Érdekes interjút közölt a New York-i International Cosmopolitan című folyóirat 1939. januári száma a diktátorok lélektanáról. Az interjúalany, C. G. Jung, a kor híres pszichiátere, akkor beszélt Európa diktátorairól, Hitlerről, Mussoliniról és Sztálinról, amikor azok nemcsak hogy éltek, hanem a II. világháború előtt álltak. A beszélgetés legérdekesebb része, ahogyan Jung a nép és a vezér viszonyát elemzi. Ennek lényege, hogy a diktátor és a nép elválaszthatatlan egymástól, nincs diktátor az őt elfogadó nép nélkül. A diktátor uralmának alapja, hogy a nép szereti. A népet mint tömeget szólítja meg, és a tömeg ösztöneit hozza felszínre. Megtestesíti, szerepében azonosul a néppel. A nép és a nemzet ő maga. Ha megsértik, magát a népet és a nemzetet sértették meg.
Jung azt kérdezi a riportertől: „Tudja-e, hogy ha a világ száz legintelligensebb koponyáját kiválasztjuk és összegyűjtjük őket, az eredmény egy ostoba tömeg lesz? Tízezer belőlük együtt egy krokodil átlagos intelligenciájával rendelkezne. Sohasem vette még észre, hogy egy vacsoránál annál bárgyúbb beszélgetés folyik, minél több embert hívott meg? Egy tömegben azok a tulajdonságok sokszorozódnak meg, amelyek mindenkiben megvannak, és ezek lesznek az egész tömeg fő ismertetőjegyei. Nem mindenkinek vannak erényei, de mindenki rendelkezik az alsóbbrendű állati ösztönökkel, a mélységesen primitív barlanglakók befolyásolhatóságával, a vadak gyanakvásával és bűnös szenvedélyeivel. Ezért, ha önnek több millió emberből álló nemzete van, az még emberinek sem nevezhető, az csak egy őshüllő vagy egy krokodil vagy egy farkas színvonalán áll.”
A diktátor az elfojtott ösztönökre, indulatokra, érzelmekre játszik, ez sikerének titka. A tömeget szólítja meg, azt manipulálja. Egy demokratikus vezetőnek az egyén, a gondolkodó ember a közönsége. Egy diktátor beszéde nem az értelemre, hanem az érzelmekre hat, az ösztönöket korbácsolja fel. A szövege populista és demagóg, amely a „tömeg” és nem az egyén értelmi színvonalának felel meg. Ez az alapja a hazug propagandának. A tömeg nem gondolkodik, hanem érez. A tömeglélektan pontosan leírja ezt a jelenséget, amikor a tömegben feloldódik a személyiség, feloldódnak a gátlások, az értelem elveszíti a szerepét, és a felelősséget másokra hárítja az egyén. A tömegember az elfojtott civilizálatlan vágyait, agresszióját éli ki. A diktátor ún. „karizmatikus” képessége az, hogy képes tömeggé formálni azokat, akikre hatni akar, és kikapcsolja az egyének értelmi kontrollját. Képes megszólítani és felszínre hozni az egyének tudatalatti, elfojtott indulatait, bosszúvágyát.
A diktátor hívei hálásak, hogy a „karizmatikus vezető” legálissá, elfogadottá teszi a normális esetben szégyellni való gondolatokat, indulatokat, egyszerűsítő hazugságokat. Ahogyan Jung nevezte ezt: képes a tudatalattiból a tudatba áthozni a tömeg lelke mélyén lévő butaságot, ostobaságot. Hitler kivételes adottságának azt tartotta, hogy képes volt a lelkében lebontani a tudatalatti és a tudat közötti gátat. Képes volt a tudatába felszabaduló szennyet, amely a hallgatóságnak csak a tudatalattijában létezik, felszínre hozni. Amikor ezeket prédikálta, akkor fogta meg mágikus erővel a hallgatóságot, mert a tömeg a lelke mélyén elfojtott vágyaira, indulataira, közönséges és durva gondolataira, érzelmeire ismert.
A prédikáció kifejezés nem véletlen. Az igehirdetés és a tömeglélektanra épülő hazugság, a propaganda hasonló elvre épül. Az igehirdetés sem az elmének, hanem a belső énnek szól, amit Jung tudatalattinak, a Biblia szívnek, belső embernek nevez. A hívő ember is a szívével hallgat, nem az eszével, majd a szívében felismert igazságok jutnak fel az elméjébe, amellyel azonosul. A diktátor olyan, mint egy igehirdető, azzal a különbséggel, hogy az igehirdető, aki valóban az Igét hirdeti, „az” igazságot mondja, a diktátor pedig a hazugságot. A Biblia is beszél erről az antropológiai tulajdonságról: „a hit hallásból van”. Nemcsak a bibliai hit. Úgy mondja, hogy Isten az igazság, az „ördög a hazugságban leledzik”, „a hazugság atyja”. Ez két szellemi valóság. Ezért hasonlítanak a diktátorok a prédikátorokra, és néha a prédikátorok a diktátorokra, a politikai gyűlések pedig karizmatikus istentiszteletekre.
A diktátor által manipulált tömeg addig tömeg, amíg a lelke mélyén lévő hazugságot hallja. Ezért a napi hazugság-utánpótlásról mindig gondoskodni kell. A fasizmusban és a nácizmusban ezért a legfontosabb a propaganda. Ezért fontos a média, ezért kell megragadni a tömegkommunikációs eszközöket. A tömeggé formálás eszköze a hazugság. A hazugság a kovász. A diktátornak folyamatosan el kell látnia tömeggé alacsonyított híveit hazugsággal. Ez a „mindennapi kenyerük”. Ez a „mágikus erő” alapja. Ennek érdekében ajánlatos kis köröket létrehozni, amelyek arra valók, hogy frissen tartsák a hazugságokat. A diktátor hívei szívüket adják a diktátornak. Azonosulásuk a hitre, és nem az értelemre épül. Az eszüket kikapcsolják. A tömeg hisz és nem gondolkodik. A hitükhöz kell megerősítésül a napi hazugság-adag. A diktátor karizmatikus, “természetfölötti” képessége abban áll, hogy ezt a tömeghatást eléri. Saját népe alantas indulatait felismeri, és azokat képes ideológiává szőni. A tömegpszichózist ébren tartja. Képes gonosz hitet létrehozni.
A nemzeti egység a „tömeg”
A diktátor egy népnek mindig az elfojtott, normális esetben szégyellt, legrosszabb tulajdonságait hozza elő. Az uszítás és a hazugság ezekre épít. Ezek minden esetben a nép kisebbrendűségi érzéseiből fakadnak. A diktátor maga is kisebbrendűségi komplexusokkal küszködő ember, aki túlkompenzál. Arra törekszik, hogy minél nagyobb hatalomra tegyen szert, hogy kisebbrendűségi érzését leküzdje, majd a nagyságot kínálja a népnek is. Ebben a lelki egységben egyesül a diktátor és az ő népe. Ezért a diktatúrák olyan országokban alakulnak ki, amelyekben a nép frusztrált, az egyéni szabadságból fakadó életstratégiák nem működnek. A demokratikus rend nem szilárd, nem működőképes, a kisebbrendűségi érzésből fakadó irigység és gyűlölet megerősödik.
A nép a diktátor kezében alantas tömeggé válik, elveszíti az egyének intellektuális szintjét. Átadja a szívét annak, aki a rejtett indulatait kifejezi és a bűnbakképzéshez a gátlásait felszabadítja. Egy központi hatalomtól várja az elégtételt azért, amit az önbecsapása révén igazságtalannak gondol. A diktátor azzal a képességgel rendelkezik, hogy megérzi a tömeg lelkében, tudatalattijában ezeket az ösztönöket. A tömeg felismeri a ki nem mondott indulatait, és érzelmileg azonosul a diktátorral. A nép ezért hálás, és cserében sokat tűr. Amikor a diktátor a nemzet egységét hirdeti, akkor a nemzet „tömeggé” szervezéséről, tömeggé alacsonyításáról beszél. Egy nép, egy párt, egy vezér. Aki ebből kivonja magát, az nem azonosul a „nemzettel”, az idegenszívű. Ezekkel szemben viszont minden megengedett, mert ők az okai mindennek.
Jung azt mondja Hitlerről, hogy „ő az első ember, aki minden németnek azt mondja, amit az a tudatalattijában egész idő alatt gondolt és érzett a német sorsról. Különösen a világháborúban elszenvedett vereség óta, és az egyik jegy, amely minden német lélek ismérve, nem más, mint a tipikusan német kisebbrendűségi komplexus – a fiatalabb testvér komplexusa, aki mindig későn érkezik a lakomára. Ezért Hitler hatalma nem politikai, hanem mágikus.”
Amíg a lelkek fölötti mágikus uralom tart, addig tart a politikai hatalom is. Jung azt mondja, „lehetetlen Hitlerről beszélni anélkül, hogy népéről ne beszélnénk, mert Hitler nem más, mint maga a német nép.” Ha később születik, talán azt mondja magáról, hogy a haza nem lehet ellenzékben. A külföldnek már akkor sem tetszett a diktátor, de a németeknek igen. Jung erről azt mondja, hogy „kevés külföldinek, de láthatóan minden németnek tetszik. Ez azért van, mert Hitlerben minden német tudatalattija tükröződik, de természetesen egy nem-német számára Hitler semmit sem tükröz vissza. Ő a hangszóró, amely felerősíti a német lélek meghallhatatlan suttogását olyannyira, hogy a németek tudatalattija számára hallhatóvá teszi.” Azt is mondja, hogy Hitler azért beszélt mindig hangosan, mert saját hitvallása szerint hetvennyolcmillió német hangját kellett hallatnia.
Jung később Sztálin és Hitler összehasonlításában a diktátorok két típusát taglalta, noha a fentiekben vázolt ismérvek mindkét típusra igazak: „Sztálin csak egy szörnyeteg, egy fejlett ösztönű, erős állat, ily módon kétségkívül messze a legerősebb a három diktátor között. Vaskos tarkójú, hegyes fogú szibériai tigrisre emlékeztet, olyan macska bajszával és somolygásával, amely megette a tejfelt. El tudom képzelni, hogy Dzsingisz Kán tulajdonképpen egy korábbi Sztálin volt. Hitler egészen más. Az ő teste nem tanúskodik erőről. Arckifejezésének legszembeötlőbb jegye álmodozó tekintete. Mindenekelőtt akkor döbbentem meg ettől, amikor azokat a képeit láttam, amelyeket a csehszlovák válság idején készítettek róla: a szeméből egy látnok tekintete sugárzott. Nem kétséges, hogy Hitler az igazi misztikus sámán kategóriájába tartozik.”
