeiről.
A többi állomáshelyen rövid megemlékezés keretében Zsolnai Júlia és Kertész Ákos mond Radnóti, József Attila, Gyárfás Endre és Spiró György verseket, majd a Kohányi Társaság elhelyezi az emlékezés és emlékeztetés virágait.
B: Kis Varsó emléktábla; Bp. VIII., Népszínház utca 46.; ~14:00 óra
C: Magyar Zsidó Munkaszolgálatosok Emlékműve; Bp. VII., Bethlen Gábor tér 2.; ~15:30 óra
D: Koszorús Ferenc emléktáblája; Bp. VII., Károly körút 3. (Zsinagógával szemközt); ~16:30 óra
F: Radnóti Emléktábla; Bp. XIII., Pozsonyi út 1.; ~18:00-tól
Kiegészítő program a Menettel párhuzamosan:
Fiumei úti temető, Radnóti sírja; 13:00-13:45
Rövid megemlékezés, és egy vers elhangzása után a Kohányi Társaság elhelyezi koszorúját.
Az időpontok csak megközelítő becsléssel jelzik az esemény várható időpontját, azokat az aktuális közlekedési, időjárási, egyéb nem várt körülmények befolyásolhatják.
Fotók a tavalyi Radnóti Menetről:
Innet Erets Israelbol Lelekben Onokkel leszek,Emlekezve fogolytarsaimra Auschwitz-Birkenabol!
Ott leszek lélekben, Los Angelesből, emlékezve dédszüleimre Auschwitz-Birkenabol!
-
Népek kiáltják sorsodat, szabadság!
Ma délután is érted szállt az ének…” – Radnóti
Szeretném tudni, mi az igazság Kertész Ákos részvételével kapcsolatban?!
Kedves Krisztina,
Kertész Ákos résztvesz a Radnóti Meneten és több állomáshelyen is verset mond. Admin
Egy adalék a KISVARSÓ emléktáblához:
*
Szirtes Ádám színművész (nyugodjék békében!) é l e t r a j z i . í r á s á b a n leírja, hogy ő akkor, mint városba följáró ingázó paraszt gyerek szemtanúja volt ennek a “lázadásnak” és az azt követő véres mészárlásnak a Népszínház utcában. Ezen kívül elmeséli amint a nyilasok és más fegyveres civilek ugyanezen a napon, az akkori Tisza Kálmán, majd Köztársaság, most meg már újabban II.János Pál téren, hogyan fosztják meg (illetve ki) a kivégzésükre váró zsidók hosszú sorát az értékeiktől…
Úgy látszik ez a környék, ez a tér már csak erre hívatott… Lásd 1956-os vérengzés ugyanott.
Nagy kaland lesz… Remélem odatalálok…
Megragadnám az alkalmat, – mint régi Radnóti Menet résztvevő – hogy köszönetet mondjak mind az Amerikai Népszavának, mind a Kohányi Társaságnak a szervezésben való szerepükért! Én/mi, idén is ott leszünk……..
A Kohányi Társaság vezetője is ott lesz?
Lehet, hogy a Pozsonyi út 1-nél ott leszek. Idős vagyok és fájós lábú, de lélekben biztos együtt leszünk. Kertész Ákosnak köszönöm, hogy szavalni fog. Erika
A Kohányi Társaság mindkét titkára ott lesz. Aki kapcsolatba szeretne lépni velük, keresse a társaság jól ismert kitűzőjét. Az egyik titkár indítja a menetet az Új Köztemető bejáratától 11, illetve a 298-as parcellától 12 órakor, és ő valamennyi állomáshelyen beszélni is fog. A másik titkár indítja a Radnóti-sírt megkoszorúzó mellékágat 13 órakor a Fiumei úti temető főbejáratától. A két ág a Kis Varsó emléktáblánál találkozik a Népszinház u. 46-nál, 14 óra körül.
Azt nem értem, hogy mi alapján képes valaki mínuszt szavazni az első két kommentre. Hová jutottunk?
