Toronto – Pótolhatatlan veszteség érte a demokratikus érzelmű amerikai-kanadai magyar emigrációt. Augusztus 13-án elhunyt Kosaras “Pufi”, a torontói Kanadai Magyar Televízió tulajdonosa és producere, színházi rendező, a torontói Magyar Színház volt vezetője, a nácik és nyilasok állandó céltáblája, a liberális, demokratikus felfogású, becsületes és tisztességes magyarok védelmezője, erős harcosa és szószólója. Igaz barát, az Amerikai Népszava nagy híve és támogatója.
Pufi váratlanul ment el, nagy lelkiismeretfurdallás közepette hagyva a barátait és az ismerőseit, akik mindig úgy fogják érezni, hogy adósai maradtak Pufinak, a barátságáért, a szeretetéért, a lelki közösségért, a bátor kiállásért. Kosaras Pufi a legbátrabb és legegyenesebb magyar ember volt, akit valaha ismertem. A torontói magyar nyilasoktól körülvéve állta a sarat, egy életen át küzdött velük, és nem tudtak vele mit kezdeni, mert erősebb volt mindnyájuknál, erősebb volt az igazsága, és felülmúlhatatlan a bátorsága. Soha nem ijedt meg tőlük, mindig az igazság és az üldözöttek oldalán állt. Nagyon megörült az Amerikai Népszavának, amikor az egyre határozottabban szabadságpárti, szabadelvű és demokratikus értékek mellett elkötelezett értékeket közvetített. Azt mondta, hogy sok évtized után végre nincs egyedül.
És mi sem voltunk egyedül, mert Pufira mindig számíthattunk, a tanácsaira, az ötleteire, a vigasztalására és a barátságára. Jó volt órákon át beszélni vele esténként. Soha nem múló fájdalma volt, hogy a nyugati magyarságról lemondott az óhaza. Egyedül maradt, magánügye lett a magyar kultúra ápolása Torontóban. Mert Pufi egyszemélyes intézmény volt. Színházat rendezett, tévét üzemletetett, újságot adott ki, ő volt a menóra című újság kiadója és főszerkesztője is, kultúrális programokat szervezett. Fáradhatatlan munkása volt a magyar kultúrának. Évtizedeken át szervezte a magyar művészeket New Yorkba és Torontóba. Szívügye volt a színház. Valamikor Pesten színházaknál dolgozott, majd a Merlinben, a Moulin Rouge-ban. Amíg Pesten élt, fogalom volt a neve. Torontóban Faludy György köréhez tartozott. A rendszerváltáskor Amerikába és Kanadába hozta az új demokrácia politikusait, különösen jó kapcsolatai voltak a demokratikus ellenzék tagjaival. Pufi vidám, nagykedélyű, csupaszív ember volt. Az utóbbi időben sokat betegeskedett, az orvosok tanácsára sokat fogyott is, de nem az az ember volt, aki egyszer majd meghal. Mindig azt mondtam neki, hogy “Pufi, Te túlélsz engem”.
Nagyon nehéz szavakat találni egy kedves barát, harcostárs, egy csodálatos ember elvesztésekor. Pufinak nagyon szép családja van, szép unokái, Mira, a fantasztikus felesége. Most velük együtt siratjuk Kosaras Vilmost, a férjet, apát, nagyapát és barátot. Kérjük olvasóinkat, hogy ismeretlenül is szeretettel emlékezzenek meg egy nagyszerű emberről, akinek távozása igen nagy veszteség a tengeren túlon, de az egész egyetemes magyarságnak is.
Kedves drága Pufi, szólhattál volna. Mondtam volna, hogy ne csináld, ne menj még! Szükségünk van Rád! Legyen nyugodt és békés álmod, mert itt a Földön sok nyugalom nem adatott meg Neked. Gondolj arra a sok szépre, amit csináltál, a sok örömre, amit annyi embernek szereztél, a teltházas előadásokra, és mindarra, amit magad mögött hagysz, mindazokra, akik nagyon sok szeretettel emlékeznek Rád, és soha el nem felejtenek.
Pufikám, siratunk, Isten áldjon meg! Köszönünk mindent. Hiányzol!