A látnokság arra vonatkozik, hogy látja a nép lelke mélyén elfojtott gondolatot, és ki meri mondani azt, amit az egyén nem merne. Ez a majdhogynem lelkes jellemzés azonban tükrözi azt is, hogy Jung a harmincas években részben maga is a nácik hatása alá került, bizonyítva saját tételét, hogy az ész nem képes a tömegpszichózis hatása alól felmenteni. És 1939-ben még nem látta azokat a hullahegyeket, amelyek ebből a „sugárzó látnoki” tekintetből nőttek ki. Ez a tekintet inkább eszelős, de a leírás jól fejezi ki a lényeget: a nép lelkére, ösztöneire hangolódó „nemzeti próféta” karakterét. Mussolini is az olasz néplélekről beszélt, de sokkal „emberibb” módon, kevésbé volt eszelős, mint Hitler, és kevésbé volt agresszív, mint Sztálin. De ugyanolyan diktátor volt, mint azok, akik a tömeg lelkét ragadták meg.
A diktátor mindig a válságos helyzetet használja ki. Ha ilyen nincs, akkor a válságot megteremti. A diktátor először rombol, hogy utána a saját világát felépítse. Ez az előfeltétele annak, hogy a nép tömeggé váljon. Mussolini abban a pillanatban lépett elő, amikor országában eluralkodott a káosz, amikor a munkásoknak nem volt munkájuk. Hitler akkor jött, amikor a gazdasági válság Németországban lesüllyesztette az életszínvonalat, és a munkanélküliség elviselhetetlen mértékűre nőtt. „Ez volt a német kisebbrendűségi komplexus tulajdonképpeni forrása, amely oly sok politikai eszméjüket és cselekvésüket meghatározta, és amely ma (1939-ben – A Szerk.) biztosan döntő egész politikájuk számára.” Mindkét esetben bűnbakokra volt szükség és erős államra, amely megoldja a helyzetet. Lelkierőt, magyarázatot ad a frusztrált népnek. „Mindketten, Hitler is, Mussolini is a néptől kapták hatalmukat, és ezt a hatalmat nem lehet elvenni tőlük” – mondta Jung 1939-ben. Legalábbis addig, amíg a tömeglélektanra épülő „mágia” tart. A hazugság mágiája a társadalmi támogatás alapja. Nincs fontosabb ember egy diktatúrában, mint egy jó szóvivő.
Elmebeteg-e a diktátor?
A diktátor „karizmájának” másik fontos összetevője a vakmerőség. Megtesz olyan lépéseket, amelyeket normális ember nem tenne meg. Gátlástalanul átlép olyan szabályokon, amire más nem lenne képes. A diktátor helyesen méri fel, hogy lépéseinek nem lesznek durva következményei, mert azok az emberek, akik nem rendelkeznek az ő gátlástalanságával, nem fognak ellene fellépni. Ők meggondolják lépéseik következményeit. Jung példaként említi, hogy Hitler annak ellenére megtámadta Csehszlovákiát, hogy az angolok intették, hogy ne tegye, mert nem nézik el tétlenül. Hitler tudta, hogy el fogják nézni. Mai nyelvre fordítva, az Európai Unió nem fogja megakadályozni. Ki lenne az, egy eszelősön kívül, aki merészeli megszüntetni a demokratikus alkotmányt, és van bátorsága azt egypárti alaptörvényre cserélni? És utána szemrebbenés nélkül azt állítani, hogy soha még ilyen széleskörű konzultáció és konszenzus nem előzött meg alkotmányozást. Normális ember tesz ilyet? Van hozzá bátorsága? Ezt csak egy eszelős meri meglépni. A diktátor gátlástalanságát az motiválja, hogy a tömeg tudatalattijában levő aljas indulatokat és vágyakat ki kell elégítenie. Nem elég csak ígérni, a hazugságokkal hergelt tömeg legalantasabb igényeinek meg is kell felelni. Ebben nagy segítség, hogy ezekkel az aljas vágyakkal maga is egyetért. Az antiszemita propaganda után nem maradhat el a végső megoldás. Aki elszámolást hirdet, annak meg kell töltenie a börtönöket. Egy diktátor soha nem áll meg félúton.
A diktátor személyiségjegyeinek vizsgálata elvezet a klasszikus kérdéshez, hogy kórtanilag elmebetegnek tekinthető-e a diktátor. Sok bajtól szabadult volna meg az emberiség, ha egyes politikusok személyiségjegyeiből időben levonják a következtetéseket. Annál is inkább, mert egyes személyiségjegyekből kiszámítható a viselkedés, és prognosztizálható a jövő. Egy beteg, személyiségzavarban szenvedő ember nem tud másképp viselkedni, csak ami állapotából következik. Könyvtárnyi irodalom született arról, hogy Napóleon, Mussolini, Hitler és Sztálin elmebetegek voltak-e. Számos irányzat létezik, a tudományos vizsgálatok eltérhetnek egymástól, de a diktátorokra jellemző személyiségjegyek jól ismertek. A definíciók pontosak. E tekintetben a tudományos konszenzus megbízható. A szakirodalom nem ismer egyetlen olyan esetet sem, amikor e személyiségjegyek birtokában valaki másképp viselkedett volna. Vagy ténykedésének végeredménye ne ugyanaz lett volna.
A nehézség abban áll, hogy a diktátorok környezete nem ismeri fel, nem hiszi el, hogy akit lát, az egy paranoiás őrült, egy potenciális szörnyeteg. Közülük sokan bekerülnek abba a pszichikai függőségbe, ahonnan ezt már nem lehet azonosítani, vagy ahonnan már nem lehet kilépni. A diktátorokra jellemző skizofrén paranoiás betegnek nincs betegségtudata. Pszichológiai alkalmassági vizsga nincs, a diagnózist a választók tömegeire bízza a demokrácia. A tömeg viszont a fent kifejtett módon manipulálható, a következmény pedig minden esetben katasztrófa. Ha a rendszerbe nincsenek beépítve olyan korlátok, amelyek megakadályozzák az abszolút hatalom kiépítését (mint az amerikai alkotmányban), akkor egy paranoiás őrülttel szemben nincs védekezés.
Sok ember életét mentette volna meg például Magyarországon, ha komolyan veszik azt a pszichológiai elemzést, amelyet Málnási Ödön, Szálasi közvetlen munkatársa készített 1941-ben a későbbi „nemzetvezetőről”. Málnási, aki amúgy maga is nyilas volt, lélekkórtant tanított, évről-évre elvitte a diákjait a bolondokházába is, hogy felismerjék az elmekórtani eseteket (ez valamikor a tanítók kötelező kurzusa volt!). Szakemberként diagnosztizálta Szálasit, és miután leírta főnöke pszichikai állapotát, még szakszerű terápiát is javasolt. Három évvel a pesti zsidóság egy részének Dunába lövetése előtt Málnási, aki Szálasi második embere és a nyilaspárt főideológusa volt, az alábbi zárt intézeti terápiát javasolta Szálasi elmeállapotára nézve:
„Kellő felügyelet mellett ellenőrzést és nyugalmat biztosító intézeti elhelyezés. Gondos, éber ápolás. Kellő minőségű táplálás. Esetleg félnapos, 32–34 Celsius-fokos fürdők. Sok friss levegőn tartás. Szabadban, kertben mozgás biztosítása. Egyéni hajlamainak megfelelő munka (rajzolás, esetleg festés is) és szórakoztatás (stratégiai, hadtörténeti, szociálpolitikai könyvek, folyóiratok, napilapok olvasása, jegyzetelése). Vérrokonai és menyasszonya számára látogatási engedély.”
Málnási úgy tekintett Szálasira, mint bárki másra a kezelésre szoruló betegek közül. A különbség az, hogy nem politikus esetében a diagnózis alapján ezt a terápiát végrehajtották volna. Politikus esetében azonban ezt közönséges sértegetésnek tekintik, pedig nem az. A végeredmény ismert. Amennyire ezt utólag meg lehetett állapítani, Málnási szakszerű diagnózist adott Szálasi személyiségéről, és még a terápiát is helyesen állapította meg. A terápia azonban elmaradt, mert ha egy politikus beteg a pszichéjében, attól még őt a politikától nem lehet eltiltani. Alkalmassági vizsga csak a gépjárművezetésnél van, az ország vezetésénél nincs. Pedig Málnási Szálasiról adott tudományos elemzése teljes mértékben egybevág azokkal a diktátorokról szóló általános megállapításokkal, amelyeket tudományosan később rögzítettek, és amelyeket ma már mindenki ismerhet. Málnási azt is feljegyzi, hogy Szálasi nem közveszélyes addig, amíg ambíciói „a hatalmi erőviszonyok korlátainak medrében érvényesülnek, és hatalma nem korlátlan.” A volt nyilas lélekbúvár azokra a fékekre és ellensúlyokra utalt, amelyeket Orbán Viktor az elmúlt egy év során lebontott, és amelyek a maga idejében már Szálasit sem korlátozták.
Kiemelnénk néhány elemet Szálasi diagnózisából. „Beteges akarnokság, saját énjének túlbecsülése.” Arra készült például, hogy “európaszervezési rendeltetésű ideológiát hoz létre”. Idézem: „úgy hiszi, hogy az ő ideológiája lesz az összes európai népek új világnézete, az európarendezés elvi alapja, ő pedig Európa prófétája. A Kárpát-Duna Nagy Haza Egyesült Földek és Gyepűknek korlátlan hatalmú Duce-ja, nemzetnagya, nádora.” Ez utóbbit mondhatjuk úgy is, hogy Közép-Európa új hatalmi központ lesz. Ezt még Hillary Clintonnak is bejelentette a Nemzeti Ügyek kormányának feje. Málnási úgy diagnosztizálta Szálasit elmekórtani szempontból, hogy „a megalomania periodica (nagyzási téveszmés periodikus elmezavar) és a megalomániás paranoia (nagyzási téveszmés tébolyodottság) vegyes tüneteit mutatja”. Magát kivételes személyiségnek tudja, akinek küldetése van, és aki új korszakot nyit a történelemben. Mondhatnánk, korszakváltást vizionált saját szerepe köré. Ismerős? “E téveszme rabja, magát korrigálni nem tudja” – írta Málnási Szálasiról. Azt még hozzátette, hogy Szálasi betegsége nem olyan természetű, ami a büntethetőségét kizárná.
A diktátorokra jellemző paranoia tekintetében leírja, hogy Szálasi minden baj okát kizárólag másokban keresi, saját magában meglátni nem tudja. Ha taktikai helyzetekből nem talál kiutat, kórosan hazudik, még olyan tényeket is letagad, amiket aláírt. Törvénybe ütköző mozgalmi cselekményekre ad utasítást másoknak, melyekért utólag a felelősséget nem vállalja. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy esetleges felelősségre vonás esetén ma azt mondaná Szálasi, hogy “Szijjártó mondta, nem én, az egyéni képviselői indítványokért azok felelnek, akik benyújtották, és akik megszavazták. Kérdezzék Lázárt.” Nem a népért küzd, hanem a hatalomra jutásáért. Ha valaki nem vak eszköz, akkor úgy kezeli, mint a legnagyobb ellenségét. A hűséget, hálát, bajtársiasságot nem ismeri, de minden eszköznek tekintett embertől megköveteli – szól a diagnózis.