Az ünnepi alkalomhoz illő verset szeretnék bemutatni nektek dr. Strém Gézától (Dr. George G. Stremtől) a 97 éves korában Los Angelesben elhunyt költő, író, német, fancia, angol és spanyol nyelvű műfordítótó polihisztortól – az angol, német, francia, és magyar állampolgártól – a Nyelvtudományok Doktora, atyai mentoromtól, aki néhány magyar nyelven publikált könyvét küldte el nekem dedikálva New Yorkba, barátságunk szimbólumaként az egyik legszebb versével együtt, amit bemutatok nektek a Radnóti menet alkalmából, útravalónak:
dr. George G. Strem (dr. Strém Géza)
IANUS KORCSAK
(A varsói zsidó árvaház meggyilkolt orvosának emlékére)
Élete célja, értelme a gyermek,
gyermeket jobban szeretni nem lehet.
Szülő ő, ki gyermekét árvaházba adta,
apja helyett ő volt édesapja.
Keze alatt nőtt a gyermeki lélek,
önbizalomra, öntudatra ébredt.
Varsót ellepték a náci hordák,
a gyilkos erőszakot ők magukkal hozták.
Csak néhány nap… az ítélet kimondva:
„A zsidók mindnyájan menjenek gettóba!
Onnan visszük őket haláltáborokba!”
Könyörög ő a zsarnoknak, hiába:
„Maradjon velem az a néhány árva.”
A zsarnok nem ismer irgalmat:
„Kell, hogy a gyerekek távozzanak!”
A gyerekeket ő előkészítette,
megfürösztötte és felöltöztette.
Összegyűjtötte a gyereksereget
s ekkor beszélni hozzájuk így kezdett:
„Gyermekeim – mondta –, idejön egy vonat,
ma még nem, de eljön majd holnap.
Elvisz titeket valahova messze,
ne sírjatok, maradjatok csendbe,
a nagyobbik vigyáz a kisebbre.
Mindegyik kap tőlem szép játékot,
vigyétek a vonatba, játszhattok ti ott.
Gyermekeim, csak ti ne féljetek,
elmegyek én is, ott leszek veletek.”
A gyerekek beszálltak sorban, kettős rendbe,
a nagyobbik vigyáz a kisebbre.
Beszállt ő is, a vonat elmenőben,
egy német tiszt ekkor ránézett merően.
„Herr Korcsak – mondotta –, ön nem kell, hogy menjen,
itt maradhat szabadon, független.
„Köszönöm – felelte –, de én megyek velük,
ahova ők mennek, ott leszek mindenütt.”
Az út sokáig tartott. Se vége, se hossza,
a gyermekeket ő bátorította;
Vigasztalta őket, altatta, etette,
aki sokat sírt, a karjába vette.
Végre megállt a vonat hosszú sora.
TREBLINKA
„Gyermekeim, ha én most kiszálltam,
kövessetek engem emelt fejjel bátran.
Sorakozzatok fel szépen, kettős rendbe,
a nagyobbik vigyáz a kisebbre.”
A gyerekek jöttek kettős sorba,
a nagyobb a kicsi karját fogta.
Halálba menetelt kétszáz zsidó árva,
ő velük ment, ment a gázkamrába,
az utolsó percig őrájuk vigyázva.
Bár ismeretes a Korcsak-történet,
ismételni kell ezt minden nemzedéknek.
Egy gyönyörű lélek angyalian tiszta
harcát a gonosszal, a gyermekért vívta.
A gázkamrában a test legyőzetett,
diadalt aratott mégis a szeretet.
Bármily mélyre süllyedt az emberi szellem,
Ő megmentette hitünk az emberben.
(dr. George G. Strem francia nyelvre fordította a versét és elküldte
a Genfben székelő Ianus Korcsak Alapítványnak.)
Sajnálom, hogy nem HTML kódokkal írtam a verset, mert nincsen a cím és a versszakok külön írva. Minden összefolyva van. Szíves elnézéseteket kérem
a pongyola stílusomért.
johnnyboy
2011. november 9. szerda
05:42
Ha akarod, posztold be újra. Csak rakj a versszakok közé egy üres sort, így:
-
Egy sima kötőjel vagy pont üres sort hagy.
