Meghalt Kristóf Ágota 2011. július 27. szerda 19:40

Neuchatel – Életének 76. évében meghalt Kristóf Ágota Svájcban élő Kossuth-díjas író.  A francia nyelven alkotó írót neuchateli otthonában keddről szerdára virradóra érte a halál.

Kristóf Ágota 1935. október 30-án született Magyarországon, Csikvándon. Kilencéves volt, amikor szülei nagymamájához költöztették Szombathelyre, majd internátusba került. Ekkor születtek első versei.

Az érettségi után férjhez ment történelemtanárához, majd közös gyermekükkel 1956-ban Svájcba emigráltak. A háztartás vezetése és a  gyermeknevelés mellett egy óragyárban is dolgozott. Kristóf Ágota elmondása szerint a gépek ritmikus zaja beindította lírai kreativitását.

1978-tól kezdett francia nyelven hangjátékokat és színpadi darabokat írni. A Svájci Irodalmi Archívum, amely megkapta hagyatékát, 23 drámáját tartja számon, de csak kilenc került a közönség elé. A nyolcvanas években zajos sikert aratott a Nyugat-Európában, majd később Magyarországon is megjelent A nagy füzet, A bizonyíték, valamint A harmadik hazugság című kisregényekből álló trilógiájával, amely körkép a második világháború éveiről, az azt követő világról egy család történetén keresztül. A trilógia több országban kötelező iskolai olvasmány.

2004-ben elkészült Az analfabéta című rövid önéletrajza. 2005-ben jelent meg Mindegy címmel novellákat és színműveket tartalmazó kötete, s mint akkor elmondta, “most már nincs kedve többet írni”.

Az írónőt 1988-ban Olaszországban Alberto Moravia-díjjal, Németországban életművéért 2001-ben Gottfried Keller-díjjal, 2005-ben pedig Schiller-díjjal tüntették ki. 2008-ban megkapta az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját. Tavaly a Neuchateli Intézet díjátadójára nem tudott elmenni megromlott egészségi állapota miatt, viszont idén a Kossuth-díjat személyesen vette át Budapesten.

Akkor az írónő az MTI-nek úgy nyilatkozott, hogy vagy fél évtizede nem írt új művet, mert az egészségi állapota nem teszi lehetővé. “Olvasni sem tudok, mert a napjaimat kórházban töltöm, a kezelések nem engedik” – mondta, majd hozzátette: családjában, gyerekeiben, unokáiban leli örömét.

Az írónő harmincnyolc nyelvre lefordított műveit a XX. századi irodalom klasszikusai között tartják számon.
“Esztétikai és irodalmi forradalom” – lelkesedtek a kritikusok Kristóf első regénye, A nagy füzet 1986-os megjelenésekor. A regény egy kilencéves ikerpárról szól, akiket a háború a túlélés mestereivé tett. Az érzéketlenség, éhezés, koldulás, lopás és gyilkolás hétköznapivá válik a két fiú számára.

A szerző saját elmondása szerint A nagy füzet, A bizonyíték és A harmadik hazugság című művekből álló trilógia megírásával eredetileg saját gyermekkori emlékeit szerette volna megosztani utódaival. A tények irodalommá alakításáról megfogalmazott gondolatait egyik szereplője szájába adva fejezte ki: “megpróbálok igaz történeteket írni, de egy adott pillanatban a történet – éppen valós volta miatt – olyan elviselhetetlenné válik, hogy meg kell változtatnom”.