Továbbá: „párthíveitől engedelmességet, csodálatot követel, és minden olyan személyiségre, aki vele az élvonalban küzd, és a szerepét veszélyezteti, lecsap, határtalanul féltékeny, és minden lehetséges eszközzel küzd ellene. Ezért kellett mozgalma vezetői garnitúráját, minden erős személyiségét kitessékelni, eltávolítani.” Aki előtt az álarca összetörik, az előtt gyámoltalanná válik. Azt az embert üldözni kezdi, kinevezi ellenségnek, ügynöknek, árulónak. Arra az egy-két emberre támaszkodik, akikre kezdettől fogva nem volt féltékeny, és azok hízelgő tanácsait vakon követi. Ellentmondást nem tűr. “Egy személyhez tapadt hitbuzgalmi egyesület lett a pártjából” – olvasható az elemzésben.
A félreértések elkerülése végett közöljük, hogy a fentiek Málnási Ödön Szálasi Ferencről készült diagnózisából származó szó szerinti idézetek. A Fideszben és a Jobbikban soha nem dolgoztunk, a belső viszonyokat nem ismerjük. De ha valaki ráismer valakire, az nem a véletlen műve. Ezek az ismérvek ugyanis a (skizofrén) paranoia betegségének általános tüneteivel megegyeznek.
A diktátor háborgó lelke
Diktátorok általában a szervezett bűnözésben, a politikai pártokban, a családban és az egyházakban jelennek meg. Mindig olyan helyen, ahol nekik kiszolgáltatott emberek vannak. A legtöbb diktátor egyesíti magában ezeket a tulajdonságokat, egy pártvezető egy személyben maffiafőnök és lelkész-prédikátor is, aki a családját is terrorizálja. Ahogyan egy lelkész-prédikátor is sokszor úgy vezeti a gyülekezetét, mint egy pártelnök és egy maffiafőnök keveréke. A maffiafőnököknél sincs vallásosabb ember, és politikai hatalmat is építenek. A közös nevező az, hogy ugyanabban a betegségben szenvednek. A skizofrén paranoia a leggyakoribb oka annak, hogy valaki diktátorrá válik.
A paranoia alapja a bizalmatlanság, a támadástól, a megszégyenüléstől való félelem. A kiszolgáltatottság elkerülése végett a paranoiás ember arra törekszik, hogy mindent és mindenkit kontroll alatt tartson. A paranoia megaláztatásból vagy hátrányos társadalmi helyzetből fakad, hátterében kisebbrendűségi érzés húzódik meg. A paranoiás mindenkiben veszélyt lát, ezért van szüksége arra, hogy elnyomja a környezetét, és minden erejével azért küzd, hogy paranoiás félelmeit legyőzve bizonyítsa saját nagyságát és kiválóságát. Ez a kompenzáció repíti minden közösség élére. A diktátorok többsége átél egy olyan fokú kudarcot, megaláztatást, mellőztetést, amit nem tud feldolgozni. Amikor helyzetbe kerül, ezt a frusztrációját és sérülését próbálja legyőzni.
A tudományos leírás szerint „a paranoidok állandóan lesik, vizslatják környezetüket, örökösen résen vannak, lelepleznek, semmi jót nem tételeznek fel embertársaikról. Az állandóan védekező, ennél fogva támadásra kész alapállás behatárolja az érzelmi kapcsolatokat, nem tesz lehetővé intim kötődést. Soha senkiben nem bíznak meg teljesen, még a legközvetlenebb családtagban sem. Akár van veszély, akár nincs, ők mindig készek állnak a támadás fogadására. Állandó harcban állnak. Soha nem lazítanak, éberen figyelnek, és megfigyelnek minden apró mozzanatot, melyek képzeletükben ellenséges tartalommal telítődnek. Örökös feszültségük megmérgezi emberi kapcsolataikat; ingerültség, kötözködés, kicsinyes ellenségeskedés válik uralkodóvá. Ennek az életstratégiának igen nagy ára van; óvakodnia kell az intimitástól, a meleg érzésektől, a bizalommal teli emberi kapcsolatoktól. Ez csak úgy érhető el, ha önmagából is kiirt minden lágyságot, játékosságot, empátiát, együttérzési hajlandóságot. A paranoid személyiségzavarban szenvedő ember kemény, merev, érzéketlen, mogorva, mert csak így tudja megvédeni magát az emóciók csapdájától. Jellegzetes megnyilvánulása a gőg, az oktalan büszkeség, saját kiválóságába vetett hit, ami független a tapasztalattól. Kudarcaiért mindig a külvilágot okolja, soha nem ismeri el, hogy valamiben hibázott. Ez a felelősségelhárító attitűd minden megnyilvánulásban tetten érhető, képtelen feladni, korrigálni, belátni, kompromisszumot kötni, mert a legkisebb engedmény is a legyőzöttség érzését kelti benne. A tapasztalat nem befolyásolja, nincs benne kétely, önkritika, nincs szüksége társra, szövetségesre, nem is képes együttműködésre, mindez számára a gyengeség jele, ami függetlenségét veszélyezteti. Ügyesen kerüli azokat a helyzeteket, amelyekben megkérdőjeleződhetne személyes kiválósága, “különleges” státuszra törekszik, a nyílt versengést kerüli. Ha egy náluk hatalmasabb erővel kerülnek szembe, és nem tudnak kitérni, szélsőségesen szorongani kezdenek. Feszültségüket dühös vádaskodásban, rejtett vagy nyílt agresszióban vezetik le. Összeesküvést, támadást, ártó szándékot sejtenek az események láncolatában, ami fokozott védekezésre, illetve támadásra készteti őket. Az ok-okozati láncolat összefűzése önkényes, esetenként pszichotikus formát is ölthet. A paranoid személyiségzavarban szenvedő ember valóságérzékelése hamis, kapcsolatai őszintétlenek. Örökös gyanakvása azt eredményezi, hogy valóban becsapják, de legalább is “megkímélik az igazságtól”. A diktátorok, illetve a diktátor hajlamú emberek igen gyakran jellemezhetők ezekkel a vonásokkal. Harciasságuk, ellenségességük, omnipotenciájuk, dölyfösségük nagyon is sérülékeny ént takar, melyet alapjaiban veszélyeztet minden emocionális közelség. Ha összeomlik ez a védekezési stratégia, fenyegetettnek, megtámadottnak érzik magukat, felszínre kerülnek a patológiás, esetenként pszichotikus tünetek. Az állandó feszültség következtében fokozódik a beteg veszélyeztetettségi érzése, és szorongásos roham, pánik uralkodik el rajta. Egy idő után kiszámíthatatlanná, ön- és közveszélyessé válhat.” A félreértések elkerülése végett, ez nem egy konkrét személy jellemzése, hanem egy orvosi leírás.
A diktátor és az ő környezete
Egy diktátor felismerhető arról, hogy azokat a társait, akikkel együtt indult – attól függően, hogy a diktátor politikai vezető, maffiavezér vagy szektavezér – félreállítja, száműzi vagy megöli. Nem tűr maga mellett olyan személyt, akinek a szava az övével hasonló súllyal esik latba. Vagy olyanokat, akik ismerik korábbi énjét, és emiatt nem misztikus tisztelettel és csodálattal tekintenek rá. A diktátor ilyenkor a fiatalabb generációból, a később csatlakozottak közül szemeli ki közvetlen munkatársait. Olyan embereket választ, akiknek kezdetben megtiszteltetés, hogy a vezért ismerhetik, szolgálhatják, a második vagy harmadik vonalból az első vonalba emelkedhetnek. A diktátor jó érzékkel választja ki azokat az embereket, akiken látszik a tisztelet és az odaadás, és akiknek a lelke fölött uralkodni képes.
Szakemberek szerint nemcsak a diktátor beteg, hanem azok is, akik kiszolgálják. Ezek az emberek elveszítik a lelki tartásukat, önállóságukat, a diktátortól függ a lelkiállapotuk. Valóságos kiképzésen mennek át, amelynek során a vezér szabályosan idomítja, „betöri” őket, mint egy lovat. Kiirt belőlük minden önállóságot. Szeszélyesen csap le rájuk vagy dicséri meg őket. A kolbász és az ostor módszerével alakítja ki a feltétlen engedelmességet. A munkatársait szolgákká alacsonyítja le, akik a félelem és a rettegés légkörében élnek. Mivel ettől szabadulni szeretnének, lesik a diktátor minden szavát, akaratát, hogy a dicséretét kiérdemeljék. Nemcsak gyenge lelki alkatról és összetört személyiségről van szó. Ezek az emberek egy idő után betegesen alkalmazkodnak. A diktátor fejével gondolkodnak, átváltoznak, kettős tudatuk alakul ki, kitalálják a vezér gondolatait, elveszítik saját énjüket, az önkontrolljukat, utánozzák a vezér szokásait, a beszédét, hanghordozását, az öltözködését. Szinte belebújnak a diktátor lelkébe a kényszeres hasonulás során, majdnem eggyé válnak vele, és a vezér ezt várja el tőlük. Gátlás és önálló gondolkodás nélküli zombikká, akarat nélküli gépekké válnak, elveszítik az erkölcsi érzéküket, bármire hajlandók. Felfüggesztik a lelkiismeret működését, olyanok, mintha programozva lennének. Nincs olyan hazugság, nincs olyan gazemberség, amivel ne lennének képesek azonosulni, vagy amit a diktátor parancsára ne hajtanának végre. Ezek az emberek életveszélyesek.
Minden diktátornak van legalább néhány ideológiai támasza, közvetlen munkatársa, aki az ő fejével gondolkodik, aki a beteg lelkének szállítja a bizonyítékokat, hogy a vezért valóban üldözik. Bástya elvtársat bizony meg akarják ölni. Egy idő után a diktátor is manipuláció áldozata lesz, mert akkor is azt mondják neki, amit hallani szeretne, ha hazudni kell neki. Környezete kielégíti a paranoiáját. Egy-egy szolga fellázad az ellen, hogy a személyiségét véglegesen összetörjék, és beszélő szerszámot, vakon hívő, megfélemlített és kioperált agyú janicsárt faragjanak belőle. Ezért ő is a száműzöttek közé kerül. És minden diktátornak van egy olyan pénzügyi bizalmasa, aki mindenre képes érte, aki minden titkot ismer, és aki a diktátor fekete pénzügyeit kezeli. Aki teljes lelkével szolgálja, aki a kútba is beugrana érte. Ezeket a prototípusokat minden politikai diktátor, minden maffiafőnök vagy szektavezér környezetében fel lehet ismerni. Ezeket egészítik ki a szolgalelkű végrehajtók. A diktátor nagyon ügyel arra, hogy bizonyos információkat visszatartson, és ezzel lépéselőnyben legyen. A végrehajtók nincsenek a részletekbe beavatva. A diktátor nem bízik meg soha senkiben, hogy magától jól csinál majd valamit. Meggyőződése, hogy csak totális kontroll alatt, és nyomásgyakorlás útján lehet az embereket vezetni.
A diktátor gondoskodik arról, hogy a környezetében mindenkit megalázzon, mindenkit kompromittáljon, lejárasson és bűnrészessé tegyen. Nem véletlen, ahogyan kiosztja a szerepeket, személyre szabva, hogy ki milyen jogellenes, alkotmányellenes törvényt nyújtson be. Senki nem maradhat tiszta. Mindenki kap annyi pénzt is, hogy piszkosnak érezze magát, és ne merjen fellázadni. A diktátor környezetében a félelem az úr. A paranoiás ember kiszámíthatatlan, állandóan készenlétben áll, állandó készenlétet igényel, és soha nem fárad. Az alattvalókat egymással szemben is megosztja, kijátssza, hogy elejét vegye az összeesküvéseknek.