Ismét egy adalék “a környékről”:
*
A halála után is közszeretetnek örvendő, néhai Ranschburg Jenő professzor – a gyermeki lélek jó ismerője – egyik utolsó rádió interjujában (2009.) mesélte, hogy őt, mint ötéves gyermeket, szüleivel együtt egy hatalmas menetben hajtották a Népszínház utcából a Rákóczi úton, mint később kiderült az Óbudai Téglagyár felé (ti. “a tervek” szerint ez volt az indító tábor a halálmenethez). Az összeterelt zsidók tömege világos nappal, feltartott kezekkel(!) haladt, miközben a környező házak ablakain redőnyök hangos csattanása jelezte, hogy ott azért “szégyenlősebb” emberek lakhatnak… A Rákóczi útra érve, már sok-sok kiváncsiskodó ácsorgott figyelve a fejleményeket. A civilekből álló sor, mint ilyen természetesen nem haladhatott egyenletesen, hol haladt, hol megtorpant… Egy ilyen megtorpanás, illetve továbbindulás során Ő, az ötéves kisfiú közben elbámészkodott és nem vette észre az indulást… Ekkor a nézelődők tömegéből kivált egy 10-12 éves nagyfiú és jól fenékbe rúgta őt… – Ranschburg szerint azóta is ez a rugás fáj neki a legjobban.
(Egyébként még annyit erről, hogy az a téglagyárból jóemberek mentették ki, míg szüleit ő már soha többé nem láthatta.)
Egyébként én annyit jegyeznék meg, hogy ott ugyanezen a környéken pontosan 12, azaz tizenkét év múlva ezek a közömbös bámészkodók és lakásaikba visszahúzódó szemérmes – semmi közöm hozzá – állampolgárok úgy lázadtak föl az akkori rendszer ellen (lincselve) mint a sicc… Biztosan köztük volt a szegény – árvaságra ítélt – zsidó kisfiút megrugó nagyfiú is.
Komplementer!!
-es Tobbezernyi ilyen “nagyfiu” volt ott 44-ben!!!
komplementer
Szívszorító volt ezt a történetet elolvasni.
Mai napig nem fogom fel, hogy az emberekben hogyan lakozhat ekkora közöny.
Optimista
Márpedig a közöny napjainkra is jellemző. Ma ott voltam a Radnóti Menetben. Igaz csak 3 állomást tudtam vállalni, de lehangoló, hogy az emberek nem akarnak (mernek?) emlékezni.A megjelentek létszáma szerény volt,de igaz szívvel emlékeztek…
A Pozsonyi úton legalább 150-en voltunk, talán egy picivel többen is. 100 kitűzőt készítettünk, és sokaknak nem jutott. Ennyien még sohasem voltunk a Radnóti Meneten. Sajnos Fanni végül is nem tudott személyesen megjelenni; segítőjének adtuk át a virágot, a Kohányi Társaság üdvözlőkártyáját és a menet kitűzőjét. Zsolnai Júlia és Kertész Ákos szavalatai valamennyiünk számára emlékezetesek maradnak.
Kedves b!
Köszönöm, hogy reagáltál a sietve feltöltött hibás versre. Kérésedre ismét átküldöm, remélem sikerül az eredeti alakjában. Köszönöm a pozitív értékeléseteket.
dr. George G. Strem (dr. Strém Géza)
IANUS KORCSAK
(A varsói zsidó árvaház meggyilkolt orvosának emlékére)
Élete célja, értelme a gyermek,
gyermeket jobban szeretni nem lehet.
Szülő ő, ki gyermekét árvaházba adta,
apja helyett ő volt édesapja.
Keze alatt nőtt a gyermeki lélek,
önbizalomra, öntudatra ébredt.
Varsót ellepték a náci hordák,
a gyilkos erőszakot ők magukkal hozták.
Csak néhány nap… az ítélet kimondva:
„A zsidók mindnyájan menjenek gettóba!
Onnan visszük őket haláltáborokba!”
Könyörög ő a zsarnoknak, hiába:
„Maradjon velem az a néhány árva.”
A zsarnok nem ismer irgalmat:
„Kell, hogy a gyerekek távozzanak!”
A gyerekeket ő előkészítette,
megfürösztötte és felöltöztette.
Összegyűjtötte a gyereksereget
s ekkor beszélni hozzájuk így kezdett:
„Gyermekeim – mondta –, idejön egy vonat,
ma még nem, de eljön majd holnap.
Elvisz titeket valahova messze,
ne sírjatok, maradjatok csendbe,
a nagyobbik vigyáz a kisebbre.
Mindegyik kap tőlem szép játékot,
vigyétek a vonatba, játszhattok ti ott.
Gyermekeim, csak ti ne féljetek,
elmegyek én is, ott leszek veletek.”
A gyerekek beszálltak sorban, kettős rendbe,
a nagyobbik vigyáz a kisebbre.
Beszállt ő is, a vonat elmenőben,
egy német tiszt ekkor ránézett merően.
