Szemelvények a médiatörvény kicsi aljasságaiból, 6. rész
Talán csalódást okoz az olvasónak, ha e lap virtuális hasábjain gyújtó hangú publicisztika helyett folytatódó szöszöléssel találkozik, ráadásul olyan tárgyban, amelynek jelentősége a napok múlásával egyre halványodni látszik. Mert tényleg, mi a közmédia egypárti kisajátítása az egy pártra szabott alkotmányhoz képest? Bármennyire is összefogja egyik dolog a másikát, nagyobb súlya nem itteni kutakodásom állandó tárgyának van. De legyenek ezek a kis szösszenetek apró színfoltok, könnyű olvasmányok két világegyenlet között.
Egy korábbi bejegyzésemben írtam: „És persze van a törvénynek olyan része is, ami kifejezetten a vicc kedvéért került a szövegbe. Ott van például a közszolgálati médiaszolgáltatás céljait soroló 83. § (1) bekezdése, ennek is m) pontja, mely szerint a közszolgálati médiaszolgáltatás célja „a kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás, valamint tájékoztatás”. Tekintsünk el a fogalmazás gyatraságától, a jelzők túlburjánzásától, és azzal se törődjünk, hogy a közszolgálati médiumok alapfunkciója miért csak az m) pontban említődik, miért nem legelöl, az a) pontban. Attól viszont nehezen tekinthetünk el, hogy e követelmény érvényesítése fölött milyen utánozhatatlan könnyedséggel siklott el a Médiatanács! Nyilván nem vakok és süketek ülnek a testületben, hanem érző lények, akik pontosan érzik feljebbvalójuk akaratát, így érzik azt is, hogy ez a szövegrész nem azért készült, hogy a kiválasztott beválasztottak (mármint a Médiatanácsba beválasztottak) komolyan vegyék.
Nem is veszik. A tévéstúdiók például hónapokig nem láttak ellenzéki politikust, vagy kormánydöntéstől érintett ellenoldali civil szereplőt, de ezt hivatalos ember nem észlelte. Mindenki más igen: én például unalmamban megnéztem, hogy novemberben az MTV politikai hír- és hírháttérműsoraiban kik voltak a meghívottak, az eredményeket pedig megírtam a Népszabadságban (az eredmény 70:0, nem mondom meg, kinek).”
E sorokat látva egy kedves olvasónk a Médiatanácsból levelet írt. Ebben tájékoztatott, hogy a Médiatanács február 16-án határozatot hozott: vizsgálatot indít az Este 2010. június 14-20. között sugárzott adásaira vonatkozóan. Hozzátette még, hogy az MT ezekben az ügyekben csak panaszra járhat el, s ha van panasz, az azt kivizsgáló hatósági eljárás is időt vesz igénybe, de nyugalom, jönni fog a többi döntés is.
Április végén megszületett a határozat, íme: „A Médiatanács a Magyar Televízió Zrt. médiaszolgáltatónak az m1 csatornája által 2010. június 14-20. között sugárzott „Az Este” című műsorszámában a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 23. § (2) bekezdése által előírt, az átfogó és elfogulatlan tájékoztatás követelményének nem teljesítésében megnyilvánuló jogszabálysértése miatt a médiaszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére felhívó határozat-tervezetet aláírásával elfogadja.”
Derék. Ám ha a T. Médiatanács ebben az ütemben üldözi a bűnt, félek, nehezen fogja feldolgozni a kora Kádár-kori színvonalon teljesítő magyar közmédiumok hírműsorainak mind a régi (lásd fent), mind az új (lásd még fentebb) médiatörvény vonatkozó előírásaira fittyet hányó tevékenységét. Nem akarom megbántani kedves olvasónkat a Médiatanácsból, de kicsit bizonytalan vagyok abban, hogy ő és társai komolyan gondolják a közmédiumok közmondásosan és dokumentáltan hazug hírszolgáltatása és tájékoztatása elleni küzdelmet. Mivel az MTV ebbéli tevékenysége oly szembeszökő, a hatóság bajosan tehette volna meg, hogy ne mondja: ejnye, ejnye. De még ezt sem gondolták ám igazán komolyan, különben nem szerepelt volna a határozat végén az a tréfás szövegrészlet, miszerint a médiaszolgáltatót felhívják a sérelmezett magatartás megszüntetésére. No hiszen a sérelmezett júniusi magatartás két fő felelőse közül az akkori tévés alelnök ma a cég vezérigazgatója (a posztra épp’ a Médiatanács elnöke jelölte!), a korabeli tévés hírigazgató pedig ma már az összes közmédium hírműsoráért felel, s egy hónapja sincs, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatók közös hírszerkesztőségének vezetését meg egy közismert hazudozóra bízták.
Csak a tisztánlátás kedvéért: ezek az emberek nem annak ellenére, hanem éppen ezért kaptak magas hivatalt a közmédiumokban, mert anyanyelvi szinten hazudnak és dezinformálnak. Tudsz szemrebbenés nélkül hírt hamisítani? Hajlandó vagy hónapszám olyan műsort csinálni, ahol nyoma sincs elfogulatlanságnak? Ha igen, te vagy az emberünk!
Ezért, a tájékoztatás kézben tartásáért, vagyis a „kötcsei doktrina” szellemének érvényesítéséért van minden: az államosított közmédiumok, a végtelen hosszú időre kinevezett pártmunkásnő és munkatársai a vezérlőpultnál. A többi, mint az RTL Klub mostani megbüntetése a Való Világ miatt 130 millióra a kiskorúak védelmére való hivatkozással, csak bohóckodás egy olyan világ nevében, ahol trágárnak lenni nagyobb bűn, mint hivatásszerűen hazudni.
igenis számítanak mindezek az “apróságok” éppen most, amikor minden ami szent megbecstelenítve lett, az alkotmánytól a népfelség elvéig, a törvényességtől a demokratizmus szelleméig, most amikor megszűntek a biztos igazodási pontok, a morális kapaszkodók…
Igen. Látjuk, halljuk. Illetve láttam, hallottam, de semmi kedvem a propagandához, ezért lassan egy éve nem nézem a közmédiát. Beszélni kell róla, észben tartani.
1974-ben 200 DM-el és autóstoppal, hálózsákkal, nyugat-európai körútra indultam. A pénzem csak egy hétre és csak Stuttgartig volt elég. Munkát kaptam volna,de engedélyem nem volt. Franciaországban viszont egy szőlősgazda nem kérte a papírokat, de adott munkát. Megpróbáltam meghosszabbítani a kinntartózkodási engedélyemet, kérvényt küldtem a Belügyminisztériumnak, akik egy rövide, de annál arrogánsabb választ küldtek, amiben az azonnali hazatérésemet követelték. Aznap egész éjjel azon gondolkoztam, hogy disszidáljak e vagy sem. Végül eldöntöttem, hogy önrendelkező ember és nem rabszolga vagyok és nem hagytam, hogy parancsolgassanak. Döntésemben segített Petőfi Sándor Szabadság, szerelem c. verse is. Nem tudom, hogy a magyarok többsége egyetért e Petőfi hitvallásával. Én igen.