Levél a Financial Timesnak
Málnási azon a ponton szakított Szálasival, amikor fel kellett volna adnia a személyiségét, és fenntartás nélkül kellett volna engedelmeskednie a nyilas vezérnek. Málnási azt a levelet már nem írta volna meg a Financial Timesnak, amelyet a cseppet sem műveletlenebb Kovács Zoltán, az Orbán-kormány kommunikációért felelős államtitkára megírt. Egy szakember számára ez a levél csemege: Kovács lelki bedarálásának, „megtörésének” egyik fontos állomása. Kovács Zoltán idomítása most zajlik. Még néhány hasonló aljasságot elkövet, hozzászokik a szemrebbenés nélküli hazudozáshoz, jólesik neki ezért a Főnök dicsérete, elhiszi, hogy a legnagyobb aljasságokkal is valami fontos és jó ügyet szolgál, és elfelejtheti azt az embert, aki ő valaha volt. Egy ilyen primitív levelet egyetlen kormányzati tisztviselő sem küldene el, aki megőrizte személyiségének autonómiáját. Egy diktátor néha szándékosan bízza meg olyan feladattal az embereit, amivel égetik magukat. Ezzel teszteli is őket. Ez a fajta szervilizmus már nem egy lojális beosztott szervilizmusa, hanem a lelkében agyonterrorizált alattvaló engedelmessége. Egy olyan emberé, aki minden nap reszketve megy a munkahelyére, összerezzen, ha megcsörren a telefonja. A diktátor emberei ugyanis lefelé egymást is ugyanúgy terrorizálják, ahogyan őket felülről. Egy diktátor kiöli mindenkiből az ellenállást, az önálló gondolkodást, gépies végrehajtókká és alattvalókká tesz mindenkit. Akit nem sikerül ilyenné tennie, azt üldözi.
A vezér feltétel nélküli kiszolgálása borzalmas belső világot és ijesztő jövőt tár elénk. Ez a kör egyre inkább tágul, és a rettegés, a félelem egyre szélesebb rétegeket érint. Ahogyan a pártja működik, úgy fog működni az egész ország. A lelki terror eléri a legalsó társadalmi szinteket is. Minden a vezér jóindulatától függ. Környezetének magatartása a legékesebb bizonyítéka annak, ha valaki diktátor, és elődeihez hasonlóan paranoiában szenved. Ha ez enyhe skizofréniával is párosul, a betegnek nincs betegségtudata. Ezért nem lehet elvárni tőle, hogy felismerje a helyzetét. Csak kívülről állítható meg. Ha erre nem kerül sor, akkor ennek sem lesz jobb vége, mint bármely diktátor ámokfutásának. Azt senki ne várja, hogy egy diktátor uralma következmények nélküli lesz. Hogy a népet kényszermunkára, a fizetésképtelen devizahiteleseket egyfajta gettóba kényszerítik, szintén a paranoia tipikus következménye. Akkor érzi magát biztonságban a vezér, ha a népe kiszolgáltatott, önállósága alapjait elveszítette, ha jogfosztott, ha jóléte és szabadsága tőle függ. Ha ő lesz népe atyja és gondviselője. Akkor érzi jól magát, ha az egyén megszűnik, és marad a tömeg. Mussolini fasiszta állama felszámolta az egyént. A “nemzet” (a tömeg) és az állam, élén a Vezérrel – ez a Nemzeti Korporáció Rendszere. Ezért nem szeretik a diktátorok a nem lakájként működő művészeket és az értelmiséget. A művészet és a tudomány a propaganda szolgálatában áll, az ezen kívül eső művészeti és tudományos tevékenység belügyi kérdés.
Utóirat
Jung azt a terápiát javasolta Hitler esetében, hogy ne állítsák meg, mert egy ilyen „belső hang” által vezérelt ember még több kárt okoz, ha nem engedik, hogy végigcsinálja, amit akar. Egy diktátort mindig egy belső hang vezeti, az “inspirációja” és nem a racionális gondolkodás irányítja. A történelem azt igazolta, hogy Jung nagyot tévedett, mert Hitlert bármilyen áron meg kellett volna állítani már az elején. Más kérdés, hogy nem nagyon ismerünk olyan diktátort, akit az elején megállítottak volna. Ha egy diktátornak megengedik a korlátlan hatalom kiépítését, az rendszerint befutja a pályáját. Egy diktátort belülről csak a régi harcostársai állíthatják meg, akikkel együtt kezdett, akik számára ő nem misztikus személy. Ehhez azt kellene belátniuk, hogy nem szenved csorbát az ügy, amit képviselnek, ellenkezőleg. Le kellene győzniük a félelmüket, és vállalni a diktátorral való szembefordulás következményeit. Ha ők el is buknak, megállítják az ámokfutást, megmentik az országot és a népet egy beteg ember diktatúrájától. Azt is meg kellene érteniük, hogy Orbán megbuktatásával nem jönnek vissza a „kommunisták”, a politikai ellenfeleik. Egyrészt, az a politikai erő, amely nem védte meg a demokráciát a diktatúrától, az betöltötte történelmi szerepét, és ebben a formában kivégezte magát. Csak teljesen újjászületve mérethetik meg magukat eséllyel. Mindenki, aki asszisztált hozzá vagy kollaborált a diktatúrával, szintén lejáratta magát. A szétvert demokratikus jogrend miatt pedig egy új nemzeti kerekasztalra lesz szükség, amely helyreállítja a jogrendet, felszámolja és egy tollvonással eltörli mindazt, amit a diktatúra alkotott, és új demokratikus választásokat ír ki.
Külföldről csak akkor avatkoznak a folyamatokba, ha Orbán a tüntetők vagy a népe ellen támad fegyverrel. Belső népmozgalom csak akkor várható, ha a „mágia” megszűnik, a hazugság nem működik, a diktátor a nép szemében lelepleződik.
Egy olvasó azt kérdezte egy hozzászólásában, hogy ha az elégedetlenséget erőszakkal elfojtják, mert betiltják a tiltakozás jogát is, akkor nekünk is ellen kell-e állnunk, barikádokat kell-e építenünk, kukákat kell-e gyújtogatnunk?
A válasz: igen. Minél előbb, annál jobb, mert annál kevesebb lesz a veszteség és az áldozat. Nyugodtan lehet barátkozni a gondolattal. Sajnos, ez így szokott történni, ezt nem lehet megspórolni.
De előbb a tömegpszichózis állapotából ki kell józanodnia a magyar népnek, szembe kell néznie önmagával, az alantas ösztöneivel, amelyekkel megcsalták. Fel kell ismernie, hogy szellemileg a Balkánnál is sötétebb állapotba jutott. Az egyéneknek vissza kell nyerniük a józan eszüket, az értelmüket. A fasiszta, rasszista és náci ideológiákkal, a nacionalista gőggel örökre szakítaniuk kell. Fel kell ismerniük, kivel állnak szemben, és örökre meg kell fogadniuk, hogy azt az utat elhagyják, ami idáig vezetett. Legalább olyan bűnbánatra van szükségük, mint amilyet a németek gyakoroltak. Síráson, megbánáson, sok szenvedésen és végül katarzison kell átesnie a magyar népnek, amikor szakít azokkal az eszmékkel, amelyek ide juttatták. Fel kell hagynia eddigi mentalitásával és gondolkodásával.
De ez nem mostanában következik be. Nagyon rossz és borzalmas évek jönnek, úgy tűnik, mindenért meg kell fizetni, és a magyaroknak fenékig kell üríteniük ezt a poharat. Másképp nem tudnak megváltozni. Vagy megváltoznak, vagy eltűnnek.
Akkor békés, de határozott tiltakozásokba kell kezdeni, meg kell próbálni kijelölni a határokat, nyomásgyakorlással visszakényszeríteni a diktatúrát a demokratikus keretek közé. Ez már nem fog menni. Ha ezt erőszakkal elfojtják, akkor bármilyen eszközzel meg kell dönteni a diktatúrát. Ezt nem én mondom. Lehet idézni Orbán Viktornak 2006-ban elhangzott nyilatkozatait, és annak szellemében eljárni.
Akkorra már úgyis ugyanúgy egyedül marad, mint Mubarak, akihez talán Isten (nem hívőknek: a sors) keze küldte el, hogy meglássa, hogyan fogja végezni, ha végigmegy azon az úton, amelyiken elindult.
Egy nem hivatalos magánjellegű megjegyzés
Ha egyszer vége lesz ennek a szörnyűségnek, akkor remélem, hogy az új demokratikus rend első dolga lesz betiltani és harminc év börtönnel megfenyegetni az összes nácit és fasisztát, a náci pártokat, a fasiszta és náci beszédet. Soha többé egyetlen náci sem fenyegethet egyetlen romát, zsidót, magyart, szlovákot, románt, liberálist, baloldalit, meleget, hideget vagy bárki emberfiát, nem tagadhatnak ki senkit a nemzetből, nem mondhatják meg, ki a jobb magyar, ki nem, mert, aki ezt merészeli, az az Orbán-kőbányákban kopácsolhat ötven évig. Nem masírozhatnak, nem terrorizálhatnak senkit, nem sérthetik mások emberi méltóságát. Azok az anarchista liberálisok, akik a nácik és a fasiszták szabad rombolását tartották a demokrácia fokmérőjének, bűnbánattal belátják téveszméik következményeit, örökre visszavonulnak, és befogják végre a szájukat. Az új demokratikus Magyarország pedig a hatalmi ágak megosztására épülő olyan új alkotmányt fogad el, amely garantálja, hogy egyetlen paranoiás diktátor se tudja azt újabb fülkeforradalommal megváltoztatni.
VIP
Hogy is szól az a Nagy Magyar Rege az medvének az bőrirűl?
Győző,
Nem próbálom felmenteni. Azt hiszem, hogy pszichés zavara nem olyan mértékű, hogy akadálya lenne büntethetőségének. Csak a hatalma, többek között ezért is ragaszkodik hozzá oly nagyon.
Jaj Istenem! Lehet, hogy én is egy mini diktátor vagyok? Segítség.
Kedves Alfréd,
A csoport értelmi színvonala a csoport struktúrájának függvénye. Azt hiszem, Jung egy sokkal bonyolultabb összefüggés egyik lehetséges eredményét akarta frappánsan hangsúlyozni. Sajnos, lehetséges, hogy akár a legnagyobb koponyák együttese is hülye legyen, ha ilyenek a csoport személyközi viszonyai, döntési mechanizmusai.
A mostani kormány is egyenként intelligens emberekből áll, a kormányzatban a hivatalokban nem hülyék ülnek, azonban a hatalmi mechanizmusok és a politikai-ideológiai torzulások miatt az egész kreténként nyilvánul meg.
