New York – Rasanath Das volt befektetési bankár, akiből hindu szerzetes lett, a legtöbb vasárnapját az Occupy Wall Street mozgalom tiltakozóival töltötte, míg a rendőrség ki nem akolbólította a társaságot a manhattani Zuccotti parkból.
A 32 éves szerzetes egyelőre nem tudja, hol tartja a legközelebbi foglalkozást a meditáció iránt érdeklődőknek. Továbbra is megy, amerre a tiltakozók mennek, noha nem sok jövőt jósol a mozgalomnak. „A harag semmit nem fog megoldani”, nyilatkozta a Reutersnek. „Szívből kell dolgoznunk… annyi most a hitetlenség.”
A mumbai születéső Das az Indian Institute of Technology hallgatója volt, s 2000-ben költözött az Egyesült Államokba, miután munkaszerződést kötött a Deloitte könyvelőcéggel. A Cornellen szerezte meg az MBA diplomát, 2006-tól a Bank of Americánál kezdett dolgozni.
Kitanulta a piacot, de sokszor érték meglepetések, főként mikor illogikus lépéseket látott. Ha olyan emberektől látta, akiket sokkal okosabbnak tartott magánál, igyekezett hinni nekik, és befogta a száját. 2007-től, amikor a piacon érezhetővé váltak a bajok, egy felettese érzékeltette vele a piaci játszma lényegét: „Tudod, olyan ez, mint a zenélő székek játéka. Ha a zene abbamarad, az, aki nem talált magának üres helyet, veszít.”
A rákövetkező időszakban sokszor elhallgatott a zene és számtalan ember nem talált magának üres helyet, aminek a gazdaságban messzemenő következményei lettek. Das kétségei egyre nőttek, egészen 2009-ig, amikor azon kapta magát, hogy a Playboy magazin megbízásából dolgozik egy fúzión. Abszurdnak találta, hogy a gazdasági összeomlás kellős közepén, amikor tízezrével kerülnek emberek az utcára, neki szexet kell eladnia.
„Nem arról van szó, hogy utáltam volna az iparágat vagy az embereket, akikkel együtt dolgoztam”, nyilatkozta. „De kezdtem meglátni ennek a világnak a sekélyességét. Része akartam lenni valaminek, ami autentikus és mély.”
Voltaképp akkor már része volt ilyesminek: 2007 óta a manhattani East Village-ben található hindu kolostorban élt. A földön aludt, szerényen öltözködött, étkezett és általában minden tekintetben a szerzetesek életét élte, noha egy darabig párhuzamosan befektetési bankár is volt.
Már tíz évvel a kolostorba költözés előtt gyakorolta a karma jógát, amely a hinduk számára a fensőbbséggel szembeni önfeladás módszere. Aktív szolgálata részeként arra használta fel az évi 170 ezer dolláros fizetését, hogy megsegítse a kolostort.
2008-ban hagyta ott a Bank of Americát; az egyik igazgató méltányolta bátorságát, a másik úgy vélekedett, élete legnagyobb baklövését követi el. Das ma elismeri: nem volt könnyű lépés – de meg akarta lépni, és nem bánta meg.
„Csak azután kezdtem megérteni, mit jelen a Wall Street börtöne, hogy csatlakoztam a kolostorhoz”, vallja. „Nem utáltam meg azokat az embereket, de kezdtem megérteni, mi hajtja őket, és mennyi sekélyesség és szenvedés rejlik belül.”
A Wall Streetet elhagyta, a pénz világát azonban nem. Új munkájának részét képezi, hogy vállalati továbbképzéseken tart előadásokat vezetési önismeretről. Miután több cikk jelent meg róla, a Goldman Sachs befektetési bank két nagymenője látogatta meg a kolostorban, hogy megbeszéljék a pénzügyi válságot. „Hamarosan vissza fognak jönni”, mondja.
