Párizs – A Los Angeles Times készített érdekes interjút egy világháborús francia hírszerzővel, aki a háttérbe húzódva éli nyugdíjas éveit.
Robert Malouiber, ha az életéről kérdezik, szereti azt mondani, hogy egyetemre járt, dolgozott, majd csendben nyugdíjba vonult. Senki sem tudja a környezetében, a francia Huillesben, ki is lakik valójában a szomszédban.
A valóságban a 88 éves férfi sosem járt egyetemre és hivatalosan nem is vonult nyugdíjba, bár 80 esztendősen felhagyott a görkorcsolyázással és a repüléssel is.
Kalandos élete viszont legalább olyan unikum, mint kackiás ősz bajsza. Harcokban edződött, kémkedett, ejtőernyővel szállt ellenséges vonalak mögé, víz alatti bevetésben vett részt, szabotázsokat hajtott végre.
Egyike volt azoknak, akik csatlakoztak Churchill „titkos seregéhez”, mely 1940-től a nácik frontvonalai mögött hajtották végre akcióikat. Ezért magas kitüntetések sorát kapta meg a brit hadseregtől francia létére, mivel kétszer is ejtőernyővel hatolt be a német vonalak mögé és rengeteeg hidat semmisített meg a francia ellenállás több tagjával karöltve.
Manapság a franciák többsége nemhogy ezt az urat nem ismeri, de azt sem nagyon tudja, hogy De Gaulleon kívül más is segítette a francia ellenállást, legfőképp a britek. Ennek a homálynak a megszüntetése érdekében Maloubier írt egy könyvet Churchill titkosügynöke címmel.
A háború után sem ült babérjain;megtervezett egy mára már kalsszikusnak számító búvárórát, a Fifty Fanthomst, bejrta Afrikát, a Közel-Keletet és Ázsiát, Gabonban pilóta volt és még egy olajvállalat helyettes vezetői posztját is betöltötte.
Nemcsoda hát, hogy a mai fiatalokért aggódik a kalandos életű úr, félelmét fejezve ki, hogy csak otthon ülnek a moitorok előtt. Ugyanakkor reméli, hogy a náciuzmus és a többi szélsőséges eszme ellen ma is kiállnak az ifú európaiak.
Maloubier elveti a modern élet ideáját, amely szerinte csak a zéró kockázatra törekszik. A kiszámíthatóságra törekvés szerinte ostobaság, a holnapban pont azt tartja szépnek, hogy nem tudhatunk róla semmit, de mindig valami újat hoz.
Az ilyen emebrek miatt van remény a legsötétebb időkben is, hogy egyszer kisüt a nap.
Hasznára lett volna, ha “celebet” csinálnak belőle? :)
Nem az a fajta.
Sokat látott szemek …
ejtőernyősök dala, igaz nem korabeli….
http://youtu.be/T2I8evKOMzI
Kicsit túl sok a typo a szövegben…
Szívesen elbeszélgetnék vele! :)
Sok érdekes és tanulságos történetet mesélhetne.
Sajnos egyre kevesebben élnek az igazi hősök közül.
Becsüljük meg őket – amíg tudjuk.
A látszat ellenére ő nem egy mellőzött ember!
Akire felnéz már tisztelegtek előtte
a “népszerűség” pedig maradjon a celebeknek!
” Egyike volt azoknak, akik csatlakoztak Churchill „titkos seregéhez”, mely 1940-től a nácik frontvonalai mögött hajtották végre akcióikat. Ezért magas kitüntetések sorát kapta meg a brit hadseregtől francia létére, mivel kétszer is ejtőernyővel hatolt be a német vonalak mögé és rengeteeg hidat semmisített meg a francia ellenállás több tagjával karöltve.”
Vagyis 17 évesen kezdte a szolgálatát az 1940-es májusi összeomlás napjaiban.
Voltak mások is, csak már sorra mennek el:
http://mult-kor.hu/20110808_fedoneve_feher_eger
Én hálával és tisztelettel gondolok rájuk..sokakra, azokra a névtelenekre is akik meghaltak. Mi meg még ezzel a kis Orbánnal sem tudunk elbánni.