Azt hiszem, csomagolnom kell:)))
VIP és Gyozo: valóban korai még a pohár készítése – de a pia addig is elviselhetőbbé teszi a várakozást!
viktor – sajnos sokan így gondolják – és főleg a mobilisabb, jobban képzett, nyelveket beszélők, vagy a reményre jogosító fiatalok mennek el: azaz orbánc kivérezteti az országot! Az eredmény nem sokkal fog eltérni egy háború utáni helyzettől!
Ranschburg Jenő: _A szemét ott ül a Parlamentben_
2011. jan. 13. … Ranschburg Jenő: “A szemét ott ül a Parlamentben” – illusztráció “A demokrácia
jó. … Jung mondja a Nietzschéről írt tanulmányában: az ember azért hozta létre
a valláserkölcsöt, hogy legyűrje ősi, állati ösztöneit. …
http://.fn.hu/belfold/20110112/ranschburg/ -
( ha nem nyíla meg, google kereső a cikk címével)
József Attila
HAZÁM
1
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,
a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor
munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.
2
Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár
bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!
S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.
Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!
3
A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.
S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.
4
Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.
Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.
Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.
Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.
5
A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.
Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.
Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják
a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.
6
Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.
Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.
Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.
Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.
7
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
Totyogjon, aki buksi medve
láncon – nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok – szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,
hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót – nekem
add meg boldogabb énekem!
1937. május
Pedig össze sem beszéltem Jungal s esküszöm nem olvastam a 939 es cikket sem.
Mégis ugyan úgy s ugyan azt gondoljuk a diktatúrákról s “karizmatikus” vezetőikről.
A nemzet alsóbbrendűségi komplexusa a mozgatórugó, a magyarság kollektív “vesztessége” az érzés hogy méltánytalanul mindig a vesztes oldalon állt. Nem sikerült sosem igazán a “kitörés”, ezer éves történelme során legfeljebb “csatát” sikerült nyernie de “háborút” sosem. Természetesen nem ,nem csak harcra értendő hanem el vonatkoztatva is. Pedig ez a félig üres pohár esete csupán de a fusztrált magyar lélek sosem látja félig teltnek.
Az pedig általános emberi gyengeség hogy nem szeretjük bevallani saját felelősségünk a balsikerben. Ez fokozottan igaz a “tömegre” ahol az egyén megszűnik,feloldódik. Ugyanakkor maradék kételyei elszállnak s ereje hatalmassá nő ,az erő érzése pedig részegít s rabul ejt. Szó szerint függővé válik tőle gyenge s erős egyaránt.
Ezért alakult/alakul mindig úgy hogy a rendszer legnagyobb kritikusai mindig a józanok, s ki maradhat józan???? Akit nem szippant be a tömeg pszihózis mivel kívül álló így nem fog rajta a “varázs”! Nincs közös tudatalatti vágy, gyarlóságaik különböznek így nincs “kulcsa” a “karizmatikus” vezetőnek lelkének sötétebb feléhez.
Fekete Györgynek:
Gyuri, na, nehogy már Rákosihoz hasonlítsál engem éppen Te, aki a fentiekben Sztálint véded. Ez nagyon vicces, de sajnos a szabályzatba ütközik a troll tevékenység. BL
Szeretném, ha valaki szép lassan elmagyarázná nekem, hogy a fityesznek mi baja volt a köztársasággal, mint államformával. Mer ugyibár jan. 1-től Magyarország államformája Magyarország.
A diktátort a senatus választotta meg katonai vészhelyzet esetén. Hat hónapra választottak dictatort, de ő lemondhatott korábban is rendkívüli megbízatásáról. Működése közben a normális köztársasági hivatalok és tisztviselők is megőrizték funkciójukat, hogy ellenőrizzék a főhatalommal felruházott politikust.
Ó igen! De hol vannak a köztársasági hivatalok és tisztviselők?
És a 6 hónap már eltelt!
BRUTUS ! BRUTUS ! BRUTUS !
Bár csak lenne valaki, aki meg tudná mondani, hogy ki az az ember, akiben még megbízhatnánk.
Alfred Tarski
2011. augusztus 16. kedd
09:22
Kik voltak Orbán legnagyobb támogatói? Nem mások, mint szellemi életünk elitje, az orvosok, tanárok, művészek.
A többiekről – az istenadta népről, egyházakról stb. – most ne beszéljük).
Hol volt a nagy eszük akkor, amikor szájtátva itták azokat a szövegeket, amiket hallani akartak. Nagyon kevesen voltak, akik tudták, hogy a hallottak legnagyobb része hazugság. A többséget elkábította a szirén éneke, és gondolkodás nélkül követte azt.
Ha valakinek, akkor nekünk volt eszközük a gondolkodásra. Tisztelet a (nagyon) kevés kivételnek, nem használták.
Orbán azt ígérte nekik, hogy kapnak majd szép narancsszínű vödröket, amivel építhetik a homokváraikat, most meg fel vannak háborodva, hogy a homokozóban alig van homok, az a kevés is tele van kutyaszarral, a vödör helyett meg csak egy pici lapát van. Azon kívül minden egyezik az igértekkel…
…
Nézd végig O.V. bármelyik évértékelő szeánszát.
Tátott szájjal, üdvözült tekintettel isszák az Igét, egy-egy tökös mondatot ütemes tapssal jutalmaznak. Úgy viselkednek, mint a cikkben leírt TÖMEG, és nem úgy, mint az 100 okos embertől elvárható lenne!
Aztán hazamennek, másnapra elmúlik a varázslat, és ugyanezen emberek oktatják a fiatalokat a magas tudományokra és művészetekre… és csak úgy mellesleg diszkréten méltatják a narancsszínű vödör nemzetépítő szerepét…
…
Az ilyen koponyákról egy régi versike jut eszembe:
Berva moped drága kincs,
Jó ha van, de jobb ha nincs.
Gyozo,
az a bajuk vele, hogy jövő jan. 1-től itt alkotmányos fasizmus lesz, de ezt nem mondhatják ki nyíltan, mert akkor már kb. márciusban kirúgtak volna minket az EU-ból.
De sebaj, majd jövőre! Vagy ha mégse, akkor jönnek a szankciók, mikor az EU rádöbben, mekkora nagy rakás szarkupac nőtt oda a küszöbükre.
girbegurba,
ez frappáns volt!
“A mostani kormány is egyenként intelligens emberekből áll, a kormányzatban a hivatalokban nem hülyék ülnek, azonban a hatalmi mechanizmusok és a politikai-ideológiai torzulások miatt az egész kreténként nyilvánul meg.”
Sajnos, attól, hogy definiáljuk a szart, még nem lábalunk ki belőle! :(
De előbb-utóbb eljön annak is az ideje! :)
T.Mindenki!
Inkább legyen puha diktatura és nyugodtan kimehessek az utcára,mint demokrácia és akkor bármikor megölhetnek az utcán.Aztán a gyilkos meg etetik a hozzátartozóim még vagy 10 évig.Persze közbe neki(ÉS CSAK NEKI!!!)jogai vannak.Nézheti a tv(JÁR NEKI!!),tanulhat(JÁR NEKI!!).badizhat(JÁR NEKI).
Ha én mint dolgozó akarok tanulni munka mellett akkor fizessek érte,Ha enni akarok fizessek,ha filmet akarok nézni fizessek,ha fűteni akarok fizessek.Na ez a demokrácia.
Mit gondoltok miért utáljuk a cigányokat?
Kedves cikk iró szeretném látni ahogy beköltözik egy cigánytelepre és ott él ,csak 1 hétig.Könnyű az okosságokat a távolból ontani!
Ez is egyfajta diktatura ,mikor távolból magyarázzák a normálisan élőknek hogy legyenek toleránsak TÖBB EMBERÖLTŐN KERESZTÜL(qvázi tönkretéve a saját életüket),a büdös ,buta lusta “emberekkel”.
Én nem minősitem az amerikaiakat mert nem éltem ott!!De azt is elvárom hogy senki aki nem élt itt az minket minősitsen!
Nem vagyok Orbán hivő,de butaság lenne azt állitani hogy minden rossz amit ő akar.
Lehet most kiabálni onnan (nagy divat)hogy rasszista.Nem vagyok az csak emberként szeretnék élni egy olyan világban ahol este 10 után is kimehetek az utcára,ugy hogy nem vernek meg ,nem rabolnak ki.Akik ilyet tesznek azoknak börtönben a helyük(függetlenül attól hogy mi a rasszuk)
Kedves cikk iró legyen kedves végignézni a “magyar(?) “születési statisztikát a kelet magy régióban!Nagyrészük dologtalan cigány azok közül aki szül(szocpol házban lakik,segélyosztáskor a kocsmában veri -gépezi-el a pénze nagyrészét:
12 évesen már szül!!!!!!!! Ez normális ön szerint??Mert szerintem nem,és én nem akarok eltartani ilyen állat módjára élő férget még akkor sem ha ön ezért le rassziostáz.
Egyébként lelki szemeimmel már látom a II. “nürnbergi” pert, ahol és amikor ezt a csürhét fejenként vagy 1000 év börtönre ítélik.
A diktátorok, zsarnokok, terroristák pszichéjének tanulmányozására, pszichoprofiljuk megalkotására szakosodott világhírű washingtoni professzor és nemzetközi politikai szakértő, az USA kormányának politikai pszichiátriai főtanácsadója, a jelenleg Asszad szíriai és Kadhafi líbiai vezérrel foglalkozó Jerrold Post nyilatkozata:
Jerrold Post: Kimutatható a mindenkori diktátorok, terrorvezérek, maffiafőnökök pszichéjének négy alapeleme. Az első: a messianisztikus küldetéstudat, amely az átlagemberéhez képest hatványozott énközpontúságot takar. A második szimptóma: a paranoia egy fajtája – a diktátortípus az őt ért legkisebb kudarcért is másokat (néha „felsőbb erőket”) okol, és folyton ellenséget keres vagy épít. A harmadik alapvonása: a normális emberéhez képest beszűkült lelkiismeret, az ennek hiányából származó gátlástalanság. Ez az esetek többségében infantilizmusból, illetőleg nevelésbeli, gyerekkorból húzódó, kezeletlen problémákból ered. A negyedik elem: a legszűkebb környezet tagjainak agya, lelke feletti uralom megszerzésének és birtoklásának különleges képessége.
A diagnózis tehát ismét összeállt. Mi a terápia?
Most értem haza, ezért csak most tudtam elolvasni a cikket. Nagyon köszönöm Bartus Lacinak ezt az újabb telitalálatot! Nagyon sokat segít ez a cikk is nekünk demokratáknak, a pontos és világos helyzetfelismerésben, vagyis a mai magyar helyzet diagnosztizálásában, ami elengedhetetlenül fontos a helyes megoldás (terápia) megtalálásában.