„Herr Korcsak – mondotta –, ön nem kell, hogy menjen,
itt maradhat szabadon, független.
„Köszönöm – felelte –, de én megyek velük,
ahova ők mennek, ott leszek mindenütt.”
Az út sokáig tartott. Se vége, se hossza,
a gyermekeket ő bátorította;
Vigasztalta őket, altatta, etette,
aki sokat sírt, a karjába vette.
Végre megállt a vonat hosszú sora.
TREBLINKA
„Gyermekeim, ha én most kiszálltam,
kövessetek engem emelt fejjel bátran.
Sorakozzatok fel szépen, kettős rendbe,
a nagyobbik vigyáz a kisebbre.”
A gyerekek jöttek kettős sorba,
a nagyobb a kicsi karját fogta.
Halálba menetelt kétszáz zsidó árva,
ő velük ment, ment a gázkamrába,
az utolsó percig őrájuk vigyázva.
Bár ismeretes a Korcsak-történet,
ismételni kell ezt minden nemzedéknek.
Egy gyönyörű lélek angyalian tiszta
harcát a gonosszal, a gyermekért vívta.
A gázkamrában a test legyőzetett,
diadalt aratott mégis a szeretet.
Bármily mélyre süllyedt az emberi szellem,
Ő megmentette hitünk az emberben.
(dr. George G. Strem francia nyelvre fordította a versét és elküldte
a Genfben székelő Ianus Korcsak Alapítványnak.)
(Ha szeretnétek többet tudni dr. Strém Géza műveiről és műfordításairól, örömmel bemutatom nektek, ha az E-mail címemre írtok: jcastellani7@gmail.com
Ezt pedig ráadásként küldöm az összes pozitív pontozómnak, hogy jobban megismerjetek:
http://dunapart-cafe.net/index.php?page=showamusic&id=1008&catid=main
(Ne felejtsétek bekapcsolni a hangszórókat.)
Annak ellenére, hogy ismét külön sorokkal írtam újra a verset, mégsem sikerült az eredeti alakjában bemutatnom. Sajnálom.
gammasugar
Örömmel olvasom, hogy sokan voltatok. Sajnos oda már nem tudtam elmenni.
Kiegyensúlyozott média???
Tegnap az RTL-en egy szó sem volt a nyilas terror áldozatai megemlékezésekről.
Nincs tévém-nem tévézek- , véletlenűl láttam a szomszédban a híradót.
A mai népszava online-n hsz.
“Nem látom Orbán Viktort és Schmitt Pált a fotókon! A Magyar Köztársaság miniszterelnökének és a Köztársasági elnökének talán derogál a megemlékezés? Talán egyetértenek a nyilas gyilkosokkal, azért nem jelentek meg? Hogy is van ez Viktorka és Palika?”
Továbbá, a Népszava ujságban 16. oldalon kb A4-es formátumban képpel együtt 5 sor Dunasírató említése a Magyar Nők Szövetsége Mazsihisz és Civilek rendezvénye.
A Radnóti Menetről egy sor sem. :-(
JohnnyBoy!
mi mast is tudnek mondani,;-(leirni ugy sem tudnam ami erzek mert arra az Emberi nyelvben Nincsen semmilyen szo!!)-
tehat csak,…………….: KOSZONOM!!!!!
az O.-rokkevalo Aldasa Kiserjen egesz eleted soran!!!
johnnyboy
2011. november 10. csütörtök
03:48
Szia. Az üres sorok csak akkor maradnak üresek, ha beírsz egy kötőjelet vagy pontot. Teljesen üres sor nem lehet. Lehet pl így:
első sor
-
második sor a szünet után
-
harmadik sor még egy szünet után.
(Az üres sorok helyett kötőjel van.)
.
De a vers attól még ugyanúgy kommunikál, köszönjük!
Köszönöm b, az információt. Megpróbálom még egyszer feltölteni az inspirációd hatására. Hátha most már sikerülni fog.
.
.
Dr. George Strem (dr. Strém Géza)
.
IANUS KORCSAK
(A varsói zsidó árvaház meggyilkolt orvosának emlékére
.
.
Élete célja, értelme a gyermek,
gyermeket jobban szeretni nem lehet.
Szülő ő, ki a gyermekét árvaházba adta,
apja helyett ő volt édesapja.
Keze alatt nőtt a gyermeki lélek,
önbizalomra, öntudatra ébredt.