Das egyfajta tábori lelkészt lát önmagában, akinek az a dolga, hogy a pénzügyi iparág igazgatóit megakadályozza abban, hogy rövid távon gondolkodva katasztrofális döntéseket hozzanak. Az a véleménye: nem kizárt, hogy a pénzügyi világban erősebb szabályozás szükséges, hosszú távon azonban kizárólag a nagyobb tudatosság segíthet.
Asher Alexander:
Ön gojozik és átokszövegeket küld az Adminnak, ami sérti az AN szellemiségét és a szabályzatot. Amíg nem képes civilizáltan és kulturáltan részt venni a társalgásban, a hozzászóláskból kitiltottuk. Admin
Azért egy kicsit hitelesebb lenne ez a nagy kolostorba vonulás, ha az nem az East Village-ben lenne, hanem mondjuk Madurai környékén. Ott valóban elmélyülten lehet meditálni.
A fenti cikk kuriózumnak számít, mert nem sok befektetési bankár mondhatja magáról, amit a New Yorkban élő indiai Rosanat Das úr a pénzügyi életben irigyelt bankár: otthagyta az egocentrikus, materialista munkatársainak a világát és meditációival a szegények lelkületét biztatja, erősíti – a pillanatnyilag kissé zavaros célokért tüntető, világszerte ismert – az Occupy Wall Street mozgalomban.
.
De jó lenne a csodálatos ember lelki magaslatához emelkedni, ki menekült a pénz varázsától és a romboló erejétől, mely a tradicionális családi életet is eldeformálta. Néhány esetben a szürke életem szimpla módján, én is megpróbáltam már mély humanitással kissé megreformálni néhány munkatársam mentalitását, hogy megértsék jobban: „A PÉNZ NEM BOLDOGÍT!”
(Hiába próbáltam szajkózni a patinás idézetet, süket fülekre talált.) Később rájöttem, hogy az egész kapitalista társadalom Amerikában a tőkére és a profitra épül. Talán az volt az oka, hogy nem értették a mondanivalóját. Vagy félreértették: A pénz nem BOLONDÍT!
.
A mi drága anyanyelvünk gazdagságát, szinonimáit, és lényegre törő kifejezéseivel – a nyelvtudományok professzorainak akceptálásával – az összes nyelvet magunk mögött hagyjuk. (Az angol nyelvről még beszélni sem érdemes, mert legtöbb esetben még leírni sem tudják a kimondott szavakat, csak betűzéssel!) „A pénz nem boldogít” kifejezésre az anyanyelvünk ízes, zamatos lakonikus kifejezése azt válaszolja, ledöntve az összes csűrt-csavart idegen nyelv gügyögését: „Lóf*szt ér a szerelem pénz nélkül!” A magvas gondolat esszenciájának van némi alapja a mai fejtetőre állított világunkban.
.
Az ősmagyar bölcsességet szeretném a populáris Népszava oldalán közölni Rosanat Das úrnak, a mai kor Assisi Szent Ferenchez hasonlítható mediátornak, aki szubjektív véleményem alapján, előbb – utóbb megtalálja a róla írt cikket. (Bizonyára fordítási problémák keletkeznek majd magyarról indiai nyelvre. Sebaj, a ló helyett – szíves beleegyezésemmel, elefántot is lehet írni, hogy érthetőbb legyen az idegen ajkúaknak.)
.
A pénzügyi világhoz alkalmazkodó saját aforizmáimmal bővítem a sort, hogy alaptémám érthetőbb legyen:
.
Nagyvonalú és nemes lelkű csak akkor lehetsz igazán, ha időnként hagyod, hogy meglopjanak.
.
Amióta tisztességes vagyok, mindenki hülyének tart.
.
Szegénységemben gyakran vigasztalom magam: ha szoknyám lenne, sosem kellene filléres gondokkal küszködnöm.
.
Mindig becsületben akartam megőszülni, de sajnos megkopaszodtam.
.
Pénzügyi kudarcaim ellenére sosem mertem öngyilkosságot megkísérelni, mert attól reszkettem, hogy senki sem akar majd a kötélről levágni.
.