Nagyon pontos a diagnózis, nem csak a diktátorra vonatkozóan, hanem a tömegre vonatkozóan is. Sajnos a diktátor és a diktatúrája megdöntéséhez valódi (nem fülke) forradalomra (mondhatjuk népfelkelésnek is,) lesz szükség. Ennek nem feltétlenül kell véresnek lennie ( ne is legyen, de ez a diktátor reagálásától függ majd, nem a felkelőktől,). A lényeg az, – ami a cikkből is kitűnik, – hogy amíg a tömeg mágia működik, amíg a többségi társadalom nem ébred rá becsapottságára, addig nem áll elő forradalmi helyzet. Nem elég csupán a nyomor és jogfosztottság, ami már kézzelfogható, hanem kell a ráébredés is, amit a hazug diktátor és hazugságainak lelepleződése tud csak kiváltani. De a hazugságot az igazság ismerete képes csak leleplezni! Na ezért elengedhetetlenül fontosak az ilyen cikkek, mint ez is ! Ezért – nem törődve, ki mit gondol, vagy ért félre, – szeretném kifejezni köszönetemet Bartus Lacinak az AN működtetéséért, óriási anyagi, szellemi és fizikai áldozataiért, és folyamatosan publikált remek cikkeiért, írásaiért, melyek mély igazságtartalomból, emberiességből, felebaráti szeretetből és demokratikus gondolkodásmódból táplálkoznak ! – és mindezek rendkívül fontosak a tömegpszihózis áldozatául esett társadalmi többség felébresztéséhez, és a józan, de megfélemlített demokratikus kisebbség felbátorításához !!!
A záró bekezdés ” Egy nem hivatalos magánjellegű megjegyzés ” -ével teljesen egyetértek, és támogatom ! Úgy legyen !!!!!!!
Még egyszer nagyon köszönöm a cikket! Nagyon tanulságos! Bárcsak sokan elolvasnák !
Petya
A Magyar Szigetnek már vége. Vedd be a gyógyszeredet és nyugodj már le.
Ne férgezz it, légy kedves. Ez a stílus qvázi csak a te köreidben elfogadott.
Oszt ordibálni sem szokás társaságban, legalább is jó társaságban. És ez itten qvázi jó társaság.
simplemind,
talán így…
http://www.fn.hu/belfold/20110112/ranschburg
a végére nem kell a törtjel, meg a mínuszjel
Amúgy hihetetlenül jól látta az öreg Ranschburg. Kb. mint Bartus Laci 2x. (Bocs,Laci, de a szakmai szemmel nézés/látás a vesékig hatol)
Azért szívrepesve várom az újabb cikkeidet.
Az életem során több hasonló témájú írást olvastam.
De akkor nem érintett meg ilyen erővel, mert nem volt testközelben.
Történelem volt, legalábbis itt Európában.
Az egész megrendítő, elszomorító és gúzsba kötő is egyben!
A gúzsba kötésről. A diktátor kiszolgálói elvesztik erkölcsi érzéküket, bármire hajlandók, és már abban érdekeltek, hogy ez a rendszer fennmaradjon.
„Az alattvalókat egymással szemben is megosztja, kijátssza, hogy elejét vegye az összeesküvéseknek.”
„Egy diktátort belülről csak a régi harcostársai állíthatják meg, akikkel együtt kezdett, akik számára nem egy misztikus személy”.
Magam is abban bízom, hogy valaki/k a belső körből egyszer azt mondják, ezt már nem vállalom!
Vajon mi az, amit már nem tudnak felvállalni és lesz-e mögöttük elég erő, a diktátor megállításához?!
Sajnos ez nem mostanában lesz. A világgazdasági környezet sem kedvez az ébredésre. Súlyos problémák megoldásának útkeresése folyik a világban. Nálunk pedig eredmények felmutatása nélkül szabadon folyhat tovább a „hittérítés”.
Petya, hülye vagy.
Háromszor használtam a Ctrl+C , Ctrl+V billentyűket. Íme:
“A diktátor először rombol, hogy utána a saját világát felépítse.”
….
“Egy diktátort belülről csak a régi harcostársai állíthatják meg, akikkel együtt kezdett, akik számára nem egy misztikus személy. Ehhez azt kellene belátniuk, hogy nem szenved csorbát az ügy, amit képviselnek, hanem ellenkezőleg. Le kellene győzniük a félelmet, és vállalni, ha bármilyen következménye lesz rájuk nézve, ha szembefordulnak. De akkor is megállítják az ámokfutást, megmentik az országot és a népet egy beteg ember diktatúrájától.”
….
“De ez nem mostanában következik be. Nagyon rossz és borzalmas évek jönnek, úgy tűnik, mindenért meg kell fizetni, és a magyaroknak fenékig kell üríteniük ezt a poharat. Másképp nem tudnak megváltozni. Vagy megváltoznak, vagy eltűnnek.”
Tenni kellene valamit.
Ezen cikk tükrében csak gratulálni lehet Jóri András adatvédelmi biztosnak, hogy szembe mert menni a diktátorral.
ld. itt: http://hvg.hu/itthon/20110816_ombudsman_szocialis_konzultacio
Szerintem az adatokat már rég elmentették, és eszük ágában sem lesz törölni. A papírokat megsemmisíthetik, de az adatok már el vannak mentve. Erre játszottak. Ez volt a cél.
És ez alábbi cikk is csak alá támasztja Bartus Laci írását! Íme :
http://www.168ora.hu/itthon/feher-haz-melia-charles-gati-clinton-amerika-deutsch-szijjarto-orban-gyurcsany-80672.html
http://sajtospogi.nolblog.hu/archives/2011/01/06/Az_orszag_vezetojenek_lelkivilaga/
A cikkben kicsit keverednek a különböző pszichiátriai kórképek, betudom a szerző szokásos vehemenciájának, amit nagyon kedvelek egyébként. Nem gondolom, hogy skizofréniával állunk szemben. Más kor, más történelmi helyzet, nem fenyeget háborús őrület. Talán a lecsengése is békés lesz.
Azért hátborzongató belegondolni. Németországban is éltek értelmes, saját fejjel gondolkodó emberek, akik nem estek áldozatul a diktátor agymosásának. Azok mit érezhettek, amikor eredménytelenül próbálták a többieket józanítani? Amikor látni lehetett, hogy Hitler politikája a katasztrófába vezet?
Mostanában egyre többen hivatkoznak as Diktátor című Chaplin filmre: a földgömb lufival játszadozó Hitler tényleg felejthetetlen jelenet. Nekem azonban Orbánról mindig is a Dzsungel könyve rajzfilm jut eszembe: amikor Ká szemei forogni kezdenek és zsongítóan sziszegi: Bizzzzz bennem! a majmok meg szépen sorban masíroznak a szája felé!
Az a démoni, hogy a jelenség mennyire logikus, egyszerű és ismétlődő!
Mintegy két esztendeje egy közel nyolcvan éves közgazdász hölgy betelefonált Bolgár György műsorába. “- Csak ennyit szeretnék mondani: a FIDESZ nem párt, hanem szekta. És van egy, fenntartás nélkül imádott gurujuk.” És elköszönt.
vagy vegyük ezt a politika, mint vallás technikát. Az iszlámok és a hinduk többször is öldököltek egy templomért, amiben Buddha és Mohamed egyik követője is érintett volt- Ezt Európából, keresztényként figyelve totál hülyeségnek látszik – akik benne vannak, azoknak véresen komoly.
Így járunk mi a magyar néppel: kívülről (és ezt nem határon, hanem fideszen kívüliségként értem) egyszerűen érthetetlen, ahogy a nép többsége bedől egy kisgömböcnek. egy politikai pojácának: de azok nem ismerik a magyar népet olyan mélyen, mint Orbán. Nem ismerik a tudatalattijuk legmocskosabb kis zugait, amelyben lötyögő szennyvízből ilyen hatásos elegyet tudott alkotni.
Egyes filozófusok szerint nincsenek véletlenek: ezért nem véletlen, hogy félezer éve nem nyert háborút ez a nép, hogy mindig idegen elnyomatásban élt – mert megérdemeltük!
Egyébként meg borzasztó, hogy ma megint mennyire aktuális Ady és József Attila: Ezt köszönettel küldöm Bartus úrnak:
http://szepirodalom.blog.hu/2008/03/30/jozsef_attila_thomas_mann_udvozlese
“Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.”
Kedves Girbegurba!
Én is azt akartam írni: “Petya hülye vagy.” Elvetted előlem a gondolatot. Akkorát röhögtem a Petya írásán basszus, hogy véletlenül a felfele mutató újjat nyomtam meg. Vagyis egy kellene hogy lenullázzam magam, és még egy lefele mutató jel, hogy minuszt adjak neki.
Viszont én találtam egy jót a Petyának, amit nem fog elolvasni, de azért nem neked írom, hanem neki. De te azért elolvashatod. Ha érdekel az egész könyvet akár.
Csepeli GYörgy: … és nem is kell hozzá zsidó.
Most pedig írok néhány sort belőle a hülye petyánknak. Amikor ilyen tömény butaságot ekkora agresszióval olvasok, amit a petya írt úgy tudom sajnálni, mert az az ember van előttem, aki az Amerikai história x-ben a főszereplő öccse volt.
Aki akkor nézi meg először a napfelkeltét, mert a gyűlölködéstől nem ér rá, amikor az utolsó útjára indul.
Na ezt most így elküldöm neked, aztán írok a Petyának.
Egyébként hagytam neked néhány oktatás gondolatot a fajmagyarokról szóló cikknél.
petya
nem a cigany szomszedod a fereg, hanem azok a kormanyban ulo nyakkendoben tolvajlo magukat politikusnak mondo senkihazyk, akiknek koszonhetoen tobbmilliard ugy tunik el a hatalmuk bebetonozasara, hogy kozben 800 ezer embernek nincs mit ennie es teljes letbizonytalansagban elnek….ahhoz persze, hogy necsak a lebzselo szomszedodat lasd, hanem az orrodnal kicsit tovabb is, el kene tudnod vonatkoztatni, komolyabb gondolkodasi muveletekre kellene kepesnek lenned, de nem vagy kepes es sajnalatos modon nagyon sokan eltek igy esz nelkul, indulatbol! ezert uralkodhat akadaly nelkul orban…..de akar hitlert is irhattam volna!
szegfuszeg!
Igen Hitlert is írhattad volna.
“bonhomme”
Nagyon jó volt a Ranschburg cikk. Mázlistának érezheti magát a túlvilágon (ha van ilyen), hogy nem kell majd ismét feltartott kézzel leeresztett redönyök előtt menetelnie!!!
Kedves Petya!
Először is. Borzasztó egy lelki világod lehet. Te egész nap csak gyűlölködésből állhatsz ki, ami miatt őszinte részvétem. Az Amerikai című cikknél elolvashatod a cigányokról alkotott nézeteimet ha gondolod, de főleg magát a cikket olvasd el. És nézd úgy a cigányt, ahogy Bartus László nézi. Menj úgy végig az utcán, hogy jönnek veled szembe és csodálkozz el azon, hogy ezek az emberek, akik 3 éves korukban már szembesülnek azzal, hogy valószínűleg hiába tanulnak nem lesz munkájuk, hiába mosolyognak rád, te nem fogsz visszamosolyogni, hiába közelednek hozzád te elfordítod a fejed. Nézd meg ezeken az embereket a toleranciát veled szemben, a többségükben nyugodt arcokat. Azokat a nyugodt arcokat, amik szinte érthetetlenek, mert ha téged (az alapból idegbeteget) 3 éves korától ilyen kiközösítés ért volna, érne, akkor te már nem nyugodt, és sorsodat nyugalommal tűrő ember lennél, hanem házakat gyújtogatnál. Én is a cigány ember hatalmas tűréshatárára vagyok rácsodálkozva sokkal inkább, mint az elnyomásukhoz, kiközösítésükhöz mérten viszonylag kevés számú kirohanásukon. A cikket és kommentjeimet is csak azért ajánlom neked, mert én köztük élek, sőt most már részben értük is dolgozom. Ami hiszed, nem hiszed, de örömmel tölt el.