.
Varsót ellepték a náci hordák,
a gyilkos erőszakot ők magukkal hozták.
Csak néhány nap… az ítélet kimondva:
“A zsidók mindnyájan menjenek gettóba!”
Onnan visszük őket haláltáborokba!”
.
Könyörög ő a zsarnoknak, hiába:
“Maradjon velem az a néhány árva.”
A zsarnok nem ismer irgalmat:
“Kell, hogy a gyerekek távozzanak!”
.
A gyerekeket ő előkészítette,
megfürösztötte és felöltöztette.
Összegyűjtötte a gyereksereget
s ekkor beszélni hozzájuk így kezdett:
.
“Gyermekeim – mondta –, idejön egy vonat,
ma még nem, de eljön majd holnap.
Elvisz titeket valahova messze,
ne sírjatok, maradjatok csendbe,
a nagyobbik vigyáz a kisebbre.
.
Mindegyik kap tőlem szép játékot,
vigyétek a vonatba, játszhattok ti ott.
“Gyermekeim, csak ti ne féljetek,
elmegyek én is, ott leszek veletek.”
.
A gyerekek beszálltak sorban, kettős rendbe,
a nagyobbik vigyáz a kisebbre.
Beszállt ő is, a vonat elmenőben,
egy német tiszt ekkor ránézett merően.
.
“Herr Korcsak – mondta –,
ön nem kell, hogy menjen,
itt maradhat szabadon, független.”
“Köszönöm – felelte –, de én megyek velük,
ahova ők mennek, ott leszek mindenütt.”
.
Az út sokáig tartott. Se vége, se hossza,
a gyermekeket ő bátorította;
Vigasztalta őket, altatta, etette,
aki sokat sírt, a karjába vette.
Végre megállt a vonat hosszú sora.
.
TREBLINKA
.
“Gyermekeim, ha én most kiszálltam,
kövessetek engem emelt fejjel bátran.
Sorakozzatok fel szépen, kettős rendbe,
a nagyobbik vigyázz a kisebbre.”
.
A gyerekek jöttek kettős sorba,
a nagyobb a kicsi karját fogta.
Halálba menetelt kétszáz zsidó árva,
ő velük ment, ment a gázkamrába,
az utolsó percig őrájuk vigyázva.
.
Bár ismeretes a Korcsak–történet,
ismételni kell ezt minden nemzedéknek.
Egy gyönyörű lélek angyalian tiszta
harcát a gonosszal, a gyermekért vívta.
.
A gázkamrában a test legyőzetett,
diadalt aratott mégis a szeretet.
Bármily mélyre süllyedt az emberi szellem,
Ő megmentett hitünk az emberben.
.
.
(Dr. George G. Strem francia nyelvre fordította a versét és elküldte a Genfben székelő Ianus Korcsak Alapítványnak.)
.
.
(Megjegyzés: a polihisztor szerző 73 évi (!) magyarországi távollét alatt írta a versét anyanyelvén, aggastyán korában. Az életrajzából csak annyit: 1900-ban született Budapesten. 1924-ben doktori oklevelet nyert a pécsi egyetemen. 1925-ben Párizsban diplomát nyert a Keleti Nyelvek Főiskoláján. 1941-ben érkezett az Egyesült Államokba, Franklin Roosevelt amerikai elnök vízum engedélyével, aki tudósokat toborzott Európából. A Hadügyminisztériumban dolgozott, mint nyelvész. Művei, tanulmányai megjelentek Magyarországon, Németországban, Franciaországban, Dániában, Hollandiában, Kanadában, az Egyesült Államokban, és Ausztráliában. Könyvei megjelentek a Világkönyvtárban.
Számos műfordítását publikáltak francia, német és angol nyelven. Magyar nyelvből is több nyelven végzett műfordításokat. Társszerzője volt a Sauvageot magyar- francia szótárnak, továbbá az Encyclopedia Britannica nyolcnyelvű szótárban a francia és német résznek. Elhunyt 1997-ben Los Angelesben.
Féltve őrzött szellemi értékem az imádott Géza bácsi tucatnyi válaszlevele és a klasszikus zeneszerzők – magyar nyelven először hallható – dalszövegeimnek az angol nyelvű fordításai, néhány dedikált, Amerikában publikált magyar nyelű verses és novellás könyvével.)
johnnyboy
2011. november 12. szombat
05:32
Na látod. Köszönöm.