Pénzügyi dolgokban soha többé nem merek csinos, gondolatolvasó roma csajhoz menni lelki tanácsra. Már a fényes jövőm közlésénél, váratlanul olyan pofont kaptam, hogy világos nappal az összes csillag megjelent. Kiolvasta a csaj a gondolatomat!
johnnyboy írta (2011. november 19. szombat 05:13):
(rengeteg baromságot)
Először azt hittem, hogy viccelsz, aztán kiderült, hogy ezt a rengeteg baromságot vérkomolyan gondolod.
A szöveged annyira mélybunkó, hogy már-már irodalmi értékű.
.
Néhány gyöngyszem:
“én is megpróbáltam már mély humanitással kissé megreformálni néhány munkatársam mentalitását” — na, nem kell ennyire szerénynek lenni…
“rájöttem, hogy az egész kapitalista társadalom Amerikában a tőkére és a profitra épül” — hát ez korszakalkotó felismerés. De csak Amerikában, ugye?
“az összes nyelvet magunk mögött hagyjuk. (Az angol nyelvről még beszélni sem érdemes, mert legtöbb esetben még leírni sem tudják a kimondott szavakat, csak betűzéssel!)” — míg a magyar nem betűz? Ja, persze, SZAVAZ.
“ledöntve az összes csűrt-csavart idegen nyelv gügyögését” — mit brekegsz te itt?
“Az ősmagyar bölcsességet szeretném a populáris Népszava oldalán közölni” — ne szeresd, vidd a portékádat oda, ahová való (megsúgjam, hová?)
“szubjektív véleményem” — miért, létezik objektív vélemény is?
“fordítási problémák keletkeznek majd magyarról indiai nyelvre” — remélem, latin-amerikai és belga fordítás nem lesz, mert latinul és belgául is problémák keletkeznének…
“a ló helyett – szíves beleegyezésemmel, elefántot is lehet írni, hogy érthetőbb legyen az idegen ajkúaknak” — ettől biztosan minden egyből világos lesz
“A pénzügyi világhoz alkalmazkodó saját aforizmáimmal” — köszönöm, rég olvastam ennyi mélyenszántó igazságot, csak egy megjegyzés:
“Szegénységemben gyakran vigasztalom magam: ha szoknyám lenne, sosem kellene filléres gondokkal küszködnöm.” — nem minden hülye pi**a gazdag is. Esetleg ez lehetne egy újabb aforizmád.
A pénz nem boldogít, de a pénz hiánya boldogtalanná tehet. Ami azonban ennél is fontosabb: tragédiát jelenthet. Bizonyos betegségek esetén igenis számít, hogy van-e pénzed, tudod-e magad gyógykezeltetni. Vagy ha a gyereked súlyosan megbetegszik, és szervkereskedőkhöz kell fordulnod, akkor van-e pénzed venni vesét. A pénzen múlhat, hogy koporsóba kényszerülsz-e tenni a saját gyerekedet. Már csak ezért is demagógok és hülyék a pénzellenes dumák.
Ego
Én kiegészítésül még azt is hozzáfűzném a butaságok halmazához, hogy indiai nyelvre ugyan nehéz lesz lefordítani a cikket, mert olyan nincs!
Hindi az van, de legalább 1600 féle nyelvjárását ismerik.
Remélem visszaolvas johhnyboy, és legalább így utólag szerez néhány alapvető ismeretet, eget rengető maflaságainak felülvizsgálatához.
http://yo-goa.com/tenyek_indiarol
Ego Fő Inkvizítornak csak annyit: veszedelmes bárdoddal nem sikerült rám csapni. Szerencsém, hogy nem küldtem át néhány népszerű linket, amin mindenki röhögött, de ha valaki bárddal a kezében gyilkolásra kész, akkor az csak savanyú pofát vághat hozzá, amiből nem kérek.
Megkérlek, mutass be a barbár szöveged helyett, valami akasztófahumort, adj lehetőnédet, hogy láthassam a magasan kvalifikált művedet. Remélem, megteszed válasz szöveg nélkül. Hátha úgy sokkal érdekesebb lesz. Türelmetlenül várom, hogy mit értesz humor alatt.