Szóval amit a girbegurbának írtam fentebb: Ajánlom neked Csepeli György: …és nem is kell hozzá zsidó című egészen pontosan 116 oldalas írását. Nem egy oldalszámát tekintve elolvashatatlan mű. Szóval ha túljutsz a kicsinyes és önpusztító gyűlölködésen, akkor olvasd el.
KEDVCSINÁLÓ:
Már korábban írtam a magyar közmondásokról. Vagyis hogy minden nép jelleme ott van saját közmondásaiban. Nem tudtam, de talán Csepelitől vettem ezt az elgondolást. Én sokat olvasok ellentétben veled ezért aztán nem tudom, hogy mely gondolatom honnan van, keveredik-e más gondolatával, esetleg teljesen saját agyszülemény.
Na de mit írt Csepeli?:
“Alma a fájától nem esik messze.”, “Holló a hollónak nem vájja ki a szemét”, “Minden szentnek maga felé hajlik a keze”, “kutyából nem lesz szalonna” – ezek a közmondások a bizonyosság rangjára emelik azt a halvány eshetőséget, hogy a csoportok tagjai között nincsenek különbségek, s a csoportszolidaritás oltárán hajlandók bármilyen közös emberi érték feláldozására.
Mindennapi élethelyzetekben a sztereotípiák működését elvileg korlátozhatják az ellentmondó személyes tapasztalatok. Utazunk például egy villamoson, s azt halljuk, hogy valaki felsikolt: “segítség, megloptak!” Mivel a sztereotípiák jóvoltából “tudjuk”, hogy a cigányok “tolvajok” (erre vonatkozólag elegendő, ha Moldova György rosszízű “cigánytankönyvét”, a Bűn az élet c. könyvet elolvastuk), nyomban a villamoson utazó cigányok körében fogjuk keresni a tolvajt. Előfordulhat azonban, hogy a tolvajt ott helyben elfogják, s kiderül, hogy egy egyetemi hallgató. Ekkor sztereotípiánk védelmében elhárító mozdulatokra kényszerülünk. Alaptalan gyanúsítgatásunk miatt esetleg némi szégyenérzet is fölkelhet bennük, mely persze rohamosan elhalványul (másként szembe kellene nézni a cigányokra vonatkozó negatív sztereotípia tarthatatlanságával, sőt önmagunk józan ítélő erejébe vetett hitünkön esne csorba).
(…)
Tanfolyamokon többször is elvégeztem a következő kísérletet, melynek eredményei jól szemléltetik a narratív sémákba kódolt, rejtetten érvényesülő sztereotípiahatást. A tanfolyam hallgatóit előzetesen mindig két részre osztom, anélkül persze, hogy az érintettek e megosztás tudatában lennének. A hallgatók egyik csoportja a következő szövegű újsághírt olvassa el:
ZÁRÓRA UTÁN BALMAZÚJVÁROSBAN
198… április 6-án késő eset, záróra után Kolompár Ferenc, Lajkó Béla, Lajkó Lajos és L.R. fiatalkorú, helybeli lakosok, ittas állapotban beállítottak a helybeli Sport nevű, IV. osztályú eszpresszóba. Az éppen elszámolást végző H. K.-né pincérnőt, régi ismerősét Lajkó Béla felszólította, hogy azonnal szolgálja ki őket, ahogyan szokta, majd hátrahívta a pincérnőt a raktárba. A kihallatszó zajra felfigyelő ügyeletes rendőrjárőr behatolva azt látta, hogy az igen hiányos öltözetű őt a férfiak körülállják. A gyanúsítottakat a rendőrségre szállították. Kolompár, Lajkó Béla és Lajos valamint L. R. azt állították, hogy a pincérnőt megerőszakolni nem akarták, vele szexuális aktusra közös megegyezéssel, anyagiak ellenében kívántak lépni. Állításukat a pincérnő tagadta. Az ügyet a rendőrség vizsgálja.
A másik csoport ugyanezt a szövegű újsághírt kapta, ezúttal azonban más nevek szerepeltek: Horváth Gergely, Kovács Imre, Barabás Zoltán, K. K.
Miután a hallgatók elolvasták az újsághírt, egyenként egy rövid kis kérdőívet töltöttek ki.
Egytől ötig kellett értékelni a következőket:
1) A férfiak ittasságának
2) A férfiak erőszakos személységének
3) A kihívó viselkedésének
4) A romlott erkölcsöknek
5) A körülmények szerencsétlen összejátszásának tulajdonítják-e az eset bekövetkezését.
Nem volt eddig olyan tanfolyam, ahol a „cigány hangzású” nevek hatására a válaszadók a „nem cigány hangzású” nevekkel ellátott szöveg olvasóihoz képest ne tulajdonítottak volna nagyobb szerepet a férfiak ittasságának és erőszakos személyiségének. A „cigány hangzású” név ugyanis mozgósította azt a sztereotípiát, miszerint a cigányok „alkoholizmusra hajlamosak”, „erőszakosak”. Persze a másik csoport is beleesett a sztereotípiák vonzásába, csakhogy ők a „romlott nő” sztereotípiájának engedelmeskedtek, s inkább a nőt hibáztatták, mint a történet férfi szereplőit. (Ez a tendencia a női válaszadók körében nem érvényesült, ők inkább a férfit hibáztatták, bennük viszont az „ittas férfi” sztereotípiája munkált.
(…)
A hétköznapi tudat működése sajátos gazdaságossági elveket követ, miáltal az egyszerűséget előnyben részesítjük a bonyolulttal szemben, szívesebben fogadjuk el igaznak azt, ami egyszerűsége folytán könnyen beláthatónak tűnik, mint azt, ami bonyolultsága folytán jelentős előtanulmányokat, gondolati, erőfeszítést igényel tőlünk. A megértés látszatának kényelmén túl a sztereotípiák hatalma az ellentmondásosság-mentességen, értékelési összhang nyújtotta kényelmen is alapul., ugyanis köznapi megismerésünknek az is a sajátja, hogy nem kedveljük azokat a belátásokat, amelyek ellentmondanak beidegződéseinknek, dédelgetett eszméinknek, „kilógnak” az igaznak tartott értelmezési keretekből. Köznapi dogmatizmus munkál tehát bennünk, melynek következtében, ha igaz érveink nem igen akadnak is, annál több a kapóra jövő „ jó” érv.”
Kedves Bartus László!
Akkor itt is :) Csak a kíváncsiság kedvéért. :)
Egyébként ezt a Jung-os írását köszönöm. Nem magamért, mert én sok pszichológiát olvasok és végignéztem, hogy az egyébként nálam sokkal intelligensebb tesóm hogyan válik az orbánizmus áldozatává. Vagyis nekem nem volt új csöppet sem, amit Jung írt. Egy csomó olyan gondolatom van benne, amit bennem az szült meg, hogy évekig néztem a változásokat a tesómon.
Viszont Ön a fajmagyaroknál is tett nem is egy olyan kijelentést a fórumban, mint aki nem veszi tudomásul, hogy az orbáizmus s így a fajmagyarság áldozatai sem buták, sőt többségik intelligens, nem kicsit nagyon, csak közösségi vágyukat, magányukat, frusztráltságukat, családi problémájukat kihasználva rossz irodalmat adtak a kezükbe. Amíg nem ismerjük a problémát nem is tudjuk megoldani. Amíg azok akik közeledhetnek az emberekhez és megváltoztathatják őket nem hajlandóak, mert butának tartják őket addig semmi sem változik, semmi sem változhat.
Mellékesen megjegyzem: a Fajmagyarok sokszor még engem is kihoznak a sodromból, pedig én nő vagyok.
Keves Sly!
A Jung gondolatai nem csak nálad voltak telitalálat.
De én kerestem neked egy kedvencemet. Már írtam belőle részleteket. Szent-Györgyi Albert Az őrült majom. Mellesleg úgy tudom, hogy a 3. legolvasottabb könyv a világon.
Iszonyat jó könyv. Nagyon nehéz beszerezni. Én minden Antikváriumon fel vagyok iratkozva. Amikor jön egy már veszem is meg, mert mindenkinek ezt a könyvet szoktam ajándékozni. Rövid, tartalmas. Így olyan még nem volt, hogy valaki idő hiányában, vagy azért mert unalmas ne olvasta volna el. Szóval ha jót akarsz olvasni szerezd meg.
“Sajnos az ostobaság additív, az értelem nem az. Az ostobaság kedveli a tömeget, az értelem egyedül tör utat magának. Az erőszak és a durvaság nemcsak additív, hanem hajlamos rá, hogy egyesüljön és szorosan összefonódjék; így olyan ereje van, ami messze nincs arányban valódi súlyával. Ha a kormányzat vezetése alatt áll, félelmetessé válhat. A jó szándékú emberek száma az önvédelem egyetlen útja az összefogás.”
“Mindannyiunkban van némi ostobaság, mondjuk tíz százalék, és ez az ostobaság additív. Ezért számítanak gyakran a kormányok alantasabb ösztöneinkre, és a legkisebb közös többszörös alapján biztos a szavazatok többsége.”
Második Imádság: Szív és Ész
Uram!
Szívemet megtanítottad a szeretetre, mely után szomjazik,
Elmémet képessé tetted a gondolkodásra és alkotásra
Én a szívemet megtöltöttem gyűlölettel és félelemmel,
És szívem megmérgezi elmmet mely a gyilolás óriási gépeit szerkeszti
Hogy ezekkel elpusztítsa a te világod, s vele elpusztítson engem is,
És megcsorbítsa a szent anyagot amelyből Te az életet formáltad.
Istenem! Tisztítsd meg szívemet,
Emeld fel elmémet hogy testvérem testvére lehessek.
Harmadik imádság: Vezetőink
Uram!
Vezetőket választunk, hogy minket vezessenek,
Melléd pedig szolgálókat állítunk, hogy téged szolgáljanak.
De a mi vezetőink minket nem tehozzád vezetnek!
Nem hallják békevágyunk néma hangjait,
Megrontotta őket a hatalomvágy, és embert ember ellen visznek.
És a Te szolgálóid? Azok nem Téged szolgálnak.
Azok a hatalom szolgálói. Megáldják ágyúinkat
És a Te nevedben kínozták és gyilkolták embertásaimat.
Istenem, adj nekünk vezetőket akik minket Tehozzád visznek,
akik a Te szolgálóid, aki emert emberhez, és mindannyiunkat
Tehozzád, a békéhez vezetnek.”
Mielőtt még nagy szentfazéknak gondolnád a Szent-Györgyit ő így ír a hitről.