Bartus László
Színész, rendező, ember
Kosaras Vilmos (Pufi) Zalabesenyőn született 1940. május 24-én. A Rózsahegyi Kálmán Színiiskolában 1962-ben végzett, majd a győri Kisfaludy Színház tagja lett.
A budapesti Kamara Varietéhez 1965-ben került, ahol színészként és művészeti titkárként dolgozott, de rendezéssel, valamint díszlettervezéssel is foglalkozott. A magyar kabaré legnagyobb sztárjaival játszott együtt: Kabos Lászlóval, Kibédi Ervinnel, Feleki Kamillal, Bodrogi Gyulával, Voith Ágival, Latabár Kálmánnal lépett fel.
A Magyar Televíziónál 1966-tól dolgozott rendezőasszisztensként, Horváth Ádám mellett. 1967-től az újra megnyíló Moulin Rouge művészeti vezetője, rendezőasszisztense lett. A magyar revü megszállottja volt: Bogár Richárd, Medveczky Ilona, Izsmán Nelly, Szécsi Pál, valamint számtalan énekes, táncos és artista lépett fel műsorukban.
Kanadába 1973-ban ment ki, ahol Kertész Sándor színházában, a Torontói Művész Színházban lépett fel. Amikor 1987-ben Kertész bezárta a teátrumot, Kosaras Vilmos megalapította saját színházát, Torontói Magyar Színház néven. Több mint 150 hazai művészt hívott amerikai turnéra varieté műsorokba vagy színházi előadásokra.
A Torontói Magyar Színház 1993-ban Magyarországon vendégszerepelt a határon túli magyar színházak kisvárdai fesztiválján, ahol Arthur Miller Pillantás a hídról című darabját mutatta be hatalmas sikerrel.
Kosaras Vilmos 1997-ben elnyerte a Pro Cultura Hungarica díjat, 2006-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Zalaegerszeg 2008-ban tiszteletbeli polgárává avatta.
Haláláig, immár 9 éve volt a Kanadai Magyar TV producere.
Halala nagy veszteseg lett mindannyiunk szamara, eleg regen ismertem, nagyon nehez lesz talalni valakit aki ot potolni tudja, mar ugy gondolom a TV.-be, mert egyebkent soha. Vegtelen szeretete,O az az ember volt aki nem csak a szajaval volt nagy magyar hanem rettento sokat tett ertunk, probalta osszefogni a szethulo magyarsagot, Nagy veszteseg meg velunk maradhatott volna, de bele kell torodnunk Isten akarataba. Koszonunk mindent amit tett
ertunk. Nagyon fog hianyozni mindannyiunknak
Nem volt szerencsém akár csak közvetve ismerhetni, de részvétem rokonainak és barátainak. És nekünk is, mert attól, hogy itt talán nem sokan ismertük, halála nagyobb veszteségünk lehet, mint gondolnánk.
A nyugati magyarságot valóban leírta ez a rezsim. De amikor majd végre eltűnik és mi körülnézünk, sok mindent át fogunk értékelni. Sok név fog majd felragyogni a múltból és a jelenből. Biztos vagyok benne, hogy Kosaras Vilmosé köztük lesz.
Nyugodjék békében.
kedves Ego
en itt elek Kanadaban, ha ugy tetszik nyugati magyarkent es hosszasan irthatnam a velemenyemet pld a kanadai magyarsag es az otthoniak viszonyarol, mert azert az reszleteiben is ismerve, nem ilyen fekete es feher, hogy ki kit hagyott cserben, mikor es miert az egy masik temakorhoz tartozik. Most csak annyit irnek ide, hogy koszonet a faradozasaiert, a joszandeku kezdemenyezeseiert. Ha az elo magyarok nem is voltak eleg halasak munkajaert, remelhetoleg az egiek sokkal bokezubbek es megertobbek lesznek hozza, mert megerdemli! Nyugodjek bekeben!
Ego
Egy kicsit folytattam a Geri Tiborral szembeni gondolatmenetedet, a turbómagyros cikk után. Esetleg hagyhatsz ott egy nyomot Geri számára, hogy az bizony úgy van (-e).