“A tudományban már ott szunnyad annak a vallásnak a magva is, amelyre a modern szellem vágyik. Minden vallás azon az elképzelésen alapul, hogy léteznek nálunk hatalmasabb erők is, és nem a teremtés urai, hanem gyümölcsei vagyunk. Az alkotó mjűvészt nem dicsérő szavakkal tiszteljük meg legjobban, hanem azzal, hogy megértjük és megbecsüljük művét. Ha létezik a teremtő, azzal adhajuk meg neki a legnagyobb tiszteletet, hogy tanulmányozzuk, megértjük és megbecsüljük alkotását. A tudomány ezt teszi, és ha kutatómunkámat végzem, úgy érzem,m intha istentiszteleten volnék; ugyanazt érzem, mint Haydn, amikor komponált: mindig ünneplőbe öltözött, mintha templomban lett volna.”
visszaolvastam. Úgy látom mégiscsak vissza kell térni a szövegszerkesztőben való szerkesztésre.
Szerencsére van már egy előre szerkesztett is. Nemv olt cikk eddig hozzá, amihez írhattam volna.
Most megkeresem és még így hajnal 1 előtt felteszem.
És még egy ajánlás. Holnap meg majd az én gondolataim.
Na szóval ami itt alább lesz olvasható az már régen fent van a gépemen megfelelő cikket várva úgyhogy cska bevágom.
Azért ennyire én sem tudok gyorsan gépelni.
Váci Mihály: Utazás Bürokronéziában
Váci Mihályról amit tudni kell:
1) Országgyűlési képviselő volt, tehát belülről látta, hogy hogyan megy egy nemzet rohasztása hatalmi vágyaktól vezérelten.
2) Az Utazás Bürokronéziában című szatírát 1950 és 1967 között írta; az 50-es években keletkezett részleteket később, a 60-as években alaposan átdolgozta.
És amit Bürokronéziáról tudni kell:
„Bürokronéziát – és ivadékait: a nepotizmust, a korrupciót, a szolgalelkűséget, az elvtelen hajbókolást, a rangkórságot, a kiváltságok harácsolását, a „mosom kezeimet” magatartást, a felelősségvállalás hiányát, a mindent megszavazó fejbólintást – egyértelműen a múltból, az osztálytársadalmak, különösen a polgárság-dzsentriség korából ránk maradt, avult, szklerotikus örökségként jellemzi. (…) Váci a közösség, a közösségi rend nevében háborog, gúnyolódik és gyűlöli a bürokráciát – s egész Bürokronéziát.”
Akkor néhány idézetet belőle:
„A törvény, melyért hadakoztál,
bekerít s mégis kirekeszt,
hogy rácsai közt vicsorogsz már,
kívül, belül is ketreced.
Törvényen kívülivé válsz a
nagy törvényességen belül.”
(…)
„Nagy eredmények jellemezték
A múlt hiányosságokat.
De ami nincs –csak az lehet még!
- legalább van itt feladat!
Itt mindig érdemes lesz élni,
mert van mit újrakezdeni!
nekünk nem cél a célt elérni:
csupán – megközelíteni!
a hozzáállás oldaláról elemezve a helyzetet,
mi mondhatjuk: – íme, már jól
állnak a folyó ügyek.
Most már jól áll a haladás,
és a helytállás megy előre!
Szorosabb lett a lazaság:
- de majd csak kibujunk belőle!
A legtöbb szervünk szervezetten,
államilag jól koordinál,
bár még csak cseppfolyós keretben
folyik a munka – ha nem áll.
Mit ígérünk – valóra váltjuk,
s arra, mi nem teljesedett,
mindig lehet találni nálunk
objektív nehézségeket.
(…)
A tervezésünk – íme – jó volt:
ez végre egy pozitívum:
- a termelésben megvalósult
a maximális minimum.
(…)
A Te országod jöjjön el,
hol senki ellened nem lázad,
nem gondolkodik eszivel,
csak téged idéz s megy utánad.
(…)
Ne vígy minket a kísértésbe,
nehogy még tegyünk valamit,
de szabadíts meg a gonosztól,
mely gondolkodni megtanít.
(…)
Az emberiség volt az álmunk;
- lobogva égni másokért,
s nem maradt, kit karunkba zárjunk,
szívünk fölé, mely mint a jég.
(…)
Hát fordított próféta lény te –
csúfolódó Jeremiás:
- gúnnyal mondd a világ szemébe,
amit kétségbeesve látsz.
(…)
A küzdelem nem volt hiába:
nem maradt csak egy hivatal,
amely a többit likvidálja,
s már csak az van, mit ő akar.”
Itt a vége fuss el véle. Olvassátok el!!!
T. bogaras és többiek: De mi van azzal az emberrel, akinél a “sztereotip” gondolkodás, a rasszistának csúfolt világnézet a saját tapasztalatai alapján alakult ki. Aki nem találkozott dolgos, becsületes, megbízható cigánnyal, csak és kizárólag bűnözői életmódot folytatókkal, tolvajokkal, rablókkal, akik a zsákmányt és a családi pótlékot a játékgépbe szórják. Mondom még egyszer; pozitív tapasztalatai nincsenek, negatív viszont annál inkább, nap mint nap, újra és újra megerősítik a véleményében. Na, az is hülye, mint aminek Petyát tituláltátok?
József Attila még nincs betiltva?
Laci!
Jó és alapos elemzés, megfelelő következtetéssel.
Örülök, hogy benne vannak az általam is fontosnak tartott elemek.
Egyetlen megjegyzés!
A magyar alkotmányos hagyományokban létezik egy olyan erős szabály, ami az Aranybullában jelent meg először, aminek az eltörlési kísérlete miatt tört ki a Rákóczi szabadságharc és ami benne van a hatályos alkotmányban, és amit Orbán se mert kihagyni az alaptörvényéből.
Ez pedig az egyszemélyi, kizárólagos (diktatórikus) hatalommal szembeni “ellenállás joga”.
Szó szerint így hangzik:
“Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom……..kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.”
Tehát a magyar népnek nem csak alkotmányos joga, hanem KÖTELESSÉGE a fellépés Orbán rendszere, kizárólagos hatalombirtoklása ellen.
Ez nem, hogy alkotmányellenes, amivel szemben a hatalom felléphet, hanem lassan évezredes alkotmányos JOGA a magyar népnek!!!
Ez az, amivel Orbán rendszere eltakarítható, és ami ellen Orbán semmit se tehet alkotmányosan. Az alkotmányos rend megvédésére és a nép hatalmára esküt tett fegyveres erővel nem léphet fel a néppel szemben, a nép 800 éves jogával szemben….
“Azért a víz az úr!”
Kedves taxi33
Olyan aki csak olyan cigánnyal találkozott, mint amit te leírsz olyan nincs, csak olyan van, aki a “másik fajta” cigányt nem veszi észre.
És teljesen mindegy még az is, hogy csak olyannal találkoztál, amit leírsz, bár mondom kétlem. Legfeljebb a másik mellett közönyösen és undorral elmész. De ha mégis így volna, akkor mi tesszük azzá.
Gondolj bele, hogy 3 éves kortól kiközösítésben élni. Mert már a gyrekekeben az óvodában tudatosítják, hogy a cigányt ki kell közösíteni és nem kell játszani vele.
Amikor én gyerek votlam még másképp volt, de sajnos ma ez már így van.
Van a másik utcán egy gyerek. A cigányok legendás zenei tehetségét örökölte. Hazafelé mindig énekel vagyis énekelt, amíg el nem költöztek innen.
Énekelte, hogy “Kossuth Lajos azt üzente…” És akkor jön a vége “Éljen a MAGYAR SZABADSÁG…” Tudod, hogy ilyenkor azt gondolom, hogy milyen szabadságról énekelsz te gyerek? Énekel egyébként mindent. A Bánk Bánból szokott énekelni: “Hazám, hazám…”, stb. Csodálatos gyerek. Most még énekel, mert a gyerekek érdekes módon nagyon sokat elviselnek, de egyszer felnőnek és ugyanaz a kirekesztett, ezer éves sérelmet magán hordozó ember lesz belőle.
Ja és tegnap találkoztam egy családdal. Mezőgazdasági alkalmi munkát vállalt apa, anya, és a fia. Úgy kerestek meg, hogy mit csináljon mert közel egy hóapot dolgoztak már és még egy fillért sem kaptak. Ugyanis a magyar nem jelentette be őket az apehoz, nem iratott velük jelenléti ívet. Úgy néz ki, hogy a család három tagjából egy sem dolgozott egyetlen napot sem.
Persze te őket nem sajnálod, mert te alapból utálod őket.
És tudod mi a rossz, hogy nincs megoldás. Sehol nem tudják igazolni, hogy dolgoztak. És az a nő nem kiabált, nem őrjöngött, amikor megmondtam neki, hogy mi van, hanem ugyanúgy viselte el az elnyomást és a megalázást és azt, hogy hármuk fizetése nyista, mintha mint a 40 évet, ami már előtte van.
Geri Tibor
Igen, ez jó! A januárban hatályba lépő rendszer a történelmi alkotmányra hivatkozik, tehát ez az ellenállási paragrafus legálisan alkalmazható és alkalmazandó.
Amúgy pedig le van sz….ázalékolva az a jog, aminek lényege az önkény. Nem szabad törődni vele.
Kedves taxi33,
akik Petya véleményével szemben állnak, nem olyan emberek, akik ne tudnák, hogy Magyarországon vannak szociális, és – sok esetben mesterségesen gerjesztett – etnikai, társadalmi feszültségek. Tisztában vannak azzal a jelenséggel is, hogy a korábbi létalapját is elveszített és kulturálisan hátrányos helyzetű roma lakossággal való együtt élés esetenként nem könnyű, hogy finoman fogalmazzunk. Tehát a létező problémát senki nem vitatja, legfeljebb azt, ha egy bizonyos népesség tekintetében valaki csak ezt látja, és ha azt faji alapon szemléli, és faji alapon tulajdonítja egy népnek. Az rasszimus. Amit egyes romák csinálnak, azt nemcsak ők csinálják, csinálnak olyanokat magyarok is. Én olyan faluban nőttem fel, ahol alig volt cigány, mégis mindenki mindent ellopott, ami nem volt lebetonozva. Az bocsánatos volt, főleg ha a közöből ment. A másik különbség, hogy a jelenség mögött látják a kiváltó okokat, és a megoldást tekintve pontosan ellenkezőjét tartják célszerűnek, mint amilyen következtetésekre Petya jut az általánosító rasszista és gyűlölettel átitatott gondolataival. Az a felfogás a pusztulásba és a helyset súlyosbodásához vezet. Az a szemlélet állatot lát és nem embert. Akik itt ellene vannak Petya nézeteinek, azok nem rasszt, fajt, állatot, hanem embert látnak, a bűnösben is, és emberi megoldásokat tartanak helyesnek, ha emberszámba veszik ezeket az embereket, és a kulturális felemelkedésüket segítik. Erre most ne tessék azt mondani, hogy nem lehet, mert lehet, csak kitartás, idő és emberség kellene hozzá. És nem faji előítéletek. Admin