Tiszteletadásként kezdtem el olvasni a cikket, menet közben már föltolult Faludy György képe, amit aztán itt meg is találtam. Nem tudom, hogy Kosaras Vilmos milyen igénnyel, és mennyit írt, de valamilyen, a karakteréből valamennyit megvilágító írást bizonyára sokan elolvasnának tőle itt. Bizonyára méltó dolog volna megismerni, még ha így elkésve is.
Marcus Aurelius
Köszönöm, hogy szóltál, és azt is, amit írtál.
Válaszoltam Gerinek.
Isten nyugtassa Kosaras Urat. Evekkel ezelött kérdeztem töle valamit, amire azonnal valaszolt. Teljesen igaz, hogy az un ôhaza elhagyja a nyugaton élö honfitàrsaikat. Példa erre a magyar TV adàsok hiànya, amit nem tudunk nyugat europàban fogni a satellit-csere miatt. Hiàba kérjük, senki nem reagàl rà. Ez van. öszinte részvétem Kosaras Ur csalàdjànak. Margit.
Gaszoljuk Pufit, hianyozni fog. Sokszor hivott interjura a tevebe, sokszor mentem, es ez igazi baratsagga fejlodott. Mindig emlekezni fogunk a hoszzu beszelgetesekre, az anekdotaira, kifogyhatatlan energiajara, bolcsessegere. Amikor vendegsegbe jottek hozzank MIraval, tudtuk, hogy nem a szokasos iszogatasos vacsora lesz, hanem nagyon alaposan atbeszelt temak, mesek, sztorik, es ezeket egy pohar viz mellett is nagyon elveztuk. Mielott elutaztam (Magyarorszagon vagyok), ugy volt hogy elmegyunk a hozzajuk kozeli magyar etterembe negyesben, de hirtelen eltunt, sem emailen sem telefonon nem tudtam elerni. Mira tegnap ertesitett telefonon, hogy miert. Meg pedig legalabb egyszer jo lett volna elucsorogni a jo kis magyar koszt es egy pohar viz mellett, es hallgatni a regi elmenyeit. Sajnaljuk,faajdalom. Miranak meg a csaladnak is erot es egeszseget kivanunk, a fajdalom elviselesehez is.
Kedves Bartus László,
Akkora lélek és szeretet áradt e nekrológból,hogy könny szökött a szemembe annak ellenére hogy nem ismertem Kosaras “Pufit”
Nyugodjon békében ,és fentről vigyázza az igazságot!
A fenti sorok érzelmi töltésével és szellemiségével nem fér össze amit most üzennék a mínuszoló barbároknak.
Így csak ennyit írok: mélységesen szégyelljék magukat….ha még maradt önökben egy szikrányi érzelem,tisztesség….!!
Rossmodorban
Nézd el nekik…
Jó párszor elolvastam a fenti búcsúzó cikket, és azt hiszem, bekerültem azok közé, aki tudják, hogy nehéz elköszönés ez a mostani. A Sors (- Isten) mentse meg a lapot az olyan felületes, röptében-címet-olvasóktól, amilyen én voltam. Azt hittem, hogy valami régen kitelepült hajdani sportember (a neve alapján) a szereplő. Ha időben kapcsolok, akkor nem itt hagyok üzenetet. Akaratlanul követtem el ezt a kegyelet nélküli lépést. Megértem azokat, akik rosszaallják, hiszen én is. De remélem, hogy az, aki olyan tevékeny és reális tudott lenni, mint Kosaras Vilmos, az megértené és elnézné (megérti és elnézi) ezt a rosszkor elkövetett lépést.
Nyugodjon békében.
Nagyon régen nem találkoztam Pufival. Amikor Torontóban jártam készültem felkeresni, de elmaradt. Az én lustaságom miatt.
Nagyon megrendített a hír.
Nagyon sajnálom, és erőt egészséget kívánok a családjának.
Áldott legyen az Igaz Bíró!
Kedves Mira es csalad, fogadjatok oszinte reszvetemet. A HIR CSAK most ert hozzam. NYUGODJON BEKEBEN. Hajos baratok voltunk.